Egyik reggel valami beszélgetős műsor ment a tévében a szokásos készülődés zörejeként. A műsorvezetők olyan hölgyekkel beszélgettek, akik elkötelezettek a vegán életmód mellett. Mondták is szépen, hogy mire jó ez a táplálkozási mód, valószínűleg a kutyát sem érdekelte ezzel felsorakozva a reggeli beszélgetős műsorok többségének témájához. Aztán a műsorvezetők bedobták - és a kezdeti mismásolás után külön forszírozták - azt a kérdést, hogy mit szólnak az amúgy csinos hölgyek párjai ehhez a megrögzötten egyoldalú táplálkozáshoz? Itt kezdett némi érdekesség becsempésződni a csevegésbe. A hölgyek először csak kedvesen tereltek, hogy hát nem ellenzik a fiúk, megszokták ezt a kajálást a csajaiktól stb. Aztán egyikük kibökte, hogy erősen térítik a srácokat, és nincs kecmec, ha jót akarnak, ők is vegánná lesznek. Édes Istenem! - gondoltam magamban. Ha a fiatalurak tényleg egyéniség nélküli seggek, és behódolnak ennek az eszetlen nyomulásnak, akkor megérdemlik. Valószínűbb azonban, hogy a most még nagyarcú csajszik fogják hamar felfedezni a sárgarépában rejlő funkcionalitás bővülésével, hogy e zöldség nem csak kulináris élvezetet nyújthat.

Nem értem ezeket a nőket. Okosak, értelmesek és mégis generációk óta mindig beveszik az éppen aktuális táplálkozási mesét jó piacot nyújtva az őket hülyítőknek. Nem vagyok szakértője a témának, de úgy rémlik Kellogg volt az első, aki ipari méretekben szívatta a népességet a korszerű táplálkozási mantrával. Aztán elkezdődött a folyamat. Magyarországon először a zsírt cseréltük olajra, mert az korszerűbb, egészségesebb. Gyermekkorom nagy traumája volt a vaj leváltása margarinra, mert az könnyebben kenhető és - természetesen - egészséges. Én azonban a vajat szerettem, csak hát a szülőknek tényleg egyszerűbb volt a hűtőből kivett margarint rákenni a kenyérre mint a kemény vajjal bíbelődni. A szar margarin nagy fejlődésen ment keresztül, az orvostudomány nem tudott olyan vitamint felfedezni, amit ne tettek volna be ebbe a csinált izébe. A leghülyébbek kiszolgálása érdekében non plus ultraként megjelent a vaj ízű margarin. A családi nyomás alól kiszabadulva visszatértem a vajra és nem bántam meg. Lehet magyar, francia, ír, finn csak vaj legyen.

A '70-es évek második felében jött a cukorban való ellenségkeresés. Olyan kampány ment ellene, mint ma Soros ellen. Szegény cukorról minden rosszat elmondtak. Ő volt minden hízások oka, betegségek terjesztője, szóval: Le a cukorral! Éljenek az édesítőszerek! Ha nem is szorult vissza a természetes cukor teljesen, de a kémcsőben előállított művacakok jelentős teret nyertek az egészségét féltve őrző öntudatos vásárlói körben. Két évtized után kezdtek szivárogni olyan kutatási eredmények, amelyek szerint az édesítőszerek megnövelik egyes rákfajták kialakulásának kockázatát. Nesze neked egészségmegőrzés!

Aztán ellenség lett a tojás a koleszterin elleni harc jegyében. Az egészséges táplálkozás hívei nem szenvedhették ezt az ételösszetevőt, már a szakácskönyvekből is kitörölték azokat a recepteket, melyek úgy kezdődtek, hogy "végy két tojást". Szerencsére napjainkra alábbhagyott ez a hülyeség is. A fehérliszt sem úszta meg a szokásos őrjöngést. Aki egészségtudatos volt, az csak teljes kiőrlésű, tönkölybúza lisztet használt, melyet követett a kukorica és az egyéb lisztek. Rohadt drágák, tehát biztos jók. Átmenetileg harc indult a tej és egyes húsfélék ellen is, ám ezek azért nem voltak olyan átütők, bár időnként újra felbukkannak.

