Családunk jó kenyér iránti elvárása valamikor akkortájt kezdődött, amikor bevezették a szabad szombatot. Addig úgy el lehetett lenni a kenyérgyári kenyérrel, amelyet megvett az ember szombat délután, de két napot már nem bírt ki a legendás 3.60-as. Átszoktunk hát a maszekhoz. Igaz, hogy nála öt forint volt kilója, de a hétfő reggeli tízórait simán elő lehetett állítani belőle. Egy aprócska probléma adódott: szombat reggel százméteres sor állt a pékség előtt. Nem szeretem feladatra a legkisebbet jelölték, talán így alakult ki magánytűréssel egybekötött megfigyelőképességem. És - bár a messzi-messzi Ángliában még csak készülődött a mindig peches kisember karikatúrája - én már simán lehoztam Mr. Beant. Mert a sorok fogyása kiszámíthatatlan rendszerben működött. Egy konstans elem viszont megbízhatóan adta magát. Előttem fogyott el a kenyér. A kiszámíthatóság mégsem jelentett szigorú egyhangúságot, mert előfordult, hogy kettővel előttem adták ki az utolsót, máskor eggyel, és az igazi bingó találat az volt, midőn két kilót kellett vinnem és az egyik kilóst még odaadták, de a másik csak a következő sütésből jött. Amely alig vala másfél óra. Ilyenkor megcsodáltam a pékek munkáját, a frissen sült kenyér illatát, a pékség hangulatát. A már meglévő kenyér egysége ebben a közegben viszonylag hamar bomlott meg, először a sercli tűnt el apránként, aztán - ahogy cseperedtem - a fél kenyér is. Első alkalommal kicsit félve állítottam haza az egérrágta kenyérrel, ám akkor éreztem meg, hogy a szüleim igazán szeretnek. Jól kiröhögtek. Pedig le is lövethettek volna.

A rendszerváltásos gengszterváltás során aztán eltűntek a kenyérgyárak, maszek világ lett a pékek világa is. Egy valami viszont maradt. Az az illúzió, hogy van ugye a kenyérgyári kenyér meg van a maszek. Rég nincs ilyen felosztás a valóságban, de érzetre mélyen velünk van a Kádár-korszak hagyatékaként. Kicsit modernizálódott, csiszolódott ez az érzet a 2000-es évek elején, mert valaki észrevette, hogy okosabban kell hazudni a népeknek. Ekkor jött az adalékos kenyér és a kézműves kenyér megkülönböztetése. Természetesen, akinek számított saját és gyermekei egészsége az kézműves kenyérrel tömte meg gyomrát. Hát mi mással?

A járvány aztán jól betett a kenyérhelyzetnek. Az otthonukban unatkozó emberek elkezdtek kenyeret sütni, tele lett a net a posztolt kenyércsodákkal. Nem is számított, aki nem pakolt ki "de csodás kenyeret sütöttem"-posztot. Az egész ország egy pékség lett. A járvány bezártsága elmúlt, a helyi érdekű pékek korszaka is leáldozott. Visszatértünk a régi kerékvágásba. Azaz nem, a kenyerek minősége sokat romlott. Talán egy helyen nem. Ahol korábban is ócska volt, ott azért sikerült megőrizni a színvonalat. Másoknál viszont látványos a visszaesés. Empirikus vizsgálatom eredménye meglehet kissé szubjektív, az érzet azonban erős.

Az Auchan pékárui jelentik azt a kategóriát, amely nem tudott romlani. Az áruház kenyerei talán a sütést követő tíz percig fogyaszthatók, onnantól aztán megfordul az intelem: "Ha megdobnak Auchan kenyérrel, te dobd vissza kővel!" A környékbeli CBA-kban drasztikus a visszaesés, korábban érdemes volt betérni hozzájuk kifejezetten a pékárukért, ma, csak ha nagyon muszáj. Széteső vacak kenyerek, zsemlék, kiflik. Igaz párszáz méteres körzetben indult néhány építkezés, a melósoknak biztos megfelel. A törzsvásárlók meg elszoknak. Régi megfigyelés: a jó kenyér bevonzza a vevőt, aki vesz ott mást is, a rossz kenyér pedig taszítja. Az adalékos kenyér-kézműves kenyér felosztás metszéspontjában megjelentek a kézműves kenyérnek álcázott mirelit, helyben sütött kenyerek. Vannak ilyenek a Tescoban, Aldiban, Lidlben, egyes Prímákban. Nos, a Tesco kenyerei sem világverők, ám az íróval készítettek kifejezetten jók voltak, miként a kézművesnek álcázottak is. Újabban meg nem jók. (A péksütik, korábban sem voltak nagy számok.) Az Aldi bagett a kedvenceim közé tartozik, egyéb pékárujuk tűrhető kategória. A Lidl kovászos kenyerét szeretem, az már mondjuk vicces volt, amikor a 299 forintos félkilós kenyér hirtelen felindulásból 349 forint lett (itt majdnem felszisszentem az örök klasszikust idézve: a pék rakja tele!). Hiába, a KSH meg a 8%-os infláció. A Bécsi úti Príma kézművesnek látszó mirelit kenyerével is ki voltam békülve, kifejezetten jó volt. Sőt, midőn észrevetettem, hogy ott sütik, a járvány alatt lebótoltam az ottani pékség kisfőnökével, és fagyasztottan vettem meg kettőt, hármat. Amelyet otthon sima sütőben, légkeverésen frissen el lehetett készíteni. Aztán a kisfőnök el, az utód meg már nem volt ennyire innovatív, pedig neki aztán elvileg ganz egál, milyen formában adja el. Ezek a kenyerek ma is jók. Az áruk: hát...

A valódi kézműves kenyerek kissé eklektikusak. A Lipóti pékség indulásakor jól lovagolta meg az "adalékos kenyér rossz, de mi igazi kenyeret sütünk" életérzést. Aztán belehullottak a "közepes minőség drágán" hétköznapiságába. Szintén agyonhájpolták pár éve Marci pék termékeit: "A kakaós csiga az valami fantasztikus, olvad a kakaó, friss, ropogós a tészta". Biztos én mentem rossz időpontban, mert Auchan nívós száraz vacakot vehettem volna, ha a fűrészporszerű valami nem esik szét már a polcon. A Vadkovászos pékség termékeit szeretem, tízméteres sorok állnak a kisbolt előtt, messzeringó gyerekkorom világa. Ám az ötven forintos zsemle immáron hetvenkedve adja magát. A különböző piacok kézműves pékárui általában jók, érdekes ízvilággal, (hagymás, krumplis, egyebek) frissek. Ezeken tényleg látszik a kézművesség. Viszont drágák. Mivel azonban alkalmi bevásárlások, érdemes megadni érte a kért árat. Ha iparszerűen csinálnák, elveszítenék bájukat.

