Napokon belül megszűnik a Pesti TV, amely számomra két okból roppant sajnálatos. Az első gondom a likvidálásukkal kapcsolatban az, hogy "Ha rossz perceim vissza-vissza térnek", ez az adó legtöbbször felvidít. Csak oda kell kapcsolnom, és már múlik is a depi. Mert ennyi világot nem értő idiótát egy helyen ritkán látni. Olyanok ők, mint egy gimnáziumi iskolaújság, amely unalmasságában szórakoztató. Van ugye az a rovat, hogy a külvilág veszélyes, de a gimiben minden oké, mert meg vagytok védve drága gimiseink. "Iskolánk környékén feltűntek drogokat, elfeket áruló dílerek, de az igazgató úr - a rendőrséggel és a tankerület vezetőjével együttműködve - sikeresen felszámolta iskolánk tanulóira leselkedő veszélyt. Azért legyetek éberek, jelentsétek, ha ismét felütné fejét ez a társadalmilag és egyénileg is elítélendő jelenség. Egyebekben hozsánna az igazgató úrnak, hogy két hét alatt rendet tett. Ja, és Amerikában verik a négereket."

Miután a külvilág veszélyeitől sikeresen megóvták a tanulókat, jön a "Minden fasza" rovat. "Büszkén említjük meg, hogy Huth Gergely, Stefka István, Jeszenszky Zsolt 3.a-s tanulók csapatban második helyezést értek el a kerületi kémiaversenyen. A zsűri külön dicséretben részesítette a fiúkat a "Nyállal való végbél tisztítás kémiai folyamatainak hatása az egyén személyiségfejlődésére" című komplex megközelítésű dolgozatba fektetett áldozatos munkájukért. Georg Spötle a 2.b.-ből elnyerte Alusisakos Lapos Föld Hívők Egyesületének idei nagydíját a: Találkozásaim UFÓ-kal önvallomásával. Az iskola vezetése ezúton is gratulál a megfeszített munkához, amely legyen példa mindenki számára."  Természetesen vannak apró hibák, amelyeket bátran bírálnak is a lapszerkesztők. "Tanáraink részéről több jelzés érkezett az utóbbi időben arról, hogy megnőtt a késések száma, amely veszélyezteti az órai munkát. Az igazgató úr nyomatékos kérése, hogy mindenki érjen be háromnegyed nyolcra. A későknek a továbbiakban igazolatlan órát ír be az osztályfőnök." Persze ennél komolyabb kritika megfogalmazását is lehetővé teszi az igazgató úr jósága, - már-már liberális - elhajlása. "Többen jelezték, hogy a menza választéka és minősége kívánnivalót hagy maga után. Nógrádi Gyuri 1. a osztályos tanuló szerint időnként sorok is kialakulnak. A DÖK nevében kérjük az igazgatóságot, hogy egyeztessen a menza fenntartójával." A bőrébe nem férő Huth Gergő komoly rendszerkritikaként dörgedelmes cikkben leplezi le a büfé drágaságát követelve az extraprofitot bezsebelő büfés eltávolítását. Arról persze sajnos nem lehet írni, hogy az igazgató úr és családja ellopta a tornaterem építésére szánt pénzt, hogy omlik a vakolat, hogy a termek festésére szülőktől kunyerálnak, az osztályfőnökök dézsmálják az osztálypénzeket, hogy a biológiatanár a szertárban szopatja magát ötösért az orvosira készülő lányokkal, hogy Szájer József tanár bácsi megnyerte az ereszen csúszás brüsszeli döntőjét, hogy a tornatanár alányúl a lányoknak, vagy a hittantanár melegszívű érdeklődéséről az elesett fiúk iránt, és a többi, a keresztényi kultúrkörbe tartozó szépségekről. Nem, ezek libsi ármányok, amelyeknek nincs helye az iskolaújságban. Mint amiképpen a vitáknak sem. Igazgató úr mindent tud, mindent jobban is tud, felesleges zajongani. Csak a mindig lázongó fiatalság átlát a hazug világon és nem érdeklik, sőt kiröhögik a mellébeszélőket. Az illibernyákok kiröhögési lehetősége fog nekem hiányozni. Nagyon.

Miként a kávé helyetti vérnyomásnövelés is. A Pesti TV ingyé' tudja azt, amit a kávé drágán: felnyomni az ember vérnyomását. Ott ül a kretén banda - amely identitását a hős pesti srácokra alapozza -, és szopják a ruszkik faszát. Élő egyenesben. És nem sül ki a szemük. A Forradalomról elnevezett sörözőben, a "Márciusban újra kezdjük!" jelszó és lyukas zászló alatt mentegetik a tömeggyilkos állat ork bandát, azzal, hogy "...de az ukránok is...". Hányinger, köpedelem mindegyik. Mert a Főninek - ma már egyre inkább látszik, hogy miért - le kell szopnia Putyint, akkor gyalázzuk meg a hősök emlékét. Pénzé'. És egy sincs közöttük, aki Arany Jánosként kimondaná: "Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd". Szegény, szegény pesti srácok, akik a megszálló mocskos oroszok tankjai elé vetettétek magatokat egy szál gránáttal a független, szabad Magyarországért! Most a neveteket használva szolgálják ki ezek a huth-félék a mocskos ruszkikat. És gondoltátok volna, drága hősök, hogy a ruszki követség elé felfestett "Ruszkik haza!" feliratot az állítólag szabad Magyarországon állítólag az oroszokat hazaküldő miniszterelnök letakartatja és rendőrrel őrizteti, amíg el nem távolítják? Megérte az életetek, srácok? Ezekért a szar emberekért? És most megszüntetik őket. De nem miattatok, nem.

