Néhány évtizede próbálom megértetni családtagjaimmal, hogy vagy mi leszünk milliomosok vagy a boltos, ezért próbáljanak észszerűen vásárolni. A szám kihűl, eredmény csekély. Így aztán amikor valamelyik Stop Shop udvarba érünk, a család kettéválik. A boltosokat milliomossá tevők a Müller felé oldalaznak, a fillérb...szó különítmény viszont beveti magát az Euro Familybe. Így az ott elért spórolással vissza lehet szedni valamit a tékozló-ág költéséből. Alapvetően szeretem az Euro Familyt, de mostanában - úgy másfél éve - elkezdik feladni azt az előnyüket, amely miatt érdemes (volt) náluk vásárolni.

Az Euro Family elsősorban a kiskeresetűek, az alsó-közép osztály körében népszerű, de a magát lehúzni nem engedő középosztálybeliek is előszeretettel látogatják, amely ezért nemcsak egy bolthálózat, hanem szociológiai kutatások alapja is az értő szeműek előtt. Az alapkoncepció nagyszerű, minden egy eurónak megfelelő forint, sőt egyes termékekből egy eurónyi árért több darabot is kap a vásárló. Ment is ez egy darabig, aztán elkezdett megbicsaklani a rendszer, pedig az olcsóság arcának sikerült megnyerni Fodor "Magdi anyus" Zsókát is. Korábban 290 forintért lehetett kapni Palmolive vagy Fa tusfürdőket, jó minőségű papírzsebkendőből, szalvétából három csomaggal, mosogatószert, fogkrémet, fogkefét, öblítőt, szemeteszsákot, üdítőt, csokit stb., tehát ugyanazokat a termékeket, melyeket a hipermarketekben, drogériákban sokkal drágábban lehetett megvenni. Ismétlem, a termékek, márkák ugyanazok, de az Euro Familyben sokkal olcsóbban adták. És mivel darabra számoltak, a kasszánál egyszerű volt fizetni is, csak át kellett pörgetni a cuccot, megszorozni 290-nel, oszt' már lehetett is vinni. Népszerű is volt ez a rendszer, sokan abszolválták a havi bevásárlásaikat az Euro Familynél. A megtakarítás örömével orcájukon léptek ki a boltból az elégedett vásárlók, akik gyorsan kiszámolhatták azt is, mennyit sikerült megspórolniuk.

Aztán ma már nem feltétlen van így. Odáig rendben van, hogy az euróárfolyamot követve inkább 320 forintért lehet megkapni egyes cikkeket, de ez a kör is egyre szűkül. Az Euro Familyben megindultak bizonyos változások, melyek egy része jó, más része viszont inkább elriasztja a vevőket. Az jó, hogy bővült a termékpaletta, ma már olyan dolgokat is kínálnak, amelyek más bolthálózatban is minőségi terméknek számítanak. Például egy Head & Shoulders sampon multiknál úgy 1200-1300 forintot kóstál az Euro Familyben meg kb. 1000 forintból kijön. Ez jó. És az is pozitív változás, hogy tartós élelmiszereket is lehet venni, bár a 4 csomagos thai tésztát 290 forintért az vegye meg, aki az éhenhalás szélén van.

A régi elgondolás azonban szépen kezd elmállani, ma már alig kapni valamit euróhoz viszonyított árban, és ez a változás már nem annyira örvendetes. Először elkezdett 390 forintba kerülni egy sor dolog, noha az euró árfolyama szerencsére ezt nem indokolta. (Pedig ő fényessége mösziő Debil, hogy örült volna, mert akkor még több nyeresége lenne.) Aztán ezért a megnövekedett árért már nem három darabot lehet venni az adott termékből, hanem csak kettőt. Szép kis bújtatott áremelés! Ma a kasszánál sincs egyszerűség, teljesen átláthatatlan a végső ár.

Nem tudom milyen kényszerek hatása alatt változik ebbe az irányba az Euro Family, de a tendencia nem jó. Az eddig meglévő árelőnyük erodálódik, más áruházláncok esetenként és termékenként már olcsóbbak. A kialakított imázs egy ideig még elviszi a céget természetesen, ám ha a takarékos életvitelre kényszerből vagy hobbiból berendezkedettek rájönnek a finom mozdulatokkal végrehajtott folyamatos drágításra, el fognak pártolni, a bolt bezár.

Abból pedig elegem lenne, mert akkor hol veszem vissza a tékozlók által a Müllerben elszórt pénzt?