Onnan lehet tudni, hogy a mocskos ruszkik szarban vannak, hogy elkezdenek atomhajigálással riogatni. Sajnálatos, hogy az utolsó csatlós címre hajtó Kipcsákföld Putyinszopó gazemberei is felzárkóznak ehhez a szemétséghez. (Köpni kell ezektől a nemzethyektől, de tényleg.) Könnyű beleesni a magyar emberek vérével seftelgető bárisnya férjének hibájába, ezért kockázatos dolog kijelenteni, hogy: "A hülye is tudja. hogy nem lesz atomháború", mert mire leírom, villanás jobbról. Ám logikusan végiggondolva az emberi konfliktuskezelés fejlődését, nem lehet.

Mielőtt viszont a logikára térnénk, pengessünk érzelmi húrokat. Ahhoz, hogy itt lehetünk e Földön évmilliárdok szerencsés együttállása kellett. Földünk, emberi létünk, egyéni életünk csoda. Csillagrendszerek milliárdjaiból - ma még úgy tudjuk - mi vagyunk az egyetlenek, ahol kialakult az értelmes élet az arra épülő civilizációval. Ahhoz pedig, hogy az egyén szintjén éppen mi élhessünk itt, óriási mázli kellett. Mindenki, aki ezt veszélyezteti, a Föld és az emberiség ellensége, aki statáriális kivégzést érdemel. És az is, aki pedzegeti ennek lehetőségét. Ebben nincs alku. (Nektek se, aljas nemzethyek.)

Mivel erre az érzelmi alapra épül fel az egész atomprotokoll, valójában szájkarate az atomfenyegetés, de annak kicsit erős. Nézzük hát az atommal rendelkező országokat. Vannak ugye a feltörekvők. Ebben a vágott szemű zsírdisznó bohóc viszi a prímet. (Nem tévesztendő össze a nem vágott szemű zsírdisznó bohóccal.) Mivel ott az utóbbi száz év legjobb tíz év kormányzásának eredményeként uszkve háromévente éhhalál szélén az ország, a zsírdisznó elkezd fenyegetőzni, az ő - egyébként nem létező - atomjaival. A nyomaték kedvéért belelő egy-két csotrogány rakétát a tengerbe. A világ ebből tudja meg, hogy kb. hárommillióan éppen éhen haltak és felkészül még húsz millió. Ennek elkerülése érdekében megszánják a dagadtat, és küldenek pár marék rizst. A másik feltörekvő kompánia a perzsák. Ezek az Allah-károsultak azt hiszik, hogy ha atomjuk lehet, akkor csesztethetik a gaz szunnitákat, és odapörkölhetnek Izraelnek. Az ilyenre az izraeliek kicsit zabosak szoktak lenni, ebből az alkalomból néhány vírus szétcseszi a rendszerüket és kiderül, hogy a perzsa atomtudósok nem golyóállók. Most viszont élesedik a helyzet, mert a harctéren nagyot szopó ruszkik iráni drón vásárlásában utaznak. És biztos, hogy nem matrjoska babát kérnek érte a perzsák, hanem mosógépet (vagy centrifugát). Vagy mindjárt pár kiló dúsított uránt. Ha túllép a dolog a szokásos pofázáson, és a ruszkik képesek valóban lendíteni az iráni atomprogramon, akkor Vologyáról is kiderül, hogy nem golyóálló, a lavrovi beszólás után már úgyis sok van a rovásukon.

A következő feltörekvő állam maga Izrael. Hivatalosan tagadják, hogy lenne atomjuk, nem hivatalosan nehezen hihető, hogy ne lenne. Ugyanakkor a zsidókultúrából eredően nem vetik be sosem. Akkor sem, ha - erre semmi esély - magát Izrael állam fennmaradását fenyegetné veszély. Választanának más megoldást, mert az Örökkévaló nem azzal bízta meg a Könyv népét, hogy kiirtsa az emberiséget. A diaszpóra védelme pedig más eszközökkel biztosítható.

Aztán vannak, akik hobbiból akartak atomhatalommá válni, de letettek róla, mert rájöttek, hogy semmi értelme. A brazilok például közel jártak hozzá, ám jobb szórakozás legyőzni az argentinokat a focipályán, amúgy meg azok háromévente legyőzik saját magukat a szokásos államcsőddel, akkor meg minek. A dél-afrikaiak sem érezték egy idő után szükségét, hogy az izmos botswanai hadsereget atommal kergessék vissza a rezervátumba. Japán és Németország bármikor összedobhat atomfegyvert, de hát ugye van, amit lehet és van, amit nem.

A valós atommal rendelkező országok közül kettő - Pakisztán és India - regionális szinten mozog. Egymást bármikor szívesen, de a világot nem. (Az indaiak esetén adná magát még Kína, de legutóbb is botokkal verték egymást.) A fansziák sem pusztítanák el a Földet, a fritzek ellen meg nem véd. A gloárba jól illik, divatos is, oszt annyi. A hülye angolok, angol hülyék kupec nemzet, ha kinyírnak mindenkit, nem tudnak bótolni, úgyhogy ők sem. (A fansziákra sem dobtak atomot, most midőn összerúgták velük a port valami halászati afféron.) A kínaiak sem a hajigálós fajta. Először is, a konfucionárius gondolkodás nem pusztító, van nekik idejük. Másodszor a kínai hadsereget eddig csak az nem verte szarrá, aki nem akarta (mongolok, angolok, oroszok, németek, japánok) egymás között jól elmészárolgatnak, azon túl semmi.

Az amcsik már keményebb dió. Ők azok, akik élesben alkalmaztak taktikai atomot részben kipróbálás, részben a japcsik megtörése, részben a ruszkik elrettentése céljából. Tudják mire képes a nukleáris fegyverzet, éppen ezért nem vetik be elsőként. Kérdés, hogy másodikként bevetnék-e? (Spoiler: nem, mert nem lesz első sem.) Aztán az oroszok. Ezek handabandáznak össze-vissza, de nem, ők sem. Ha az illetékes pártfőtitkár elvtárs vodkától mámorosan ráfeküdne a piros gombra azzal azt érné el, hogy bejönne a pincér és hozna még egy üveggel. Egyebet nem. Ha pedig komolyan gondolná, random kapna egy golyót a fejébe. Mert az atommal nem lehet viccelni.

Tudja ezt Vologya is. Ő maga nem is ugat erről, a hülyéi meg valójában nem számítanak. Sunyiban esetleg eldurranthatják a Zaporizzsjai erőművet, "ha már nem lehet a miénk a Krím, az ukránoké se legyen" alapon. Aztán megpróbálják ráhazudni az ukránokra, mint Katyint a németekre, a dél-koreai gépet az amcsikra stb. Ezzel ki is maxolják az atomfenyegetést.

Nem tudom, hogy a kőbunkó kormányzati megmondó embereknek miért kell felmondaniuk a ruszki vágyálmokat. (Tudom, szervilis barmok, azért.) Minden magyar ember és minden ember érdeke az, hogy minden fórumon figyelmeztessen az atomfegyver bevetésének óriási felelősségére. Van veszítenivalónk. Mindnyájunknak. A nukleáris fegyverek idejétmúlta, de roppant veszélyes eszközök. A jövő az emberek együttműködéséé, és ha az nem megy, akkor a különböző soft eszközök (pénzügyi, gazdasági stb.) bevetéséé, végső esetben a precíziós fegyvereké. De nukleáris fegyvereké sosem. Ezt nem értik a rohadt ruszki felszopók, és magyar (magyar?) csicskáik. Elegem is van belőlük.

Késő gyermekkorom és kora ifjúságom állandó programja volt a kaposvári színház látogatása. A '70-es évek végétől a '80-as évek közepéig zseniális színészek játszottak ott nagyon jó darabokat újszerű rendezésben. Szüleim cipelték a kölyköket egy kis kultúrára, mert: "Ha jó színházat akarok látni, akkor Kaposvárra megyek." – mondta Mária Terézia.

Általában kocsival mentünk, de előfordult, hogy vonattal. Ez utóbbi esetben nem volt térkép a táj, messziről lehetett tudni, hol alkotott Csokonai Vitéz Mihály. Mert Kaposvárnak bukéja van, kérem. Amint a vonat tíz kilométerre ért a várostól, erős ammónia, szarszag és egyéb bűz csapta meg az utazó orrát. Ott vannak ugyanis a város szennyvíztelepének derítői. Ez az első élmény picit fokozható a Húskombinát által árasztott moslék- és állatszaggal, hogy az egészre feltegye a koronát a cukorgyárból áradó tömény melasz mindent átható, édeskésen orrfacsaró aromája.  (Kampányidőben a szennyvíztelep és a cukorgyár szaga egyesülve fedte le a város keleti részét és a belvárost.) Ha azonban valaki elbizonytalanodott volna abban a kérdésben, hogy hol jár, az állomás bemondója készséggel felvilágosította emígyen: "Kabozsvár, Kabozsvár, köszöntjük ketvezs utazsainkat!" Ezekből a jellegzetességektől megnyugodhattunk, jó helyen vagyunk. Mindezek mellett kedves emberekkel ismerkedhettünk meg, így amint Auguszt Gabi összefoglalta: Szeretem Kaposvárt! Ez az oka annak, ha van valahol kaposvári hír, azt meg szoktam nézni, ellenben a taktaharkányi hírekkel, amelyek kevéssé képesek lázba - és kattintásba - hozni.

Most azzal a remekbeszabott információval látta el Kaposvár a világot, hogy polgármestere, Szita úr rendszeresen a helyi kórház mozgáskorlátozottak részére fenntartott parkolójában teszi le kocsiját. És mivel nagy ember ez a Szita úr, hát egyszerre két helyet is képes elfoglalni. Osztán néhány nap sunnyogás után jön a meglepi. Szita Károly a következőket nyilatkozta: "Az autót én vezettem. Hibáztam. Elnézést kérek!" Mi van itt, kérem? Mi ez a gyávaság? Mi ez a pártszerűtlen viselkedés? Szita úr, ez helytelen. Mit szól a Főnök? Szita úr nem ez a fidesz tempó! Szépen ki kellett volna állni a Városháza erkélyére és azt mondani: Harminc éve mozgáskorlátozott parkolóban parkolok, ez után is ott fogok parkolni! Vagy: Ha támadnak, meghosszabbítom a parkolásomat Taszárig! Ezen igaz fajmagyar kijelentés után pedig Szita úr megfordul ott az erkélyen, letolja nadrágját, előrehajol, és aranyerekkel díszített ánuszrózsájára mutatva megüzeni a kabozsváriaknak: Egyébként meg kinyalhatjátok!  (Biztos lenne pár ezer, aki tülekedne a megtiszteltetés érdekében.) Ez lenne egy igaz fajmagyar reakciója. Erre ez a tutyimutyi bocsánatkérés. Viktor nem fog örülni.

Mi lehet az oka ennek a már-már európai gesztusnak, az amúgy pökhendiségre minden körülmények között hajlamos krakusvári polgármestertől? Adja magát a megváltozott politikai környezet. Ott a végeken érzik, hogy a sulyok el van vetve, nem kellene tovább élezni a helyzetet, ha a polgi nem szeretne a városházi erkélyen lógva gyönyörködni a főtér panorámájában még utoljára. Buzoid Gergő a fővárosban ezt még nem érzi, ezért hazudozik a maga megszokott fennhéjazó módján a kormányinfónak nevezett hazugságcunami szeánszon. A helyieknél viszont kezd teli lenni a gatya.

A másik ok valószínűleg személyes. Mert azt a kérdést nem tette fel senki, hogy miért is kell a jó Szita úrnak rendszeresen kórház előtt parkolnia. Mármost két válasz lehet. Egy, hogy Szita úrnak ez a hobbija. Szeret mozgássérült parkolóban dekkolni. Ha lát egy mozgássérülteknek fenntartott parkolót - legyen az Tesco, posta, kormányhivatal -, ő odaáll. Időnként direkt kilopózik hivatalából csak, hogy mozgássérült parkolóba tudja letenni autóját. A másik magyarázat szerint viszont Szita úrnak dolga van a kórházban. És nem kis dolga. Nagy dolga, ha rendszeresen meg kell jelennie. Szita úr tehát komoly betegséggel küzd. A bocsánatkérés nem a korábbi magabiztos, gőgös polgármesterre utal, hanem egy beteg emberre, aki érzi emberi korlátait. Meglehet hát, hogy arra az erkélyre nem sokára egy zászló fog kikerülni.

Lenne ok, hogy drukkoljunk a zászló kihelyezésnek, hiszen Szita úr harmincéves uralkodása alatt Kaposvár egy kihaló, élhetetlen szarkupac maradt, amely a vonattal érkezőt ma is bűzével fogadja. De ő is emberből van. Így bármennyire is elegünk van belőle, kívánunk neki gyógyulást.

Midőn a nem kormánygép leszáll a dallasi repülőtér kifutójára, az utasoknak a következő tájékoztatást mondja be a helyi műsorközlő: "Vnyimájnye, Vnyimájnye! Dr. Viktor Győzővics Orbán KGB ügynök urat várják elvtársai a dallasi tankönyvraktárnál a Lee Harvey Oswald-díj átadójára! Pavtarju! Vnyimájnye, Vnyimájnye! Dr. Viktor Győzővics Orbán KGB ügynök urat várják elvtársai a dallasi tankönyvraktárnál a Lee Harvey Oswald-díj átadójára!”

Viktor, te egy magyargyűlölő, nemzetgyilkos, náci, tolvaj geci vagy. Ámbár előfordul, hogy félreérthetően fogalmazok.

Év elején dörmög nekem egy barátom, hogy van megtakarítása, vesz fel hozzá kedvező hitelt, és vesz rajta lakást, mert ez jó befektetés. Mit szólok hozzá? A devizahiteles időszakban megszoktam az ilyen kérdéseket, és az elvárt reakció a lelkes bólogatás, mert a kérdező nem a véleményemre kíváncsi, hanem önigazolást keres. Ezzel a cimbivel viszont azt képzeltem, hogy vagyok olyan viszonyban, hogy óvatosságra intsem. "Most van x millió megtakarításod, 'oszt lesz egy valag hiteled, nem jó csere." De igen, mert az ingatlanárak mennek fel, a hitel kedvező, a törlesztő tíz évre fixált, baj nem lehet. Ó te kis csacsi! - mondtam - Szart se ér a fixálás, ha baj van. A rendszarváltás előtt az egész országnak volt OTP-hitele öt százalékos kamaton. Aztán lett harmincöt százalékos infláció, a helyzet tarthatatlanná vált. Bokros az ő csomagocskájában törvényileg felülírta a korábban megkötött egyedi szerződéseket, amit az Alkotmánybíróság - gazdasági szükséghelyzetre hivatkozva - jóváhagyott. Aki tudott, viszonylag kedvező feltételekkel előtörleszthetett, a többieknek jutott a torkos borz projekt. Ha beüt a szarcunami, cseszheted a fixált kamatodat, a kecó téglájáért meg nem adnak kenyeret a boltban, szóval hitelre ingatlant kockázatos befektetés. Láttam rajta, hogy a fal és borsó esete forog fenn, ezért végezetül a szokásos módon zártam le a beszélgetést: A te pénzed, ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz. Természetesen felvette. Boldogan. A héten már mintha nem lenne annyira boldog.

Miként a többi hiteles sem. A már kormányzatilag elismert recesszió munkahelyek elvesztésével, a rezsicsökkentés nevű parasztvakítás kivezetésével, a belátható időn belüli árstopok feladásával, a perceken belül harminc százalékos inflációval, a forint leértékelésével járó új világban hitelesnek lenni valószínűleg nem lesz nagy boldogság. Kemény évek jönnek nagyon sok emberi szenvedéssel. (Íjász barátom szerint Zord idők.) Természetesen erről nem az elmúlt száz év legjobb tíz évének totális felhatalmazással bíró kormánya (kormánya?) tehet, hanem mindenki más. Ám a buta parasztok is elkezdenek lassan ébredezni, a számlák és banki felszólítások érkezésekor. Mert ezek jönni fognak. Kegyetlenül. És a "nemzetvédő" kormány a bankok mellé fog állni, mert a tróger kormányzás árát az emberek fizetik meg. Mindig.

És nem is tehetnek mást. Mert ha a bankrendszer bedől, az még nagyobb gebasszal jár. A magyar bankrendszer pedig igen kockázatos helyzetbe kerül pillanatokon belül. A mai optimista felmérések - meg a kötelező propaganda - szerint minden jó. Mélyebbre nézve semmi sem. Kockázat szempontjából bankjaink három csoportba sorolhatók. Az első - legkevésbé kockázatos - csoportot a külföldi tulajdonú bankok képezik. (Erste, Raiffeisen, K&H, CIB, UniCredit). Egyfelől, mert óvatosabbak voltak a nemzeti szpáhik vállalkozásainak hitelezésben, másfelől, ha beüt a krach, az anyabankjaik tolnak ide egy kis zsét a kimentésükre. Nem azért, mert annyira szeretnének, hanem mert nem kockáztatják nemzetközi reputációjukat a kerekítési tényezőként szereplő magyar leánycégért.

A második csoportot az OTP képezi egymaga. Csányi úr bonyolult helyzetben van, de ezt megszokta, harminc éve abban van. A bankot profi módon vezeti a "legnagyobb uzsorás", de most komoly gondokkal küzd. A tőzsdei árfolyam egy év alatt nagyjából a felére csökkent dacára az intenzív árfolyam karbantartásnak (lesz még lejjebb is). Csányit erősen foglalkoztatja az utódlás kérdése, amely probléma önmagában sem egyszerű, ehhez kapja a hitelezési fejreállás kockázatát. Ami az OTP előnye a Csányi család szempontjából - széttöredezett tulajdoni szerkezet -, igen nagy hátrány válság esetén, mert nincs aki, tőkét toljon a bankba, ha szorul a kapca. Sőt, ha a befektetők menekülőre fogják, még nagyobb a baj, mert a Csányi család hamar kiszorulhat, hiszen egy tőkeerős jelentkező bagóért felvásárolhatja az egész kócerájt. (Utódlási probléma megoldva.) De az igazi havária akkor áll elő, ha a halódó nyugaton rájönnek, hogy az OTP jelentős részben - Rahimkulov testvérek - Putyin úrhoz köthető bank. (Enélkül Viktor már rég lenyelte volna, de Vologyával nem mert kekeckedni.) És bekerül valamelyik szankciós csomagba. Hát akkor térdre imához!

A harmadik csoport az Orbán, Matolcsy családhoz köthető bankok, amelyből éppen kiszorítják a Rogán, Szíjjártó vonalat. A "szuper bankként" beharangozott (Külker, Takarék, Budapest) összevonásból létrejövő grup röhej, válság esetén, mint a jancsiszög. (Ezt a konglomerátumot egy olyan fickó vezeti, aki tizenöt éve még azzal csinált karriert, hogy Gyurcsány pénzügyminiszterével szokott együtt vadászni. Most meg Viktor pénztárcájának bizalmasa. "Én csak kisnyilas voltam Pelikán, azoknak meg lett bocsájtva. - Igen? Engem nem is kérdeztek.") Valós tulajdonosai egy fillért nem fognak beletenni a zord időkben. A Gránitban az a jó, hogy azt az üzleti modellt alkalmazza, amely miatt huszonöt-harminc éve az Ybl Bank és a Reálbank megbukott. A betétesek pénzéből a bank tulajdonosa - Tiborcz - vállalkozásait finanszírozza. De hát a régi komcsi Jendrelovicsné sem adhat mást, mint lényege. Külön öröm, hogy első körben az odakényszerített EU-pénzek ellopásából felfújt nemzethy vállalkozók fogják jól megszívni. A Szíjjártó házi kifizetőhelyeként működő Exim - ha jól kozmetikázzák az adatokat - összehoz vagy húszmilliárdos hiányt, de ezzel küzdjön az új vezetés. Bár nem lesz könnyű dolguk, a Kormány a napokban húzta le az alaptőke emelésre betervezett tízmilliárdos támogatást. Majd összevonják a másik kifizetőhely MFB-vel, amellyel jól tökön lövik magukat, de ezeknek ennyire futja.

Nos, tehát, polgártársak, a szitu a kövi: A fejre álló gazdaság magával rántja a zembereket, vállalkozásokat, amely keményen lecsapódik a bankrendszerben. Csakhogy a nagy magyar bankrendszer, mint forgószélben a papírsárkány. Valós tulajdonosok nélküli kifizetőhely a nagyrészük. Meg kell őket menteni. Meg fogják. A magyar emberek pénzéből. Szóval drága magyar emberek, nem ti fizetitek meg egyszer. Kétszer fogjátok. Elsőre a hiteleitek kőkemény bevasalásával, másodjára a bankok megmentésére fordított adóforintjaitokkal. Hitelesek, szevasztok! Nem sokára elegetek lesz.

Érdekes sorozat ez a Hegyi doktor. Mivel már a 16. évadnál tartanak, a történetek nem tudnak újat mondani, csak a szereplők mások, a szituációk alapjaiban ismétlődnek. Akkor miért kedvelhető számomra? Lenyűgöz. Először is a táj. Az Alpok gleccserek vájta völgyei, a közöttük megbúvó falvak, városok szépsége, a jellemzően barokk stílus összhangja a modernitással. A táj és település harmóniája, amely az ottani emberek belső rendjét is kifejezi. Ellmau és a tiroli környezet telitalálat.

Aztán a mese. A jó doktorról, aki nemcsak a testi bajokat gyógyítja, hanem lelki gyötrelmekre is próbál megoldást keresni. Persze, időnként "túltolják" a cukormázat, így van, hogy a legendás doki hegyi mentve kapaszkodik egy szikla falán, majd a megmentetten félóra múlva lazán elvégez egy aprócska agyműtétet. Vagy majdnem minden részben vesz vért, amelyet neki - és csak neki a halli kórházban "egyetlen barátja" azonnal elemeztet - így a diagnózis tulajdonképpen percek kérdése. Ha mégsem, akkor egy pici CT, MR gerinccsapolás pikk-pakk megoldja a problémát. Alkalmanként azonban ezek a csodamódszerek sem segítenek, ilyenkor a doktor addig-addig elemez, bújja a tudományos irodalmat, amíg rájön a megoldásra, amelytől a beteg felkel és jár. De ez a felszín, számomra nem ezért érdekes a sorozat.

A különböző történetek és a Gruber család megpróbáltatásai mögött megbúvó emberi kérdések, és az arra adott válaszok mutatják ennek a sorozatnak az értékét. A globalizáció a magyarok által irigyelt osztrák családi gazdaságot is sújtja. A Gruber család élete sem fenékig tejfel. A bankok ott sem rohannak a nem sziklaszilárd üzleti modellt finanszírozni, a biztosítók is megérik a pénzüket. Ám a család paraszti ága mindig kitalál valami újszerűt, hol biogazdálkodik, hol saját árudát nyit, hol terepvezetést vállal, szóval nem adja fel, igyekszik kihasználni a lehetőségeket. Most éppen tehenészetet üzemeltet több száz marhával és sikerült bevezetni a Gruber Tej márkát is. (Amikor az évad háttér sztorija szerint ez veszélybe került, már azon voltam, hogy tőlük rendelek finom Gruber tejet, hiszen Izaura felszabadítására is adtam pénzt.)

Aztán a hit és az elfogadás kérdése. Amikor nehéz emberi sorsok, döntések kerülnek a történetbe, mindig megjelenik a kereszt. Általában egy hegycsúcs tetején. (Már az is nagyszerűséget sugároz, hogy ez a jelkép felkerült oda, mert van benne valami emberfeletti.) Ez a kereszténységábrázolás nagyon finoman történik, nincs benne semmi tolakodó, magamutogató. Csak ott van, körülvesz, mint közös európai kultúránk egyik fontos eleme. Ez nem a magyar - a "pénz már a számlán van" iskarióti vagy a kirekesztő, pökhendi - kereszténység, hanem az elfogadó. Bukhatsz ember, mert a világ nem egyszerű, de ha belátod a hibád (hibád és nem bűnöd), van remény. Ezt a szelíden megbocsátó világlátást érdemes lenne eltanulni, így kétezer év távlatából nekünk, magyaroknak is.

Ehhez az attitűdhöz kapcsolódik az a konzervatív világnézet, amely a társadalmi elfogadást mutatja be. A sorozat készítői eddig kerülték a megosztó kérdések feszegetését. Az idei évadban tűntek fel először feketék, homoszexuálisok a történetekben. Szokás szerint ízlésesen. A néger hölgyek esetében sem a hülye szélliberó megközelítést alkalmazták, melynek lényege, hogy az ősök eleget hajladoztak az Alpok gyapotmezein, ezért ide a pénzt, és érezd magad szemétnek te fehérseggű rabszolgatartó mocsodék. Nem, a néger csajszik problémái semmiben sem különböztek egy virtigli árja csajszi problémáitól. Észre sem lehetett venni, hogy fekete a bőrszínük. Mert elsősorban emberek vagyunk. A negyven év után egymással, saját maguk elfojtásával viaskodó melegek bemutatása sem torkollott a szokásos klisékbe. Megküzdöttek magukkal, a világgal, de nem hibáztatnak senkit, nem rázzák pávatollal díszített seggüket Ellmau főterén. Megélik úgy ezt az adottságot, ahogy tudják a maguk emberi módján, a változó világ pedig elfogadja őket. Szimpatikus, újszerű és emberközpontú ábrázolás.

A másik nagy tanulság az összefogás. A szép táj nem jelenti azt, hogy barátságos is. A hegyi viszonyok, a gyakran változó és szélsőségesbe forduló időjárás rákényszeríti az ott élőket az együttműködésre. Az önkéntes hegyimentő szolgálat ott alap. Mert ma te kerülsz bajba, holnap én, és közösségi összefogás nélkül benne is maradunk. Összekapaszkodással viszont menthető az ember, az állat, ház stb. Októbertől májusig méteres havas utakat le kell takarítani, és nem az a megoldás, hogy ülj át egy másik autóba, hanem az utak megtisztítása. Az utolsó hópihétől is. Mert rend a működés lelke mindennek.

Hanem a TV2 elkövetett egy nagy hibát. Egymás után adta a Hegyi doktort és a Doktor Balatont, így összehasonlíthatóvá tette a két világot. A Doktor Balaton sem indult rosszul, aztán egy elképesztő ostoba zagyvaság lett belőle. Valahogy úgy forgathatják, hogy a forgatási időben a színészek felmondanak csakúgy ötszáz mondatot, teljesen mindegy miről, aztán összevágják őket. Vagy össze sem vágják, jó' van az úgy. Nincs eleje, közepe, vége, csak folyik, mint a víz Meggyesen. Nincs erkölcsi üzenete, tanulsága, semmi. Az az egy valami mégis. Hogyan kell jól kicseszni egymással. Ott van az áldott víz, amely a helyi közösségnek jólétet hozna. Ám ahelyett, hogy együttműködve, összefogva kiaknáznák a lehetőséget, minden energiájukat arra fordítják, hogy legyűrjék a másikat. A "Dögöljön meg a szomszéd tehene!" - magyar virtus jegyében. Így szalasztják el a lehetőséget, amiért lehet hibáztatni a másikat. Ehhez a szánalmas játszadozáshoz csupán kellék a helyi orvos, a hetvenes évekből megmaradt rendelőjével. Nem ad hozzá semmit a történethez, sőt maga is eggyé válik a vidéki bunkókkal. És a magyar közönségnek ez kell. Nix kooperáció, nix erkölcsi tanulság, nix jövőbe mutató világkép. Nincs semmi. Csak bunkók Balkánja a Balaton-felvidéken.

Utolérjük Ausztriát? Hát már egy nyomorult szappanoperában sem tudjuk. Azért van elegem a Hegyi doktorból, mert estéről estére rádöbbent arra, amit amúgy is tudok, hogy nem vagyunk civilizált európai értékrenddel bíró ország.