A hivatalos hazugság szerint azért szűnnek meg, mert nem hozták a nézettséget. Ugyan. Nem is hozhatták. A fiatalokat nem érdekli a tévé, egész más csatornákat használnak. Az állázadó, hazug gecik tévéjén pedig átlátnak, mint az üvegen, és ha egyáltalán hajlandók két percig figyelni rájuk, kiröhögik őket. A kevésbé hivatalos ok az az volt, hogy a Huth azt hitte, ő is tényező, és kissé lazán kezelte a pénzügyi forrásokat. Szegény nem figyelt. Viktor megmondta, hogy nem tűri a korrupciót. Meg a konkurenciát. Meg azt, ha tőle lopnak. Ezt a problémát kezelték tavaly azzal, hogy Gerikét anyagilag rövid pórázra tették - a választás miatt valószínűleg nem akartak balhét -, aztán most mehet a mór. De a valódi ok nem ez. Az igazság valahol arra van, hogy a Pesti TV Rogán kudarca, amit az előtt kell eltüntetnie, mielőtt erre Viktor rájön. (Márpedig rájön különösen, ha Lázár elkezdi duruzsolni.) Azzal a dumával ment el pár milliárd erre a fosra, hogy megszólítják a fiatalokat. Mint látható ez nem sikerült. Akiket viszont megtaláltak, azok a laposföld- és chemtrail-hívő, alusisakos, gyíkemberes, oltásellenes söpredék. Csakhogy - bár a fideszben is van sok ilyen hülye - ezek leginkább a Tutsek-Tót spicli pártjának oszlopos tagjai. Természetesen a hatalmi játékokban vérprofi Viktor úgy táncoltatja ezt az újnyilas bandát, ahogy akarja, de azért kissé baszná a csőrét, ha leesne neki, hogy Tóni az ő pénzéből építette fel őket. A negyedik kétharmad dicsőségében fürdő Tóninak tehát kellemetlen lenne, ha Viktor elszámoltatná a kissé sokba kerülő balfogásáról. Inkább beszántja szakmai kudarca tanúját.

Nekem hiába nincs elegem ebből az időnként szórakoztató, időnként felháborító pöcegödörből, Tóni szava szent, neki pedig elege van a Pesti TV-ből.

Rövid, baráti látogatásra lakásunkba érkezett leánygyermekem az ő pasijával. Szívélyes fogadására az előszobában felsorakozott a család, az őszinte, elvtársi légkörben megtartott beszélgetés a konyhában vette kezdetét. A jó kedélyt azonban rövid idő múlva beárnyékolta, hogy elfogyott a vegán majonéz. Legalábbis leányom a hűtő megszemlélése után erre a következtetésre jutott. Kérdem tőle, hogy - mivel ezt a vackot csak ő eszi - miért nem szólt, mi a fenének tette vissza a majonézes flakont. Ám, ha már így esett, dobjuk ki. Passzolja nekem három pontos horogra. Amint nálam van, valami nem stimmel. Ennek súlya van, jányom! Oszt nem is kevés! Hát igen. - feleli ő - Csak azt már nem lehet kinyomni belőle. Nem-e?

A bennem bőven csörgedező levantei vérbe cseppent valamicske skót is. (Vagy holland, hiszen Skóciában a smucigságról holland vicceket mesélnek.) Nem szeretek pazarolni, nagyon nem. Indul hát az: "Apu megmutatja!"- projekt. Először okosan felrázom és hirtelen mozdulattal lefelé fordítom. Semmi. Ütögetem az alját. Semmi. Odacsapkodom a konyhaasztalhoz. Semmi. Érzem, hogy a nyikhajok jó előre félretettek egy gúnykacajt a fater felsülésére, és már készülődnek elővenni. "Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok!" Kapom hát a csoda japán pengét, amely mindent is vág. Egy nyisszantással feltárul a flakon és benne a finom vegán majonéz. Kikanalazom egy tálkába, jó sok van belőle. A család bámul, a dics fejem felett beragyogja a konyhát. Aztán a hangulat átcsap értetlenkedésbe és a cég szidalmazásába. Nagyjából a megjelölt tartalom tizenöt-húsz százaléka ment volna kukába. Egy olyan termékből, amely nem éppen olcsó, és belengi valami értékteremtőnek szánt fíling.

