Valahol végtelenül vidám lehet Viktornak lenni. Ami nem érdekli, azzal nem foglalkozik, csak a szórakoztató hülyeségeinek él. Kormányozni például utál, menekülnek is a magyarok az országból: ki Nyugatra, ki a túlvilágra, ki inkább ide sem születik. Viszont az állami élet szépségeit kimaxolhatja. Például szopatásból "fiamnak" nevezheti Rogánt, hogy otthon érezhesse magát a szánalmas papucs. Aztán annyi stexet tehet el a "Mészáros" címkéjű házi kasszába, amennyit akar. Annyit zabálhat, hogy a VIP-páholy közönsége csodálkozik, miként került körükbe ez a szép kerek beszélő foci labda. A plebejus kormányzás örömére harminc éve röpködhet magángéppel meccset nézni, ahogy a luxusbaloldali Fenyő tette, amikor Velencébe ugrott ki ilyen módon ebédelni. És legjobb szórakozás, hogy akkora ökörségeket mondhat, amilyent csak akar, az ország népe vagy nem figyel rá vagy elhiszi neki.

Van a Viktornak egy régi becsípődése arról, hogy új világrend alakul, plusz egy fixa ideája, amely szerint ebben neki lapot osztanak. Így aztán amikor az új világrendben hívők - a laposföldiekhez, az UFO-rajongókhoz és a gyíkemberlátókhoz hasonlóan - összejönnek egymást hülyíteni, Viktor el nem mulasztaná, hogy ne szelfizzen velük. Most éppen Kínában tartották a szeánszt, Viktor elemében is volt, és annyi marhaságot beszélt össze, hogy az még tőle is szép teljesítmény. Kína meg a ruszkik, mint az új világrend oszlopai... Hát viccnek kicsit erős.

Néhány hete írták, hogy tudósok szerint gyorsabban tágul a világegyetem mint ahogy eddig hitték. Azt hiszem ezen információ hatására ketten kezdtünk el aggódni: én meg Kína. Én például nem aludtam éjjeleken át, hogy akkor most mi lesz, ha ötven milliárd évvel korábban lesz vége az egésznek. Kína pedig azért, mert mire ő lesz a világrend új ura, már dől is be az egész miskulancia.

A gyagyások azt nem veszik észre, hogy a világrend nem gazdasági és nem is katonai kérdés, hanem kulturális. És ebben Kína sehol sincs. Persze, ők találták ki a papírpénzt, a puskaport, meg építettek egy bazi hosszú, semmire sem jó falat, és megesznek mindent, például szegény csau csaut. Oszt ennyi. A ma ismert világrend azonban a görög-zsidó-keresztény-germán kultúrán alapszik. Mit jelent egy kínainak a görög életöröm, szépségkeresés és szabadságvágy? A zsidóság világ törvényszerűségeit folyamatosan megkérdőjelező intellektusa, az ismeretlen újhoz való vonzalma? A keresztény szeretetkultusz? A germán végletes lendület, amely az élet minden területén képes nagyszerűt alkotni éppúgy, mint iszonyatos katasztrófát okozni? Ha pc-k akarunk lenni, mondjuk úgy: keveset. Inkább semmit.

Tartalmilag mondanak valamit egy kínainak a következő sorok? "Gyúlj ki, égi szikra lángja, szent öröm, te drága, szép! Bűvkörödbe, ég leánya, ittas szívünk vágyva lép. Újra fonjuk szent kötésed, mit szokásunk szétszabott, egy-testvér lesz minden ember, hol te szárnyad nyugtatod." Formailag talán, szokták is tízezren énekelni, mintha ebben rejlene nagyszerűsége. Ennyit értenek belőle. Amiként Hallstattot is le lehet koppintani, de a - sokat kárhoztatott - Heimat nélkül mit sem ér.

Természetesen van abban is igazság, hogy a görög-zsidó-keresztény-germán kultúra nem vegytisztán érvényesül, az arányok eltérőek, ám ezek azok a keretek, amelyek között mi, nyugati emberek élünk. És a gyarmatosítás okán ez az értékrend terjedt el a Földön. Kína valahol ezer éve lemaradt, és ezt nem tudja pótolni. Már a lemaradása sem volt véletlen, mert kulturálisan egyszerűen alkalmatlan a világ vezetésére. Imádom Lao-ce Tao te Kingjét Weöres Sándor fordításában, Konfuciusért odavagyok, sokat lehet tőlük tanulni, de éppen az ő életfilozófiájuk a gátja Kína vezető szerepének. Ezek a nagyszerű srácok egy mindenbe beletörődő, érzelmeiket folyamatosan el- és lefojtó, az újdonság iránt gyanakvó, a felsőbbséget kritikátlanul elfogadó embertípust eszményítettek. Ebből adódik, hogy a kínai ember - magánéletében és társadalmi lényként - el van egy darabig a visszafojtott érzelmeivel, de ha kitör, akkor pusztít eszetlenül. A kínai államhatalom ezért pár ezer éve félelmében mást sem csinál, mint megfigyel, brutálisan elnyom. Időszakos sikerekkel. Aztán jön a lázadás pár millió halottal. Ha pedig lement a műsor, kezdődik elölről egy másik dinasztia, hadvezér, pártfőtitkár országlásával.

És ha ezzel az aprósággal egy ilyen ostobácska blog ostobácska szerzője tisztában van, akkor a harminchét ország Pekingben lebzselő vezetői ne tudnák? Dehogynem, pontosan tudják, hogy ha Kína tényleg az új világrend vezetője akar lenni (nem akar), akkor a mostani világrend euro-atlanti vezetői úgy nyomják le, mint a bélyeget. A saját gyengeségeivel. Esetleg, a nankingi párttitkár megunja, hogy neki Pekingből mondják meg a frankót, a sanghaji milliárdosok nem akarnak rettegni, hogy a mindenható párt egyszer csak korruptnak találja őket, és nyomás a dutyi, ezzel egy időben Hongkong inkább városállam szeretne maradni, a mandzsuk felfedezik identitásukat, és meghívják Mandzsukicsot császárnak, az ujgurokról kiderül, hogy semmit sem használt az átnevelő tábor, és jön még pár ambiciózus fiatal katonatiszt, akik fejedelmien akarnak élni. Osztán ja.

Szerencsére Viktornak több esze van annál, mint amennyit a harminc IQ-s választóinak mutat. Elnéztem, ahogy karika lábaival nagy nehezen lekacsázta a vörös szőnyegen azt az ötven métert, amíg az unottan mosolygó Hszi úr karjaiba vethette magát. Minden volt abban a totyogásban, csak új világrend nem. Olyan volt a Viktor, mint húsvéti locsoló, aki ledarálja a verset, amit a házigazda hallani akar, és már tartja is markát a zsozsóért.

Húzza ám ki jól magát, Miniszterelnök Úr!

És innen indul a nemzetközi diplomáciában jól ismert "ki kit ver át" nevű társasjáték. Viktor azt reméli, hogy felmarkolhat egy rakás zsét, amit zsebre vághat úgy, hogy sosem kell visszafizetni, mert Peking messze van. A kínaiak cserébe húzogatják a pénzeszsákot Viktor orra előtt, mert nekik az a fontos, hogy nem létező hatalmuk hájával kenegesse őket. Imádják ők az ilyesmit hallani. Viktor tehát azt szeretné, ha minél hamarabb löknék a kínaiak a manit, a kínaiaknak azonban eszük ágában sincs sietni, mert ők meg tudják, hogy addig tart a kritikátlan tömjénezésük, amíg lebegtetik a dellát.

Ezt a koreográfiát egyébként eljátszották tizenkét éve a válság kezdetén. A kapitalista világ a kommunista Kínában látta megmentőjét, a nagybefektetőt. Az akkori pártfőtitkárt mindenhol óriási ünnepléssel fogadták, aki sejtelmesen mosolyogva játszotta a milliárdos Joe bácsi szerepét. Pénzt egy fél jüant nem adott senkinek, a körüludvarlást azonban nagyon élvezte a muksó. A válság pedig megoldódott nélküle is.

Tehát aki a kínaiak által épített gyorsvasúton akar eljutni Nándorfehérvárra, az ne siessen a jegyváltással. Ráér. Addig viszont hallgathatjuk a süketelést a Viktorövezte útról, amely rengeteg elfecsérelt közpénz árán Korrupcióba vezet. Nekünk elegünk van belőle, mert irigy köcsögök vagyunk, akik sajnálnak Viktortól egy kis szórakozást.

Update: Viktor meghívást kapott Washingtonba egy közös fotózásra Trumppal. Eljött az ideje, hogy Viktor szórakoztasson minket, midőn a sajtótájékoztatón megkérdik tőle, hogy mi is van azzal a Kína meg az oroszok által vezetett új világrenddel? Lessük együtt a Nagy Pávatáncos izzadó lejtését, és mulassunk!