A vadászati és az idegenforgalmi szezon mintájára bevezették a vagyonnyilatkozat-tételi szezont. Ez az időszak nem más mint a választópolgároknak a politikusokra való nyilvános köpködés lehetőségének ideje. Amolyan orwelli gyűlöletfélóra, melyet minden politikusnak el kell viselnie a stallummal járó előnyök kedvéért, aztán úgyis megy minden tovább.

A mai magyar vagyonnyilatkozat-tételi előírások tulajdonképpen Mikszáth Kálmán 120 éve írt ironikus ötletén nyugszanak. A fejlődő Monarchiában is gond volt a korrupció (vasutak, városfejlesztések stb.), ezért Mikszáth azt javasolta, hogy a mindenkori pénzügyminisztert kétszer mázsálják le, egyszer midőn hivatalba lép, másodszor mikor távozik. A testsúlybéli gyarapodásról pedig köteles a delikvens számot adni. Gyakorlatilag ezt a rendszert vették át, a kötelezettek évente írják le milyen és mennyi vagyonuk van. Szankció csupán a leadás határidejének elmulasztása miatt lehetséges, a tartalom miatt nem.

A rendszer ezen kereteit feszegette a 2006-os választásokat piros alsónadrágjának villantásával ünneplő tökös somogyi főispán, Gyenesei István, aki legfőbb befektetéseként gyermekeit jelölte meg. Filozófiai értelemben Gyeneseinek volt igaza, a jogalkotói szándék azonban mégsem ez volt, így nevetségessé vált az egész. A vagyonnyilatkozati előírásokról szóló törvény ugyanis lex imperfecta, tökéletlen törvény. A római jog óta így nevezik azokat a törvényeket, melyek látszólag szigorúan tiltanak, előírnak valamit, de ha mégsem tartja be senki a benne foglaltakat, annak nincs szankciója, semmiféle következményekkel nem jár.

Ráadásul éppen ebben a tárgykörben már a rómaiaknak sem ment a tiltás. Történt, hogy az ókori Rómában elszaporodott az ajándékok kikövetelése valamely cselekményért. Így bírák vártak el ajándékot ítéletért, ügyvédek perhúzásért, szenátorok ügyek politikai felkarolásáért (ma úgy mondanánk: lobbizásért), mely társadalmilag tűrhetetlen mértéket öltött. Azok a rómaiak, akiknek neve mint a jellemesség példája maradt fenn - kezét tűzbe tartó Mucius Scaevola, pompeji őr stb. – elcsúsztak a korrupció fényesre csiszolt padlóján. Az i.e. 204-ben megalkotott lex Cincia a római jog tökéletlen törvényének iskolapéldájává vált. E törvény megtiltotta bizonyos - pontosan meg nem határozott - értékhatár felett az ajándékok elfogadását. Így már 2218 éve nem tudjuk, mi az a bizonyos értékhatár, de nem is kellett a római polgárnak ezen törnie fejecskéjét, mert ha elfogadta az ajándékot, az semmilyen hátránnyal nem járt. Nem kellett visszaadnia, lemondania hivataláról, büntetést fizetnie, semmi, az élet ment szépen tovább. Ha tehát a nagy Senatus Populusque Romanus is csak a hülyeség terén tudott maradandót alkotni e kérdésben, elvárhatjuk-e, hogy egy félázsiai népség országgyűlése/népi hurálja megoldja a problémát?

A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség ezért nagyjából két dologra jó. Az első, hogy a fotelforradalmár megköpködhesse a tévéjét a "Ma ki lopott?" híradó rész alatt. De addig sem megy ki az utcára vasvillával hajkurászni az ő népképviselőjét. A másik társaság a pártszóvivőké és pártszolgálatos újságíróké, akik a másik táborba tartozók szennyesének teregetésével tartják össze a saját tábort. Az utóbbiak - ha jól csaholnak - a gazdi kezéből jutalom falatokra is számíthatnak.

Én rég nem olvasom, hallgatom ezeket a híreket, elég a főcímeket megismerni, már az is sok. Szerény álláspontom az ügyben az, hogy azt kívánom minden vagyonbevallónak (álamfő, képviselő, miniszter): annyi vagyona legyen, amennyit bevallott. Sem több, sem kevesebb, annyi. Biztos lenne nagy meglepetés sokaknál.

Egyebekben pedig az egész komolytalan hajcihőből elegem van.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van a 2 milliárd forintos lottónyereményemből
Elegem van a parkolási cégekből
Elegem van a villamoson telefonálókból

Minden bank és biztosító rémálma - aki nem más mint személyesen Tudatos Pénzügyi Fogyasztó - az újév 3. napján rutinszerűen kinyitotta postaládáját. Máshogy nem nyithatta, mert elmúltak azok az idők, mikor január elején egy-két elkóborolt szilveszteri üdvözlőlap megtalálása miatt érdemes volt lesni a postaládát. Volt is meglepetés, amikor egy szép fehér-kék boríték lapult benne. Tudatos Pénzügyi Fogyasztó rátekintett a borítékra, melynek feladója az Allianz Hungária Zrt. volt. Tudatos Pénzügyi Fogyasztó rosszat sejtett, mi a fene lehet ilyen sürgős ezeknek? Sietve bontogatta a borítékot, míg a lépcsőkön bandukolt. A papírra vetett egy pillantást, és balsejtelme beigazolódott, az ez évben fizetendő lakásbiztosítási díjról való tájékoztatást tartalmazta a levél. A tájékoztató meglehetősen visszafogottra sikeredett, semmi hivalkodás, csak a puszta tény közlése, mennyi az annyi.

Tudatos Pénzügyi Fogyasztó gyanút fogott, ezért nem átallotta elővenni a tavalyi értesítőt összehasonlítva a díjakat. Nos, a levél 6-7% változást jelzett, mely nem egy csökkenő tendenciát vetített előre, sőt... Először Tudatos Pénzügyi Fogyasztóból előtört az indulat, és fejéből ekkor szállt ki végleg a szilveszteri és az azt követő buli katzenjammere, melyért feltétlen köszönet illeti az Allianz Hungária Zrt.-t. Tudatos Pénzügyi Fogyasztó persze nem azért volt Tudatos Pénzügyi Fogyasztó, hogy alantas indulatainak helyt adva azonnal tárcsázza a rezsicsökkentő kormánybiztost közölve vele, hogy valami oda nem illő van a palacsintában, nem, Tudatos Pénzügyi Fogyasztó meg akarta érteni a bődületes emelés okát.