A háborgókat egy marketinges körökben alapnak számító sztorival igyekeztem hűteni. Valamikor réges-régen a messzi Ámerikában egy fogkrémgyártó azzal bízott meg egy reklámcéget, hogy növelje eladásait. Azok gondolkodtak, mint Micimackó, és egy idő után megbízójuk elé tárták a tutit. Növelni kell a tubus kimeneti nyílásának átmérőjét, a tahóknak drága fogyasztóknak pedig be kell adni, hogy így könnyebb kinyomni a fogkrémet. Valamelyik vezetőségi tag értetlenkedett, hogy hát akkor sok jó paszta megy a lefolyóba. A reklámcéges ember erre megvonta a vállát: Maguknak nem mindegy? Megveszik a cuccot, előbb elfogy, előbb kell újat venni, nő az eladás. Nem ezzel bíztak meg? És a vezetőség megvilágosodott. Tényleg, hát nekik nem tök mindegy, hogy mennyi megy a csapba? A lényeg a profit, meg a bónusz. Aztán ebből a módszerből iskola lett. Ma már a flakonos kiszerelések erről szólnak azzal a piciny eltéréssel, hogy a termék nem a kijön, hanem bent marad. A kinyomhatatlan cucc pedig megy a kukába. Lehet venni a következőt.

A hab- és tusfürdős flakonokból még csak kiimádkozza az ember, némileg felvizezve a bent maradó mennyiséget, de a majonéz, mustár, kecsap esetén reménytelenséggel határos. Általában mi ezért a tubusos formát "szeressük" tisztában lévén azzal, hogy ott már az árba beépítik a ki nem dobott mennyiséget. Mit lehet tenni ez ellen a pocsékolás ellen? Ma még keveset, mert ez a fogyasztói társadalom trendje. A dráguló világban azonban nem lennék meglepődve, ha fordulna a szél. Ma már egyre kevésbé engedhetjük magunknak, hogy nemtörődömségből, lustaságból az általunk megvett portéka húsz százalékát kihajigáljuk. Mert azért a pénzért megdolgoztunk. Nem biztos, hogy egyből a kukába szeretnénk dobni. Kicsibe kell kezdeni.

Egy sima CBA-boltban kódorgott egy derék katasztrófavédő (magyarán tűzoltó). Kérdi tőlem, merre van a mustár? Mondom, hogy szembe vele. Aszondja, hogy neki a flakonos köll. "A tubusos jobb, mert abból ki tudod nyomni, a flakonosba meg benne marad a fele." - válaszolom. Néz bambán és leveszi a tubusost. (Na, haver ennyi ésszel, meg egy vödör adrenalinnal még tűzoltó is lehetsz.) Piciny győzelem. Világszinten a fogyasztó- és klímavédő szervezeteknek kellene ordítani a fogyasztókat végső soron megkárosító, felesleges ökológiai lábnyomot generáló csomagolási technika ellen. És talán a kormányok is észrevehetnék a bújtatott extraprofitot. Esetleg - a már tiltott csomagolási módszerek mellett - a flakonos kiszerelést is tiltani lehetne vagy csak úgy engedélyezni, ha a termék flakonból való kiürítése japán kés nélkül is biztosított. Még nem teszi senki. Még. Aztán egyszer csak elegük lesz az embereknek.

Családunk jó kenyér iránti elvárása valamikor akkortájt kezdődött, amikor bevezették a szabad szombatot. Addig úgy el lehetett lenni a kenyérgyári kenyérrel, amelyet megvett az ember szombat délután, de két napot már nem bírt ki a legendás 3.60-as. Átszoktunk hát a maszekhoz. Igaz, hogy nála öt forint volt kilója, de a hétfő reggeli tízórait simán elő lehetett állítani belőle. Egy aprócska probléma adódott: szombat reggel százméteres sor állt a pékség előtt. Nem szeretem feladatra a legkisebbet jelölték, talán így alakult ki magánytűréssel egybekötött megfigyelőképességem. És - bár a messzi-messzi Ángliában még csak készülődött a mindig peches kisember karikatúrája - én már simán lehoztam Mr. Beant. Mert a sorok fogyása kiszámíthatatlan rendszerben működött. Egy konstans elem viszont megbízhatóan adta magát. Előttem fogyott el a kenyér. A kiszámíthatóság mégsem jelentett szigorú egyhangúságot, mert előfordult, hogy kettővel előttem adták ki az utolsót, máskor eggyel, és az igazi bingó találat az volt, midőn két kilót kellett vinnem és az egyik kilóst még odaadták, de a másik csak a következő sütésből jött. Amely alig vala másfél óra. Ilyenkor megcsodáltam a pékek munkáját, a frissen sült kenyér illatát, a pékség hangulatát. A már meglévő kenyér egysége ebben a közegben viszonylag hamar bomlott meg, először a sercli tűnt el apránként, aztán - ahogy cseperedtem - a fél kenyér is. Első alkalommal kicsit félve állítottam haza az egérrágta kenyérrel, ám akkor éreztem meg, hogy a szüleim igazán szeretnek. Jól kiröhögtek. Pedig le is lövethettek volna.

A rendszerváltásos gengszterváltás során aztán eltűntek a kenyérgyárak, maszek világ lett a pékek világa is. Egy valami viszont maradt. Az az illúzió, hogy van ugye a kenyérgyári kenyér meg van a maszek. Rég nincs ilyen felosztás a valóságban, de érzetre mélyen velünk van a Kádár-korszak hagyatékaként. Kicsit modernizálódott, csiszolódott ez az érzet a 2000-es évek elején, mert valaki észrevette, hogy okosabban kell hazudni a népeknek. Ekkor jött az adalékos kenyér és a kézműves kenyér megkülönböztetése. Természetesen, akinek számított saját és gyermekei egészsége az kézműves kenyérrel tömte meg gyomrát. Hát mi mással?

A járvány aztán jól betett a kenyérhelyzetnek. Az otthonukban unatkozó emberek elkezdtek kenyeret sütni, tele lett a net a posztolt kenyércsodákkal. Nem is számított, aki nem pakolt ki "de csodás kenyeret sütöttem"-posztot. Az egész ország egy pékség lett. A járvány bezártsága elmúlt, a helyi érdekű pékek korszaka is leáldozott. Visszatértünk a régi kerékvágásba. Azaz nem, a kenyerek minősége sokat romlott. Talán egy helyen nem. Ahol korábban is ócska volt, ott azért sikerült megőrizni a színvonalat. Másoknál viszont látványos a visszaesés. Empirikus vizsgálatom eredménye meglehet kissé szubjektív, az érzet azonban erős.

Az Auchan pékárui jelentik azt a kategóriát, amely nem tudott romlani. Az áruház kenyerei talán a sütést követő tíz percig fogyaszthatók, onnantól aztán megfordul az intelem: "Ha megdobnak Auchan kenyérrel, te dobd vissza kővel!" A környékbeli CBA-kban drasztikus a visszaesés, korábban érdemes volt betérni hozzájuk kifejezetten a pékárukért, ma, csak ha nagyon muszáj. Széteső vacak kenyerek, zsemlék, kiflik. Igaz párszáz méteres körzetben indult néhány építkezés, a melósoknak biztos megfelel. A törzsvásárlók meg elszoknak. Régi megfigyelés: a jó kenyér bevonzza a vevőt, aki vesz ott mást is, a rossz kenyér pedig taszítja. Az adalékos kenyér-kézműves kenyér felosztás metszéspontjában megjelentek a kézműves kenyérnek álcázott mirelit, helyben sütött kenyerek. Vannak ilyenek a Tescoban, Aldiban, Lidlben, egyes Prímákban. Nos, a Tesco kenyerei sem világverők, ám az íróval készítettek kifejezetten jók voltak, miként a kézművesnek álcázottak is. Újabban meg nem jók. (A péksütik, korábban sem voltak nagy számok.) Az Aldi bagett a kedvenceim közé tartozik, egyéb pékárujuk tűrhető kategória. A Lidl kovászos kenyerét szeretem, az már mondjuk vicces volt, amikor a 299 forintos félkilós kenyér hirtelen felindulásból 349 forint lett (itt majdnem felszisszentem az örök klasszikust idézve: a pék rakja tele!). Hiába, a KSH meg a 8%-os infláció. A Bécsi úti Príma kézművesnek látszó mirelit kenyerével is ki voltam békülve, kifejezetten jó volt. Sőt, midőn észrevetettem, hogy ott sütik, a járvány alatt lebótoltam az ottani pékség kisfőnökével, és fagyasztottan vettem meg kettőt, hármat. Amelyet otthon sima sütőben, légkeverésen frissen el lehetett készíteni. Aztán a kisfőnök el, az utód meg már nem volt ennyire innovatív, pedig neki aztán elvileg ganz egál, milyen formában adja el. Ezek a kenyerek ma is jók. Az áruk: hát...

A valódi kézműves kenyerek kissé eklektikusak. A Lipóti pékség indulásakor jól lovagolta meg az "adalékos kenyér rossz, de mi igazi kenyeret sütünk" életérzést. Aztán belehullottak a "közepes minőség drágán" hétköznapiságába. Szintén agyonhájpolták pár éve Marci pék termékeit: "A kakaós csiga az valami fantasztikus, olvad a kakaó, friss, ropogós a tészta". Biztos én mentem rossz időpontban, mert Auchan nívós száraz vacakot vehettem volna, ha a fűrészporszerű valami nem esik szét már a polcon. A Vadkovászos pékség termékeit szeretem, tízméteres sorok állnak a kisbolt előtt, messzeringó gyerekkorom világa. Ám az ötven forintos zsemle immáron hetvenkedve adja magát. A különböző piacok kézműves pékárui általában jók, érdekes ízvilággal, (hagymás, krumplis, egyebek) frissek. Ezeken tényleg látszik a kézművesség. Viszont drágák. Mivel azonban alkalmi bevásárlások, érdemes megadni érte a kért árat. Ha iparszerűen csinálnák, elveszítenék bájukat.

A járvány visszaszorulása után a kenyerek és a pékáruk minősége jelentősen visszaesett, az árak ennek ellenére szépen nőttek. A háború és az egyéb gabonaellátási problémák miatt nem lehet javulásra számítani, sőt azt hiszem egyre drágábban fogunk egyre rosszabb minőségű kenyeret venni. (Majd eszünk kalácsot.) A járvány alatt unalomból való otthoni kenyér sütögetés hobbijából könnyen lehet kényszer, ha jó kenyeret akarunk enni. Egyelőre nem tudom elegem lesz-e belőle...

Hát csak elszórakozott a Viktor a kormányalakítással másfél hónapig. Az eredménnyel viszont némileg elégedetlen vagyok. A Viktor megöregedett. Nem elég bátor. Pedig az indoklás jó kezdet: "A leendő új kormány legfontosabb feladata, hogy a háborús helyzet miatt kibontakozó európai gazdasági válság kérdéseire olyan válaszokat adjon, amelyek lehetővé teszik, hogy Magyarország megőrizhesse az elmúlt években elért eredményeit." De ehhez az új kormányzati struktúra, és a választott személyek sem igazán alkalmasak. Viktor csak egy letudós bandát állított össze, kevés benne az előremutató. Persze a baloldaliak majd jönnek azzal, hogy se egészségügy, se oktatás, se környezetvédelem, de nincs igazuk. A magyar nép okos, ezt bizonyította a választáson, egészséges, hiszen itt halt meg a legtöbb ember a Covid-járvány alatt, és környezetvédelem dolgában is jól áll, mert minden jövőjét érintő kérdést szervesen trágyáz.

Viktor listája mégis gyenge, bár az irány egyes esetekben jó. Tömjén Zsolti mint helyettes arra szolgál, hogy elrettentse a Viktor halálán spekulálókat. Nemzetpolitikáért felelősként Zsolti bizonyított, soha ennyi magyar nem pusztult el, csak előre Zsoltikám a kihalás útján! A hivatalos duma legjobb részét Bödőcs írhatta: "egyházpolitikáért és egyházdiplomáciáért felelős miniszterként is dolgozik majd". A többi unalmas részből csak azokat érdemes kiemelni, amelyben megcsillan Viktor humora. (Jó szar humora van, de legalább az övé.) Építési és Beruházási Minisztériumot Lázár János vezeti. Ugye megmondtam az előző bejegyzésben, hogy Janit megszívatja Viktor. Megkapta a Lölő kasznárjának címét miniszteri rangnak álcázva. Tóni szoros emberfogásával. Ménesgazdából előreléphetett kasznárnak. Lölő - és Ándi - őt ugráltatja, ha nem jön a pénz időben. Sőt neki kell kitalálnia, hogy miből gyújjön az a pínz. Szép karrier Jani! A Honvédelmi Minisztériumot Szalay-Bobó kapja. Egy orosz stróman, lásd az egyiptomi vonat ügyét. Ő fogja fogadni Záhonynál kenyérrel és sóval a szovjet elvtársakat. A NATO-ba meg sem fogják hívni, ha igen, az előszobában várakozhat a komornyikok között. Varga Jucus a férfikvóta miatt kerülhetett a Kormányba, más magyarázat nincs. A Kulturális és Innovációs Minisztérium élére Csák János kerül jelezvén, hogy az ország Csáky szalmája. Csák úr kinevezését akkor lehetne teljes szívvel támogatni, ha helyettesének Nemcsák Károlyt neveznék ki. Képzeljék, mekkora lenne külföldön: "A magyar minisztert nem Csáknak hívják? Ő nem jött el, Nemcsák van itt." (Örkény visítana a forgatókönyvért.) Peti miniszter telitalálat! Az antiszemita Lavrov által "Gyémánt fokozatú orosz ügynök"-díjjal kitüntetett külügyminiszternek van egy sajátos bukéja a nagyvilágban. Ez jó irány. Tóni kinevezése zseniális, Viktor! Egy dolgot, ha megengedsz: ne adj neki fizetést. Elég fizetség számára, ha naponta basztathatja, alázhatja szarrá Janit. Tóninak nem kell több, úgysem szereti a luxust. Nagy Márton szintén jó választás, Kretén Gyuri csupa nyolcasokat lát tőle. Különben is: "A tollamat szarba mártom, azzal írom le: Nagy Márton." Navracsics "fügefalevél" Tibor szép feladatot kap, neki kell majd elmagyaráznia Brüsszelben, hogy nem is lopja az európai adófizetők pénzét az Orbán szemja. Ehhez legalább miniszteri rang kell, különben nem hiszik el.

