A Darwin-díjat évente adják ki: annak jár, aki ostoba halálával megakadályozza, hogy ostoba génjei öröklődjenek így téve jobbá az emberi fajt. Tudományos kutatás alapja lehet, hogy az egyén szintjén működő Darwin-díj alkalmazható-e egész nemzetekre? Ha igen, akkor, úgy tűnik, hogy nekünk magyaroknak jut a dicsőség, mi lehetünk az első nemzet, amely kiérdemli a nemzeti Darwin-díjat. Dicsőségünket növeli, hogy demokratikusnak látszó választás útján szavaztunk saját kipusztulásunkra. Igen ritka lehet a történelemben, hogy egy egész nemzet önszántából dönt úgy, hogy szíveskedik kihalni, becsüljük meg hát az érte kapott Darwin-díjat!

Kezdjük mindjárt a magyarul is beszélő oláhokkal, rácokkal, akiket egykor büszkén határontúli magyaroknak hívtam, és 2004-ben mellettük szavaztam a gyurcsányi propaganda ellenére. Megbántam. A Viktortól kapott szavazati jogukkal nem tudnak felelősen élni, ezzel viszont saját kihalásukról döntenek. Az egykori magyar területekről egyre gyorsuló ütemben tűnnek el, gyerekeik már "magyarba', osztrákba', angolba'" teremtenek maguknak egzisztenciát, unokáiknak eszük ágában sem lesz a nagyik nyelvén beszélni. De azért leszavaznak arra, aki ebben a negatív spirálba tovább löki őket. Eszükbe sem jut - felelős szavazóként - számon kérni, hogy hát hol is van az a székely autonómia, amellyel Viktor tizenkét éve hülyíti őket. A Trianon centenárium közröhejbe fúlt, amikor a magyarkodó dumagépeket az oláhok megtanították kesztyűbe dudálni. Szóval mi az eredmény? Hát annyi, hogy van egy rájuk hivatkozó, nevükben leszavazó pénzmosó gépezet, amely a magyar adófizetők pénzét éppen Oláhországban mossa. Oszt ha megunják az oláhok, és Kellemetlen Magort hűbéreseivel együtt köztörvényes bűncselekményért lekapcsolják, mit csinálnak a derék szittyák? A nemzetközi szinten mélyen megvetett magyar diplomácia nem tudja megvédeni sem őket, sem az ottani magyarul is beszélő oláhokat. Petike miniszter úr hiába kéreti be az oláh követet, az vagy be sem megy, vagy odaszarik Petike asztalára. Oszt' Petike szagolhatja. Egyebet nem tehet. De kellett 94%-kal saját pusztulásukra szavazni. Megérdemlik a Darwin-díjat.

Itt vannak továbbá a cigányok. Vannak cigánylakta falvak, amelyek 80-100%-ban húzták be az őket nyomorban tartókat. Nem kellett hozzá más, mint a rajtuk élősködő boltocskázós vajdáikat megvenni. A hatóságok kicsit félrenéznek, amikor az uzsorahitelek fedezeteként kapott tizenéves cigánylányokat eladják kurvának Amszterdamba, Hamburgba, az otthon maradottaknak nyomják a herbát, és egyéb apróságok. Cserébe nem engedik ki őket a falujukból, és négyévente hozzák a voksokat. Bomba üzlet. De a valamennyire kikupálódottak is kapnak valamit, hiszen a valamilyen büntetőeljárás alatt álló/állt Piciny Gerófó előbb jutott be a Karmelitába, mint bármelyik úgy nevezett polgár. És az adócsalással gyanúsított Győzike köztiszteletben álló rendes adófizetővé vált azon nyomban, amint belépett a Fideszbe. Közben a cigányság züllik lefelé. A kihalás alól ők sem kivételek, mert már a cigánylány sem akar nyolc gyereket, egyszerűbb az okos telcsit nyomogatni (arra természetesen telik, ennivalóra nem biztos). Nekik is jár a Darwin-díj, bár úgysem tudják értékelni micsoda nagyszerű tettet hajtanak végre kihalásukkal.

Ne feledkezzünk meg a vidéki suttyólandiakról sem a Darwin-díj kiosztásakor. Életük szart sem ér, a helyi döbrögik kezében van. Cselédek még mindig, akik megelégszenek azzal a kevéssel, amit kapnak. Boldogok, mert lelki szegények. Nem kell őket felemelni, mert arra ellenségesen reagálnak. Hiszen ahhoz tanulni kellene, gondolkodni, az meg nem megy nekik. Viktor dicséri, közben kegyetlenül hülyére veszi őket, de ők ezt szeretik. Azon sem képesek elgondolkodni, vajon mi lehet az oka, hogy Csudapest - különösen az "elit" által lakott I., II., XII. kerület - úgy hajtotta el Viktort és állampártját, mint az nem kívánt gyermeket. Azok biztos hülyék, nix ugri bugri, 'oszt jó napot, pálesz van, más nem köll. Hagyjuk hát őket mi is. Az ünnepélyes Darwin-díj átadójára felesleges meghívni őket, hiszen nem fogják fel, ám pár évtized múlva saját nagyszerűségükkel eltelve békésen kihalnak.

A hivatásrendeket ne is említsük különösebben, ha olyan ostobák, hogy képtelenek magukért kiállni, írják is meg saját halotti bizonyítványukat. Arra talán jók lesznek.