Tudatos Pénzügyi Fogyasztó mazohista módon először magában kereste a hibát, de nem lelt ilyet, mert egész évben rendesen fizette a díjat, biztosítási esemény pedig nem történt. (Jobb biztosítók ez utóbbiért egyébként kedvezményt is szoktak adni, de hol van ettől az Allianz Hungária Zrt.!) A második lépésben valami külső körülményt keresett a mi Tudatos Pénzügyi Fogyasztónk, amely indokolhatja az emelést, de az infláció biztosan nem, más meg mi lehet? Marad tehát, hogy az Allianz Hungária Zrt. huncutkodik. S lőn.

A tavalyi és az idei tájékoztatók összehasonlítása során Tudatos Pénzügyi Fogyasztó örömmel értesülhetett arról, hogy a biztosított lakásának értéke több mint másfél millió – igen 1,5 millió – forinttal nőtt. Tudatos Pénzügyi Fogyasztó tehát egy ingatlanguru, egy befektetési zseni, mert míg Magyarországon a lakóingatlanok árai 10-15%-ot veszítettek értékükből, addig Tudatos Pénzügyi Fogyasztó otthon ülve simán hozott 7% nyereséget a saját lakásán. Ismételt köszönet az Allianz Hungária Zrt.-nek, mert jó érzés ám Soros György és Warren Buffet szintjére emelkedni - 7% -os hasznot ilyen biztonságban, fotelben hátradőlve ők is ritkán érnek el - különösen, mert Tudatos Pénzügyi Fogyasztónak ez a kunszt akkor is megy, ha oda sem figyel. Mi lenne, ha foglalkozna is befektetésekkel?

Tudatos Pénzügyi Fogyasztót azonban bármennyire is elöntötte a tőzsdecápa büszkesége, élt a gyanúperrel, hogy egójának feldícsérése neki sokba kerül. Felhívta hát az Allianz Hungária Zrt. ügyfélszolgálatát, hogy ugyan mondanák már meg miért szárnyal az ő lakása, ha másé nem. Átlagos magyar fogyasztók gyakran követik el azt a hibát, hogy az ügyfélszolgálatos hölgyeken és urakon vezetik le életük összes baját, üvöltözve, káromkodva, ordítva követelik problémájuk azonnali megoldását. Pedig ott is emberek dolgoznak, akinek ráadásul általában nagyon kevés hatáskörük van, feladatuk a probléma észlelése, és a megoldásra alkalmas szervezeti egységhez való továbbítása. Ezekkel az emberekkel kár ordibálni, senkinek sem jó, a gond pedig marad.

Tudatos Pénzügyi Fogyasztó udvariasan érdeklődött tehát az Allianz Hungária Zrt. ügyfélszolgálatán dolgozó úrtól, hogy mivégre a díjemelés. Az ügyfélszolgálat embere hasonlóan udvariasan elmondta, hogy az ingatlan értékében beálló pozitív változás indokolja az emelést. No, válaszolta erre Tudatos Pénzügyi Fogyasztó szofisztikáltan, akkor kegyeskedjen ügyfélszolgálatos megadni annak az Allianz Hungária Zrt.-s embernek a nevét, aki megveszi a kecót ennyiért, mert rohan üstöllést eladni. Sőt, szól néhány devizahiteles ismerősének is, akiknek az Allianz Hungária Zrt.-nél van lakásbiztosításuk, hogy szaladjanak ők is, mert most van Budán kutyavásár. Egy pillanatra elfehéredett a telefonvonal, de a ravasz ügyfélszolgálatos - biztos túl volt már a ravaszsági belső képzésen - azt válaszolta decensen, hogy nem az ingatlanpiaci értéket veszik alapul, hanem a bekerülési értéket. Azaz ha eldurran a kégli, mennyiért lehet újonnan felépíteni. Ó, te lótuszba foglalt ékesség! - gondolta Tudatos Pénzügyi Fogyasztó, hát - különösen vidéken - annyit sem ér az új lakás, mint a benne lévő tégla ára. Azt meg ki tudja megmondani, mennyibe van egy új lakás felépítése (telek, építőanyag, munkadíj), hacsak nem az Allianz Hungária Zrt., az is csak akkor, ha díjat akar emelni.

Tudatos Pénzügyi Fogyasztó kedvesen megjegyezte, hogy ez a magyarázat biztosan nem vicc, mert annak kicsit erős, és van-e lehetőség csökkenő pályára állítani a biztosítási díjat, különben odahagyja a nagyszerű Allianz Hungária Zrt.-t. A telefonvonal másodszor fehéredett el, és ügyfélszolgálatos - becsületére legyen mondva - gyorsan körülnézett a termékpalettán, de csak ilyen remek drága biztosításokat tudott ajánlani. Tudatos Pénzügyi Fogyasztóban kialakult az a kép, hogy Allianz Hungária Zrt. csak nyírni való birkának és nem belőle élő partnernek tekinti őt, ezért elbúcsúzott ügyfélszolgálatostól, majd néhány nap múlva felmondási jogával élve az Allianz Hungária Zrt.-től is.

Mert amelyik biztosítóból Tudatos Pénzügyi Fogyasztónak elege van, az így jár.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van a Tescoból
Elegem van a McDonald's-ból
Elegem van a zenei tehetségkutatókból
Elegem van a bankokból

Most, hogy 2 milliárd forint a főnyeremény a lottón, környezetemben megszaporodtak szerencselovagok. De ezek nem mennek ám aranyat mosni, meg a messzi Eldorádóba szerencsét próbálni, egy csudát. Komfortos szerencselovagokkal áldott meg a sors, akik maximum a lottózóig hajlandók elvonszolni munkában megfáradt testüket, de e kicsiny befektetésért is a legnagyobb hasznot akarják beseperni. Cserébe viszont engem macerálnak - talán ügynöki jutalékért vagy a nyereményük növelése miatt - a lottózás előnyeinek ecsetelésével. Hát, ha annyira akarják, hogy elvigyem azt a kis pénzt, legyen.

Kérem a lottózás a sűrített élet! Itt vannak először is az idősebb generáció képviselői, elsősorban hölgyek, akik 45-50 éve ugyanazokkal a családi eseményeket összefoglaló számokkal játszanak. A körzeti orvos csak azért írja fel nekik a Cavintont, hogy ne felejtsék el feladni a szelvényeket, mert ha egyszer nem adják fel, és pont akkor húzzák ki a számaikat... Bele sem merek gondolni! A másik irányzat képviselője a nagy számok törvényének engedelmeskedve egy rakás szelvényt ad fel hetente eldurrantva egy kisebb vagyont. A hazai deklasszált arisztokrácia maradványai csak akkor hajlandók leereszkedni a lottózóba, ha a nyeremény eléri az egymilliárd forintot. Az álomlátók szekciója a tudatalatti rejtelmeit fordítja le a számok nyelvére, mert az álmok nem hazudnak. A nyers racionalitás talaján állók azon az állásponton vannak, hogy a lottó a hülyék adója, ezért inkább legálisan adót csalnak azzal, ha nem játszanak. Barbi baba pedig akkor vesz lottót, ha anyagi gondjai támadnak, mert majd a nyereményből megoldja. Én emberbaráti okból veszek ritkán nyereményszelvényt, hogy ezzel lehetőséget adjak másoknak a nyerésre. De ha egyszer nem élnek a felkínált lehetőséggel és összejön két milliárd, az mégiscsak két milliárd, ezért ezen a héten meg kell tenni tétjeimet, mert az ősi focista bölcsesség szerint: ha nem rúgok kapura, nincs gól. Különben is Fortuna istenasszonynak is meg kell adnom az esélyt, hogy kegyeiben részesítsen, hisz oly régóta vár erre a lehetőségre.

Ekkor jön a második fázis, a szelvény kitöltése. Egyeseknek ez rutinszerű, mások lerágják a toll szárát, míg ikszelnek, megint mások könnyelműen dobnak számokat a rubrikába. Nekem persze mindegy mit húzok be, úgyis nyerek. Az e heti nyerőszám a 17, 39, 57, 63, 81 lesz. A megfelelő összeg befizetése után már nincs más teendő mint a várakozás, melynek során fogadalmak szoktak volt tevődni.

A hithű keresztényeknek a legkönnyebb, mert szombat reggeli imájukba bele szövik, hogy: "...a minden napi kenyerünket és lottó nyereményünket add meg nekünk ma...", esetleg nagyon komoly ígéretet tesznek jellemfejlődésük karbantartására és kész. Az alkalmi vallásosak előre szeretik biztosítani az Úr jóindulatát, ezért kisebb-nagyobb összegeket dobnak Szent Antalnak kérve a közbenjárását és egyúttal a felelősséget is rányomva, ha mégsem köszönt be a dolce vita. A babonából vallásosak szeretnék bebizonyítani, hogy Isten mégiscsak szerencsejátékos, és részt ígérnek neki a haszonból templomfelújítás stb. formájában. Az ateisták egyféle emberbaráti gesztusból szoktak fogadalmakat tenni az emberiség szociális, egészségügyi, oktatási fellendítése érdekében pontosan kiszámolva, hogy azért kaszáljanak a bolton. Nekem ilyen hókuszpókuszokra nincs szükségem, mert aki minden hétfőn pontban 8:17-kor viszi le a szemetet úgy, hogy balról jobbra nyitja fel a kuka fedelét, az úgyis nyer.

Ha mindez megvan, jön a nyeremény fejben való elosztása. Az emberek ilyenkor természetesen nem irigyek (á!), csak felelősen szeretnék felosztani a pénzt. Az első dilemma, hogy megmondják-e a rokonoknak. Ez különösen akkor veszélyes, ha sok a devizahiteles a famíliában, mert képesek elvinni az egész nyereményt. Gondolniuk kell a jövőre is, nem lehet csak úgy felelőtlenül osztogatni, ezért az az elterjedt általános nézet, hogy a rokonok nem tudhatják meg. Majd, ha a nyertesek kellően távol lesznek, a kedves rokonság kap tőlük egy üdvözlőlapot. Barátok, ismerősök szintén kizárva, a sokak tudása nem gazdagít. Utálom az ilyen smucig népséget! Én persze a biztos nyeremény birtokában tudom magamról, hogy nem szólok senkinek, mert sajnos nem lehet ekkora terhet rakni az emberekre, ezt nekem kell cipelnem.

No, mármost a játékosok lelki szemei előtt ott van a 2 milliárd forint, mit csináljanak a pénzzel? Előszöris a legkéjesebb pillanat - majdnem ér annyit mint a zsebben lévő suska - elmagyarázni a főnöknek, hogy egy marha, de abban a szerencsében részesül, hogy láthat közelről kondenzcsíkot. Aztán jön a féktelen költekezés, nagy ház, nagy autó, világ körüli út, nercbunda, luxus a köbön, végül a csőd, összeomlás, szegényház. Hiába, a vagyon elviseléséhez kell némi intelligencia is! Ezért én inkább minden munkát elvállalok, sőt sokat túlórázom, kölcsönkérek a rokonoktól, barátoktól, így senki sem sejti, hogy egy milliárdost melengetnek keblükön. Belegondolva jó vacak életem lesz mint fösvénynek, kit pénze gondja öl meg.

Na, ezért van előre elegem a lottó nyereményemből.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van a Tescoból
Elegem van a McDonald's-ból
Elegem van a kamu tisztségekből, hivatalokból

Persze első ránézésre nem tudom, miért elégedetlenkedek, mert a magyar bulvárújságok szépek, színesek, jól szerkesztettek, és nem szoktak aljaskodni. Sőt, Ómolnár Miklós főszerkesztő úr olyan megértően, sokszor szeretettel ír beköszöntőiben a kisebb-nagyobb emberi botlásokról, hogy meg nem erősített hírek szerint Ferenc pápa kezdeményezte Szent Miklós történetének felülvizsgálatát, így jövőre Ómolnár úr hozza az ajándékot Mikulás napon.

