A nagyobb baj az, hogy Orbán Viktornak is elege van belőlünk, választókból, és csak arra kellünk neki, hogy pénzeljük álma megvalósítását. Igen, Önből is elege van, Kedves Békemenetelő, aki most a klaviatúra után kap, hogy elküldjön engem a ballib felmenőim intim testtájaira. Miért? Mert Ön az egyik akadálya annak, hogy megvalósítsa élete nagy álmát.

Minden ember életében a 45-50 éves kor egyben korszakhatár is magánéletileg éppen úgy, mint a munka során. A magánéletben ekkora már házastársával eltöltött 20-25 év komoly mentalistává képezte a feleket, akik nemcsak azt tudják, férjük/feleségük éppen mit gondol, hanem azt is, hogy tíz perc múlva mit fog gondolni. A gyerekek kezdik a maguk életét élni, csak a szennyest mossa ki valaki, meg a kártyákat töltse fel, azon túl nem szabad beleszólni az életükbe. Azokban a szakmákban/hivatásokban, ahol nincs karrierlehetőség, erre az életkorra az emberek fásult zombiként végzik munkájukat, ahol van karrierlehetőség, de nem sikerült, ott már nem is nagyon fog, ezért flusztráltan megy valahogy a szekér, ahol pedig sikerült valamit elérni, ott tíz körömmel kapaszkodik a szerencsés az eredmény megtartásáért.

Az emberekben ekkor kezd megjelenni a hátralévő évekre a változtatás, a megújulás gondolata. A magánéletben a nők többsége - biológiai órája szerint - inkább a család felé fordul felkészülve a nagymamaszerepre, és lesz belőlük hétfejű pedantéria, aki komolyan tud másfél órát zsörtölődni azon, ha a nappali asztalán a csipketerítő széle betűrődik. A hölgyek talán kisebb része viszont elkezd közösségekbe járni (énekkar, torna), koncertek, színházak látogatójává válni, és aki annak idején nem viccből írta a társkereső hirdetésbe, hogy utazást kedvelő, az most kiteljesedik okosan megújítva párkapcsolatát. A férfiakban ekkor lobban egyet utoljára a tesztoszteron, s ha fiatal hölgy ügyes, akkor is változtatásra tudja kényszeríteni az öregedő macsót, ha annak eredetileg esze ágában sem volt ekkora kunsztot csinálni. De a férfiak is inkább megmaradnak az olyan hobbiknál (horgászat, barkácsolás, meccsnézés, borászkodás stb.), amelyek egyszerre biztosítják az otthon melegét és a részleges függetlenséget.

A munka terén általában olyan nagy megújulási lendület nincs, a többség inkább az egyre távolodó nyugdíjig szeretné kihúzni valahogy. Akiben pedig megfordul az újítás gondolata, azoknál is inkább vágy szinten jelenik meg, mert a realitás az, hogy egy orvosból nem lesz villamosvezető, a villamosvezetőből meg nem lehet orvos.

Szeretett Viktorunk is ebben az életszakaszban van. Magánéletileg rendben lévőnek látszik, felesége Lévai Anikó nagyszerű ember, szép nő, okos asszony, így Viktor nincs rászorulva a Berlusconi-, Fico-, Hollande-féle megoldásokra. Ráadásul legkisebb és legnagyobb gyermeke közötti korkülönbség miatt mire kinő az apaszerepből, éppen belenő a nagypapa szerepbe. A Viktor típusú férfiakból jó nagypapa szokott lenni, szerintem már ő is megvette legnagyobb titokban az utódnak az első focicsukát. Magánéletében szépen besorolt hát az ötvenes férfiak azon táborába, akik a hátralévő évtizedeket baráti körben békés meccsnézéssel, sütögetéssel, szolid borozgatással tervezi eltölteni. Orbán Viktor tehát rendes ember. (Na, most meg a ballibek küldenek el a narancsos felmenőim intim testtájékaira.)

Attól azonban, hogy valaki rendes ember, még nem biztos, hogy jó miniszterelnök is, hiszen ha csak ennyi kellene a tisztséghez, lenne néhány millió miniszterelnök az országban. És Viktor esetében itt van a nagyobb baj: lerí róla, hogy motiválatlan, unja már az egészet, de nem tud lépni. Viktor 26 éve van a politikában, volt már minden, új dolgokat nehéz neki mutatni. A miniszterelnöki munka ráadásul ennyi idő után kifejezetten unalmas. A nyilvánosság előtt nem ismert feladata a külföldi befolyásosnak mondott emberekkel való találkozó, akiknek mindig van valami jó tanácsa arról, hogyan vezesse az országot. Viktor hány ezektől, de egyeseket kénytelen fogadni. A miniszterelnöki munkához tartozik még a napi döntési cunami elviselése, melyeknek lényege, hogy akarva-akaratlanul, de át akarják verni, és neki ezeket észre kell vennie. A harmadik fontos dolog az instanciázókkal való beszélgetés, akik cirkalmasan adják elő, hogy ha ők pénzt, állást (hatalmat), plecsnit kapnak, azzal felvirágzik az ország. Viktornak ezektől is herótja van. A nyilvánosság előtti feladata pedig a beszédmondás. A bivalybürgözdi kerékpárút átadásától, a műanyagbéka-készítő üzem új csarnokának avatásán át a nemzeti ünnepekig mindenhol beszédet kell mondania. Ezek pedig egyre laposabbak, azt várom, mikor alszik el valamelyik lelkesítő beszéde alatt. Sajnos döntéseiben is meglátszik a rutinból dolgozás, alvezéreit már nem tudja kontrollálni, ezért a korrupciós ügyek helyi és országos szinten meghaladják a vörösök e téren elért "eredményeit". A paksi ügyben hozott kolosszálisan rossz döntése pedig - amely a szövetségi rendszerben való elszigetelődéssel fenyeget - kapkodásra utal. A külső szemlélő azt látja, hogy Viktor 50 éves korára a Peter-elvnek megfelelően felemelkedett saját inkompetenciaszintjére. Viktor viszont saját magát inkább afféle Hortobágy poétájának gondolja, aki unja már a bamba társak és a csorda nézését, és inkább vágyik arra, hogy a világ más táján szent dalnok lehessen.

Ezért van egy álma, amelynek megvalósításáért hajlandó felszívni magát. Ez pedig a nemzetközi futballvilágban - FIFA, UEFA - megszerzendő sportvezetői tisztség. Valljuk be, ki nem szeretne fantasztikus stadionok VIP-páholyaiban fantasztikus meccseket nézni, világsztárokkal munkaköri kötelességként parolázni, a jövő reménységeinek buksiját simogatni? Sokan tették fel a kezüket? Ja, azt meghiszem, de erre csak Viktornak van Magyarországról - komoly erőforrások feláldozásával - esélye.

Néhány akadályt azonban neki is le kell gyűrnie. Az első akadály a Fidesz gazdasági holdudvara (oligarchiái), akik nem vennék jó néven, ha a költségvetés megszokott békés fosztogatásának üzemmenetében döccenők keletkeznének. Simicska "Legokosabb" Lajos biztosan megérti oszlopos barátja vágyait, de az üzlet nem akadhat fenn ezen, így amíg nincs Viktorhoz mérhető utód, nem lesz az álmok álmodója.

És itt a második probléma ki lehet az utód? A Viktorral egyszerre indult Kövér "Stadinger elvtárs lettem" László és Kósa "Mr. 20%" Lajos éppen abban az életszakaszban van mint Viktor, dolgozni már ők sem akarnak, csak jól élni a politikából. Navracsicson és Pokornin nagyon látszik, hogy jobban utálják a Fideszt, mint a legvéresebb szájú DK-aktivista, de az egzisztenciális függőség, ugye. Matolcsy "Fidesz Gyurcsánya" Györgyben meglenne az ambíció, de ha ez a lehetőség komollyá válna, ENSZ-kéksisakos ápolók szállnák meg az országot gondosan ügyelve arra, hogy mindenki rendesen bevegye a gyógyszereket. Az alamuszi nyuszi nagyot ugrik szerepében 15 éve tetszelgő Varga "Döntésképtelen" Mihállyal a Fidesz bármikor elérne 8%-ot, de valamiért ezt Legokosabb Lajos kevesellné.

Az ifjabb generáció meg, Uramisten! Lázár "akinek nincs semmije, annyit is ér" János az elmúlt években olyan szorgalommal építette ki magáról az agresszív, másokat lenéző, megalázó, pökhendi tök képét, hogy a szavazófülke magányában saját édesanyja is elbizonytalanodik, pedig a fiús anyák tudnak igazán elfogultak lenni fiacskájukkal. Rogán "luxust kedvelő" Antal hihetetlenül intelligens, okos ember, de a pompa utáni vágya miatt nagyon sebezhető. Szíjjártó "Ha sokat dumálok, azt hiszik, hogy dolgozom" Péter rövid baráti látogatásra szokott Magyarországra érkezni. Ekkor őszinte, elvtársi légkörű beszélgetést folytat feleségével és kisfiával, megszemléli a tiszteletére felsorakozott dunakeszi futsal csapatot, majd távoli országba utazik, hogy kényszeredett mosolyú vadidegen emberekkel fotózkodjon.