Tehát aki érti Viktort, az nagyjából ki tudta sakkozni az új Kormány összetételének logikáját, a személyek nem fontosak. Az igazi kraftot viszont lehet hiányolni. Segítsünk hát Viktornak, hátha az elkövetkező napokban képes még fejlődni. A nemzetközi kihívások inkább indokolnának egy Kulturális és Mulatási Minisztériumot élén ifjabb Kozák Lászlóval (Kis Grófo). Benne megvan az az igaz magyar néplélek, amely mindig úrrá tud lenni a nehézségeken. Luxus őt negligálni, amikor ekkora szükség lenne rá az országnak, Viktor! A honvédelmi tárca élére sem az igazi ez a Szalay-Bobó. Ott van például a Gazsi vezérszázezredes. Tudjuk, hogy csak azért nem jelölted, mert szerény vagy, de ebben az országban nem érhet hátrány senkit azért, mert Orbánnak hívják! Pláne, ha tehetséges. Gazsi igenis tehetséges, elvégezte a Szanhörstöt is, akkor meg mire fel ez az álszerénység? Legyen Gazsi a honvédelmi miniszter! Bár egy nála is jobb jelölt lenne, a Németh Szilárd. A csacska NATO-tagállamok egymással versengenek, ki tud meglepőbb minisztert állítani honvédelmük élére. Van nő, meleg, talán transznemű is. De ogre még egy sem. Húzzál bele Viktor!

"Németh Szilárd és a pörkölt" - aki ilyen érzelmekkel tud a pörköltjére nézni, abból igazán kiváló miniszter lenne!

Az általad említett nemzetközi helyzet fokozódását szinte teljesen figyelmen kívül hagyod drága Viktorom az energia területén, pedig a kaNpányban ment ezerrel a parasztoknak. Tehát kell egy Energiaügyi és Rezsicsökkentési Minisztérium is. Miniszter: Galambos Lajos. Jó szakember, és már bizonyított. Amit el tudott érni kicsiben, azt nagyban simán hozza. Az egyházügyet Zsolti helyett - sokat dolgozik - bízd inkább Kaleta úrra, őróla köztudott, hogy őszintén szereti a gyermekeket. Pénz- és adóügyekért felelős miniszternek sem jó már a Misi, uncsi. Az ország előtt álló feladatok legalább egy Gáspár Győző kaliberű szakembert igényelnek. Éppen javasolni akartam, hogy Pintér úrhoz kerüljön a köznevelés, hiszen a rendőrviccek már kifogyóban vannak, ("Képzeld, egy biológia rendőr és egy történelem rendőr találkozik a tanáriban. Azt mondja a biológia rendőr …"), de te, Viktor, megelőztél. Látod, tudsz te, ha akarsz! Sanyi bácsi - rendőr létére - kémiából különösen erős volt, a gyerekek olajszőkítésből fognak érettségizni.

Szóval, Viktor, drága barátom, bátrabban! Vagy, ahogy Mészáros úr mondotta volt a jövő generációjának: "Legyetek bátorak!"  Előre, Viktor, a minél ostobább, minél előbb kihaló Magyarországért! Ez az új Kormány nem elég gyors, lassítja a tempót, ezért elegem van belőle.

A pompás ellenzékiek azt hiszik, hogy Viktort szórakoztatja a közpénzlopás. Nem, Viktornak ez már smafu. Nem mondom, az elején, amikor átvette a bótot Simicskától, akkor még nagy élvezettel űzte. Ma már unja. Semmi kihívás nincs benne. Miért is lenne? Reggel szól a Gerinek, hogy Lölő ma nyer tízezer milliárd közpénzt, közbe szerzésnek álcázva, 'oszt jó napot. Geri délre jelenti, hogy átment a zsé. Tíz perc múlva pedig maga Lölő lelkendezik: "Főnök, pittyent a telcsi, de nem tudom mennyi jött, van egy egyes meg rengeteg nulla. Ándi tudná értelmezni, de neki még sem mutathatom meg." Na, most ebben mi az élvezet?

A kormányzást sem élvezi Viktor, ezért nem is foglalkozik vele. Hogy buta, kihaló, szolgalelkű, orosz buzi banda lett az egykor büszke, szabadságharcos magyar? Viktort már nem érdekli.

Akkor talán a választás hozza lázba? Á, dehogy. Amikor Janó elnök kiírja a választást, Viktor odasercint egyet Tóninak, aki bedurrantja az amúgy sem takarékon üzemelő hazugságrottyantót, aztán megy minden, mint az ágyba szarás. Trafikos Balázs még jobban hunyorít hülyeségeit alátámasztandó, ebből a fidesz birka mindent megért. A beszélő fejek egymást überelve adják elő a legnagyobb baromságokat, és szépen megy - mit megy? - mint őrült, ki letépte láncát vágtat a propaganda a magyar ugaron át. Bele a sok hülye, gondolkodni képtelen suttyó paraszt fejébe. Akik pöccre hozzák a voksokat. Mert Magyarországon nincs választási rendszer. Egy rendszer van, amely biztosítja Viktor lehengerlő győzelmét. Hogy ezt miért nevezik választásinak, az talány. Talán megszokásból. Szegény Viktornak mi öröme lehet ebben? Semmi. Sajnáljuk hát.

Viktor szórakozása az eredmények kihirdetése után kezdődik. Az ünneplés smafu, letudandó szarság. Mond valami hülyeséget, amire másnap maga is rácsodálkozik. A misztérium ezt követi. A sok ostoba, általa mélyen lenézett kretén tolongása a zsírosfazék körül. Na, kérem az az igazi mulatság. A vágyakkal, álmokkal, önhittséggel, hiúsággal, pénz- és hatalomsóvárgással való játszadozás. Az emberi színjáték. Ez Viktor igazi szórakozása. Ezért nem kapkodja el. Élvezi, ahogy reményt csepegtethet annak, akiről biztosan tudja, hogy nem kapja meg az áhított pozíciót. Nagy öröm olvasni az újságokban, hogy kiből mi lesz, a spin doctorok okoskodásait, hallgatni a szerény suttogásokat, az elrebegett kívánalmakat, "miniszterelnök úr, rám számíthatsz"- óhajokat. A nyilvánosság előtt nagyhangú, valójában megalázkodó senkiháziak reményeit egy-egy mosollyal, kacsintással, biccentéssel táplálni, egy apró hallgatással, fejcsóválással dugába dönteni. Micsoda nagyszerű élvezet!

Itt van például a Lázár, a vidéki bunkók pompás képviselője. Ő lébecolt pár évet Viktorközvetlen csicskaként, ismerhetné Viktort. De a fakóban töltött évek miatt annyira vágyik vissza, hogy óvatlanná vált. Úton-útfélen hirdeti, hogy miniszter akar lenni megjelölve a területet is. Mert ő lenyomta a Márkyt. Azt hiszi az aranyom, hogy ez a Viktornál érdem. Hát éppen nem. Csak a hülye - meg a Bayer - nem tudja, hogy Jani Viktor Brutusa. Bármikor, bármely szögből képes Viktorba belebökni bármit. Tehát, ha Viktor beveszi a kormányába, az kettőt jelenthet. Egy, hogy Viktornak emelni kell a gyógyszeradagját, mert a mai szint már nem képes elérni a kívánt hatást. Kettő: Látszatra beveszi, de valami olyan tárcával kínálja meg Janit, amely bukó és nem lehet belőle lopni. (Na, jó egy kicsit azért...) Például Jani az oktatási miniszter. Fény a vidéki sötét éccakában. Nagyot röhögnék, ha Viktornak lenne ennyi humora, és így alázná szarrá a batidai kastély nem urát.

Aztán a Navracsics. Viktornak úgy kellene egy messziről európainak látszó fideszes, mint egy falat kalács. Grazsdanyin Putyin szopóágon ül, kis szíve szótlanul vacog - reméljük már nem sokáig -, így a szoponc Viktornak sincs nagy jövője. (A magyaroknak se, csak úgy mellékesen...) Korrupciós ügyei miatt pedig vállalhatatlan Európában. De a Viktor nagy küzdő. Lám, református létére a jezsuita pápánál is Canossát járt az Opus Dei támogatásáért. Előveszi hát Navrát a naftalinból, hátha... Vicc, de ezen még a Viktor sem szórakozik.

Marad a többi sehonnai. Akik lennének miniszterek, államtitkárok, ilyen-olyan szervezetek vezetői (ÁSZ elnöknek is lejár a mandátuma). Nos, kedveseim, akkor elmondom nektek mi lesz. Viktor összeállíttat egy többezer fős listát a jelöltekből. A kiválasztás szempontjai a következők: a jelölt ne értsen semmihez, legyen szuper lojális, szexuális irányultságával/köztörvényes csínyével jól kézben tartható. Ennyi elég is. Ezeket a neveket rövid, fényképes életrajzokkal Tóninak huszonöt*húsz centis kifejezetten puha papírra kell nyomtatni ügyelve arra, hogy ne „abc” sorrendben legyenek. Mind a sok ezret. Ezt Viktor hazaviszi a Cinege útra. Aztán reggel elmegy szarni. A puha papírokkal kitörli a valagát, és ahol az aznapi törlési segédlet szükségtelenné válik, azt a nevet tartalmazó papírt félreteszi. Másnap, a következő adag, és így tovább. Aztán az így összeállított listán szereplők neve mellé random odaírja a posztot. Egy kockázat még lehet benne, ha valamelyik unoka lebüfizi valamelyik nevet vagy ráfolyik a pörköltszaft. Akkor az sajnos nem lesz államtitkár.

Ezzel a fáradtságos munkával végez a szülinapjáig (május 31.), és meglepi magát, a sok bizonytalanságban tartott ökröt, és nagyszerű nemzetét egy kormánnyal. Addig viszont jól szórakozik. Ezért van elegem belőle. Irigylem.