Az elégedetlenség oka ezen újságok feleslegességében rejlik. A bulvár stílus mellett érvelők persze azt szokták mondani, hogy az olvasók igényeit elégítik ki, ha ők nem vágynának a pletykára, nem lenne bulvár sem. Vegyen azonban elő bárki egy évvel ezelőtti újságot a Legjobb Forró Történetek közül, takarja le a dátumot, és olvassa el. Mintha a mai szám lenne! Ugyanarról a nagyjából 400 külföldi és 100-120 magyar "hírességről" olvashatjuk ugyanazokat az előre gyártott, unalomig ismert történeteket. Ezért sírjanak az esőerdő fái Amazóniában? De nézzük részleteiben, miért pusztulnak az (eső)erdők.

Bulvár szempontból két prémium kategóriás személyiséget találunk, akikkel bármikor el lehet adni bármilyen bulvárlapot. Az egyik az angol királynő, a másik Angelina Jolie. Az ő titkuk abban rejlik, hogy nem önmagukban állnak, ezért a szokásos történeteket lehet a hozzájuk tartozó személyek körül is variálni. Őfelsége udvartartásába számos herceg, hercegnő és hercegné tartozik, így ha mindegyikről csak az átlagos négy-öt történetet váltogatják, már újdonságként hat. Erzsébet királynőről mit tudhat meg a pletykára szomjas olvasó? Azt, hogy páratlan héten fontolgatja lemondását, páros héten nem. Ha fontolgatja, mindenki a körmét rágja le izgalmában, hogy fia vagy unokája javára mond-e le. Ezen kívül tudható, hogy 75 éve szereti férjét, és 70 évvel ezelőtt részt vett egy katonai teherautó kerekének cseréjében. Ezt a történetet akkor szokták bedobni, ha a monarchia tetszési indexe csökken, mert így akarják bizonyítani, hogy Őfelsége keményen harcolt a nácik ellen, nem állnak távol tőle a napi gondok, ráadásul Anglia egy valóságos műszaki zsenit veszített azzal, hogy az uralkodás terheit magára vállalta. Emberi nagyszerűségét pedig az támasztja alá, hogy bár utálta Diana nevű menyét, de mára - 15 évvel annak halála után - megbékélt vele. Nagy-Britanniának az uralkodó család a legfőbb exportcikke, amely nélkül azt sem tudnánk, merre kell keresni a térképen azt az országot, és ennek a feladatnak - előre gyártott, bennfentesnek tűnő szappanoperájukkal - igyekszenek is jól megfelelni. De érdekel ez minket? Valójában nem.

A másik prémium kategóriás bulvárszemélyiség Angelina Jolie. A színészet nehéz műfaj, még a legnagyobbak sem tudnak maradandót alkotni. Jolie belátta ezt, és ezért inkább a bulvárt hekkelgeti hihetetlen eredményességgel. Ehhez egyfelől kiépített maga köré egy brandet Pittből, apából, gyerekekből, Pitt egykori feleségéből, másfelől pedig folyamatosan világraszóló ökörségekkel szórakoztatja a nagyérdeműt. Kezdte azzal, hogy divatot teremtve örökbefogadott egy fekete és egy sárga kisgyereket gondosan ügyelve arra, hogy a nappali és a teáskészlet színével azért harmonizáljanak. A bulvár pedig nagyjából két évig azon csámcsogott, hogy Jolie jó anya/rossz anya, a gyerekek be tudnak illeszkedni/nem tudnak beilleszkedni. Amikor ez a történet kezdett leereszteni, jött azzal, hogy ő valami ENSZ jószolgálati izé. A bulvár népe azonban nem értette, miért kóvályog szeretett Jolieja Afrikában kedves gyapjas fejeket simogatni abban a nagy hőségben, amikor a szomszéd utca is tele van velük. Így erről a szerről viszonylag hamar lejött. De mivel etetni kellett a bulvár Molochot, hóna alá csapta a kor Parisz királyfiaként emlegetett Brad Pittet. Ezzel jelentősen bővült a sztoriportfolió, lehetett írni megismerkedésük körülményeiről, arról, hogy mikor lesz gyerek, a gyerekek megszületésének rejtelmeiről, úgyszintén arról, hogy Jolie jó anya/rossz anya, Pitt jó apa/rossz apa, Jolie megőrizte/nem őrizte meg alakját a szülés után, Jolie és Pitt szeretik egymást/elhidegültek. Amikor már ezek sem emelték a példányszámot, forgatás címszó alatt vándorcirkuszt csinált a famíliából lökve egy kevés morzsát a helyi bulvárújságoknak is. Tavaly pedig azzal vetette észre magát, hogy mellrák kockázatra hivatkozva levetette melleit. A közönség komplett hülyének nézte - biztos nem hallott szegény a szűrővizsgálatról - de a barátok és üzlettársak - ha sokáig gyakorolták tükör előtt - röhögés nélkül ki tudták mondani, hogy: "Angelina felelős döntést hozott."

Jolie bulvársikerének másik oka a körülötte kialakított brand, így akkor is szerepelhet, ha látszólag más a sztori alanya. A brand oszlopos tagja papája Jon Voight, aki szemét CIA-ügynökök és korrupt szenátorok karakterszínészeként tett szert némi ismertségre, és akit Jolie állítólag erősen rühell. E relációban a nem békül/majd békül/majdnem békült tudósításokat olvashatunk gondosan ügyelve arra, nehogy megtörténjen az összeborulás. Pitt nevű élettársa is a Jolie bulvártrupp szekerén egyensúlyoz. Róla azt tudható viszonylagos rendszerességgel, hogy szereti Jolie-t/már nem szereti Jolie-t, jó apa/nem jó apa, jól tartja magát/nem jól tartja magát, bulizik/nem bulizik, sokat forgat/épp nem forgat, megkéri Jolie kezét/nem kéri meg Jolie kezét. Pitt farvízén evezve a csapat tagja még korábbi felesége, a sorozatszínészből hollywoodi színésszé avanzsált Jennifer Aniston, akiről megtudható, hogy még szereti Pittet/már nem szereti Pittet, utálja Jolie-t/nem utálja Jolie-t, jó nő/már nem jó nő, van pasija/nincs pasija, ha van pasija lesz esküvő/nem lesz esküvő, lehet gyereke/nem lehet gyereke. De érdekel ez minket? Valójában nem.

