A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) vizsgálata alapján a Célpont című műsor tárta a nyilvánosság elé - színvonalasan feldolgozva a témát -, hogy kettő, személyi összetételében egymással átfedést mutató, gyermekrák ellen létrehozott alapítvány az adózók által felajánlott 1% eredményeként hozzájuk befolyt 950 millió forint körüli összeg nagy részét nem az alapítványi célokra használta fel. Magyarul eltapsolták. A riportból kiderült, hogy trükkösek ezek ott, azoknál az alapítványoknál, telt luxusfizetésekre, kocsikra, nagyüzemben ment a dolce vita, habzsi-dőzsi, csak a rászoruló beteg gyerekek és családjaik maradtak ki valahogy a szórásból. Persze a fedősztori miatt néha kaptak kórházak eszközöket, melyet nagy felhajtás, csinnadratta és médiacirkusz keretében adtak át, csak éppen duplájába került az eszköz mint rendesen, és a különbözet vajon hova vándorolt? Sose találja ki az egyszeri magyar ember: hát persze, hogy az alapítványt működtetők rokonaihoz. A riport után a nézők - látva az alapítvány nevében nyilatkozók mimikáját, testbeszédét, hallgatva süketelésüket - az egészséges népi érzület nevében valószínűleg meghozták döntésüket: ezeket talpig vasban kellene 10 év kőtörésre ítélni. Talán ezek nem is tudják - fel sem fogják -, hogy négyszeresen lopták meg annak a közösségnek a bizalmát, melynek tagjai.

Jövőre így kell már kitölteni, pontosan célba fog érni az 1%

Először is meglopták a súlyosan beteg gyerekeket és családjukat. Egy ilyen súlyú betegség érzelmileg alig feldolgozható, minden segítség jól jön. Az adózók szándéka szerint összegyűlt 950 millió forintból bizonyára sok család kaphatott volna kézzel fogható segítséget a mindennapokhoz, mert bizony a folyamatos ápolás miatt egy családtag szükségképpen kiesik a kétkeresetű családmodellből. De ezek miatt a rászorulókhoz nem jutott el az adózók nekik szánt pénze. Másodszor meglopták az adózók bizalmát is. Ki fog az 1%-ról rendelkezni, és ki fogja vállalni az ezzel járó macerát, ha azt látja a tévében, hogy egyesek az ő pénzéből dőzsölnek? Meglopták a többi rendesen működő alapítványt, mert a botrányok hatására nem kizárt, hogy ők is kevesebb pénzt fognak jövőre kapni az adózóktól. Meglopták továbbá az államot - ezért a KEHI vizsgálat -, így az is előfordulhat, hogy erre hivatkozva akár megszüntetik ezt a rendszert, vagy addig szigorítják, amíg senki sem fog élni az 1% felajánlásának lehetőségével. Gratulálhatunk tehát a - a törzsfejlődés állomásait kihagyó, ezért a kistestű rágcsálóból egyből látszatra homo sapienssé váló - soha ki nem haló fajtának. Szép volt fiúk-lányok!

Miért tehették meg ezek ezt a csúf tettet? Mert ez az ország - Fricz Tamás szavaival élve - következmények nélküli ország. Ezeknek ugyanis már kitaposta az utat az. Rövid az emberi emlékezet, de talán sokan emlékeznek még a '90-es évek közepén egy apára, kinek a kisfia rákos volt, és mivel a társadalombiztosítás a kezelést nem tudta teljesen finanszírozni, közadakozásból sikerült a szükséges kezelést megadni a gyereknek, aki - hála Istennek! - felépült. (A későbbiek ismeretében, lehet, hogy már ez a történet sem volt igaz.) Az atya ekkor jöhetett rá, hogy az emberi jóságból meg is lehet élni, ezért létrehozott egy alapítványt a sorstársai megsegítésére. Aztán - Budapest már csak ilyen: egy nagy falu - elkezdtek arról pletykálni a népek, hogy ez az alapítvány jószerivel csak egy ember jóléte érdekében működik. Nekem úgy tíz éve mutatta meg egy barátom az alapítványi ember addigra legendássá vált budai dácsáját azzal a gúnykacajjal, hogy: "Legalább látod mire ment a felajánlásod!". Az alapítvány ügyében már többször borult a bili, de sok következménye nem lehetett a dolognak, mert ez évben is láttam a szomorú szemű kopasz gyereket 1%-ot tarhálni a plakátokon. A visszaélésekről akkor nyilvánosságra került információk kísértetiesen hasonlóak a mostaniakhoz. De az igazságszolgáltatás részéről Hamlet szavaival: "A többi, néma csend."

A Célpont amúgy remek riportjának is ez volt a gyenge pontja. Az előzményt nem mutatták be, helyette a jövőre koncentráltan megkérdeztek egy 28 év körüli államtitkárocskát arról, mi a teendő. A széleskörű államigazgatási tapasztalatokkal rendelkező fiatalember megérezte, hogy választópolgárok milliói hánykolódnak párnájukon álmatlanul az ügy miatt, akiket itt és most meg kell nyugtatnia. Ezért felvonta szemöldökét, mint Frigyes mester a Zsebtévében, és azt válaszolta, hogy ő személyesen fog törvénymódosítási javaslatot tenni a visszaélések elkerülése érdekében. A riporter ebben megnyugodott, pedig ha ismerné a közigazgatási szakzsargont, akkor tudná, hogy ez a mondat csak annyit jelentett: hagyjon békén jóember, nem látja, hogy nekem is megvan a magam baja.

És itt a probléma valódi gyökere. Nem törvénymódosítás nevű pótcselekvést kellene végezni, hanem működtetni kellene az igazságszolgáltatás rendszerét. A következménynélküliséget erősíti, ha van az a pénz, kapcsolati háló, médiatámogatás, amely miatt a rendőrség nem nyomoz, az ügyész autóját véletlenül akkor törik fel, amikor tele van a nyomozati dokumentációval, a bírósági folyosók rejtelmeiről pedig ne is essék szó. Ha akkor az megkapja méltó büntetését, ezeknek eszükbe sem jut visszaélni a közbizalommal.

Nem szeretek Amerikával példálózni - nagy ország, mindenre van példa, meg az ellenkezőjére - de nemrég olvashattuk, láthattuk mindenhol a hírt: "A nagyon beteg gyerekek - lehet, hogy utolsó - kívánságainak teljesítésére létrejött Make-A-Wish alapítvány fantasztikus akciót szervezett pénteken. Az ötéves, leukémiás Miles kívánságára a San Franciscó-öböl környéke Gotham Cityvé változott át, ahol 13.500 önkéntes(!) statisztálásával végrehajthatta hőstetteit." Az akció híre bejárta a világot, Obama elnök úr pedig büszkén méltatta az amerikai polgárok összefogásának nagyszerűségét. Nálunk Áder elnök úr miről adjon ki közleményt? Arról, hogy Moslékországban már megint elsíbolták a rákos gyerekek érdekében összegyűjtött adófizetői forintokat?

Közeleg karácsony, most az adventi elcsendesedés, a lelki készülődés, a gondolkodás időszaka van, talán ha az és ezek kapnának egy kis helyiséget erre a célra, a becsapottak nem gondolnák úgy: elegem van!

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Az "elegem van" életérzés
Elegem az IMF újabb ostobaságából
Elegem van a kamu tisztségekből, hivatalokból