Szerintem az is bolond, aki élsportolónak adja lányát, fiát ma Magyarországon. Ebben a korrupt világban a sportoló csupán eszköz a különböző állami, szponzori és egyéb fekete pénzek bezsebeléséhez. Közel az a világ, amelyben már sportoló sem kell, a pénzmosoda nélkülük is remekül üzemel. A magyar foci másra sem jó, mint a sportoló nélküli pénzmosás tesztelésére. Ha itt beválik, szabadalmaztatják az egész világon.

A másik felesleges részei a rendszernek a különböző versenyek. Ezek a legveszélyesebbek a sportból élő semmirekellőkre. Egy labdarúgó szövetségi kapitánynak mi a dolga év közben? Van nyolc-tíz tétmeccs, erre össze kell verbuválnia húsz embert, akik állítólag tudnak focizni. Néhány edzés, aztán smafu. A hétvégi meccsnézésért veszélyességi pótlékot kap. Ennyi a munka. A javadalmazás bőséges. Amelyhez hozzá jön még a játékosügynököktől kapott dugipénz, amiért játszatja az ügynök üdvöskéjét, akiért a nemzetközi piacon egy kicsivel több manit lehet leakasztani, mert válogatott. Tényleg nem értem, miért nem úgy sorsolják ezt a posztot. Két esetben van veszélyben ez a kényelmes élet. Ha a selejtezőkön valami nagy zakót kapnak aranylábúék, vagy ha kiderül, hogy nem jut be a csapat az éppen esedékes EB-re, VB-re. Addig habzsi-dőzsi. Az idei EB tiszavirág-életű szereplése elaltatta a bízni akarókat, de a magyar csapatok az európai kupákban augusztus elejére már nem voltak versenyben, nemzetközi összehasonlításban már Liechtenstein is előzi a dicsőséges magyarokat. Az NB I. nézői hétvégenként alulról súrolják egy közepes lakodalom vendégeinek számát, hét közben rendezett meccs esetén egy kortárs költő felolvasóestjére látogatók talán kevesebben vannak. Szóval a kutya se kíváncsi a magyar focira kivéve szeretett Viktorunkat, aki valami gyermekkori feldolgozatlan traumát cipel a labdarúgással kapcsolatban. (Vagy csak ez a legális kimenője otthonról.) Ilyenkor felmerül józan laikusokban - és bizonyára az egyébként nagyon intelligens Csányi úrban is -, hogy a hat éves MLSZ elnöki ténykedés eredménytelenségét elismerve talán ideje nyugdíjba menni. De Csányi nem mondhat le - ebben különbözik a többi eredménytelen szakvezetőtől -, mert hirtelen kiderülne róla, hogy rejtőzködő milliárdos. A Csányi birodalom fennmaradásának egyik záloga, hogy Elnök Úr a VIP-páholyban csócsálja a szotyit Viktorral, így bármennyire is sikertelen a magyar foci, személyi változások nem várhatók.

A többi sport vezetésében résztvevők Csányinál is nagyobb rettenetek, mert nekik valóban közvetlen egzisztenciális kérdés a pénznyelő közelében maradás. Minden áron. Nézzük a Borkait! A Riói olimpia színtiszta kudarc. Ha nincs Hosszú és Kozák, az egész magyar olimpiai csapat két aranyérmet hozott volna. A legsiralmasabb olimpiai szereplést produkálta a Questor-károsult városvezetőként elhíresült Borkai irányította MOB. És van kirúgás? A csudát van. Borkai sunnyog, a mesterséges népszavazási láz miatt senki sem figyel erre a kudarcos MOB vezetésre. Pár hónapot kell kibírnia és a következő éves jelentésben már akármit írhatnak, maradhat ez a teljesítmény nélküli bagázs.

