A nyár folyamán suttyomban megszűnt az Index blogketrecének közéleti részlege. Mit tesz Isten, ezek a blogok valahogy nem illeszkedtek a szittya fősodorba, kifejezetten kritikus véleményt fogalmaztak meg a korszak névadójának e földi tevékenységével kapcsolatban. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy maga Viktor jelentette ki élőszóval, hogy: "Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk." Ezért ha tudná, mi történt bizonyára nem engedné. Bizonyára.

A népharag a két látszattulaj ellen fordult, de felesleges őket bántani. Abban az országban, ahol közel kétszáz sajtótermék tulajdonos ugyanazon nap ugyanazon órájának ugyanazon percében ajánlja fel saját tulajdonú újságját egy random összetákolt alapítványnak, erős képzelőerő kell ahhoz, hogy a blogketrec névleges tulajait sejtsük a döntés mögött. Inkább a Propagandaminisztérium valamelyik porcukros orrú zsenije fundálhatta ki a nagy ötletet, a nem tetsző blogok nyilvánosságra jutásának ellehetetlenítését. Persze ezt is vigyázva, hiszen még csak az hiányzik, hogy botrány legyen a néppárti vizsgálat kellős közepén. Most, amikor Viktor strébert pávatáncol éppen, és Putyin úron edzett technikáját boldogan bocsátja minden fritz rendelkezésére, aki szembejön. És mégis meglépik, mert a Propagandaminisztériumban az egy négyzetméterre eső kretének száma magasan a magyar átlag felett van, pedig az sem alacsony. Hiába, kockázat nélkül nincs rizikó.

Ha a Propagandaminisztériumban keccsölőknek lenne esze, rájönnének, hogy feleslegesen izmoznak. Először is a blogszféra már nem nagy cucc. Tíz-tizenkét éve jelentős dolog volt a blogolás, ma értelmiségi rétegműsor. Napjainkban twitteren irányítják a világot - agyal is mindenki a covfefe lényegén -, a söpredék pedig instázik, előregyártott képekre előre gyártott hangulatjelekkel reagálva. Kit érdekelnek ma már a blogok? Egy-egy bejegyzés olvasottsága pár ezer, jó esetben néhány tízezer olvasni még tudó, gondolkodásra még képes embert foglal le. Ezért bevállalni egy balhét az EP-ben a poziosztások közepén? Igen hülyének méltóztatik lenni a döntéshozónak.

Osztán nézzük azt is, hogy milyen blogokat érint a tűrt kategóriából a tiltottba kerülés? Vannak ugye a nyíltan vörös blogok. Ezekben a Viktor a hét hat napján rendszeresen meg szokott bukni, a hetediken pedig megpihen újabb bukása előtt. Szórakoztatóak, de nem hitelesek mindaddig, amíg a baloldalról szóló kurva jó könyv reménybeli szerzőjének saját kormányzóképtelenségéről valló ordenáré stílusú beszédében a retorika csúcsát látják. Nem sok mindenben értek velük egyet, de elzárni őket a nyilvánosságtól aljasság. Aztán vannak a jó lényeglátást vagánysággal ötvöző blogok - Vincent és Mentálisék - akik rohadt jók. Kár őket megfosztani olvasóiktól. (Ezért sem örültem Mentálisék önkéntes száműzetésének.) Ott vannak továbbá az intellektuálisan kritikusak, mint például az 1000 leütés vagy a Bekiáltás a maguk okos gondolataival. Hát őket aztán mér? Ezektől a blogoktól fél a hatalom? Szánalmas.

És kit csapnak be ezek a jó emberek? Elsőként Viktort magát. A KESMA főürgéje kinyilatkoztatta, hogy a jó tollú újságírók sajna nem a szittya vonalon futnak. Erre a sakál különítmény elkezdett üvölteni, melynek eredményeként az ipse repült. A narancs komcsi banda valahogy nem merte összeszedni bátorságát a vonyításra, amikor Viktor tartalmilag nagyjából ugyanezt mondta. Többször kifejtette ugyanis, hogy ő reggelente arra ébred, hogy a baloldali túlsúlyban lévő média őtet rúgja állandó jelleggel. Fordítsuk le Viktort. Tehát a mi Viktorunk minden reggel nem a segg hülye propagandát olvassa, hanem - a Népsporton kívül - az ellenzéki oldalakat. Ha ugyanis a rengeteg közpénzből kitömött pártsajtót olvasgatná, nem lennének ilyen poszttraumásstressz-élményei, mert azokban biztosan nem rugdossa őt senki. De a Viktort nem érdekli a borzalmasan hülye tagságnak szóló primitív agitálás, ő kifejezetten az ellenzéki lapokat bogarássza. Ha pedig az e körben piacvezető Index népi internetjéről eltűnnek a kritikus hangok, és maradnak a tzatziki receptek, akkor Viktor boldogan ébredhet reggel azt gondolván, hogy minden rendben van. Boldogan, csak becsapva és a legszűkebb környezete által hülyének nézve és elárulva.

Természetesen a széles néptömegek is becsapva érezhetnék magukat, ha tudnák, hogy el vannak zárva a hivatalostól eltérő nézőponttól. Úgy járnak szerencsétlenek, mint nagyszüleink, akik addig hallgatták a rádióban a dicsőséges haderő rugalmas elszakadásáról, meg a front kiegyenesítéséről szóló diadaljelentéseket, míg a Sztálin-orgonák már a város/falu határából riasztották békés nyugalmukat. Szar dolog lesz egyszerre szembesülni a valósággal. És kiszámíthatatlan.

'Oszt kivel csesznek még ki a remek ötletelők? Nem fogják elhinni. A pénzért hülye fideszes bérkommentelőkkel. Bizony ám elvtársak, veletek. Nem lesz rátok szükség. Ha ezek a blogok visszaszorulnak, hol véditek a védhetetlent? Mehettek vissza a balettbe ugrálni. (Minket azért látogassatok kérlek, baromi jók vagytok.)

Viktor nagy dumája mostanában - ezzel házal külföldön -, hogy ő politikai stabilitást teremtett Magyarhonban, lehet jönni összeszerelő üzemet építeni. Na hiszen. Az ilyen akciók viszont leleplezik. Egy valóban erős alapokon nyugvó, stabil hatalmat nem zavar a ius murmurandi, sőt eltűri, mert a társadalmi feszültségek levezetésének egyik terepe. A saját korrupciós mocskában kuksoló, bűnei kiderülésétől rettegő, hatalomnak látszó fostenger viszont nem tűrheti el még a szelíd kritikát sem. (Azt pedig, hogy kiröhögjék kifejezetten rosszul viseli.) Ezért kitiltja a neki nem hozsannázókat a nyilvánosságból. Megüzenve a még egyáltalán gondolkodni hajlandóknak, hogy: Nix ugri, bugris!

Rossz taktika, mert ha a rezsim engedi a társadalmi gőz leeresztését például a vele szemben kritikus blogok megtűrésével, akkor esetleg nem egyszerre lesz elegük az embereknek ebből a nagyszerű, korszakos rezsimből, amelyről köztudomású, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika.