Ennek a Kormánynak lételeme a médiahack. Különösen nyáron. Most éppen Balog Zoltán közölte a kánikulában tikkadozó néppel, hogy ő bevezetné a mindennapos énekórát. Szokás szerint senki sem figyel a szóhasználatra, és komolyan veszik az óhajtást teret adva a mi tiszteletesünk hackelésének. Mert hát, drága barátaim, hogy ki mit szeretne, és minek van realitása az két különböző dolog. Én meg speciel azt szeretném, ha az aranyhal, a dzsin, akárki teljesítené minden kívánságomat, csak valahogy ez a jámbor szándék nem találkozik a valósággal. (Pech.) Ahogy Balog lelkész úré sem. És még azt is isteni szerencsének tarthatjuk, hogy Balog nagytiszteletű úr ilyen szerény óhajtásaiban, mert esetleg óhajthatna kollektív megváltást mindenkinek vagy világbékét vagy mit tudom én, mi jár Viktor igazhitű barátjának a fejében. De ő csak szerényen iskolai nótázást szeretne. Hát nem cuki?
Magam részéről nem is vesztegetnék sok szót erre nemes és szerény óhajra. Még akkor sem, ha készülődik valami kétéves apanázst biztosító kifizetőhely a rezsim lakájainak Balog páter vágyainak igazolására.
Nézzük inkább, mit lehetne énekelni? Szegény, szegény papocska azt hiszi, hogy majd népdalok szállnak szellők szárnyán az égig, a boldog magyar fiatalság ajkairól. Buta, életidegen vágyak ezek a népboldogító minisztertől. Erős a gyanúm, hogy a Bulibáró és hasonló mély értelmű mulatós szongoktól fognak zengeni az iskolák, ha egyáltalán. Milyen szép is lesz amidőn Balog mösziő áldozatos munkájának eredményeként egyszerre csendül fel iskoláinkban: "Én a bulibáró legyen buli bárhol Sálom dilomálom". Ha ez bekövetkezik, Balog úr már nem élt hiába. Az ökörség új mértékegységeként évszázadokig fenn marad neve.
Ne legyünk azonban szemérmesek, nézzük meg alaposan legendás népdalainkat is. Gyermekként sokukat nem értettem, és azt hittem az én hibám, de jórészüknek tényleg semmi értelme, illetve tele vannak erős szexuális tartalommal, amely nem kifejezetten gyerekeknek való.
Itt van mindjárt a Cickom cickom kezdetű népdal. Egy furcsa kérdéssel kezdődik: "Cickom, cickom, vagyon-e szép lányod?" Először is ki az a Cickom? Valami mellszépségverseny győztes? Rejtély. Cickomot arról kérdezik, hogy vagyon-e szép lánya. Erre Cickom azt feleli, hogy: "Vagyon, vagyon, de mi haszna vagyon?" Ezt az utóbbit nem kérdezte senki, kit érdekel, hogy Cickom leány gyermeke mennyi haszonnal bír a családra nézve. A kérdező azonban meglepő ajánlatot tesz: "Add nekem azt, elkapom azt,". Na, most úgy képileg: Az erőszakos mellszépségverseny győztes Cickom kivágja megunt lányát az ajtón egy vadidegennek, aki megpróbálja elkapni, nehogy összetörje magát szegény lány. Aztán jön valami összefüggéstelen refrén. A második strófa még zavarosabb. Kezdődik a legények regimentjével, amely igen cifra. Oké. De mit keres a legények cifra regimentjében a Sándor Panka, aki ugyebár nő. Feltűnik a sztoriban Rebeka is, akinek ékes a dereka. Új szereplőként bekapcsolódik a barna legény is, aki szereti. Csakhogy kit? Sándor Pankát vagy Rebekát, vagy mindkettőt? Hát miniszter úr ezt az ellen-Conchita Wursttal vegyített swinger klub kultúrás Pride vonulást akarja nyomatni a kölyköknek? Pap létére? Maga normális?
Legendás népdalunkként vagyon számon tartva a Csillagok, csillagok kezdetű. Miniszter úr drága, tudja miről szól? A mondanivalója az, hogy a közvilágítással elégedetlen kanos fickó rimánkodik a csillagoknak némi fényért, mert különben nem a csajához mászik be dugni, hanem valami rusnya némberhez. Hát ez kell a fiatalságnak lelkész úr?
És ott van a Csitári hegyek alatt című hungarian song, melyet oly kedvesen nótázott el a Parlamentben a mi dalos miniszterünk. Ez sem szól másról mint egy kis közös gyönyör megéléséről. Bár az első versszak szerint merülnek fel apró problémák. Kezdődik egy időjárás-jelentéssel, amely arról tudósít, hogy: "A csitári hegyek alatt régen leesett a hó." Eddig megvagyunk, bár hol van már a tavalyi hó... Aztán kisangyal - rácáfolva a büszke magyarság lovas nemzeti létére – leperecelt a paciról. Ciki. Ebből az alkalomból kitörte a kezét. Überciki. Gondoljunk bele, ez azzal jár, hogy kisangyal klotyóra sem tud elmenni segítség nélkül, kitört kézzel ugyanis egyes műveletek elvégzése nehézségbe ütközik. Ám a szerelmes aggódik ezen? Egy fenét! Felajánlja segítségét? Nem! Egy dolog miatt bánkódik: a szexuális aktus előjáték részében zavarok támadnak, mert kisangyal nem tudja ölelni. Így aztán dobja kisangyalt, sajnálkozva bár, de nem lehet az övé. A legócskább szakítós duma. Bajban vagy szerelmem? Na, én léptem. Hol van ez a keresztény értékrend jóban-rosszban elvárásától, pap úr kérem? Ezt kell tanulniuk a gyerekeknek már kisiskolásként?
Sorolhatnánk még a többi példát is, de minek. Látszik, hogy Balog miniszter olyasmit propagál, amelytől Balog tiszteletes intené híveit. Bár az is lehet, hogy az óhajtás ezen szexuális tartalmú dalocskák után azt jelenti, hogy az öreg kecske Balog még egyszer szívesen megnyalná a só(s)t. Balog úr tehát miniszterként és lelki vezetőként egyaránt nevetségessé tette magát kapuzárási pánikja miatt elkövetett közéleti óhajtásával.
Ez a nyár megmutatta a kabaré kormányzás határait, ezért kérem Viktort, hagyják már abba, mert a folyamatos röhögő görcsből már elegem van.
Utolsó kommentek