A Fény utcai piac környékén volt dolgom egy szép napfényes délelőtt. Eszembe jutott, hogy vinnék egy kis epret a rokonságnak. Maszk fel, határozott léptek a bejárat felé. Ott viszont egy zöld mellényes kerub udvariasan elzavart a francba, mert ránézésre nem vagyok hatvanöt. Igaza van, tényleg nem vagyok. Tudomásul vettem, csak nem értettem. A piac személyzete sincs hatvanöt és éppen olyan védőmaszk volt rajtam, mint rajtuk, bár én nem taperoltam össze a portékát. Ha tehát fertőzés esete forog fenn, azt hiszem, én kevésbé vagyok veszélyforrás. Gazdasági szempontból sem meggyőző a hajtás el fele, mert mindenki arról picsog, hogy milyen nehéz a gazdaságnak, aki meg pénzt vinne, annak kiteszik az ő szűrét. Hát, ha ez van, akkor ez van. Ja, és van még isteni igazságszolgáltatás hülyeség ellen! Gurulok hazafelé, és látom, hogy az utcán egy kitelepült árus epret árul ládaszám. Ott nincs nyugger sáv. Veszek pár kilót, és sajnálkozva, de röhögök a piacon.

Aztán kínomban röhögök magamon. Nálunk a vírus előtt úgy szokott menni a főzés, hogy életem párja előveszi a receptet, és ahogy halad lefelé a hozzávalók sorában, úgy jön rá a hiányzó összetevőkre. Ilyenkor megy a felszólítás: "Valaki menjen át a boltba!" Természetesen én egy valaki vagyok, és megyek. A következő hiány észlelésnél újra. "Gyalogolni jó." - hirdette Zsiga bácsi, és igaza volt. Legalább lemozogja az ember gyereke előre az ebédet azzal a három-négy kilométerrel. Hanem a vírus betett ennek a jól bejáratott mozgásörömnek, mert a készletek számosak valának, boltba alig kellett menni. Az enyhüléssel viszont visszajött a korábbi rendszer, amely egy új érzéssel egészült ki: a pofáraeséssel.

Megy a Valaki büszke örömmel háromnegyedtizenkettőkor a boltba egy kiló lisztért, amidőn az árufeltöltő foghegyről odaszúrja, hogy: "Ide nem lehet bejönni!" Akkor esett le, hogy ez a hülye szabály még megvan. Formálisan igaza volt a szorgosan pultot támasztónak, de valójában - mint az hanghordozásából érződött - csak beteges hatalmi hajlamait élte ki. Ő sem volt hatvanötnél több, rajta sem volt vegyvédelmi felszerelés. Ráadásul a boltban nem volt senki. Esetleges beengedésemmel - és Hamilton kerékcseréjét megszégyenítő gyorsaságú vásárlásommal - nem veszélyeztettem volna senkit. Osztán mégsem. Átkozva az én korlátlan felelősségű Viktorom felmenőit, szellemi képességeit, megtoldva némi jó kívánsággal a pokol felé vezető útján, kivártam a delet. Meg még egy kicsit. Mert tizenegy óra ötvennyolc perckor egy idős házaspár betért vásárolgatni. Ezt kérem szó szerint érteni. Nem célzottan szerezték be a portékát, hanem úgy ráérősen sétálgattak a gondolák között. Kint gyűlt a sor, mert a pénztárosnak az volt az álláspontja, hogy amíg a derék nyugdíjas polgártársak élvezkednek, addig nem szabad őket zavarni a fiatalabb generációnak. Az öregek ezt meghallva még visszavettek a tempóból és csiga üzemmódba kapcsoltak. Hát lett vagy negyed egy mire a népek anyázó sorfala között, de a "jól megszívattunk titeket" boldogság érzettel arcukon kibóklásztak a kócerájból.

(forrás: napi.hu)

Na, most tényleg mi értelme van ennek a szabálynak? Semmi. A korlátozások feloldásával a derék nyugger oda megy, ahova akar. Tömegközlekedhet, plázázhat, strandra mehet, ezer helyen fertőződhet, kénye-kedve szerint spájzolhat be koronavírusból. Csak a boltban nem, ahol ezzel másokat akadályoz.

És a legjobb. "Rabelében, szabad Talmud olvasása közben dohányozni? - kérdi a tanítvány. Nem, nem szabad, mert elvonja a figyelmet a Talmudtól! És Rabbi, szabad dohányzás közben Talmudot olvasni? Hát persze, Talmudot olvasni mindig helyes cselekedet! - jön a bölcs válasz.” Ez a vicc jutott eszembe, mikor délután öt felé a Lidlben találkoztam több nyugdíjassal, akik békésen - holmi biztonsági őröktől nem zavartatva - vásárolgattak. A nyugger sáv rám - mint hatvanöt év alattira - vonatkozik kilenc és dél között, de a nyugdíjasra nem vonatkozik tilalom ezen idősávon túl. A társadalom többsége tehát nyugodtan szívjon a nyugdíjasok miatt, a nyugdíjasok viszont tobzódhatnak úri kedvük szerint. Szép, kövér, ostoba szabály ez, amelyet szeretett kormányunk a nem inaktív népesség kifejezett b...sztatására talált ki, és tart hatályban.

Bár a nyomás növekszik megszüntetésére, Viktort ismerve inkább meghosszabbítja Lovasberényig, amelyből elegem van.