Már azért is elegem lehetne ebből a kócerájból, mert sosem nyerek a lottón. Na jó, ezért még engedékeny vagyok velük szemben, mert amit szeretek magamban, az az engedékenység. Hanem van ez az Eurojackpot nevű sorsolásos játék. Na, most ennek az ára úgy nagyjából két euró szokott lenni. A Szerencsejáték Zrt. bámulatos gyorsasággal reagálja le a forint zuhanását, amikor az megközelítette a 440-es árfolyamot, szinte azonnal felrántották a szelvény árát 880 forintra. Aztán a világraszólóan sikeres magyar gazdaságpolitikának és az MNB devizatartalék égetésének hála a forint olyan erős lett, hogy már alig kerül 400 forintba egy euró. Uszkve három hete. A Szerencsejáték Zrt. részéről viszont elmaradt a nagy kapkodás az árak lefelé igazításához. Nem sietnek. Minek is, ha a hülye magyar elfogadta az áremelést, akkor tiszta haszon a különbözet. Sok milliárd forintról lehet szó, amelyből lehet NER-kurvákat finanszírozni. A magyar emberek pénzéből.

Ritka szemét húzás pláne egy állami cégtől. Pedig maga a nagy Viktor határozott elvárása, hogy jövőre tíz százalék alá kell vinni az inflációt. A simán simlis árdrágító állami vállalat azonban nagy ívben tesz Magyarország korszakos miniszterelnökének elvárására, és nem csökkent árat. (Talán kellene egy ársapka az Eurojackpotra.) Akkor sem, ha a piaci viszonyok ezt indokolják. A NER kurvák pénzelése előbbre való a miniszterelnöki elvárásnál. Viktor, állj a sarkadra, mert ezek leszarnak Téged. Ne a magyar emberek fizessék meg a NER-kurvák riszálását!

Elegem van a Szerencsejáték Zrt.-ből, amely egyszerre veszi semmibe minden magyarok legcsodásabb miniszterelnökét és annak szegény alattvalóit, a magyar embereket.

6-os.............

Mostanában egyre több idióta döngeti a mellét a magyar haderőfejlesztés nagyszerűségét emlegetve, amelynek eredményeként létrejön a mindenkit elrettentő magyar haderő. Egy válogatott hülye - a NER-ben nem kevés van belőlük - egyenesen Ukrajna ellen akar fegyverkezni. Látom a magyarok szomorú sorsát. A haderőfejlesztés az új stadion: látványos, drága, sokat lehet belőle lopni, de semmi értelme.

Semmi értelme, mert egyfelől Hunnia földrajzilag védhetetlen. Vannak ilyen országok szép számmal (Dánia, Hollandia például), de ők nem is verik a nyálukat. Másfelől nincs, aki megvédje. Mert az Orbán család birtokát védje meg az, akinek két anyja van. Ráadásul úgy, hogy az alapvető társadalmi szerződést éppen felmondja az Orbán család parlamentje, amely a beszedett adó helyébe nem ad semmit. Se szociális ellátást, se oktatást, se egészségügyi ellátást, se jövőképet, semmit. Akkor meg mit védjünk meg, mi magyarok? Hol az az ország, amely miénk, amelyért érdemes életünket áldozni? Én nem látom. Érzi ezt leggyönyörűbb Viktor is, ezért megy pofázás a haderőfejlesztésről, miközben stikában módosítják a honvédelmi törvényt. (Ezzel ki is jelölték az értelmes emberek fiainak útját Nyugatra, mert csak a hülye (meg a Bayer) fogja megvárni a kényszersorozást. A cselédtudatú ostobáknak viszont leforgatják: "A jó lovas katonának" című ríméket, hiszen már szerencsétlen őseiknek is milyen jól bejött távoli csatatereken megdögleni, nyomorékká válni, asszonyt, pulyákat nyomorban hagyni valamelyik kretén Habsburg dinasztikus ökörködéséért.)

Játsszunk tehát el a gondolattal, hogy mi lenne, ha a kizárólag oláhul beszélő oláhok megunnák a magyarul is beszélő oláhok okoskodását, meg a nagy magyarok pofázását és úgy döntenének, a régi szép időkre emlékezve - hagyományőrző céllal - összeszedik Győrben az Audikat, miként tette azt az oláh szépapa a vagonokkal száz éve. Ennek érdekében beküldenék Hunniába az Oláh Hagyományőrző Népi Együttest egy könnyed turnéra. Régen az ilyesmit hajnalban szokták indítani, mára elavult gondolkodás. A turné kezdési időpontját a szegedi, debreceni Meki, Burger King, KFC nyitásához kell igazítani, addigra van reggeli menü. A Népi Együttes bal szárnya nyitás előtt húsz perccel indul Szegedre, a jobb szárnynak talán félóra is kell Debrecenig. Legjobban a központi turnézók szívják meg, mert nekik át kell kelniük a magyar ugaron, ahol még talán Meki sincs, így étlen-szomjan vergődnek el Szolnokig. Akiknek nem jut kaja, azok mennek tovább, kilencre beveszik a kecskeméti, miskolci gyorséttermeket. Jól belakva tizenegy óra körül Pest előterébe vannak. Két dolog lassíthatja a turné sikerét. Az út szélén álldogáló művésznők és a bagi csomópont.

E közben a szittyák... Orbán Gáspár vezérszázezredes és marsall várományos szokása szerint tíz óra környékén benéz a kecskeméti Mekibe megjött-e a gyerekmenühöz az új ajándék. Döbbenten tapasztalja, hogy sorba kell állnia, mert az oláh hagyományőrzők kiették a gyerekmenüt, a hozzá járó műanyag biszbaszok elfogytak, így nem lesz meg Gazsi gyűjteménye. Rohan a papához panaszra a Karmelitába. Viktor azonban épp nem foglalkozik üzleti ügyekkel, csak a költségvetésből utalgat ki néhány százmilliárdot valami Orbánnak, de nem tud róla. Szokásos hétköznapok. Az izgatott Gazsi marsall várományos jelentésére felhívja Szaladjky-Boborján minisztert, hogy mi ez a hagyományőrző felvonulás? Szaladjky-Boborján orosz partnerrel tárgyal tisztázva a strómanságért járó jutalékot, dunsztja sincs semmiről, de intézkedik. Hívatja Rutén Szundi Rémusz és valahány név a naptárban hadseregvezért, hogy hát mit tud az oláh turnéról. Rémusz bácsi visszaüzen, hogy ne idegesítse Boborján a hülyeségeivel, mikor éppen most véglegesítik az országon észrevétlenül átrepülő rakéta vizsgálati jelentését, azon gondolkodva, hogy a százhatvanadik oldalon az "illetve" vagy az "illetőleg" szó használata fejezi-e ki jobban a mondanivalót. Közben az oláhok beveszik Pestet és mennének tovább, de komoly erőkkel találkoznak.

Tíz órára ugyanis jelentik a tótoknak, hogy az oláhok már a spájzban vannak Hunniában. Erre a tótok megindítják a "Jánosik Ugrócsoportot", turnéznának már ők is egy kicsit. Tizenegyre kiplakátolják fellépésükkel Heves, Nógrád, észak BAZ és észak Pest megyét. A Balatont délre érik el, ahol meglepetésükre taliznak a rác "Csernovics Arzén" emléktúra résztvevőivel. A rácoknak feltűnt az oláh turné sikere, ám mivel délen le vannak kötve az albánokkal, és az oláh népiek fellépését sem akarták megzavarni, ezért a Petrovics Sándor Felolvasó Estet elhalasztották, csak egy könnyed dél-dunántúli sétát vállaltak be. Fél egyre bemondja a Kossuth rádió, hogy Budapesten a Duna vízállása alacsony a különböző kulturális egyesületek találkozása tilos. Délután kettőre az oláh, tót, rác művészek felosztják az országot. Ödenburg és környéke félháromra bejelenti, hogy a szépapák hülyék voltak, ők a leghűségesebb osztrák város. Erre a sógorok beküldenek négy hókotrót ezzel biztosítva a rendet. Háromra csatlakozik Kőszeg, Szombathely és a büki fürdők. Délután ötre a szittyák munkavégeztével tök más országba mennek haza, mint ahonnan reggel elindultak. A többség nem bánja. Aki igen, az elindul Ausztriába.

És mi lesz Viktorral és csapatával? Modernizáljunk, hiszen ezt a jelenséget Kosztolányi már megírta: Viktor repülőgépen menekült az országból. Délután - úgy egy óra felé - a Karmelitában székelő szovjetház körül fölrebbent egy nem kormánygép, tett egy kört a Duna felett, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott. A gépet maga Viktor vezette. Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy arcát is látni lehetett. Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek. Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, az MNB arany készletét, sok más egyéb kincseket. Karjairól vastag aranyláncok lógtak. Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült, s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű - Patz Károly József - meg is találta. Legalább a Krisztinában ezt beszélték. A másik lehetőség, hogy Viktor bemondatja, hogy: "Csapataink harcban állnak, a Kormány a helyén van." És befut (na, jó totyog) a szovjet nagykövetségre menedéket kérve.

Lázár megteteti magát az oláhok "Tiszán inneni területek" vajdájának, mert ő mindig is oláh identitású volt, csak a bozgorok. Petikém feddésben járja majd a világot értékesíteni az orosz vakcinákat, Tóni végre visszavonulhat élvezve vagyonát, Semjén hajtó lehet vadászatokon, amíg egy óvatlan pillanatban össze nem tévesztik egy darab szar vassal, Pintér olajozottan működteti vállalkozásait, Gyurika laposföld hívő és egyéb elmebeteg blogok sztárjaként lép fel.

A magyarok meg... Kit érdekelnek.

A haderőfejlesztés önmagában semmi: a szokásos üres Viktor-pofázás némi lenyúlással. Az ország igazi védelme, ha polgárai - polgárai és nem alattvalói - szerint érdemes áldozatot hozni a hazáért, mert a haza is ad. Perspektívát, élhető életet. Ehhez erős gazdaság, pénzügyek kellenek és szoros együttműködés szövetségeseinkkel nem vétózgatva nyakra-főre az orosz érdekeknek megfelelően. Ám lehet, hogy sikeres lesz az elrettentés. Én például már el is rettentem a magyar haderőtől, mert elegem van a rettentő ökörségekből.

Kezd visszakúszni ez a nyomorult covid. Ha nem akarjuk, hogy tavaszra legyen újabb tizenötezer halott, talán tenni kellene ellene. Most maszk nélkül rohangálnak a népek a plázákban, tömegközlekedésen, hivatalokban. Terjed a feztőzés stikában rendesen. A drága jó magyarok és kormányuk valahogy képtelen tanulni az elmúlt három év tapasztalataiból. Nem megy nekik, hiába. Pedig ma még egyszerű előrelátással meg lehetne fogni az emberi tragédiákat, és az egészségügy szokásosnál is nagyobb összeomlását. De nem, azért sem.

A helyzetet pár hónap múlva súlyosbítani fogja az influenza is. A covid-időszakban visszaszorult a maszkviselés miatt. Várhatóan újra előjön, félő, hogy erősebben a szokottnál. A coviddal együtt bődületes kombó képződhet, lehet, hogy a tizenötezres halott szám becslése még optimista is. Elvileg maguktól is elkezdhetnék a kiváló szittyák hordani a maszkot, ám erre várni a nem oltott milliók hazájában naivitás. Az egyedi maszkviselés felelős gondolkodás ugyan, de kevés, mert a különböző minőségű maszkok saját fertőzésünk továbbadásától védik leginkább a környezetet, a mások által kibocsátott vírusoktól a legtöbbjük nem véd meg. Kellene a központi akarat, ha már tizenkét éve korlátlanul lophatnak (kormányzást említeni csacsiság).

Jó volna hát, ha legalkalmasabb Viktor időben lépne, és előírná kormányzatilag a kötelező maszkviselést és egyéb pénzbe alig kerülő technikai szabályt, amellyel korlátozni lehetne a járványt, noch dazu megakadályozni a kitörését. Tudom persze, hogy amíg Tóni pasa mérői nem mérnek társadalmi beszarást, addig nem lesz itt semmi megelőző döntés. Márpedig nem mérnek, mert a magyar társadalom buta és aljas. Inkább belenyugszanak újabb tíz-húszezer halottba, mintsem kikényszerítsenek egy felelős kormányzást.

Ám az is lehet, hogy Viktor és Vova versenyez: ki tud több embert kiirtani a nemzetéből. Vova háborús körülmények között lassan százezernél jár, Viktor békeidőben alig ötvenezernél. Be kell hoznia Viktornak a számszaki lemaradást is, nem elég, hogy lakosság arányosan simán veri Vovát.

Mink itten kisebbségben mégis aztat mondjuk, hogy: "Maszkot fel!", mert nekünk - ellentétben a nagy magyarkodó nemzethy hazaárulókkal - elegünk van honfitársaink értelmetlen halálából.

Brüsszel, Szociális Osztály

Tisztelt Brüsszel!

Szankciói tönkre tesznek minket, már a Vodafont sem tudjuk megvenni az Önök pénzéből. Ez tűrhetetlen! Családunk egyszerűen képtelen kijönni a magyarok befizetéseiből. Kérjük, hogy a nekünk járó összeget mielőbb utalni szíveskedjenek.

Tisztelettel:

dr. Orbán Viktor Mihály KGB ügynök, másodállásban Magyarország miniszterelnöke

dr. Lévai Anikó háztartásbeli, egykor kifejezetten tehetséges jogász

Orbán Ráhel a magyarok sajátlábán álldogáló háromgyermekes édesanya, vállalkozó, idegenforgalmi szakember, balett táncos és kőfaragó

Orbán Gáspár a „Jézus menyasszonyai” gárdaezred ezereskapitánya

Orbán Sára édesanya

Orbán Róza egyetemi hallgató

Orbán Flóra tanuló (titokban slam poetry szerző)

Miközben - Moslékország csak mutatóban létező atlanti elkötelezettségű polgáraként - tisztelettel nézem az ukránok hősies harcát és sikereit, azon tűnődöm, hogy a rohadt ruszkik miképp jutottak ilyen gyorsan a szétesés szélére. Vannak rosszul és vannak jól öregedő gondolatok az internet hatalmas óceánjában, és hiúságunkban büszkék lehetünk arra, hogy a mi vacak kis bejegyzéseink jól szoktak öregedni. Ennek a velejéig ostoba negyedosztályú KGB ügynök Vologyának például a háború másnapján elárultuk, hogy neki kampó. Nem hitte el. Oszt most láthassa.

Vologya négy stratégiai hibát követett el. Először is nem vette figyelembe, hogy mi is Oroszország szerepe a világrendben. Normál időszakban az, hogy nyersanyagot szállítson a Nyugatnak. Ezt a szerepet tölti be többszáz éve. Már a Hanza-szövetség fontos pillére volt a ruszokkal folytatott kereskedelem, ők szállították az orosz nyersanyagot, élelmiszert, luxuscikkeket (prémet stb.) a messzi Angliába, Flandriába. A XIX. században bővült a lista az ipari forradalom termékeivel és új luxi cuccokkal (vasérc, szén, gyémánt, arany, gabona, kaviár, i tak dalse). Ekkor jelenik meg a hatalmasra duzzadt Oroszország katonailag is Európa térképén. Nekik ekkor az volt a szerepük, hogy az Európában hegemóniára törő országokat ellensúlyozzák. Tulajdonképpen addig ezt a szerepet az Oszmánok vitték, ők szokták hátba kapni a kissé nagyra nőtt Habsburgokat. De a török katonaállam a XVIII. századra lehanyatlott, új barbárok után kellett nézni. Ezek voltak az oroszok. Először Napóleon szájának elkenésében vettek részt, aztán a fritzek megosztására voltak jók. Ennyi az oroszok világrendben játszott szerepe, nem több.  Amelyik uralkodójuk elhitte magáról, hogy tényező, annak megmutatta a Nyugat, hogy hol a helye. (Krími háború, balkáni arcoskodás, japán háború, első világháború, a kis Szoszó is akkor vette nehezebben a levegőt, amikor a harmadik világháborúról kezdett delirálni, Nyikita Szergejevics még viszonylag jól járt a belső puccsal a rakéta válság után.) Ha Vologyának lett volna esze nem a fentiekből választ példaképet és nem hívja ki maga ellen a Nyugatot.

A második stratégiai hiba összefügg az elsővel. Oroszország hatalmas, mint a szovjet kerti törpe. Olyan gazdag országot lehetne belőle csinálni, hogy polgárai Eldorádóban érezhetnék magukat. De az orosz politikai rendszer kizárja egy gazdaságilag, társadalmilag fejlődő ország lehetőségét. A buta muzsiklandnak igénye sincs a felemelkedésre, az oligarcháknak pedig nem érdekük. Különben miből lennének dúsgazdagok. A globalizáció ellen viszont nincs orvosság, a muzsikokat is nehéz tisztán a régi módszerekkel uralni. Szerencsére a szovjetidőkben mindenkinek jól bevésett Nyugatellenességet modernizálhatta Vologya. Amely aztán önálló életre kelt, és ez a koldusszegény, primitív ország elhitte magáról, hogy ő lehet az új világrend vezetője. Röhej.

A harmadik hiba, hogy ha már kardot rántottak, akkor túl korán tették. Addig voltak jók az oroszok, amíg a népüktől lopott nyersanyag hasznából lappangva játszhatták a modern kort értő, abba belesimuló országot. A sok pénzből megvehettek mindent. Londongrádot, a nemzetközi korrupt sportszövetségeket a FIFÁ-tól a NOB-ig, látványosan a nyugati perifériára szorult politikusokat, nem látványosan egy rakás fősodratút, jachtokat százszámra, ment a rongyrázás. A Nyugat történelmi tapasztalatokon nyugvó ébersége pedig elkezdett szunnyadni. Azt sem vették észre, hogy bülbül szavú Vologya az egész energiaszektort behálózza, amelyet bármikor fegyverként használhat. Csak az amcsikat nem tudták átverni, hiába, a köztársasági Róma nem hülye. Ők látták a ruszki nyomulás igazi szándékát, nem véletlen hallgatták le a stázis némbert, meg a mögötte álló nagytőke német vezetésű, de orosz csizmákkal letaposott egységes Eurázsiáról ábrándozó fantasztáit. Vologya - életkora, esetleges betegsége miatt - nem tudott várni. Túl hamar leplezte le magát. Talán bízott a 2014-es krími kaland következmények nélküliségében, a megvettekben. Hiba volt.

A zaporozsjei kozákok levelet írnak a török szultánnak

A negyedik stratégiai tévedés, hogy Vologya nem feltételezte az ukránok - és személyesen Zelenszkij - példamutató bátorságát. Vologya buta, mint a tök. Nála csak a kontraszelektált bagázsa ostobább. Olyanokkal kötöttek ki, akiknek elődei IV. Mohamed szultánnak a következő - diplomáciában egy picit szokatlan hangvételű - sorokat rittyentették, midőn Mohi megadásra szólította fel őket: ,,A zaporozsjei kozákok a török szultánnak! Te - török sátán, az átkozott ördög testvére és rablótársa, magának Lucifernek titkára! Az ördögbe is, hát milyen lovag vagy te, ha csupasz seggel még egy sünt sem bírsz agyoncsapni? Az ördög kiszarja, a sereged meg felzabálja. Nem vagy te jó arra, hogy keresztény fiak éljenek alattad, a seregedtől nem félünk, földen és vizen megütközünk veled. Te babilóniai szakács, makedóniai kerékbetörő, jeruzsálemi serfőző, alekszandriai kecskebaszó, a Nagy és Kis Egyiptom disznópásztora, örmény disznó, tatár tegez, kamenyecki hóhér, podolszkiji gonosztevő, a világ és alvilág bohóca, magának a viperának unokája, és a faszunk görbülete. Te disznópofa, te kancasegg, te hentes kutyája, te kereszteletlen tökfej, hogy baszom azt anyádat. No, imgyen szóltak hozzád a zaporozsjeiek, te takony. Még a keresztények disznajait sem fogod te terelgetni. Most befejezzük, mivel a dátumot nem tudjuk, kalendáriumunk nincs, a Hold az égen, az év az évkönyvben, a nap meg ugyanaz, mint nálatok. Ezért seggbe is csókolhatsz minket. Aláírók: Iván Szirko ezredatamán és az egész zaporozsjei sereg." Mintha ma lenne Vologyával.

Azt hitték hát szegény ruszki hülyék, hogy a XXI. században elég a XX. századi jól bevált praktikákat elővenni. Leporolták hát az '56-os budapesti, a '68-as prágai, a '79-es kabuli forgatókönyvet, és uccu neki. A nagy stratégia annyi volt, hogy az elit csapatok elfoglalják a hosztomeli repteret, majd a légi úton beérkező csapatok elindulnak Kijev elfoglalására. Közben Zelenszkijt megölik/elfogják/menekülésre késztetik. Hajnalra az ukrán hazaárulók pedig a szolnoki rádióban bejelentik, hogy: "Nem akarunk tovább függőséget! Nem akarjuk, hogy hadszíntérré váljon az ország! Minden becsületes hazafihoz szólunk! Fogjunk össze az magyar ukrán függetlenség, az magyar ukrán szabadság diadaláért!" A bevonuló orosz csapatokat virágesővel fogadják, akinek meg nem tetszik, azt megölik, táborba zárják, elviszik egy kis munkára. Pár hónap, és el is felejti a világ ezt a kis incidenst. Csakhogy a Hosztomelnél az ukránok első körben szétverték a mocskos ruszkikat, és Zelenszkij sem kért az amcsik által felajánlott fuvarból. A kék-sárga zászló nem hanyatlott le, és lobog azóta is, néha tépetten, de büszkén. Hála a nyugati fegyvereknek, és az ukránok bátor ellenállásának, mára már győzedelmesen nyomulnak előre, felszabadítván hazájukat a barbár, tömeggyilkos, elnyomó oroszok megszállása alól.

A háborút tehát elvesztették a ruszkik, a kérdés a jövő. Nagyeszű Vologya és bandája gyakorlatilag sírba lökte Oroszországot. A demográfiai mutatók eddig is nagyon rosszak voltak, az orosz egy kihaló népség (jaj, de sajnálom). A folyamatot kretén Vologya felgyorsította. Eddig meghalt vagy hatvan-hetven ezer ruszki, az ágyútöltelékekből lesz még pár tízezer. Ez nem fog hiányozni nagy nemzethy buzik? (És meg nem született utódaik.) Továbbá a menekültek. Akiknek a száma több százezer, talán millió. Ezek egy része a büdös életben nem megy vissza Muzsiklandba. A ruszki gazdaság romokban, nincs ember, aki működtetné, mert vagy behívták, vagy elmenekült a behívó elől. (A szankciók nem működnek, mi? Mocskos, hazug, trágya putyinszopók.)

Mi legyen hát a muszkák helyén? Kevés az esély, de lehet, hogy a Vologya utáni világban Oroszország demokratikus útra tér, betölti azt a szerepet, amely a világ egymással együttműködő népei között számára kijelölt. A nagyhatalmi szereptől búcsút inthet, nukleáris programja nemzetközi felügyelet alá vonva, oszt' jól van. Ha ez a formula jön be, csak az azért lehet, hogy a szintén furcsa álmokat látó Kína - ha az nem képes tanulni az orosz példából - ellensúlya legyen. Ha Kína se feszegeti a pofonládát, és hajlandó lemondani a világura pozira való törekvésről, a szovjet törpe lehet kicsi. Szét lehet kapni Oroszországot úgy, hogy a részek atom nélküli területek legyenek, és fejlődnek, ahogy tudnak, de a világra már nem jelentenek veszélyt. Megszűnik tehát egy, a XIX. században létrehozott barbár birodalom, ahogy az oszmánok is megszűntek. Nincs rájuk szükség. Ehhez két dolog kellett: Vologya stratégiai hibái és Zelenszkij elnök által vezetett ukránok hősiessége.

Mi magyarok pedig szégyellhetjük magunkat a Karmelitában dekkoló KGB ügynök és a Bem téren vegetáló orosz külügyminisztérium magyar osztályának viselkedése miatt. (A nagy keresztény Viktor számoljon el lelkiismeretével a bucsai, izjumi és ki tudja még hány tömegsírba lőtt, hátra kötött kezű ukrán ember - köztük nők és gyerekek - halála miatt.) Utolsó csatlósok lettünk - ahogy Teleki Pál írta: "a legpocsékabb nemzet" - akit a művelt világban megvetnek. Ebből a magyarok számára megalázó helyzetből jelezzük jelentéktelen blogocskánkból, hogy: Dicsőség Ukrajnának, dicsőség Zelenszkij elnöknek, dicsőség a bátraknak!

A mi szeretett Viktorunk szerint a magyar államcsőd közeli állapot az elhibázott brüsszeli szankciók miatt alakult ki. "Úgy van, úgy van!" - helyeselhetünk a kiváló éleslátással megáldott Viktornak. (Tapsolj kopasz, mert elvisz az ÁVO!)

