Régen tanultam már a pillangókról, ezért ha tévednék, bízom kedves kommentelőim határozott hangú helyesbítésében. Na, szóval az úgy van, hogy a pillangólárvák szépen nőnek növögetnek, aztán egyszer csak hernyó lesz belőlük. Gusztustalan, ronda dögök, amik degeszre zabálják magukat általában levelekből. Valami rejtélyes okból megunják ezt a rusnya állapotot, bebábozódnak, és - láss csodát - gyönyörűséges pillangóként kilépnek a világba. Ekkortól nincs sok dolguk. Szálldogálnak szép réteken csodás virágokra, kiszívják belőlük a nektárt, szaporodnak, elvannak. Egyetlen feladatuk élvezni rövidre szabott életüket. Aztán megdöglenek.

A magyar politikus fordítva járja be a pillangó útját. Először lesz pillangó. Ekkor kifejti, hogy neki jár minden az élet élvezetéhez, mert a felelősség ugye. Meg a szaktudást meg kell fizetni. A mi politikus pillangónk a legszebb rétek legszebb virágaiból szívhatja a legfinomabb nektárokat. Alkalmanként egyenesen Putyin úrból. A plebs pedig nem győz álmélkodni, hogy milyen nagyszerű pillangói is vannak őneki. Még csodálói is támadnak a magyar politikus pillangónak, aki ettől még fontosabbnak, szebbnek érzi magát. A csodálók néha nem győznek álmélkodni az ő pillangójuk szépségén, okosságán.

És egyszerre kiderül, hogy a pillangó egy korrupt gazember, aki a közös rét közös virágait dézsmálgatja, rokon pillangónak osztja a sok finom nektárt, miközben azokat akik felemelték, meglopja. Na, ekkor a magyar politikus pillangó bebábozódik, és hernyó lesz. Bemenekül a levelek alá, letagadja, hogy ő valaha pillangó lett volna. Ő aztán sohasem! "Nézzétek feleim szümtükkel, hát én csak egy egyszerű hernyó vagyok!" - üzeni a magyar politikus pillangó. Ilyenkor nincs felelősségvállalás, nincs nagyszerűség, szánalmas gyávaság van. A csodálók védik egy darabig, aztán már csak a lefizetettek próbálják mentegetni, hogy: "Bezzeg a másik politikus pillangó is." Az egykor volt pillangóikon végül nyomorult hernyóként döglik meg.

A mi Matolcsynk is ez a hernyóvá lett pillangó kategória. A Magyar Nemzeti Bankban mindenről ez a pszichés problémákkal küzdő alak döntött. (Majd nézzen utána egy oknyomozó, hol tölti elnök úr alkotói szabadságát.) Ha egy guriga vécépapírt kell venni az MNB-ben, azt sem lehet Matolcsy jóváhagyása nélkül. Az elnök hajbókoló emberei mindenütt ott voltak/vannak. Nélküle a légy sem szellenthet az MNB-ben, és a hozzá tartozó kócerájoknál. És Matolcsy élvezte a hivatalával járó pompát, a hozzá dörgölőzőket, az emberi gyengeségét kihasználó hivatásos hízelgőket. Elhitte magáról szegénykém, hogy valaki. És miért ne hitte volna, ha a bagázsa által nagy pénzekért szervezett konferenciák visszaigazolták az unortodoxia legfényesebb gondolkodóját. A lefizetett seggnyalók pedig tudták/tudják a dolgukat, hozsannáznak ennek a szánalmas bohócnak. A maga teremtette világban jól elvolt ez az alapjaiban súlyos személyiségtorzulásos, beteg ember.

Ám egyszerre kiderült, hogy a Matolcsyra bízott közpénzmilliárdok részben pocsékba mennek, részben rokonok vállalkozásait, személyes vagyonát hizlalják ezzel elveszítve közpénz jellegüket. És mit tesz Matolcsy-pillangó? Vállalja a felelősséget? Bátran kiáll döntései mellett? Á, dehogy. Kijelenti, hogy az MNB-s alapítványok maguk döntenek mindenről, neki semmi felelőssége sincs. A gyáva hernyó bebújik a levelek alá undorító testével, a lefizetettek meg - megdolgozván bűneik zsoldjáért - mentegetik, bújtatják.

És akkor most vegyük át még egyszer a problémát, polgári barátaim. Mit tettünk volna mi, ha a vörösök művelik ezt a világbotrányt? Lángokban állna a Bank utca. Persze, ha Viktor nem pucol el gyáván, mint az Astoriánál. Most pedig lezüllött fideszesek védik ezt az emberi salakot. Nincs mentség. A polgári értékrenddel nem egyeztethető össze, hogy az MNB elnöke az unokatestvérének oszt közpénzt. Aki ezt nem látja be, az nyomorult komcsi. Kósa pedig ne tegyen olyan pökhendi kijelentéseket, hogy Matolcsy nyalókára is költhette volna a százmilliárdokat, mert ez komcsi tempó. Meg kell érteni a Felcsút kiesésén borongó Viktornak és a saját tábornak egyszer 's mindenkorra: Matolcsy bűne azért esik súlyosabb megítélés alá, mert ostobaságával a saját táborát árulta el, hozta védhetetlen helyzetbe. "Következmények nélküli ország." – ugye, Vicc Tamás? A vörösök ezek után teljes joggal köphetik le a polgáriakat."Te is más vagy, te sem vagy más." Ezt a szégyent hozta ránk a Matolcsy-hernyó.

Miként is szólt Matolcsy esküje? "Én, Matolcsy György, fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek; jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; a Magyar Nemzeti Bank elnökeként tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom. Isten engem úgy segéljen!" Hol van ebben a szövegben, hogy Magyarország közpénzeit unokatestvéremnek adományozom? Látja valaki? Senki?

Az "Isten engem úgy segéljen!" nem kötelező része az eskünek. Matolcsy azonban divatból nagyképűen bevállalta. Nem hiszem, hogy belegondolt ennek a mondatnak a súlyába. Hát, Gyurikám, eljön majd a pillanat, amikor számot kell adnod esküszegésedről. De addig sokat fogsz küzdeni démonaiddal, miközben ég és föld rád szakad. (Dúdolgasd: Skyfall) Egy utad van: Elismered felelősséged, kéred a magyar emberek bocsánatát, és lemondasz.

Mert az Isten szereti a hernyót is és a pillangót is. Ebben a sorrendben, hisz így teremtette. De nagyon elege lehet a pillangóból lett hernyóból, mert az a Teremtést csúfolja meg.