Tele lett az internet nyilvánossága a lengyel lehallgatási botrány magyar szálával, köztük a MOL-vezér, Hernádi Zsolt bírósági ügyének részleteivel. Szokásos módon mindenki vérmérséklete és politikai hovatartozása alapján reagált az ügyre, de véleményem szerint kevés figyelem összpontosult a dolog lényegére, Hernádi alkalmatlanságára.

Először is amit Hernádi elkövetett - ha elkövette -, a horvát privatizációs folyamatok pénzzel való befolyásolását, én nem tartom ügynek. Aki pedig a vesztegetést ügynek gondolja, annak azt üzenem, hogy nem ismerik az üzleti élet valóságát, melyben az eredményorientáltság felülírja az erkölcsi elveket. Ha Hernádi erkölcsi töltekezésre vágyik, elmegy a pasaréti templomba misére, de ha meg akarja venni az INA-t, akkor minden eszközt be kell vetnie, mert a versenytársai sem válogatósak. A látszatra finnyás európai, amerikai cégek egészen a közelmúltig külön leírhatták a piacszerzés korrupciós költségeit abból az elvből kiindulva, hogy a világ sok országában a baksis elfogadása nem szégyen: aki nem ad, az ne is akarjon velük üzletelni. A híres mondás szerint: "Egy arabot nem lehet megvenni, de bármikor ki lehet bérelni." Mindenki így csinálja a világban, ne legyünk álszemérmesek. Az tehát, hogy sikerült megszereznie az INA nevű horvát olajcéget a MOL számára, önmagában komoly eredmény, amely elismerést érdemel. A megszerzés módjával sem lenne semmi baj, ha ügyesen csinálta volna, de nem tudta nemzetközi profi módjára csinálni, mert magyar.

Hernádi több szempontú alkalmatlansága egy ilyen mérvű feladat megvalósítására mind visszavezethetők az úgynevezett magyar elit hamis biztonságérzetére, amely szépen hízik a magyar rokonság és panamák lápvilágában, ám nemzetközi szinten kínosan gyenge teljesítmény nyújtására elég csupán. Aki jól vitorlázik a Balatonon, az nem biztos, hogy a tengeren is el tud lavírozni, az óceánokon pedig öngyilkosság a magyar tengeren szerzett tudással virtuskodni. Ebbe a csapdába esett Hernádi is, aki egyszerűen nem volt - s talán ma sincs - tisztában ebbéli korlátaival.

Az alapügy is amatőr. Egy külföldi ország miniszterelnökével nyilvános, bekamerázott és talán bemikrofonozott helyen, pincérek között ilyen kényes kérdésről beszélgetni amatörizmus. Jó, hogy nem ott csúsztatta át a borítékot az asztalnál mint az a hazai közbeszerzések lovagjainál szokás. Hernádi pitiáner, magyar viszonyokhoz szokott magatartása miatt még elegánsan sem tud vesztegetni. Aki e tantárgyból ilyen látványosan bukik meg, az egy nemzetközi cég vezetésére alkalmatlan.

Az a mód pedig, ahogy a magyar bíróságokra alapozottan akarja elkerülni a horvát igazságszolgáltatást, roppant gyenge. És megint a hamis biztonságérzetre kell utalni, melyben magát ringatva elköpi a lengyeleknek a jogi trükk lényegét, amellyel magáról állítja ki az alkalmatlanság bizonyítványát. A lengyel olajcég ugyanis egy másik piaci helyzetben bármikor lehet versenytárs, akinek talán nem kellene részleteket tudnia Hernádi büntetőügyeiről, mert visszaélhet vele. A sarki boltosnak van annyi esze, hogy nem kérkedik azzal, hogyan kerüli el a NAV-vizsgálatot, de Hernádinak, a nemzetközi cég vezetőjének nincs, szóval alkalmatlan.

A harmadik hamis biztonságérzetből táplálkozó alkalmatlansági ok a horvátok és az EU lenézése, melynek eredményeként Hernádi könnyen "A fekete város" című regény Görgey Pál alispánjának sorsára juthat. Ha Hernádi azt hiszi, hogy egy kamu magyar bírói ítélettel kiszúrhatja a horvátok és az EU szemét, óriásit téved. Csak egyszer húzza ki a lábát az országból síelni mondjuk Ausztriába, a horvátok kiadják a nemzetközi körözést, oszt a kiváló Zsolt a kiadatási őrizet 6-8 hónapja alatt - míg szeretett jogászai elvitatkozgatnak a köröztetés jogosságán - megtanulja a kutyafittyet. És bizony még az is lehetséges, hogy az EU-jog bugyraiból előcitálnak majd egy olyan szabályt, amellyel Horvátországnak fogják kiadni, véget vetve a dicső pályafutásnak és a MOL részvények árfolyamának.

Ezt a csak Magyarországon meglévő biztonságérzetet erősíti a magyar bíróságok megalázása is. Döbbenten nézem, hogy senkinek nem tűnik fel, hogy Hernádi mennyire semmibe veszi a magyar bírói kart, a magyar igazságszolgáltatást. Lazán kijelenti lengyel cimborájának, hogy mi lesz az ítélet és tényleg az lesz, legalábbis első fokon. Na, már most, a nyilvánosságra került beszélgetés után a bíróság új helyzet előtt áll. Eddig hagyhatta magát becsapni, de ezután már nem teheti meg. Így könnyen meglehet, hogy másodfokon Hernádit bilincsbe verve viszik el, mert kap 3 év 4 hónap letöltendő börtönbüntetést. Ekkor megköszönheti kedves Ábeljének és annak oldalbordájának a jó tanácsot. Ha viszont a bíróság ezen közismert körülmények ellenére felmenti, akkor ideje lesz egy flash mobot szervezni a Kúria elé, melynek során mindenkinek magával kell hoznia egy használt wc papírt, így talán Darák úr is felfogja, hogy Hernádi Zsolt az ő általa vezetett bírói karral kitörölte a seggét.

Hernádi viselkedése egyébként éppen a horvát-magyar relációban elfogadhatatlan. Emlékszünk még egy horvát politikusra aki – később országa miniszterelnök-helyettese is lett – súlyos közlekedési balesetet okozott. Nos, ő nem bújt rangja mögé, nem próbálta a horvát igazságszolgáltatás segítségével kimosni magát, hanem egyenes gerinccel állt a magyar bíróság elé, elfogadva annak ítéletét, még ha az politikai pályája végét jelentette is. Hernádi, a magyar elit egyik prominense, pedig gyáván trükközget, ezzel szégyent hoz az országra. Fognak minket, magyarokat tisztelni Brüsszelben, ha ilyen képet látnak rólunk?

Hernádi Zsolt többszörös csapda helyzetbe manőverezte magát, de ilyenkor egyenes tartással vállalni kell a felelősséget. Éveken át azért kapta a magyar szemmel óriási fizetését, bónuszait stb., hogy kockázatot vállaljon a MOL eredményes vezetéséért. Ez a döntése és annak megvalósítási módja vitathatóra sikeredett, van ez így. Le kell vonni a konzekvenciát, nem pedig butácska jogi csűr csavarral bujkálni. Orbán és Csányi uraknak pedig szépen el kellene engedniük Hernádi úr kezét, mert már több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz.

Mert sajnos a magyar elit sajátja, hogy nagy pénzt felpuszilnak a nagy felelősségre hivatkozva, aztán amikor kiderül az alkalmatlanság, nyüszítve megpucolnak. Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem ebből elegem van.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van a Darwindíj-várományosokból
Elegem van Orbán Viktorból
Elegem van a közszolgálati híradóból