Viktor elégedetten szippantotta be új munkahelyének friss festék- és faillatát. Aztán kiment az erkélyre, és lenézett a szürkén poros, szmogos városra és az alant hömpölygő Dunára. A kellemes érzést Tóni pasa rontotta el, aki először a Fidesz népszerűségi mutatóival érkezett. Hát ezek olyan mélyen voltak, mint Várból a Duna. A magyarok nem értékelték a karácsonyi ajándékként kapott rabszolgatörvényt és csodálkoztak, hogy nemzeti kormányuk miként árulhatta el őket ilyen szemérmetlenül a multiknak. Viktor ráncolta is homlokát, de látszott Tóni pasa ábrázatján, hogy van még a rossz hírből. És átadta a Nemzeti Kozmetikázási Hivatal egyelőre titkos jelentését arról, hogy kb. ötvenezerrel kevesebb magyar lett e hazában egy év alatt. Viktor összehúzta szemöldökét és halkan megkérdezte Tóni pasát, hogy ez meg hogy a büdös rossebbe lehet, mikor 2018-at ő személyesen nyilvánította a Családok évének. Tóni pasa csak hebegett, mire Viktor megvetése jeléül átköpött a szomszéd erkélyre. Ott éppen Janó egyeztetett arról, hogy elég lesz-e a globális felmelegedés megakadályozása érdekében a havi 2,7 millió forintért bérelt iroda, vagy a téma súlya négymilliós bérleményt igényel. A nyakába landoló csulát Esőisten bosszújának vélte, mivel Viktor időben visszaslisszolt a szobájába. Ott szomorúan nézett kedvenc focilabdájára, mert legbelül tudta, hogy utoljára ilyen népességcsökkenés akkor érte hazánkat, midőn Szulejmán magyarokkal törte le az isztambuli rabszolgapiac árait.

Szerencsére naptárára siklott tekintete, amely szépen bekeretezve jelezte neki, hogy beszédet kell mondania hű szpáhiainak. De mit mondjon? Már huszonegy éve kell beszélnie a csillogó szemű várandós szpáhik - mindegyik vár valami kis birtokocskát - előtt, unja piszkosul. Várandós..., csökkenő gyerekszám... Megvan! Akkor erről rizsázok! - jött egyenesbe magával. És lőn. Misi picit aggódott, hogy mennyibe fog ez kerülni, de Viktor megnyugtatta, hogy kevésbe. Vagy semmibe. A megvalósítás elcsúszik a távoli jövőbe, a nyár közepén meg ki emlékszik már mit zagyvált Viktor februárban. A lényeg, hogy tematizálta a söpredéket az EP-választásokig, és nem a rabszolgatörvényről megy a diskurzus. A jeles napon felvette legszebb reményárus gúnyáját - kicsit szorított itt-ott - és megtartotta nagyívű beszédét, amelytől néha maga is majdnem elszunnyadt. Mikor lejött a színpadról, már azt sem tudta miket hordott össze. De innen kezdődött a mese megmagyarázásának hálás feladata.

A hivatalosságok közül többen is nekiálltak értelmezni a Géniusz mondatait. Páros napokon kiderült, hogy nem úgy, nem akkor, nem annyi. Páratlan napokon pedig az, hogy de úgy, csak nem akkor, és majdnem annyi, csak még tisztázni kell. Normális emberek ezt összevissza hazudozásnak tartanák, de a magyarok hinni akarnak a mesében. A lakájmédia is beindult, ők szócsőként erősítették fel a mondandót, bár nem tudták mi az. A minőségi újságírás letéteményesei - a franc se tudja minek - belementek a játékba, és elkezdték megfogalmazni kételyeiket. Például kiszámolták mennyibe is lenne az egész, meg kiket érintene stb. és végül arra jutottak, hogy az eredmény a magyar fociéhoz fog konvergálni. No, erre rágott be Viktor, aki minden reggel arra kel, hogy ellenszélben kell dolgoznia a baloldali liberálismédia-túlsúly miatt. (Csak tudnám, minek olvassa őket ahelyett, hogy saját újságjaira kelne.) Viktor közös barátunktól - Howard P.-től – jól tudja, hogy: "Pénzzel mindent lehet. Csak szégyent vallani nem.", ezért bevágta a durcit, és közölte, hogy aki nem él az általa biztosított lehetőséggel, az ne rontsa kedvét azoknak, akik szeretnék igénybe venni a támogatásokat. Nem is merünk mi fanyalogni, inkább bemutatjuk, hogy milyen sokan járnak jól ezekkel a remek intézkedésekkel.

Például a falusi CSOK-kal. Az ellenszél fújói szerint senki sem fog az élhetetlen falvakban házat venni, előbb korszerűsíteni kellene őket a XXI. századnak megfelelően munkahely, közlekedés, oktatás, orvosi ellátás stb. megteremtésével. De nincs igazatok huhogók!  Tudjátok mennyi rejtett tartalék fogja igénybe venni ezt a támogatási formát értő vajdák segítségével? Hogy ne érje szó, a ház elejét befestik majd szép rózsaszínre, a többi a boltocskázás nevű szubkultikus rituálé során fog kiválóan hasznosulni. Mint Tiszaburán a szociális tűzifa. És én is veszek a gyerek nevére balatoni nyaralót. Ott van a gyönyörű Rémfülöp. Veszprém, Tapolca, Keszthely közel, a falu beleesik a CSOK-kategóriába, a gyerekek is, hát miért ne vegyek pöpec nyaralót a Balcsinál, ha adja Viktor a zsét? Áldassék a neve! Nem rinyálni kell polgártársak, hanem megoldani okosba. Ez a magyar virtus!

Meg a tízmilliós hitel, amelyet a mai állás szerint hitelbírálat és fedezet nélkül kaphatnak, akik arra járnak. Köcsög ballibek, mit aggályoskodtok, he! Képzeljétek el inkább, amint Nagylöttyös Roland és az ő oldalbordája Tüzeságyékú Boróka az Úr 2019. éve július havának második napján megközelítenek egy random kiválasztott bankot, ahol Ügyintéző Imola orra alá dugják a következő szövegű cetlit: "Csak semmi cicó! Ha nem kapjuk meg a pénzt, helyben elkezdjük legyártani a nemzeti bébit!" Erre Imolácska pironkodva tolja is át a fejenként tíz misit az asztalon. Tekintettel arra, hogy nincs hitelbírálat, így a KHR sem használható, más nyilvántartás pedig nem áll rendelkezésre a hitelfelvevőkről - és úgy néz ki nem is lesz - a modern Bonnie és Clyde ezt a mutatványt annyiszor ismétli meg ahányszor akarja. Augusztus végén nincs más dolguk, mint elsétálni egy szimpatikus szír pénzváltóhoz, ahol a fáradságos munkával fejenként összekapart ötszáz milliót átváltják dollárra. Innét pedig simán meg lehet valósítani a gyermekkori álmokat, mondjuk Maci Laci-matrjoska babákat áruló butikot a Yellowstone Parkban, matrózkocsmát Aucklandban, vagy ha belefáradtak az élet viszontagságaiba, akkor visszavonulhatnak és heverészhetnek Miami kellemes strandján, mint a többi amcsi nyugdíjas. Egy dolgot kell csak a fejükbe vésni: soha ne menjenek Éhesország környékére. Degeszre tömött zsebű magyarok százezrei fogják elárasztani a világot, a kivándorlás olyan mértékű lesz, hogy Viktor leszorítja Batu kánt a magyarságkiirtási verseny listájának magasan vezetett első helyéről.

Hát nem nagyszerű lehetőségeket ad a Viktor? Az Átlag Hülye Magyar Adófizető pedig sivalkodik, és felelőtlenül rontja Viktor jó kedvét, mert - bár józan eszével tudja, hogy ebből semmi sem lesz - elege van a csalárdvédelmi akciópogromból.