Derék republikánusként nem tudok nem röhögve tekinteni az angol királyi családra. Elképesztően szánalmas banda. Ennél már csak az angol nép szánalmasabb, amely megtűri ezt a Truman-showba oltott Barátok köztöt imitáló szappanoperát.

Egykor az angol király/királynő valóban uralkodott, aztán csak üzlettársa lett a gyarmatosításban résztvevő bandáknak, később látszólagos hatalmuk megtartásáért cserébe - valójában ingyenélésért - a királyi család eljátssza azt a szerepet, amelyet a hatalom valódi birtokosai rájuk osztanak. Mikor mit. Általában négy szerep alakításával küzdenek ennek a degenerált német eredetű famíliának a tagjai.

A legfontosabb - mondhatni főszerep - a szép ruhában való mosolyogva integetés. A férfiaknak ajánlott viselet a gazdagon díszített operett hadsereg egyenruhája, hölgyek esetében a kosztüm olyan kiegészítőkkel mint a kalap. A mosolyt pedig a jövőbe vetett hittel átitatottra kell gyakorolni, valamiért az angol plebs ezt szereti. Addig senki sem kerülhet be a királyi családba, amíg ezt jelentős erőfeszítéssel járó produkciót nem képes megbízhatóan, rutinszerűen hozni.

A második nagy körültekintést igénylő szerep az együtt érzően néző szerepe. Gyakorlottak már - papírból - néhány szirupos mondatot is elrebeghetnek. A cél, hogy az alattvalók érezzék, a királyi család osztozik problémájukban. Így aztán időnként meg kell simogatniuk az állatmenhely kis lakóit, hátrányos helyzetű néger és paki gyerekeket, sérült embereket, mert a média segítségével azt a látszatot lehet kelteni, hogy ezek a témák érdeklik a királyi családot. Ilyenkor csak egy dologra kell a személyzetnek vigyáznia, alaposan fel kell készíteni az együttérzéstől párás szemű fenségest, nehogy eltévessze hol van és a paki gyerek kapja a menhelynek szánt kutyakaját. Sokat kell gyakorolni ezt a szerepet, nem szabad, hogy lesírjon a királyi színészről a valódi érzése, mint például az unalom és a teljes érdektelenség, így havonta egy-két alkalommal többet ebből a performanszból nem szabad vállalni egy családtagnak. Ezt a szerepet tehát jól be kell osztani a família tagjai között, és mivel a család kiterjedt - forradalmi korszakos megfogalmazásban: annyian vannak mint a nyulak - vetésforgóban célszerű az együttérzős turnét megcsinálni.

A harmadik - igazi embert próbáló - feladat a felolvasás. Az uralkodónak mindent fel kell olvasnia, a trónbeszédtől a vacsoravendégek üdvözléséig. Ez nagyjából mindent elmond ennek a társaságnak a szellemi színvonaláról. Szegény Erzsike néni sok éves gyakorlás után is papírról nyöfögte el azt az egyszerű mondatot: „A XXX. nyári olimpiai játékokat ezennel megnyitom.” Azt hiszem nálunk nyílt színen kiröhögnék azt a vezetőt, aki ezt nem tudná fejből lökni, de az angoloknak ez a színvonal már egyenesen az intelligencia királynőjévé teszi Bözsike nénit. Részben érthető, mert a papája úgy nyolcvan éve nagyobb tettet hajtott végre, mint V. Henrik Azincourtnál, több hónapos intenzív gyakorlás után fel tudott olvasni egy másfél oldalas szöveget a rádióban.

Az uralkodói teendők negyedik próbája a szórakoztatóiparban való szereplés. Itt vannak elsőként a filmek, melyek két csoportra oszthatók. Az elsőben a királyi család szerepel, a másodikban őket filmesítik meg. A királyi család szerepléséről szólók közül nekem a Csupasz pisztoly 1. a kedvencem, Drebin hadnagy kalandjaiban meg-megjelenő királynő nagyjából össze is foglalja az angol királyi család lényegét. A róluk szóló filmek viszont kiugrási lehetőséget jelentenek az abban szereplő színészeknek, Mr. Darcy egyenesen Oscar-díjat köszönhet a degenerált Gyuri hiteles megformálásáért. Helen Mirren is sikeresen alakította a menyét a közvéleménykutatások hatására meggyászoló Erzsike királynőt.

A szórakoztatóipar másik nagy területe a celebkedés. A heti bulvárújságokból való elégedetlenkedés során már volt alkalmunk kitérni az angol királyi családról szóló celebhírek unalmasságára. Azóta annyi történt, hogy a bővülő családtagokkal újabb senkit sem érdeklő "hírek" is érkeztek. Tudjuk például, hogy a Kate Middleton közül az egyiknek - valami Pippa - jó segge van, az eredeti Kate pedig rendelkezik lábbal, mert a szoknyáját időnként felfújja a szél. Nagy szó ez, mert IV. Fülöp menyasszonya, Ausztriai Anna elájult, amikor leendő férjéhez igyekezvén az egyik spanyol városkában néhány harisnyát kapott ajándékba. A szigorú spanyol etikett őre közölte az ajándékozóval, hogy az ajándék felejtős, mert a spanyol királynénak nincs lába. Anna hercegnő viszont azt hitte, hogy Madridba érve amputálni fogják a lábát, és összeesett. Lám mennyit fejlődött a világ! - a leendő angol királyné lábát hetente megcsodálhatja a bulvár szájtáti közönsége. Pedig nagy a valószínűsége, hogy egyéb testrészekkel is rendelkezik a hercegné, hiszen most adott életet második gyermekének.

A gyermek születése körüli hecc azonban sokkoló, az angol hivatalosságok és söpredék viselkedése visszatetsző. Megszületett egy gyermek: Isten éltesse! Születik naponta több millió: Őket is Isten éltesse! De a hülyékre jellemző ceremónia, az angol rajongó bugrisok rohanása a palota elé, a tévé csatornákból való folyamatos híradások még a legszelídebbeket is arra késztetik, hogy elegük legyen a tolakodó angol királyi család magánügyéből.