Akik megtisztelnek azzal, hogy írásnak alig tekinthető zsengéimbe beleolvasnak, tudják, hogy Viktor nagyszerűségét a Cinege köz és a Hold viszonylatban Békemenettel hirdető CÖF rendezvényről hiányozni fogok. Mindazonáltal mélységesen megdöbbentett, hogy egy politikai formáció elég szélesnek tekinthető belső nyilvánosságában Viktor fizikai megsemmisítéséről fantáziálgatnak. És ezt a politikai formációt nem ám a nyavalyás náczikok gyülekezete, hanem a nyugatos polgárosodás elkötelezett hívei alkotják.

A gyilkosságos felvetést először is emberi okból kell elutasítania minden ép lelkű polgártársnak. Viktor fiú, egy kedves, szép asszony férje, és öt gyermek édesapja. Mennyire kell aberráltnak lenni ahhoz, valaki fájdalmat akarjon okozni a családtagoknak? Természetesen áll ez fordítva is. Fletó szintén fiú, férj és apa, az ő családtagjainak se akarjon fájdalmat okozni senki. (Na, jó 2006-ban, amikor a mi jó Ferencünk eszkalálta az erőszakot, azt még elnéztem volna, ha egy szerencsés hókon találja egy tojással, mert a lecsorgó lé vicces lett volna, de a halálát akkor sem kívántam.)

Ha ellépünk a dolog emberi vonatkozásától, Viktor politikusként sem érdemeli meg, hogy ilyen vágyak tárgya legyen. Például azért mert Viktor zsigerileg elutasítja a fizikai erőszakot. Se a Fidesz székház ostroma alatt, sem más feszült helyzetben nem élt ezzel a módszerrel. Viktor nagy barátja és példaképe, Putyin úr már rég szervíroztatott volna egy kis polóniumos csáját annak a haverjának, aki nagy nyilvánosság előtt legecizi, a Viktor viszont nem. Persze egzisztenciálisan írtja Legokosabb Lajost, ahol éri, de fizikai erőszakra nem került sor. Aki nem ragad kardot, az kard által nem is veszhet el.

A frusztrált DK-s kompánia felvetése szélesebb politikai értelemben sem tréfás. Batthyány Lajos, Tisza István, Bárdossy László, Nagy Imre országában társadalmi konszenzus van abban, hogy nem ölünk miniszterelnököket. Ezt az alkotmányos közmegegyezést rúgja fel a DK hóhérfrakciója. Történelmi kitekintésben nem veszélytelen a párás tekintettel Viktor kivégzéséről való álmodozás. Egy évszázaddal ezelőtt a beilleszkedni nem tudó, ún. polgári radikálisok és szélsőbalosok addig ábrándoztak Tisza István megöléséről, amíg egy kiélezett pillanatban végre nem hajtották. Már csak ezért sem lehet szó nélkül elmenni a jelenség mellett, mert ami most ittas fotelhuszárok hőbörgésének tűnik, abból könnyen lehet valóság.  Érzi a pártvezetés is, hogy az ügy komoly, mert próbálják elhallgatni, bagatellizálni az ügyet, Fletó pedig terelés gyanánt az átlagnál is több hülyeséget hord össze.

Ha Viktor valóban olyan vérszomjas lenne, mint amilyennek lefestik, akár fel is oszlathatná a gyilkos ösztönöknek engedő pártot. Ám Viktor nem szokta magának megengedni hebrencsség luxusát. A saját tábora összetartására úgy kell neki a rózsadombi kretén és frusztrált kompániája, mint egy falat kenyér. Ezért még ezt az inzultust is elnézi. A miniszteriális szintre emelt Habony-művek bérkommentelői és egyéb propagandistái azonban nap mint nap bele fogják dörgölni a DK-s orcákat a maguk gyártotta kakiba. Patikamérlegen fogják kimérni azt a dózist, amely 6-8%-on fogja tartani ezt a pártocskát.

Van azonban itt két rendszerszintű probléma, amelynek megoldására nem tudom a választ, inkább csak érzékelhető. Az egyik nem magyar specialitás. Az európai politikai rendszerekben megfigyelhető az alternatívanélküliség. Amíg egy politikus kinövi magát, különös gondot fordít pártbéli vetélytársai taccsra vágására. Így mire nyeregbe kerül, már elkövethet bármekkora politikai hibát, nem tudják meneszteni, mert nincs aki a helyére álljon. A rögeszmés Merkel ostobaságával romba dönti fél Európát, de nem tudják kirúgni, mert az egész konzervatívnak nevezett oldalon sehol egy kvalitás.

A másik magyar specialitás, a centrális erőtér. Ez a hatalomgyakorlási mód - mint azt egy éve megírtuk - veszélyes az egyénre és az országra is. Tegyük fel, hogy Viktor nem egy elborult agyú DK-s járókeretének csapása alatt adja vissza lelkét a Teremtőnek, hanem maga az Úr gondolja úgy, hogy e korszakos gondolkodóra van szükség a Mindenség irányításához, ezért egy izgalmakkal teli Vidi meccs során szívinfarktus útján magához szólítja. Akkor mi lesz elvtársak? Minden hatalom egy emberre van kihegyezve. A régi fideszes vezetők már nem akarnak dolgozni, jól elvannak a Viktortól kapott rangokkal, és svarc pénzekkel. A legtehetségesebb Áder Janó inkább a nemzetközi környezetvédelem bullshit-gyűjteményét bővítgeti, semhogy a magyar helyzettel foglalkozzon. A kegyencek - Palácsik Endi, Habony - nem számítanak, mennek vissza a balettba ugrálni. Az ún. alkotmányos szervek élén egyre több a feladatával megbirkózni nem tudó orvosilag igazolható idegbeteg (pl. Matolcsy, Domonkos, Handó). A miniszterek, államtitkárok ötlettelen kretének, akiket csak Viktor kegye tart pozíciójukban, WC-re sem mennek Viktor engedélye nélkül. Maradnak a cárevicsek, így Magyarország ismét három részre szakad Hódmezővásárhely, Pasa park és Dunakeszi központokkal. Szép jövendő.

Viktor iszonyatos energiák és pénzek felhasználásával egyszerűen "túlnyerte" magát. Ez részéről racionális érvekkel akár magyarázható is. Előállt azonban egy alternatíva, és valós kontroll nélküli egyszemélyi döntéshozói pozícióra épülő hatalmi struktúra. Ez egy ön- és közveszélyes rendszer, mert bármelyik nemzetközi hatalmi centrumban dönthetnek úgy bármikor - esetleg a magyar politikai elit által sem sejtett okból -, hogy egy jól fizetett vadkan megoldhatja a magyar problémát.

Erről lehetne és talán kellene értelmes, higgadt politikai vitát folytatni, a gyűlölködő gyilkosságról fantáziálókból viszont nemcsak elegem van, de meg is vetem őket.