"Gyáva népnek nincs hazája." - tartja az ősi kipcsak mondás. A magyarok éppen önnön bölcsességük igazságtartalmát bizonyítják. Mert az odáig rendben, hogy a Viktor erősen ráhajt a "gyáva szar"-kategória első helyére - nem is tehet mást egy orosz kompromatokkal megzsarolt ember -, de a szabadságharcaira büszke nemzetnek talán nem kellene. Már Kaczinsky beszólása kellett ahhoz Viktornak, hogy a bucsai tömeggyilkos állat oroszoktól legalább a Havasi nevű seggnyalón keresztül elhatárolódónak tekinthető mondatot kinyögjön. A mucsaiak pedig továbbra is rettegnek, nehogy "belekeveredjünk a háborúba". A suttyólandi ostoba mucsaiaknak valahogy nem jön át, hogy a tótok egész légvédelmi rendszereket szállítanak az ukránoknak, mégsem szarnak be. A csehek ott szopatják a barom arcú ruszkikat, ahol tudják, a lengyelek gyakorlatilag mindent is adnak az ukránoknak, az oláhok felvonulási területe a NATO-nak. Oszt mégsincs tele a gatya. Nálunk meg az utcai harcos Viktor kétharmados országában egy "Ruszkik haza!" járdafestést letakarnak, mellé rendőrt állítanak, nehogy bedurcizzon a tömeggyilkosokat képviselő orosz helytartó. Mert nem lesz orosz gáz. És tizenkét év alatt mit teccettek tenni, hogy ne legyen kiszolgáltatva az ország a barbároknak? Állítólag van valami tengerpartunk is, amit drága pénzen sikerült megvenni. Ott miért nincs gáz fogadására alkalmas telep? Ja, csak a jachtoknak kell kikötő? Aztán mi lesz, ha az ukránok gondolják úgy, hogy csap elzár, esetleg a vezeték itt-ott véletlenül eldurran? Akkor nem lesz rezsi csöki? De kínos.

Putyin mester május 9-re megalkotja a "Vereség Napja" új orosz ünnepet. Ez két következménnyel jár. Az ukránok itt maradnak a szomszédunkban, és nem felejtenek, a kárpátaljai magyaroknak reszeltek. Ők is mehetnek a Darwin-díjukért. A második következmény, hogy a kétharmaddal megerősített "mi magyarok"-Viktor teljesen leírta az országot.  Putyin utolsó csatlósával senki sem fog szóba állni. (Sőt már indul támadás is, a tót parlamenti elnök már elkezdte a "Putyin lezsírozta Viktorral Tótország felosztását" című sztorit promotálni, amelybe ha beleáll a kisantant, az Isten irgalmazzon nekünk.) Az EU nem küld pénzt. Miért is küldene, most a világban - hála többek között az orosz orkoknak - nehéz idők jönnek. Vége a pénzbőségnek. Idáig elnézték a viktorfélék lopásait, mostantól viszont nem lesz rá keret. A nyugati életszínvonal megőrzése sem lesz egyszerű, spórolni kell. Olyan úri huncutságokra nem futja, mint a periféria tolvajainak pénzelése. Eddig futotta, de mostantól nem. Az ország butább része néhány évtizeden belül kihal, az okosabbikból pedig tömeges lesz az elvándorlás, az utolsó majd kapcsolja le a villanyt.

Nem szarral gurigázott tehát a magyar választó a múlt héten. Mégsem sikerült felfognia a tétet. És ha azt hiszi, hogy: "S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl." - téved. Mint amiképpen tévedett a jó Mihály bátyánk is. Nem fogja itt senki siratni a magyarokat. Örülnek.  Mert eddig is az volt az elvárás: "Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét?” Hát most Viktornak sikerül kipusztítania a magyarokat, majd ő átveszi nevünkben a Darwin-díjat. Szóval, polgártársak, nyugalom. Már csak pár évtized, addig lehet szolgálni Viktort.

Hacsak vissza nem térünk egykori önmagunkhoz: "Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: - Elég volt."

Normális országban a közelgő választáson nem az lenne a kérdés, hogy Viktor kormány közelbe kerül-e, hanem az, hogy eléri-e az öt százalékos bejutási küszöböt. De Magyarország sosem volt normális ország, így a kormányzásra mind szakmailag, mind erkölcsileg ALKALMATLAN Viktor még tényező lehet. Már csak néhány napig.

Az elmúlt tizenkét év totális felhatalmazással bíró kormánya összehozott 45.000 halottat a sikeres járványkezelésével. A szomszédos Ausztriában a sikertelen - közben kancellárt kirúgó - járványkezelés csak ennek harmadát (15.000) tudta produkálni. Előztük a sógorokat, jaj de jó. És eközben - az emberi lealjasulás magyar példájaként - Viktor és nemzeti szpáhiai több százmilliárdot loptak el a magyar emberektől a túlárazott, semmire sem jó kínai horkolásgátlók, vakcinának álcázott lábvizek, ócska egészségügyi beszerzések révén ezzel konkrétan több ezer magyar ember halálát okozva. Mondom, normális országban már ezért járna egy "taknyukon, vérükön"-affér, a buta magyaroknak viszont ez rendben van.

A gazdaság romokban, Viktor kuncsorgó levélben könyörög a gaz Brüsszelnek, hogy küldje a dellát, különben végünk. Az állampapírpiac a befagyás szélén egyensúlyoz, de lehet rosszabb is, ha az emberek félvén az inflációtól tömegesen veszik ki a pénzüket. Az infláció az egekben, már az MNB is közel tíz százalékot vetít előre, aztán ha nem lesz rajta sapka, lesz az tizenöt is. A hivatalos. A be nem vallott kb. 25-30%. A hitelek törlesztőrészletei - amely hitelekbe Viktor meg a kancsal fasz - hajszolta bele a magyarokat pillanatokon belül több tízezer forinttal fognak nőni. Meglátjuk, ki tudja kifizetni. És azokat is, akik nem. A pénzügyi rendszer pengeélen. Lészen itt fogaknak az csikorgatása.

Az élhető ország már csak illúzió. Ott sem vagyunk, ahol 12 éve voltunk. Az egészségügy teljes kudarc, a járvány tombolása közben sikerült elüldözni 35.000 egészségügyi dolgozót, akik biztosan nem hiányoznak az állami szférából. Az oktatás teljesen összeomlott, generációk esnek vissza nemzetközi összehasonlításban. A tanári sztrájk halottnak a csók. A tömegközlekedés színvonala talán eléri az 1878-ast, de nem biztos. A vízszolgáltatás, szemétszállítás gondjai megoldatlanok, tízmilliárdok kellenek helyrehozatalukhoz. Honnan?

