1. számú levél

"Tisztelt Gábor Bátyám!

Ezúton kérlek, hogy részemre 2, azaz kettő millió forint kölcsönt kiutalni szíveskedjél. Tudom, hogy egy magyar úr vagy, ezért megfordul abban a szép, igazi magyaros fejedben, hogy ajándékba adod ezt a csekély összeget, de nem, csak kölcsönbe kérem. Mi magyarok tartsunk össze! Ki, ha mi nem? Meg aztán közeledik a Fidesz születésnapja is, ilyenkor mindig találkozom a Miniszterelnök Úrral, akit Te, Gábor bátyám, találóan csak Vezénylő Tábornok Úrnak neveztél. (Apropó, Gábor bátyám, nincs Neked írói vénád? Aki ilyen frappánsan fogalmaz, annak írnia kellene ám!) És a Miniszterelnök Úr mindig kérdez Rólad, Gábor bátyám. Én pedig mindig csak jókat mondok Rólad, például, hogy milyen bőkezű vagy, mindig adsz kölcsön. Erre azt kérdezi a Miniszterelnök Úr tőlem éleslátóan: "Miért nem adja ajándékba?" - "Mert mi magyar urak vagyunk, akik elszámolunk egymással." - válaszoltam neki. Furcsán nézett rám, okos, távolba néző kék szeme megtelt könnyel. Mert Ő így értékeli az igaz magyar becsületességet, Gábor bátyám! (A Kövér meg mesélhetett neki egy jó viccet, mert láttam, ahogy a folyosón fuldokolva röhögnek, mint a régi szép koleszos időkben.) Szóval nem kell ajándékba, ám ha mégis...

Magyaros barátsággal ölel:
Bayer Zsolt, magyar közíró, az 5-ös számú párttagkönyv tulajdonosa"

2. számú levél (A felek közötti barátság okán a levél barátok közötti bizalomról árulkodó trágár szavait pontozzuk.)

"Lajos, Te vén G..ciputtony!

Hogy neked milyen kib..szott jó borod van, b..szd meg! Ahogy iszogattuk Szigligeten, azt hittem, ezért teremtette a Jóisten a világot! Igen, Lajos, miattad, hogy ilyen k,,rva jó bort tudj csinálni! Hanem, vén pénzeszsák, adhatnál kölcsön nyolc misit, mert ez a smucig Széles alig fizet. Valamikor beugrom érte, csak perkáld le. Úgyis megadom, b,,szd meg, tudod, hogy megadom. Vakuljon meg tót merdzsóm, ha nem. De most mit csináljak, ha az a vén f,,sz alig fizet. A Viktor is megmondta, hogy mi régiek tartsunk össze, b,,szd meg.

Zsolti"

3. számú levél

"Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes úrnak,
Országház
első emelet 5.

Zsolti!

Nem azért koma, de 1978. május 14-én adtam neked kölcsön a német rokonoktól kapott pornólapjaimat, mert azt mondtad, hogy Marok Marcsa és öt barátnője változatosságra vágyik. Még mindig nem adtad vissza. Most írok egy önéletrajzi visszaemlékezést, és kellene a cucc. (Ne aggódj, ezt nem írom bele!) Viszont, Zsolti, meg vagyok egy kicsit szorulva, nem tudnál valami kis megbízást adni? Szívesen forgatnék a Te általad vezetett nemzetpolitika sikeréről, úgy hallottam, átadtátok az 50 milliomodik magyar állampolgársági okmányt a novoszibirszki Kuznyecov úrnak, aki mellesleg kezében tartja a norvég drog- és prostitúciós hálózatot is. Ezekről a sikerekről számolnék be, nem is kerülne sokba, úgy 120 millióból meglenne az egész. Röffenj, ha mehetek aláírni a szerződést. (És a pornólapokat se felejtsd!)

Másik Zsolti"

4. számú levél

"Tompi!

Nézem ezt a sok megemlékezést, és rájövök, Tomi, hogy nektek van igazatok, minden napra kell egy mese. Ilyen az emberiség, Tamás! Ilyenkor azt kívánom, "Hej! ha én is köztetek mehetnék, szép magyar vitézek, aranyos leventék!" Jó Neked Tomi! Neked a Viktor mindent megad, EP-képviselőség, MTK-s zsé számolatlanul, ügyvédi iroda, most meg valami konzultációs marhaság. Mi, szerencsétlen svábok meg mit kapunk? A Merkel sem kíváncsi ránk. Gürizhetek a Széles hülye tévéjénél, hogy féken tartsam azokat az antiszemitákat, akik egyébként ránk szavaznak. És mennyiért, Tomikám? Szarér'-húgyér'. Megdobhatnád egy kis megbízással öreg haverodat, csinálnék egy frankó kisfilmet a zsidó-sváb együttélés mindenapjairól. (Hát hosszút nem lehetne az igaz.) Azt hiszem 80 millió elég lenne rá, Te meg el tudnád számolni valamelyik megemlékezés programjára. De ha van jobb ötleted - nektek mindig van - szólj, csak az a 80 misi összejöjjön.

Zsolti, a sváb cimbi"

5. számú levél

"Orbán Viktornak
pártelnök

Kedves Viktor!

Számomra két évforduló is közeleg, a napokban leszek 52 éves, és a Fidesz is a jövő hónapban lesz 27. Lassan itt a számvetés ideje, Viktor, neked is, nekem is. A kenyerünk javát már elrágcsáltuk. Most olvastam újra Karinthy: Találkozás egy fiatalemberrel című novelláját. Rólam írta az ürge. Tudod, Viktor, egykor bennem is megvolt minden arra, hogy valami emlékezeteset csináljak, és mi maradt? Semmi, Viktor, semmi. A szocik alatt szoktam meg, hogy végvári vitézként védjek mindent, amit a Fidesz jelent. Azt hittem, ha hatalomra kerülünk, jobbak leszünk. A rossebet lettünk jobbak, Viktor! Ugyanolyan mocskos komcsik lettünk, mint ők. És én észre sem vettem. Védtelek Titeket, mert utáltam a bolsikat, és hittem magunkban. Most sem csinálok mást, Viktor, védlek Téged, a Rasi hülyeségeit, a Gazsi ostobaságát, védem a védhetetlen Rogánt, Lázárt, Szijjártót, Kósát, Habonyt, Vajnát, és az összes korrupt fideszcsicskát. Közben azt veszem észre, hogy míg én az első vonalban naponta teszem kockára a becsületemet - hol van az már -, a fideszes fiúk szépen tollasodnak. Nekem kölcsönöket kell kérnem mindenkitől, aki szembe jön, fent nevezetteknek meg milliárdos vagyona lett. A semmiből. Mert mi, Viktor, 1988-ban a semmiből kezdtük. Rogán, Lázár akkor még hátulgombolós volt, a Szijjártó talán a betűvetéssel küzdött. Akkor meg hogy lehet ezeknek milliárdos vagyonuk? Úgy érzem magam, mint az a nő, aki arról álmodik, hogy luxusprostiként 1000 dollárt kap egy éjszakára, aztán az autópálya mellett cidázza a török kamionosokat.

Elfáradtam, Viktor, ez a Putyint váró írásom már nekem is vállalhatatlan. Engedj visszavonulni. Valami nyugis háttér vacakba, ahol esetleg tudok alkotni valamit. Azt hiszem, még tudnék.

Öreg harcostársad:

Bayer Zsolt"