Nekem például eszembe sem jutott, hogy a tizenkét és fél éve totális felhatalmazással rendelkező Viktor miatt lenne a méretes bukó, csakis Brüsszel a hibás. Ha pillanatra meginogtam volna e hitemben - természetesen ez nem fordulhat elő -, akkor elég csak felidézni a Macronné/Dzsudzsák/Lavrov-szindrómában egyszerre szenvedő Péterkém miniszterkém egy éve elmondott szavait: „Aláírásra került az orosz Gazprommal az újabb hosszú távú gázvásárlási szerződés, amely ebben a bizonytalanságokkal teli világban tizenöt évre garantálni tudja Magyarország energiaellátásának biztonságát.” Meg, hogy: „…az ár jóval kedvezőbb, mint amit a most lejáró, 1995-ben megkötött szerződés alapján fizetett a magyar fél. Ennek köszönhetően pedig … megőrizhetők hosszú távon a rezsicsökkentés vívmányai, a magyar fogyasztók továbbra is az egyik legalacsonyabb gázárat fogják fizetni Európában.” Van itt tehát elég olcsó orosz gáz, a nyáron még a szerbeknek is adtunk vagy ötszáz millió köbmétert belőle, mert visszakapjuk tőlük Trianont. Akkor meg minek az ájvékolás libsik? Hát talán, de csak tényleg talán, halkan, esetleg valaki felvethetné a Viktornak, hogy a brüsszeli szankciók - amelyet ő is megszavazott - sajnos nem terjednek ki a gázra. És a kőolaj is érdekes, mert az Kipcsáklandra pont nem vonatkozik. (Amely egyébként sajnálatos, mert így a szar minőségű ural típusú olajat a MOL a kiváló minőségű Brent típusúként adhatja el, szarrá keresve magát a különbözetet megfizető ostoba magyarokon.)

De kétségtelen, hogy az elhibázott brüsszeli szankciók az okai a bezáró közintézményeknek, a kifizetetlen állami számláknak, az elmaradt pedagógus-béremelésnek (az ingyenélők kasztjának szerencsére még sikerült emelni). Vagy a spórolásra kényszerítésnek, melyről a Fidelitászban több faszt mint kilincset fogott Szandi világosan tiktokolta, hogy nyugati ármány, amelyre nálunk nem kerülhet sor hála a rezsicsökinek. És az erdőket is azért vágják tarra, mert az elhibázott brüsszeli szankciók. Göbbels Jóska visítva röhög a pokolban, hogy a velejéig ostoba barom magyarok milyen könnyen beszopják ezt az ócska dumát, és még véletlenül sem a lopásban elsőrangú, kormányzáshoz ALKALMATLAN Viktorban keresik megszívatásuk felelősét.

És ez az ócska duma terjed a társadalomban. A Magyar Postának nevezett szánalomkupac azzal magyarázza fiókjai bezárását, hogy az elhibázott brüsszeli szankciók miatt vált szükségessé. Magyarhonban nincsenek többé lusta, hozzá nem értő, szar alakok, akik képtelenek elvégezni a rájuk bízott munkát. Ha valaki számon kérné őket (nem fogja) elég csak annyit mondani: „Hát az elhibázott brüsszeli szankciók miatt van, kezit csókolom.” Nem jön a busz? Az elhibázott brüsszeli szankciók. Omladoznak a kórházak, építési területen kell tanítani? Az elhibázott brüsszeli szankciók. Moslék ország lettünk a kultúrnépek között? Az elhibázott brüsszeli szankciók. - reagál dühösen a magyar.

De van ennek jó oldala is, ha elér ez az indokolás a magánélet szférájához. Régebben például, ha Bivalybasznád-alsón Lakatos Romárió elszerette Sztojka Vanesszát annak férjétől, a kevés tiszteletnek örvendő, ám agresszív Kalányos Filippínótól, az egész falu megütközött az eseten. A megütközés vasvillákkal, kapákkal történt egy rendkívüli falunap keretében, melyhez előbb-utóbb, kénytelen-kelletlen a megyei készenléti rendőrség is csatlakozott. Nagy hacacáré, orvosi ellátás, bírósági ügyek évekig. Sokba volt, na. Hála az elhibázott brüsszeli szankcióknak ez a jövőben másképp lesz. Az in flagranti során a szép Vanessza csak pillant egyet, és azt búgja az ő friss szarvakkal ellátott Filippínójának: az elhibázott brüsszeli szankciók miatt van, ugye megérted? Melyhez a gatyáját kereső Romárió bólogat erősen. Filippínó pedig mit tehetne? Teker egy herbát magának nagyszomorúságában, és gyűlöli azt a rohadt Brüsszelt, amely elhibázott szankcióival tönkre tette az ő örömteli, harmonikus házaséletét.

Magam sajnálom szegény Fillipínót amiért önhibáján kívül, az elhibázott brüsszeli szankciók miatt összeomlott az egész élete. Ezért van elegem az elhibázott brüsszeli szankciókból.