A járvány visszaszorulása után a kenyerek és a pékáruk minősége jelentősen visszaesett, az árak ennek ellenére szépen nőttek. A háború és az egyéb gabonaellátási problémák miatt nem lehet javulásra számítani, sőt azt hiszem egyre drágábban fogunk egyre rosszabb minőségű kenyeret venni. (Majd eszünk kalácsot.) A járvány alatt unalomból való otthoni kenyér sütögetés hobbijából könnyen lehet kényszer, ha jó kenyeret akarunk enni. Egyelőre nem tudom elegem lesz-e belőle...

Hát csak elszórakozott a Viktor a kormányalakítással másfél hónapig. Az eredménnyel viszont némileg elégedetlen vagyok. A Viktor megöregedett. Nem elég bátor. Pedig az indoklás jó kezdet: "A leendő új kormány legfontosabb feladata, hogy a háborús helyzet miatt kibontakozó európai gazdasági válság kérdéseire olyan válaszokat adjon, amelyek lehetővé teszik, hogy Magyarország megőrizhesse az elmúlt években elért eredményeit." De ehhez az új kormányzati struktúra, és a választott személyek sem igazán alkalmasak. Viktor csak egy letudós bandát állított össze, kevés benne az előremutató. Persze a baloldaliak majd jönnek azzal, hogy se egészségügy, se oktatás, se környezetvédelem, de nincs igazuk. A magyar nép okos, ezt bizonyította a választáson, egészséges, hiszen itt halt meg a legtöbb ember a Covid-járvány alatt, és környezetvédelem dolgában is jól áll, mert minden jövőjét érintő kérdést szervesen trágyáz.

Viktor listája mégis gyenge, bár az irány egyes esetekben jó. Tömjén Zsolti mint helyettes arra szolgál, hogy elrettentse a Viktor halálán spekulálókat. Nemzetpolitikáért felelősként Zsolti bizonyított, soha ennyi magyar nem pusztult el, csak előre Zsoltikám a kihalás útján! A hivatalos duma legjobb részét Bödőcs írhatta: "egyházpolitikáért és egyházdiplomáciáért felelős miniszterként is dolgozik majd". A többi unalmas részből csak azokat érdemes kiemelni, amelyben megcsillan Viktor humora. (Jó szar humora van, de legalább az övé.) Építési és Beruházási Minisztériumot Lázár János vezeti. Ugye megmondtam az előző bejegyzésben, hogy Janit megszívatja Viktor. Megkapta a Lölő kasznárjának címét miniszteri rangnak álcázva. Tóni szoros emberfogásával. Ménesgazdából előreléphetett kasznárnak. Lölő - és Ándi - őt ugráltatja, ha nem jön a pénz időben. Sőt neki kell kitalálnia, hogy miből gyújjön az a pínz. Szép karrier Jani! A Honvédelmi Minisztériumot Szalay-Bobó kapja. Egy orosz stróman, lásd az egyiptomi vonat ügyét. Ő fogja fogadni Záhonynál kenyérrel és sóval a szovjet elvtársakat. A NATO-ba meg sem fogják hívni, ha igen, az előszobában várakozhat a komornyikok között. Varga Jucus a férfikvóta miatt kerülhetett a Kormányba, más magyarázat nincs. A Kulturális és Innovációs Minisztérium élére Csák János kerül jelezvén, hogy az ország Csáky szalmája. Csák úr kinevezését akkor lehetne teljes szívvel támogatni, ha helyettesének Nemcsák Károlyt neveznék ki. Képzeljék, mekkora lenne külföldön: "A magyar minisztert nem Csáknak hívják? Ő nem jött el, Nemcsák van itt." (Örkény visítana a forgatókönyvért.) Peti miniszter telitalálat! Az antiszemita Lavrov által "Gyémánt fokozatú orosz ügynök"-díjjal kitüntetett külügyminiszternek van egy sajátos bukéja a nagyvilágban. Ez jó irány. Tóni kinevezése zseniális, Viktor! Egy dolgot, ha megengedsz: ne adj neki fizetést. Elég fizetség számára, ha naponta basztathatja, alázhatja szarrá Janit. Tóninak nem kell több, úgysem szereti a luxust. Nagy Márton szintén jó választás, Kretén Gyuri csupa nyolcasokat lát tőle. Különben is: "A tollamat szarba mártom, azzal írom le: Nagy Márton." Navracsics "fügefalevél" Tibor szép feladatot kap, neki kell majd elmagyaráznia Brüsszelben, hogy nem is lopja az európai adófizetők pénzét az Orbán szemja. Ehhez legalább miniszteri rang kell, különben nem hiszik el.

Tehát aki érti Viktort, az nagyjából ki tudta sakkozni az új Kormány összetételének logikáját, a személyek nem fontosak. Az igazi kraftot viszont lehet hiányolni. Segítsünk hát Viktornak, hátha az elkövetkező napokban képes még fejlődni. A nemzetközi kihívások inkább indokolnának egy Kulturális és Mulatási Minisztériumot élén ifjabb Kozák Lászlóval (Kis Grófo). Benne megvan az az igaz magyar néplélek, amely mindig úrrá tud lenni a nehézségeken. Luxus őt negligálni, amikor ekkora szükség lenne rá az országnak, Viktor! A honvédelmi tárca élére sem az igazi ez a Szalay-Bobó. Ott van például a Gazsi vezérszázezredes. Tudjuk, hogy csak azért nem jelölted, mert szerény vagy, de ebben az országban nem érhet hátrány senkit azért, mert Orbánnak hívják! Pláne, ha tehetséges. Gazsi igenis tehetséges, elvégezte a Szanhörstöt is, akkor meg mire fel ez az álszerénység? Legyen Gazsi a honvédelmi miniszter! Bár egy nála is jobb jelölt lenne, a Németh Szilárd. A csacska NATO-tagállamok egymással versengenek, ki tud meglepőbb minisztert állítani honvédelmük élére. Van nő, meleg, talán transznemű is. De ogre még egy sem. Húzzál bele Viktor!

