Szerencsém van azokkal a CBA-boltokkal, amelyekben vásárolni szoktam. Igaz, van, amelyikbe már vagy huszonöt éve járok, sajnos együtt öregszem az ott dolgozókkal. A fiatal fruskaként megismert pultos hölgy két gyermekes családanya, a hentes kölkei is megnőttek, ismerős arcok, na. És akikkel ilyen hosszú ideje köt ismeretséget az ember, az a portékából is a legjobbat kapja. Kis előny a zord világban. A másik CBA-ban nagy a fluktuáció, mire megismerem őket, már lépnek is. Közben - mint ma is - tapintható a munkahelyi feszültség közöttük. Viszont a tréfás beszélgetések során érdekes emberi sorsokat ismerek meg, ezért sajnálom amikor elmennek, mert sok jó emberrel hoz össze a CBA-fátum.

Vidéken a helyzet eklektikusabb. Azokban a boltjaikban, amelyeket rendszeresen látogatok, az áru sokszor gyenge minőségű, a dolgozók viszont általában ott is kedvesek. Az alkalmankénti betérések esetén többször tűnt fel a száraz pékáru, a fonnyadt zöldség, a pálinkának való rothadó gyümölcs. Szóval számomra a CBA értékét az ott dolgozó derék emberek jelentik, akik ellensúlyozni tudják a portéka minőségét.

Ugyanakkor a CBA vezetésének produkciói visszataszítóak. Kezdődött a nagy magyarkodással, melynek során kijelentették, hogy a külföldi multik csak szemetet árulnak, a magyarok pedig el vannak nyomva. A maszlagot a felszínen megette a fülkeforradalom politikusa - a felszín alatt bizonyára megérkezett az alkotmányos költség - és elképesztő politikai támogatást kapott a CBA a bizonyításra. Az eredmény lesújtó. Erősödés helyett visszaesés mindenben, egyes országrészekből gyakorlatilag kivonult. A vezetés elképesztően gazdagodott, a hálózat meg itt áll legatyásodva. A sikertelenség látványos beismeréseként a CBA meghatározó vezetője a "rohadt" külföldi multinak - nem valamelyik magyar társának - adta el boltjait. De míg a folyamat idáig elért, ment a terelés például a Békemenet nevű heccparádé támogatásával. Egy időben pedig a CBA szóvivője gyakorlatilag kormányszóvivővé avanzsált, ám sokszor annyira túlzásba vitte a kormányzati döntések feletti örömében önmaga mórikálását, hogy a Pride szóvivő féltheti állását. A CBA összességében tehát kudarc, viszont tanultak a Kormánytól, ezért ráfeküdtek a reklámra.

A korábbi "olcsó, vegyék, vigyék" típusú reklámokat felváltotta a látványos imázsreklám. Kasszás Erzsi reklámjuk annyira primitív volt, hogy még a dolgozók is szégyenkeztek miatta. De ütött, a CBA ismertsége nőtt. Ezt kellett alulmúlni az új kampányban, amelyet Zana Zoltánnal és Bach Szilviával sikerült is. Ennek a két embernek ugyanis nem kell megjátszania magát, ők alapból hitelesek ebben a szerepben. Ahogy vöröskáposztát dobálnak kínrímes rapre, az maga a magyar ugar sivárságának mélysége. 

A Kasszás Erzsit alakító Balázs Andrea színésznő ráadásul nem is rossz. Van lényében valami kedvesség, öniróniából táplálkozó humor, amely miatt nagyon szerethető művész. Kasszás Erzsi alakítását is átjárta egyfajta parodisztikus kikacsintás a néző felé. A CBA másik arca Mészáros Árpád Zsolt, aki szintén sikeres színész, egyszer lehetett király is.

Na, de Zana junior! Igazi trash celeb, aki jól képes megjeleníteni a CBA-t. Nem kísérem figyelemmel ifjabb Zana munkásságát, viszont átlagos médiafogyasztóként sajnos néha találkozom vele. Ezért tudom, hogy van neki apukája, idősebb Zana, aki a tágra nyílt szemmel való hülyén nézést vitte tökélyre hatvanéves pályafutása során, van továbbá egy lánya, akit szeret, állandó adósságban úszik, a devizahitelt is szépen beszopta, tehát egy igazi lúzer. Pár éve leütötte egy cég "Év dolgozóját" az év végi bulin. Először nagy pofával handabandázott valamit a félelmetes dzsipó reakcióról, aztán az ügyvédei elmagyarázták neki, hogy súlyos testi sértésért jár vagy öt év letöltendő. Ekkor gyorsan becsicskult, amíg a jó magyar igazságszolgáltatás kimosta. Nem tudom, a CBA-reklám megrendelői miért gondolják úgy, hogy ilyen alak miatt járnak majd az emberek a CBA-ba, illetve Keverten kívül mást is vesznek.

Bach Szilvia a másik CBA-arc, ő Icuka a boltvezető. Hát, Istenem, Bach Szilvia! Közel harminc éve tűnt fel az aktuális humorfesztiválon, mint olyan parodista, aki rekedt hangon tud énekeseket utánozni. Érdekes volt. Egyszer. De erre nem lehet életpályát alapozni, neki sem ment. Egyre gyatrább produkciókkal állt elő. Talán bő tíz éve történt, hogy nem voltam elég fürge elkapcsolni az ATV magas színvonalú Sas-kabaré című műsoráról, ahol éppen Bach Szilvia tehetségét élvezhette a nyugatias elkötelezettségű, modern baloldal nyugdíjas munkásőr tagozata. Szilvia az akkor még magát polgárinak álcázó, masszívan ellenzékben punnyadó Viktort állította élcelődése középpontjába. A poénnak maszkírozott csattanót pedig remegő fejjel - értitek, ugye, ugye értitek? - próbálta beleszuggerálni közönségébe, miközben felvitte hangját és szemeit meresztgette. A jelenet beleégett retinámba, ezért komolyan tartok attól, hogy halálom percében lefutó életem filmjéből minden mást törölni fog ennek a szánalmas ripacsnak a produkciója. És most ez az ember a nemzethy bolthálózat kicsi pofija. Miatta is tódulni fognak a népek a CBA-ba.

Ezek ketten mégis jól összefoglalják a "zelmúlt nyolc év" lényegét. Indul az egész azzal a jogosnak tekinthető felvetéssel, hogy legyen jó minőségű magyar áru a jórészt német bolthálózatokból kikopott, átcímkézett szemét helyett, kulturált, tiszta, magyar tulajdonú boltokban. Aztán a magyar tulajok a nemzetieskedő duma mellett alig fejlesztenek, szépen kiszednek minden hasznot, a munkavállalói jogok semmibe vételével kizsigerelik dolgozóikat, a Kormány pedig zsebre tett kézzel végig nézi az egész műsort. A CBA vidéki hálózata döglődik, az emberek inkább járnak vásárolni a folyamatosan terjeszkedni tudó Lidl-be, Aldiba, Sparba, hétvégenként a Tescoba, Auchanba semmint a CBA-ba. A dolgozók pedig - még a jobb helyen lévő boltokból is - elpucolnak.

Ezzel a reklámnak nevezett valamivel a CBA azt üzeni, hogy visszalép az időben, és mivel nem sikerült - a jelentős politikai támogatás mellett sem - a modernizáció, hát ABC-ként fogalmazza újra magát egy műmájer lúzerrel és egy vérkomcsi csasztuskaénekessel. Mintha csak szeretett Kormányunkat látnánk az elmúlt harminc év össznépi kudarcával, amint - a háromszor megszerzett kétharmad felhatalmazásával - szépen megérkezteti az ország népét a legvidámabb barakkba. Egyre elégedetlenebb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy a CBA álmodja a Kormányt, a Kormány őt és mindhármunkat én.