Az ifjú korában tehetséges hülyegyerekből egy élet munkájával magát érett kreténné kidolgozó Kövér László vakerált valamit a nők helyéről, amely szerinte a konyha-szülőszoba reláción belül értelmezhető. Egy öregecskedő kurzus szintiboy is ezt az időpontot választotta gondolatai e tárgykörben való megfogalmazásához. A mindig résen lévő emancipunci brigád persze ugrott a hülyeségre, már azt vártam, hogy Dúró és Széll képviselőhölgyek feldobják bugyijukat az elnöki pulpitusra. Csakhogy ez a két fideszes ökör lassacskán ballagva nem a nőket, hanem a férfiakat alázta meg. Meglepő talán így elsőre, de kifejteném, ha szabad.
Néhány éve a rózsadombi óvodákban külön fel kellett hívni Rózsadombi Anyukat arra, hogy csimotáikkal ne tíz órakor kászálódjanak ki SUV-jaikból az ovinál, mert akkor már egy órája megy a kötelező foglalkozás. A többséget természetesen nem érdekli ennek a befolyásos szubkultúrának az utód oviba hordási problémája, de mögötte komoly társadalmi folyamat húzódik meg. Rózsadombi Anyunak - aki a közfelfogással ellentétben nem plázacica, hanem diplomás, nyelveket beszélő, művelt, kulturális igényekkel rendelkező nő - nincs más dolga mint a család és saját maga menedzselése. (Ezért ér rá tízre vinni a gyereket.) Ez azt jelenti, hogy Rózsadombi Apu tolja haza azt a pénzt, melyből a 3-4 gyerekes család fenntartása magas színvonalon biztosítható, Rózsadombi Anyu pedig logisztikai géniuszként szervezi életüket, melynek során viszi-hozza a kölyköket bölcsibe, oviba, iskolába, különórára, edzésre, gondoskodik a házról, és magát is igényesen karbantartja. Ez utóbbinak akkor van jelentősége, ha este lefektetik gyerkőcöket és visszavonulnak a hálószobába. (Melynek ajtaját most ne nyissuk ki, annyit jegyezzünk meg csupán, hogy Rózsadombi Anyu jól tudja, Rózsadombi Apu munkahelyén van néhány dekoratív szingli, akik bármikor leborulnak a szakmai tekintély előtt, hogy tátott szájjal magukba szívják a tudást.) A békásmegyeri lakótelep 6. emeletének hálószobáiba nyugodtan benyithatunk este tíz után, mert oda nem kell kitenni a tizennyolcas karikát. Ott leginkább két, a napi munkába, 1-2 gyerek nevelésébe teljesen kipurcant fáradt pár hortyog békésen. Ha nincs éppen munkájuk, akkor meg azért pihenhetnek, mert a pajzán perceket napközben abszolválták.
Az életnek ez a szelete tehát arról szól, hogy melyik férfi képes magas színvonalon eltartani 3-4 gyereket és egy feleséget. (Az életkor előre haladtával esetleg egy metreszt.) Aki ezt tudja, az elismerésre méltó frankó csávó, aki nem az lúzer. Kövér Ákos valójában ezért a férfiaknak üzent: Lám én megengedhetem magamnak, hogy legyen 3-4 gyerekem, mert tudok nekik biztosítani mindent. Én megengedhetem magamnak, hogy az én feleségem ne dolgozzon, csak a családdal és a hobbijával foglalkozzon. Hát Te öcsém? Nem? Akkor kisnyúl vagy vazze!
Ez a két marha tovább frusztrálja azt a társadalmi szempontból rendkívül értékes férfiállományt, amely ma is többszörösen nehéz helyzetben van. Spéder Zsolt egy közelmúltban készített - és nem kellően ismert - tanulmányában rámutat, hogy a kor fiatal férfija milyen nehéz megfelelési kényszerek hatása alatt áll. Először is legyen családfenntartó, az az keressen annyit, amellyel biztosítja a család boldogulását. (Ebben Rózsadombi Apu jó.) Aztán legyen pompás férj, azaz ha elromlik valami biszbasz, Szuper Márióként tudja megjavítani. Ezen kívül legyen romantikusan tüzes lepedőakrobata. És végül a Legjobb Apa szerepében is alkosson maradandót, melynek egyik bizonyítéka, ha ő fürdeti a gyereket. Csoda, hogy ezt a felelősséget felmérő vagy ösztönösen megérző fiatal férfiak mindettől elmenekülve maradnak a felelősség nélküli mamahotelban?
A helyzet tehát az, kedves kövér kretének, hogy - miként Rózsadombi Anyu példája mutatja - a nők valószínűleg szülnének örömmel akár négy gyermeket is, ha lenne olyan férfi mellettük, aki képes eltartani a családot. De nincs, a demográfiai mutatók meg úgy zuhannak, mint Kövér Ákos iq-ja.
Kövér Ákos üzenete a magyar hölgyeknek
És itt talán felvethető egy kövér politikai felelősség is. Drága Kövér úr, az Isten áldja meg, hatodik éve méltóztatnak kormányozni kétharmados felhatalmazással! Talán kérdezze már meg barátját - a történelembe az "enyveskezű" vagy "g..ci" melléknéven bevonuló - Viktort, hogy mi a bánatot csinált kormányzás címszó alatt az elmúlt években? Özönlenek ki a fiatalok Magyarországról, akik nem fognak szülni, ide legalábbis biztos nem. Nincs ebben Önnek kedves Kövér úgynevezett felelőssége?
A kormányzás esetleg nem csak arról szól, hogy a családomat állítom a köz lábára, hanem arról, hogy a közt állítom saját lábára. A kormányzás nem arról szól, hogy nagy hangon üvöltve kijelentem, hogy nem tűröm a korrupciót, halkan meg hozzá teszem: mert nem tűröm a konkurenciát.
Szóval Kövér úr, tessék úgy kormányozni, hogy Magyar Apu képes legyen eltartani négy gyereket. Ha nem tudnak, le lehet mondani. Az üres - másokat felelőssé tevő, frusztráló - pofázásából viszont elegem van.
Az utolsó 100 komment: