Ha a nagy szoborállítási lendületben valaki szobrot akar állítani a lusta, tehetségtelen, életében egy napot nem dolgozó, a szűkösen csordogáló adóforintokból mégis remekül megélő semmirekellőnek, Fodor Gábort biztatnám, jelentkezzen modellnek, mert - bár erős a mezőny - megnyerné.

Elképesztő, ahogy ez az ember országgyűlési képviselő lehetett, aki ráadásul a vörösöknek nem hozott egy fia szavazatot sem, viszont amíg ott ül Gyurcsány különös kegyelméből a parlamentben, legalább visz. Így azt hiszem nálam csak a vörös képviselőknek van jobban elege Fodor Gáborból, de az legyen az ő dolguk. Bár az utóbbi napokban a liberális szépelgők is elkezdtek nyafizni, ám ez inkább a padavanok félelemmel vegyes csodálatának tekinthető a Mester iránt.

Eljátszva a gondolattal, az mekkora lett volna, ha független Gabika felajánlkozik a Fidesznek, ha véletlenül nem lett volna meg a kétharmad. (Szerintem Fodortól való félelmükben noszogatták is a számlálókat.) És tudják mit? Azt is megmagyarázta volna. Kész szerencséje a Fidesznek, hogy nem kellett Fodort furkósbottal elvernie a frakció környékéről. 

Ez az ember nem képvisel senkit, listás helye egy vicc, a magyar demokrácia szembeköpése, ha lenne benne egy centiméter gerinc, fel sem venné a mandátumát, hanem szépen elsunnyogna oda, ahonnan jött, a történelem szemétdombjára. De nem lesz, eddig sem volt. Sőt most azon megy a vörös bagázsban az elmélkedés, hogy ezt a vállalhatatlan alakot miképp tudnák felfelé buktatva elküldeni egy zsírosabb állásba európai parlamenti képviselőnek. Ez viszont már tényleg a kínban való vinnyogva röhögés kategória. Saját nyakukra hozták ezt a nímandot, most meg még több pénzzel akarják távol tartani a nagyra nőtt liberálist, mert már nekik is büdös. Fodor Gábor persze nem érzi a magából áradó bűzt. Régen tanultam már biológiát, de úgy emlékszem a tetűnek nincs szaglószerve.

Ezért van elege minden becsületes polgárnak Fodor Gáborból és a liberalizmusból (a kettő együtt: fodorizmus).

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van Orbán Viktorból
Elegem van a leendő Vengrijából
Elegem van a választókból

Szegény magyar választó! A választások előtt mindenki udvarol neki, menjen el, hozzon felelős döntést, szükség van rá stb., a választások után viszont skrizofrén lesz: a győzteseknél Salamon bölcsességű vátesz, aki látja a jövőt, a veszteseknél panel proli, tekintélyuralmi alattvaló vagy egyenesen náci. Pedig ő ugyanaz az ember maradt a választás után is, aki előtte volt. De ki volt előtte?

Amikor 1988-ban megnyílt a határ, milliók zötyögtek Ausztriába Trabantokon, dugig telt buszokon. Nézték a gondosan megművelt földeket, a "kisfalvak, kisvárosok kisegzisztenciáit" (patikus, kisbolt, kisvállalkozók, pékségek, cukrászdák stb.) és "láták", hogy a kapitalizmus jó. Ők is ilyet akartak. Már aki akart valamit, mert Kádár népe maradt volna inkább a szocializmusban, csak banán, meg Milka csoki legyen. Ők megérezték, hogy az osztrák táj osztrák ecsettel csak demo, amögött sok munka van. A magyar vezető rétegnek pedig - akiknek az átmenetet kellett volna megszervezniük - megvan az a sajátossága, hogy a vezettek elárulásából él. Ha valakiből vezető (szakszervezet, képviselő, polgármester stb.) lesz, első dolga elárulni a rábízottakat, és a zsebét megtömni. Így csinálták ezt a néger törzsfőnökök is, mikor saját népüket adták el rabszolgának üveggyöngyért. A rendszerváltoztatásnak nevezett vicc tehát a magyar választók egy részének inkább csak nyűg volt, másoknak a tisztes megélhetés, a felemelkedés, az úgynevezett elitnek pedig a mesés meggazdagodás lehetősége. Ez a hármasság vonult végig az eddigi választásokon.

Akiknek a választás csak gondot jelentett, két csoportra bonthatók. Egyik felük általában nem megy el szavazni, legfeljebb akkor, ha feldühítik. A másik társaság elmegy szavazni, de arra adja voksát, aki a társadalmi újraelosztásból hajlandó neki minél többet juttatni, az ár nem érdekli. A tisztes megélhetésben, felemelkedésben reménykedőket sokszor hitegették, így időről-időre veszítenek reményeikből, fokozatosan lemorzsolódnak vagy megpróbálnak alternatív pártot találni maguknak. Az elitnek nevezettek pedig manipulálják a választókat annak érdekében, hogy azok biztosítsák nekik a közösségi javakból való luxust.

A baloldalinak becézett párt a választást problémaként megélőket szokta képviselni, a második csoportba tartozók hagyományosan a Fideszt támogatták. Eddig. Az a tény viszont, hogy a Fidesz 600-650 ezer választót veszített, és megváltozott a választói tábora is, riasztó képet fest a jövőre nézve. A Fidesz kormányzása során komoly támadást indított a kis egzisztenciákból megélni akaró társadalmi csoportokkal szemben, melyet folytatni fog. A Fidesz pont azt a társadalmi bázist rombolja tehát tudatosan, amely leginkább reménykedett benne e pártban látva politikai képviseletét. Mindenki fejből mondja a gazdák, trafikosok, taxisok, kisboltosok, takarékszövetkezeti tagok, pénztártagok elleni intézkedéseket. Kevéssé ismert az építészekre vonatkozó államosítási terv, az ügyvédi matricák bevezetésének elképzelése, amelyek ezen szabad piaci, önálló hivatások felszámolásával jár.

A hóhelyzet kezelése Ausztriában és nálunk avagy a magyar jövő.

Most sokan lesznek, akik a baloldal megújításán moralizálnak, a Fidesz kormányzását akarják megtippelni, a Jobbik 2018-as esélyeit latolgatják, de minek? Egyre inkább az látszik, hogy a saját tehetsége, munkája, szorgalma által felemelkedni akaró társadalmi réteg veszített teret, és talán már vissza sem tudja hódítani. A Fidesz, a Jobbik és a baloldali konglomerátum ugyanazon választói csoport látszólagos képviseletéből akar jól élni, a magáról gondoskodni alig tudó, állami alamizsna után ácsingózókból, legfeljebb a szövegben van különbség, a tartalomban nincs. Teljesen mindegy, hogy a nyugdíjasok, közmunkások, segélyen élők társadalmát ki akarja uralni. A szervezettségben jelenleg a Fidesz a jobb, de ha egyszer a vörösök lesznek jobbak, akkor mi változik? Kevesebb lesz a Rosszatom vidám barakkjában a hamisan elkornyikált Kossuth-nóta, na és?

A magyar választó tehát egyre kiszolgáltatottabb az államnak, így döntéseiben is könnyen manipulálható. A Fidesz a hatalom megszerzésért és megtartásáért nem a polgárosodni, felemelkedni vágyó társadalmi csoportot segíti, bármit hazudjon is szlogenjeiben, hanem lecsúszásukban érdekelt, mert jobban kézben tartható a kiszolgáltatott ember.

A demokrácia szabálya szerint egy egyetemi professzor szavazata éppen annyit ér mint egy analfabéta lumpé. Ráadásul mindkettő megvehető. Csakhogy az egyetemi professzor voksának megvásárlására fordított összegből (szinekúra, ösztöndíj, fizetés, plecsni stb.) félmegyényi mély szegénységben élő szavazatát garantálja Kubatov Gábor és Farkas Flóri. Akkor pedig olcsóbb a Flóri szolgálatait igénybe venni, ráadásul azok a szavazók nem kérdik meg, minek a stadion. Mivel tehát a felemelkedni akarókkal csak gond van, mert önállóak és folyamatosan morális igazolásra kényszerítenek, a Fidesz lemondott róluk.

A jövő választása nem programokról meg hasonló sületlenségekről fog szólni - ezért kár a baloldal megújulásáról, vagy a Jobbik megszelídüléséről merengeni - elég egy jól szervezett kompániát felállítani, akik elviszik a választót az urnáig, egy kis bulit rendezni, valami kis száraztésztát, kevés pénzt dugni, és kész a nyerés. Akinek meg nincs gyomra, tehetsége, profizmusa ehhez vagy szervezetlenebb, az alul marad. Ennyi lesz a jövő választása, kész athéni szín. (Három gyermekemmel Tart, aki így szavaztat.)

Az osztrák demo látványa alapján az osztrák életszínvonalat saját munkájából elérni akarók számára a választás lehetőséget jelentene, melyre viszont már egyre kevesebb az esély. Ezért nekem nincs elegem a magyar választókból, inkább szánom őket.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van az új választási rendszerből
Elegem van az elmúlt négy évből
Elegem van Orbán Viktorból

Amikor 2002-ben vesztettünk, egy baráti társaság meredt döbbenten a képernyőre. Az asszonyok sírtak, a férfiak indulatosan vagy letörten fogadták az adatokat. Magyarország legtehetségesebb miniszterelnökének nem szavaztak bizalmat a választók. Pedig voltak eredmények, fejlődött az ország, jó volt magyar embernek lenni. Orbán fiatal volt, eszméletlenül tehetséges, kiállt politikájáért. A felkészült, profi Baló szokta interjúvolni, akinek fejből megfelelt, esetenként simán le is mosta a képernyőről. Szerettem az akkori Orbán tehetségét. Igaz, a baráti körben egy helyettes államtitkár, aki a Fidesz alatt csinált karriert, így vigasztalta feleségét: "Semmi baj szívem, apukáék nyertek.” Hiába, a fideszes káderpolitika sosem volt az igazi.

