A gaz libsik állandóan bántják Rákay urat hol ezzel, hol azzal. Most éppen az Aranybulla című filmeposz miatt. Nincs igazuk. Ám előbb vegyük sorra miért is kapott Rákay úr az elmúlt húsz évben az ő immár deresedő fejére.

Van ugye az alapgúnyolódás, hogy hát a Rákay úr nem is Filip, hanem Kálmán. Nem képesek felfogni a libsik, hogy Rákay úr csak korrigálta szülei tévedését. Mert a Kálmán régi magyar név ugyan, de nem lehet vele villogni. Azt jelenti, maradék. A Filip az igen, az már valami, elegáns, igazi sznob (sine nobilitate) név, merthogy lókedvelőt jelent. Rákay papa csak amolyan maradékként tekintett fiára, az érett Maradék viszont korrigálta a családi bibit. Lókedvelését pedig azóta a makkosmáriai kúriájának szomszédságában lévő gyönyörű templom hívei is megérezték, lévén Maradék Lókedvelő odahordatott néhány mázsa lószart. Szóval ne bántsa senki a mi Maradék Lókedvelőnket, örüljünk, hogy megtalálta identitását.

Aztán a híres: "kétmillióan vagyunk" mondatért való froclizása a derék Maradéknak sem méltányos. Ott voltam a Rákóczi szobor környékén, és bizony egy tűt nem lehetett leejteni. Felemelő, szép látvány és érzés volt, amelyre büszke leszek egész életemben. És igen, ott és akkor hihető volt a Filip által bemondott szám. És igen, aki akkor kiállt a polgári Magyarország ígéretével kampányoló Viktor mellett, az megfizetett érte, mert a nagyon befogadó, nagyon demokraták már csak ilyenek. Filip az állásával. (Megjegyzem, én is.) A 2006-os performanszra már ritkábbak voltak a sorok, hiába vártuk, hogy "felkel majd a nap". Akárhogy nyújtogattam a nyakam, Nagy Márton miniszter urat például nem láttam. (A Pegazus program előnye, hogy a kormányzat már a bejegyzés írásával egy időben tud reagálni.) A Miniszterelnöki Sajtóiroda ríl tájmban elküldött kiegészítését az alábbiakban adjuk közre: Tisztelt Blogíró! Miniszterelnök úr rendkívüli vizsgálatot rendelt el annak az állításának tisztázására, hogy Nagy Márton miniszter úr nem vett részt a Fidesz 2006. évi Kossuth-téri rendezvényén. Miniszter úr elmondása szerint valóban nem volt ott, ennek azonban a libsi Simor András akkori jegybank elnök az oka. Nagy Márton nyelve ugyanis beszorult Simor úr fenekébe - arra, hogy nyelve milyen körülmények között került Simor úr fenekébe a meleg szarig, Miniszter úr már pontosan nem emlékszik - amelyből Simor úr nem engedte kihúzni. Sőt, farpofáját direkt összeszorította, és válla felett gúnyosan mosolyogva megjegyezte, hogy: "Innen ugyan el nem mész a Viktorra." Miniszterelnök úr elfogadta Miniszter úr válaszát és vis maior helyzetnek minősítette távollétét. Ezért nyomatékkal kérem, hogy Nagy Márton miniszter úr lojalitását kétségbe vonó álhíreket ne terjesszen, mert bár Miniszterelnök úr soha sem vetemedne arra, hogy elhallgattasson bárkit, de homárral teli pocakjával kész lesújtani. Üdvözlettel: Havasi Bertalan") Aztán a többiek a teljesség igénye nélkül. Az Erdős Péter komcsi részleges kultúrcézár szervén csüngő Évi néni is ősfideszes lett, csak úgy, mint a folyton remegő fejű, tizenöt éve még a vörös korruptakkal bulizó Faszy "Csak a Fidesz" Ádám úr. És ma már egyértelmű, hogy a Fidesz friss igazolása, Győzike a MIÉP akkori ifjú reménységéhez Kocsis Mátéhoz írta a "Hogy mondjam el, hogy vágyom, rád, Hogy szeretem a bőröd illatát, Ha bennem élsz a szívem is ég, Hadd legyek újra meg újra a tiéd!" örökbecsű sorokat. Önök szerint milyen érzés lehet Maradék Lókedvelőnek látni ezt a vörös és libsi tolongást a damaszkuszi úton? Valószínűleg okádnia kell. Akkor is, ha - jó pénzért - Megafonjában erősíti fel a kormányzati hazugságokat.