A pénz nem mindegy, kié

A férfiasságát bíróságon védő, felesége kezét kényszerbizonyítási vágyból soha el nem engedő, csókos szájú exMIÉP-es Kocsis Máté irányította kézilabdások ki sem jutottak az olimpiára. Persze mindenki hülye, rossz a lebonyolítási rendszer, blabla... Kocsis sem vonja le a tanulságot, és nem veszi a kalapját. Kell a hatalom, a feketepénzek feletti irányítási lehetőség, ha rá is megy a sportág.

A birkózóknál a tavasszal kicsírázott krumplira hajazó Szilárd Rezsim a főnök. Ők kijutottak az olimpiára, de minek. Azt már alapból sem értem, hogy mi szükség a kötött fogású birkózásra, ahol homoerotikába hajló módon taperolja egymás izzadt testét két férfiember. Aztán a bíró megmondja melyikük győzött a tapizásban. A szabadfogás látványosabb, de magyar szempontból ez sem valami eredményes. Hála Istennek a vezetők itt is jól megélnek a semmiből. Szilárd rendíthetetlenül áll az eredménytelenség vártáján, lemondani nem fog.

Az atlétikásokat észre sem lehetett venni. Szintén érthetetlen, hogy többségüket egyáltalán miért küldjük ki, hiszen eredményeik alapján legfeljebb a "részvétel a fontos" kategóriában indulhatnak. A nehézatléták - ha jól doppingoltak - régebben szoktak eredményt elérni, de mostanában lemaradtak a nemzetközi kokszversenyben. Akkor meg minek a sok költséggel járó utazás? A nemzetközileg első öt gerelyhajító, kalapácsvető stb. menjen ki, dobáljanak. A többi edzője meg sorsolja ki faxbukon versenyzője helyezését. Legalább olcsó. Csak minek ehhez szakági szövetséget fenntartani?

A kajakosokat is Kozák mentette meg, aki a női csapat motorja, lelke volt. A többiek legfeljebb a Habony Árpád-emlékverseny koko-1-es számában indulhatnak. Az olimpia előtt közvetlenül kokszoláson (kokózáson?) megbukott versenyzőre sem emlékszik már senki. Felelős itt sincs.

Az úszók a legnagyobb blamázs. Ha nincs a szakmai szövetség által folyamatosan üldözött Hosszú, a beégés még nyilvánvalóbb lett volna. Kedvenc bérfideszesem citromba harapott képét érdemes volt nézni, ahogy ellendrukkolt Hosszúnak, és még az érem átadást is kerülte. Üdvöskéi viszont rendre kudarcot vallottak. Gyurta saját karrierjét építeni ment Rióba, és úszás címén fürdött egy kicsit. A Verrasztó testvérek még fürödni sem voltak hajlandók. Az örök második Cseh legalább hozta az ezüstöt, egy szimpatikus kissrác és Kapás Boglárka a bronzig jutott. Slussz. Ez a hivatalos úszó brancs eredménye. Persze Gyárfás nem repül, hiszen remekül kézben tartható a "vizes világbajnokság" erősen túlárazott költségeinek elszámolásához.

A vízilabdázók kudarcára sem emlékszünk már, olyan régen volt. Benedek láthatóan nem jó a poszton, de celebként jól teljesít, és reklámokban sem mutat rosszul. Ezen túl khm és izé. Ám, hogy ehhez a vízilabda szövetségben miért kell tizenhét embernek alkotnia a vezetést, hát az az emberiség megfejthetetlen rejtélyei közé tartozik.

Egyedül a vívók mutatnak valami egészségesnek mondható szerkezetet. Két arany, egy ezüst, egy bronz. A nagyszerű sportember Imre Géza ezüstje ráadásul csak egy pillanatnyi összeomlás miatt nem lett arany. Úgy néz ki, vívóink rendben vannak.

Ilyenkor szeptemberben a beiskolázások idején sok szülő dönt gyermeke sportolási irányáról is. Helyes dolog ez, hiszen sportolni jó. Aki viszont élsportra szánja gyermekét, jól gondolja meg ezt a közeget, mert mire elege lesz a sportvezetők teremtette rohadt világból, a gyerkőcnek már késő.