"Németh Szilárd és a pörkölt" - aki ilyen érzelmekkel tud a pörköltjére nézni, abból igazán kiváló miniszter lenne!

Az általad említett nemzetközi helyzet fokozódását szinte teljesen figyelmen kívül hagyod drága Viktorom az energia területén, pedig a kaNpányban ment ezerrel a parasztoknak. Tehát kell egy Energiaügyi és Rezsicsökkentési Minisztérium is. Miniszter: Galambos Lajos. Jó szakember, és már bizonyított. Amit el tudott érni kicsiben, azt nagyban simán hozza. Az egyházügyet Zsolti helyett - sokat dolgozik - bízd inkább Kaleta úrra, őróla köztudott, hogy őszintén szereti a gyermekeket. Pénz- és adóügyekért felelős miniszternek sem jó már a Misi, uncsi. Az ország előtt álló feladatok legalább egy Gáspár Győző kaliberű szakembert igényelnek. Éppen javasolni akartam, hogy Pintér úrhoz kerüljön a köznevelés, hiszen a rendőrviccek már kifogyóban vannak, ("Képzeld, egy biológia rendőr és egy történelem rendőr találkozik a tanáriban. Azt mondja a biológia rendőr …"), de te, Viktor, megelőztél. Látod, tudsz te, ha akarsz! Sanyi bácsi - rendőr létére - kémiából különösen erős volt, a gyerekek olajszőkítésből fognak érettségizni.

Szóval, Viktor, drága barátom, bátrabban! Vagy, ahogy Mészáros úr mondotta volt a jövő generációjának: "Legyetek bátorak!"  Előre, Viktor, a minél ostobább, minél előbb kihaló Magyarországért! Ez az új Kormány nem elég gyors, lassítja a tempót, ezért elegem van belőle.

A pompás ellenzékiek azt hiszik, hogy Viktort szórakoztatja a közpénzlopás. Nem, Viktornak ez már smafu. Nem mondom, az elején, amikor átvette a bótot Simicskától, akkor még nagy élvezettel űzte. Ma már unja. Semmi kihívás nincs benne. Miért is lenne? Reggel szól a Gerinek, hogy Lölő ma nyer tízezer milliárd közpénzt, közbe szerzésnek álcázva, 'oszt jó napot. Geri délre jelenti, hogy átment a zsé. Tíz perc múlva pedig maga Lölő lelkendezik: "Főnök, pittyent a telcsi, de nem tudom mennyi jött, van egy egyes meg rengeteg nulla. Ándi tudná értelmezni, de neki még sem mutathatom meg." Na, most ebben mi az élvezet?

A kormányzást sem élvezi Viktor, ezért nem is foglalkozik vele. Hogy buta, kihaló, szolgalelkű, orosz buzi banda lett az egykor büszke, szabadságharcos magyar? Viktort már nem érdekli.

Akkor talán a választás hozza lázba? Á, dehogy. Amikor Janó elnök kiírja a választást, Viktor odasercint egyet Tóninak, aki bedurrantja az amúgy sem takarékon üzemelő hazugságrottyantót, aztán megy minden, mint az ágyba szarás. Trafikos Balázs még jobban hunyorít hülyeségeit alátámasztandó, ebből a fidesz birka mindent megért. A beszélő fejek egymást überelve adják elő a legnagyobb baromságokat, és szépen megy - mit megy? - mint őrült, ki letépte láncát vágtat a propaganda a magyar ugaron át. Bele a sok hülye, gondolkodni képtelen suttyó paraszt fejébe. Akik pöccre hozzák a voksokat. Mert Magyarországon nincs választási rendszer. Egy rendszer van, amely biztosítja Viktor lehengerlő győzelmét. Hogy ezt miért nevezik választásinak, az talány. Talán megszokásból. Szegény Viktornak mi öröme lehet ebben? Semmi. Sajnáljuk hát.

Viktor szórakozása az eredmények kihirdetése után kezdődik. Az ünneplés smafu, letudandó szarság. Mond valami hülyeséget, amire másnap maga is rácsodálkozik. A misztérium ezt követi. A sok ostoba, általa mélyen lenézett kretén tolongása a zsírosfazék körül. Na, kérem az az igazi mulatság. A vágyakkal, álmokkal, önhittséggel, hiúsággal, pénz- és hatalomsóvárgással való játszadozás. Az emberi színjáték. Ez Viktor igazi szórakozása. Ezért nem kapkodja el. Élvezi, ahogy reményt csepegtethet annak, akiről biztosan tudja, hogy nem kapja meg az áhított pozíciót. Nagy öröm olvasni az újságokban, hogy kiből mi lesz, a spin doctorok okoskodásait, hallgatni a szerény suttogásokat, az elrebegett kívánalmakat, "miniszterelnök úr, rám számíthatsz"- óhajokat. A nyilvánosság előtt nagyhangú, valójában megalázkodó senkiháziak reményeit egy-egy mosollyal, kacsintással, biccentéssel táplálni, egy apró hallgatással, fejcsóválással dugába dönteni. Micsoda nagyszerű élvezet!

Itt van például a Lázár, a vidéki bunkók pompás képviselője. Ő lébecolt pár évet Viktorközvetlen csicskaként, ismerhetné Viktort. De a fakóban töltött évek miatt annyira vágyik vissza, hogy óvatlanná vált. Úton-útfélen hirdeti, hogy miniszter akar lenni megjelölve a területet is. Mert ő lenyomta a Márkyt. Azt hiszi az aranyom, hogy ez a Viktornál érdem. Hát éppen nem. Csak a hülye - meg a Bayer - nem tudja, hogy Jani Viktor Brutusa. Bármikor, bármely szögből képes Viktorba belebökni bármit. Tehát, ha Viktor beveszi a kormányába, az kettőt jelenthet. Egy, hogy Viktornak emelni kell a gyógyszeradagját, mert a mai szint már nem képes elérni a kívánt hatást. Kettő: Látszatra beveszi, de valami olyan tárcával kínálja meg Janit, amely bukó és nem lehet belőle lopni. (Na, jó egy kicsit azért...) Például Jani az oktatási miniszter. Fény a vidéki sötét éccakában. Nagyot röhögnék, ha Viktornak lenne ennyi humora, és így alázná szarrá a batidai kastély nem urát.