Külpolitikánk KO, szégyellnivaló nemzet lettünk. Szövetségeseink nincsenek, már a lengyelek is - Tusktól Dudán át Kaczynskiig - utálnak minket. Az EU Parlament saját népét meglopó oligarchaként nevesíti a nemzet Viktorát. A magyar a világban szitokszó, ha valaki külföldön jár vagy él, jobb, ha eltitkolja magyarságát, mert az a lusta, aljas, az egyetemes emberi értékeket naponta alázó szaremberek szinonimája. (Lásd Zelenszkij felszólalása és az arra adott arrogánsan undorító válasz.) A magyar emberek nem értik Trianont. Nem tudják felfogni, miért fordult az egész világ a magyarok ellen. Szemünk előtt a válasz. A magyar elit mindenkit kioktató, lenéző, pökhendi, mindenkinél mindent jobban tudó gazembersége, együttműködő képességének hiánya az, amelyet a világ népei egy ideig hitetlenkedve néznek, aztán amikor komolyan elkezdi őket zavarni, kivetik a kavicsot a cipőjükből. Sajnos nekik kell ezt megtenni, mert a magyar emberek - lévén híján vannak a polgári erényeknek, gondolkodásnak - képtelenek megszabadulni megnyomorítójuktól.

Igaz, hogy Viktor tesz azért, hogy a magyarok ne fejezhessék ki véleményüket, ne ismerhessék meg a sorsukat befolyásoló igazságot. A gyávaságáról közismert Viktor például nem mer vitázni programjáról, amely kulturált országban elképzelhetetlen. (Igaz, miről vitázzon? Hogy mennyit lopott?) A több millió polgárt képviselő egyesült ellenzék mindössze öt percet kap gondolatai kifejtésére az úgynevezett közmédiában. Melyik demokratikus országban van ilyen, meséljetek drága fideszes barátaim? Igaz, egy demokratikus országban az ellenzék és választóik ezt meg sem engednék. De még ez is kevés a nemzetgyilkos tolvajbandának. Most olyan választási csalásra készülnek, amelyhez képest a '47-es kékcédulás komcsi választási csalás kismiska. Közel 500.000 magyarul is beszélő rác, oláh, ruszin, - kisebb mértékben - tót, fog a fideszre szavazni, az ott kiépített pénzmosó hálózat hathatós segítségével. (Ez úton is köszönöm nekik.) És kb. egymillió mélyszegénységben élő hazai szerencsétlen, akiket a helyi döbrögik, boltocskázók tartanak személyi függésben. Mondhatnánk, hogy reménytelen a helyzet, az ország megérdemli a sorsát.

Ám Vologyának - Viktor tartótisztjének és orális szolgálatai hűbérurának - most szottyant kedve háborúzni. Magához rendelte hát Viktort, és - nem tudván ellenállni szívótechnikájának - a nagy lamúrban elrebegte, hogy pár nap alatt legyalulja Ukrajnát, és ha Viktor lenyeli, neki adja Kárpátalját. Viktor lenyelte. A választás előtt pont jól jött volna neki egy "Haza Atyja" szerep. A nép minden alkalmatlanságát feledve a hátán - 3/2-del - vonult volna be a Parlamentbe. De Vologya és gyilkos orkjai ellen összefogott a világ, aki most már csak a túléléséért küzd. (Remélem nem sikerül neki.) Viktor pedig - szájában Vologya ízével - megmaradt utolsó csatlósnak. (Lukasenkó nem számít, az nem önálló ország.) A magyarság tehát ostoba vezetésének hála egy évszázad alatt negyedszer kerül vesztes pozícióba. Viktor bravúrja abban van, hogy ő egyébként - NATO, EU-tagság - nyertes helyzetből volt képes szopóágra tenni Magyarországot. Erre - valljuk be - még Tisza, Horthy/szalosján, Kádár sem volt képes. Zseni tehát a mi Viktorunk, zseni! Én mondom, de tényleg.

Vologya egyre közelebb kerülő vereségével megindult a világban a deputyinizácijá. A deputyinizácijá egy régi holland szó, a wiki szócikke szerint szabad fordításban annyit tesz magyarul, hogy Putyin és hívei kipicsázása, a putyini Oroszország és szövetségeseinek szétverése. A deputyinzácijá keretében a barbár oroszok gazdaságilag visszarepülnek néhány századot az időben bebizonyítván, hogy akik előre mennek, azok találhatják hátul is magukat. Az orosz oligarchavagyonokat elveszik és jobb célokra (például ukrán jóvátétel) fordítják. A Putyin pincsiket mindenhol kidobják a politikai szférából. A Löpennek adott tízmilliárd forint az MKB betéteseinek kidobott pénze. (Ugye milyen zseni a más ország választásába be nem avatkozó Viktor?) Salvini és többi Putyin-rajongó politikai pályája végéhez ért. (De sajnáljuk.) Csak Magyarország nem tesz semmit a deputyinizácijá érdekében. Na, miért?

Pedig lenne feladat bőven. Paks-2 felmondása, orosz oligarchák vagyonának elkobzása, országból való kirúgása, kémbank bezárása, az orosz ügynökök elhajtása, a hévízi kémközpont felszámolása stb. De el lehet-e várni ezt a Viktortól? Hát nem, hiszen Vologya kedvenc kéjszolgáltatója ilyet nem tenne. Ám ennél is veszélyesebb, hogy Viktor Putyin haláltusájának meghosszabbítására rác haverjával képes lángba borítani a Balkánt ezzel keltve zavart Európában. Ezt a kockázatot nem lehet felvállalni. A magyarországi deputyinizácijá feltétele Viktor elhajtása és Putyinnal egy szinten való kezelése. Ez a gondolkodó emberek előtt kész tény. A választás eredménye csak a módjáról dönt.

A módnak négyféle kimenetele lehet. Az első inkább elméleti. Attól függ, hogy a Szabad Világ számára Viktor alkuképes-e, illetve Viktor képes-e alkura. Ennek lényege, hogy Viktor sunyiban elveszíti a választást. Nem kell hozzá sok. El kell játszani egy jogállam zanzát. Az NVI nem engedi be a rendszerbe a zűrös határontúli voksokat, mert nem biztosított intaktságuk. A közmédia és a Kesma szarok viszont öt percnél több időre beengedik az ellenzéki politikusokat, ahol bemutatható az alkalmatlan kormányzás. A mozgósítás összeomlik. A hívek kaotikus üzenteket kapnak. Viktor a szavazás estéjén beismeri a kudarcot valami nemzeti lózunggyűjtemény keretében, és lesétálva a Bálnából felszáll a HMS Glowwormra. Felszállás előtt leadja Mészáros nevű pénztárcáját és egyéb szingapúri, svájci, dubaji, isztáni bankszámla számait és kódjait, aztán némi apró megtartásával elhajózik, ahova akar (Madeira, Estoril, Marbella). A többiek persze itt maradnak, és majd elszipogják a megfelelő hatóságok előtt, hogy ők soha sem hittek a NER-ben. Viktort ismerve ennek kevés az esélye, pedig számára ez lenne a legjobb megoldás.

A második, hogy a politika tehetetlenségi nyomatéka okán Viktor megnyeri a választást, de nem ő alakít kormányt, hanem keresnek egy "emberarcú" fideszest (ami emberi arc hiányában nem kis kihívás). Ekkor a deputyinizácijá lassabb formában megy végbe. Viktor kiköltözik a lányához Marbellára, ahol elmalmozhat békésen, és a családi vagyon egy része megmaradhat. A második vonal egy könnyű büntivel - lehet, hogy csak politikai, de nem büntetőjogi felelősségre vonással - megússza, valami átmenthető a lopott szajréból is. A Boldog, Völner, Simonka szint komoly dutyi faktorral néz szembe demonstrálván a régi rendszerrel való határozott szakítást. A propagandarészleg rövid úton totális felszámolásra kerülne. E megoldás előnye, hogy a társadalmi béke megőrződne - lenne rengeteg belülről bomlasztó - hátránya, hogy a magyar társadalomnak ismét elmaradna a "Hűha" élmény, amelyben a gazemberek elnyerik méltó büntetésüket.

A harmadik lehetőség, hogy Márky-Zay győz. Ekkor a deputyinizácijá gyorsan és határozottan menne végbe.  A határozottság esetenként nélkülözné a tankönyvi jogállamiság kritériumrendszerét, ám a deputyinizácijá az deputyinizácijá. Gazságügyi Juditka például észre sem venné, hiszen maga mondta, hogy nem tudja mi az a jogállam. Ekkor Katika megmarad a megválasztott köztársasági elnöki pozícióban, a győztesek meg hivatalba léptetik a valódit. Polt, Matolcsy, Domonkos urak, a Médiatanács tagjai és egyéb "bebetonozottak" kapnak egy ajánlatot a Keresztapa című filmre utalva, hogy mi kerüljön a lemondásukról szóló papírra. Onnét pedig mint a krumplit: kicsit kilazítani a földet, keményen megfogni a tövét, aztán jön a nagytól a kicsiig az összes gumó. A putyini államot csak így lehet lebontani. A bűnösök komoly büntetéseket kapnak. Viktor például úgy tizenöt-húsz évet, amelyet hospice otthonban teljesített szolgálattal kell letöltenie. Ennek a módszernek sok előnye van. A vétkesek bűnhődnek, a lopott vagyon jelentős része visszakerül, és a gazdasági problémák enyhítésére fordíthatók, az emberek igazságérzete helyreáll, külföldi megítélésünk javul. Hátrány viszont, hogy sokat kell rajta dolgozni, nem lesz egyszerű, a putyini állam veszteseinek sivalkodására sok idő és energia fog elmenni.

A negyedik variáció, hogy Viktor nyer és ő alakít kormányt. Szociopata személyiségétől nem áll távol a falig való elmenetel. Anikó asszony visszaemlékezése szerint ugyanezt csinálta Párizsban is, amikor elveszítette minden pénzüket az "itt a piros, hol a piros" játéknak álcázott csaláson. Ez a legveszélyesebb megoldás, mert a deputyinizácijá folyamata ekkor az egész országra ki fog terjedni. Eljön a magyar Armageddon. A társadalmi béke megborul, a Kesma szarok hergelik a népet, Kubatov SA kopaszai terrorizálnak, cserébe a gazdaság összeomlik, a forint szart sem ér, emberi életek mennek tönkre generációkra. Mindezt persze hiába, mert Viktorra és rendszerére már ki van adva a deputyinizácijá fetvája, esélye sem lesz. De magával rántja az országot. Ez a legborzasztóbb szcenárió. Jó lenne elkerülni.

Jó Viktor, guríts le pár stampedlit, és gondolkodj! Neked kampó, öreg. Te is tudod. Ha van eszed magad veszted el a választást, így már Vologyának sem leszel értékes, a kompromatjait sütheti. Visszavonulsz, meccset nézel, összehazudsz egy emlékiratot saját nagyságodról a jövőnek, a családod nyugiban költi a magyaroktól lopott zsét. Hát mi kell még? Mi, magyarok pedig sokadik nekifutásra megpróbálunk egy élhető, polgári Magyarországot gründolni. Nélküled.

A jó dolgában hülyülő, frusztrált idióta értelmiséginek látszók legújabb sportja, hogy megkérdőjelezzék a jelenlegi világrendet. Nem is lenne ezzel baj, ha megmaradna értelmiségi szellemi maszturbáció szintjén a dolog, de az internetnek hála ostoba prolik ezreinek velőt rázó primitívsége visszhangozza elemi erővel: Legyen új világrend! Sajnos skacok nem lehet, törődjetek bele. "Hát má' mé' nem?" - kérdi a műveletlen bunkó. Elmagyarázom, talán megértik. (Nem fogják.)

Nézzük először Európát, aztán a bolygót. A XX. század közepéig Európában az volt a világrend, hogy különböző dinasztiák, később nemzetek gyönyörűen irtották egymást. Ok mindig volt. Ma az orosz gazemberek miatt rácsodálkozunk a háborúra, mondván, hogy a XXI. században ezt Európában nem lehet megtenni. Ugyan. A XX. század első évtizedének embere is azt hitte, hogy Európában nem lehet háború, hiszen minden trónon első- és másod unokatesók, egyéb rokonok ücsörögtek, élvezvén az uralkodás előnyeit. Ki hitte volna, hogy nem férnek a bőrükbe. Aztán csak összehoztak pár tízmillió halottat. Ebbe az évszázados acsarkodásba az amcsik belépése hozott nyolcvanéves nyugalmat. Ezt a békés időszakot akarják "az új világrend" követelésével felrúgni az idióták. Szellemi bázisuk egyfelől az orosz nacionalizmus egy Dugin nevű szélhámossal az élen. Másfelől az Európában lappangó nácizmus, a világ fejlődését akadályozni akaró keresztény őskövületek (Opus Dei), pártokba tömörült szimpla sovén kretének. Ezeknek az amcsik és az általuk képviselt liberális értékrend az ellenség. Paterolnák őket haza, hogy "az új világrend" örvén folytathassák az elfeledett régi világrend mészárlásait. A germán nácik azt hiszik, hogy ha az amcsik kivonulnak Európából, akkor ők majd táncoltatják a macit olcsó munkaerőként alkalmazva gyáraikban a nekik privatizált orosz földeken kizsákmányolva ásványkincseiket. A ruszkik pedig szinte elélveznek a gondolattól, hogy az atom nélküli fritzeket megzsarolva Iván moshatja csizmáját az Atlanti-óceánban. Ehhez csatlakoznak a szimpla hülyék, akik arról álmodoznak, hogy az "új világrendben" majd orvosolják nemzeti sérelmeiket. És azt sem veszik észre a barmok, hogy ezt csak egymás kárára lehetne. (Viktor bratyizik azzal az oláhval, akinek egyetlen programja, hogy ki a magyarokkal Romániából. A segg hülye erdélyiek meg szavaznak Viktorra.) Tehát az a kérdés, hogy a jelenlegi - sokszor ellentmondásos, kritizálható - Európát érdemes-e lecserélni egy háborúktól sújtott, szétvert, szenvedéssel teli Európára. Szerintem nem, és ebben azt hiszem, hogy az európai polgárok is egyetértenek.

Az amcsik kezdenek ébredezni, és jönnek rá, hogy a német elit egy része kész lepacsizni a ruszkikkal és kiszorítani az USÁ-t Európából egy egységes - német vezetésű - Eurázsia létrehozása érdekében. Ez viszont már globális kihívás, amelyre két válasz adható. Az egyik, hogy jól van, megyünk. Aztán kijátszva a hülyéket egymás ellen teljes káoszba taszítani az eurázsiai régiót, akik letarolván egymást megszűnnek versenytársak lenni a globális rendszerben. A másik, hogy nem megyünk, kidobjuk a férges almákat a kosárból és Európa szövetségben az USÁ-val továbbra is alakítója lesz a világrendnek. Utóbbi az európai emberek érdeke. És szerencse, hogy az USÁ-é is.

Globális megközelítésben ugyanis az emberiség korszak határhoz érkezett. A népességrobbanás, a klímaváltozás, a technikai lehetőségek, a szingularitás közelsége olyan kihívás elé állítja az emberiséget, amelyet csak egységesen lehet megoldani. Madách falanszter színe rémisztő egysíkúságával, de - bizonyos korlátok között - nincs más út. Képzeljük el, hogy a Földet űrhajók hagyják el, élhető bolygókat keresve, gyarmatosítva. Lehet-e megosztott a legénység vallásilag? A zsidó veri a fejét az űrhajó falába, miközben motyog valamit, a keresztény állandóan harangozna, a muszlim naponta ötször keresgéli szőnyegével Mekkát, a hindu füstölője beriasztja a tűzjelzőt és elszívja az oxigént, buddhista semmit sem hajlandó csinálni az imamalom nyekeregtetésén kívül, a kínai a felsőbb parancsot várja, közben feljelenti a többieket, hazudik, és haza akarja lopni színes gombokat, a japán az első szembe jövő bolygóra banzáj rohamot indítana. Lehet-e megosztottság bőrszín miatt? A fehér niggerezi a feketét, a fekete jogokat követel magának köpködve a fehérre, mert a szépapja ingyen dolgozott, az indián besértődik a rézbőrűzés miatt, a dél-amerikai békésen rágcsálja a kokalevelet, de ha elfogy, machetával követeli a védelmi pénzt, a kínai és japán berág, amiért sárgának nevezik a fehérek és a feketék. Lehet-e nemzeti megosztottság? Az arab dinamitot tesz a zsidó maceszgombócába, a magyar visszaveszi a romántól a szendvicsét, mert szerinte azt a román lopta el tőle, az angol hozzávágja a sajtot a franciához, mert Calais ősi brit föld, a német elénekli a „Németország az Univerzum fölött” című dalocskát, a kínai nem ad vodkát az orosznak, mert Szibéria, és ha már ott van, kitol az spanyollal is, hiszen Szibéria és Ibéria közt alig van különbség. Lehet-e megosztottság a nemek miatt? A kapitány kedélyesen alányúl a női beosztottaknak, ha nő a kapitány, akkor élesíti a Putifárné projektet. És így tovább. Meddig jutna ilyen éles konfliktusokkal az űrhajó? A kilövésig sem. Nincs más választás a jövő érdekében, mint ezeknek a viszálygócoknak az elsimítása, kiiktatása. Nem könnyű, de vagy a jövő felé fordul az egységes emberiség, vagy visszazuhan a szétaprózott, véres világba. Ez a tét.

És ki lehet az egységes emberiség világrendjének vezetője? Nem nemzeti, hanem a kulturális vezetés lesz. Úgy képzeljük el, mint az üstököst. Van a mag, és a hosszú csóva. Az üstökös magvát négy - ma már tulajdonképpen egységesült - kultúra adja. Az első a görög szépség és egyéni szabadság ideál. A második a zsidó istenkereső, a világot folyton változtatni akaró intellektualitás, a harmadik a keresztény szeretetkultusz, a negyedik a germán erő. Ezek kultúránk alapjai, amelyek meghatározzák a Föld fejlődését. Persze változnak, egymással is képesek harcban állni, de mégis ez az egyedüli kultúra, amelyre az egységes emberiség támaszkodhat. Nagy előnye ugyanis, hogy egymásra folyamatosan hat és alkalmazkodó. A szépségkultusz például változó, egyszer a sovány embertípus a szép, aztán a pufók (barokk például) - gy.k. plus size. Az egyéni szabadságvágy örök harcban áll az állami elnyomásra törekvéssel, mostanában a multiknak való kiszolgáltatottsággal, de ebben a kultúrában harcban állhat, a keletiekben fel sem merül. A szeretetkultusz a szemünk előtt alakul az elfogadás kultuszává. A nyers erő energiái immár a technológiai fejlődés motorjává váltak. Az intellektualitás új célokat kapott, a jövő problémáinak detektálásával, az arra adandó válaszok kidolgozásával. Melyik más kultúra képes erre? Egyik sem. És amíg nem képesek, addig marad számukra az ökölrázó újvilágrendről való hadoválás.

A helyzet az, hogy az üstökös magja száguld elöl, a csóva csak követi és nem fordítva. Illetve vannak, akik lesodródnak a csóváról és eltűnnek az ürességben. Nekünk magyaroknak legyen ez a tanulság, ha meg akarjuk őrizni magunkat, gyönyörű szép - európai - kultúránkat, akkor a mag részeként kell dolgoznunk az emberiség közös sikeréért. Nem a vesztesek között bohócként hőbörögni, mert úgy eltűnünk a semmiben, mintha nem is lettünk volna.

Mi magyarok tehetségünk, szorgalmunk, munkaszeretetünk miatt a mostani világrend győztesei közé tartozunk. Alakíthatjuk a jövőt is csak el kell hinnünk, hogy - bár nehéz lesz - képesek vagyunk rá. Természetesen választhatjuk a könnyebb utat és beállhatunk a vesztesek közé ugatni a holdat. Ám tudnunk kell, az új világrend víziója átverés, mert valójában nem létezik új világrend. A közelgő választás legnagyobb tétje, hogy a magyarok felismerik-e, hogy mai döntésük a jövőnek felel.

A látszólag könnyebb, valójában véresebb és nyomorúságosabb életet propagáló új világrendről hadoválókból ezért van elegem.

Nem szép dolog embertársainkat patkányokhoz hasonlítani, nem szép. Valójában nem is teszem, ámbár a Békemenet muszkavezető, dagadt komcsijai megérdemelnék. (Szokták ők ennél durvábban minősíteni nemzettársaikat.) A Patkánymenet kifejezés a jelenséget próbálja leírni, mintája - az évszázadok során sokszor feldolgozott - hamelni patkányfogó legendája.

E szerint Hameln városában elszaporodtak a patkányok, amely már a várost fenyegette. Kiirtásukkal nem bírtak a városiak, így egy hivatásos patkányfogót kerestek. Jelentkezett is egy, akivel megalkudtak a patkányvész megszüntetésének áráról. A patkányfogónak bűvös sípja volt, melyen elkezdett játszani, a patkányok pedig követték őt. A révületbe esett, táncoló patkányokat becsalogatta a Weser folyóba, ahol mind megdöglöttek. A történet azzal folytatódik, hogy a város nem akarta kifizetni a kialkudott összeget, ezért a patkányfogó ismét belefújt sípjába, és a város összes gyereke követte, akik már soha nem tértek vissza, a Koppel-hegy elnyelte őket. Eddig a történet. Irodalomtörténészek, lélekbúvárok, történészek századok óta próbálják megfejteni a legenda valóság alapját, allegóriáját. Mi, magyarok abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megélhetjük a jelenséget március 15-én.

Igaz, október 23-án már kaphattunk ízelítőt a révületbe esett patkányokból. Ezek a nem gondolkodó, buta, feltüzelt emberek képesek voltak a ruszki- és komcsiellenes forradalom évfordulóján egy véreskezű, hazaáruló, muszkavezető - Apró Antal „Soha többé!”- jelmondatával felvonulni. Milyen szintű butaság, rohadtság, elvetemültség kell ehhez? Oszt' mekkorát nézhetett a Patkánybűvölő, amikor szembetalálta magát ezzel a jelszóval, midőn harminchárom éve Viktorként maga mondta a következőket: "Emlékezzetek, 1956. október 6-án, Rajk László temetésének napján a párt napilapja, a Szabad Nép öles betűkkel hirdette címlapján: Soha többé! Csak három hét telt el, és a kommunista párt ÁVH-s keretlegényeivel békés, fegyvertelen tüntetők közé lövetett. Két év sem telt el, és az MSZMP Rajkéhoz hasonló koncepciós perekben ítéltette halálra ártatlanok százait, köztük saját elvtársait."

És most a demokratikus, polgári átalakulás kísérletének nagyszerű ünnepén - amely egyébként a modern magyar nemzet megszületésének ünnepe - ismét vonul a nyilvánvaló kudarcok elől extázisba menekülő patkánytömeg. Akik nem akarnak emlékezni arra, hogy ezt a szabadságharcot, a magyar történelem egyik legnagyszerűbb eseményét ugyanaz az orosz barbárság verte le, amelyik napjainkban "tömeggyilkol" a magyar határtól pár kilométerre. Az önkívületbe esett - Alavju Viktor! táblákkal vonuló - patkányok azt a kérdés sem merik feltenni, hogy Putyin kottájából játszó, végletesen elhízott, gyáva tróger Patkánybűvölő miért változott meg. Hogy jutott el a politikáját nagyban az oroszellenességre alapozó Viktor addig, hogy stratégiai nyugalommal lett muszkavezető?

Mit is mondott Viktor Nagy Imre temetésén? "Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak." Oszt' Patkánybűvölő uralma alatt hol vannak ma szabad választások, hiszen az ellenzék jelöltjét nem engedik az állítólagos közmédiába, valójában Goebbels Sugaldába?

És Viktor leghíresebb mondata: "Ha nem tévesztjük szem elől '56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről." Most pedig a Patkánybűvölő igazi orosz oráljobbágyként térdel egy Putyin nevű háborús bűnös előtt. Idejutott ez az ország.

Ezért talán jogos a felvetés: Miért nem teszik fel maguknak a Patkánymenet csoszogói azt az egyszerű kérdést, hogy mi történt Viktorral? Mivel zsarolja Vologya? Mert az egykori Viktor és a mostani Patkánybűvölő köszönőviszonyban sincs egymással. Ma csak tippelni lehet, de egyszer az orosz levéltárakból a kor Kun Miklósa majd elénk tárja Viktor/Patkánybűvölő szomorú történetét. (Magam valami nagyon csúnya Szájer-féle emberi megingást sejtek a háttérben.)

Addig viszont vonulnak a Patkánymenet extázisában ezek a szerencsétlen nyomorultak, és nem is tudják, hogy "most veszi el tőlünk - mai fiataloktól - jövőnket" a Patkánybűvölő. "Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik."

Vonuljatok hát derék Patkánymenetelők, vonuljatok! A Patkánybűvölő szépen belevezet titeket a Dunába. (Gyökereknek: Ez a katasztrófa allegóriája.) Értetek olyan nagyon nem kár, remélem, ezt ti is belátjátok. Az országért igen. Ezért van elegem a Patkánybűvölőből és a Patkánymenetből.

