Egyszerűen szánalmas, ahogy az úgynevezett magyar jobboldal mennyire nem érti, miért fog nagyon komoly következményekkel járni Trump számára a csőcselék Capitoliumra uszítása. Okosítsuk ki szegényeket.
Távolról indítunk. Először azt kell megérteni, hogy ki Róma letéteményese. Ez nagyon fontos kérdés, amely búvópatakként befolyásolja a nyugati világ politikai rendszereit. A válasz összetett, mert nem egy Róma volt a történelem során, a birodalom kétezer-kétszáz éves története tág határokat biztosít a római hagyományokhoz való kötődéshez. A ki Róma örököse kérdésre az a felelet, hogy attól függ. Igen, attól, hogy a szerteágazó kulturális, politikai hagyományokból melyiket ki vitte tovább. Vallási értelemben a pápa a pontifex maximusok örököse, még ha meredeken hangzik is. A kereszténység a Római Birodalom területén keletkezett, sok ezer vértanú halála árán erősödött meg, lett üldözött szektából államvallássá. A Vaticanus dombon kivégzett Péter apostol utódai erre a kősziklára alapozzák felfogásukat, mely szerint ők a kereszténnyé lett Róma kontinuus örökösei. A germánok több okból követelik maguknak a római örökséget. Elsőként azért, mert ősi ellenségei lévén Rómának sikerrel buktatták meg a Nyugat-Római Birodalmat. Másfelől azért, mert ők igyekeztek feltámasztani, megújítani a népvándorlás lecsengése után a régi birodalmi dicsőséget. Ha tehát a Nyugat-Római Birodalom császári hagyományit nézzük, akkor annak sokáig a németek voltak a tovább vivői, a köztársasági Németország viszont nem tud mit kezdeni ezzel az örökséggel, ezért áthangolták összeurópai gondolattá. A Kelet-Római Birodalom tradícióinak folytatására ketten jelentkeztek be. Az egyik - bármilyen furcsa a formákra fókuszáló magyaroknak - az Oszmán Birodalom volt, amely nem tett mást, mint a mekkai tevekupec ideológiájának újszerű erejébe vetett hittel próbálta helyreállítani a szétesett Kelet-Római Birodalom területi egységét. A másik a felemelkedő Orosz Birodalom volt, amelynek cárjai számára kapóra jött a vallási és a világi hatalmat egy személyben uralni tudó cezaropapizmus ideológiája. Ezt az igényt sikerült megalapozniuk egy nem túl erős, de mégis dinasztikusnak tekinthető házassággal.
Csak egy ország van, amely nem szokott kérkedni római hagyományaival, ez pedig az Egyesült Államok. Pedig ők az "igazi" Róma, a köztársasági Róma örökösei. Amikor kétszázötven éve kiszakadtak az angol gyarmati létből, az Alapító Atyák történelmi előzményeket kerestek a demokratikus működésre. Nem volt sok. Maga a modell is erősen vitatott volt, hiszen a Föld akkori országaiban királyok, császárok, kánok, szultánok uralkodtak békés vagy békétlen egyeduralomban. Mintaként a köztársasági formában működő Svájc szolgált, amelyről viszont az volt vélekedés, hogy kis területű ország, amely elvergődhet talán köztársaságként, de egy nagyobb kiterjedésű országban ez a társadalmi berendezkedés kudarcra van ítélve. Az Alapító Atyáknak tehát fel volt adva a lecke, hogy bizonyítsák a köztársasági modell életképességét. Ezért visszanyúltak a köztársasági Róma hagyományaihoz, különös figyelemmel a köztársaság bukásának tapasztalataira. Úgy vélték, hogy a köztársasági eszmére legnagyobb veszélyt az egyeduralom kialakulása jelenti, ezért alkotmányos berendezkedésüket úgy alkották meg, hogy elkerüljék a Mariusszal kezdődő, Sulla diktátorságán át Caesarig terjedő permanens polgárháború időszakát, mely után Octavianus császársága már maga a megváltás volt a biztonságra vágyó római polgár számára. Nem csupán a hatalmi ágakat választották szét, hanem azokon belül is képeztek ellensúlyokat ezzel akadályozva meg, hogy bárki túlhatalomra tegyen szert. Amikor pedig az idő múlásával kialakult a Roosevelt-jelenség - az Alapító Atyák nem gondoltak arra, hogy a demokratikus keretek közt választott vezető hosszú ideig hatalomban tud maradni - villámgyorsan bezárták ezt a kiskaput a kétszeri választhatóság szabályával. A demokratikus rendre a történelmi tapasztalatok szerint még a katonák tudnak veszélyesek lenni, ezért az USA-ban - bár a katonából lett elnök nem példa nélküli (Washington, Grant, Eisenhower) -, azonnal leszerelik a sikeres tábornokokat. (Akik civilként befuthatnak politikusi pályát, mint azt a fentiek vagy Colin Powell esete mutatja.) De olyan nincs, hogy egy amcsi tábornok felsóhajt emígyen: "Alea iacta est!", és csapataival átlépi a Potomacot.
A modern köztársasági Róma alapjait veszélyezteti az, aki nem fogadván el a választás eredményét, lázadásra bujtogatja a csalódottakat. Mert a rendszer fundamentuma, hogy választáson kell nyerni, akinek ez nem megy, az ne akarjon hatalmat. Pláne ne törjön egyeduralomra. A kétszázötven éves társadalmi modell lényegét tilos kétségbe vonni, mert az a köztársaság bukásához vezet. Trump ezt nem látta be, amelyért súlyos árat fog fizetni. Már csak azért is, hogy elvegyék a kedvét a leendő diktátorjelölteknek.
Ez nekünk, magyaroknak felfoghatatlan. Képzeljük el, amint "és külön Semjén Zsolt" miniszterelnök-helyettes nemet mond - horribile dictu: nyilvánosan - minden idők legnagyszerűbb Viktorának. Pedig Pence megtette ezt Trumppal, mert alkotmányellenes cselekvésre utasította. Vagy elképzelhető-e, ahogy pártállástól függetlenül az összes magyar honvédelmi miniszter beint Viktornak, mert hülyeségével veszélyezteti az alkotmányos rendet.
A cselédtudatú kipcsakok számára érthetetlen, ami most az USA-ban történik, mert ritkán adatott meg nekünk, szerencsétlen magyaroknak, hogy ne valami kretén egyeduralkodó népboldogítónak kiszolgáltatva éljük az életünket. A lényeg meglátását most is gondos kezek rejtik el előlünk, és csak a habokra engednek koncentrálni. Sohasem lesz így elegünk, mert azt sem tudjuk, hogy lehetne másképp.
Kövess minket Facebookon!
Utolsó kommentek