Elképesztő az a felelőtlenség, amellyel a rögeszmés német vezetés meg a hülye svédek Európára húzzák az embercsempészeknek extraprofitot termelő tömegárut azzal áltatva magukat, hogy majd be tudják építeni őket saját társadalmukba. Merkel részéről érthető a hazudozás, mert számára csak ez az illúzió maradt, különben be kellene ismernie végzetes hibáját annak minden konzekvenciájával együtt. A svédek pedig nem tesznek mást, mint hozzák a tőlük megszokott hülyeséget. De lehet-e igazuk? Az európai népek története azt mutatja, hogy ha sikeres lenne is egy ilyen mértékű társadalmi integrációs elképzelés, az sem lenne konfliktusmentes, tartama pedig minimum 120-150 évre tehető.
A társadalmi integrációs modellek két csoportra oszthatók, az elsőbe az egyéni, a másodikba egész közösségek integrációja tartozik. Az egyéni az egyszerűbb, gyorsabb: egy-két generáció és a bevándorolt felveszi a helyi szokásokat, kultúrát cserél és kész. Nekünk, magyaroknak ez a veszélyesebb, mert a több százezer kivándoroltunk nagy része nem fog visszatérni. Viktor szerencséjére Merkel orbitális hibája elfedi az ő kormányzóképtelen, ám korrupt kormányzásának következményeit, mellyel jó eséllyel pályázhat az ún. nemzeti oldal Károlyi Mihálya címére.
A közösségi integráció nehezebb és sokszor véres konfliktusokkal jár. Először azt kell tisztázni, hogy mihez is kell integrálódnia a befogadásra váró közösségek? A nyugati kultúrkörben az ókori görög városállamok és Róma esetében a polgárjog elnyerése jelentette a teljes társadalmi integrációt. Ha Rómát nézzük, a közösségi integráció szempontjából - természetesen az egyéni beolvadás is gyakori volt - akkor az látszik, hogy a Rómában élő plebejusok több évszázadot átölelő társadalmi harcokkal tudták megszerezni a teljes jogú római polgár státuszát, melyet később a szövetséges, majd az összes itáliai városra, végül Caracalla alatt a Birodalom minden polgárára kiterjesztettek. Lezavarták tehát az egész integrációsdid röpke hatszáz év alatt. A római polgárjog előnyét élvezhette tarsusi Saul, aki Szent Pállá válását nem a rabszolgáknak fenntartott keresztnek, hanem a római polgároknak járó hóhérbárdnak köszönhette. Aztán eljött az idő és a polgárjoggal járó előnyök semmit sem értek a Birodalomban fel-alá grasszáló germán, hun vezérek csapataival szemben.
A középkori Európában a keresztény vallás volt az integráló erő. Ekkor kevésbé számított a népcsoporthoz tartozás, az volt a kérdés, hogy valaki keresztény, muszlim, zsidó vagy pogány. Ezért a keresztények kedélyesen mészárolták a pogányokat, muszlimokat és - időnként atrocitásokkal - elvoltak a zsidókkal. A muszlimok szintén voltak szívesek mészárolni a keresztényeket, pogányokat és ők is elvoltak a zsidókkal. Egyes pogánynak tartottakat sikerült is kiirtani mint például a poroszokat, akiknek csak a nevük maradt fenn, de immár germánokat jelöltek vele. Ez a sors várt volna a nem integrálódó nyugati szlávokra (lengyelekre, csehekre), az Európában később megjelenő magyarokra, és a litvánok is éppen csak megúszták a kihalt néppé válást. Európa keresztényi alapokon való integrációja is eltartott 6-700 évig, de oda se neki. Aztán a keresztények egymásnak estek azon az identitásképző alapon, hogy ki pápista, lutheránus, kálvinista stb. Az utolsó nagy keresztény nekibuzdulás a törökök magyarországi kiűzése volt aztán a kereszténység mint közös integrációs pont megszűnt, némi agónia után átadta helyét a nemzeti identitásnak.
