Környezetemben egyre nagyobb a pánik a dízelautókkal rendelkezők között. Van olyan, aki el akarja adni tökéletes állapotú kocsiját, mert sokat jár külföldre, és attól fél, hogy egy sor városba nem fogják beengedni. A másik a zuhanó dízelautóáraktól parázik, ezért gyorsan megszabadulna tőle (ezzel maga is hozzájárul az áreséshez). A harmadik csak úgy, az általános megítélés miatt érzi rosszul magát, mert dízelautója van. Tarlós úr által belengetett budapesti kitiltás lehetősége tovább nyomasztja az autós társadalom eme boldogtalan részét. Autónepper honfitársaim viszont üzletet látnak a változtatásban, több tízezer uraságtól levetett dízel behozatalát tervezik. Ha rajtuk áll, Propaganda Balázs diadalmasan tudósíthat arról, hogy a magyar gazdaság kiváló teljesítménye miatt a közmunkások bömbikkel járnak felvenni a munkát. Tehát meg lehet élni negyvenhétezer forintból, és lopni sincs idő. Magam szokás szerint nem értem a problémát, és az egész hisztit kapitális baromságnak tartom.

A dízelautók elleni szent hadjárat pár éve kezdődött, amikor egy német autógyárat csuklóztattak az amcsi hatóságok valami CO2-kibocsátásra vonatkozó hülye előírás kijátszása miatt. Nagyon nagy marhának kellett annak lennie, aki nem látta át, hogy valójában konkurenciaharc van a háttérben. Persze a germánok azonnal összecsapták a bokájukat és szokásuk szerint rohantak a jó fiúk tornasorának élére. Elismertek mindent, és külön importáltak pár ezer tonna hamut a világ minden tájáról, hogy a fejükre szórhassák. (Nekik már nincs hamujuk a környezetvédelmi előírásaik miatt.) Aztán - micsoda meglepi - kiderült, hogy amerikai és japán autógyártók ugyanúgy manipuláltak a CO2-kibocsátással. Csak őket nem érdekli. Mit is várhatunk egy olyan országtól, amely a fegyvertartás XVIII-XIX. századi alkotmányos jogának biztosítása érdekében járulékos veszteségként leír néhány száz iskolást évente? Ha az nem zavarja őket, majd pont a CO2 miatt kapnak idegzsábát és veszítenek el munkahelyeket. A japcsik dettó érdektelenséget mutattak, legfeljebb eladják dízelautóikat a feltörekvő Ázsiában, ahol nincsenek ilyen pipifaxos előírások. De a stréber fritzek! Azok, igen! Megint kihúzták a hülyeség bőségszarujából a Willkommenskulturt újratöltve! Városaik egymás után tiltják be a dízelautók használatát.

És most képzeljük magunkat a német kispolgár Herr Müller helyébe. Pár éve lecserélte autóját és mivel takarékos német ember, a valamivel olcsóbb fenntartású dízel mellett döntött. Természetesen német gyártású autót vett, no, nem azért mert nacionalista - az egy eukonform németnél kizárt -, hanem mert a német autók megbízhatóbbak. (Csak ezért, na. Meg milyen hülyén nézne ki egy teuton az ostoba bleu-knek gyártott citroenben.) Herr Müller még büszke is lehetett magára, mert munkát adott egy csomó német és európai (magyar, lengyel, spanyol) embernek, akik az ő autóját elkészítették. (Herr Müllernek van némi lelkiismeret-furdalása, amiért az eritreaiakból, pastukból, arabokból álló szír agysebészeknek és informatikusoknak nem tudott vásárlásával munkát biztosítani, mert ők túlképzettek az összeszerelő üzemekben végzett munkához.) Vásárlásakor lerótt egy rakás adót, illetéket, amelyből a szövetségi és tartományi intézményeket finanszírozzák, bizonyára szeretett városának is csurrant belőle. Aztán megkötötte biztosítását, mert akkurátus kispolgárként gondol mindenre, ezzel szintén munkát adott biztosítója dolgozóinak. Végül a szalonból hazafelé gurulva megtankolta szerzeményét finom dízellel kifizetve a jövedéki adót. Hajtotta a verdát pár évig boldogan. Erre most azt mondja neki saját városa - és még egy sor másik -, hogy ide nem jöhet be a kocsijával, mert valami betarthatatlan környezetvédelmi zagyvaságnak nem felel meg autója. Ne menjen fel a pumpa Herr Müllerben, midőn a német jogállam lebontását a saját bőrén érzi? Herr Müller nem egy afgán dílertől vette a kocsiját egy kapu alatt, hanem törvénytisztelő polgárként. Most meg azt mondják neki, hogy legfeljebb tyúkketrecként használhatja, gépkocsiként nem, így euroezrekben mérhető kárt kell benyelnie. Osztán milyen érdekes, hogy csak rá vonatkozik a kitiltás, a füstöt okádó teherszállítókra nem, mert az áruellátás biztonsága nem veszélyeztethető.

Szalad Herr Müller a bíróságra segítségért, mert a jogállam tisztelete kultúrájának része. Megtanulta. Példákon keresztül. Egyik ilyen történet szerint Nagy Frigyes a kőkemény porosz király sétálgatott Potsdam környékén, amikor megtetszett neki egy szép hely. Megkérdezte kié. Kiderült, hogy a potsdami molnáré. Ajánlatot tett neki a vételre. (Nem elkobozta, hanem meg akarta venni.) A molnár makacskodott, nem adta el. Frigyes begurult, megfenyegette a molnárt, hogy elveszi tőle. Erre a molnár felemelte ujját, és feddőn azt mondta uralkodójának: Azt nem lehet, mert nem engedi a bíró! Frigyes elállt a vételtől. A német polgár hisz jogrendjében, mert súlyos történelmi tapasztalata, hogy ha elhagyja a jog talaját, akkor rémségekkel, szenvedéssel teli ingoványra lép. A Szövetségi Közigazgatási Bíróság azonban a jogbiztonság helyett a humbugra alapozott kitiltásra voksolt. Herr Müller tanácstalanul néz ki buksi fejéből. Hogyan tovább? Ma valami környezetvédelmi okosságnak látszó indokkal korlátozzák a tulajdonát, holnap egy másikkal? Ma a törvényesen vásárolt kocsiját nem használhatja, holnap a lakását veszik el valami lózungra hivatkozva? Agyrém.

Már most mondom Herr Müllernek, hogy tíz év múlva ne nézegesse városa légszennyezettségi adatait, mert nem valószínű, hogy szignifikáns csökkenést fog látni. Csak akkor már senki sem emlékszik a mai ígéretekre. Addig viszont piacot teremtenek az elektromos meghajtású autóknak. Amelyek most még döcögve indulnak mivel órákig tart tankolásuk, akciórádiuszuk sokkal kisebb mint a dízel meghajtásuké stb. Globális szinten pedig az előállított villamosenergia sem környezetbarátabb, ám most ez a trendi. A helyzet tehát az, hogy Herr Müllert jól kiszámítható üzleti megfontolásból aljasul felültetik, amely neki sok pénzébe kerül, a jogállam pedig nem védi meg.

Mondhatnánk, hogy a fritzek dolga, ha nekik így jó, hát csinálják. Csak a németek hülyesége nem marad meg határaikon belül, mert az egységesülő Európában a vezető hatalom döntései - helyesek vagy nem - végigszáguldanak az Unióban. Szegény dízeles barátaim ennek a döntésnek a negatív hatásait érzékelik vagyonuk csökkenésével, amely miatt elegük van a németek dízel dilijéből.