A XX-XXI. századi homo sapiens tehát csak kapkodta/ja a fejét, ha enni akar. Ezért segítenek a kajálási szabályokat rendszerbe foglalók. Ez a szemlélet sem új, csak régebben vallási köntösben jelent meg, ma meg valami megfoghatatlan ideológiai handabandázásban, amely viszont jól fizet. Magyarországon talán a Bicsérdy-mozgalom volt az első, amelynek még prófétája is volt. A guru életmód- és étkezési tanácsai az örök élet reményével kecsegtettek, sajnálatos módon azonban az alapító ezt a szintet nem tudta megugrani, 79 évesen elhunyt. (Ismert őseim vígan túlélték ezt a kort minden önsanyargató ökörség nélkül.) Bár aki hívévé szegődött, és az előírt koszton élt, bizonyára öröknek érezte porhüvelyét. Folyamatos a vegetáriánus életmódot folytatók jelenléte. Előnyük viszont, hogy - többségükben - nem akarnak világot váltani, egyes irányzataik mérsékeltek, a napi táplálkozási szokásokat nem állítják a feje tetejére. Ez a tulajdonságuk kifejezetten szimpatikus. Én tisztelem bennük, hogy több marad nekem a töpörtyűből, cserében én sem fosztogatom a tökfőzelékkel teli fazekaikat. Win-win.

Nemrég indult a paleo étrend, amely amilyen komolyan hangzott elsőre, olyan hamar üzletiesedett el. Nekem - az örök cinikusnak - már az mosolyt csalt orcámra, hogy a mai ember táplálkozását összemérték a ki tudja hány millió/százezer évvel ezelőtt élt ősökével, és abból a régiek kerültek ki győztesen. Mert nekik nem voltak civilizációs betegségeik. Hát igen, ez igaz. Mivel nem volt civilizáció sem. Ezen kívül azt az apróságot is elfelejtették kifejteni, hogy az átlagéletkor volt vagy 25-30 év, amely alatt egy csomó betegség nem alakulhatott ki. Ehhez jött még kardfogú tigris előli sokszor sikertelen menekülés, a mamutvadászat eredménytelenségéből eredő éhhalál, szóval a paleo kultusz híveinek még egy csipetnyit csiszolni kellene a sztorin. Persze másik oldalról meg minek, ha van elég csacsi, aki beszopja. Amikor pedig megláttam a paleo fagyit, egészen biztos voltam benne, hogy az eszme kiötlői jól beletrafáltak, az ősember csak úgy habzsolta a paleo fagylaltot, ezért követendő példa a mai eltunyult utódoknak is. Egy gondja volt csak ősemberünknek, időnként: "A pisztácia elfogyott, csokoládé nem is volt."

És most jött a vegán. Erre vártunk! Megérte az evolúció, az emberiség rengeteg szenvedése! Ezen túl nem szabad kihasználni az állatokat! Nuku hús, tej, tojás, sajt. Aki ilyet eszik, az barbár bunkó! Ez ma a divat. És mit csinálnak a divattal? Igen kérem, diktálják. Mint minden divatot. A szent állatvédelem nevében jakobinus hittel. Már ezért is ellenszenves számomra. A logikai bukfenc a másik probléma. Oké, megvédik az állatokat. De mi van a növényekkel? Azokat ki védi meg? Szegény búzakalász vagy csalánlevél már smafu? Végül ne egyen az ember semmit? És okos, tanult, szép, közép-felsőközéposztálybeli nők hirdetik megalkuvást nem ismerve ezt a megabornírtságot kockáztatva párkapcsolatuk boldogságát.

Nekem soha sincs elegem az emberi hülyeségből, mert igen szórakoztató, de ha a fiatal fickóknak elegük lesz ezekből a lánglelkű Marianne-utódokból, tényleg kibővíthetik a vegán ideológiát a zöldségek egyéb célú felhasználásával.