Aztán a Navracsics. Viktornak úgy kellene egy messziről európainak látszó fideszes, mint egy falat kalács. Grazsdanyin Putyin szopóágon ül, kis szíve szótlanul vacog - reméljük már nem sokáig -, így a szoponc Viktornak sincs nagy jövője. (A magyaroknak se, csak úgy mellékesen...) Korrupciós ügyei miatt pedig vállalhatatlan Európában. De a Viktor nagy küzdő. Lám, református létére a jezsuita pápánál is Canossát járt az Opus Dei támogatásáért. Előveszi hát Navrát a naftalinból, hátha... Vicc, de ezen még a Viktor sem szórakozik.

Marad a többi sehonnai. Akik lennének miniszterek, államtitkárok, ilyen-olyan szervezetek vezetői (ÁSZ elnöknek is lejár a mandátuma). Nos, kedveseim, akkor elmondom nektek mi lesz. Viktor összeállíttat egy többezer fős listát a jelöltekből. A kiválasztás szempontjai a következők: a jelölt ne értsen semmihez, legyen szuper lojális, szexuális irányultságával/köztörvényes csínyével jól kézben tartható. Ennyi elég is. Ezeket a neveket rövid, fényképes életrajzokkal Tóninak huszonöt*húsz centis kifejezetten puha papírra kell nyomtatni ügyelve arra, hogy ne „abc” sorrendben legyenek. Mind a sok ezret. Ezt Viktor hazaviszi a Cinege útra. Aztán reggel elmegy szarni. A puha papírokkal kitörli a valagát, és ahol az aznapi törlési segédlet szükségtelenné válik, azt a nevet tartalmazó papírt félreteszi. Másnap, a következő adag, és így tovább. Aztán az így összeállított listán szereplők neve mellé random odaírja a posztot. Egy kockázat még lehet benne, ha valamelyik unoka lebüfizi valamelyik nevet vagy ráfolyik a pörköltszaft. Akkor az sajnos nem lesz államtitkár.

Ezzel a fáradtságos munkával végez a szülinapjáig (május 31.), és meglepi magát, a sok bizonytalanságban tartott ökröt, és nagyszerű nemzetét egy kormánnyal. Addig viszont jól szórakozik. Ezért van elegem belőle. Irigylem.

Oldalam időtlen idők óta bordája heverészik a tavaszi napfényben böngészve az Index (Figyelsz, Íjász? Tuti címlap!) Velvet rovatát, midőn értetlenkedőn felnézve megkérdi a mellette ejtőző két lábon járó Guglit, hogy: Ki az a Sáfrány Emese?  Öreg vagy te már ahhoz. - évődöm. No, de tényleg ki az, mert az van itt, hogy válik. - érdeklődik tovább. Hát, kérlek, azt még elnézném neked, hogy ha nem tudnád ki volt Kölcsey, de Sáfrány Emese kilétének nem tudásával kiírtad magad az európai kúl-tour körből. Na, de mégis, mondd már meg! - kíváncsiskodik tovább. Hát jó, felvilágosítom. A kedves Emese a 2010-es évek környékén Aleska Diamond néven élt és alkotott. Melynek eredményeképpen kicsit több ondó folyt el országosan, mint a Duna tavaszi vízhozama. Bevállalós volt a szentem, volt ott minden is, seggből, szájba. (Én természetesen ezt csak a barátaimtól hallottam, akik szintén csak és kizárólag hallomásból tudták.) Aztán visszavonult, de nem került messze tanult szakmájától, művészetét rúdtánc formájában mutatja meg a világnak. Végülis majdnem mindegy, milyen rúdon pörög. Közben pedig influenszerként okítja a népeket. Akik, hozzá hasonló észlények. Fel sem tűnik nekik, hogy Mesi januárban kikel a válások ellen, hogy ő ezt nem is érti, hiszen két ember szerelemben, szeretetben együtt, blabla, blabla. Áprilisban pedig válik könnyes szemmel tudatva a nagyérdeművel, hogy házassága régen romokban. Nem értem, ki vesz el egy ilyet. - sóhajt értetlenkedve a derék pógárasszony és pörget tovább. Magam röhögésbe hajló homlokráncolással bólogatok, de titokban nem értek vele egyet, mert köztudomású, hogy legjobb kurvából lesz a legjobb feleség.

A szeg viszont be lett ütve a fejembe. Mit is jelentenek valójában a bulvár eufemizmusai? Miért nem értik az olvasók a leírtakat? Nem újkeletű persze a nyilvánosság előtti szégyenlősség. A romantikus irodalomban például halálra idegesített, hogy a főhősök évtizedekig szenvelegnek (esetleg jól meg is halnak) ahelyett, hogy egymással/egymáson random levezetnék a bennük felgyűlt feszültséget. Napjainkban a bulvár újságírás teszi ugyanezt. Úgy érzem, hiánypótló jelleggel kell egy szótár a kegyes hazugságok lefordításához.

