Kérem, hogy Szemita Antal - cuki külföldi neonáci haverjainak csak Anti Szemita - és harmincas IQ-val rendelkező cimborái ne olvassák tovább a bejegyzést, mert úgysem értik meg, és ebbéli frusztráltságuk miatt ideokádott kommentjeiket a fene se akarja takarítani. Holo Samu, valamint üzlettársai se olvasgassanak tovább, mert szegény posztolónak nincs kedve Frank kisasszony zsengéjéből olvasónaplót rittyenteni. Aztán tolják el a biciklit azok is, akiknek nincs humora, mert ők mindenre képesek. Nos, ezen warning után mindenki csak saját felelősségére maradt, nekem ne reklamáljanak.

Nemrég hazánkban járt Netanjahu miniszterelnök úr, akit én speciel igen komálok, mert ő az, akiről közismert - véletlenül bekapcsolva maradt mikrofonoknak hála -, hogy egyszerre képes kibuktatni a francia és az amerikai elnököt. Aki pedig ilyen tud, az már nem semmi manus. A mi Viktorunk nagy átéléssel fogadta. Igen ám, de Viktor az egész évi közpénzjelleg eltüntetésétől már igen fáradt volt, plusz félt, hogy valami kétértelmű szót mond, amiért a hazai baloldali zsidóság leszedi róla a keresztvizet. Ezért készült. Köves Máté Slomó - és valahány név a naptárban - rabbinak úgy hat éve van egy jó mondása arról, hogy a hazai zsidóság a reneszánszát éli. Ezt vette kölcsön a Viktor, ám előtte bizonyára validáltatta Pufajkás Guszti bácsival is, aki havi egy misiért garantálta, hogy nem lesz miatta ajvékolás. S lőn. A dologban az volt a komikus, hogy Viktor minden mondatában kitért erre a reneszánszos dumára, bár sokszor - mint üveges szeme elárulta - fogalma nem volt miről beszél. Ha álmából felébresztették, akkor is ezt a sódert nyomta. A forma tehát nevetséges volt, a tartalomban azonban Slomónak - és magyar hangjának - igaza van.

Nemsokára kezdődik a Zsidó Kulturális Fesztivál jobbnál jobb programokkal. A zenei, gasztronómiai, színházi repertoár varázslatos, akinek van orra és füle az értékesre, annak ott a helye. Igen ám, csak gyakran éri az a kritika a zsidó reneszánszt, hogy túlságosan Budapest központú (még ha ismerjük is a történelmi okokat). Szerény meglátásom szerint azonban jön fel a vidék is.

Nagyjából Slomó kinyilatkoztatásával egyidőben Tapolcáról autóztam Keszthelyre, és Balatongyöröknél érdekesen szerény - farostlemezre pingált piros olajfesték - tábla tudatta az elhaladóval, hogy: Tóranéző szoba kiadó. Majdnem az árokba hajtottam a röhögéstől. Hát cimbi, ezt nem kellett volna! - gondoltam. Először is, milyen kirekesztő, hogy csak zsidóknak adnak ki szobát. Mert ugye Biblianéző szoba keresztényeknek vagy Lenin összest néző szoba ateistáknak nem volt. Másodszor kajánul arra gondoltam, hogy nem lesz ez nagy üzlet, hiszen hol lehet találni olyan zsidó embereket, akik direkte azért mennek Balatongyörökre, hogy ott egy szobában Tórát nézegessenek. Eltelt pár év, megint arra autózgatok, hát a következő kiírást látom, még mindig szerény táblán: Tóranéző apartman kiadó. No, fene! Csordogál a business? Már egy apartmant is megtöltenek a Balatongyörökre Tórát nézegetni járók?  Elraktároztam magamban a tudást, de még nem volt meggyőző a fejlődés. Pár hónapja megint arra gurolok, ’oszt mi van kiírva egy puccos sárga-fehér táblára? Tóranéző panzió! Azta! A kis Tóranéző szobából mára panzió lett. Van tehát vidéken is reneszánsz.

Itt töltheti nyaralását Tóranézegetéssel

Rohadt irigy vagyok, amiért nem vettem észre a zsidó élet vidéki reneszánszára alapozott piaci rést. De ennek vége. Veszek Györökön egy bazi nagy telket, és felhúzok rá egy lakóparkot, amelyet azzal hirdetek: Tóranéző lakások eladók! Venni fogják, mint a cukrot. Aztán indulok a polgármesterségért és lezúzzuk Miamit. Az összes ott héderező zsidó nyugdíjast idecsábítjuk azzal, hogy Györök Tóranéző falu. "A község úri népe hajbókolna mind nekem. Mind a tanácsomat lesnék, mint egy bölcs Salamonét. Mindegy lenne, bármit is mondok, Úgyis helyesel a nép. Ha gazdag lennék, rögtön bölcs lennék."

Elegem van abból, hogy eddig kimaradtam a zsidó élet reneszánszából, de ezen változtatok: "Egyezzünk meg, Istenem, Uram, osztozzunk meg azon, ami van. Száz dicsőség néked odafenn! S nékem egy kis pénz itt lenn!"