Itt sétálok a batidai kastélyomban, amely nem az enyém. Valami Loncsáré, mindenhol disznók. Ránézek a szép kövér disznót formázó szökőkútra és eszembe jut, hogy ezek a hódmezővásárhelyiek mekkora disznók. Hogy mernek ellenem szavazni? Ellenem, a földesuruk ellen, ezek a senkiházi jobbágyok. Én adok nekik munkát, hogy ne legyen idejük lopni, és ez a hála. Jelentős a demokráciadeficit itt Hódmezővásárhelyen! Mert a demokrácia azt jelenti, hogy aki sokra vitte, az annyit is ér. És ezek a bugris parasztok még ezt sem képesek megjegyezni! De majd megtudják! Háromszor veri ezt kendeken Lázár Jani vissza! Csak nem most. Most kussba leszek, negédes, együttműködő. Remélem nem derül ki, hogy akkor vagyok a legundorítóbb, mikor kedves próbálok lenni! Hiszen pár hét és képviselőválasztás, azt meg nem szabad elbuknom, mert akkor jaj nekem.

Most rajtam röhög mindenki. Ezt a disznót mintázó kapukopogtatót például az uzsorás Csányi ihlette, aki sóhajtozva felhívta a Főnököt, hogy: "Lázár urat nem ismerem személyesen olyan jól, de nagyon tehetséges politikus, láthatjuk, milyen jól elintézte a hódmezővásárhelyi polgármester-választást." Aztán a Rogán, akinek a képe díszíti a Loncsár kastély vadásztermét jó nagy agancsokkal. Ha Weöres Sándor szárnyat igézhetett a malacra, én miért ne igézhetnék szarvat arra a disznó Tónira, ha jókedvre derít? Ő van a választási bukásom mögött! Nyomtam a hülye link dumát a Sorosról, pedig már mindenki halálra unta. A Tóniék azt mondták, hogy a felmérések szerint az emberek azt szeretik bennem, amikor fenyegetek, nagyképűsködök, lopok, lenézek és megalázok. Ezek a hódmezővásárhelyiek meg pont nem ezt szerették. Ők sajnos nem tudják, hogy milyen nehéz volt játszanom a Tóni által rám rótt szerepet, amikor a valóságban én egy szerény, tisztakezű, humoros, tehetséges, jó svádájú, becsületes ember vagyok. Tóni lukra futtatott. Az a disznó! Meg a másik ártány, a Bayer! Róla a kastélyom - amely hangsúlyozom, nem az enyém - wc-it mintáztattam. Mindegyik klotyó egy nyitott szájú bayerdisznó, ahova el lehet helyezni a ..., szóval nem részletezem, mert nekem volt gyerekszobám. Igaz, a disznóól mellett. Ez a sertés alkatú vátesz magonc most az én nyakamba varrja a vereséget. Hűtlenség a becsületem, ugye, Zsótikám? Pedig amikor átadtam a szaros (óh, mit nem mondok, pedig művelt vagyok) szóval vacak lovalagrendedet, milyen alázatosan hajlongtál előttem. A Főnök le se szart (óh, már megint, biztos rajtam van az ideg), szóval nem volt érkezése az átadásra, ezért én adtam át. Most meg beleharapsz a moslékos vödröt tartó kézbe. Disznót szagáról, embert barátjáról. Még a végén a Tiborcz is panaszkodni fog a Főnöknek, hogy azért vesztettem, mert: "Szép földeinkből vadászni berkeket csinálnak, a-hová nekünk belépni sem szabad;" Nem hiába formáztattam a disznós csillárokat a Tiborcz fejéről. Legalább itt világítanak.

És belépek az én szentélyembe, a kastélyom - Tisztelt Bíróság ismételten leszögezem, hogy az említtetett kastély nem az enyém - négyszáz négyzetméteres báltermébe. Itt van Ő! Egy egész alakos disznó szobor Róla! (Ha Rákosiról a henteslegények zsírszalonnából portrét formáztak, az idolom megérdemli az egész alakosat.) Pont, mint az életben! Fenekét, pocakját kidülleszti, száját nyalja, egyik kezével a nyakkendőjét igazgatja, másikkal a gatyakorcát tűrögeti. Ha öröm vagy bánat ér, ide jövök, és látványa megnyugtat. Most viszont azok a mindig mosolygó gombszemei haragosan néznek le rám.

És szólnak hozzám emígyen: "Jani ezt elkúrtad, nem kicsit, nagyon. Miattad nem lesz meg a kétharmad, de lehet, hogy a többség sem. Sajnos a NER már nem védhet meg. Te leszel Rajk elvtárs, aki elviszi a balhét. Mégpedig két okból. Az egyik személyes. Az OLAF - és most már az Európai Néppárt meg a plebs - nem elégszik meg kamu eljárással. Poltnak lépnie kell. Janikám ugye nem várod el, hogy Rasi a zusammen egymilliárdba kerülő György Aladár úti villájából minden este ott sírjon nálunk, hogy hiányzik a Pisti. Alízkát meg csúfolják a bölcsiben a börtöntöltelék apjával? Na látod. A másik ok hatalmi. Nem sokára elapad a pénzbőség, a saját kondát sem tudjuk etetni, nemhogy az Isten adtákat. Kell Rajk elvtárs, a bűnbak. Ne izgulj nem fog fájni! A Habonyék leforgatnak titokban egy filmecskét a rejtőzködő urizálóról, amellyel megalapozzák a néphangulatot. Pisti boci szemekkel vall Poltéknak arról, hogy tíz éve ő még egy alig huszonéves rutintalan vállalkozócska volt, aki hitt a szeretet és az összefogás erejében, és akit a minden hájjal megkent polgi hatalmi pozícióból megzsarolt. Erre Petyuskáék átminősítik Pityut tanúnak, te pedig vádlott leszel Janikám. Beismerő vallomásod már kész, hiszen te magad híreskedtél a kormányinfón, hogy te találtad ki az egészet. Ez egyben a szerencséd is, mert legalább nem kell kiverni belőled, mint az eredeti Rajkból, pedig M. Richárd ég a vágytól, hogy szolgálatot tegyen Tóninak. A nép látja majd, hogy igaza lett Pokorninak, "Egy teljesen új világot kell kezdeni, s az elsőnek, aki belenyúl a pénztárba, annak le fogjuk vágni a kezét." Hát levágjuk a kezedet Janikám. Ráadásul a Kormány második emberének! Imádni fog engem a nép!"

Ezt mondták nekem azok a mély, okos szemek. Beleborzongok. Nem akarok Rajk elvtárs lenni. Rájövök, hogy mondhatnak akármit a választások előtt, de ha nyerünk végem. Már készítik a forgatókönyvet. (Hacsak nem a vereség már a forgatókönyv része, és nem a strici Tattaglia a valódi ellenség, hanem Barzini.) Most láttam, hogy Szulejmán kinyírta a fiát, akinek megígérte, hogy sosem bántja. Korábban meg gyerekkori barátját, Ibrahim nagyvezírt, akinek menlevelet adott arról, hogy sosem végezteti ki. Oszt mire mentek vele? A hatalom logikája ilyen, kell Rajk elvtárs.

Okosnak kell lennem, csak nem könnyű ennyi disznó között. Ezek a hódmezővásárhelyiek egyszer vertek meg, ám olyan alaposan, hogy könnyen rámehet mindenem. Elegem van belőlük, legközelebb végighugyozom a várost.