Az egész világot bejárta, ahogy Juncker, az Európai Bizottság elnöke a rigai csúcstalálkozó protokolláris köszöntése alkalmával üdvözölte Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét. Először is a mellette álló lett miniszterelnök asszonynak jelzi, hogy jön a diktátor, majd Orbánt a cézároknak - később Mussolininek - kijáró karlendítéssel fogadja, miközben az "Üdvözlégy Diktátor"-ral köszönti, aztán békésen lenyom neki egy sallert.
Aki megtisztel azzal, hogy a blogot olvassa, tudja, hogy nem vagyok Orbán-fan. Az egykor nagy reményekre jogosító Viktor szánalmasan rosszul kormányzó, hazug reményárussá vált, aki a közpénzek vonatkozásában igazi szent ember: maga felé hajlik a keze. Ebben a szituációban azonban azt hiszem, hogy egyértelműen Junckeré a tahóság pálmája. Lehet nem kedvelni Orbán személyét, vitatni politikáját, de egy nemzetközi eseményen ilyen alpári véleménynyilvánítás elfogadhatatlan. Juncker fogadhatta volna Orbánt hűvös távolságtartással, rideg kézfogással, hideg tekintettel, nem szólhatott volna senki semmit, mert a nemzetközi diplomácia szabályain belül maradt volna. Ez a joviális, bratyizásba oltott véleménynyilvánítás jelzi, hogy Juncker nem méltó a Bizottság képviseletének embert próbáló feladatára. Juncker bizonyára kiváló alkoholista, remek barátja a világ összes adócsalójának, és egy miniországban is elvitézkedett valahogy. Még azt is aláírom, hogy az Európai Bizottság folyosóin meghonosodott bizánci stílusban is vidáman lubickol. De elnöknek gyenge, alkalmatlan. Mert ezzel a gesztusával nem csak Orbánt alázta, hanem Magyarországot, az Európai Unió egyik tagállamát, a hazámat is. Ha pedig diktatórikusnak tartja Orbán vezetési, politikai stílusát bizottsági elnökként, megvannak az eszközei a nemtetszés kifejezésére. Ellenőriztesse gyakrabban a támogatások felhasználását, ahol felmerül a korrupció gyanúja, ott járjon el szigorúan, érvényesítse az Unió legendás értékeit - ha vannak - mindez oké. Nyilvánosság előtt szemétkedni viszont nem oké.
Viktor! Hol marad egy koki vagy saller vissza...?
Másfelől viszont Orbán viselkedése is szemetszúróan gyenge. Egy miniszterelnök - aki egy éve teleplakátoltatta az országot, hogy több tiszteletet követel Brüsszeltől a magyaroknak - amikor személye és országa iránti tiszteletlenséggel találkozik nem viselkedhet úgy, mint egy idióta. Márpedig Viktor komplett hülyeként hagyta, hogy Juncker végigcsinálja vele az egész cécót, vigyorgott, mint a vadalma, zavartan nyalogatta a száját. Ha igazán lenne gerince, elegáns választ adhatott volna a diplomáciai érintkezés szabályainak betartásával. De Junckert akár a saját színvonalán is meg lehetett volna szívatni csibészbe, mosolyogva. Már messziről vidáman integetve "Hogy vagy vén alkesz?" köszöntéssel, aztán kézfogás közben egy kedélyes bal kézzel elindított könnyed gyomrossal. Esetleg "véletlenül" a lábára lépve, hadd lásson csillagot nappal.
Ám a mi szegény Viktorunknak csak a pofája nagy, éles helyzetben nyuszi. Nincs gerince. Honnan lenne? A társadalmi kapcsolatoknak ha volt is valaha ilyen testrésze, a rezsim eltörte. És ha össze is forrt, már nem az igazi. Ha valami vélt hatalommal rendelkezővel találkozik, azonnal hajlik. Ilyen a kommunista gerinc, Viktor pedig jó kommunista.
Viktor stábjának magyarázkodása külön szánalmas. Havasi Bertalannak az az egyetlen érdeme, hogy Viktorral a kólás dobozon keresztül csókot váltott. Slussz. Ebből él meg fejedelmien a pacák. Ha ugyanis a munkáját végezné, már előre felkészítették volna Viktort arra, hogy Juncker valamivel provokálni fogja. A múltkori kézen fogva rángatás után csak a hülye - meg a Havasi - nem gondolt egy ilyen lehetőségre. És mivel a hülye - meg a Havasi - nem gondolkodott előre, így a válasz lehetőségeket sem dolgozták ki. Ezzel viszont Viktort hagyták benn a kínosnál is kínosabb szituációban. Nem az a jó testőr, aki golyózáporba viszi urát, hogy aztán lojalitását igazolva testével védje, hanem aki elkerülteti vele a golyózáporos helyzetet. Bizony, jó Viktorom, nem az a barátod, aki elvtelenül hozsannáz neked, hanem aki megmondja a tutit akkor is, ha nem azt szeretnéd hallani. Különben rajtad röhög a világ.
Ketten alázták meg Magyarországot – Juncker és Viktor –, és nekem mind a kettőből elegem van.
Az utolsó 100 komment: