Egy kedves baráti házaspár hosszú hétvégére kölcsönadta nekünk balatoni nyaralóját, melyet ezúton is köszönünk. A csomagolás izgalmában botor módon elfelejtettük elpakolni a fogkeféket, így a helyi büszke magyar Coop áruházlánc kisboltjában próbáltuk meg pótolni amolyan "egyszer használatos" fogkefékkel. Picit csodálkoztunk, hogy 700 forintot kértek érte, mert Pesten csak a felébe kerül, ezért a tíz méterre lévő vegyiáru boltba mentünk át, ahol a próba szerencsét hozott, ugyanaz a csomag fogkefe 440 forintot kóstált. Boldogan kaptunk a nagy üzleten, és közöltük is a boltossal, hogy milyen jó áron adja, mert a szomszédos Coopnál 700 forint az ára. A nagy magyar kisvállalkozó válasza ledöbbentett: "Jó, hogy mondja, akkor én is 700-ért fogom adni." Nos, ekkor jutottam el arra a pontra hazai kisvállalkozóink megítélésében, melyre Királyhegyi Pál kabarészerző, mikor a fronton egy kisebb fegyelmi vétség következményeként őrmestere felpofozta, mire ő kijelentette: "Most ment el a kedvem az egésztől."

Jól emlékszem például a Nagy Magyar Dinnyetermelő esetére. A CBA kinyomtatott katalógusai már 79 forintért kínálták a dinnye kilóját, mire a Nagy Magyar Dinnyetermelő elkezdett akciózni, dinnyéket hajigáltak a multik parkolóiban, melynek következtében kartellszerűen 99 forintra emelték a dinnye árát, mert az magyar. Az agrárkormányzat támogatta a folyamatot, ennek eredményeként a nyilvánvaló kartell kivizsgálásában a Gazdasági Versenyhivatalt megalázták, később pedig törvény módosítással meg is akadályozták. Aztán a szezon lecsengésével megjelentek olyan hírek, mely szerint a Nagy Magyar Dinnyetermelő stikában több tonna olcsó macedón és még ki tudja honnan származó dinnyét hozott be az országba betegre keresve magát abból az árrésből, amelyet a felültetett magyar fogyasztóknak kellett megfizetniük a 99 forintos dinnyeárban. De az ideológia jól hangzott: vegyük a jó minőségű magyar dinnyét és ne a vacak importot.

Néhány hete a tejtermelő Pride verte ki nálam a biztosítékot. Előrebocsátom, hogy a környékbeli CBA-ban – ahol rendes emberek dolgoznak, akik a Békemenet nevű marhaságon csak kacagnak – mindig magyar tejet és tejterméket vettem akkor is, ha a német vagy lengyel olcsóbb volt. Eddig. Most pedig azt láttam a híradásokban, hogy a Pride résztvevőit két, körülbelül 15 millió forintba kerülő, magyar zászlókba burkolózó városi terepjáróban ülő, nem túl jó arcú főnök és fia vezeti, mögöttük pedig tragacsokban a riadt szemű beosztottak. Riadtságuk oka, hogy nekik kellett földhöz vagdosniuk az állítólagosan rossz minőségű külföldi tejet, és rájuk várt a kamerák kikapcsolása utáni takarítás is. "Na, ezek elmennek a fenébe!" - gondoltam, nem fogok azért magyar tejet venni, hogy hízlaljam a Pride-szervezők számláját, míg a beosztottaikhoz ebből semmi sem csorog le; tizenöt éves autóik legalábbis erről árulkodtak. Tisztelt magyar tejtermelők, az én bizalmammal visszaéltek a SUV-magyarok, ezért engem elveszítettek, ezután piaci alapon fogok tejterméket vásárolni.

A lépfene ügy pedig a magyarkodó gazdaságpolitika látványos csődje. Nem a gonosz multi, hanem a nagyszerű magyar vállalkozók fertőztek meg egy csomó embert pontosan tudva, hogy mit csinálnak. Okosba levágták a fertőzött marhákat, okosba átvették a fertőzött húst, melyet okosba megfőzött/sütött - nomen est omen - a Nemzeti Étterem a magyar embereknek. Hadd zabálják a fertőzött húst a jó magyarok, legalább dolgozik a májuk, azért teremtette azt a Jóisten, nem igaz? Mindenki jól járt, a betegek meg kit érdekelnek? A tápláléklánc végén valami ügyvéd szokás szerint folyamatosan hazudozik védencei ártatlanságát bizonygatva. Tipikus magyar történet. A kormányzati szervek pedig ahelyett, hogy talpig vasba verték volna ezeket a bűnözőket - a személyiségi jogaikkal együtt (lásd: magyarbűnözés) - mentegetik őket, pont úgy hazudozva, mint harminc évvel előtti elődeik a csernobili következményekről.

