A jó dolgában hülyülő, frusztrált idióta értelmiséginek látszók legújabb sportja, hogy megkérdőjelezzék a jelenlegi világrendet. Nem is lenne ezzel baj, ha megmaradna értelmiségi szellemi maszturbáció szintjén a dolog, de az internetnek hála ostoba prolik ezreinek velőt rázó primitívsége visszhangozza elemi erővel: Legyen új világrend! Sajnos skacok nem lehet, törődjetek bele. "Hát má' mé' nem?" - kérdi a műveletlen bunkó. Elmagyarázom, talán megértik. (Nem fogják.)

Nézzük először Európát, aztán a bolygót. A XX. század közepéig Európában az volt a világrend, hogy különböző dinasztiák, később nemzetek gyönyörűen irtották egymást. Ok mindig volt. Ma az orosz gazemberek miatt rácsodálkozunk a háborúra, mondván, hogy a XXI. században ezt Európában nem lehet megtenni. Ugyan. A XX. század első évtizedének embere is azt hitte, hogy Európában nem lehet háború, hiszen minden trónon első- és másod unokatesók, egyéb rokonok ücsörögtek, élvezvén az uralkodás előnyeit. Ki hitte volna, hogy nem férnek a bőrükbe. Aztán csak összehoztak pár tízmillió halottat. Ebbe az évszázados acsarkodásba az amcsik belépése hozott nyolcvanéves nyugalmat. Ezt a békés időszakot akarják "az új világrend" követelésével felrúgni az idióták. Szellemi bázisuk egyfelől az orosz nacionalizmus egy Dugin nevű szélhámossal az élen. Másfelől az Európában lappangó nácizmus, a világ fejlődését akadályozni akaró keresztény őskövületek (Opus Dei), pártokba tömörült szimpla sovén kretének. Ezeknek az amcsik és az általuk képviselt liberális értékrend az ellenség. Paterolnák őket haza, hogy "az új világrend" örvén folytathassák az elfeledett régi világrend mészárlásait. A germán nácik azt hiszik, hogy ha az amcsik kivonulnak Európából, akkor ők majd táncoltatják a macit olcsó munkaerőként alkalmazva gyáraikban a nekik privatizált orosz földeken kizsákmányolva ásványkincseiket. A ruszkik pedig szinte elélveznek a gondolattól, hogy az atom nélküli fritzeket megzsarolva Iván moshatja csizmáját az Atlanti-óceánban. Ehhez csatlakoznak a szimpla hülyék, akik arról álmodoznak, hogy az "új világrendben" majd orvosolják nemzeti sérelmeiket. És azt sem veszik észre a barmok, hogy ezt csak egymás kárára lehetne. (Viktor bratyizik azzal az oláhval, akinek egyetlen programja, hogy ki a magyarokkal Romániából. A segg hülye erdélyiek meg szavaznak Viktorra.) Tehát az a kérdés, hogy a jelenlegi - sokszor ellentmondásos, kritizálható - Európát érdemes-e lecserélni egy háborúktól sújtott, szétvert, szenvedéssel teli Európára. Szerintem nem, és ebben azt hiszem, hogy az európai polgárok is egyetértenek.

Az amcsik kezdenek ébredezni, és jönnek rá, hogy a német elit egy része kész lepacsizni a ruszkikkal és kiszorítani az USÁ-t Európából egy egységes - német vezetésű - Eurázsia létrehozása érdekében. Ez viszont már globális kihívás, amelyre két válasz adható. Az egyik, hogy jól van, megyünk. Aztán kijátszva a hülyéket egymás ellen teljes káoszba taszítani az eurázsiai régiót, akik letarolván egymást megszűnnek versenytársak lenni a globális rendszerben. A másik, hogy nem megyünk, kidobjuk a férges almákat a kosárból és Európa szövetségben az USÁ-val továbbra is alakítója lesz a világrendnek. Utóbbi az európai emberek érdeke. És szerencse, hogy az USÁ-é is.

Globális megközelítésben ugyanis az emberiség korszak határhoz érkezett. A népességrobbanás, a klímaváltozás, a technikai lehetőségek, a szingularitás közelsége olyan kihívás elé állítja az emberiséget, amelyet csak egységesen lehet megoldani. Madách falanszter színe rémisztő egysíkúságával, de - bizonyos korlátok között - nincs más út. Képzeljük el, hogy a Földet űrhajók hagyják el, élhető bolygókat keresve, gyarmatosítva. Lehet-e megosztott a legénység vallásilag? A zsidó veri a fejét az űrhajó falába, miközben motyog valamit, a keresztény állandóan harangozna, a muszlim naponta ötször keresgéli szőnyegével Mekkát, a hindu füstölője beriasztja a tűzjelzőt és elszívja az oxigént, buddhista semmit sem hajlandó csinálni az imamalom nyekeregtetésén kívül, a kínai a felsőbb parancsot várja, közben feljelenti a többieket, hazudik, és haza akarja lopni színes gombokat, a japán az első szembe jövő bolygóra banzáj rohamot indítana. Lehet-e megosztottság bőrszín miatt? A fehér niggerezi a feketét, a fekete jogokat követel magának köpködve a fehérre, mert a szépapja ingyen dolgozott, az indián besértődik a rézbőrűzés miatt, a dél-amerikai békésen rágcsálja a kokalevelet, de ha elfogy, machetával követeli a védelmi pénzt, a kínai és japán berág, amiért sárgának nevezik a fehérek és a feketék. Lehet-e nemzeti megosztottság? Az arab dinamitot tesz a zsidó maceszgombócába, a magyar visszaveszi a romántól a szendvicsét, mert szerinte azt a román lopta el tőle, az angol hozzávágja a sajtot a franciához, mert Calais ősi brit föld, a német elénekli a „Németország az Univerzum fölött” című dalocskát, a kínai nem ad vodkát az orosznak, mert Szibéria, és ha már ott van, kitol az spanyollal is, hiszen Szibéria és Ibéria közt alig van különbség. Lehet-e megosztottság a nemek miatt? A kapitány kedélyesen alányúl a női beosztottaknak, ha nő a kapitány, akkor élesíti a Putifárné projektet. És így tovább. Meddig jutna ilyen éles konfliktusokkal az űrhajó? A kilövésig sem. Nincs más választás a jövő érdekében, mint ezeknek a viszálygócoknak az elsimítása, kiiktatása. Nem könnyű, de vagy a jövő felé fordul az egységes emberiség, vagy visszazuhan a szétaprózott, véres világba. Ez a tét.

És ki lehet az egységes emberiség világrendjének vezetője? Nem nemzeti, hanem a kulturális vezetés lesz. Úgy képzeljük el, mint az üstököst. Van a mag, és a hosszú csóva. Az üstökös magvát négy - ma már tulajdonképpen egységesült - kultúra adja. Az első a görög szépség és egyéni szabadság ideál. A második a zsidó istenkereső, a világot folyton változtatni akaró intellektualitás, a harmadik a keresztény szeretetkultusz, a negyedik a germán erő. Ezek kultúránk alapjai, amelyek meghatározzák a Föld fejlődését. Persze változnak, egymással is képesek harcban állni, de mégis ez az egyedüli kultúra, amelyre az egységes emberiség támaszkodhat. Nagy előnye ugyanis, hogy egymásra folyamatosan hat és alkalmazkodó. A szépségkultusz például változó, egyszer a sovány embertípus a szép, aztán a pufók (barokk például) - gy.k. plus size. Az egyéni szabadságvágy örök harcban áll az állami elnyomásra törekvéssel, mostanában a multiknak való kiszolgáltatottsággal, de ebben a kultúrában harcban állhat, a keletiekben fel sem merül. A szeretetkultusz a szemünk előtt alakul az elfogadás kultuszává. A nyers erő energiái immár a technológiai fejlődés motorjává váltak. Az intellektualitás új célokat kapott, a jövő problémáinak detektálásával, az arra adandó válaszok kidolgozásával. Melyik más kultúra képes erre? Egyik sem. És amíg nem képesek, addig marad számukra az ökölrázó újvilágrendről való hadoválás.

A helyzet az, hogy az üstökös magja száguld elöl, a csóva csak követi és nem fordítva. Illetve vannak, akik lesodródnak a csóváról és eltűnnek az ürességben. Nekünk magyaroknak legyen ez a tanulság, ha meg akarjuk őrizni magunkat, gyönyörű szép - európai - kultúránkat, akkor a mag részeként kell dolgoznunk az emberiség közös sikeréért. Nem a vesztesek között bohócként hőbörögni, mert úgy eltűnünk a semmiben, mintha nem is lettünk volna.

Mi magyarok tehetségünk, szorgalmunk, munkaszeretetünk miatt a mostani világrend győztesei közé tartozunk. Alakíthatjuk a jövőt is csak el kell hinnünk, hogy - bár nehéz lesz - képesek vagyunk rá. Természetesen választhatjuk a könnyebb utat és beállhatunk a vesztesek közé ugatni a holdat. Ám tudnunk kell, az új világrend víziója átverés, mert valójában nem létezik új világrend. A közelgő választás legnagyobb tétje, hogy a magyarok felismerik-e, hogy mai döntésük a jövőnek felel.

A látszólag könnyebb, valójában véresebb és nyomorúságosabb életet propagáló új világrendről hadoválókból ezért van elegem.

Nem szép dolog embertársainkat patkányokhoz hasonlítani, nem szép. Valójában nem is teszem, ámbár a Békemenet muszkavezető, dagadt komcsijai megérdemelnék. (Szokták ők ennél durvábban minősíteni nemzettársaikat.) A Patkánymenet kifejezés a jelenséget próbálja leírni, mintája - az évszázadok során sokszor feldolgozott - hamelni patkányfogó legendája.

E szerint Hameln városában elszaporodtak a patkányok, amely már a várost fenyegette. Kiirtásukkal nem bírtak a városiak, így egy hivatásos patkányfogót kerestek. Jelentkezett is egy, akivel megalkudtak a patkányvész megszüntetésének áráról. A patkányfogónak bűvös sípja volt, melyen elkezdett játszani, a patkányok pedig követték őt. A révületbe esett, táncoló patkányokat becsalogatta a Weser folyóba, ahol mind megdöglöttek. A történet azzal folytatódik, hogy a város nem akarta kifizetni a kialkudott összeget, ezért a patkányfogó ismét belefújt sípjába, és a város összes gyereke követte, akik már soha nem tértek vissza, a Koppel-hegy elnyelte őket. Eddig a történet. Irodalomtörténészek, lélekbúvárok, történészek századok óta próbálják megfejteni a legenda valóság alapját, allegóriáját. Mi, magyarok abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megélhetjük a jelenséget március 15-én.

Igaz, október 23-án már kaphattunk ízelítőt a révületbe esett patkányokból. Ezek a nem gondolkodó, buta, feltüzelt emberek képesek voltak a ruszki- és komcsiellenes forradalom évfordulóján egy véreskezű, hazaáruló, muszkavezető - Apró Antal „Soha többé!”- jelmondatával felvonulni. Milyen szintű butaság, rohadtság, elvetemültség kell ehhez? Oszt' mekkorát nézhetett a Patkánybűvölő, amikor szembetalálta magát ezzel a jelszóval, midőn harminchárom éve Viktorként maga mondta a következőket: "Emlékezzetek, 1956. október 6-án, Rajk László temetésének napján a párt napilapja, a Szabad Nép öles betűkkel hirdette címlapján: Soha többé! Csak három hét telt el, és a kommunista párt ÁVH-s keretlegényeivel békés, fegyvertelen tüntetők közé lövetett. Két év sem telt el, és az MSZMP Rajkéhoz hasonló koncepciós perekben ítéltette halálra ártatlanok százait, köztük saját elvtársait."

És most a demokratikus, polgári átalakulás kísérletének nagyszerű ünnepén - amely egyébként a modern magyar nemzet megszületésének ünnepe - ismét vonul a nyilvánvaló kudarcok elől extázisba menekülő patkánytömeg. Akik nem akarnak emlékezni arra, hogy ezt a szabadságharcot, a magyar történelem egyik legnagyszerűbb eseményét ugyanaz az orosz barbárság verte le, amelyik napjainkban "tömeggyilkol" a magyar határtól pár kilométerre. Az önkívületbe esett - Alavju Viktor! táblákkal vonuló - patkányok azt a kérdés sem merik feltenni, hogy Putyin kottájából játszó, végletesen elhízott, gyáva tróger Patkánybűvölő miért változott meg. Hogy jutott el a politikáját nagyban az oroszellenességre alapozó Viktor addig, hogy stratégiai nyugalommal lett muszkavezető?

Mit is mondott Viktor Nagy Imre temetésén? "Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak." Oszt' Patkánybűvölő uralma alatt hol vannak ma szabad választások, hiszen az ellenzék jelöltjét nem engedik az állítólagos közmédiába, valójában Goebbels Sugaldába?

És Viktor leghíresebb mondata: "Ha nem tévesztjük szem elől '56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről." Most pedig a Patkánybűvölő igazi orosz oráljobbágyként térdel egy Putyin nevű háborús bűnös előtt. Idejutott ez az ország.

Ezért talán jogos a felvetés: Miért nem teszik fel maguknak a Patkánymenet csoszogói azt az egyszerű kérdést, hogy mi történt Viktorral? Mivel zsarolja Vologya? Mert az egykori Viktor és a mostani Patkánybűvölő köszönőviszonyban sincs egymással. Ma csak tippelni lehet, de egyszer az orosz levéltárakból a kor Kun Miklósa majd elénk tárja Viktor/Patkánybűvölő szomorú történetét. (Magam valami nagyon csúnya Szájer-féle emberi megingást sejtek a háttérben.)

Addig viszont vonulnak a Patkánymenet extázisában ezek a szerencsétlen nyomorultak, és nem is tudják, hogy "most veszi el tőlünk - mai fiataloktól - jövőnket" a Patkánybűvölő. "Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik."

Vonuljatok hát derék Patkánymenetelők, vonuljatok! A Patkánybűvölő szépen belevezet titeket a Dunába. (Gyökereknek: Ez a katasztrófa allegóriája.) Értetek olyan nagyon nem kár, remélem, ezt ti is belátjátok. Az országért igen. Ezért van elegem a Patkánybűvölőből és a Patkánymenetből.

Estefelé autózgatok hazafelé, midőn rám szól a saját autóm, hogy tankolni kellene. (Ha már nekem nincs annyi eszem.) Korábban az OMV-nél szoktam megejteni a műveletet, de a hatósági ár óta nem akarok nekik veszteséget okozni, ezért a MOL benzinkútjához veszem az irányt. Azaz venném, ha lehetne. Lekanyarodás előtt látom, hogy „villany leo”. Setét van mindenütt, akárcsak a Tiborcz által megvilágított városokban. A kútnál kiírás: 18 órától zárva. Ajvé! Ez a kút eddig 0-24-ben ropta, most meg rövidített nyitvatartással nem áll kedves vendégei rendelkezésére. Pedig ez nem országúti kút, amelyeket az átmenő külföldi kamionosok szárítanak ki apróért. Nem, ez normál városi benzinkút, de már ők sem bírják. Szóval, akárhogy is titkolja a valamiért Magyarország Kormányának nevezett Putyinszopolda, ez bizony benzinhiány a javából.

Tipikus neokomcsi (populista) kormányzás eredményeként célozza meg a jó Viktor Venezuelát. Amikor novemberben elkezdett felfelé mászni az olajár, a mi drága Viktorunk feltűrte az ingujját és megállította. Igaz, hogy ez már '73-ban a komcsiknak sem sikerült, de Viktor nagyobb komcsi mint Fock Jenő, úgy hogy uccu neki. Természetesen, aki látott már messziről piacgazdaságot, az pontosan tudta, hogy ez reménytelen küldetés, de hát magyarázza el valaki egy tőről metszett populistának, aki az utóbbi száz év legrosszabb kormányzásáról ilyen akciókkal terelgeti el az ostoba magyarok figyelmét. Persze a nép egyszerű gyermekeinek tetszett, hogy 480-ért tankolhat, azt meg nem kérdezte senki, hogy a veszteséget ki állja. A kutasok is beszartak, mert a hatósági ár mellé jól be is lettek fenyegetve kútjuk államosításával. Ez persze akkora kamu, mint ide Lacháza, de az egzisztenciájukért remegő kutasok beszopták. Nincs ugyanis senkinek - még a mumusként felfestett MOL-nak - sem olyan az emberállománya, infrastruktúrája, amellyel képes lenne megfelelni ennek az elvárásnak. (Nyíltszínen Hernádi is bólogatott buzgón, de hát tudjuk, hogy a még vesztegetni sem tudó kiváló Zsolti nem borkaizni menne az Adriára, ha Viktor egy reggel rosszul ébredne.)

A szar pedig az idő múlásával nem apadt, hanem egyre gyűlt. Év elejére maguk a kutasok is belátták, hogy nincs hova hátrálniuk, a veszteségeiket már nem tudják finanszírozni. A bamba Varga éppen jó ütemérzékkel kezdett el arról ugatni, hogy a kutasoknál lévő árrés elég lesz a veszteségek fedezésére, ezzel hergelve a fideszprolikat az új kulákok ellen. A nyomás viszont nem enyhült, a csak láncaikat veszíthető kutasok alázatos petícióval, hétrét görnyedve járultak a Putyinszopolda üzemeltetőjéhez, hogy hát akkor tenne már valamit. Innét kezdett derengeni Viktor számára, hogy elfogy a mások - kutasok - pénze a választásokig, abból meg nagy baj lesz more. De közben lassan hatszáz forint körüli literárat kellene fizetni a naftáért, az meg a választóknál verné ki a biztosítékot, hiszen az a rezsiharc nevű népámítás kudarca lenne. Mit lehet tenni?

Semmit. Látszatintézkedésekkel átmenetileg befogni a kutasok száját. Köztük olyan zseniálissal, hogy vegyenek fel kamatmentes hitelt. Hát tényleg, hogy erre eddig nem gondolt senki! Viktor egy zseni! Hitelből finanszírozni a veszteséges működést. Közgazdasági Nobel-díjat neki, izibe! De a kutasok nem értették meg a Viktort, és tovább hőbörögtek. Na, erre előjött Viktorból a nagylelkű, és elrendelte, hogy a nagyker ár is legyen 480 forint. Zsenikém azt gondolja, hogy ha 480-ért kapja a kutas és 480-ért adja el, akkor nem keres, de veszteség sincs. Az életében sosem dolgozó Viktor honnan tudná, hogy olyan apró költségek terhelik a kutasokat, mint a foglalkoztatottak bére, közterhe, franchise díj, bérleti díj, és egyéb piszlicsáré összegek. Szóval a veszteség így is masszív. A probléma tehát nem oldódott meg, ezért a Putyinszopolda most kerek húsz forint valamikor, valaki által visszatérítendő állami támogatást ad literenként. Csodás! Csiribi-csiribá és eltűnt a veszteség. Priceless! Hát mi kell még nektek lipsyk? Aztán mégis csak bezárnak hatkor, regionális és időbeli benzinhiányt okozva. 

