A derék Stumpf urat a még derekabb Viktor kinevezte valami egyetem átalakítási izének. Stumpf pedig a nyilvánosságban bizonygatja, hogy ő a polgári értékrend mellett majd jól. Ugyan, ugyan. Ez a sztori szokás szerint kissé összetettebb. Stumpf csak sajátos kicsúcsosodása egy hatalmi játszmától a megszokott közpénzlopáson át a régi bajtársak megalázásáig terjedő Viktoros gondolkodásnak. Szálazzuk szét a magyar embereknek szándékosan összekuszált fonalat.

Helyzet I: Viktor a német nagytőke szerint elkezdett önjáróvá válni, és az ilyesmit már Veesenmayer nagykövet úr sem szerette. Küldtek is egy rövid üzit a szakállas buzi fiú lebuktatásával, de ez még nem az igazi, úgy találták, hogy kellene valami kontroll is. Kifundálták hát, hogy Palkovicsra tesznek, aki részben a kormányban ellenőrzi Viktort, és esetleg szóba jöhet utódként is. Én nem tudom, hogy a német nagytőke mennyit fogyasztott az Oktoberfest pandémia miatt megmaradt készletéből, de valószínűleg benyalhatták mindet, ha komolyan azt gondolták, hogy ez a beszélni alig tudó, irányítási képességek tekintetében komoly kihívással küzdő Palko alkalmas Viktor kihívójának. (Ámbár Szalosjánt is előrántották, amikor meg voltak szorulva.) Viktor viszont nem azért Viktor, hogy egy kézlegyintéssel elintézze a dolgot, megmutatta, hogy ki az úr a házban. Szépen elkezdte levenni Palkovics embereit. Longbottom-fejű erre bedurcizott, és felkapva mamuszát - kétes körülmények között megszerzett - Várbeli kecójából átcsoszogott a Karmelitába, hóna alatt egy: "Baszd, meg Viktor elhúzok!"-papírral. Viktor viszont imádja az ilyet, van rá saját fejlesztésű bonmotja, amelyre nagyon büszke. Szépen megkéri a heves természetűt, hogy tegye el az unokájának a lemondó nyilatkozatot, 'oszt majd mutogassa neki, ő ugyanis nem fogadja el. A lehiggadt Heves Jeges erre kezes báránnyá változik, és csinálja, amit Viktor mond. Csak Viktor már nem bízik benne. Igaz, addig sem bízott, de immáron gyanús is. A bizalmas cuccokból kihagyja, szarlapátolásra még jó lesz, aztán pá kis aranyom, pá.

Helyzet II: Az Unió következő költségvetési ciklusában - megőrzendő globális versenyképességét - irdatlan pénzt ad tudományos fejlesztésekre, amelyek terepe jó részt az egyetemi világ. Magyarország innen-onnan, különböző jogcímeken több ezermilliárd forintra számíthat. Nos, ez a pénz a Viktornak köll. Felületes szemlélők szerint azért, hogy ellophassa, és ebben is van valami, de ez a felszín. Viktor ugyanis retteg attól, hogy kialakulhat tőle független hatalmi centrum. Márpedig ilyen óriási pénzek feletti rendelkezés együtt járhat önálló hatalmi célokkal, és netán eszébe jut valakinek ottan, hogy csurrant az anyagilag kifektetett ellenzéknek is. Az ilyesmi bőven belefér a létrehozása óta szükségképpen autonóm egyetemi világ lehetőségébe. Ezt Viktor nem tűrheti, ezért kétes alapítványi formába szervezi át az egyetemeket, ezzel járszalagra fűzve őket. Hogy a magyar emberek gyermekeinek tovább tanulásával mi lesz, az természetesen Viktort nem érdekli. (Radev már nyilatkozta is, hogy a jól kitömött Corvinus átalakításának eredményei talán egy évtized múlva látszanak. Aztán, ha ennyi idő alatt sem sikerül a Corvinust primkó üzleti főiskolának átfazonírozni, hát akkor elvtársak, elszabtuk.) Ezt a folyamatot tehát már nem lehet a bizalmat vesztett Palkovicsra bízni, le kell akasztani egy kellően összetört gerincű szerencsétlent, aki vállalja a hóhér szerepet.

Helyzet III: Első felvonás. Vannak a Fideszben régi bajtársak, akik még látták Lenint. Viszonyuk Viktorral ambivalens, hiszen ott voltak a Vezér felemelkedésénél, látták a vitákat, Viktor bukásait, ők pontosan tudják, hogy Viktor messze nem tévedhetetlen, tudják hányszor árulta el őket, és hányszor árulták el őt. Viktor nem szereti őket, de valamiféle betyárbecsületből azért számíthatnak rá. (Nem így az utóbbi öt-hat évben felemelt harmincas kiscsávók, akik elhiszik magukról, hogy valakik, de pár éves futtatás után úgy dobja el őket Viktor, mint a használt kotont, amely tele van Európa DNS-ével.) Csak az a fránya önbecsülésük ne lenne. Ezek a régi csibészek - nevezzük őket egy átlag névvel: mondjuk Pistának - tele vannak öntudattal. Időnként ez a Pista még bírálja is a Viktort, mert a régi szép időkben még lehetett. Pista tehát elvegetál a maga kis államilag biztosított egzisztenciájában. Megszokta, hogy állami kocsi van a valaga alatt, meghívják ide-oda osztani az észt (tehát fontos ember), és a huszonhárom éves több funkciós titkárnő Ivettke is minden nap kiveri neki a... tejhabot a kávéjához.