Aztán eljött 2006, az a bizonyos Gyurcsány-Orbán tévé vita. Orbán az utolsó pillanatban esett be a stúdióba valami vidéki kampány rendezvényről, és felkészületlenül érte Gyurcsány pofátlan hazudozása. Emlékezetes, ahogy a vita végén már csak a kamerának beszélt vergődve. Orbán bukásában is szeretetre méltó volt.

Ott voltam 2006-ban az Astoriánál, ahol viszont Orbán gyáván viselkedett, nagyon rossz és unalmas beszédet mondott, miközben helikopterek köröztek a fejünk felett, szállt a könnygáz füstje, és a kék pribékek a felkelőket rátolták a békésen ünneplő családokra. Ha Orbán ott kézen fogja Wilfried Martenst, és a Fidesz vezérkar a tömeggel megindul várost nézni, Gergényi-Gyurcsány pribékjeit úgy töröltük volna el, mint folyó a kavicsot. Ehelyett Orbán beült a páncélozott autójába és elsunnyogott kiszolgáltatva az ünneplőket a martalócoknak. Ez nem tetszett Orbánban.

Mégis, 2010-ben nálam senki sem várta jobban a Fideszt. Az ország nagy bajban volt, a vörös-liberális bagázs már csak lopni tudott, az utolsó remény a Fidesz és Orbán lehetett, akinek Isten áldotta tehetségében bízhatott az ország. Orbán kétharmadot akart a változásokhoz, megkapta. Nem mondom, hogy a kezdeti intézkedések mindegyikével egyet lehetett érteni, a 98%-os adó aljasság volt sok kisemberrel szemben, a magánnyugdíj befizetések megszüntetése indokolt volt, de az einstandolás nem. Orbán mentségére legyen mondva, hogy az Európai Unió vezetői a görög válság terjedésétől való félelmükben és magyar elvtársaik felbujtására nagyon szemét módon viselkedtek a magyar miniszterelnökkel. De az első két év tűrhető kormányzást hozott.

Aztán 2012 év elején valami történt. A forint az egekbe szállt és Orbán kormányzása gyökeres fordulatot vett. Nem tudom, Orbán ekkor szembesült kormányzása korlátaival, köttetett valami megállapodás arról, hogy a ciklust kitöltheti, aztán mennie kell, vagy Frei bulvárregényére gazdaságpolitikát építő  félcédulás Matolcsy hiszterizálta? Ezután már alig volt kormányzás, ötletelések, keleti nyitás nevű ökörködés, megalázása, hülyének nézése mindenkinek, lopás, mutyi dögivel, törleszkedő, basáskodó, tehetségtelen ficsúrok mindenhol.

Hova jutottunk tehát az elmúlt négy évben? Sok embernek teljesen indokolatlanul megszüntették az egzisztenciáját. Például a trafiktörvény miatt korábbi trafikosok kerültek az utcára, és sok kisboltos ment tönkre vidéken, de sebaj, Lázárék nyertek. A tönkrementek pedig utálják a Fideszt, a jobbikosoknak és a vörösöknek csak össze kell gyűjteniük őket. Csak úgy, mint a becsapott, folyamatosan fenyegetett gazdákat, pedagógusokat, ügyvédeket, bírákat, köztisztviselőket, orvosokat, ápolókat, építészeket, taxisokat, és a többi szakma képviselőit, akiket teljesen feleslegesen hergeltek maguk ellen. Az államadósság nem csökkent, a választások után komoly "nem megszorítások" várhatók. Magyarország dörgölőzése az oroszokhoz (Paks II) a szövetségeseink előtt vállalhatatlan, és Orbán magát tette ezzel zárójelbe.

A másik oldalon viszont mit lehet látni? Eszeveszett, stadiont építő pazarlást az orbáni álomért, lopást helyi és országos szinten, kommunista rendszert idéző tömegtájékoztatást, elcseszett választási rendszert, nagyképű, másokat megalázó fideszes basákat, rogán, garancsi, mészáros, simicska ügyeket. A kétharmadból nem tellett elszámoltatásra, de Kóka Orbán beleegyezésével diplomata útlevelet kaphatott.

