Elég rossz bőrben van az a rezsim, amely már hazudni sem tud hihetően. Nemrég ebből kaphattunk ízelítőt. A Kis Hazugságot Havasi úr próbálta meg elkövetni a világ röhejére. Szemfüles újságírók ugyanis kiszúrták, hogy a Nagy Hazugsággal kínlódó Viktor mindkét tenyere kékeslilában pompázik. Bertalan erre megpróbálta behazudni, hogy a beszédét javítgató Viktornak megfolyt a töltőtolla, ezért lett a fehér tenyérből színes.

Berci, Berci, hát már a hazugság sem megy? Először is, milyen magyar az a miniszterelnök, aki Bíró László világra szóló találmánya helyett elavult avtorucskát használ? Még ha elegáns, drága töltőtollak vannak is, egy magyar miniszterelnök használjon golyóstollat, mert csak a Soros bérencek villognak töltőtollal. A másik probléma, hogy Viktor nemzedéke töltőtollal tanult írni, nem pacázza össze magát, pláne nem a tenyerét. Bizony, Bertók. Sőt elárulom neked kispajtás, hogy igazából nem is töltőtollal írtunk, hanem mártogatós tollal. Ezen okból - bár személyesen nem ismertük Megyerit - nehézségeivel hatéves fejjel nekünk is meg kellett küzdeni. Tintásüvegbe kellett mártani a tollat vigyázva az üvegben lévő tintára, a tollhegy nem csepeghetett, mert pacát hagyott, szépen kalligrafikusan kellett írni, a végén itatós papírral tisztázni az oldalt mielőtt lapoztunk, különben egymást ragasztotta, maszatolta össze a két papírlap. (Szegény balkezeseknek külön kínlódás volt, mert ők elkenték a frissen írtakat, ha nem valami egészen kifordított csuklóval írtak.)  Viktornak ez csukott szemmel megy, Bercikém, így tanulta. Mert már ekkor eldőlt, hogy kiből mi lesz. Aki nem tanult meg írni ezen a bonyolult módon, az legfeljebb gázszerelő lehetett, a többiekből viszont akár jogi diplomával rendelkező kommunista is.

(Kis kitérő, hogy a töltőtollal való írástanulás valamikor a '70-es évek közepén váltotta le a mártogatóst, pláne olyan kis falvakban, mint Csút. A fejlődés aztán felgyorsult, pillanatok alatt a négyszínű golyóstoll lett a sztár, minden gyerek olyat akart karácsonyra. Valójában Nyugaton filléres vacak volt, itthon a gazdagság státuszszimbóluma, amely rámutatott a gyermekek közt megjelenő vagyoni különbségekre. Ez nem nagyon tetszett az akkori rezsimnek, mert nem fért bele a társadalmi egyenlőségről szóló prédikálásba. Mire azonban a jelenségről szóló épületes ideológiai vita nyugvópontra ért, megjelent a kvarcóra, új távlatokat nyújtva a gyermeki menőzésnek, a szülői kivagyiságnak és a csempészetnek.)

Osztán van még egy apróság, Bercike! A mai nyomtatóban használt papírlapok alkalmatlanok arra, hogy a tintával írjanak rá. Viktor igen hülye lenne, ha a lézernyomtatással készült szövegbe folyós tintával írogatna. Kb. mint Mr. Bean, aki egy ötven millió dolláros festményt intézett el a töltőtollából kifolyó tintával. Szóval, Berci drága, gondold át még egyszer, ha nem akarod, hogy az egész ország röhögjön az általad balféknek beállított Viktoron.

És a legutolsó Berci-hazugságot cáfoló érv, hogy Viktor nem jelent meg az Országgyűlésben. Ha tinta lett volna, egy nap alatt csak lemossa, de itt valami komolyabb dolog van, amely nem tüntethető el egy nap alatt. Hogy mi, azt nem tudjuk, megy a tippelgetés, a vérmesebbek már megint a megszakított Kacsamesékről ábrándoznak. Ezt megelőzendő jobb lenne nem hazudozni Bertalan. Viktor idolja - Trump elnök - például nyilvánosságra hozta orvosi eredményeit, hogy lássa az amerikai nép vezetője fittségét. (Az elmeállapotot talán nem vizsgálták.) Nálunk viszont a bizánci metódus dívik, megy a titkolózás, hazudozás, hiszen a Nagyfőnök nem lehet beteg. Szakasztott, mint Brezsnyev elvtárs idején. A hiányzó információs űrt persze kitölti a népi jól értesültségből fakadó anyag a legelképesztőbb ökörségekkel. Viktor is ember, lehetnek jó napjai és lehet rossz passzban: Ha valami baja van - akár átmeneti, akár valami krónikus -, arról a választóknak joga van tudni. Egy demokráciában legalábbis. Ettől egyébként Viktor több lenne, nem kevesebb.

A Nagy Hazugságot természetesen Viktor követte el az évértékelőnek beharangozott hosszas pofázással. Elemezték már többen számomra alapból érdektelen. Egy dolog volt csak feltűnő, az pedig a tanácstalanság. Az össze-vissza süketelésnek egy értelme volt: elfedni, hogy Viktor totálisan meg van zuhanva, és dunsztja sincs arról, hogy mit kellene tennie az ország - illetve saját hatalmának mentése - érdekében. (A családja érdekében már nem ilyen tétova.) Nagy a nyomás mindenhonnan - EU-költségvetés, néppárti balhé, gazdasági satufék, fritz gazdaság nehézségei, autógyártás szerkezetváltása, forintgyengülés, trágyadombbá váló kormánypártok, klímavédelem, Ukrajna NATO-csatlakozási folyamatának fékezése miatti Trump leb*szás, Ukrajna NATO-csatalakozási folyamatához való esetleges hozzájárulás miatti Putyin kompromat cuccoktól való félelem, önkoris vereség stb. -, és Viktor láthatóan nehezen bírja, ráadásul nem nagyon látszik a kiút. Hát sikert hazudik a hű kreténeknek. Akiknek benne van a fizetésükben, hogy látványosan elhiggyék.

Viktor, álmodj inkább színes tintákról, mert azokat: "...el nem unnám, egyre-egyre írnék egy vén toronyba, szünes-szüntelen. Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. Kiszínezném vele az életem." Hidd el, cimbora, többre mennél vele mint a folyamatos átlátszó hazudozással, amelyből már mindenkinek elege van.