Kapitány! - szól le az árbockosárból az őrszem a kalózkapitánynak. - Jobbra egy spanyol kereskedelmi hajó! Rendben, fiúk, akkor készüljünk fel a támadásra. Hozd ide a vörös ingemet! - súgja a szolgájának. - Miért pont a vöröset? - kérdez vissza a szolga. - Abban nem látják a matrózok, ha megsebesülök és folyik a vérem, így aztán a végsőkig küzdenek. Alighogy magára ölti, ismét lekiált az őrszem: - Kapitány úr, ez nem spanyol kereskedelmi hajó, hanem az angol hadiflotta zászlóshajója és felénk tart! A kapitány nyel egyet és a szolgájához fordul: - Hozd a barna nadrágomat is!

Valahogy ez a vicc jutott eszembe látva a különböző államtitkárok néhány hete előadott produkcióit. Lázár trafikos ugyanis bejelentette, hogy augusztus 25-ig értékelni fogják az államtitkárok munkáját és - tette hozzá sokat sejtetően sóhajtva - ősszel jelentős cserékre is lehet számítani az értékelések hatására. A bejelentésre reagálva sok államtitkár szalajtotta emberét a barna gatyáért/szoknyáért, és volt olyan is, aki természetes úton színezte barnára az addig patyolat fehérneműt.

Az államtitkárság kívülről irigyelt pozíció, a politikai kormányzásnak nevezett rendszerben viszont abszolút kegyenc állapot. Bárki lehet államtitkár, nem kell hozzá szakmai életút, közigazgatási ismeret, csak Viktor kegye. Tisztában vannak ezzel maguk az államtitkárok is, ezért állandó bizonyítási kényszer alatt állnak. A bizonyítási kényszer azonban nem a munkájuk minőségére vonatkozik. Sőt éppen a jól végezni akart munka hozza szegény fejükre a veszélyt, mert az adott esetben kormányzaton belüli konfrontációval jár. A "valamit akaró" államtitkár ezért gyanús, hamar kivetik maguk közül. Az az államtitkár végzi jól a dolgát ebben a kegyenc rendszerben, aki okosan néz, bólogat, hozsannázza a kormány teljesítményét, és természetesen folyamatosan leteszi a hűségesküt a legnagyobb, a legszebb, a legcsudálatosabb magyar gondolkodó előtt. (A körülírt személyre vonatkozó helyes megfejtők között egy megüresedett államtitkári széket sorsolunk ki.)

Az "elmúlt öt év" tehát kitermelte a lojalitáson kívül semmire sem képes államtitkárok hadát, akik tisztában is vannak értéktelenségükkel, lecserélhetőségükkel. De mivel vannak fokozatok, jól tudják, hogy az államtitkársággal járó juttatások, a meg nem érdemelt társadalmi presztízs még mindig jobb mintha a helyi csirkebontóban vagy egy londoni pizzériában kellene dolgozniuk. Butus módon azt gondolták, hogy legalább a nyári szabadság ideje felmenti őket a folyamatos seggnyalás kényszere alól. Szépen megbeszélték a családdal hova mennek nyaralni, becsomagoltak, és már indultak volna, amikor Jani beleszellentett a nullás lisztjükbe. Jani jól tudja, hogy lehet legjobban kicseszni ezzel a társasággal, így ha esetleg nem lesz semmi változtatás ősszel, akkor is jót mulathat a barnára vált gatyájukon.

Államtitkári családoknál nyaralás ohne,  a hölgyek, urak azóta levakarhatatlanok a képernyőkről. Mindegyik bizonygatja, hogy ő mennyit dolgozott, micsoda eredményeket hozott a kormánynak, nélküle megállt volna az élet. Micsoda szánalmas banda, Te Jóisten!

Kezdődött Répássy Róberttel, aki már másnap berongyolt a tévékbe elmondani minden magyarnak a jó hírt: a büntetőjogi változások miatt már minden oké, még a csúf Brüsszelt is legyőzték. A választásokon beígért felelősségrevonások kudarcairól valahogy nem beszélt. A Hoffmann Rózsa-reinkarnáció Czunyiné végig örömködte a nyilvánosságot új elképzeléseivel, pedig a régiek sem működnek, elég ha a "KLIK" nevű förmedvény másfél milliárdos kifizetetlen gázszámlájára gondolunk. Ránézve külön veszély az augusztus végén menetrendszerűen megérkező tankönyvbotrány, melyre igyekszik előre felkészülni azzal a ráolvasással, hogy kijelenti: minden rendben lesz. Ha ő mondja... Palkovics felsőoktatásért felelős államtitkárnak a nyár jutalomjáték, hiszen ekkor vannak a felvételik, ilyenkor lehet dicsekedni a semmivel. Ám Palkovics fokozza a tempót, megfenyeget egy sor egyetemet a bezárással, mert ez szokott tecceni a Legfőbb Hadúrnak. A vidékfejlesztési államtitkár - nevét sem tudom - átlag kéthetente bejelenti munkája nagy eredményét, melynek során megvédték a magyar földet. Halleluja. Most már lehetne valami más is. Novák Katalin - aki családpolitikáért meg ifjúságért felel - szintén kedvesen darálja azokat az adatokat, melyektől mindenkinek jobban kell éreznie magát, aki mégsem, az magára vessen. Ez a hölgy legalább csinos, kedves szeme van, amit mond az meg úgyis mesebeszéd. Czomba állami rabszolgákért felelős államtitkár gürizik a szép statisztikai adatokért, melyekből kiderül, hogy már 12 millióan dolgoznak az országban, soha ennyien, blablabla. Ezt szereti hallani a Főnök! Czomba úrnak kell is hajtania, mert már többször felmerült menesztése, és valószínűleg nem szeretné magán kipróbálni "Az út a munkába" program sikerességét. Tállai államtitkárral nem tudnak mit kezdeni, őt azzal fenyegetik, hogy NAV elnök lesz. Jó választás, mert már tovább nem tud hízni a mi pénzünkön.

Két államtitkár nem teker csupán, de más okból. Zombor Gábornál betelt a pohár, ő inkább menne magától. Nyilvános szereplésein azt várom, mikor hányja le magát. L. Simon L. alanyi költő és buldogba oltott hörcsög más taktikán van. Ő pontosan tudja, hogy munkájának még annyi értéke sincs mint a fenti államtitkárokénak, abszolút kegyenc. Dicsekedni tehát nem tud, és nem is lehet neki, mert pechére a Miniszterelnökségen váltja a tányért, így bármi dicsekedni való lenne, arra ott van személyesen Jani bohóc, ha korszakos ökörséggel kell előállni, az meg a Viktor reszortja. L. Simon L. mással biztosítja be magát. A csacsi RTL meg Index azt hiszi, hogy a barackmagos sztorival jól betett L. Simon L.-nek, pedig a fenét. Sőt! Erősítik is pozícióját, hiszen a komcsik - mi több a komcsikok! - báncsák őtet! Viktor pedig minden körülmények között megvédi, akit a komcsikok bántanak. L. Simon L. tehát marad mindannyiunk gyönyörűségére.

Nézzük hátra dőlve Jani bohóc Nagy Nyári Államtitkár Showját, mert bár a szereplőkből elegünk van, az önmagukat nyilvánosan megalázó barna gatyás alakokon jól szórakozhatunk.