Ráadásul a Fidesz-kampány azt üzeni, hogy nincs is szükség ránk, régi harcosokra, állítólag van helyettünk szavazójuk elég. Kubatov és Farkas Flórián emberei elképesztő hatékonysággal terelik be a szavazó fülkébe a fideszes szavazóknak vélteket, nem kell már hoznunk még egy embert. A Rosszatom legvidámabb barakkjában pedig falsul cseng a Kossuth-nóta (Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza!), így aztán könnyű szívvel adhatjuk voksunkat másnak, túlhatalomhoz nem akarjuk hozzá segíteni a Fideszt, a választást pedig meg tudják nyerni nélkülünk is. Kicsit most kezdem megérteni a magyar urakat a tatárjárás előtt, akik azt gondolták, verjék meg a tatárok Béla királyt, majd utána jobban megbecsüli őket. És igazuk lett. Szóval az új jelszó: Hajrá tatárok, hajrá Batu kán!

Az akkori baráti társaságból, ha találkozunk, mindenki bevallotta már halkan, szemlesütve, hogy ők nem szavaznak a Fideszre, mert ebből elegük van.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van Orbán Viktorból
Elegem van Kóka útleveléből
Elegem van az új választási rendszerből

A kamu párt arról ismerszik meg, hogy esze ágában sincs bekerülni az Országgyűlésbe, viszont a párt megalapítói jól akarnak élni az adófizetők pénzéből. Ahhoz ugyanis, hogy egy párt bejusson a Parlamentbe, nagyon sok szavazó kell, úgy 200-300 ezer, a költségvetési támogatás felnyalásához viszont elég néhány tízezer. Ezt a szegmenst célozzák hát a kamu pártok.

Itt van mindjárt az egyik kedvencem, a hosszú nevű jellegtelen párt, amelyet Szili Katalin vezet. Elnézem a plakátjaikat, melyeken középen egy kissé felpuffadt arcú, öregecskedő hölgy áll: "a" név, körülötte pedig általában két teljesen jellegtelen alak, akiket most szedtek le egy 1982-es ballagási osztálykép pedagóguskínálatából. A mottójuk valami hiteles emberek duma, de ezzel a szöveggel már 20 éve is ciki volt rizsázni a népnek. Ráadásul a hiteles emberek kifejezés tartalommódosuláson is keresztül ment, így ma inkább hiteladósokra gondolunk, de azokat meg minek akarja képviselőnek Szili asszonyság?

Ha már devizahitelesek, nekik ott van kamu pártként a Haza Nem Eladó Mozgalom Párt Kásler Árpáddal az élen. Ha egy kezdő pszichiáter karriert akar, érdemes Kásler úrra építenie, mert nemcsak a nagydoktori van a pasasban, hanem az akadémiai székfoglaló is. Végül is ha lesz másik 50.000 idióta, aki elhiszi, hogy nem kell visszafizetnie a kölcsönt, mert majd a többiek kifizetik helyette a lakását, kocsiját, abból Kásler úr jól megélhet.

A Magyar Munkáspárt a legrégebbi kamu párt, már 25 éve hitegeti az öregedő komcsikat. A 61 éves Thürmer Gyula valóságos hátulgombolós az életkor tekintetében, a múltkor két madárcsontú tata próbált meg egy kb. 5 kilós táblát felállítani, és nagyon drukkoltam, nehogy rájuk essen, mert sajnáltam volna, ha munkásmozgalom mártírjaivá válnak. Egyebekben a Munkáspártot a választások előtt két hónappal szokás előásni a naftalinból, hátha néhány ezer csalódott vörös rájuk szavaz. Ráadásul a családtagok hűsége sem biztos, Thürmer fiának ugyanis komoly lelkiismeret-furdalást okozhat, hogy a papája vagy a munkáltatója mellett szavazzon.

A Magyarországi Cigánypárt megjelenése a kamu párt palettán nagy megnyugvással töltött el, mert eddig a roma elnevezést nyomta Horváth Aladár, de most a cigány szó rehabilitálásával Vörösmartytól még sem A vén romát kell megtanulni a gyerekeknek, és a cigánypecsenye is maradhat az étlapon. Bár ha egy pillanatra elképzeljük, ahogy Horváth Ali és cigánykaravánja megérkezik a magyar Országgyűlésbe…. Igaz, kevesen emlékeznek már, de a Fidesz Farkas Flóriánja is éppen jó úton volt a börtönbe köztörvényes bűncselekmény elkövetése miatt, amikor az SZDSZ-es Göncz Árpád eljárási kegyelemben részesítette.

Seres Mária legalább nem alakoskodik, ő ki is mondja, hogy kamu párt, amely belőle és szövetségeseiből áll. Nála is valami sületlen civil szöveg megy, de felesleges ráhederíteni, egy hét múlva azt sem tudjuk ki a hölgy.

Jólét és Szabadság Demokrata Közösség titokban átvette a Kétfarkú Kutyapárt programját, eszetlen béremelést ígér, ha jól láttam foszlott plakátjukon. Nekik még vezetőjük sincs, legalábbis én nem emlékszem sem arcra, sem névre.

A rendszerváltásnak nevezett vicc óta legtöbbször a szociáldemokrata névvel éltek vissza, rengeteg szélhámos tántorgott e párt környékén. Nincs ez másképp most sem, a Xénia-láz bulitól a kripto-rogánizmusig eljutó Schmuck Andor a Szociáldemokraták Magyar Polgári Pártjának történelmi léptékű vezetője, egy valóságos reinkarnálódott Kéthly Anna. Amikor a derék Anci a nagy magyar szociáldemokrata nyilatkozik valami rosszat a vörösökről, mindig van ott kamera, meg mikrofon, biztos nyilatkozna ő Rogán 300 milliós lakásáról is csudákat, de hát azt a magyar tévé úgysem adja le, akkor meg minek.

(Csupán itt zárójelben: Ahogy a közmédia kezeli a Rogán-ügyet, lassan itt az ideje szamizdatot kiadni, és megteremteni a második nyilvánosságot. Egyébként Rogán rosszul gondolja, hogy a vörösök piszkálják, a biliborítás már a leendő kormányalakításhoz való helyezkedés. Valakinek nem tetszenek Rogán miniszteri ambíciói, és hát a Fidesz az a párt ahol névtelen újságcikkekkel szokták lemondatni a kényelmetlenné vált pártelnököt. Isten hozott Tónikám a Pokorni-frakcióban!)

Aztán van még sportos kamu párt, kismazda kamu párt, új dimenziókat megnyitó kamu párt, zöld kamu párt, összefogás kamu párt akiket a vörösök bénázása tett ismertté, meg biztos régi újságírók által nosztalgiából alapított új magyarország kamu párt, válogathatunk dögivel. De minek? Aki ezekre akar szavazni, az inkább el se menjen, minek koptatni a cipőt? A Parlamentbe úgysem kerülnek be, az én pénzemből meg ne akarjanak munka nélkül megélni.

Ezúton is szeretném háládatos szívvel megköszönni a Fidesznek, hogy ezt a rengeteg költségvetést fosztogató, megélhetési, személyiségzavaros szélhámost ránk szabadította, legalább - kínunkban - lehet röhögni ezen a választásnak nevezett hajcihőn. Mert ha komolyan vennénk, nagyon elegünk lenne.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van az új választási rendszerből
Elegem van a régi ismerősökből
Elegem van Orbán Viktorból
Elegem van a közszolgálati híradóból

Néhány nappal ez előtt kapott szűk nyilvánosságot, hogy Kóka János az SZDSZ nevű alakulat levitézlett elnöke rendszeresen együtt utazik Orbán Viktorral annak külföldi útjaira, ráadásul magyar diplomata útlevéllel. Hab a tortán, hogy Kóka úr ezeken az utakon olyan vállalkozást képvisel, amelynek résztulajdonosa egy Gyurcsány Ferenc nevű úr, akit állítólag Orbán úr a nyilvánosság előtt nem kedvel. A diplomata útlevelet pedig - amely könnyített utazást tesz lehetővé más alkalmakkor is - Szíjjártó Péter nevű úrtól kapta a Fidesz rajongók által annyira kedvelt Kóka úr. Ne legyenek illúzióink, Szíjjártó úr Orbán úr tudta és beleegyezése nélkül nem engedélyezhette Kóka úr diplomata útlevéllel való ellátását.

Nehéz ilyenkor visszafogottan fogalmazni. Mert hát kérem mi van itt? Békemenetel egy csomó ember, akinek azt ígérték, hogy lesz elszámoltatás, és Kóka úr éppen az a személy, akinek elszámoltatását a Fidesz tábor elvárta volna. E helyett mi történt? Kóka urat a kétharmad nem, hogy nem számoltatta el, hanem segítik üzleteit, közvetve pedig Gyurcsány úr üzleteit. Szóval Orbán úr titokban pénzzel tömi Gyurcsány és Kóka urakat. Nesztek, marhamenetelők! A 2010-es választás során Orbán úr azt mondta, hogy minél nagyobb a felhatalmazás, annál nagyobb a változtatás lehetősége. Megkapta. És mi lett? Kóka úr kapott diplomata útlevelet és utazgat Orbán úrral. Négyötödös felhatalmazás esetén Orbán úr külön kormánygépet is ad Kóka úrnak?

Hol vannak a Fidesz megmondó emberei, hol kushadnak? Budán a tányért váltják? Bayer - akinek munkásságában a Kóka iránti megvetés jelentős helyet foglala el - ugyan nem ment el szó nélkül az ügy mellett, de jóféle párttagkönyv tulajdonosként nem merte levonni a konzekvenciát és a külügy apparátusát hibáztatta. Ide jutottunk. A szegény vörös gazembereknek csak bissau-guineai útlevélre telik, az SZDSZ-es gazembereket viszont maga a miniszterelnök szolgálja ki előzékenyen magyar diplomata útlevéllel. Ha ezt a vörös gazfickók tudták volna! Kérnek Szíjjártó úrtól - valójában Orbán úrtól - magyar diplomata útlevelet, oszt' már mehetnek is a bankfiókba számlát nyitni a lopott pénznek.

Eddig is kritikusan szemléltem Orbán második kormányzását, mert az elsőhöz viszonyítva jelentős a visszaesés, de betudtam az öregedő Orbán szépen kifejlett inkompetenciájának. Az ex-SZDSZ vezér Kóka diplomata útlevele és kormány delegációval való utaztatása viszont a Fidesz-szavazók olyan szembeköpése, amely elfogadhatatlan.

Azt hiszem sok régi Fidesz szavazónak van elege az ilyen húzásokból, úgyhogy Viktor: szavazzon rátok a rosseb.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van Orbán Viktorból
Elegem van az Együtt-PM politikusának jó szándékú tudatlanságából
Elegem van az új választási rendszerből

A nagyobb baj az, hogy Orbán Viktornak is elege van belőlünk, választókból, és csak arra kellünk neki, hogy pénzeljük álma megvalósítását. Igen, Önből is elege van, Kedves Békemenetelő, aki most a klaviatúra után kap, hogy elküldjön engem a ballib felmenőim intim testtájaira. Miért? Mert Ön az egyik akadálya annak, hogy megvalósítsa élete nagy álmát.

Minden ember életében a 45-50 éves kor egyben korszakhatár is magánéletileg éppen úgy, mint a munka során. A magánéletben ekkora már házastársával eltöltött 20-25 év komoly mentalistává képezte a feleket, akik nemcsak azt tudják, férjük/feleségük éppen mit gondol, hanem azt is, hogy tíz perc múlva mit fog gondolni. A gyerekek kezdik a maguk életét élni, csak a szennyest mossa ki valaki, meg a kártyákat töltse fel, azon túl nem szabad beleszólni az életükbe. Azokban a szakmákban/hivatásokban, ahol nincs karrierlehetőség, erre az életkorra az emberek fásult zombiként végzik munkájukat, ahol van karrierlehetőség, de nem sikerült, ott már nem is nagyon fog, ezért flusztráltan megy valahogy a szekér, ahol pedig sikerült valamit elérni, ott tíz körömmel kapaszkodik a szerencsés az eredmény megtartásáért.

Az emberekben ekkor kezd megjelenni a hátralévő évekre a változtatás, a megújulás gondolata. A magánéletben a nők többsége - biológiai órája szerint - inkább a család felé fordul felkészülve a nagymamaszerepre, és lesz belőlük hétfejű pedantéria, aki komolyan tud másfél órát zsörtölődni azon, ha a nappali asztalán a csipketerítő széle betűrődik. A hölgyek talán kisebb része viszont elkezd közösségekbe járni (énekkar, torna), koncertek, színházak látogatójává válni, és aki annak idején nem viccből írta a társkereső hirdetésbe, hogy utazást kedvelő, az most kiteljesedik okosan megújítva párkapcsolatát. A férfiakban ekkor lobban egyet utoljára a tesztoszteron, s ha fiatal hölgy ügyes, akkor is változtatásra tudja kényszeríteni az öregedő macsót, ha annak eredetileg esze ágában sem volt ekkora kunsztot csinálni. De a férfiak is inkább megmaradnak az olyan hobbiknál (horgászat, barkácsolás, meccsnézés, borászkodás stb.), amelyek egyszerre biztosítják az otthon melegét és a részleges függetlenséget.

A munka terén általában olyan nagy megújulási lendület nincs, a többség inkább az egyre távolodó nyugdíjig szeretné kihúzni valahogy. Akiben pedig megfordul az újítás gondolata, azoknál is inkább vágy szinten jelenik meg, mert a realitás az, hogy egy orvosból nem lesz villamosvezető, a villamosvezetőből meg nem lehet orvos.

Szeretett Viktorunk is ebben az életszakaszban van. Magánéletileg rendben lévőnek látszik, felesége Lévai Anikó nagyszerű ember, szép nő, okos asszony, így Viktor nincs rászorulva a Berlusconi-, Fico-, Hollande-féle megoldásokra. Ráadásul legkisebb és legnagyobb gyermeke közötti korkülönbség miatt mire kinő az apaszerepből, éppen belenő a nagypapa szerepbe. A Viktor típusú férfiakból jó nagypapa szokott lenni, szerintem már ő is megvette legnagyobb titokban az utódnak az első focicsukát. Magánéletében szépen besorolt hát az ötvenes férfiak azon táborába, akik a hátralévő évtizedeket baráti körben békés meccsnézéssel, sütögetéssel, szolid borozgatással tervezi eltölteni. Orbán Viktor tehát rendes ember. (Na, most meg a ballibek küldenek el a narancsos felmenőim intim testtájékaira.)

