Elegem van a pocakos labdarúgóedzőkből, "az a halálom". A tízmillió labdarúgó szövetségi kapitány hazájában én bevallottan nem értek a labdarúgáshoz. A hétvégén kapcsolgatva a tv-csatornák között a közvetítések során több trénert volt alkalmam látni, hallgatni. Amit mondtak azt nem igazán értettem, nem is nagyon figyeltem, ám az feltűnt, hogy mindegyik kissé túlsúlyos.

Ha jól emlékszem az eredményesebb focit játszó országok, klubcsapatok edzőire, szövetségi kapitányaira, azok nem (voltak) kifejezett pocak tónik. Sem Beckenbauer, sem Klinsmann, sem Löw a német válogatott élén. De a mai sztáredzők (van Gaal, Guardiola, Mourinho, Ferguson, Wenger, Moyes stb.) sem engedhetik meg maguknak, hogy úgy guruljanak ki a pályára. E szabály alól - erősítendő azt - csak del Bosque a kivétel. Nálunk viszont másképp van, az edzők közül többségben vannak a pufóczok, üdítő kivétel talán csak a Fradi edzője, Ricardo Moniz vagy a Honvéd trénere, Marco Rossi. Érdekes, hogy egyik sem magyar kolbászon nevelkedett.

Eljut néha a fülemig, az a fociedző közhely, hogy fejben dőlnek el a dolgok. Nem tudom, hogy igaz-e, de talán van benne valami. A derék labdarúgó fejében talán azért sincs tisztelet az edzője iránt, mert tudja, hogy az oldalvonalnál obégató pufók puttó nem lenne képes lefutni húsz métert sem anélkül, hogy meg ne látná, milyen az emberi tüdő, merthogy kiköpné. Ha cselédet tartasz, neked kell lenni az első cselédnek, tartotta a régi szólás. Ha edző vagy neked tudni kell bírni annak a terhelésnek legalább egy részét, amit a játékosoknak szánsz. Nem elég néhányat dekázni, és sztorizgatni a régi időkről.

Most úgy hírlik, az MLSZ külföldről keres szövetségi kapitányt. Szabadna javasolnom, hogy ne csak külföldi legyen a kiválasztott, hanem slank is? Ha beválik a javaslat a tanácsadói díjat kérem, szíveskedjenek számlámra utalni, mert az ingyen dolgozásból elegem van.