Oldalam időtlen idők óta bordája heverészik a tavaszi napfényben böngészve az Index (Figyelsz, Íjász? Tuti címlap!) Velvet rovatát, midőn értetlenkedőn felnézve megkérdi a mellette ejtőző két lábon járó Guglit, hogy: Ki az a Sáfrány Emese?  Öreg vagy te már ahhoz. - évődöm. No, de tényleg ki az, mert az van itt, hogy válik. - érdeklődik tovább. Hát, kérlek, azt még elnézném neked, hogy ha nem tudnád ki volt Kölcsey, de Sáfrány Emese kilétének nem tudásával kiírtad magad az európai kúl-tour körből. Na, de mégis, mondd már meg! - kíváncsiskodik tovább. Hát jó, felvilágosítom. A kedves Emese a 2010-es évek környékén Aleska Diamond néven élt és alkotott. Melynek eredményeképpen kicsit több ondó folyt el országosan, mint a Duna tavaszi vízhozama. Bevállalós volt a szentem, volt ott minden is, seggből, szájba. (Én természetesen ezt csak a barátaimtól hallottam, akik szintén csak és kizárólag hallomásból tudták.) Aztán visszavonult, de nem került messze tanult szakmájától, művészetét rúdtánc formájában mutatja meg a világnak. Végülis majdnem mindegy, milyen rúdon pörög. Közben pedig influenszerként okítja a népeket. Akik, hozzá hasonló észlények. Fel sem tűnik nekik, hogy Mesi januárban kikel a válások ellen, hogy ő ezt nem is érti, hiszen két ember szerelemben, szeretetben együtt, blabla, blabla. Áprilisban pedig válik könnyes szemmel tudatva a nagyérdeművel, hogy házassága régen romokban. Nem értem, ki vesz el egy ilyet. - sóhajt értetlenkedve a derék pógárasszony és pörget tovább. Magam röhögésbe hajló homlokráncolással bólogatok, de titokban nem értek vele egyet, mert köztudomású, hogy legjobb kurvából lesz a legjobb feleség.

A szeg viszont be lett ütve a fejembe. Mit is jelentenek valójában a bulvár eufemizmusai? Miért nem értik az olvasók a leírtakat? Nem újkeletű persze a nyilvánosság előtti szégyenlősség. A romantikus irodalomban például halálra idegesített, hogy a főhősök évtizedekig szenvelegnek (esetleg jól meg is halnak) ahelyett, hogy egymással/egymáson random levezetnék a bennük felgyűlt feszültséget. Napjainkban a bulvár újságírás teszi ugyanezt. Úgy érzem, hiánypótló jelleggel kell egy szótár a kegyes hazugságok lefordításához.

1. megszokta a szingli életet - nem dugják/dug és reménye sincs rá
2. most éppen szingli - nem dugják/dug, de szeretné
3. nyitott az új kapcsolatra - dugja már meg valaki/dugna valakivel
4. rátalált a szerelem - dugják/dug
5. fia/lánya jóképű/szépség lett - a kutya sem kíváncsi rá, a gyerekkel nyomul
6. visszavonultan él, de nem bánja - megkeseredett szerencsétlen, akire senki sem kíváncsi
7. nyitott az új kihívásokra - mielőtt hajléktalan leszek, kéne valami meló
8. megszerette a vidéki életet - Pesten bebukott, de suttyókat még hülyítheti egyre kopó nevével
9. zenei karrierjére koncentrál - valami zenész/zenei menedzser dugja (hangja nincs)
10. büszkén vállalja korát - rosszarcú vénség, de mit tegyen, ez van
11. nem hiányzik neki a színpad - kit kell leszopni egy szerepért?
12. óvja kapcsolatát - nem kapott elég pénzt, de ha kap, nem óvja
13. x kilót fogyott - eladhatatlan volt, mert nem fért a címlapra
14. életvezetési tanácsokat ad - a nála is hülyébbekből próbál megélni
15. vegán életmódra váltott - már csak kelkáposzta főzelékre telik
16. ledobta a textilt - azért maradt rajta, mert legközelebb mit ad el
17. bomba formában van - megszaladt a fotosop
18. különös kapcsolat fűzte édesanyjához - meleg
19. sportos életmódra váltott - futó cuccokat reklámoz
20. Schobert család bármiben - vegyétek a sok szart, különben miből fogunk jól élni
21. meghatódott édesapja/édesanyja temetésén - nincs örökség vagy balhéznak a rokonsággal
22. a ... sorozat sztárja - heti húsz mondatot mond fel apróért
23. nincs harmadik fél - valamelyik (mindkettő) félredugott
24. Járai Máté/Kyra - dugunk, szopunk, gombot varrunk
25. heves természetű - összeférhetetlen hülye
26. kulturáltan köszöntek el egymástól - megúszták a válást hetven "kurva anyáddal" és két pofonnal
27. a gyermekeket közösen, szeretetben fogják nevelni - a tartásdíjat ne felejtsd el fizetni köcsög/szarok a tartásdíjra, talán adok egy kis lóvét
28. őszintén vallott problémáiról - nyomorából próbál megélni
29. nem zavarja őket a köztük lévő korkülönbség - egyik sem dug
30. xy nyaralt - ezzel fizették ki/szállodát reklámoz
31. kiderült egy kényes titka - némi pénzért hazudozik
32. élvezi az életet - valaki dugásért kitartja
33. büszke főzési tudományára - rántotta talán már összejön

Magunk csak nekikezdtünk az úttörő munkának, tudjuk, még csak az út elején vagyunk. Bízunk azonban ifjú vitézlők lengeteg szívében, akik felveszik és magasra tartják a zászlót, tovább folytatják, kiteljesítik az emberi nem jobbá formálása érdekében kifejtett korszakos tevékenységünket, melynek végén megjelenik az igazi, mindent felölelő Celebhír Szótár.