Attól azonban, hogy valaki rendes ember, még nem biztos, hogy jó miniszterelnök is, hiszen ha csak ennyi kellene a tisztséghez, lenne néhány millió miniszterelnök az országban. És Viktor esetében itt van a nagyobb baj: lerí róla, hogy motiválatlan, unja már az egészet, de nem tud lépni. Viktor 26 éve van a politikában, volt már minden, új dolgokat nehéz neki mutatni. A miniszterelnöki munka ráadásul ennyi idő után kifejezetten unalmas. A nyilvánosság előtt nem ismert feladata a külföldi befolyásosnak mondott emberekkel való találkozó, akiknek mindig van valami jó tanácsa arról, hogyan vezesse az országot. Viktor hány ezektől, de egyeseket kénytelen fogadni. A miniszterelnöki munkához tartozik még a napi döntési cunami elviselése, melyeknek lényege, hogy akarva-akaratlanul, de át akarják verni, és neki ezeket észre kell vennie. A harmadik fontos dolog az instanciázókkal való beszélgetés, akik cirkalmasan adják elő, hogy ha ők pénzt, állást (hatalmat), plecsnit kapnak, azzal felvirágzik az ország. Viktornak ezektől is herótja van. A nyilvánosság előtti feladata pedig a beszédmondás. A bivalybürgözdi kerékpárút átadásától, a műanyagbéka-készítő üzem új csarnokának avatásán át a nemzeti ünnepekig mindenhol beszédet kell mondania. Ezek pedig egyre laposabbak, azt várom, mikor alszik el valamelyik lelkesítő beszéde alatt. Sajnos döntéseiben is meglátszik a rutinból dolgozás, alvezéreit már nem tudja kontrollálni, ezért a korrupciós ügyek helyi és országos szinten meghaladják a vörösök e téren elért "eredményeit". A paksi ügyben hozott kolosszálisan rossz döntése pedig - amely a szövetségi rendszerben való elszigetelődéssel fenyeget - kapkodásra utal. A külső szemlélő azt látja, hogy Viktor 50 éves korára a Peter-elvnek megfelelően felemelkedett saját inkompetenciaszintjére. Viktor viszont saját magát inkább afféle Hortobágy poétájának gondolja, aki unja már a bamba társak és a csorda nézését, és inkább vágyik arra, hogy a világ más táján szent dalnok lehessen.

Ezért van egy álma, amelynek megvalósításáért hajlandó felszívni magát. Ez pedig a nemzetközi futballvilágban - FIFA, UEFA - megszerzendő sportvezetői tisztség. Valljuk be, ki nem szeretne fantasztikus stadionok VIP-páholyaiban fantasztikus meccseket nézni, világsztárokkal munkaköri kötelességként parolázni, a jövő reménységeinek buksiját simogatni? Sokan tették fel a kezüket? Ja, azt meghiszem, de erre csak Viktornak van Magyarországról - komoly erőforrások feláldozásával - esélye.

Néhány akadályt azonban neki is le kell gyűrnie. Az első akadály a Fidesz gazdasági holdudvara (oligarchiái), akik nem vennék jó néven, ha a költségvetés megszokott békés fosztogatásának üzemmenetében döccenők keletkeznének. Simicska "Legokosabb" Lajos biztosan megérti oszlopos barátja vágyait, de az üzlet nem akadhat fenn ezen, így amíg nincs Viktorhoz mérhető utód, nem lesz az álmok álmodója.

És itt a második probléma ki lehet az utód? A Viktorral egyszerre indult Kövér "Stadinger elvtárs lettem" László és Kósa "Mr. 20%" Lajos éppen abban az életszakaszban van mint Viktor, dolgozni már ők sem akarnak, csak jól élni a politikából. Navracsicson és Pokornin nagyon látszik, hogy jobban utálják a Fideszt, mint a legvéresebb szájú DK-aktivista, de az egzisztenciális függőség, ugye. Matolcsy "Fidesz Gyurcsánya" Györgyben meglenne az ambíció, de ha ez a lehetőség komollyá válna, ENSZ-kéksisakos ápolók szállnák meg az országot gondosan ügyelve arra, hogy mindenki rendesen bevegye a gyógyszereket. Az alamuszi nyuszi nagyot ugrik szerepében 15 éve tetszelgő Varga "Döntésképtelen" Mihállyal a Fidesz bármikor elérne 8%-ot, de valamiért ezt Legokosabb Lajos kevesellné.