És itt jön a harmadik probléma, Ön, kedves békemenetelő. Ön a felsoroltak közül kit tudna elfogadni politikai vezetőjének? Senkit, csak a Viktort? Akkor Ön jól betesz Viktor álmának, bizony.

Ráadásul Viktor Schmitt Pál bukásával ütemet tévesztett. Már pedig a fociban az ütemtévesztés az egyik legnagyobb baj, emiatt szokás lyukat rúgni, árnyékra vetődni stb., amely a lelátón harsány röhögést szokott kiváltani még a saját drukkerekből is. Pedig olyan szépen kigondolta Viktor: Pali bácsi elbohóckodik álamfőként 2015-ig, akkor beül a székbe Viktor, Plagi bácsi pedig széleskörű nemzetközi kapcsolataival segíti Viktor álmának megvalósítását. Most azonban "B" tervet kell kovácsolni, melynek lényege - ha a minisztériumi átszervezésekről szóló hírek igazak -, hogy a mindenki által szeretett Lázár viszi a napi ügyeket a megerősített kancellárián (valójában ő kormányoz), Viktor pedig a nemzet jófiújaként felszabaduló idejében ellesz a Puskás-programokkal így építve a nemzetközi futballvilágban kapcsolatait.

A következő nagy problémát ugyanis a nemzetközi futball vezetői jelentik, akik nem engednek maguk közé egy félázsiait. Ráadásul a magyar futball a vicc kategória, a magyar közönség nem jelentős fogyasztó, a magyar erőforrások eltörpülnek a komoly színvonalú európai csapatok erőforrásaihoz képest, talán csak az ügyesen lenyúlt Puskás-hagyományra lehet építeni valamit. Ha tehát a hazai problémákat sikerül is Viktornak megoldania, a nemzetközi ismertsége hiányozni fog.

A nemzetközi klubba való betagozódás szempontjából Viktor helyzete egyébként párhuzamosságot mutat a jobbágysorból esztergomi érsekké felemelkedett Bakócz Tamáséval. Bakócz az akkor is rosszul teljesítő ország utolsó erőforrásait használta arra, hogy nagy álmát megvalósítva pápa legyen. Pompás római bevonulását feljegyezték a krónikák, és lefizetett mindenkit, aki szembe jött, hogy pápa lehessen, de a dúsgazdag, az európai politika világába beágyazott bankár családdal szemben nem volt esélye. Az eredmény: a Mediciek adták a pápát, egy év múlva kitört a Dózsa-féle felkelés, 13 év múlva pedig Szulejmán úgy letörölte az önálló Magyarországot a térképről, hogy 500 év után sem került vissza. Ma nemzetközileg nem jegyzett futballunknak építünk százmilliárdokért stadionokat, tízmilliárdos adókedvezmények, számolatlan pénzöntés az utánpótlás-nevelés nevű gladiátorképzésbe, mindezt egy cél érdekében, hogy Viktor álma megvalósulhasson. Hátha így Viktor is tényező lesz, felfigyelnek rá, és a balsors elfelejti legalább őt tépni.

Nos, az tehát a helyzet, hogy életkori okból motiválatlan, munkájába végtelenül beleunt, inkompetenssé vált Viktor Magyarországon már nem tud tovább fejlődni, ezért csak az országon kívüli karrier lehetősége jöhet szóba. Ehhez viszont az ország erőforrásaiból kellene áldozni komoly összeget, mely összegnek egyébként bőven lenne helye más közösségi célokra. Ötszáz évvel ezelőtt nem kérdezték meg a népet, hogy akarja-e támogatni Bakócz álmát a pápaságról, most viszont választás lesz, így a polgárok kifejezhetik akaratukat Viktor álmának pénzeléséről. És lehet, azt mondják: elegem van abból, hogy Viktor a saját álmait az én pénzemből akarja fizettetni.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van az új választási rendszerből
Elegem van a régi ismerősökből
Elegem van az Együtt-PM politikusának jó szándékú tudatlanságából
Elegem van a közszolgálati híradóból