Amikor 2002-ben vesztettünk, egy baráti társaság meredt döbbenten a képernyőre. Az asszonyok sírtak, a férfiak indulatosan vagy letörten fogadták az adatokat. Magyarország legtehetségesebb miniszterelnökének nem szavaztak bizalmat a választók. Pedig voltak eredmények, fejlődött az ország, jó volt magyar embernek lenni. Orbán fiatal volt, eszméletlenül tehetséges, kiállt politikájáért. A felkészült, profi Baló szokta interjúvolni, akinek fejből megfelelt, esetenként simán le is mosta a képernyőről. Szerettem az akkori Orbán tehetségét. Igaz, a baráti körben egy helyettes államtitkár, aki a Fidesz alatt csinált karriert, így vigasztalta feleségét: "Semmi baj szívem, apukáék nyertek.” Hiába, a fideszes káderpolitika sosem volt az igazi.
Aztán eljött 2006, az a bizonyos Gyurcsány-Orbán tévé vita. Orbán az utolsó pillanatban esett be a stúdióba valami vidéki kampány rendezvényről, és felkészületlenül érte Gyurcsány pofátlan hazudozása. Emlékezetes, ahogy a vita végén már csak a kamerának beszélt vergődve. Orbán bukásában is szeretetre méltó volt.
Ott voltam 2006-ban az Astoriánál, ahol viszont Orbán gyáván viselkedett, nagyon rossz és unalmas beszédet mondott, miközben helikopterek köröztek a fejünk felett, szállt a könnygáz füstje, és a kék pribékek a felkelőket rátolták a békésen ünneplő családokra. Ha Orbán ott kézen fogja Wilfried Martenst, és a Fidesz vezérkar a tömeggel megindul várost nézni, Gergényi-Gyurcsány pribékjeit úgy töröltük volna el, mint folyó a kavicsot. Ehelyett Orbán beült a páncélozott autójába és elsunnyogott kiszolgáltatva az ünneplőket a martalócoknak. Ez nem tetszett Orbánban.
Mégis, 2010-ben nálam senki sem várta jobban a Fideszt. Az ország nagy bajban volt, a vörös-liberális bagázs már csak lopni tudott, az utolsó remény a Fidesz és Orbán lehetett, akinek Isten áldotta tehetségében bízhatott az ország. Orbán kétharmadot akart a változásokhoz, megkapta. Nem mondom, hogy a kezdeti intézkedések mindegyikével egyet lehetett érteni, a 98%-os adó aljasság volt sok kisemberrel szemben, a magánnyugdíj befizetések megszüntetése indokolt volt, de az einstandolás nem. Orbán mentségére legyen mondva, hogy az Európai Unió vezetői a görög válság terjedésétől való félelmükben és magyar elvtársaik felbujtására nagyon szemét módon viselkedtek a magyar miniszterelnökkel. De az első két év tűrhető kormányzást hozott.
Aztán 2012 év elején valami történt. A forint az egekbe szállt és Orbán kormányzása gyökeres fordulatot vett. Nem tudom, Orbán ekkor szembesült kormányzása korlátaival, köttetett valami megállapodás arról, hogy a ciklust kitöltheti, aztán mennie kell, vagy Frei bulvárregényére gazdaságpolitikát építő félcédulás Matolcsy hiszterizálta? Ezután már alig volt kormányzás, ötletelések, keleti nyitás nevű ökörködés, megalázása, hülyének nézése mindenkinek, lopás, mutyi dögivel, törleszkedő, basáskodó, tehetségtelen ficsúrok mindenhol.
Hova jutottunk tehát az elmúlt négy évben? Sok embernek teljesen indokolatlanul megszüntették az egzisztenciáját. Például a trafiktörvény miatt korábbi trafikosok kerültek az utcára, és sok kisboltos ment tönkre vidéken, de sebaj, Lázárék nyertek. A tönkrementek pedig utálják a Fideszt, a jobbikosoknak és a vörösöknek csak össze kell gyűjteniük őket. Csak úgy, mint a becsapott, folyamatosan fenyegetett gazdákat, pedagógusokat, ügyvédeket, bírákat, köztisztviselőket, orvosokat, ápolókat, építészeket, taxisokat, és a többi szakma képviselőit, akiket teljesen feleslegesen hergeltek maguk ellen. Az államadósság nem csökkent, a választások után komoly "nem megszorítások" várhatók. Magyarország dörgölőzése az oroszokhoz (Paks II) a szövetségeseink előtt vállalhatatlan, és Orbán magát tette ezzel zárójelbe.
A másik oldalon viszont mit lehet látni? Eszeveszett, stadiont építő pazarlást az orbáni álomért, lopást helyi és országos szinten, kommunista rendszert idéző tömegtájékoztatást, elcseszett választási rendszert, nagyképű, másokat megalázó fideszes basákat, rogán, garancsi, mészáros, simicska ügyeket. A kétharmadból nem tellett elszámoltatásra, de Kóka Orbán beleegyezésével diplomata útlevelet kaphatott.
Ráadásul a Fidesz-kampány azt üzeni, hogy nincs is szükség ránk, régi harcosokra, állítólag van helyettünk szavazójuk elég. Kubatov és Farkas Flórián emberei elképesztő hatékonysággal terelik be a szavazó fülkébe a fideszes szavazóknak vélteket, nem kell már hoznunk még egy embert. A Rosszatom legvidámabb barakkjában pedig falsul cseng a Kossuth-nóta (Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza!), így aztán könnyű szívvel adhatjuk voksunkat másnak, túlhatalomhoz nem akarjuk hozzá segíteni a Fideszt, a választást pedig meg tudják nyerni nélkülünk is. Kicsit most kezdem megérteni a magyar urakat a tatárjárás előtt, akik azt gondolták, verjék meg a tatárok Béla királyt, majd utána jobban megbecsüli őket. És igazuk lett. Szóval az új jelszó: Hajrá tatárok, hajrá Batu kán!
Az akkori baráti társaságból, ha találkozunk, mindenki bevallotta már halkan, szemlesütve, hogy ők nem szavaznak a Fideszre, mert ebből elegük van.
Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:
Elegem van Orbán Viktorból
Elegem van Kóka útleveléből
Elegem van az új választási rendszerből
Utolsó kommentek