A bulvár "A" kategóriás szereplői jönnek a következő körben. Nemzetközi szinten úgy 25-30 híresség tartozik e csoportba, általában 6-7 történetet lehet számítani személyenként szabályos vetésforgóban. George Clooneyról megtudható, hogy volt nős, de már nem lesz, bulizik/nem bulizik, szereti az olasz városka népét ahol él, és ők is szeretik őt, van nője/nincs nője, ha van, a hölgy házasságra, Clooney pedig lelépne. Hasonló a helyzet Johnny Depp vonatkozásában is: elvált/miért vált, volt feleségét szereti/nem szereti, jó apa/rossz apa, bulizik/nem bulizik, felhagyott a narkóval/nem sikerült felhagynia a narkóval, van új nője/nincs új nője. Madonna "szintén zenész", a mai tudásunk birtokában ő szegény volt, de feltört, támogatja testvéreit/mégsem támogatja testvéreit, jól neveli lányát/nem jól neveli lányát, az örökbe fogadás sikeres/nem sikeres, jól tartja magát/"megöregecskedett", nála 30 évvel fiatalabb srácokkal fut, de a nevüket nem nyomtatják ki, ha nem akarják, hogy az újságot a nyomdából egyből az antikváriushoz kelljen átszállítani. Férfi kiadásban ugyanez Robbie Williams, aki valami fiúcsapatból tört ki, a szokásos buli, csajok, drog sztorikkal építgetve karrierjét. De már kezdik átpozícionálni a jó apa képére, aki imádja gyermekét, és többet szeretne. A sor folytatható. De érdekel ez minket? Valójában nem.

A hazai pálya "A" kategóriás állócsillaga Kiszel Tünde, aki két ténnyel és két sejtetéssel uralja a magyar bulvárt 25 éve. Egyik fontos tény, hogy bugyigyűjteménye van, a másik, hogy Donatellácskáról évente naptár készül. Az egyik sejtetés Donatellácska származása, a másik, hogy látta Sylvester Stallonet vagy látta Sylvester Stallonenak a... Liptai Claudia és brandje szintén az "A" kategória hazai mezőnyét erősíti. Ő is szegény volt, papáját ő sem kedveli, sorozat- és karakterszínész férjétől elvált, kislánya aranyos, és bónuszként hetente talál rá a szerelem. A Korda-Balázs házaspár szereti egymást, a közönség szereti őket, ők szeretik a közönséget, Gyurika szeret pókerezni, de mostanában betegeskedik, Klárika ápolja. A Bereczki-Szinetár házaspár sajnos elvált, gyereküket szeretik, egymást tisztelik, Bereczki tehetséges maximalista, Szinetár jó anya, és őrá is rá szokott találni a szerelem. A Rékasi-Détár házaspár most válik, ezen lehet csámcsogni. De Kari jó színész, jó apa, jó üzletember, jó pasi. Enci jó anya, jó színész, jó nő, aki sokat gondolkodott azon, hogy mit viseljen a váláshoz, és úgy döntött - dívához méltóan -, hogy válását méltósággal viseli. A sor itt is folytatható. De érdekel ez minket? Valójában nem.

Ezután jönnek azok, akik a bulvárt módjával használják. Színészek, zenészek, sportolók, politikusok, akik egy-egy filmbemutató, koncert, sportesemény promóciója vagy a választás kedvéért engednek belátást életükbe, szigorúan korlátozva az információkat. Tom Hanksről, Al Pacinoról, Julia Robertsről ma már csak akkor kaphat a bulvárolvasó gyenge infót, ha ők akarják.

Kis hazánkban is így megy ez. A példa kedvéért: Zorán koncert lesz nem sokára, így elkezdenek szállingózni a hírek Zoránról, melyek a következőket fogják tartalmazni: Jól él feleségével, Hegyi Barbarával, testvére Dusán nagyszerű szerző (tényleg az), jugóból menekültek. Ha nem fogynak a jegyek, akkor jön a nemzeti találgatás arról, hogy Zoránnak igazi-e a haja vagy pepije van. Koncz Zsuzsa koncert is lesz, tehát nem sokára kiderül, hogy ő mekkora nagy független (Magyar Narancsban már elkezdték), a Bródy-Szörényi páros közül ő mindig is Bródyt tartotta nagy művésznek, Szörényi suttyó, és 20 évvel ez előtt levágatta legendásan hosszú haját, mely döntése helyes volt. Egyebekben ezek a művészek a hátuk közepére kívánják a bulvárt, élik normális életüket. Néha persze tud ez a szituáció a fentieknél is komikusabb lenni. Somló Tamás például néhány éve valamelyik "teheccségkutató" ítésze lett. Fel kellett hát építeni valamit róla, mert az LGT-s múlt a célközönségnek kevés volt. Kitalálták, hogy van egy okos szemű kislánya Lilike, Somló meg időskori cukorbeteg, így a kislány vigyázza apu étkezését. Azóta eltelt úgy négy év, de mindig ezt a sztorit nyomják, ha tehát Somló van valamelyik bulvárlap elején, már tudható a lap belseje is.

Politikusaink közül Gyurcsány Ferenc az, akinek legjobban áll a bulvár, a szuttyos csirke készítése és Klára asszony iránt érzett szerelme jól dokumentált, az elkóborolt kislányokat is ő szokta megtalálni, valamint hetente többször is bérmálkozik. Orbán Viktor szemérmesen közelít a témához, csak akkor hajlandó részt venni ebben, ha Habony Árpi eldugja a kamrakulcsot, így se kolbászhoz, se pálinkához nem jut. Az elkészült képekben viszont nincs nagy köszönet, hacsaknem az átlagos magyar család foghúzásra indulását akarják illusztrálni. De érdekel ez minket? Valójában nem.

A következő kategória a botrányhősöké. Ebből a keltetőből fejlődött ki Madonna és Robbie Williams is, nagy tehát a tülekedés. Viszont itt a hölgyek vannak előnyben, mióta divatba jött a villantás nevű sport. Lady Gagának vagy Miley Cyrusnak elég csak "elfelejteni" bugyit felvenni és kikászálódni egy autóból ahhoz, hogy másnap már az egész világ tudja: a retro, a brazil stílus vagy a kopasz barack híve-e a művésznő. Justin Bieber vagy Robert Pattinson mégsem állíthat be egy fogadásra letolt gatyával. Nekik marad a csajozom, trágárkodom, bulizom, esetleg drogproblémáim vannak címlap. Ennek a stílusnak magyar változata alig van, talán csak Hujber művész úr szokott alkalmanként nyilvánosan hülyét csinálni magából. De érdekel ez minket? Valójában nem.

A bulvár derékhadát a különböző sorozatok és "teheccségkutató" műsorok sztárjai adják. A Jóbarátok, a Szex és New York, a Született feleségek, a Szulejmán, a különböző városok helyszínelőit alakító színészek, Magyarországon a Barátok közt, Jóban-rosszban, X-faktor, Csillag születik, a Dal stb. fellépői viszik hátukon a műfajt. Sok szót nem érdemes vesztegetni rájuk, a többségük gyorsan jön, gyorsan megy, a róluk szóló történetek megmaradnak a "kiféle, miféle, kefél-e" háromszögben. Ők annyiban jól jártak, hogy legalább van nevük. Persze nem egy alkalommal érződik a megalázó élethelyzet, például amikor az erősen a barokk nőideáljának megfelelő, a korban benne lévő hölgy dicsekszik szerelmi életével. De érdekel ez minket? Valójában nem.

A bulvár grádicsán lejjebb lépve találjuk meg azokat a színészeket, ex-tévébemondókat, egykor volt sztárokat, akik leplezett interjúkban lelkendeznek és fotózkodnak valamely termék nagyszerűsége okán. Ők azért kapnak nyilvánosságot és valószínűleg egy kis pénzt is, hogy az adott terméket reklámozzák. De érdekel ez minket? Valójában nem.

A bulvár legalját a különböző valóság show szereplői adják. Nekik már nevük sincs, csak VV Laci, Pista, Éva, Éden Zsolti, Márti és valahány név a naptárban. Ezek már csak altesti produkciókkal kerülnek be a bulvárba, nyilvános megalázásuk történik a bulvár újságok segédletével a Tahó Világ csőcselékének szórakoztatására. Ép lelkű embert ez már egyáltalán nem érdekel.

Külön kategória a megöregedett vagy már elhunyt egykor volt nagy sztárokról való megemlékezés, amelyre akkor kerül sor, ha már semmivel sem tudják megtölteni a lapot. Ráadásul olcsó is, nem kerül semmibe a lap korábbi számaiból kimásolni azt a néhány sort, a médiaszakon végzett gyakornok is meg tudja csinálni. A nagy öregek közül Sean Connery, Belmondo, Delon szokott szerepelni, a már nem élők közül Elvis, Marilyn Monroe, a Kennedy-fivérek, Audrey Hepburn, Walter Matthau, Jack Lemmon, a magyar szívnek kedves Tony Curtis kerül elő viszonylag gyakran. De érdekel ez minket? Valójában nem.

Látható tehát, hogy egyszerűen nem igaz az olvasói igények kiszolgálására alapuló érvelés, a valóság inkább a pénztermelésre alkalmas sztárok/sztárocskák ismertté tétele, műsorok nézettségének felfuttatása. A lap vásárlója tehát azért fizet, hogy valójában kéretlen reklámot kapjon pletykának álcázva.

Az esőerdők védelmében blogunk - pénzt, informatikai fejlesztéseket, információkat nem kímélve - elkészítette azt a rendszert, mellyel mindenki megcsinálhatja saját bulvárújságját. A kattintás után véletlenszerűen megjelenő főcím alá mindenki kitalálhatja a szerinte valószínű történetet. A valósághoz lesz annyi köze, mint a vásárolt lapban lévőnek. (Ha valakinek esetleg kimaradt a kedvence vagy főcíme, jelezze, igyekszünk pótolni.) Fákat nem kell kivágni, Kedves Olvasóinknak megmarad a pénze, szórakozni is lehet - így talán az új módiból nem lesz elegük.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van a Tescoból
Elegem van a bizalommal visszaélőkből
Elegem van a zenei tehetségkutatókból

A Megtévesztett Vásárlók mély fájdalommal és megtört szívvel értesültek arról, hogy szeretett gyorséttermük, ama McDonald's nevű, a mai napon kilehelte becsületét.

Ó, nem történt más e nagynevű műintézménnyel, csak különböző híradások szerint az ilyen-olyan extra minőségűnek kikiáltott menüiben színhús helyett bőrcafatokat árult hosszú időn keresztül az ő étkezdéiben. Megtévesztett Vásárlók milliói fogyasztották jó étvággyal a kiváló McCsirkebőr menüt a drága pénzükért ezzel is hozzájárulva a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. profitmaximalizálásához. Ment is bolt szépen, ahogy csillag megy az égen, mígnem egy gaz' Dasági Versenyhivatal nevű túlmozgásos szervezet bele nem kegyeskedett szellenteni a nullás lisztbe. A felszálló lisztszemcsék szépen kirajzolták a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. valódi orcáját, melyet az erősen zokon vett.

Ezek után már nem is zavaró....

A versenyfelügyeleti eljárásban pedig a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. jogi képviselőjének állt feljebb. Mert persze nem az történt, mint egyes elmaradott piacgazdasággal rendelkező országokban, ahol ilyen botrány után az érintett cég vezetői röppályára állva kísértenék a sztratoszféra határait, á dehogy! És a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. vezetőiben sem merült fel a gondolat, hogy télvíz idején szőrcsuhába öltözve, mezítláb kérjék alázattal a Megtévesztett Vásárlók bocsánatát, á dehogy! Nem, kérem, a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft.-nek jogi képviselője van, bizony.

...hogy nem azt kapod, amit fenti képen ígérnek.

És eme jogi képviselő olyanokat mond az ő szájával a Versenyhivatal ítészeinek, hogy a Megtévesztett Vásárlók a hibásak, mert nem érdeklődnek eléggé arról, hogy mit tesznek eléjük a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. éttermeiben. Mert ha kérdezték volna, hogy csirkebőrből van-e a csirkemellnek fotózott menü, akkor a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. igazmondásra felvett alkalmazottja igaz lelkére megmondta volna nekik az igazat, bizony. De hát nem kérdezte a botor nép, akkor meg vessen magára.

Különben is - így a jogi képviselő - azt sem lehet tudni mi az a csirkehús, mert mindenki mást ért a csirkehús fogalma alatt. Könnyű helyzetben lehet a derék jogi képviselő felesége, mert midőn a jogi képviselő rácsodálkozék otthonában a vacsorára feltálalt tökfőzelékre, az asszony kedvesen megjegyzi, hogy az bizony csirkemell a'lá Stik, mert neki más fogalma van a csirkehúsról, mint a jogi képviselőnek, fogyassza hát jó étvággyal.

Jogi képviselő következő nagy védekezése - amely miatt a nevét együtt említik majd a hét római remek jogásszal - a csirkebőr és a csirkehús közötti arányok boncolgatására vonatkozott. Mint az ismert libakolbászos viccben, amelyben a libakolbász egy ló - egy liba arányban készült. Végülis mi kivetnivaló van azon, ha a csirkebőrön maradt húsdarabokra épül a fogyasztói tájékoztatás, nem a pőre csirkebőrre. Éppen fordítva: a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. gasztronómiai felkészültségét kellene a Versenyhivatalnak dicsérettel illetnie, mert csirkehulladék darabokból is tud nagyszerű, ízletes menüt ajánlani. Ha a Versenyhivatal nem kukacoskodna, jövőre a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. csirkebőrből készült menüsorával indulna csúcsgasztronómia nagyszabású versenyén, a Bocuse d'Or-on.

A jogi képviselő ezen kívül még szimpatikus emberi vonásról tanúbizonyságot téve sározta egy picinyt a többi étteremtípust, cukrászdákat, és élőszóval megígérte, hogy a jövőben a "krumplileves legyen krumplileves" alapon a csirkebőrből készült étekre - kissé cirkalmasan ugyan - ki lesz írva, hogy moslék.

Megjegyzendő, hogy a Versenyhivatalt elismerés illeti a munkájáért, de a 15 millió forintos bírságot az egészséges népi érzület nevében kacagtatóan alacsonynak tartja a Megtévesztett Vásárlók hosszú tömött sora.

Egyebekben pedig mi lenne, ha a Megtévesztett Vásárlók ezen túl a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. éttermeiben kezükbe vennék az igazságszolgáltatást (már akinek van kedve egyáltalán bemenni oda). Megrendelnék a pompásnál is pompásabb menüket, majd a fizetésnél a ceh egy részét a "Gazdálkodj okosan" nevű közkedvelt társasjátékban található pénzzel fizetnék ki. Ha pedig a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. nagyra tágult szemű alkalmazottja okoskodna, kiselőadás keretében rámutatnának arra, hogy a pénz fogalmának mibenlétéről jelentős vita van a közgazdaságnak nevezett tudomány képviselői között, különben sincs kiírva, hogy csak a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott pénzzel lehet fizetni, ráadásul ez is papírból van. Majd rossz ízűen beleharapnának a: mibe is?

Kedves Megtévesztett Vásárlók, Önök szerint ne legyen nekem ebből elegem?

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van a Tescoból
Elegem van a pocakos labdarúgó edzőkből
Elegem van a zenei tehetségkutatókból

Albert Einstein szerint: "A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos." Hazai Darwindíj-várományosaink mintha igazolni akarnák ezt a tételt, a józan ész és minden figyelmeztetés ellenére addig kísértik a sorsot, amíg fel nem veszik a néhai előnevet. Pedig ezekben az esetekben a média teszi a dolgát, folyamatosan visong, szemléltet és ordít, felhívva a figyelmet az aktuális veszélyekre. De a mi Öntudatos Pógárainkat a tények nem ingatják meg, magabiztosan vonulnak a halálba.

Kezdjük mindjárt a szilveszteri ünnepkörrel. A katasztrófavédelem és a mentősök rimánkodnak összetett kézzel, hogy a kedves álompolgár legyen szíves ne petárdázzon, mert az tilos, és a tűzijátékot is normálisan használja, mert az meg veszélyes. Az ünnep elmúltával néhány levágott ujj, csonkolt alkar, kilőtt szem, világgá futott kutya árán viszonylag olcsón lehet megúszni a károkat.

Aztán jön a január, befagynak a folyók, tavak így menetrendszerűen érkezik a "Ne menj a jégre!" figyelmeztetés. Aki olvasta Fekete István Téli berek című művét, magától is kerüli a korcsolyázást nyílt jégen, de Öntudatos Pógáraink akkor is be kívánják mutatni a tripla Lutzot ha a fene megeszi a fenét. Így aztán évente 2-3 amatőr jégtáncos holttestét találják meg az augusztusi aszályos időjárás csökkentett vízhozamának köszönhetően. A másik veszélyeztetett társaság a horgászoké, akik a lék készítése közben szokták maguk alatt vágni a jeget, de a virtigli horgász a kocsijából pecázik a jégen, a nagy hidegben is biztosítva a szerény kényelmet. Vannak azonban, akik az otthon melegét is igénylik e szabadidős tevékenységük közben, ezért a jégen álló kocsijukba beindítják a fűtést. Az alámerülő autóból aztán vagy ki tudnak kecmeregni, vagy örökösük felveszi utánuk a biztosítási összeget.

Így valahogy

A következő téli lehetőség a saját korlátok feszegetésére a síelés. Én speciel már azt sem értem, hogy a puszták és a szelíd Pannon-dombok népe mi a csudáért vágyik az alpesi lejtőkre. Az alpesek gyermekei síléccel a lábukon születnek, nekik az olyan közlekedési eszköz, mint az alföldi nénikéknek a bicikli, a mi kultúránkban azonban nincs benne a síelés. A többség persze tisztában van korlátaival, ha csúszik is néhány métert, közben azon imádkozik, hogy ne legyen semmi baja. Inkább a hangulatért vállalják az utazást, mert míg a neveletlen kölkeik a síoktató idegein citeráznak, addig a hüttében elfogyasztott forralt bor alkalmas a hétköznapok unalmától kihűlő párkapcsolat felmelegítésére. De Öntudatos Pógáraink itt is készek megmutatni a nyámnyila helyi teszetoszáknak, hogy mi az az ungarische virtus, és megcélozzák a fekete pályát. Az ember veszteség évente sebesültekben és halálos áldozatokban meghaladja a pákozdi csatáét, de minden évben vannak új jelentkezők a lejtő ördöge címre.

