Amikor a halál gondolata megérinti az embert, sokan félnek, pedig elég, ha rettegés helyett belátjuk, hogy: "nem új dolog meghalni a földön, és nem újabb, persze élni sem." Hiszen a halál olyan, mint a wc-re menés: ha menni kell, hát menni kell. Aztán "Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél." - elgondolkodunk, hogy milyen is a jó halál. Mit kívánhatunk magunknak: a "röpke pillanat, míg tart a keserű" haláltípus jobb vagy a lassabb? A gyors végben az a jó, hogy egyik másodpercben még van az ember a másikban meg nem. Hátránya, hogy nincs magyarázat. A filmekben látjuk, honnan jön a golyó, miért esik rá a busz a delikvensre, az életben ez a szájba rágós rész kimarad. Nem lehet rá felkészülni, váratlansága teljesen megbolygatja az itt hagyottakat. A lassabb megoldás nehezebb, de kiszámíthatóbb. Lehet rendelkezni a vagyonról, fel lehet készíteni a családot, barátokat. Persze ez is csak illúzió, mert miként foglalja össze a lényeget az "Etykori, sőt néhai uralkodó: don St. James di Fülig"? "Szomorú dolog asz, ha valaki meghal, de kiderül, hogy ez csak tecc. Ha az ember jön a túlvilágról és látja, hoty a Dokok, a kikötők, raktárházak, örömök és pofonok meg minden ép ojan mint volt. Mer itt mégis abban a tudatban vannak, hogy mekhalt a Fülig Jimmy és mégis csak épen úgy mennek és lármáznak, mint tegnap. A Hazug Alisz a "Főzd Meg" késlokál és panzió direktrossza ép úgy veri a sofőrt, mint tegnap. Ép úgy futkálnak az autók, ép annyit haszudik a Buszkó Mócsink és ép úgy csilingelnek a villanyosok és ami a legkínosabb: ép úgy süt a nap! Nem tudom, teccik-e érteni? Én sose gondoltam arra, hogyha mekhallok, akkor szüneteljen a forgalom és átalakítás miatt zárva legyen a napfény. Én nem kívántam, hogy szűnjön mek az óceán és a Buszkó Mócsink ne hazudjon (amire eddig még detektívek is csak fenyítéssel bírták szorgalmazni). Minek kívánjam, hogy ne táncoljon úgy a sok por it a lármába? És mért ne üsse Hazug Alisz a direktrossz az ő sofőrjét? És mégis..."  A valódi kérdés tehát csupán a hogyanra szorítkozhat. Emberhez méltóan hagyjuk-e el porhüvelyünket, vagy kínkeservben magunk és szeretteink megváltására?

Karsai úr esete hozta felszínre a problémát, amely régóta szunnyad a magyar életben, de senki sem akart vele szembenézni. Minden tiszteletet megérdemel Karsai úr, amiért felvállalta szenvedéseit a nyilvánosság előtt és rámutat társadalmunk képmutatására. Mert a valóságtagadó szemmel lesütve dünnyögés olyan magyar.

Az ALS alattomos, szörnyű betegség. Nincs előle menekvés, az idegrendszer fokozatosan leáll. Először észre sem lehet venni, a beteg néhányszor elesik, kissé koordinálatlanul mozog. Aztán nehezebben megy a járás, remeg a kéz. Mire orvos látja, már csak a rettenetes diagnózis kimondása van hátra: ALS. És nincs - ma még legalábbis - tudományos ok. Nem tudni mitől alakul ki, nincs előzmény, nincs megelőzés, nincs életmódbeli ráutalás. A semmiből jön, és a semmibe viszi az embert. És hogyan? Az idegrendszer nem engedelmeskedik, az agy ép marad, de parancsait már nem követik a testrészek. Fokozatosan leáll az embergép. Megszűnik a mozgás. Kezdetekben még lassan botladozva lehet járni, aztán csak bottal, kapaszkodva, pár hónap, és már úgy sem. Az ágyból kikeléshez segítség kell. Ülni még egy ideig megy, később alig. Nyelni sem tud a beteg, az ételt pépesíteni kell, lassan etetve. A beszéd megszűnik, ha még mozog az ujj, egy ideig lehet billentyűkkel kommunikálni. Természetesen - erről senki sem beszél, érthető okból - pelenkázni kell, mert vagy nem tud wc-re menni vagy - előrehaladott állapotban - nem kontrollálható az ürítés. A betegség lefolyása eltérő. Van, hogy a tünetek detektálásától egy-másfél év, de el is húzódhat, úgy, hogy a beteg már csak pislogni tud. Formálisan él, de ez már vegetálás, nem élet. A folyamat végén pedig leáll a légzés, a beteg kínok között megfullad. Karsai úr azt szeretné, ha dönthetne arról, hogy mikor fejezi be ezt az emberhez nem méltó vergődést, melynek a vége különösen szörnyű. És a magyar politika engedi neki? Nem.