(forrás: portfolio.hu)

A kutasok talán rájönnek, hogy április 3-ig senki sem menti meg őket a csődtől. Ahelyett viszont, hogy kiállnának magukért, sunnyognak. Tipikus jobbágytudat. Most, a választások előtt komolyan veszi őket a Putyinszopolda, utána - ha nyer a Viktor - végük. Mészáros Andi majd megkapja az összest. (És ezt lehet? Igen Ááándi.) Ha nem nyer a Viktor, akkor pedig a nép rohanja meg őket a 700 forintos ár miatt. Ma még bármire rákényszeríthetnék a Viktort - áfa- és jövedékiadó-csökkentés, piaci ár lassú visszavezetése stb. - holnap semmire. Érdekes egyébként a MOL hallgatása, hiszen a hatósági áras nagyker árral ők is a szopórollert hajtják keményen, de Hernádi - a fenti okból - nem cége érdekeit képviseli. A veszteség pedig náluk is halmozódik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a felsőoktatás átalakítása során egy rakás egyetem MOL részvénnyel lett kistafírozva, érdekes lesz nézni, hogy MOL osztalék hiányában jövőre mire mennek. (Tönkre.)

A Putyinszopolda populista politikájának árát előbb-utóbb mindenki megfizeti, mert a rezsiharc sikere egy ordas nagy kamu. A fogyasztó többszörösen (tankolóként és az elszálló árak után az inflációban), a benzinkutasok, a mezőgazdasági felhasználók, a MOL, egyes egyetemek és végső soron az adózók, mert az ő befizetéseikből van a támogatás. De addig az a látszat, hogy Viktor megállította a benzinár emelkedést. (Fél kézzel.) A Valóság viszont éppen széttöri a Látszatot a lopakodó benzinhiánnyal. Amelynél lesz még rosszabb is. Nekem már most elegem van belőle, Önöknek pedig nem sokára elegük lesz.

Most nézem a ruszkik elmebeteg cárját, ahogy ukrán nácikról vizionál, drogosokról (Tomi, Tóni, Árpi, fussatok), meg arról, hogy az ukránok puccsolják meg saját vezetésüket. Azt hiszem, Vologya, itt a vége. (Zelenszkijt például a nácik az áldozatszerepre predesztinálnák.) Olyan ez, mint mikor a cár jól meg akarta büntizni a japcsikat, aztán Csuzimánál kicsit ki lett porolva a nagy ruszki valag.

Vologya minden szempontból bebukta. Politikailag totálisan, a katonai buktára még egy kicsit várni kell. A vörös armada hiába van elvileg fölényben, korszerű fegyverekkel igen könnyen a vastelepre lehet küldeni a negyven éves tankokat. A kezdeti sikerek naponta fognak szétmállani. Mert odáig könnyű, amíg az autópályán kell rodeózni a tankkal - bár hős magyar hadseregünk az M7-esen is tudott hősi halottakat produkálni -, de mi lesz a tankokkal a városokban? Ahol a szláv vendégszeretet jegyében welcome coctailként Molotov elvtárs kedvencével fogadják őket. Felrázva, nem keverve. Budapest 1956-os és Groznij 1994-95-ös ostroma bebizonyította, hogy a tankok városi harcban csak arra jók, hogy korrigálják a Tiborcz-féle közvilágítás hiányosságait, a benne ülők számára pedig demonstrálják a globális felmelegedés problematikáját. És ez a ruszkiknak Kijevben még hátra van. Látható hát, hogy szegény - értelmi képességekkel terén kihívással küzdő - Vologya elgaloppírozta magát. Az ukrán harci kedv nő, az utcai harcokban a ruszkik helyzete reménytelen. Természetesen lehet ezt fokozni, és buggyant Vologya meg is teszi. Csak az rohadt sok civil áldozattal jár. A közösségi média korában normális ember ezt nem vállalja be, de ki mondta, hogy Vologya normális? Ez a hülye azt hitte, hogy virágesővel fogadják - kik lehettek azok a barmok, akik ezt elhitették vele? - de a javelin nem virágot jelent amerikaiul. Az orosz szó már így is a köpedelem kategória tisztességes értékrenddel bíró országokban, civilek mészárlása a barbárság jelképévé teszi Oroszországot. Egy elmebeteg által uralt barbár birodalommá.

Hülye Vologya - miközben elmeroggyantként a Szovjetunió feltámasztásáról vizionál - szépen felült a cári birodalom katasztrófába rohanó vonatára. Mint I. és II. Miki. És reményeink szerint úgy is fogja végezni. Minél hamarabb, annál jobb. Sok szenvedéstől kímélődne meg a világ.