1. megszokta a szingli életet - nem dugják/dug és reménye sincs rá
2. most éppen szingli - nem dugják/dug, de szeretné
3. nyitott az új kapcsolatra - dugja már meg valaki/dugna valakivel
4. rátalált a szerelem - dugják/dug
5. fia/lánya jóképű/szépség lett - a kutya sem kíváncsi rá, a gyerekkel nyomul
6. visszavonultan él, de nem bánja - megkeseredett szerencsétlen, akire senki sem kíváncsi
7. nyitott az új kihívásokra - mielőtt hajléktalan leszek, kéne valami meló
8. megszerette a vidéki életet - Pesten bebukott, de suttyókat még hülyítheti egyre kopó nevével
9. zenei karrierjére koncentrál - valami zenész/zenei menedzser dugja (hangja nincs)
10. büszkén vállalja korát - rosszarcú vénség, de mit tegyen, ez van
11. nem hiányzik neki a színpad - kit kell leszopni egy szerepért?
12. óvja kapcsolatát - nem kapott elég pénzt, de ha kap, nem óvja
13. x kilót fogyott - eladhatatlan volt, mert nem fért a címlapra
14. életvezetési tanácsokat ad - a nála is hülyébbekből próbál megélni
15. vegán életmódra váltott - már csak kelkáposzta főzelékre telik
16. ledobta a textilt - azért maradt rajta, mert legközelebb mit ad el
17. bomba formában van - megszaladt a fotosop
18. különös kapcsolat fűzte édesanyjához - meleg
19. sportos életmódra váltott - futó cuccokat reklámoz
20. Schobert család bármiben - vegyétek a sok szart, különben miből fogunk jól élni
21. meghatódott édesapja/édesanyja temetésén - nincs örökség vagy balhéznak a rokonsággal
22. a ... sorozat sztárja - heti húsz mondatot mond fel apróért
23. nincs harmadik fél - valamelyik (mindkettő) félredugott
24. Járai Máté/Kyra - dugunk, szopunk, gombot varrunk
25. heves természetű - összeférhetetlen hülye
26. kulturáltan köszöntek el egymástól - megúszták a válást hetven "kurva anyáddal" és két pofonnal
27. a gyermekeket közösen, szeretetben fogják nevelni - a tartásdíjat ne felejtsd el fizetni köcsög/szarok a tartásdíjra, talán adok egy kis lóvét
28. őszintén vallott problémáiról - nyomorából próbál megélni
29. nem zavarja őket a köztük lévő korkülönbség - egyik sem dug
30. xy nyaralt - ezzel fizették ki/szállodát reklámoz
31. kiderült egy kényes titka - némi pénzért hazudozik
32. élvezi az életet - valaki dugásért kitartja
33. büszke főzési tudományára - rántotta talán már összejön

Magunk csak nekikezdtünk az úttörő munkának, tudjuk, még csak az út elején vagyunk. Bízunk azonban ifjú vitézlők lengeteg szívében, akik felveszik és magasra tartják a zászlót, tovább folytatják, kiteljesítik az emberi nem jobbá formálása érdekében kifejtett korszakos tevékenységünket, melynek végén megjelenik az igazi, mindent felölelő Celebhír Szótár.

A Darwin-díjat évente adják ki: annak jár, aki ostoba halálával megakadályozza, hogy ostoba génjei öröklődjenek így téve jobbá az emberi fajt. Tudományos kutatás alapja lehet, hogy az egyén szintjén működő Darwin-díj alkalmazható-e egész nemzetekre? Ha igen, akkor, úgy tűnik, hogy nekünk magyaroknak jut a dicsőség, mi lehetünk az első nemzet, amely kiérdemli a nemzeti Darwin-díjat. Dicsőségünket növeli, hogy demokratikusnak látszó választás útján szavaztunk saját kipusztulásunkra. Igen ritka lehet a történelemben, hogy egy egész nemzet önszántából dönt úgy, hogy szíveskedik kihalni, becsüljük meg hát az érte kapott Darwin-díjat!

Kezdjük mindjárt a magyarul is beszélő oláhokkal, rácokkal, akiket egykor büszkén határontúli magyaroknak hívtam, és 2004-ben mellettük szavaztam a gyurcsányi propaganda ellenére. Megbántam. A Viktortól kapott szavazati jogukkal nem tudnak felelősen élni, ezzel viszont saját kihalásukról döntenek. Az egykori magyar területekről egyre gyorsuló ütemben tűnnek el, gyerekeik már "magyarba', osztrákba', angolba'" teremtenek maguknak egzisztenciát, unokáiknak eszük ágában sem lesz a nagyik nyelvén beszélni. De azért leszavaznak arra, aki ebben a negatív spirálba tovább löki őket. Eszükbe sem jut - felelős szavazóként - számon kérni, hogy hát hol is van az a székely autonómia, amellyel Viktor tizenkét éve hülyíti őket. A Trianon centenárium közröhejbe fúlt, amikor a magyarkodó dumagépeket az oláhok megtanították kesztyűbe dudálni. Szóval mi az eredmény? Hát annyi, hogy van egy rájuk hivatkozó, nevükben leszavazó pénzmosó gépezet, amely a magyar adófizetők pénzét éppen Oláhországban mossa. Oszt ha megunják az oláhok, és Kellemetlen Magort hűbéreseivel együtt köztörvényes bűncselekményért lekapcsolják, mit csinálnak a derék szittyák? A nemzetközi szinten mélyen megvetett magyar diplomácia nem tudja megvédeni sem őket, sem az ottani magyarul is beszélő oláhokat. Petike miniszter úr hiába kéreti be az oláh követet, az vagy be sem megy, vagy odaszarik Petike asztalára. Oszt' Petike szagolhatja. Egyebet nem tehet. De kellett 94%-kal saját pusztulásukra szavazni. Megérdemlik a Darwin-díjat.

Itt vannak továbbá a cigányok. Vannak cigánylakta falvak, amelyek 80-100%-ban húzták be az őket nyomorban tartókat. Nem kellett hozzá más, mint a rajtuk élősködő boltocskázós vajdáikat megvenni. A hatóságok kicsit félrenéznek, amikor az uzsorahitelek fedezeteként kapott tizenéves cigánylányokat eladják kurvának Amszterdamba, Hamburgba, az otthon maradottaknak nyomják a herbát, és egyéb apróságok. Cserébe nem engedik ki őket a falujukból, és négyévente hozzák a voksokat. Bomba üzlet. De a valamennyire kikupálódottak is kapnak valamit, hiszen a valamilyen büntetőeljárás alatt álló/állt Piciny Gerófó előbb jutott be a Karmelitába, mint bármelyik úgy nevezett polgár. És az adócsalással gyanúsított Győzike köztiszteletben álló rendes adófizetővé vált azon nyomban, amint belépett a Fideszbe. Közben a cigányság züllik lefelé. A kihalás alól ők sem kivételek, mert már a cigánylány sem akar nyolc gyereket, egyszerűbb az okos telcsit nyomogatni (arra természetesen telik, ennivalóra nem biztos). Nekik is jár a Darwin-díj, bár úgysem tudják értékelni micsoda nagyszerű tettet hajtanak végre kihalásukkal.