A Kormányinfón még az az aljas, cinikus mondat is elhagyta a buzoid óvodás pofáját, hogy: Jobbulást kívánok Karsai úrnak! Egy gyógyíthatatlan halálos betegnek jobbulást kívánni. Gyönyörű. Első felindulásomban megpróbáltam a: kurva, a, büdös, anyádat szavakból értelmes mondatot képezni. (Jelentem sikerült.) És a kormány képviseletében egy szerencsétlen főosztályvezetővel íratják le a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósághoz beadott ellenkérelemben, hogy Magyarországon nem sérül a betegek joga, a hospice szolgáltatások nagyszerűek, úgyhogy Karsai úr beadványával nem kell foglalkoznia a bíróságnak, tiszta időrablás. Ilyenkor azt kívánom, hogy Gulyás úrnak, Tuzson úrnak és becses főnöküknek, a nagyszerű Viktornak legyen része mielőbb ALS-ben, csakhogy megtapasztalják a magyar ellátó rendszer kiválóságát.

Amúgy amit a Bíróságnak írtak az a szemenszedett hazugság kategória. Nincs Magyarországon hospice. Egy-két állami intézmény van, de oda bejutni lehetetlen, a beteg előbb eltávozik, mint sorra kerülne. Az állami hospice-ok magánintézményeket ajánlgatnak, amelyek sok millióba kerülnek, így az átlagember számára megfizethetetlenek. Akinek esetleg lenne rá pénze, az is ezerszer meggondolja. Mert valódi orvosi ellátás ezekben általában nincs, és ha pár héten (hónapon) belül elhuny a beteg, a befizetett pénz nem jár vissza. Állami segítség hiányában a családok magukra maradnak a problémával. Vagy valamelyik családtag esik ki a munkából az ápolás miatt (jelentős anyagi hátrányt vállalva, lelkileg kikészülve), vagy ápolót fogadnak. És a Kormánynak van a pofáján bőr azt hazudni, hogy Magyarországon a TB biztosítja a megfelelő ellátást. További cinizmussal hozzáteszik, hogyha Karsai úr akar, akkor fáradjon el meghalni olyan országba, ahol engedélyezett az eutanázia, a magyar kormány - nagylelkűen - nem fogja üldözni a halálba segítésben résztvevő személyeket. (Mert ez a cselekmény egyébként Btk.-ba ütközik.)

A Holdról is látszik, hogy a nagy keresztény Ember, aki most jött ki a templomból, a procedúra elhúzására játszik. A bíróság majmai lassan őrölnek. Addigra Karsai úr megtér őseihez, ilyen karakán, okos, jogilag felkészült ember hiányában pedig majd csak elalszik az ügy. Ja, hogy Karsai úr végigszenvedi a hátra lévő pár hónapot, az nem hatja meg az Embert, aki most jött ki a templomból. Pedig a 23 óra 58 perckor beadott törvények és a 23 óra 59 perckor kiadott rendeletek kormánya tudna cselekedni. Egy hét alatt le lehet fordítani azon országok jogszabályait, akik engedik a kegyes halált, magyar szakemberekkel (orvosok, hospice-dolgozók) megvitatni és kellő garanciák mellett elfogadni. A drogos Twitter-huszár stílusában: Ennyi. Ezzel sok méltatlan életvégi helyzetben lévő embernek és családjuknak segítene ez mély keresztény kormány. Sokat ront az elszánáson, hogy nem lehet belőle lopni, akkor meg kit érdekel?

Jön a karácsony, meg az advent. Reménykedjünk. Mert hát, Viktor, magánemberként hiába vannak nagyon emberi, kifejezetten jó cselekedeteid - nem írok róluk, a libsik ne szörnyülködjenek -, ha kifordulva a Cinege útról egy öntelt, gonosz hólyaggá válsz. Tudod, Viktor, miképp nincs kicsit terhes nő, azonképp nincs lélek Time-sharing sem. Tévedsz, ha azt gondolod, hogy egy kicsit kibírod Belzebub keménykedését, aztán szaladhatsz Szent Péterrel ultizni. Nem így van, haver. Szóval jó lenne, ha előjönne belőled az Ember, aki ott van a templomban. Ezt várják azok az emberek, akik méltósággal akarják befejezni földi pályafutásukat. Legyen meg az ő akaratuk. Hiszen nélkülük (és majd nélkülünk is) épp úgy fog sütni a nap, és Buzgó Mócsing is épp úgy fog hazudni.