Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Először is ki kell ábrándítanom a dőltömre leső Tökmag Jankókat - téged is Lázár! -, hogy nem, nem falt fel semmilyen oroszlán. Csak midőn bordói tudósításom elején jeleztem, az Árpi meg a Tóni megfűzött, hogy számoljak be szeretett népemnek az Eb-ről. Én szavatartó ember vagyok, ezért - bár a sok teendőm mellett nem egyszerű ennek a kötelességnek eleget tenni - mégis nagy tisztelettel megpróbálom.

Miért éppen Oroszlánból tudósítok? Hát mert itt játssza a meccsét a nemzeti büszkeség válogatottja. (Ez jó, nemzeti büszkeség. Ezt elteszem magamnak, ha valami lenyúlt iparágat el kell nevezni valahogy. Például az italboltokat. Nemzeti Büszkeség Italbolt! Ha ilyen zseni vagyok, minek tartom az Árpit?) Persze a külföldiül nem tudók nem értik, hogy jön ide az oroszlán. Eccerű. Ami franciásan Lyon, az angolosan lion, magyarul meg oroszlán. Na, teccik már érteni, kedves 60 IQ-s békemenetelőim.

Írtam már, hogy mennyire utálom, ha elvonják a figyelmemet a szurkolás örömeitől. A múltkor a hülye Geri, most meg a Rasi. Alig élveztem ki az izlandi egált - amit én szakértelmemnél fogva jó előre megmondtam -, jön a telefon a Rasi mindenórájáról. Hát lehet így szurkolni, Tisztelt Hölgyeim és Uraim? Ráadásul leányt vártunk, abból meg van nekem otthon egy rahedli, semmi különös. Ha fiú lett volna! Már vettem titokban egy futballcsukát, és lezsíroztam az Infantilissel, hogy hat éves korában már velem nézhesse a VB döntőt a VIP-páholyból. Erre leány! (Tiborcz Alízt - és az új élet minden küldöttjét - a Jóisten éltesse egészségben, boldogságban ezen a Föld nevű planétán! A szerk.)

Ha tanácsolhatok Önöknek valamit, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, az az, hogy maradjanak mindig szegények, mert a gazdag embereknek irigyei vannak, a vagyontalanokat viszont mindenki szereti és segíti. Elnök Úr például azonnal rendelkezésemre bocsátotta magángépét oda-vissza, kérnem sem kellett. Látják, milyen jó, ha szeretik az embert! Nagypapának lenni jó, de drukkolni még jobb, ezért az asszonyokra hagytam, ami asszony dolga és már iszkoltam is vissza az én - férfias - világomba.

Közben hívott a Tóni, hogy bepereli a Portikot, mert ő - mármint a Tóni - nem találkozott soha bűnözőkkel. Szóval nincs tükör a lakásodban? - kérdeztem évődve. A Tóni nyelt egyet, és inkább arra az örömteli napra gondolt, amikor kirúgom a Lázárt, és nem mert visszaszólni. A Matolcsy küldött két hamisított jegyzőkönyvet a lopós alapítványaitól azt kérdve, hogy melyiket adhatja ki. Szegény Gyuri teljesen hülye már, gyakori rémálmaiban megjelenik neki "Szálasi a Népbíróság előtt" - kép. Én azt mondtam neki, hogy zavarja össze a kikérőket, erre kiadta mind a kettőt. Ekkor összeszakadt bennem ég és föld.

Kevés időmben feladtam még a helyi Expressznél egy hirdetést: "A döntés a tietek, de Magyarország büszke arra, hogy veletek együtt az Európai Unió tagja lehet" címmel. Kérdezte a hirdetési ügynök, hogy kinek szól ez a bullshit-gyűjtemény. Hát nem a magyaroknak, mert azokat azzal etetem már hat éve, hogy az EU a multik bábjaként szipolyozza az országot. Akkor kinek menjen? - türelmetlenkedett az ügynök. Tegye be egy angol lapba, de nem nekik szól, hanem az EU vezetőinek. Mert ha az ánglusok kilépnek, akkor mondhatom Brüsszelben, hogy: Lám én elleneztem. Ha bent maradnak - és ez lesz, dumáljon bárki bármit, legfeljebb elcsalják, mint az osztrák elnökválasztást - veregetheti vállam a Merkel, meg az alkesz, hogy én segítettem nekik. Maga egy zseni! - vigyorgott a francia - Ilyen olcsón senki sem tud népszerűséget venni. Hát igen a népszerűség vétel az megy nekem, szerénykedtem. Kirúgom az Árpit, egy zseninek mi szüksége van már rá? Csak a pénzt viszi.

Ám megnyugodni igazán a magyar drukkerek között tudtam. Népszerűségem itt is az egekben, bár kicsit drágábban vettem, mint az EU-st. A szurkolók mindenfelé éltetnek. Azt kiabálják, hogy: "Tolvaj vagy Viktor, de jó srác!", "Lopjá' má' nekünk is valamit!" Szeret az én népem! Még nem tudják, mekkorát szívnak majd ősszel.

Régi ruszofób énem kicsi virágait a ruszkik kiesése locsolgatta pálmafává, és örültem a szőröstalpúak pofára esésének is. Soros Gyuri bácsi Ukrajnája repült: hiába, már a háttérhatalom sem a régi. Nekünk a meccs előtt megvolt a továbbjutás, a mi pettyes fenekű gyorsnaszádunk hasít a foci óceánján.

Nem akarok szerénytelennek látszani, de a Márszeji tudósításomban megírtam, hogy a portugálok verhetők. Fiaink hatalmasat alakítottak, noha nem is a legerősebb csapatunkkal álltunk ki a sárgulástól való félelmünkben. Gera gólját tervező asztalon készítették, és 3D-vel nyomták, olyan simán szállt a kapuba. Dzsudzsák első góljáról majdnem lemaradtam, mert az Elnök Úr éppen szotyival kínált. A harmadik egy csoda volt, és az a rohadt kapufa! Jobbak voltunk a portugáloknál, ha egy picit magabiztosabbak vagyunk, nyerhetünk is. De így sem rossz. A C. Roniról meg csak azért nem mondok rosszat - nagyképű köcsög -, mert a Real ifik mindig eljönnek megverni minket Felcsútra.

A következő meccs helyszíne franciásan Toulouse, angolosan to lose, magyarosan veszíteni. Mi, magyarok azonban már nem lehetünk lúzerek, és biztos vagyok benne, hogy mindent megteszünk azért, hogy a belgáknak elege legyen belőlünk. Mivel egyenes kiesés lesz, kissé hátrányba lehetünk, mert a mieink nem szokták a 120 perces meccseket és a tizenegyes párbaj lelki terheit. Ezért rendes játékidőben kell dűlőre vinni a dolgot. A belga jó csapat, de nem verhetetlen. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!