Ne feledkezzünk meg a vidéki suttyólandiakról sem a Darwin-díj kiosztásakor. Életük szart sem ér, a helyi döbrögik kezében van. Cselédek még mindig, akik megelégszenek azzal a kevéssel, amit kapnak. Boldogok, mert lelki szegények. Nem kell őket felemelni, mert arra ellenségesen reagálnak. Hiszen ahhoz tanulni kellene, gondolkodni, az meg nem megy nekik. Viktor dicséri, közben kegyetlenül hülyére veszi őket, de ők ezt szeretik. Azon sem képesek elgondolkodni, vajon mi lehet az oka, hogy Csudapest - különösen az "elit" által lakott I., II., XII. kerület - úgy hajtotta el Viktort és állampártját, mint az nem kívánt gyermeket. Azok biztos hülyék, nix ugri bugri, 'oszt jó napot, pálesz van, más nem köll. Hagyjuk hát őket mi is. Az ünnepélyes Darwin-díj átadójára felesleges meghívni őket, hiszen nem fogják fel, ám pár évtized múlva saját nagyszerűségükkel eltelve békésen kihalnak.

A hivatásrendeket ne is említsük különösebben, ha olyan ostobák, hogy képtelenek magukért kiállni, írják is meg saját halotti bizonyítványukat. Arra talán jók lesznek.

"Gyáva népnek nincs hazája." - tartja az ősi kipcsak mondás. A magyarok éppen önnön bölcsességük igazságtartalmát bizonyítják. Mert az odáig rendben, hogy a Viktor erősen ráhajt a "gyáva szar"-kategória első helyére - nem is tehet mást egy orosz kompromatokkal megzsarolt ember -, de a szabadságharcaira büszke nemzetnek talán nem kellene. Már Kaczinsky beszólása kellett ahhoz Viktornak, hogy a bucsai tömeggyilkos állat oroszoktól legalább a Havasi nevű seggnyalón keresztül elhatárolódónak tekinthető mondatot kinyögjön. A mucsaiak pedig továbbra is rettegnek, nehogy "belekeveredjünk a háborúba". A suttyólandi ostoba mucsaiaknak valahogy nem jön át, hogy a tótok egész légvédelmi rendszereket szállítanak az ukránoknak, mégsem szarnak be. A csehek ott szopatják a barom arcú ruszkikat, ahol tudják, a lengyelek gyakorlatilag mindent is adnak az ukránoknak, az oláhok felvonulási területe a NATO-nak. Oszt mégsincs tele a gatya. Nálunk meg az utcai harcos Viktor kétharmados országában egy "Ruszkik haza!" járdafestést letakarnak, mellé rendőrt állítanak, nehogy bedurcizzon a tömeggyilkosokat képviselő orosz helytartó. Mert nem lesz orosz gáz. És tizenkét év alatt mit teccettek tenni, hogy ne legyen kiszolgáltatva az ország a barbároknak? Állítólag van valami tengerpartunk is, amit drága pénzen sikerült megvenni. Ott miért nincs gáz fogadására alkalmas telep? Ja, csak a jachtoknak kell kikötő? Aztán mi lesz, ha az ukránok gondolják úgy, hogy csap elzár, esetleg a vezeték itt-ott véletlenül eldurran? Akkor nem lesz rezsi csöki? De kínos.

Putyin mester május 9-re megalkotja a "Vereség Napja" új orosz ünnepet. Ez két következménnyel jár. Az ukránok itt maradnak a szomszédunkban, és nem felejtenek, a kárpátaljai magyaroknak reszeltek. Ők is mehetnek a Darwin-díjukért. A második következmény, hogy a kétharmaddal megerősített "mi magyarok"-Viktor teljesen leírta az országot.  Putyin utolsó csatlósával senki sem fog szóba állni. (Sőt már indul támadás is, a tót parlamenti elnök már elkezdte a "Putyin lezsírozta Viktorral Tótország felosztását" című sztorit promotálni, amelybe ha beleáll a kisantant, az Isten irgalmazzon nekünk.) Az EU nem küld pénzt. Miért is küldene, most a világban - hála többek között az orosz orkoknak - nehéz idők jönnek. Vége a pénzbőségnek. Idáig elnézték a viktorfélék lopásait, mostantól viszont nem lesz rá keret. A nyugati életszínvonal megőrzése sem lesz egyszerű, spórolni kell. Olyan úri huncutságokra nem futja, mint a periféria tolvajainak pénzelése. Eddig futotta, de mostantól nem. Az ország butább része néhány évtizeden belül kihal, az okosabbikból pedig tömeges lesz az elvándorlás, az utolsó majd kapcsolja le a villanyt.

Nem szarral gurigázott tehát a magyar választó a múlt héten. Mégsem sikerült felfognia a tétet. És ha azt hiszi, hogy: "S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl." - téved. Mint amiképpen tévedett a jó Mihály bátyánk is. Nem fogja itt senki siratni a magyarokat. Örülnek.  Mert eddig is az volt az elvárás: "Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét?” Hát most Viktornak sikerül kipusztítania a magyarokat, majd ő átveszi nevünkben a Darwin-díjat. Szóval, polgártársak, nyugalom. Már csak pár évtized, addig lehet szolgálni Viktort.

Hacsak vissza nem térünk egykori önmagunkhoz: "Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: - Elég volt."

Normális országban a közelgő választáson nem az lenne a kérdés, hogy Viktor kormány közelbe kerül-e, hanem az, hogy eléri-e az öt százalékos bejutási küszöböt. De Magyarország sosem volt normális ország, így a kormányzásra mind szakmailag, mind erkölcsileg ALKALMATLAN Viktor még tényező lehet. Már csak néhány napig.

Az elmúlt tizenkét év totális felhatalmazással bíró kormánya összehozott 45.000 halottat a sikeres járványkezelésével. A szomszédos Ausztriában a sikertelen - közben kancellárt kirúgó - járványkezelés csak ennek harmadát (15.000) tudta produkálni. Előztük a sógorokat, jaj de jó. És eközben - az emberi lealjasulás magyar példájaként - Viktor és nemzeti szpáhiai több százmilliárdot loptak el a magyar emberektől a túlárazott, semmire sem jó kínai horkolásgátlók, vakcinának álcázott lábvizek, ócska egészségügyi beszerzések révén ezzel konkrétan több ezer magyar ember halálát okozva. Mondom, normális országban már ezért járna egy "taknyukon, vérükön"-affér, a buta magyaroknak viszont ez rendben van.

A gazdaság romokban, Viktor kuncsorgó levélben könyörög a gaz Brüsszelnek, hogy küldje a dellát, különben végünk. Az állampapírpiac a befagyás szélén egyensúlyoz, de lehet rosszabb is, ha az emberek félvén az inflációtól tömegesen veszik ki a pénzüket. Az infláció az egekben, már az MNB is közel tíz százalékot vetít előre, aztán ha nem lesz rajta sapka, lesz az tizenöt is. A hivatalos. A be nem vallott kb. 25-30%. A hitelek törlesztőrészletei - amely hitelekbe Viktor meg a kancsal fasz - hajszolta bele a magyarokat pillanatokon belül több tízezer forinttal fognak nőni. Meglátjuk, ki tudja kifizetni. És azokat is, akik nem. A pénzügyi rendszer pengeélen. Lészen itt fogaknak az csikorgatása.

Az élhető ország már csak illúzió. Ott sem vagyunk, ahol 12 éve voltunk. Az egészségügy teljes kudarc, a járvány tombolása közben sikerült elüldözni 35.000 egészségügyi dolgozót, akik biztosan nem hiányoznak az állami szférából. Az oktatás teljesen összeomlott, generációk esnek vissza nemzetközi összehasonlításban. A tanári sztrájk halottnak a csók. A tömegközlekedés színvonala talán eléri az 1878-ast, de nem biztos. A vízszolgáltatás, szemétszállítás gondjai megoldatlanok, tízmilliárdok kellenek helyrehozatalukhoz. Honnan?

Külpolitikánk KO, szégyellnivaló nemzet lettünk. Szövetségeseink nincsenek, már a lengyelek is - Tusktól Dudán át Kaczynskiig - utálnak minket. Az EU Parlament saját népét meglopó oligarchaként nevesíti a nemzet Viktorát. A magyar a világban szitokszó, ha valaki külföldön jár vagy él, jobb, ha eltitkolja magyarságát, mert az a lusta, aljas, az egyetemes emberi értékeket naponta alázó szaremberek szinonimája. (Lásd Zelenszkij felszólalása és az arra adott arrogánsan undorító válasz.) A magyar emberek nem értik Trianont. Nem tudják felfogni, miért fordult az egész világ a magyarok ellen. Szemünk előtt a válasz. A magyar elit mindenkit kioktató, lenéző, pökhendi, mindenkinél mindent jobban tudó gazembersége, együttműködő képességének hiánya az, amelyet a világ népei egy ideig hitetlenkedve néznek, aztán amikor komolyan elkezdi őket zavarni, kivetik a kavicsot a cipőjükből. Sajnos nekik kell ezt megtenni, mert a magyar emberek - lévén híján vannak a polgári erényeknek, gondolkodásnak - képtelenek megszabadulni megnyomorítójuktól.

Igaz, hogy Viktor tesz azért, hogy a magyarok ne fejezhessék ki véleményüket, ne ismerhessék meg a sorsukat befolyásoló igazságot. A gyávaságáról közismert Viktor például nem mer vitázni programjáról, amely kulturált országban elképzelhetetlen. (Igaz, miről vitázzon? Hogy mennyit lopott?) A több millió polgárt képviselő egyesült ellenzék mindössze öt percet kap gondolatai kifejtésére az úgynevezett közmédiában. Melyik demokratikus országban van ilyen, meséljetek drága fideszes barátaim? Igaz, egy demokratikus országban az ellenzék és választóik ezt meg sem engednék. De még ez is kevés a nemzetgyilkos tolvajbandának. Most olyan választási csalásra készülnek, amelyhez képest a '47-es kékcédulás komcsi választási csalás kismiska. Közel 500.000 magyarul is beszélő rác, oláh, ruszin, - kisebb mértékben - tót, fog a fideszre szavazni, az ott kiépített pénzmosó hálózat hathatós segítségével. (Ez úton is köszönöm nekik.) És kb. egymillió mélyszegénységben élő hazai szerencsétlen, akiket a helyi döbrögik, boltocskázók tartanak személyi függésben. Mondhatnánk, hogy reménytelen a helyzet, az ország megérdemli a sorsát.

Ám Vologyának - Viktor tartótisztjének és orális szolgálatai hűbérurának - most szottyant kedve háborúzni. Magához rendelte hát Viktort, és - nem tudván ellenállni szívótechnikájának - a nagy lamúrban elrebegte, hogy pár nap alatt legyalulja Ukrajnát, és ha Viktor lenyeli, neki adja Kárpátalját. Viktor lenyelte. A választás előtt pont jól jött volna neki egy "Haza Atyja" szerep. A nép minden alkalmatlanságát feledve a hátán - 3/2-del - vonult volna be a Parlamentbe. De Vologya és gyilkos orkjai ellen összefogott a világ, aki most már csak a túléléséért küzd. (Remélem nem sikerül neki.) Viktor pedig - szájában Vologya ízével - megmaradt utolsó csatlósnak. (Lukasenkó nem számít, az nem önálló ország.) A magyarság tehát ostoba vezetésének hála egy évszázad alatt negyedszer kerül vesztes pozícióba. Viktor bravúrja abban van, hogy ő egyébként - NATO, EU-tagság - nyertes helyzetből volt képes szopóágra tenni Magyarországot. Erre - valljuk be - még Tisza, Horthy/szalosján, Kádár sem volt képes. Zseni tehát a mi Viktorunk, zseni! Én mondom, de tényleg.

Vologya egyre közelebb kerülő vereségével megindult a világban a deputyinizácijá. A deputyinizácijá egy régi holland szó, a wiki szócikke szerint szabad fordításban annyit tesz magyarul, hogy Putyin és hívei kipicsázása, a putyini Oroszország és szövetségeseinek szétverése. A deputyinzácijá keretében a barbár oroszok gazdaságilag visszarepülnek néhány századot az időben bebizonyítván, hogy akik előre mennek, azok találhatják hátul is magukat. Az orosz oligarchavagyonokat elveszik és jobb célokra (például ukrán jóvátétel) fordítják. A Putyin pincsiket mindenhol kidobják a politikai szférából. A Löpennek adott tízmilliárd forint az MKB betéteseinek kidobott pénze. (Ugye milyen zseni a más ország választásába be nem avatkozó Viktor?) Salvini és többi Putyin-rajongó politikai pályája végéhez ért. (De sajnáljuk.) Csak Magyarország nem tesz semmit a deputyinizácijá érdekében. Na, miért?

