Érdekes sorozat ez a Hegyi doktor. Mivel már a 16. évadnál tartanak, a történetek nem tudnak újat mondani, csak a szereplők mások, a szituációk alapjaiban ismétlődnek. Akkor miért kedvelhető számomra? Lenyűgöz. Először is a táj. Az Alpok gleccserek vájta völgyei, a közöttük megbúvó falvak, városok szépsége, a jellemzően barokk stílus összhangja a modernitással. A táj és település harmóniája, amely az ottani emberek belső rendjét is kifejezi. Ellmau és a tiroli környezet telitalálat.
Aztán a mese. A jó doktorról, aki nemcsak a testi bajokat gyógyítja, hanem lelki gyötrelmekre is próbál megoldást keresni. Persze, időnként "túltolják" a cukormázat, így van, hogy a legendás doki hegyi mentve kapaszkodik egy szikla falán, majd a megmentetten félóra múlva lazán elvégez egy aprócska agyműtétet. Vagy majdnem minden részben vesz vért, amelyet neki - és csak neki a halli kórházban "egyetlen barátja" azonnal elemeztet - így a diagnózis tulajdonképpen percek kérdése. Ha mégsem, akkor egy pici CT, MR gerinccsapolás pikk-pakk megoldja a problémát. Alkalmanként azonban ezek a csodamódszerek sem segítenek, ilyenkor a doktor addig-addig elemez, bújja a tudományos irodalmat, amíg rájön a megoldásra, amelytől a beteg felkel és jár. De ez a felszín, számomra nem ezért érdekes a sorozat.
A különböző történetek és a Gruber család megpróbáltatásai mögött megbúvó emberi kérdések, és az arra adott válaszok mutatják ennek a sorozatnak az értékét. A globalizáció a magyarok által irigyelt osztrák családi gazdaságot is sújtja. A Gruber család élete sem fenékig tejfel. A bankok ott sem rohannak a nem sziklaszilárd üzleti modellt finanszírozni, a biztosítók is megérik a pénzüket. Ám a család paraszti ága mindig kitalál valami újszerűt, hol biogazdálkodik, hol saját árudát nyit, hol terepvezetést vállal, szóval nem adja fel, igyekszik kihasználni a lehetőségeket. Most éppen tehenészetet üzemeltet több száz marhával és sikerült bevezetni a Gruber Tej márkát is. (Amikor az évad háttér sztorija szerint ez veszélybe került, már azon voltam, hogy tőlük rendelek finom Gruber tejet, hiszen Izaura felszabadítására is adtam pénzt.)
Aztán a hit és az elfogadás kérdése. Amikor nehéz emberi sorsok, döntések kerülnek a történetbe, mindig megjelenik a kereszt. Általában egy hegycsúcs tetején. (Már az is nagyszerűséget sugároz, hogy ez a jelkép felkerült oda, mert van benne valami emberfeletti.) Ez a kereszténységábrázolás nagyon finoman történik, nincs benne semmi tolakodó, magamutogató. Csak ott van, körülvesz, mint közös európai kultúránk egyik fontos eleme. Ez nem a magyar - a "pénz már a számlán van" iskarióti vagy a kirekesztő, pökhendi - kereszténység, hanem az elfogadó. Bukhatsz ember, mert a világ nem egyszerű, de ha belátod a hibád (hibád és nem bűnöd), van remény. Ezt a szelíden megbocsátó világlátást érdemes lenne eltanulni, így kétezer év távlatából nekünk, magyaroknak is.
Ehhez az attitűdhöz kapcsolódik az a konzervatív világnézet, amely a társadalmi elfogadást mutatja be. A sorozat készítői eddig kerülték a megosztó kérdések feszegetését. Az idei évadban tűntek fel először feketék, homoszexuálisok a történetekben. Szokás szerint ízlésesen. A néger hölgyek esetében sem a hülye szélliberó megközelítést alkalmazták, melynek lényege, hogy az ősök eleget hajladoztak az Alpok gyapotmezein, ezért ide a pénzt, és érezd magad szemétnek te fehérseggű rabszolgatartó mocsodék. Nem, a néger csajszik problémái semmiben sem különböztek egy virtigli árja csajszi problémáitól. Észre sem lehetett venni, hogy fekete a bőrszínük. Mert elsősorban emberek vagyunk. A negyven év után egymással, saját maguk elfojtásával viaskodó melegek bemutatása sem torkollott a szokásos klisékbe. Megküzdöttek magukkal, a világgal, de nem hibáztatnak senkit, nem rázzák pávatollal díszített seggüket Ellmau főterén. Megélik úgy ezt az adottságot, ahogy tudják a maguk emberi módján, a változó világ pedig elfogadja őket. Szimpatikus, újszerű és emberközpontú ábrázolás.
A másik nagy tanulság az összefogás. A szép táj nem jelenti azt, hogy barátságos is. A hegyi viszonyok, a gyakran változó és szélsőségesbe forduló időjárás rákényszeríti az ott élőket az együttműködésre. Az önkéntes hegyimentő szolgálat ott alap. Mert ma te kerülsz bajba, holnap én, és közösségi összefogás nélkül benne is maradunk. Összekapaszkodással viszont menthető az ember, az állat, ház stb. Októbertől májusig méteres havas utakat le kell takarítani, és nem az a megoldás, hogy ülj át egy másik autóba, hanem az utak megtisztítása. Az utolsó hópihétől is. Mert rend a működés lelke mindennek.
Hanem a TV2 elkövetett egy nagy hibát. Egymás után adta a Hegyi doktort és a Doktor Balatont, így összehasonlíthatóvá tette a két világot. A Doktor Balaton sem indult rosszul, aztán egy elképesztő ostoba zagyvaság lett belőle. Valahogy úgy forgathatják, hogy a forgatási időben a színészek felmondanak csakúgy ötszáz mondatot, teljesen mindegy miről, aztán összevágják őket. Vagy össze sem vágják, jó' van az úgy. Nincs eleje, közepe, vége, csak folyik, mint a víz Meggyesen. Nincs erkölcsi üzenete, tanulsága, semmi. Az az egy valami mégis. Hogyan kell jól kicseszni egymással. Ott van az áldott víz, amely a helyi közösségnek jólétet hozna. Ám ahelyett, hogy együttműködve, összefogva kiaknáznák a lehetőséget, minden energiájukat arra fordítják, hogy legyűrjék a másikat. A "Dögöljön meg a szomszéd tehene!" - magyar virtus jegyében. Így szalasztják el a lehetőséget, amiért lehet hibáztatni a másikat. Ehhez a szánalmas játszadozáshoz csupán kellék a helyi orvos, a hetvenes évekből megmaradt rendelőjével. Nem ad hozzá semmit a történethez, sőt maga is eggyé válik a vidéki bunkókkal. És a magyar közönségnek ez kell. Nix kooperáció, nix erkölcsi tanulság, nix jövőbe mutató világkép. Nincs semmi. Csak bunkók Balkánja a Balaton-felvidéken.
Utolérjük Ausztriát? Hát már egy nyomorult szappanoperában sem tudjuk. Azért van elegem a Hegyi doktorból, mert estéről estére rádöbbent arra, amit amúgy is tudok, hogy nem vagyunk civilizált európai értékrenddel bíró ország.
Kövess minket Facebookon!
Utolsó kommentek