Nem ilyen szintű probléma, de a lényegét tekintve egy tőről fakad a termelői piacokon egyre szaporodó visszaélések köre, melyet csak az avatott szeműek vesznek észre. A sokak által kedvelt káptalantóti piacra nagyjából megalakulása óta járunk évente 6-7 alkalommal. A kezdeményezés zseniális, a hangulat nagyszerű. Néhány éve viszont sok "őstermelő" árul olyan szappant, amelyet a Lushban kapni, elszaporodtak a lomisok, és a népi rittyentőben árult gagyi. Helybeli cimborák felvilágosítanak, hogy a "házi füstölésű" sajt valóban házi füstölésen ment keresztül, csak maga a sajt olcsó Lidl termék. Azóta, ha kimegyek is, óvatosságból alig veszek valamit. Megéri tönkretenni ezt a jó kezdeményezést?

A tanyafejlesztési program nagy nyertese a tanyasi élet központja, Budapest ötödik kerülete, a Belváros. A rossz vicc ideológiája a termelői piac fejlesztése volt főként a Hold utcai piacra fókuszálva. Többször inspiciáltam ott önszorgalomból a valóság megismerése érdekében. Katasztrófa. A Hold utcai piac üres, pótcselekvésként péntek délelőtt van kitelepülés a Szabadság térre, ahol a vásárlók csak lézengenek, a megszállási emlékmű elleni tüntetők pedig nem igazán jelentik a magyar kézműves termékek felvevő piacát. Hét közben a piacon olyan ősi kézműves termékeket árulnak mint az aszalt kanadai áfonya. Az "őstermelő" árust elnézve a kanadai áfonyát kitoloncolása előtt hozhatta magával, de hogy személyesen ő aszalta volna, erősen véleményes.

A 2010 előtti világ hol lappangó, hol kifejezett gyűlöletét a magyar termékek iránt utáltam nagyon. Örömmel vettem, hogy változás állt be e téren, és sok jó kezdeményezés támogatást kap. Aztán mi lett belőle? Magyarságra való hivatkozással visszaélések sora, ügyeskedők, a támogatások lenyúlóinak piaca.

Most kérem nincs kire hivatkozni, nincsenek gonosz multik, azok már elmentek vagy csomagolnak, esetleg ők is felülve a magyar áruk támogatásának szelére, változtattak. Most csak egymást csaphatjuk be, és jó magyar szokás szerint meg is tesszük, de ebből nekem borzasztóan elegem van.

Újabb történet részletei kerültek a birtokomba ismerősi körből - bizonyítékokkal együtt -, mégpedig olyan történeté, amely után szeretett Tékozló Homárunk is megnyalná mind a tíz ujját.

A mostani bejegyzésben a korábbi Tescos írásunkban szereplő "Tudatos Vásárló" közeli rokona szerepel: "Tudatos Online Vásárló", aki egyébként tapasztalt internetes vásárló, és arra adta a fejét, hogy a Tesco Globál Áruházak Zrt.-vel interneten keresztül kössön adásvételi szerződést fogyasztási cikkek megvételére "minek cipeljem az ásványvizeket, ha párszáz forintért kihozzák" jelszóval. Magával az internetes vásárlással nem is volt probléma, a Tesco Globál Áruházak Zrt. honlapján viszonylag hamar megtalálhatók a kívánt árucikkek a tundrabugyitól a hangyairtón keresztül a pogácsaszaggatóig, bár ezek pont nem képezték jelen történetben az adásvétel tárgyát, az események néhány karton ásványvíz körül forogtak.

Történt, hogy a kiszállítók a Tudatos Online Vásárló által megjelölt időpontban csöngettek, ajtónyitást követően közölték, hogy nem hoztak helyettesítő terméket, majd mindent, így az ásványvizeket is pillanatok alatt bepakolták az előszobába.

Tudatos Online Vásárlónak nem sok esélye volt, hogy rendesen megnézze, mit hoztak ki, és miután elmentek a kiszállítók, Tudatos Online Vásárló szomorúan konstatálta, hogy ő nem ezt a vizet rendelte. Nem maradt más hátra, mint reklamálni a Tesco Globál Áruházak Zrt. telefonos ügyfélszolgálatán. Az ügyfélszolgálatos azonban - néhány kötelező környi bocsánatkérést követően - előadta a bemagolt szöveget, mely szerint  blokk ellenében visszaveszik az ásványvizeket bármelyik Tesco áruházban. Tudatos Online Vásárló közölte, hogy nem visszavételről van szó, hanem egyszerűen nem azt hozták ki, amit kellett volna. Nem jutottak előbbre.