A nacionalizmusban az volt a vicc, hogy olyan nemzetekbe kellett integrálódni, amelyek nem léteztek. Provokatívan teszik fel a ballibek a kérdést: Mi a magyar? Válaszoljunk kérdéssel. Mi a francia, német, angol, spanyol, horribile dictu: mi a zsidó? Nem voltak franciák, csak burgundok, provanszálok, elszásziak, oxitánok, bretonok stb., de a guillotine teremtett franciákat. A németek is új találmányok, korábban alsó és felső svábok, szászok, poroszok, bajorok stb. voltak. Nem beszélve az olyan mesterséges tákolmányokról mint Belgium, ahol csak a dinasztia és Kohn bácsi belga, mindenki más flamand vagy vallon. A könyv népe is belement ebbe a csapdába, Herzl Tivadar álma és a ráépülő mozgalom éppen azt vette el a zsidóságtól, amely a legnagyobb előnye volt, a kulturális egységet és felváltotta a szükségképpen megosztó nemzeti alapú egységgel. A nacionalizmusnak ezek a "faji" alapú változatai úgy 170 év alatt alakultak ki, és rengeteg szenvedést okoztak Európának.
A második világháború után a "faji" alapú nacionalizmus már nem volt vállalható identitásképző, ezért ki kellett helyette találni valami mást. Az '50-es évek végétől, a '60-as évek elejétől a jóléti állam ideája lett a szerencsés Nyugaton az integráció alapja, Kelet-Európában pedig a szocialista embertípus. Ez utóbbi elenyészett a '90-es évek elején, az előbbi mostanában tűnik el a szemünk előtt. A jóléti állam egy sajátos szocialista és liberális keverék, amely arra a konzervatív gondolatra épül, hogy a társadalom minden tagjának teljesítenie kell a kötelességét - munkavégzés, adófizetés stb. - cserébe szociális és politikai jogok illetik meg. Nem nagy dolog az egész: dolgozz normálisan, ezért kapsz szociális ellátást, és kiélheted politikai vágyaidat, ha nem akarsz visszalépni a "faji" alapú nacionalista eszmékhez. Napjainkban ehhez a jóléti állam ideához kellene integrálódnia annak, aki erre képes. Az embercsempész tömegáruk azonban nem képesek a jóléti állam ezen minimalista elvárásaihoz sem igazodni, mert ők még a vallási alapú identitás fázisában vannak. Náluk még az identitásképzés alapja a muszlim-keresztény viszonyulás, ha maguk között vannak, akkor az iszlámon belüli elhelyezkedés (pl. szunita-siíta). Tehát nagyjából háromszáz évet kellene átlépniük a jóléti állam identitásának elfogadásáig, és akkor még ott van a munkavégzéshez való hozzáállás kulturális eltérése. Persze ez nem jelenti azt, hogy féloldalasan nem tudnak integrálódni a jóléti államhoz, mert annak előnyeit tudják élvezni, de a jogokkal járó kötelezettségekre már elutasítóan reagálnak. A jóléti államban van akkora puffer, hogy bizonyos számú potyautast még el tud viselni, ám saját szerkezeti problémái miatt is - demográfiai helyzet - ez a kör szűkül. Magyarán az embercsempész tömegáru növekvő számban vesz ki abból a közösből, amelybe a jóléti államot létrehozó lakosság betesz. Az idő pedig nem az integrálás pártiakkal van, mert ha még sikerülne is távlatosan a nagy dobás, a jóléti állam rendszerei nem bírják ki a milliónyi integrációra váró pénzelését.
Nem fog menni, mert előbb fogy el a pénz, mint amíg az embercsempész tömegárunak sikerülne átugrania azt a csekély háromszáz évet. De nem is akarja, mert minek? A pénzét megkapja, amíg jut. Ha elapad az apanázs vagy többre vágyik, majd bűnözik egy kicsit. Maroktartás közben pedig radikalizálódik, egyre inkább elutasító lesz az integráció gondolatára is. Kódolva van a kudarc. És ezt látja minden normálisan gondolkodó európai. Valószínűleg Merkel is, de rövid távú politikai túléléséért hazudik választóinak és fenyegeti Európa aggódó népeit.
Ezekből a magukat az integráció előmozdítóinak hazudó, felelőtlen politikusokból van elege Európa egyre több polgárának.
Az utolsó 100 komment: