Midőn a nem kormánygép leszáll a dallasi repülőtér kifutójára, az utasoknak a következő tájékoztatást mondja be a helyi műsorközlő: "Vnyimájnye, Vnyimájnye! Dr. Viktor Győzővics Orbán KGB ügynök urat várják elvtársai a dallasi tankönyvraktárnál a Lee Harvey Oswald-díj átadójára! Pavtarju! Vnyimájnye, Vnyimájnye! Dr. Viktor Győzővics Orbán KGB ügynök urat várják elvtársai a dallasi tankönyvraktárnál a Lee Harvey Oswald-díj átadójára!”

Viktor, te egy magyargyűlölő, nemzetgyilkos, náci, tolvaj geci vagy. Ámbár előfordul, hogy félreérthetően fogalmazok.

Év elején dörmög nekem egy barátom, hogy van megtakarítása, vesz fel hozzá kedvező hitelt, és vesz rajta lakást, mert ez jó befektetés. Mit szólok hozzá? A devizahiteles időszakban megszoktam az ilyen kérdéseket, és az elvárt reakció a lelkes bólogatás, mert a kérdező nem a véleményemre kíváncsi, hanem önigazolást keres. Ezzel a cimbivel viszont azt képzeltem, hogy vagyok olyan viszonyban, hogy óvatosságra intsem. "Most van x millió megtakarításod, 'oszt lesz egy valag hiteled, nem jó csere." De igen, mert az ingatlanárak mennek fel, a hitel kedvező, a törlesztő tíz évre fixált, baj nem lehet. Ó te kis csacsi! - mondtam - Szart se ér a fixálás, ha baj van. A rendszarváltás előtt az egész országnak volt OTP-hitele öt százalékos kamaton. Aztán lett harmincöt százalékos infláció, a helyzet tarthatatlanná vált. Bokros az ő csomagocskájában törvényileg felülírta a korábban megkötött egyedi szerződéseket, amit az Alkotmánybíróság - gazdasági szükséghelyzetre hivatkozva - jóváhagyott. Aki tudott, viszonylag kedvező feltételekkel előtörleszthetett, a többieknek jutott a torkos borz projekt. Ha beüt a szarcunami, cseszheted a fixált kamatodat, a kecó téglájáért meg nem adnak kenyeret a boltban, szóval hitelre ingatlant kockázatos befektetés. Láttam rajta, hogy a fal és borsó esete forog fenn, ezért végezetül a szokásos módon zártam le a beszélgetést: A te pénzed, ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz. Természetesen felvette. Boldogan. A héten már mintha nem lenne annyira boldog.

Miként a többi hiteles sem. A már kormányzatilag elismert recesszió munkahelyek elvesztésével, a rezsicsökkentés nevű parasztvakítás kivezetésével, a belátható időn belüli árstopok feladásával, a perceken belül harminc százalékos inflációval, a forint leértékelésével járó új világban hitelesnek lenni valószínűleg nem lesz nagy boldogság. Kemény évek jönnek nagyon sok emberi szenvedéssel. (Íjász barátom szerint Zord idők.) Természetesen erről nem az elmúlt száz év legjobb tíz évének totális felhatalmazással bíró kormánya (kormánya?) tehet, hanem mindenki más. Ám a buta parasztok is elkezdenek lassan ébredezni, a számlák és banki felszólítások érkezésekor. Mert ezek jönni fognak. Kegyetlenül. És a "nemzetvédő" kormány a bankok mellé fog állni, mert a tróger kormányzás árát az emberek fizetik meg. Mindig.

És nem is tehetnek mást. Mert ha a bankrendszer bedől, az még nagyobb gebasszal jár. A magyar bankrendszer pedig igen kockázatos helyzetbe kerül pillanatokon belül. A mai optimista felmérések - meg a kötelező propaganda - szerint minden jó. Mélyebbre nézve semmi sem. Kockázat szempontjából bankjaink három csoportba sorolhatók. Az első - legkevésbé kockázatos - csoportot a külföldi tulajdonú bankok képezik. (Erste, Raiffeisen, K&H, CIB, UniCredit). Egyfelől, mert óvatosabbak voltak a nemzeti szpáhik vállalkozásainak hitelezésben, másfelől, ha beüt a krach, az anyabankjaik tolnak ide egy kis zsét a kimentésükre. Nem azért, mert annyira szeretnének, hanem mert nem kockáztatják nemzetközi reputációjukat a kerekítési tényezőként szereplő magyar leánycégért.

A második csoportot az OTP képezi egymaga. Csányi úr bonyolult helyzetben van, de ezt megszokta, harminc éve abban van. A bankot profi módon vezeti a "legnagyobb uzsorás", de most komoly gondokkal küzd. A tőzsdei árfolyam egy év alatt nagyjából a felére csökkent dacára az intenzív árfolyam karbantartásnak (lesz még lejjebb is). Csányit erősen foglalkoztatja az utódlás kérdése, amely probléma önmagában sem egyszerű, ehhez kapja a hitelezési fejreállás kockázatát. Ami az OTP előnye a Csányi család szempontjából - széttöredezett tulajdoni szerkezet -, igen nagy hátrány válság esetén, mert nincs aki, tőkét toljon a bankba, ha szorul a kapca. Sőt, ha a befektetők menekülőre fogják, még nagyobb a baj, mert a Csányi család hamar kiszorulhat, hiszen egy tőkeerős jelentkező bagóért felvásárolhatja az egész kócerájt. (Utódlási probléma megoldva.) De az igazi havária akkor áll elő, ha a halódó nyugaton rájönnek, hogy az OTP jelentős részben - Rahimkulov testvérek - Putyin úrhoz köthető bank. (Enélkül Viktor már rég lenyelte volna, de Vologyával nem mert kekeckedni.) És bekerül valamelyik szankciós csomagba. Hát akkor térdre imához!

A harmadik csoport az Orbán, Matolcsy családhoz köthető bankok, amelyből éppen kiszorítják a Rogán, Szíjjártó vonalat. A "szuper bankként" beharangozott (Külker, Takarék, Budapest) összevonásból létrejövő grup röhej, válság esetén, mint a jancsiszög. (Ezt a konglomerátumot egy olyan fickó vezeti, aki tizenöt éve még azzal csinált karriert, hogy Gyurcsány pénzügyminiszterével szokott együtt vadászni. Most meg Viktor pénztárcájának bizalmasa. "Én csak kisnyilas voltam Pelikán, azoknak meg lett bocsájtva. - Igen? Engem nem is kérdeztek.") Valós tulajdonosai egy fillért nem fognak beletenni a zord időkben. A Gránitban az a jó, hogy azt az üzleti modellt alkalmazza, amely miatt huszonöt-harminc éve az Ybl Bank és a Reálbank megbukott. A betétesek pénzéből a bank tulajdonosa - Tiborcz - vállalkozásait finanszírozza. De hát a régi komcsi Jendrelovicsné sem adhat mást, mint lényege. Külön öröm, hogy első körben az odakényszerített EU-pénzek ellopásából felfújt nemzethy vállalkozók fogják jól megszívni. A Szíjjártó házi kifizetőhelyeként működő Exim - ha jól kozmetikázzák az adatokat - összehoz vagy húszmilliárdos hiányt, de ezzel küzdjön az új vezetés. Bár nem lesz könnyű dolguk, a Kormány a napokban húzta le az alaptőke emelésre betervezett tízmilliárdos támogatást. Majd összevonják a másik kifizetőhely MFB-vel, amellyel jól tökön lövik magukat, de ezeknek ennyire futja.

Nos, tehát, polgártársak, a szitu a kövi: A fejre álló gazdaság magával rántja a zembereket, vállalkozásokat, amely keményen lecsapódik a bankrendszerben. Csakhogy a nagy magyar bankrendszer, mint forgószélben a papírsárkány. Valós tulajdonosok nélküli kifizetőhely a nagyrészük. Meg kell őket menteni. Meg fogják. A magyar emberek pénzéből. Szóval drága magyar emberek, nem ti fizetitek meg egyszer. Kétszer fogjátok. Elsőre a hiteleitek kőkemény bevasalásával, másodjára a bankok megmentésére fordított adóforintjaitokkal. Hitelesek, szevasztok! Nem sokára elegetek lesz.

Érdekes sorozat ez a Hegyi doktor. Mivel már a 16. évadnál tartanak, a történetek nem tudnak újat mondani, csak a szereplők mások, a szituációk alapjaiban ismétlődnek. Akkor miért kedvelhető számomra? Lenyűgöz. Először is a táj. Az Alpok gleccserek vájta völgyei, a közöttük megbúvó falvak, városok szépsége, a jellemzően barokk stílus összhangja a modernitással. A táj és település harmóniája, amely az ottani emberek belső rendjét is kifejezi. Ellmau és a tiroli környezet telitalálat.

Aztán a mese. A jó doktorról, aki nemcsak a testi bajokat gyógyítja, hanem lelki gyötrelmekre is próbál megoldást keresni. Persze, időnként "túltolják" a cukormázat, így van, hogy a legendás doki hegyi mentve kapaszkodik egy szikla falán, majd a megmentetten félóra múlva lazán elvégez egy aprócska agyműtétet. Vagy majdnem minden részben vesz vért, amelyet neki - és csak neki a halli kórházban "egyetlen barátja" azonnal elemeztet - így a diagnózis tulajdonképpen percek kérdése. Ha mégsem, akkor egy pici CT, MR gerinccsapolás pikk-pakk megoldja a problémát. Alkalmanként azonban ezek a csodamódszerek sem segítenek, ilyenkor a doktor addig-addig elemez, bújja a tudományos irodalmat, amíg rájön a megoldásra, amelytől a beteg felkel és jár. De ez a felszín, számomra nem ezért érdekes a sorozat.

A különböző történetek és a Gruber család megpróbáltatásai mögött megbúvó emberi kérdések, és az arra adott válaszok mutatják ennek a sorozatnak az értékét. A globalizáció a magyarok által irigyelt osztrák családi gazdaságot is sújtja. A Gruber család élete sem fenékig tejfel. A bankok ott sem rohannak a nem sziklaszilárd üzleti modellt finanszírozni, a biztosítók is megérik a pénzüket. Ám a család paraszti ága mindig kitalál valami újszerűt, hol biogazdálkodik, hol saját árudát nyit, hol terepvezetést vállal, szóval nem adja fel, igyekszik kihasználni a lehetőségeket. Most éppen tehenészetet üzemeltet több száz marhával és sikerült bevezetni a Gruber Tej márkát is. (Amikor az évad háttér sztorija szerint ez veszélybe került, már azon voltam, hogy tőlük rendelek finom Gruber tejet, hiszen Izaura felszabadítására is adtam pénzt.)

Aztán a hit és az elfogadás kérdése. Amikor nehéz emberi sorsok, döntések kerülnek a történetbe, mindig megjelenik a kereszt. Általában egy hegycsúcs tetején. (Már az is nagyszerűséget sugároz, hogy ez a jelkép felkerült oda, mert van benne valami emberfeletti.) Ez a kereszténységábrázolás nagyon finoman történik, nincs benne semmi tolakodó, magamutogató. Csak ott van, körülvesz, mint közös európai kultúránk egyik fontos eleme. Ez nem a magyar - a "pénz már a számlán van" iskarióti vagy a kirekesztő, pökhendi - kereszténység, hanem az elfogadó. Bukhatsz ember, mert a világ nem egyszerű, de ha belátod a hibád (hibád és nem bűnöd), van remény. Ezt a szelíden megbocsátó világlátást érdemes lenne eltanulni, így kétezer év távlatából nekünk, magyaroknak is.

Ehhez az attitűdhöz kapcsolódik az a konzervatív világnézet, amely a társadalmi elfogadást mutatja be. A sorozat készítői eddig kerülték a megosztó kérdések feszegetését. Az idei évadban tűntek fel először feketék, homoszexuálisok a történetekben. Szokás szerint ízlésesen. A néger hölgyek esetében sem a hülye szélliberó megközelítést alkalmazták, melynek lényege, hogy az ősök eleget hajladoztak az Alpok gyapotmezein, ezért ide a pénzt, és érezd magad szemétnek te fehérseggű rabszolgatartó mocsodék. Nem, a néger csajszik problémái semmiben sem különböztek egy virtigli árja csajszi problémáitól. Észre sem lehetett venni, hogy fekete a bőrszínük. Mert elsősorban emberek vagyunk. A negyven év után egymással, saját maguk elfojtásával viaskodó melegek bemutatása sem torkollott a szokásos klisékbe. Megküzdöttek magukkal, a világgal, de nem hibáztatnak senkit, nem rázzák pávatollal díszített seggüket Ellmau főterén. Megélik úgy ezt az adottságot, ahogy tudják a maguk emberi módján, a változó világ pedig elfogadja őket. Szimpatikus, újszerű és emberközpontú ábrázolás.

A másik nagy tanulság az összefogás. A szép táj nem jelenti azt, hogy barátságos is. A hegyi viszonyok, a gyakran változó és szélsőségesbe forduló időjárás rákényszeríti az ott élőket az együttműködésre. Az önkéntes hegyimentő szolgálat ott alap. Mert ma te kerülsz bajba, holnap én, és közösségi összefogás nélkül benne is maradunk. Összekapaszkodással viszont menthető az ember, az állat, ház stb. Októbertől májusig méteres havas utakat le kell takarítani, és nem az a megoldás, hogy ülj át egy másik autóba, hanem az utak megtisztítása. Az utolsó hópihétől is. Mert rend a működés lelke mindennek.

Hanem a TV2 elkövetett egy nagy hibát. Egymás után adta a Hegyi doktort és a Doktor Balatont, így összehasonlíthatóvá tette a két világot. A Doktor Balaton sem indult rosszul, aztán egy elképesztő ostoba zagyvaság lett belőle. Valahogy úgy forgathatják, hogy a forgatási időben a színészek felmondanak csakúgy ötszáz mondatot, teljesen mindegy miről, aztán összevágják őket. Vagy össze sem vágják, jó' van az úgy. Nincs eleje, közepe, vége, csak folyik, mint a víz Meggyesen. Nincs erkölcsi üzenete, tanulsága, semmi. Az az egy valami mégis. Hogyan kell jól kicseszni egymással. Ott van az áldott víz, amely a helyi közösségnek jólétet hozna. Ám ahelyett, hogy együttműködve, összefogva kiaknáznák a lehetőséget, minden energiájukat arra fordítják, hogy legyűrjék a másikat. A "Dögöljön meg a szomszéd tehene!" - magyar virtus jegyében. Így szalasztják el a lehetőséget, amiért lehet hibáztatni a másikat. Ehhez a szánalmas játszadozáshoz csupán kellék a helyi orvos, a hetvenes évekből megmaradt rendelőjével. Nem ad hozzá semmit a történethez, sőt maga is eggyé válik a vidéki bunkókkal. És a magyar közönségnek ez kell. Nix kooperáció, nix erkölcsi tanulság, nix jövőbe mutató világkép. Nincs semmi. Csak bunkók Balkánja a Balaton-felvidéken.

Utolérjük Ausztriát? Hát már egy nyomorult szappanoperában sem tudjuk. Azért van elegem a Hegyi doktorból, mert estéről estére rádöbbent arra, amit amúgy is tudok, hogy nem vagyunk civilizált európai értékrenddel bíró ország.

Napokon belül megszűnik a Pesti TV, amely számomra két okból roppant sajnálatos. Az első gondom a likvidálásukkal kapcsolatban az, hogy "Ha rossz perceim vissza-vissza térnek", ez az adó legtöbbször felvidít. Csak oda kell kapcsolnom, és már múlik is a depi. Mert ennyi világot nem értő idiótát egy helyen ritkán látni. Olyanok ők, mint egy gimnáziumi iskolaújság, amely unalmasságában szórakoztató. Van ugye az a rovat, hogy a külvilág veszélyes, de a gimiben minden oké, mert meg vagytok védve drága gimiseink. "Iskolánk környékén feltűntek drogokat, elfeket áruló dílerek, de az igazgató úr - a rendőrséggel és a tankerület vezetőjével együttműködve - sikeresen felszámolta iskolánk tanulóira leselkedő veszélyt. Azért legyetek éberek, jelentsétek, ha ismét felütné fejét ez a társadalmilag és egyénileg is elítélendő jelenség. Egyebekben hozsánna az igazgató úrnak, hogy két hét alatt rendet tett. Ja, és Amerikában verik a négereket."

Miután a külvilág veszélyeitől sikeresen megóvták a tanulókat, jön a "Minden fasza" rovat. "Büszkén említjük meg, hogy Huth Gergely, Stefka István, Jeszenszky Zsolt 3.a-s tanulók csapatban második helyezést értek el a kerületi kémiaversenyen. A zsűri külön dicséretben részesítette a fiúkat a "Nyállal való végbél tisztítás kémiai folyamatainak hatása az egyén személyiségfejlődésére" című komplex megközelítésű dolgozatba fektetett áldozatos munkájukért. Georg Spötle a 2.b.-ből elnyerte Alusisakos Lapos Föld Hívők Egyesületének idei nagydíját a: Találkozásaim UFÓ-kal önvallomásával. Az iskola vezetése ezúton is gratulál a megfeszített munkához, amely legyen példa mindenki számára."  Természetesen vannak apró hibák, amelyeket bátran bírálnak is a lapszerkesztők. "Tanáraink részéről több jelzés érkezett az utóbbi időben arról, hogy megnőtt a késések száma, amely veszélyezteti az órai munkát. Az igazgató úr nyomatékos kérése, hogy mindenki érjen be háromnegyed nyolcra. A későknek a továbbiakban igazolatlan órát ír be az osztályfőnök." Persze ennél komolyabb kritika megfogalmazását is lehetővé teszi az igazgató úr jósága, - már-már liberális - elhajlása. "Többen jelezték, hogy a menza választéka és minősége kívánnivalót hagy maga után. Nógrádi Gyuri 1. a osztályos tanuló szerint időnként sorok is kialakulnak. A DÖK nevében kérjük az igazgatóságot, hogy egyeztessen a menza fenntartójával." A bőrébe nem férő Huth Gergő komoly rendszerkritikaként dörgedelmes cikkben leplezi le a büfé drágaságát követelve az extraprofitot bezsebelő büfés eltávolítását. Arról persze sajnos nem lehet írni, hogy az igazgató úr és családja ellopta a tornaterem építésére szánt pénzt, hogy omlik a vakolat, hogy a termek festésére szülőktől kunyerálnak, az osztályfőnökök dézsmálják az osztálypénzeket, hogy a biológiatanár a szertárban szopatja magát ötösért az orvosira készülő lányokkal, hogy Szájer József tanár bácsi megnyerte az ereszen csúszás brüsszeli döntőjét, hogy a tornatanár alányúl a lányoknak, vagy a hittantanár melegszívű érdeklődéséről az elesett fiúk iránt, és a többi, a keresztényi kultúrkörbe tartozó szépségekről. Nem, ezek libsi ármányok, amelyeknek nincs helye az iskolaújságban. Mint amiképpen a vitáknak sem. Igazgató úr mindent tud, mindent jobban is tud, felesleges zajongani. Csak a mindig lázongó fiatalság átlát a hazug világon és nem érdeklik, sőt kiröhögik a mellébeszélőket. Az illibernyákok kiröhögési lehetősége fog nekem hiányozni. Nagyon.

Miként a kávé helyetti vérnyomásnövelés is. A Pesti TV ingyé' tudja azt, amit a kávé drágán: felnyomni az ember vérnyomását. Ott ül a kretén banda - amely identitását a hős pesti srácokra alapozza -, és szopják a ruszkik faszát. Élő egyenesben. És nem sül ki a szemük. A Forradalomról elnevezett sörözőben, a "Márciusban újra kezdjük!" jelszó és lyukas zászló alatt mentegetik a tömeggyilkos állat ork bandát, azzal, hogy "...de az ukránok is...". Hányinger, köpedelem mindegyik. Mert a Főninek - ma már egyre inkább látszik, hogy miért - le kell szopnia Putyint, akkor gyalázzuk meg a hősök emlékét. Pénzé'. És egy sincs közöttük, aki Arany Jánosként kimondaná: "Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd". Szegény, szegény pesti srácok, akik a megszálló mocskos oroszok tankjai elé vetettétek magatokat egy szál gránáttal a független, szabad Magyarországért! Most a neveteket használva szolgálják ki ezek a huth-félék a mocskos ruszkikat. És gondoltátok volna, drága hősök, hogy a ruszki követség elé felfestett "Ruszkik haza!" feliratot az állítólag szabad Magyarországon állítólag az oroszokat hazaküldő miniszterelnök letakartatja és rendőrrel őrizteti, amíg el nem távolítják? Megérte az életetek, srácok? Ezekért a szar emberekért? És most megszüntetik őket. De nem miattatok, nem.

A hivatalos hazugság szerint azért szűnnek meg, mert nem hozták a nézettséget. Ugyan. Nem is hozhatták. A fiatalokat nem érdekli a tévé, egész más csatornákat használnak. Az állázadó, hazug gecik tévéjén pedig átlátnak, mint az üvegen, és ha egyáltalán hajlandók két percig figyelni rájuk, kiröhögik őket. A kevésbé hivatalos ok az az volt, hogy a Huth azt hitte, ő is tényező, és kissé lazán kezelte a pénzügyi forrásokat. Szegény nem figyelt. Viktor megmondta, hogy nem tűri a korrupciót. Meg a konkurenciát. Meg azt, ha tőle lopnak. Ezt a problémát kezelték tavaly azzal, hogy Gerikét anyagilag rövid pórázra tették - a választás miatt valószínűleg nem akartak balhét -, aztán most mehet a mór. De a valódi ok nem ez. Az igazság valahol arra van, hogy a Pesti TV Rogán kudarca, amit az előtt kell eltüntetnie, mielőtt erre Viktor rájön. (Márpedig rájön különösen, ha Lázár elkezdi duruzsolni.) Azzal a dumával ment el pár milliárd erre a fosra, hogy megszólítják a fiatalokat. Mint látható ez nem sikerült. Akiket viszont megtaláltak, azok a laposföld- és chemtrail-hívő, alusisakos, gyíkemberes, oltásellenes söpredék. Csakhogy - bár a fideszben is van sok ilyen hülye - ezek leginkább a Tutsek-Tót spicli pártjának oszlopos tagjai. Természetesen a hatalmi játékokban vérprofi Viktor úgy táncoltatja ezt az újnyilas bandát, ahogy akarja, de azért kissé baszná a csőrét, ha leesne neki, hogy Tóni az ő pénzéből építette fel őket. A negyedik kétharmad dicsőségében fürdő Tóninak tehát kellemetlen lenne, ha Viktor elszámoltatná a kissé sokba kerülő balfogásáról. Inkább beszántja szakmai kudarca tanúját.

Nekem hiába nincs elegem ebből az időnként szórakoztató, időnként felháborító pöcegödörből, Tóni szava szent, neki pedig elege van a Pesti TV-ből.

Rövid, baráti látogatásra lakásunkba érkezett leánygyermekem az ő pasijával. Szívélyes fogadására az előszobában felsorakozott a család, az őszinte, elvtársi légkörben megtartott beszélgetés a konyhában vette kezdetét. A jó kedélyt azonban rövid idő múlva beárnyékolta, hogy elfogyott a vegán majonéz. Legalábbis leányom a hűtő megszemlélése után erre a következtetésre jutott. Kérdem tőle, hogy - mivel ezt a vackot csak ő eszi - miért nem szólt, mi a fenének tette vissza a majonézes flakont. Ám, ha már így esett, dobjuk ki. Passzolja nekem három pontos horogra. Amint nálam van, valami nem stimmel. Ennek súlya van, jányom! Oszt nem is kevés! Hát igen. - feleli ő - Csak azt már nem lehet kinyomni belőle. Nem-e?

A bennem bőven csörgedező levantei vérbe cseppent valamicske skót is. (Vagy holland, hiszen Skóciában a smucigságról holland vicceket mesélnek.) Nem szeretek pazarolni, nagyon nem. Indul hát az: "Apu megmutatja!"- projekt. Először okosan felrázom és hirtelen mozdulattal lefelé fordítom. Semmi. Ütögetem az alját. Semmi. Odacsapkodom a konyhaasztalhoz. Semmi. Érzem, hogy a nyikhajok jó előre félretettek egy gúnykacajt a fater felsülésére, és már készülődnek elővenni. "Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok!" Kapom hát a csoda japán pengét, amely mindent is vág. Egy nyisszantással feltárul a flakon és benne a finom vegán majonéz. Kikanalazom egy tálkába, jó sok van belőle. A család bámul, a dics fejem felett beragyogja a konyhát. Aztán a hangulat átcsap értetlenkedésbe és a cég szidalmazásába. Nagyjából a megjelölt tartalom tizenöt-húsz százaléka ment volna kukába. Egy olyan termékből, amely nem éppen olcsó, és belengi valami értékteremtőnek szánt fíling.

A háborgókat egy marketinges körökben alapnak számító sztorival igyekeztem hűteni. Valamikor réges-régen a messzi Ámerikában egy fogkrémgyártó azzal bízott meg egy reklámcéget, hogy növelje eladásait. Azok gondolkodtak, mint Micimackó, és egy idő után megbízójuk elé tárták a tutit. Növelni kell a tubus kimeneti nyílásának átmérőjét, a tahóknak drága fogyasztóknak pedig be kell adni, hogy így könnyebb kinyomni a fogkrémet. Valamelyik vezetőségi tag értetlenkedett, hogy hát akkor sok jó paszta megy a lefolyóba. A reklámcéges ember erre megvonta a vállát: Maguknak nem mindegy? Megveszik a cuccot, előbb elfogy, előbb kell újat venni, nő az eladás. Nem ezzel bíztak meg? És a vezetőség megvilágosodott. Tényleg, hát nekik nem tök mindegy, hogy mennyi megy a csapba? A lényeg a profit, meg a bónusz. Aztán ebből a módszerből iskola lett. Ma már a flakonos kiszerelések erről szólnak azzal a piciny eltéréssel, hogy a termék nem a kijön, hanem bent marad. A kinyomhatatlan cucc pedig megy a kukába. Lehet venni a következőt.

A hab- és tusfürdős flakonokból még csak kiimádkozza az ember, némileg felvizezve a bent maradó mennyiséget, de a majonéz, mustár, kecsap esetén reménytelenséggel határos. Általában mi ezért a tubusos formát "szeressük" tisztában lévén azzal, hogy ott már az árba beépítik a ki nem dobott mennyiséget. Mit lehet tenni ez ellen a pocsékolás ellen? Ma még keveset, mert ez a fogyasztói társadalom trendje. A dráguló világban azonban nem lennék meglepődve, ha fordulna a szél. Ma már egyre kevésbé engedhetjük magunknak, hogy nemtörődömségből, lustaságból az általunk megvett portéka húsz százalékát kihajigáljuk. Mert azért a pénzért megdolgoztunk. Nem biztos, hogy egyből a kukába szeretnénk dobni. Kicsibe kell kezdeni.

Egy sima CBA-boltban kódorgott egy derék katasztrófavédő (magyarán tűzoltó). Kérdi tőlem, merre van a mustár? Mondom, hogy szembe vele. Aszondja, hogy neki a flakonos köll. "A tubusos jobb, mert abból ki tudod nyomni, a flakonosba meg benne marad a fele." - válaszolom. Néz bambán és leveszi a tubusost. (Na, haver ennyi ésszel, meg egy vödör adrenalinnal még tűzoltó is lehetsz.) Piciny győzelem. Világszinten a fogyasztó- és klímavédő szervezeteknek kellene ordítani a fogyasztókat végső soron megkárosító, felesleges ökológiai lábnyomot generáló csomagolási technika ellen. És talán a kormányok is észrevehetnék a bújtatott extraprofitot. Esetleg - a már tiltott csomagolási módszerek mellett - a flakonos kiszerelést is tiltani lehetne vagy csak úgy engedélyezni, ha a termék flakonból való kiürítése japán kés nélkül is biztosított. Még nem teszi senki. Még. Aztán egyszer csak elegük lesz az embereknek.