Estefelé autózgatok hazafelé, midőn rám szól a saját autóm, hogy tankolni kellene. (Ha már nekem nincs annyi eszem.) Korábban az OMV-nél szoktam megejteni a műveletet, de a hatósági ár óta nem akarok nekik veszteséget okozni, ezért a MOL benzinkútjához veszem az irányt. Azaz venném, ha lehetne. Lekanyarodás előtt látom, hogy „villany leo”. Setét van mindenütt, akárcsak a Tiborcz által megvilágított városokban. A kútnál kiírás: 18 órától zárva. Ajvé! Ez a kút eddig 0-24-ben ropta, most meg rövidített nyitvatartással nem áll kedves vendégei rendelkezésére. Pedig ez nem országúti kút, amelyeket az átmenő külföldi kamionosok szárítanak ki apróért. Nem, ez normál városi benzinkút, de már ők sem bírják. Szóval, akárhogy is titkolja a valamiért Magyarország Kormányának nevezett Putyinszopolda, ez bizony benzinhiány a javából.

Tipikus neokomcsi (populista) kormányzás eredményeként célozza meg a jó Viktor Venezuelát. Amikor novemberben elkezdett felfelé mászni az olajár, a mi drága Viktorunk feltűrte az ingujját és megállította. Igaz, hogy ez már '73-ban a komcsiknak sem sikerült, de Viktor nagyobb komcsi mint Fock Jenő, úgy hogy uccu neki. Természetesen, aki látott már messziről piacgazdaságot, az pontosan tudta, hogy ez reménytelen küldetés, de hát magyarázza el valaki egy tőről metszett populistának, aki az utóbbi száz év legrosszabb kormányzásáról ilyen akciókkal terelgeti el az ostoba magyarok figyelmét. Persze a nép egyszerű gyermekeinek tetszett, hogy 480-ért tankolhat, azt meg nem kérdezte senki, hogy a veszteséget ki állja. A kutasok is beszartak, mert a hatósági ár mellé jól be is lettek fenyegetve kútjuk államosításával. Ez persze akkora kamu, mint ide Lacháza, de az egzisztenciájukért remegő kutasok beszopták. Nincs ugyanis senkinek - még a mumusként felfestett MOL-nak - sem olyan az emberállománya, infrastruktúrája, amellyel képes lenne megfelelni ennek az elvárásnak. (Nyíltszínen Hernádi is bólogatott buzgón, de hát tudjuk, hogy a még vesztegetni sem tudó kiváló Zsolti nem borkaizni menne az Adriára, ha Viktor egy reggel rosszul ébredne.)

A szar pedig az idő múlásával nem apadt, hanem egyre gyűlt. Év elejére maguk a kutasok is belátták, hogy nincs hova hátrálniuk, a veszteségeiket már nem tudják finanszírozni. A bamba Varga éppen jó ütemérzékkel kezdett el arról ugatni, hogy a kutasoknál lévő árrés elég lesz a veszteségek fedezésére, ezzel hergelve a fideszprolikat az új kulákok ellen. A nyomás viszont nem enyhült, a csak láncaikat veszíthető kutasok alázatos petícióval, hétrét görnyedve járultak a Putyinszopolda üzemeltetőjéhez, hogy hát akkor tenne már valamit. Innét kezdett derengeni Viktor számára, hogy elfogy a mások - kutasok - pénze a választásokig, abból meg nagy baj lesz more. De közben lassan hatszáz forint körüli literárat kellene fizetni a naftáért, az meg a választóknál verné ki a biztosítékot, hiszen az a rezsiharc nevű népámítás kudarca lenne. Mit lehet tenni?

Semmit. Látszatintézkedésekkel átmenetileg befogni a kutasok száját. Köztük olyan zseniálissal, hogy vegyenek fel kamatmentes hitelt. Hát tényleg, hogy erre eddig nem gondolt senki! Viktor egy zseni! Hitelből finanszírozni a veszteséges működést. Közgazdasági Nobel-díjat neki, izibe! De a kutasok nem értették meg a Viktort, és tovább hőbörögtek. Na, erre előjött Viktorból a nagylelkű, és elrendelte, hogy a nagyker ár is legyen 480 forint. Zsenikém azt gondolja, hogy ha 480-ért kapja a kutas és 480-ért adja el, akkor nem keres, de veszteség sincs. Az életében sosem dolgozó Viktor honnan tudná, hogy olyan apró költségek terhelik a kutasokat, mint a foglalkoztatottak bére, közterhe, franchise díj, bérleti díj, és egyéb piszlicsáré összegek. Szóval a veszteség így is masszív. A probléma tehát nem oldódott meg, ezért a Putyinszopolda most kerek húsz forint valamikor, valaki által visszatérítendő állami támogatást ad literenként. Csodás! Csiribi-csiribá és eltűnt a veszteség. Priceless! Hát mi kell még nektek lipsyk? Aztán mégis csak bezárnak hatkor, regionális és időbeli benzinhiányt okozva. 

(forrás: portfolio.hu)

A kutasok talán rájönnek, hogy április 3-ig senki sem menti meg őket a csődtől. Ahelyett viszont, hogy kiállnának magukért, sunnyognak. Tipikus jobbágytudat. Most, a választások előtt komolyan veszi őket a Putyinszopolda, utána - ha nyer a Viktor - végük. Mészáros Andi majd megkapja az összest. (És ezt lehet? Igen Ááándi.) Ha nem nyer a Viktor, akkor pedig a nép rohanja meg őket a 700 forintos ár miatt. Ma még bármire rákényszeríthetnék a Viktort - áfa- és jövedékiadó-csökkentés, piaci ár lassú visszavezetése stb. - holnap semmire. Érdekes egyébként a MOL hallgatása, hiszen a hatósági áras nagyker árral ők is a szopórollert hajtják keményen, de Hernádi - a fenti okból - nem cége érdekeit képviseli. A veszteség pedig náluk is halmozódik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a felsőoktatás átalakítása során egy rakás egyetem MOL részvénnyel lett kistafírozva, érdekes lesz nézni, hogy MOL osztalék hiányában jövőre mire mennek. (Tönkre.)

