Sok baj van ezzel a bloggal, higgyék el, sok baj. Az élet egyes szegmenseiben például elég jól látjuk a jövőt. (A franc eszi, hogy a lottószámok esetében ez a jövőbelátás nem működik.) Például blogot indítunk azzal, hogy elegünk van, erre alig három év múlva Magyarország dicsőséges miniszterelnöke, a mindenki által szeretett Viktor kinyilatkoztatja, hogy neki is tele a töke, ezért nekiáll lázadni. Oszt' - mit tesz Isten - az egykor üldözött progresszív jobboldali lapból önmagát a hatvan IQ-s békemenetelő munkásőrök krumplipucoló segédeszközévé leküzdő pártlap azzal a címmel jelenik meg, hogy aszondja: 2017, a lázadás éve. Világító phalloszok vagyunk hát a magyar politika sötét nagyurakkal teleszórt egén! Mindenki minket követ. Hát lázadjunk! Innen a fotelből természetesen.

Mert - hála az internetnek - innen is lehet. Az alapeset tehát az, hogy Viktornak elege van belőlünk, nekünk meg elegünk van Viktorból. Viktor ezért ellenünk lázad, mi meg ő ellene. Mivel azonban jobb pillanataira gondolva elismerjük a mi Viktorunk teljesítményét (szánalmas), a lázadásunk természetesen alkotmányos keretek között marad. Mégis - azt hisszük - nagyobbat gurítunk mint az ellenzéki pártok összesen. Egy picit azonban lépjünk vissza.

A Föld európai felében úgy két és fél évezrede felmerült egy apró gondolat, melynek lényege, hogy lehet-e - és ha véletlenül lehet, akkor miképp lehet - zsarnok nélkül kormányozni. (A Föld más tájain ilyen elméleti kérdésekkel nem bíbelődtek, így ott ma is nyugodtan tűrik a népek tömeggyilkos gazemberek uralmát.) Ez az idea nem járt be világraszóló diadalt, szépen feledésbe merült volna, ha az angol fennhatóságot éppen lerázó fiatal állam alapító atyái nem kezdnek életet lehelni a tetszhalott elméletbe. Ezért ügyesen úgy alakították ki államberendezkedésüket, hogy senki ne kaphasson túlhatalmat. El is döcögött a szekér százötven évig, ám ekkor a gazdasági válság és a világháború hatására a polgárok négy alkalommal ugyanazt a személyt választották elnöknek. Hú, basszus! - vakarták fejüket az alapító atyák leszármazottai - Erre a szépfaterék nem gondoltak! Megosztott hatalmi ágak esetén is kialakulhat egyeduralom, ha valaki sokáig tölti be a tisztséget. Ezért aztán dobtak egy alkotmánykiegészítést az ottani gránitszilárdságúhoz azzal, hogy egy személyt két alkalommal lehet elnökké választani. Slussz. És látá az amerikai polgár, hogy ez jó. Így senki sem lehet diktátor valami populista demagógiával. Ezt a figurát aztán átvették a franciák, miután harmincöt évig kísérletezgettek más módszerekkel. Csak a francúzoknál először kétszer hét éves ciklus lehetett, ám ezt soknak találták, levitték hát kétszer ötre. Ráadásul úgy, hogy Chirac az első ciklusában még hét évig töltötte be a pozit, a másodikban pedig csak öt évig. A korlátozásban tehát a kedvezményezett is részt vett. Na, ki nem találják, hogy melyik ország vezette be az elnöki ciklusok korlátozását, hogy azonnal bohócot is csináljon magából. Hát persze, hogy a nagy Oroszország kovácsolta szét az elnöki periódusok korlátozásának rendszerét. Grazsdanyin Putyin ezért hol elnökként, hol elnöknél erősebb miniszterelnökként hekkelgette a demokratikus játékszabályokat. Bár a mongol-bizánci hagyományokkal terhelt ruszkiktól már az is nagy cucc, hogy legalább hallottak róla. És akkor itt vagyunk mi, magyarok, tisztelt hölgyeim és uraim.

A magyar hagyományok sem jók ebből a szempontból. Ferenc Jóska vezette be a centrális erőtér rendszerét, amely nagyjából azt jelentette, hogy a politikai hatalom kinyírja minden alternatívát jelentő vetélytársát. Aztán ezt a figurát követte a Horthy rendszer és vörös mázzal leöntve Kádár is. A fülkeforradalom jóvoltából idejutottunk megen' Viktor uralkodásának hetedik évében. Látszatra ez a modell rövidtávon sikeres, aztán az úgy szokott lenni, hogy borul az egész miskulancia, mi szerencsétlen magyarok meg kezdhetünk mindent elölről.

Adná magát a megoldás, nálunk se tölthessen egy személy két ciklusnál többet a miniszterelnöki székben. Egyszerűen nem helyes. A feladat tehát az utcán hever az önmagukat ellenzékinek nevező pártoknak: vagy az Országgyűlésben vagy népszavazással módosítani kell az Alaptörvényt. Ha most elkezdik az aláírásgyűjtést, ősszel meglehet az urnákhoz járulás. Igazán a Viktor se nagyon vekenghetne ellene, mert mit tudna mondani? Szereti a hatalmat és nem képes elengedni? Ölég sovány replika.

Harmadszor is Orbán?

Mindenki jobban járna, ha ez az iciri-piciri módosításocska átmenne. Elsőként az ország, mert senki hülyeségét nem kellene nyolc évnél tovább elviselni. Amelyik stadion nem épül fel nyolc év alatt, az már nem is fog, oszt' jó napot. Jaj, de sajnáljuk. Az ellenzéki pártok egy ilyen kezdeményezés mögé ideológiamentesen állhatnának be, mert a zsarnokság lehetősége elleni összefogás olyan nemes cél, amit mindenki támogathat. A Fidesz polgári tagozata szintén nem ellenezne egy ilyen megoldást, mert hol van az kőbe vésve, hogy: "Csak a Viktor!" A Rogán érdekkörnek is jó lenne, mert legalább negyven milliárdot eldurranthatnának plakátra a szomszéddal. Viktor lehetséges utódai számára is ez jelenthetne némi reményt titkolt ambíciójuk esetleges kiélésére, különben reménytelenül nyalhatják a Főnök seggét még harminc évig. (A centrális erőtér őket is csak használja, de a vályúhoz nem engedi.) Viktornak is jó lenne, mert végre elhúzhatna meccset nézni, unokázni, valami nagynevű nemzetközi elfekvőbe lufit hámozni. És Mészáros Lőrinc, a keményen dolgozó kisember is nyugodtan hajthatná álomra fejét arra a négy órára, mert máma már nem hasad tovább.

Nosza, szeretett Viktorom, légy lázadó, miként handabandázni méltóztattál! Állj a kezdeményezés élére! Kezdeményezd magad a két ciklusos korlátozást. Hiszen eleged van, pajtás, vagy nem?