Január, február, itt a nyár, májusi eső aranyat ér, májusban elkezdenek kibújni a földből a gombák, és útnak indulnak a természet szerelmesei. Ekkor gombaszakértők és orvosok szemükben igazi könnyekkel esdeklően kérik a lakosságot, hogy ne zabáljanak meg minden természet ajándékát, amelyet összeszedtek az erdőben. A híradók rutinszerűen mutatják be egy-egy kisváros átlagos piaci napján összegyűjtött 15 kiló légyölő galócát, amelyet a gombaszakértők szűrtek ki a kínálatból. Öntudatos Pógáraink azonban kicsiny kezük ujjacskáit ökölbe szorítva, hüvelykujjukat Caesar módjára lefelé fordítva mutatják meg mi a véleményük a hivatalosságok aggódásáról. Nekik aztán ne mondja meg mindenféle alak, mi főjön a fazékban! Konyhaművészetét ráadásul ez az embercsoport megosztja a barátokkal, szomszédokkal, akiknek életét a gyors orvosi beavatkozás talán képes megmenteni. Vagy nem. Egy-egy időszakban 4-5 főben mérhető a halálos áldozatok száma, de ez kicsiny veszteség a szabadon főzés oltárán.

Az érett nyár beköszönte onnan tudható, hogy vízirendőrök, orvosok rimánkodnak térden állva, hogy a polgártársak ne ugrabugráljanak felhevült testtel a vízbe, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor a szív megáll, az élet pedig megy tovább. De Öntudatos Pógáraink tréfának tartják ezeket a felhívásokat, amelyekkel piciny óvodásokat lehet csak riogatni, és a vizibicikliről ugranak egy szépet mindenki gyönyörűségére, hogy a hullámsírban találkozzanak a jégbe merült kollégákkal. Évente az a 6-8 ekképpen vízbe fúlt nem is sok, igaz véreim? A másik mindenre tevő társaság a bányatavak nagy tisztelői közül kerül ki. Tűzoltók, katasztrófavédők, rendőrök sírnak és fenyegetnek, hogy mindenki kerülje el a bányatavakat, van elég strand szép hazánkban, tessenek ott lubickolni. Öntudatos Pógáraink azonban fittyet hánynak a kishitűek rinyálására, és családot, hűtőtáskát - benne némi seritallal - összepakolva csobbannak abba bányatóba, melyről a rosseb se tudja, hogy nem hagytak-e benn egy eszkavátort a bánya felszámolása során, milyen áramlatok vannak a mélyben stb. Végülis így is hozzá lehet segíteni az emberiséget a megtisztuláshoz, a 4-5 halálos áldozat csekélység. A harmadik figyelmeztetés e tárgykörben a viharjelzésre szokott vonatkozni: a meteorológusok, rendőrök Istenre kérik a fürdőzőket, hogyha meglátják a jelzést, pucoljanak ki a vízből. Az Öntudatos Pógáraink vitorlás és szörfös szekciója hajlamos érdekes hozzászólásként kezelni ezeket a felhívásokat, mert akkor megy jól az a hajó/szörf mikor szél van, hát nem? Ha a vízimentők jól végzik a dolgukat, akkor évente alig 6-7 halott jön össze ebből a Darwin-díjra esélyes társaságból.

Semmi gond, a papucs szigetel

Alig temettük el a nyári sajnálatos esetek áldozatait, máris itt az ősz. Hullanak a falevelek, forr a must. Ekkor borászok szoktak elcsukló hangon figyelmeztetni, hogy senki ne menjen le a pincébe széndioxid-mérő vagy legalább egy égő gyertya nélkül. A saját borkészítés nagyszerűségétől bódult Öntudatos Pógáraink azonban szaladnak a kóstolás örömét mihamarabb átélni, így évente 2-3-an kapaszkodnak fel Kharón ladikjára.

Az őszi vadászati szezon beköszöntével szintén elbúcsúzhatunk néhány egyébként kedves, bohó embertársunktól. A fegyver tiszteletét meg nem tanuló kocavadász töltött puskáját hajítja a kocsiba, mászik fel vele a magaslesre, aztán vagy magát találja el vagy a környezetében valakit, aki esetleg még szeretett volna egy picit élni. A vadászélet velejárója továbbá a folyamatos ivászat, a duma is megvan hozzá: melegít, célzóvíz stb. Így aztán a szalonspicctől a tökrészegig terjedő tudatállapotban lévő Öntudatos Pógáraink kajtatnak erdő-mezőn, kezükben éleslőszerrel töltött puskáikkal, vaddisznónak nézve rőzsegyűjtő nénikéket, őznek a hajtókat, szarvasnak a vadásztársat. Ez a bájos hobbi is belekerül évente 4-5 emberéletbe, de hát Szent Imre és Zrínyi Miklós sem ágyban, párnák közt végezte.

A fűtési szezon beköszöntével kéményseprők és tűzoltók esdekelnek a kazánok és a kémények tisztításának fontossága érdekében, az eredmény évente: 1-2 - Öntudatos Pógárból álló - család kipusztulása.

Az év végével megint a tűzoltók szemléltetik mire képes a kigyulladt karácsonyfa, de ezekben az esetekben - talán a Jézuskának is köszönhetően - csak lakástüzek szoktak keletkezni, emberéletet ritkán szokott követelni a hanyagság.

Az év körbe ért, a következő évben a régóta ismert veszélyeknek futnak neki új versenyzők.

És ezek csak az éves időszaki veszélyek, figyelmeztetések, a folyamatosakról - pl. az ittas vezetés kerülése, autópályáról való "letolás", villogtatás veszélyessége, elalvás előtti ágyban dohányzás tilalma - még nem is esett szó. Előre is részvétem a 2014. év Darwin-díjára aspirálók családtagjainak, de nekem azért ebből elegem van.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van a rákos gyermekeknek szánt adóforintok elsíbolásából
Elegem van a parkolási cégekből
Elegem van a kamu tisztségekből, hivatalokból
Elegem van a bankokból