Pedig lenne feladat bőven. Paks-2 felmondása, orosz oligarchák vagyonának elkobzása, országból való kirúgása, kémbank bezárása, az orosz ügynökök elhajtása, a hévízi kémközpont felszámolása stb. De el lehet-e várni ezt a Viktortól? Hát nem, hiszen Vologya kedvenc kéjszolgáltatója ilyet nem tenne. Ám ennél is veszélyesebb, hogy Viktor Putyin haláltusájának meghosszabbítására rác haverjával képes lángba borítani a Balkánt ezzel keltve zavart Európában. Ezt a kockázatot nem lehet felvállalni. A magyarországi deputyinizácijá feltétele Viktor elhajtása és Putyinnal egy szinten való kezelése. Ez a gondolkodó emberek előtt kész tény. A választás eredménye csak a módjáról dönt.

A módnak négyféle kimenetele lehet. Az első inkább elméleti. Attól függ, hogy a Szabad Világ számára Viktor alkuképes-e, illetve Viktor képes-e alkura. Ennek lényege, hogy Viktor sunyiban elveszíti a választást. Nem kell hozzá sok. El kell játszani egy jogállam zanzát. Az NVI nem engedi be a rendszerbe a zűrös határontúli voksokat, mert nem biztosított intaktságuk. A közmédia és a Kesma szarok viszont öt percnél több időre beengedik az ellenzéki politikusokat, ahol bemutatható az alkalmatlan kormányzás. A mozgósítás összeomlik. A hívek kaotikus üzenteket kapnak. Viktor a szavazás estéjén beismeri a kudarcot valami nemzeti lózunggyűjtemény keretében, és lesétálva a Bálnából felszáll a HMS Glowwormra. Felszállás előtt leadja Mészáros nevű pénztárcáját és egyéb szingapúri, svájci, dubaji, isztáni bankszámla számait és kódjait, aztán némi apró megtartásával elhajózik, ahova akar (Madeira, Estoril, Marbella). A többiek persze itt maradnak, és majd elszipogják a megfelelő hatóságok előtt, hogy ők soha sem hittek a NER-ben. Viktort ismerve ennek kevés az esélye, pedig számára ez lenne a legjobb megoldás.

A második, hogy a politika tehetetlenségi nyomatéka okán Viktor megnyeri a választást, de nem ő alakít kormányt, hanem keresnek egy "emberarcú" fideszest (ami emberi arc hiányában nem kis kihívás). Ekkor a deputyinizácijá lassabb formában megy végbe. Viktor kiköltözik a lányához Marbellára, ahol elmalmozhat békésen, és a családi vagyon egy része megmaradhat. A második vonal egy könnyű büntivel - lehet, hogy csak politikai, de nem büntetőjogi felelősségre vonással - megússza, valami átmenthető a lopott szajréból is. A Boldog, Völner, Simonka szint komoly dutyi faktorral néz szembe demonstrálván a régi rendszerrel való határozott szakítást. A propagandarészleg rövid úton totális felszámolásra kerülne. E megoldás előnye, hogy a társadalmi béke megőrződne - lenne rengeteg belülről bomlasztó - hátránya, hogy a magyar társadalomnak ismét elmaradna a "Hűha" élmény, amelyben a gazemberek elnyerik méltó büntetésüket.

A harmadik lehetőség, hogy Márky-Zay győz. Ekkor a deputyinizácijá gyorsan és határozottan menne végbe.  A határozottság esetenként nélkülözné a tankönyvi jogállamiság kritériumrendszerét, ám a deputyinizácijá az deputyinizácijá. Gazságügyi Juditka például észre sem venné, hiszen maga mondta, hogy nem tudja mi az a jogállam. Ekkor Katika megmarad a megválasztott köztársasági elnöki pozícióban, a győztesek meg hivatalba léptetik a valódit. Polt, Matolcsy, Domonkos urak, a Médiatanács tagjai és egyéb "bebetonozottak" kapnak egy ajánlatot a Keresztapa című filmre utalva, hogy mi kerüljön a lemondásukról szóló papírra. Onnét pedig mint a krumplit: kicsit kilazítani a földet, keményen megfogni a tövét, aztán jön a nagytól a kicsiig az összes gumó. A putyini államot csak így lehet lebontani. A bűnösök komoly büntetéseket kapnak. Viktor például úgy tizenöt-húsz évet, amelyet hospice otthonban teljesített szolgálattal kell letöltenie. Ennek a módszernek sok előnye van. A vétkesek bűnhődnek, a lopott vagyon jelentős része visszakerül, és a gazdasági problémák enyhítésére fordíthatók, az emberek igazságérzete helyreáll, külföldi megítélésünk javul. Hátrány viszont, hogy sokat kell rajta dolgozni, nem lesz egyszerű, a putyini állam veszteseinek sivalkodására sok idő és energia fog elmenni.

A negyedik variáció, hogy Viktor nyer és ő alakít kormányt. Szociopata személyiségétől nem áll távol a falig való elmenetel. Anikó asszony visszaemlékezése szerint ugyanezt csinálta Párizsban is, amikor elveszítette minden pénzüket az "itt a piros, hol a piros" játéknak álcázott csaláson. Ez a legveszélyesebb megoldás, mert a deputyinizácijá folyamata ekkor az egész országra ki fog terjedni. Eljön a magyar Armageddon. A társadalmi béke megborul, a Kesma szarok hergelik a népet, Kubatov SA kopaszai terrorizálnak, cserébe a gazdaság összeomlik, a forint szart sem ér, emberi életek mennek tönkre generációkra. Mindezt persze hiába, mert Viktorra és rendszerére már ki van adva a deputyinizácijá fetvája, esélye sem lesz. De magával rántja az országot. Ez a legborzasztóbb szcenárió. Jó lenne elkerülni.

Jó Viktor, guríts le pár stampedlit, és gondolkodj! Neked kampó, öreg. Te is tudod. Ha van eszed magad veszted el a választást, így már Vologyának sem leszel értékes, a kompromatjait sütheti. Visszavonulsz, meccset nézel, összehazudsz egy emlékiratot saját nagyságodról a jövőnek, a családod nyugiban költi a magyaroktól lopott zsét. Hát mi kell még? Mi, magyarok pedig sokadik nekifutásra megpróbálunk egy élhető, polgári Magyarországot gründolni. Nélküled.