Az ifjabb generáció meg, Uramisten! Lázár "akinek nincs semmije, annyit is ér" János az elmúlt években olyan szorgalommal építette ki magáról az agresszív, másokat lenéző, megalázó, pökhendi tök képét, hogy a szavazófülke magányában saját édesanyja is elbizonytalanodik, pedig a fiús anyák tudnak igazán elfogultak lenni fiacskájukkal. Rogán "luxust kedvelő" Antal hihetetlenül intelligens, okos ember, de a pompa utáni vágya miatt nagyon sebezhető. Szíjjártó "Ha sokat dumálok, azt hiszik, hogy dolgozom" Péter rövid baráti látogatásra szokott Magyarországra érkezni. Ekkor őszinte, elvtársi légkörű beszélgetést folytat feleségével és kisfiával, megszemléli a tiszteletére felsorakozott dunakeszi futsal csapatot, majd távoli országba utazik, hogy kényszeredett mosolyú vadidegen emberekkel fotózkodjon.

És itt jön a harmadik probléma, Ön, kedves békemenetelő. Ön a felsoroltak közül kit tudna elfogadni politikai vezetőjének? Senkit, csak a Viktort? Akkor Ön jól betesz Viktor álmának, bizony.

Ráadásul Viktor Schmitt Pál bukásával ütemet tévesztett. Már pedig a fociban az ütemtévesztés az egyik legnagyobb baj, emiatt szokás lyukat rúgni, árnyékra vetődni stb., amely a lelátón harsány röhögést szokott kiváltani még a saját drukkerekből is. Pedig olyan szépen kigondolta Viktor: Pali bácsi elbohóckodik álamfőként 2015-ig, akkor beül a székbe Viktor, Plagi bácsi pedig széleskörű nemzetközi kapcsolataival segíti Viktor álmának megvalósítását. Most azonban "B" tervet kell kovácsolni, melynek lényege - ha a minisztériumi átszervezésekről szóló hírek igazak -, hogy a mindenki által szeretett Lázár viszi a napi ügyeket a megerősített kancellárián (valójában ő kormányoz), Viktor pedig a nemzet jófiújaként felszabaduló idejében ellesz a Puskás-programokkal így építve a nemzetközi futballvilágban kapcsolatait.

A következő nagy problémát ugyanis a nemzetközi futball vezetői jelentik, akik nem engednek maguk közé egy félázsiait. Ráadásul a magyar futball a vicc kategória, a magyar közönség nem jelentős fogyasztó, a magyar erőforrások eltörpülnek a komoly színvonalú európai csapatok erőforrásaihoz képest, talán csak az ügyesen lenyúlt Puskás-hagyományra lehet építeni valamit. Ha tehát a hazai problémákat sikerül is Viktornak megoldania, a nemzetközi ismertsége hiányozni fog.

A nemzetközi klubba való betagozódás szempontjából Viktor helyzete egyébként párhuzamosságot mutat a jobbágysorból esztergomi érsekké felemelkedett Bakócz Tamáséval. Bakócz az akkor is rosszul teljesítő ország utolsó erőforrásait használta arra, hogy nagy álmát megvalósítva pápa legyen. Pompás római bevonulását feljegyezték a krónikák, és lefizetett mindenkit, aki szembe jött, hogy pápa lehessen, de a dúsgazdag, az európai politika világába beágyazott bankár családdal szemben nem volt esélye. Az eredmény: a Mediciek adták a pápát, egy év múlva kitört a Dózsa-féle felkelés, 13 év múlva pedig Szulejmán úgy letörölte az önálló Magyarországot a térképről, hogy 500 év után sem került vissza. Ma nemzetközileg nem jegyzett futballunknak építünk százmilliárdokért stadionokat, tízmilliárdos adókedvezmények, számolatlan pénzöntés az utánpótlás-nevelés nevű gladiátorképzésbe, mindezt egy cél érdekében, hogy Viktor álma megvalósulhasson. Hátha így Viktor is tényező lesz, felfigyelnek rá, és a balsors elfelejti legalább őt tépni.

Nos, az tehát a helyzet, hogy életkori okból motiválatlan, munkájába végtelenül beleunt, inkompetenssé vált Viktor Magyarországon már nem tud tovább fejlődni, ezért csak az országon kívüli karrier lehetősége jöhet szóba. Ehhez viszont az ország erőforrásaiból kellene áldozni komoly összeget, mely összegnek egyébként bőven lenne helye más közösségi célokra. Ötszáz évvel ezelőtt nem kérdezték meg a népet, hogy akarja-e támogatni Bakócz álmát a pápaságról, most viszont választás lesz, így a polgárok kifejezhetik akaratukat Viktor álmának pénzeléséről. És lehet, azt mondják: elegem van abból, hogy Viktor a saját álmait az én pénzemből akarja fizettetni.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van az új választási rendszerből
Elegem van a régi ismerősökből
Elegem van az Együtt-PM politikusának jó szándékú tudatlanságából
Elegem van a közszolgálati híradóból