Nézem az M5-öt - ez a csatorna talán az egyetlen nézhető a közszolgálati szemétkupacban -, ahol éppen arról diskurálnak, hogy miért nincsenek történelmi filmek. A beszélgetés egyszerre volt szánalmas és nevetséges. A résztvevők gyönyörűen hozták az "üléspontom határozza meg az álláspontom"-elvet. Az a fickó, aki bent csücsül a tutiban, mindennel meg volt elégedve, az, akit a büdös életbe nem vesznek be, hőbörgött derekasan, az, akinek eddig csöppent, de reméli, hogy a jövőben csurran, suksükölt a plafont nézve.

Nem értem, hogy mit nem értenek ezek a nemzetthyek. A nemzeti duma ugyanolyan politikai termék, mint a polgári Magyarország volt, csak a nemzetthy oldal magyarjai kicsit hülyébbek, mint a polgáriak, nem hajlandók észrevenni saját manipulálásukat, és akkor sem akarnak felébredni a valóságra, ha minden eszméjükkel naponta törli ki seggét jó Viktor. Inkább egymással vitatkoznak szomorúan konstatálva, hogy ikonjuk kilencedik éve kormányoz a világ dicsőségére, a magyar gazdaság állítólag remekül teljesít, akkor meg miért nincs film a pozsonyi csatáról, a nándorfehérvári diadalról és a többi felemelő magyar tettről. Hiszen még a komcsik is tudtak történelmi filmeket forgatni, azokból élünk most is. A nemzetthy oldal meg képtelen filmen megjeleníteni régi dicsőségünk, amely így marad az éji homályban. Aztán a kognitív disszonancia elméletet szépen igazolva megtalálják a felelőst - ki nem mondva csak sunyin sejtetve - Vajna filmügyi kormánybiztosban. Szegény, szegény szamarak!

Nem tisztem védeni ezt a Vajna nevű kóklert, de aki azt hiszi, hogy ennek a figurának az a kormányzati küldetése, hogy történelmi filmek készüljenek, az nagyon buta. Bandi bácsi igazi amerikás magyar szélhámosként érkezett haza az ottani adóhatóság elől menekülve. (Azóta a magyar adófizetők pénzéből szerencsére sikerült rendeznie a felhalmozott néhánymillió dolláros tartozását.) Éppen jókor jött, mert a 2010-es választásokon győztes - hatalmi szempontból viszont pengeélen táncoló - még liberális demokrata Viktor több területen nehéz helyzetben volt, amit tetézett a nemzetközileg kiváló kapcsolatokkal rendelkező filmesek folyamatos akciózása. Viktor azzal a mandátummal nevezte ki Bandi bácsit, hogy szedálja őket.

És Bandi bácsi néhány tízmilliárd forintból ezt meg is tette. Ballib barátaink valahogy akkor nem aggódtak a közpénzek ellopása miatt, pedig lett volna rá okuk bőven. Ma már alig emlékszünk, de bizony rendszerszerűen loptak közpénzt ballib filmesek. Voltak ott tízmilliókra taksált - soha meg nem valósult - filmszinopszisok, a pénzosztásról döntő tanársegédje által beadott pályázatok, elkésetten benyújtott mégis szépen dotált pályaművek, szóval minden, amely filmművészetileg alig, büntetőjogilag viszont években értékelhető lett volna. Aztán valahogy ebben a körben is elmaradt az elszámoltatás, és ballibék azóta sem követelik. Sőt, Bandi bácsi nagyvonalúan kifizette a gyanús szerződéseket is, cserébe megszűnt a hisztizés. A bolondnak is megérte. És az óta hasít a filmeseknek felkínált orbáni alku: kussoltok, cserébe kaptok pénzt a semmire. Bandi bácsi pedig ipari méretekben újraindította a '60-as évek elején megkezdett Makk-Jancsó-Hernádi-Szabó hagyományt és rászállt a fesztiválfilmekre. Már nincs az a pálma, medve, oszi, papucsállatka stb., amit ne hoztak volna el a magyar filmek. Ezzel megvannak a látszateredmények. Csak éppen közönségnek szóló szórakoztató - benne történelmi - filmek nincsenek. (Esetleg a Kincsemet lehetne kivételként említeni, ha említésre érdemes lenne.)

És - ahogy állnak a dolgok - mostanában nem is lesznek. Sem szándék, sem tehetség nincs hozzá. Egyik oldalon sem. A ballibekhez kapcsolható filmeseknek közel negyven éve nincs mit mondaniuk. Saját köldöknéző, művészieskedő zárványukban elvannak egymást hype-olva. Témaválasztásukkal leragadnak általában valami kisebbségi problémánál, amely nem érdekel senkit, erre megsértődnek. A megsértett psziché szerencsére egy valag közpénzzel gyógyítható. A nemzetthy oldal sem tud érdekes filmeket készíteni, mert ők vagy a múlt idealizált (sosem volt) szépségén merengnek vagy tanítani akarnak. Az eredmény elborzasztó. A Honfoglalás nézhetetlen, a Juliánus barátnál nincs lejjebb, a Sacra Corona nyomokban filmet tartalmazott, a Hídember egy lebomló (színészi) elme látványa, a Lovasíjász szuicid hajlamúak elől elzárandó, a Szabó Magda-adaptációknál csak Kurtág legújabb operáját tudja jobban használni a CIA vallatásainál. E tapasztalatok alapján inkább ne is legyenek történelmi filmek. Az ősök nem érdemlik meg, hogy húsz hagyományőrző eljátssza a pozsonyi csatát, a nándorfehérvári diadalt, miközben minden apró vacak hitelességéért - jobb oldalon hordták-e akkoriban kösöntyűt vagy a hátukon? - egymást szidják a résztvevők.

Talán csak egy - nagyon halvány - remény van. Ha a mai fiatal nemzedék filmesei látványosan kivágják a kultúrkampf megosztó hülyeségeit a büdös francba. Tessék észrevenni, hogy ha megmaradunk ebben a szekérváras szutyokban, az lehet kényelmes, esetleg egyeseknek ki is fizetődik, csak sehova sem vezet. Új Várkonyi Zoltánok/Zsurzs Évák kellenek, akik leszarják a népies-urbánus ökörködést, és friss lendülettel hoznak létre valami olyat, amely a közönség számára fogyaszthatóan, szórakoztatóan újítja meg a magyar filmkultúrát. Nem kell tanítani, lelkiismeretet furdaltatni, piedesztálra emelni vagy borongani, be kell vezetni a három K intézményét (kardozás, kaland, k*rás bocsánat: szerelem). Aki azt hiszi, hogy elődeink a magyarság fennmaradásán agyaltak 0-24-ben, az olvassa el például Rotenburgi János hatszáz éve készített magyar nyelv kalauzát vagy Verseghy Ferenc "Az első egyesülés" című alkotását, amelyet méltatlanul ritkán szoktak szavalni katolikus legény egyletek versmondó versenyén, pedig hát ugye Verseghyt a Marseillaise első fordítójaként tartja számon az irodalomtörténet.

Elegem van a búvalb*szott magyar filmekből, jöjjön át végre az életöröm a vásznon - akár történelmi köntösben is - mert: "Gyűlölöm, azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván, háborút emleget és lélekölő viadalt. S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák szép adományairól zengve szeretni tanít."