A Putyinszopolda populista politikájának árát előbb-utóbb mindenki megfizeti, mert a rezsiharc sikere egy ordas nagy kamu. A fogyasztó többszörösen (tankolóként és az elszálló árak után az inflációban), a benzinkutasok, a mezőgazdasági felhasználók, a MOL, egyes egyetemek és végső soron az adózók, mert az ő befizetéseikből van a támogatás. De addig az a látszat, hogy Viktor megállította a benzinár emelkedést. (Fél kézzel.) A Valóság viszont éppen széttöri a Látszatot a lopakodó benzinhiánnyal. Amelynél lesz még rosszabb is. Nekem már most elegem van belőle, Önöknek pedig nem sokára elegük lesz.

Most nézem a ruszkik elmebeteg cárját, ahogy ukrán nácikról vizionál, drogosokról (Tomi, Tóni, Árpi, fussatok), meg arról, hogy az ukránok puccsolják meg saját vezetésüket. Azt hiszem, Vologya, itt a vége. (Zelenszkijt például a nácik az áldozatszerepre predesztinálnák.) Olyan ez, mint mikor a cár jól meg akarta büntizni a japcsikat, aztán Csuzimánál kicsit ki lett porolva a nagy ruszki valag.

Vologya minden szempontból bebukta. Politikailag totálisan, a katonai buktára még egy kicsit várni kell. A vörös armada hiába van elvileg fölényben, korszerű fegyverekkel igen könnyen a vastelepre lehet küldeni a negyven éves tankokat. A kezdeti sikerek naponta fognak szétmállani. Mert odáig könnyű, amíg az autópályán kell rodeózni a tankkal - bár hős magyar hadseregünk az M7-esen is tudott hősi halottakat produkálni -, de mi lesz a tankokkal a városokban? Ahol a szláv vendégszeretet jegyében welcome coctailként Molotov elvtárs kedvencével fogadják őket. Felrázva, nem keverve. Budapest 1956-os és Groznij 1994-95-ös ostroma bebizonyította, hogy a tankok városi harcban csak arra jók, hogy korrigálják a Tiborcz-féle közvilágítás hiányosságait, a benne ülők számára pedig demonstrálják a globális felmelegedés problematikáját. És ez a ruszkiknak Kijevben még hátra van. Látható hát, hogy szegény - értelmi képességekkel terén kihívással küzdő - Vologya elgaloppírozta magát. Az ukrán harci kedv nő, az utcai harcokban a ruszkik helyzete reménytelen. Természetesen lehet ezt fokozni, és buggyant Vologya meg is teszi. Csak az rohadt sok civil áldozattal jár. A közösségi média korában normális ember ezt nem vállalja be, de ki mondta, hogy Vologya normális? Ez a hülye azt hitte, hogy virágesővel fogadják - kik lehettek azok a barmok, akik ezt elhitették vele? - de a javelin nem virágot jelent amerikaiul. Az orosz szó már így is a köpedelem kategória tisztességes értékrenddel bíró országokban, civilek mészárlása a barbárság jelképévé teszi Oroszországot. Egy elmebeteg által uralt barbár birodalommá.

Hülye Vologya - miközben elmeroggyantként a Szovjetunió feltámasztásáról vizionál - szépen felült a cári birodalom katasztrófába rohanó vonatára. Mint I. és II. Miki. És reményeink szerint úgy is fogja végezni. Minél hamarabb, annál jobb. Sok szenvedéstől kímélődne meg a világ.

Ugyanakkor tényleg csak egy idióta csinál ilyet. Mert ez a Vologya egészen jól élt. Lophatott kedvére, szopathatta az orosz kurvákat, hatalommániáskodhatott 0-24-ben, rugdoshatta muzsikjait, ahogy tetszett. Mi kellett még ennek a hülyének? Egy golyó abba botoxolt fejébe. Na, az hiányzott neki. Meg fogja kapni. Esetleg agyvérzést írnak a halotti bizibe, ezzel fel tud zárkózni a kis Szoszóhoz. Mert azt ugye senki sem hiszi, hogy egy elmebeteget engednek babrálni a piros gombbal.

Vologya tehát igazi herostratosi elme. Hős akart lenni, de úgy kerül be az emberiség - és Oroszország - történelmébe, mint egy tömeggyilkos elmebeteg. Van egy külön hely az ilyeneknek a pokolban. Vologyának is ott a helye, várják már a többiek.

És remélem követi Viktor Győzövics is. Valaha kedveltem, ezért nem kívánom neki, a szoros Vologyakövetést, de ha eljön az idő, kerüljön oda ő is.  Már több fórumon megjelent párhuzamként Teleki Pál búcsúlevele, idézzük fel az idekívánkozó mondatokat: "Szószegők lettünk - gyávaságból - ... A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk - mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet." Aktuális, ugye?

Meg azok a ruszki bérenc komcsi taknyok is kövessék, akik mentegetik az orosz inváziót. A munkásőr Bencsik, akinek szerkesztősége Losonczi Pál egykori rezidenciájában dekkol (összenő, ami összetartozik), az ifjú gárdista Gajdics, a muszkavezetővé avanzsált, lakás-bizniszben ügyeskedő Bayer, és a többi nemzethy szarzsák. Menjenek Oroszországba, szeretettel. (Ámbár javukra írandó, hogy nyíltszínen hülyénenek nevezték Viktor Győzövicset és a honvédelmi izét, aki állítólag miniszter. Mert azt mondta ez a Bayer: "Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, ezt egy hülye is tudja." Viktor Győzővics és a magyar honvédelem (vót röhögni?) irányítója Bayer szerint hülye, mert ők tudták, hogy a békés Vologya sosem vetemedne arra, hogy elhallgattassa a vele egyet nem értőket.) Ugyanakkor nem látszik, hogy a jobboldali értelmiség elhatárolódna ezektől a ruszkiszopó tetvektől. Munka van, srácok! Nem a Terror Házánál kell lózungokat pofázni, hanem elküldeni Vologyát meg az oroszokat a kurva anyjukba. És azokat is, akik magyarként kiszolgálják őket.

Végül tisztelet a Kígyó-sziget hőseinek. Igen, így kell ezt! Baszódjanak meg az oroszok! Akkor is, ha "hát ennyi volt". De ennek a döntésnek a hősiességét - és annak erejét - úgysem érti sem a degenerált Vologya, sem magyar csicskája, Viktor Győzövics, sem a nemzethy hiéna banda. Akkor sem, amikor a Szabad Világ szabad népei azt mondják: Vologya, neked és gengszter gyülekezetednek kampó!