Coming out-tal kell kezdenem. Megbuktam mint szülő. A kölykeim nem olvasnak Rejtőt. Próbálkoztam, de nem megy. Nem értem az okát, hiszen Rejtő az egyik zseniális magyar író. Először röhög az ember helyzetkomikumain, másodszor nevet a nyelvi leleményeken, harmadjára mosolyog iróniáján, végül elnéz a messzeségbe, mint aki szomorú, vizes síkra ér, és szétnéz merengve bölcsességein. Az új generációnak mégsincs szüksége ezekre az élményekre. Így tömören talán valami megmozdul. És tudom persze, hogy lehet vitatni a válogatást, és lehetne több is, mindent tudok, hát drága herceg, de most ezeket gondolom a legjobbaknak.

1.    Az országon belüli acsarkodás feleslegességéről

- Miért ne nevezzem a gringót gringónak?

- Mert például Washington is gringó, az ön apja is az.

- Az más...

- Szóval nem helyes, ha az Államok egy polgára lenézi és csúfolja amerikai honfitársait. Mit tenne maga, señor, ha holnap Japán vagy Brazília megtámadná az Egyesült Államokat, és azt üzennék a Fehér Házból, hogy még a tizenkét éves gyerekeknek is fegyvert kell fogni.

-  Per Dios! Ez nem kérdés! Mindenki verekedne az utolsó golyóig és az utolsó leheletéig!

- Ez természetes. És ön, señor, együtt védené ezt a földet olyan emberekkel, akiknek szintén mindennél fontosabb az Államok szabadsága. Egy zászló alatt véreznének, meghalnának, és maga szerint ők gringók, ami egy csúfnév. A zászlók alatt csak egyfajta vér folyik ki: ez pedig piros, és semmi más. Személyes tapasztalatom, señor.

/A Néma Revolverek Városa/

2.    A hitről

- Nem tudja, hogy mi a jogrend, kislány - felelte lassú, mély hangján a kormánybiztos. - Ha néhány halász egy legendában hisz, attól még nem támad fel hivatalosan az eltemetett Decoux-ügy.

A lány egész testében reszketve Mervin elé toppant, és elfúló hangon ezt kiáltotta:

- Excellenciás uram! Nem ez az első eset... amikor néhány halász hitt egy legendában... és olyan feltámadás lett belőle, hogy ma is harangoz miatta az egész világ! Tudja?!

Nagy-nagy csend lett…

Az utolsó szó síró sikoltása, mintha még ott rezegne elhangzottan, sokáig a fényes terem előkelőségei felett.

/Az ellopott futár/

3.    A hazai korrupció megértéséhez

Pittman mindent bevallott, nem volt kicsinyes ember. Mosolyogva mesélte el az egészet, és mosolyogva ment hajnalban az egzekúcióhoz. Elutasította az altisztet, aki kendővel közeledett.

Farkasszemet nézett tizenkét lövéssel.

Mi volt a szélhámosság?

Pittman mint Fleurien főhadnagy megérkezett Igoriba. Akkoriban a Kongónak ezen a szakaszán méréseket végeztek, és különféle társaságok küldöttei megkörnyékezték a szakembereket. A legfontosabb személy a kiküldött ellenőrző tiszt, ez a Fleurien volt, aki helyett Pittman jelentkezett szabályszerű írásokkal. Az ő jelentésétől sok függött. Pittman átlátta, hogy milyen helyzet kínálkozik. Először hagyta, hogy a vállalkozók megvesztegessék, és véleményezéseiben előnyben részesítette azt, aki többet fizet. Később már ő irányította a szélhámosságot. Az akadékoskodó tisztek és mérnökök lassan egyenként eltűntek. Senkinek sem gyanús jelenség a Kongó vidékén, hogy néhány ember malária, tífusz vagy napszúrás áldozata lett. Igori nagyon messze van minden ellenőrzés lehetőségétől. Hihetetlenül költséges és komplikált egy hivatalos út a Kongóhoz.

Lassan annyira teljes lett a szélhámos különítmény, hogy kialakulhatott a nagy mű.

Egy tönkrement vasútépítő társaság mérnöke ajánlatot tett a Belga Kongó-vasút építőinek anyagszállításra. Igen olcsón. Az ajánlatot elfogadták. (Utóbb kiderült, hogy a belga építkezésnél is voltak bűntársaik.)

Ezután a francia vasútépítéshez érkező anyagot rendszeresen továbbszállították a belga munkálatokhoz kétszáz kilométer távolságra. A hihetetlen pénzösszegeket egyszerűen eltették. Az anyag egy kis részéből látszólag építették a francia szakaszt.

Átutazók vagy pilóták a magasból nem láthatták, hogy a töltés, az összekötő híd, a cementalap mindenhol szinte papírvékonyságú. Igen kevés, rosszul kevert anyagot használtak. A sínek csak rövid szakaszon vezetnek, és véget ér a vonal mindenütt, ahol a fák közé ér a pálya.

...De futtában, messziről mégis alagútnak, hídnak töltésnek hatott az építkezés. Évek folyamán megépült a belga vasút egy tökéletes kis szakasza a sikkasztott francia anyagból! Közben az Igoriban berendezkedett szélhámosok már több millió frankos letét felett rendelkeztek különféle külföldi bankoknál.

Igazán semmiség volt ebből a pénzből a "légiós mennyországot" fenntartani. Mit számított akár tízezer havanna vagy akárhány hektó bor vagy sütemény, amikor egész vasútvonalakat, alagutakat és hidakat loptak el?

Ha néha mégis bizottság érkezett a fegyenctelepre, ezt Fort Lamyból előre tudták. Ilyenkor a rabok dolgoztak, a luxusberendezést összehordták egy üres hangárba és a néger munkásokat hazazavarták. Amire nem is számítottak: a tisztaság, a rabok fegyelmezettsége, egészségügyi állapota a legjobb benyomást tette a bizottságra, és "Fleurien főhadnagyot" még előléptetésre is felterjesztették.

A szélhámosok bankbetétje egy tizedét sem fedte a kárnak, de a bűnügy gyors elfojtása felbecsülhetetlen veszteségektől kímélte meg a francia pénzpiacot. 

Természetes, hogy a fejnél is kellettek bűntársak. Néhány váratlan áthelyezés, nyugdíjazás, két-három ismeretlen hátterű öngyilkosság elnyelte az ügy utolsó nyomait is, és a részletek örökre homályban maradnak.

 /A három testőr Afrikában/

4.    A reklám

- Ide hallgass, király. A szomszéd Bali-szigetről regényeket írtak, és azóta a bennszülöttek gazdagok. Miért ne utánozhatnád ezt a példát? 

- Nem tudok regényeket írni, és a népemnél sem vettem észre ilyesmit. 

- A regényt más írná, és te meggazdagodnál... Tudod te, mi az a reklám? 

- Még nem ettem. 

- Nem ennivaló. Elmagyarázom neked, hogy mi a reklám. Az emberek szeretnek örülni. Én festő vagyok. 

- Értem. Ez a reklám. 

- Nem. A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek hogy valaminek örülni fognak. Én festek a szigetről, az újságok írnak, és a vállalkozók bedőlnek. Ezt úgy mondják, hogy fürdőhely. A turisták vad fehér törzse, amely a Baedeker nevű istent imád, ellátogat ide. Ezt hívják konjunktúrának. Kis-Lagonda fürdőhely lesz. 

/Vesztegzár a Grand Hotelben/ 

5.    HR-esek figyelmébe

- Kész szerencséje, hogy erre jöttem. Alkalmazom! Ön nálam titkár. Fizetése havi kétezer frank. Hogy hívják?

- Vanek.

- Jó név. Tessék, itt van egyhavi fizetése, háromezer frank.

- Azt mondta, kettő.

- Javítást adtam, mert rövid idő alatt meglepő előmenetelt tanúsított. 

/A tizennégy karátos autó/ 

6.    A szociálpszichológia alapjairól

A hallban csodálkozva, aránylag higgadtan fogadják az eseményeket, de amikor egy hivatalos személyiség azt kiáltja, hogy "mindenki őrizze meg nyugalmát, nincs semmi baj!" - nyomban kitör a pánik. 

/Vesztegzár a Grand Hotelben/ 

7.    A média működéséről

De pillanatnyilag folytonos téma lehet a lapoknak Gustav Bahr. Egy főszerkesztő éppen vacsorára siet, és Guss, a politikai rovatvezető izgatottan útját állja. Másfél hasáb még üres, és lapzárta lesz nyomban! 

- Nem értem magát, Guss! - mondja a főszerkesztő. - Írjon másfél hasábot arról a nagyságról, aki a kannibáloknál eltűnt!... Szörnyű, hogy egy ilyen világhírű festőművészt... hát kutatót! Ki a fene törődik vele!... Szóval ez magasztos ügye az emberiségnek, és miért nincs hír róla?... Kétségbeesett gyermekei sírnak utána... Maga lehetetlen fráter! Írja, hogy a testvére gyermekei sírnak, vagy a szomszéd gyerekek, de gyereksírás kell, mert anélkül nem ér semmit! Vagy kezdje így a cikket: "Gaston Bohrer! Van, aki e nevet nem ismeri?!" Mi az, hogy nem így hívják?!... Torkig vagyok magával, Guss! Elsején elmehet! Nem tud semmit, és mindig csak okoskodik! 

/Piszkos Fred közbelép/

8.    Politikusoknak

Az igazságot olykor eltemetik, de a hazugság mindig kiderül. 

/Vanek úr Párizsban/ 

9.    Nőkről

A nő olyan, mint egy költői hasonlat - ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme. 

/Piszkos Fred közbelép/ 

10.  A bevándorlás jövőjéről jogvédőknek

Egy csapat etruszk valamiért megnövekedett egy csapat göröghöz viszonyítva, erre amazok elpusztították emezeket. Jött egy csapat római, és mert az etruszkok kevesebben voltak, megölték az etruszkokat. És senki sem magyarázott sokat. Nem lett volna kinek. Oly világos az eset, hogy nem szorul megokolásra. Ők többen voltak, azok kevesen, erre természetesen elintézték őket, slussz, pássz, kész! 

Mielőtt a bölcsességgel együtt a nagyképűség is általános lett földünkön, az emberek egyszerűen és tisztességesen gondolkoztak tisztességtelen, de hagyományos cselekedeteikről. Aszonták: ezek kevesebben vannak, hát öljük meg őket, különben holnap, ha többen lesznek, esetleg ők fognak megölni bennünket. 

"Ezeknek jó legelőjük van, de mi sokkal erősebbek vagyunk, hát menjenek onnan a fenébe." Ekképp szólának, és aki nem értette, az szerintük hülye vala. Világos, értelmes és helyes beszéd. Ez idő tájt lehetett egy hadvezér, kit a beszivárgott filozófiák megmételyeztek azzal, hogy az erőviszonyok eltolódásán kívül a jólétért való küzdelemben erkölcsi szempontokat keressen éppen ott, ahol ilyenek feltűnő módon nincsenek, és ez az ember, neve ma, érthetetlen oknál fogva, ismeretlen, feltalálta a nagyképűséget. 

És lőn tárgyilagosság! 

Ő a régi mondathoz bizonyos bővülékeket talált: "Ezek ugyan kevesebben vannak, és mi többen, de pusztán a gyengébb megsemmisülést kihívó ingerének hatása alatt nem ölnénk meg őket, ha nem lennének olyan szemtelenek." Vagy: "Ha nem állnának fejlődésünk útjában, nem támadnánk rájuk." Vagy: "Ha nem szorulnának rá arra, hogy megtanítsuk őket helyesebben legeltetni, nem mészárolnánk le őket." 

Mióta e nagyképű hadvezér feltalálta a tárgyilagosságot, azóta a világon nem létezik gyűlölködés, vége a sarcolás, bitorlás, valamint az eltiprás fogalmainak. Ilyen nincs. Hanem igenis van: bizonyos eltolódása egészséges körülményeknek... Bizonyos reformigénye avult rendszereknek... Bizonyos avulása bizonyos reformoknak... Szükségszerű jelenségek... Szükségtelen szükségletek... És főként: "Kényszerítő körülmények." 

/Az utolsó szó jogán/ 

+1. Az okoskodó posztolónak, akiből sokaknak elege van

S mikor kinevették:

Azt hitte, hogy kacagtatott. 

/Sír a felirat/