Ugyanakkor tényleg csak egy idióta csinál ilyet. Mert ez a Vologya egészen jól élt. Lophatott kedvére, szopathatta az orosz kurvákat, hatalommániáskodhatott 0-24-ben, rugdoshatta muzsikjait, ahogy tetszett. Mi kellett még ennek a hülyének? Egy golyó abba botoxolt fejébe. Na, az hiányzott neki. Meg fogja kapni. Esetleg agyvérzést írnak a halotti bizibe, ezzel fel tud zárkózni a kis Szoszóhoz. Mert azt ugye senki sem hiszi, hogy egy elmebeteget engednek babrálni a piros gombbal.

Vologya tehát igazi herostratosi elme. Hős akart lenni, de úgy kerül be az emberiség - és Oroszország - történelmébe, mint egy tömeggyilkos elmebeteg. Van egy külön hely az ilyeneknek a pokolban. Vologyának is ott a helye, várják már a többiek.

És remélem követi Viktor Győzövics is. Valaha kedveltem, ezért nem kívánom neki, a szoros Vologyakövetést, de ha eljön az idő, kerüljön oda ő is.  Már több fórumon megjelent párhuzamként Teleki Pál búcsúlevele, idézzük fel az idekívánkozó mondatokat: "Szószegők lettünk - gyávaságból - ... A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk - mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet." Aktuális, ugye?

Meg azok a ruszki bérenc komcsi taknyok is kövessék, akik mentegetik az orosz inváziót. A munkásőr Bencsik, akinek szerkesztősége Losonczi Pál egykori rezidenciájában dekkol (összenő, ami összetartozik), az ifjú gárdista Gajdics, a muszkavezetővé avanzsált, lakás-bizniszben ügyeskedő Bayer, és a többi nemzethy szarzsák. Menjenek Oroszországba, szeretettel. (Ámbár javukra írandó, hogy nyíltszínen hülyénenek nevezték Viktor Győzövicset és a honvédelmi izét, aki állítólag miniszter. Mert azt mondta ez a Bayer: "Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, ezt egy hülye is tudja." Viktor Győzővics és a magyar honvédelem (vót röhögni?) irányítója Bayer szerint hülye, mert ők tudták, hogy a békés Vologya sosem vetemedne arra, hogy elhallgattassa a vele egyet nem értőket.) Ugyanakkor nem látszik, hogy a jobboldali értelmiség elhatárolódna ezektől a ruszkiszopó tetvektől. Munka van, srácok! Nem a Terror Házánál kell lózungokat pofázni, hanem elküldeni Vologyát meg az oroszokat a kurva anyjukba. És azokat is, akik magyarként kiszolgálják őket.

Végül tisztelet a Kígyó-sziget hőseinek. Igen, így kell ezt! Baszódjanak meg az oroszok! Akkor is, ha "hát ennyi volt". De ennek a döntésnek a hősiességét - és annak erejét - úgysem érti sem a degenerált Vologya, sem magyar csicskája, Viktor Győzövics, sem a nemzethy hiéna banda. Akkor sem, amikor a Szabad Világ szabad népei azt mondják: Vologya, neked és gengszter gyülekezetednek kampó!

Brezsnyev elvtárs telefonon hívja Kádár elvtársat a KB ülésen. Kádár természetesen azonnal felveszi, a többiek ezt hallják: Da, Brezsnyev elvtárs, da, igen, da, da, nyet, da, da-da, da. Daszvidanyija Brezsnyev elvtárs, daszvidanyija. Apró Antal hüledezve megkérdi: Mire mertél nemet mondani, Kádár elvtárs? A telefonközpontos szólt, hogy bonthatja-e a vonalat. - válaszolta Kádár.

Hát itten vagyunk a vicc születése után ötven évvel, és a mi igen demokratikus Viktorunk nagyjából ilyen viszonyban van a derék Putyin úrral. (A lengyelek szerint még ennél is bizalmasabban.) Közben ugyan hazánk EU-tag, meg NATO-tag, csak Vezénylő Tábornokunk maradt ruszki bérenc. (Hiába, azok a fránya kompromatok.) Az ukrán helyzet megmutatja, amit régen sejthettünk, Magyarország miniszterelnöke - egykor szeretve csodált Viktor - muszkavezető. Azzal, hogy Putyin úr asztalhoz rendelte Moszkvába a támadás előestéjén, már sokat elárult. Azóta egyre nyilvánvalóbb. Mint akinek a fogát húzzák, úgy csatlakozik az egységes atlanti szankciókhoz, belengetve azok vétózását. A nagy utcai harcos tele gatyával okoskodik a konfliktusból való kimaradás szükségességéről, mintha bárki elvárná, hogy a legendás magyar víztisztító haderő verje el a ruszkikat Kijev alól. Természetesen magunk sem akarjuk, hogy hazánk belesodródjon a szláv testvérek pofozkodásába - hiszen ezek között minden saller jó helyre megy -, de az atlanti szövetségeseinket talán jobban kellene támogatni. Például itt az alkalom, hogy a ruszki gazdasági nyomulást visszafordítsuk szövetségi kötelezettségekre hivatkozva.

Többször éltünk a gyanúval, hogy a '90-es rendszerváltás hátterét nem ismerjük, ezért nem tudható, hogy milyen arányú ruszki befolyást engedtek meg Magyarország felett az oroszoknak. Az viszont nyilvánvaló, hogy a szovjetek stikában nyomulva már bőven túlterjeszkedtek a számukra engedélyezett kvótán. Már nem csak a spájzban vannak, hanem övék a konyha és a nappali egy része is. Az ukrán konfliktus nemzetközi szankcióit kihasználva itt az idő a kiseprűzésükre. Az orosz kémbankot egy laza mozdulattal ki az ajtón a szarni készülő macska után. Paks II. felfüggesztve, amíg nem rendeződik a helyzet. (Szövetségi támogatással még nemzetközi bíróságon is nyerhető lenne az esetleges visszafizetés megtagadása.) Az egyiptomi vonatbeszerzés - amely valójában orosz biznisz magyar fedőcégekkel - stornó. Aztán a Putyin úr köreihez sorolt Rahimkulov tesók OTP-befolyását is elviheti a cica. A hévizi dácsatulajdonosok is kereshetnek maguknak új befektetést a festői Aral-tó mellett. I tak dalse. Egy szövetségi feladatait komolyan vevő országban ezeket a lépéseket laza csuklómozdulattal meg lehet oldani. Kapnánk a simiket, védelmünkre pedig az amcsi csapatokat. De nem, Viktor most nem akarja hazazavarni a ruszkikat, mint azt a legendás beszédében tette. Vajh, miért, elvtársak? Mi az oka? Mert a nemzeti érdek ezt diktálná.

Ám az is lehet, hogy van egy jó nagy csavar az egészben és Viktor egy geci izé géniusz. Ha kitör valami háború bárkik között, nem kell költségekbe, véráldozatokba verni magukat a feleknek. Nincs más dolguk, mint odahívni a cseh, román és magyar küldöttséget. Ahová a csehek és románok állnak, azok fognak győzni. Amennyiben bárkiben kétely merül fel konfliktus ilyen eredményére vonatkozóan, ultima ratioként hívják be a magyarokat. Akihez mi odaállunk az a biztos vesztes. Kész. Egy puskalövés és emberáldozat nélkül meg van oldva a dolog, írhatják alá a békefeltételeket. Nyugati szövetségeseink tudják ezt, ezért nézik el - és titokban támogatják - Viktor Putyinszopását. Majd kell nekik, hogy a magyarok miatt veszítsenek. Lószart, mama! Putyin úr tehát - hiába ravasz róka - ezt most benézte. Ha ismerné a magyar átkot, esze nélkül tuszkolná át Viktort az atlanti oldalra. Azok meg felbontatlanul adresszálnák vissza Putyin úrnak. Szépen elpingpongoznának, addig sem öldökölnének. Magyarország pedig gyönyörűen keresne a bolton. Hatalmas összegeket kapnánk azért, hogy csatlakozzunk a másik oldalhoz. Tiszta Ordító egér-effektus, de megérné. Hazánk pillanatok alatt kanyarban előzve hagyná el Ausztriát és lenne a világ legfejlettebb országa. Kinek olaja van, kinek tengere, ásványkincsei, nekünk vesztes történelmünk. Ideje lenne hasznosítani, itt az alkalom, Viktor!

Ha viszont nincs ez a mesterterv vagy szeretnénk megtörve az átkot végre a győztes mellett állni, vagy csak betörlesztenénk egy picit az oroszoknak az elmúlt százhetven év szemétségeiért, akkor itt az idő kizavarni a ruszkikat a spájzból. Mert nekünk, magyaroknak - leszámítva a hazaáruló muszkavezetőket - elegünk van a házunkban zabráló oroszokból.

Furcsa műsor ez a Cápák között, amely arra épül, hogy pénzt tarhálnak emberek üzleti elképzeléseik megvalósítására. Az alapötletnek viszont pont most nem kedveznek a pénzügyi viszonyok. Ma, a hiperhitelezés korában csak annak nem vágnak utána bankok, pályázati ügynökségek pár tízmilliót, aki direkt elkerüli őket. Amikor valamelyik versenyző előadja, hogy neki ötmillióra van szüksége, az kissé mosolyra fakasztó, mert ötmillió forintnyi vagyont az átlag magyar a spájzban tart a befőttek mögött. Nem tétel. (Kivéve természetesen a plebejusok gyöngyét, neki nincs semmije. Mondjuk annyit is ér.) A műsort ezért nem érdemes nézni, ez csak a körítés.

Az igazi érdekességet egyfelől a Cápák, másfelől a tarhálók adják. Szentkirályi Levente kifejezetten jó arc. Ezt a "jó arc"-ságot a srác belülről hozza, amely hitelessé teszi. Egyszerűen azért, mert megengedheti magának azt a luxust, hogy magát adja. Van mögötte teljesítmény sok munkával, rakás szerencsével összehozott vállalat. Most már élvezni akarja az életet, amelybe belefér a kedves kritika, a poénos beszólás, a saját hülyeségén való pirulás. Lakatos István a karót nyelt okoskodó, amelyet a "számok embere" stílussal leplez. Nem túl jól. Mert az egyéb beharangozókból, felvezetőkből sokkal szimpatikusabb ember képe rajzolódik ki, kifejezetten értékes gondolatisággal. A Petyának becézett fiú az a típus, akinek már az óvodában is kocka volt a jele. Azóta sokat járt a fal mellett, ezért dörzsöltnek gondolja magát. De ez inkább ellenszenvesssé teszi. Ezt próbálja szegény leplezni valami erőltetett lazasággal, amelynek kifejezője a rózsaszín zakó, de ezzel meg átcsúszik a nevetséges kategóriába. Erőlködik, de éppen az erőlködési kényszer mutatja, hogy még nincs Balogh Levente vagy Moldován András szintjén. Még nem engedheti meg magának a "hülye vagyok, hát hülye vagyok, Istenem, ki érdekel" lazaságát. Mivel a kocka kategóriában nyomul, az összes appfejlesztő titkos reménysége, és egyben ellenfele is. Oszt' csodálkoznak, hogy miért kaszálja el őket. Hasonló helyzetben van Szabina is. A hölgyet nagyon tisztelem elszánt profizmusa miatt. Nem lehetett könnyű a "drog tekintetében kihívással küzdő" Árpa úr feleségéből önálló üzletasszonnyá válni. De ő ügyesen felült a "fenntarthatóság" nevű bullshit hullámra, és lovagolja keményen. És éppen ez a hátránya is. A versenyzők egy része szintén erre a hullámra akar felkapaszkodni. Csakhogy Szabinának nagyon sok munkája, energiája, pénze, álmatlan éjszakája van ebben a talán bővülő, de azért még vékony piacban. Kell neki versenytárs? Nem kell. Tehát kasza. És ezt nem mindig tudja leplezni, pedig szépen, kulturáltan fogalmaz, de az a láb sokszor kilóg. Moldován Andrással pozitívan vagyok elfogult. Pár éve merészeltük ekézni az ő Jack's-ét. Az Index címlapra tette, ölég sokan olvasták. Moldován úr válasza nem az volt, hogy tiltakozott volna, nem. Ő kérem, kitette a cég honlapjára, udvariasan megvédte alkalmazottait és orvosolta a kritikaként megfogalmazottakat. Fehérek közt egy európai. Cápaként is a legérdekesebb figura. Karcosan fogalmaz ha úgy látja, nem szereti a mellébeszélést, a felesleges vetítést, ugyanakkor bohóckodik, ha kedve tartja. Sok tekintetben vállán viszi a sót.

A zsűri a legérdekesebb része ennek a műsornak, amelynek tagjai két részre oszlanak. Levi és Moldován úr már beértek, életkoruk, tapasztalatuk, személyiségük, mint a jó bor. Ők önmagukban tudnak szórakoztatóak lenni. Petya és Szabina a feltörekvő kategória. Még nem engedhetik meg maguknak saját személyiségük felvállalását, ezért szerepet játszanak valószínűleg az életben is. Ez esetenként Oscar-díjas alakítás. máskor Málna-díjas. A hullámzó teljesítményük adja a szórakoztató részt. Lakatos úr a senki földjén bolyong. Már nem feltörekvő, de még nem is jó bor. Ezért a számok mögé bújik. Ha egyszer előjön, kiderül milyen is valójában.

A másik tényező a tarhálók eklektikus csapata. Vannak tök idióták, álomvilágban élők, és profik is. Kicsit olyan ez a társaság, mint a teheccségkutató műsorok első részei, ahol jókat lehet nevetni a sok debilen. Mert azok az igazi hülyék, akik nem tudják magukról, hogy hülyék, ezért komolyan nyomják fullba' a kretént. A műsorkészítők jó arányban adagolják a remek ötleteket és a virtigli ostobaságokat. De nem lehet nem észrevenni a sok valóban tehetséges fiatalt. Tizen-, huszonéves srácok, leányok jönnek jó ötletekkel, felkészülten. Csodálom őket és remélem sikerrel járnak majd az élet országútján. Ha ennek az egésznek csak ennyi lenne az értelme, már megérte.

A Cápák között összességében egy nagyon jó, szórakoztató, egyfajta üzleti kultúrát közvetítő műsor, amelyet kifejezetten szeretek. Akkor miért írtam azt, hogy elegem van belőle? Mert egy kattintás vadász tapló vagyok, azért.