Tudatos Online Vásárló végső offenzívába kezdett, és olyanra szánta el magát, amelyre élő ember talán még nem: elolvasta a Tesco Globál Áruházak Zrt. ÁSZF-jét, és olyasmit talált, amely megerősítette abban: valószínű, nem neki kell visszavinnie az ásványvizeket. Erről telefonon győzködte még egy sort a Tesco Globál Áruházak Zrt. ügyfélszolgálatát.

Végül a Tesco Globál Áruházak Zrt. kedves munkatársa, aki bizonyára hiányzott az illemtanóráról, szombat este kilenc óra után telefonon keresztül közölte Tudatos Online Vásárlóval a megoldást: másnap kicserélik az ásványvizeket. Nem tudom, ki hogy van vele, de ilyen időpontban még rokont is csak kivételes esetben hív fel az ember.

Amikor csöngetett a cserevizet kiszállító ember, Tudatos Online Vásárló - lévén jó humorú ember -, kacagni kezdett: ugyanolyan márkájú vizet hoztak ki, mint amilyet ő ki akart cseréltetni......... Egy órával később meghozták a "jó" vizeket.

Dicséretes dolog, hogy a Tesco Globál Áruházak Zrt. halad a korral, és lehet nála online vásárolni, de ha a reklamációkat nem lehet normálisan és jogszerűen intézni, akkor abból sokaknak hamar elege lesz.

Szeretett Viktorom tartott egy kínban fogant beszédet a szokásos erdélyi bohóckodáson, amelyet napok óta ragoz a sok szerencsétlen. Megértem én, hogy uborkaszezonban is ki kell tölteni a kolumnákat, ez a felszínt kapargató vehemencia viszont nevetséges. Nézzük hát először a szereplőket.

Adott szeretett Viktorom. Ő már januárban beírja naptárába, hogy júliusra majd össze kell szednie egy csomó közhelyet az erdélyieknek. Amikor eljön a nap, útban a helyszínre nagyjából összegyűjti, mit szeretnek hallani a nagymagyarok, és séróból lenyomja nekik. Mint most is. Gyakorlatilag teletette a gatyájukat azzal, hogy a válságnak nincs vége, erre hivatkozva megüzente, hogy a határon túliak is kevesebb zsozsót kapnak, és emiatt nem lehet liberáliskodni sem, utálta egy kicsit a görögöket, mert miattuk szívatták meg 2010-ben Barrosoék, és mivel a kicsi Magyarország nem tud a levegőből pénzt csinálni, hát meglepte a népeket azzal, hogy dolgozni kell: ennyi volt "a beszéd" a felszínen. Most nem ezért vagy azért, de ilyen "nagyívű beszédet" én akkor is elbrekegek, ha álmomból ébresztenek.

A helyszíni hallgatóság Viktor tenyeréből eszik, nekik mindegy volt, mit mond, az ő szerepük a lelkes orcájú hallgatóság alakítása a vágóképekhez, és ezt a figurát mindenki jól, a megszokott színvonalon hozta. Semmi különös.

A helyszínen nem lévő magyarázók négy csoportba oszthatók. Először is a vörös/liberális társaság, akik természetesen genetikailag a bölcsek kövének örök tulajdonosai. Igaz, kormányozni sosem tudtak, akkor sem, mikor minden hatalom a kezükben volt negyven évig, de mindig vannak jó tanácsaik, az meg a libák hibája, ha előbb elfogynak mint a tanácsok. Ők jól kiszámíthatóan elhordják Viktort, szemükben Ő a "mini Ducse", "zseb Napóleon", fasiszta diktátor, a magyar Hitler és Sztálin egy személyben stb. Bármit mond szegény Viktor, mindig ez a vége a vörösöknél. Unalmas. A másik csoport a jobber megmondó embereké, akik kevés átéléssel, ám sárga csekkjeikre gondolva bizonygatják, hogy Viktor beszéde lámpás, mely megvilágítja az emberiség sötét egét, egy valóságos prófécia, a magyarság jövőjének záloga. Hányinger. A harmadik csoport a meghasonlott jobboldaliaké, akik a Mandin tanyáznak, és féltik Viktort a keleti nyitás veszélyeitől azt képzelve, hogy ők azok, akik felelősen gondolkodva visszarántják a keleti szakadék felé száguldó Viktort. Szegény, szegény ostobák! A negyedik csoportot a zseniális és a lényeget mindig feltáró "Elegem Van!" blog képezi, mert pontosan tudja, hogy üres szócséplés az egész Viktor beszéd a bukott liberalizmustól a munkaalapú társadalomig. A baj ugyanis nagyobb.