Aztán egyszer lejár a mandátum, az állami sarzsinak vége szakad. Amint közeleg az időpont, Pista próbálja meghosszabbíttatni, meg is ígérik neki. Mibe kerül? Semmibe. Pista tehát bízik. Az sem kerül semmibe. (Nem fogja fel az ostobája, hogy Viktor szándékosan rotál.) Eljön a mandátum vége, és az áhított hosszabbítás sehol. Pista kint találja magát a rendszerből. Se állami kocsi, se meghívás, se Ivettke a tejhabbal. Pista kétségbe esve kapálózik először a régi helyéért, aztán valamiért. Hónapokig semmi. Ekkor - ha még nem jött rá a hülyéje - megsúgják neki, hogy kérjen audienciát a Viktortól. Az is eltart pár hónapig amíg Viktor fogadja, mert hát a Nagy Ember elfoglalt. Mikor mivel. Meccsnézés, kolbásztöltés, Trumpajnározás, Putyinszopkodás. Szerencse, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik, így marad húsz perce a régi bajtársra. Akit elbűvöl. Mert a Viktor tud elbűvölő lenni. Megmutatja a Karmelitát, a panorámát - értsd: én idáig is eljutottam, te köcsög - és érdeklődve hallgatja vendége sirámát. Ez után a berendelt Gerit határozott hangon utasítja, hogy találjanak Pistának valami neki való feladatot. Pista elalél, ajtó becsuk, Viktor és Geri röhög.

Második felvonás. Pista reménykedve vár, álmodozik valami jó helyről, ami kellően magas pozi, és esetleg le tud esni egy kis mellékes is. Telik az idő, de semmi. A családi tartalékok fogynak, Ivettke tejhabverése is egyre jobban hiányzik. Kétségbeesve telefonál szőve álmát, mint színes fonált. Semmi. Aztán egyszer kéretik valamelyik minisztériumba, ahol egy nyikhaj államtitkárocska közli vele, hogy kinevezik a Nemzethy Sügérszaporító Vállalat élére. Ha Pista kellően cinikus és nihilista, gyorsan igent mond, mert felméri, hogy a zsé ugyan nem nagy, de van állami kocsi, van Ivettke. és sokat ugyan nem tud lopni - ha egyáltalán van erre hajlama - de az irodaszer-beszerzésből valami leeshet neki is. Ha Pista önérzetes, óvatosan megpendíti, hogy ő a Nemzethy Kaszakő Vállalat élén képzelte el magát, amelyből ő világra szóló Nemzethy Faszakő Vállalatot képes kihozni. Ekkor államtitkárocska sajnálattal közli, hogy a Nemzethy Kaszakő Vállalat élére egy - huszonnyolc éves korára az NB III-ból kiöregedett - jobbszélsőt neveznek ki. Egyébként a Fideszben nem pozíciót, hanem feladatot osztanak - ráncolja szemöldökét államcsicskárocska -, úgyhogy kell a meló vagy nem. És ekkor Pista végre megérti saját helyzetét, feladja önbecsülését, belátja, hogy élete a Párté és elmegy sügérszaporítónak. (Szerencsétlenebb sorsú Pisták kapnak egy hosszú nevű kormánybiztosi megbízást egy misis fizuval, de legalább van állami kocsi és titkárság címén hozhatja Ivettkét. A leggyengébb Pistáknak csak miniszteri biztosi állás jut kevéske pénzzel, autó necces, Ivettke sehol.)

A kognitív disszonancia viszont dolgozik Pistában, ezért megmagyarázza magának, környezetének, hogy ő nem egy szánalmas pária. Pedig az. Ha korábban Pista "volt valaki" - Stumpf, Lázár, (felkészül Dorkota) - akkor a sajtót is körbeturnézza szánalmas magyarázkodásával a látszat fenntartása érdekében.

Egy archív képet találtunk...

Hát, Drága Olvasóim, sajnáljuk együtt a szegény, szánalmas Stumpfot, aki a szemünk előtt kapálózik. Nem kell ő - a neve - másra, mint az egyetemi autonómia felszámolására, a magyar felsőoktatás lezüllesztésére. (Gyermekeink ezt látva úgy pucolnak Nyugatra, mint annak a rendje.) És a Stumpf ehhez adja a nevét, renoméját, életművét. Mert már ő is elveszítette önbecsülését.

Így tagozódik be a Nemzeti Gecizmus Rendszerébe az ősfideszes régi gárda. Talán van valahol egy "Megtalált Önbecsülések Osztálya". Nagyon sok egykori fideszesnek érdemes lenne arrafelé keresgélnie, ha egy nap elegük lesz a becsület nélküli éldegélésből. A Stumpfnak is.