Az pedig külön vicc, hogy milyen rosszul öregednek Maradék egyes műsorai. Intendáns korában Maradék elkészített egy kifejezetten jó sorozatot a komcsik '45 utáni hatalom átvételéről és az '56-os forradalomról. Néha ismétlik is. 'Oszt mit lát a néző? Ott ül a mi Maradékunk egy bazi nagy "Ruszkik haza!" felirat alatt. A mocskos ork banda ukrajnai háborújának elején ezt a feliratot mázolta egy bátor honfitársuk a mocskos ork banda Andrássy úti követsége elé. Amelyet aztán a KGB ügynök rendőrrel vigyáztatott, letakartatott és eltávolíttatott. Maradék pedig magában ismét visszanyelt egy okádást.

Mit tehet hát egy olyan ember, aki nap, mint nap csalódik abban az értékrendben, amelyben egykor hitt? Például felszólalhat ellene, ott hagyhatja az egész bagázst a francba. Maradék Lókedvelőnk azért ennyire nem bátor, mert ismeri Viktort. Tudja, hogy a legkisebb eltérés esetén ugrana a kúria, a hetven milkós G-merci, a milliárdok, és lókedvelését azok trágyájának hordásban élhetné ki. Elmenekül hát a valóság elől. Hova lehet menekülni a rohadó ország hétköznapjai elől? A dicső - sosem volt - múltba például. Réved hát Maradék Lókedvelőnk, réved. De minek?

Leforgatja az Aranybullát egy hülyegyereket állítva révedése középpontjába. (Persze ha bátor lenne Maradék, leforgathatná az Arany bulát is, vannak a NER-ben dögivel. Egy üveg whisky után pedig olyan bátorság szállná meg, hogy az Arany Bullról forgatna, amint az halált megvető bátorsággal megszerez néhány plázát.) De neki a Bandi királyról kell álmodnia. Aki többször lázadt bátyja ellen, amíg Imre megunta és uccsó lázadása alkalmával konkrétan el nem náspángolta lázadó főemberei előtt - nem az uralkodó, hanem - a báty jogán. Bandi a harmadik legtovább uralkodó Árpád-háziként nagy lehetőségek kapujában állt. És ott is maradt. Ahhoz is hülye volt, hogy feleségét - gyerekei szeme láttára - legyilkoló urakat megbüntesse. (Nem úgy, mint egy hasonló szituációban száz év múlva Károly Róbert, aki viszont átesett a ló túloldalára és Zách egész családját - a bűnteleneket is - megalázó brutalitással végeztette ki.) Kóválygott a Szentföldön, támogatta Krak várának építését, de az nem jutott eszébe, hogy Magyarországon is legyenek ilyen erődök. Batu köszönte szépen. Szétzilálta a gazdaságot, a közigazgatást, pedig apja, a Bizáncban nevelkedett és egy ideig ott trón várományosként fungáló Béla erős országot hagyott fiaira. Bandi e tekintetben valóban előképe Viktornak, mert amihez nyúlt, az szarrá változott kezeiben. Ebből a szerencsétlenből korszakos uralkodót faragni nem lett volna kis teljesítmény még Maradéktól sem. Nem is sikerült.

Lókedvelő barátunk tehát magyarázkodik. Ez még jobb. A szokásos: Bántanak a libsik! - dumát engedjük el, ez csak Viktornak szól. Maradék abban reménykedik, hogy ezzel Viktor meghosszabbítja őt Bicskéig. Hanem a tartalmi védekezés, az igen! Azt mondja a Maradék, hogy Bandi a demokrácia előfutára, mert megosztotta hatalmát az ország nemeseivel. Ja, egy patrimoniális uralkodó, amint korlátozza saját hatalmát. Lókedvelőnél tehát Bandi nem egy gyenge segg, akinek baromságait megunták a főurak, nem. Ő magától adta át hatalma egy részét, mert előre akart mutatni a jövőnek. Persze. Ám ha Maradék fent leírt lelkiállapota igaz, akkor lenne itt egy másik magyarázat, amely nagyon kemény üzenet Viktornak. Annak a Viktornak, aki példátlan - demokráciával össze nem egyeztethető - hatalmat összpontosít kezében. Az üzenet pedig az, hogy Viktornak is meg kellene osztania hatalmát, hiszen a Bandi is ezt tette. Mert a hatalommegosztás a demokrácia alapja. Aggódom Maradék Lókedvelőért, ha Viktor megérti ezt az üzenetet.

Ezért van elegem Rákay úr bántásából, bátor tettet hajtott ő végre, az Aranybullával beszólt egy embereset Viktornak. (Hogy izzadhat szegénykém ezt olvasva.)