Kedves Naplóm!
Történelmi beszédemben megígértem, hogy: "...írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról." Hát, úgy néz ki, a modern magyar baloldal elfér egy twitter bejegyzésben, annak meg a Deutsch a huszárja. Nem érdeklünk mi már senkit. Pedig próbáltam társadalmi bázist teremteni, de ezek a kirekesztő magyarok kirekesztettek.
Először kijelentettem magamról, hogy cigány vagyok. Erre a Piroska a vasárnapi ebéd után látványosan megszámolta az ezüst ekcájgot, és az a gyanúm, hogy nekem alpakkával teríttetett. A hálátlan morék pedig nem szavaztak rám, mert ezek csak azokra szavaznak, akik a száraztésztát osztják, azt meg ellenzékből nehéz.
Aztán kinyilatkoztattam magamról, hogy zsidó vagyok. A Klári huncut mosollyal az arcán azt mondta, hogy viharos egyetemi évei alatt volt dolga néhány zsidó fiúval, és biztosíthat róla, hogy én nem vagyok zsidó. Nekem nem hiányzik semmi ott alul. No, ezen változtatok! - gondoltam - és titokban bejelentkeztem arra a kis műtétre. Éppen indultam, amikor a nappaliban összefutottam Klárival, aki megkérdezte hova megyek. Nem tudok hazudni az én Klárámnak, ezért bevallottam neki, hogy zsidó leszek: kasztráltatom magam. Klári később elmondta, hogy inkontinenciája akkor kezdődött. Én csak azt láttam, amint ráveti magát a szófára, és vinnyogva röhög. Félóra múlva tudta kinyögni: "Az körülmetélés, te hülye!" Így nem lettem zsidó, amit születendő gyermekem is bizonyít. Politikailag sem hozott semmit, mert a Zorbán holokauszt emlékév címszó alatt kiszórt milliárdokkal szörnyű dilemma elé állította a nyugatos polgárosodás elkötelezett demokratáit: sertéscomb ingyen. Így aztán lehajtott fejjel találkoztak a harcos demokraták a kifizetőhelyeken szomorúan kérdezvén egymást: "Hát Te is?" Még a legnagyobbat, a leghívebbet is megvették lábon, mint a gabonát: a nagy Zoltai is beállt a Zorbán csicskájának. A végén megérjük, hogy Heisler adja át a német megszállás áldozatainak emlékművét.
Így új önmeghatározás után néztem, kiderítettem, hogy meleg vagyok! A Klári szerint nem tett jót a gyerekeknek, mert azzal cukkolták őket az iskolában, hogy buzi az apjuk. A jobboldali, fasiszta közírók meg azzal jöttek, hogy 2006 őszén egy egész város üvöltötte a "Buzi Gyurcsány!”-t, de akkor még közéjük lövettem. A melegek jogvédő egyesületei pedig kikérték maguknak az inszinuációt, mert inkább maradnak homokosok a társadalom szemében, minthogy velem közösködjenek. Egyedül a Schwezoff csatlakozott hozzám, aki most azon töri a fejét, hogy beöltözik Merkelnek, és a Mutti képében szívatja meg a Mazsihisz vezetőit. Bár az sem lenne utolsó spirituális ungarische vircsaft, ha Angie összefutna a Dohány utcai zsinagógában saját magával.
Már éppen megakadtam a modern baloldal választóinak keresésében, amikor kiderült, hogy lehetek Karcsi. Fel is vonultam Párizsban, de a kutyát sem érdekeltem. Igaz, a Zorbán se.
Most éppen gazdasági bevándorló akarok lenni, de a Klári azt mondta, ahogy elnéz engem valahonnan tényleg szökhettem, ha erre akarom alapozni a DK-t, mert valahogy nem elég hiteles a figura egy Rózsadomb tetején lakótól.
Az én Klárám bölcs asszony, megunta a cécót és azt kérdi tőlem: "Feri, szerinted hány cigány-zsidó-meleg bevándorló Karcsi van ebben az országban? Esetleg nem akarsz véletlenül egyszer magyar lenni? A gyerekek végre büszkék lehetnének rád, és talán lennének szavazóid is." Hát, nem tudom, lehet benne valami.
Most itt ülök Kötcsén, iszogatom a 24 éves Glenfiddichemet, messziről idehallik a vonatfütty, és ahogy a Zorbánnal közös barátunk, Vologya mondaná: igyjot sznyeg. Csendes, nyugodt, tiszta, fehér a világ. Hiába, már a hó is rasszista. Nincs egy modern magyar baloldali sehol, és nem is hiányzik senkinek. Kedves naplóm, neked bevallom: elegem van a modern magyar baloldali keresésből.
Kötcse, 2015. január. 31.
Utolsó kommentek