Viktor, mint diktátor? Röhej. A múltkor nem voltam elég felkészült, és véletlenül a magyar-portugál ifi meccsre kapcsoltam. A meccs nem érdekelt, de az feltűnt, hogy a labda milyen sokszor akad el fröcsögve a vizes pályán. Nos, kérem ez az igazi orbáni Magyarország. Van egy miniszterelnöke, aki erőszakosan, a józan észt nélkülözve épített egy stadiont a háza mellé. Eddig nincs ebben semmi különös, ezt a kunsztot az akasztói juhász is megcsinálta. Az új - négy hónapja átadott - grandiózus stadion viszont eső esetén nem több mint egy libalegelő. Egy diktátornál előfordulhat ilyesmi? Vágjuk rá kórusban: Nem! Ha valami okból mégis vízilabdameccsre alkalmas focipályát sikerülne összegányolni, egy diktátor kivégeztetné a vállalat igazgatóit, mérnökeit, bebörtönöztetné vagy internáltatná a munkásokat megmutatva, hogy vele nem lehet packázni. És a Viktor? Semmi, kérem alásan, semmi. Nincs elcsapva a projectmanager, nincs pellengérre állítva a kivitelező, semmi. Viktor nem mer szembenézni a valósággal, ezért elnézi, hogy becsapták, hogy pojácát csináltak belőle és a kedvenc hobbijából, a személyes presztízs beruházása pedig egy használhatatlan, "mérsékelten vízálló" stadion. Már pedig aki a saját stadionját nem tudja normálisan megépíttetni, az miképp tud országot vezetni? Sehogy.

Az orbáni Magyarország sodródik, lassú rothadással pusztul. Tisztára a Brezsnyev-korszak pangása. A kormányzati teljesítmény nulla, cserébe rengeteg felesleges államtitkár, akiknek egyetlen napi munkájuk, hogy keresztbe tegyenek a másiknak, elgondolás nélküli vacakolások, egyensúlyozás a szakadék felett, szétmálló egészségügy, kudarcos oktatási rendszer, közbiztonság hiánya, napi szinten mindenhol a lassú összeomlás jelei. Lázár kapkod, nincs használható adminisztrációja, kínjában Gyurcsány őszödi beszédéből akar kormányzást tanulni, az apadó pénzek és lehetőségek miatt az elvtársak már egymást nyírják. A Fideszhez korábban szakmai kereteken belül lojális közigazgatási szakembereket vagy eltávolították már, vagy zsebre dugott kézzel nézik ezt a vircsaftot.

Viktor tisztában van azzal, hogy ezt a békés brezsnyevi pangást a "nemzetközi helyzet fokozódásával" bármikor - akár már az ősszel - felválthatja egy durva krízis. Talán ez Viktor egyetlen - jól fedett, virágnyelven körülírt - üzenete: "Balhüvelykem bizsereg, Gonosz lélek közeleg." Csakhogy dr. Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének több mint négy éve és kétharmados parlamenti többsége volt arra, hogy korszerű, erős gazdaságot, társadalmat és közigazgatást építsen, amely meg tudja védeni az országot a külső veszélyektől. Sajnos ezt az alapvető feladatát nem volt képes ellátni: az ország "mérsékelten ütésállóként" imbolyog. Ezzel a valósággal Viktor nem mer szembe nézni, helyette jön a lózungokkal teli távlatos duma a munkáról, amelyet az orbáni Magyarország nem tud nyújtani, meg a liberalizmus haláláról, amelyért viszont nem nagy kár. Nemsokára eljön Rajk elvtárs is, akinek annyi szerepe lesz, hogy a népszórakoztatás oltárán feláldozva meghosszabbítsa az agóniát.

Az ilyen-olyan oldalhoz tartozó megmondóemberek eközben gazdáik igénye szerint jó szofistaként eléldegélnek a felszínt kapargató szófacsarásból, melyből nekem elegem van.

A boldog, régi idők korában a nyári szünet mindennapi rituáléjaként ebéd után nagyanyám nekiállt mosogatni, nagyapám kihozott a kamrából két jutazsákot, és leterítette a meggyfa árnyékába a fűre. És miközben körülöttünk keleti lustán szunnyadt a magyar nyár, mi is horpasztottunk Toldi alvásának édességével. Ilyenkor még a határban aratókat is elnyomta a buzgóság, a kombájnok zaját sem hozta a lenge szél. A ház körüli állatok pilledten bújtak árnyékba, a mindig izgága kakasok sem zavarták a szundikáló falu csendjét. Ha pedig a falu bolondjának eszébe jutott volna füvet nyírni ezekben az ihletett órákban, az sem zavart volna senkit, mert akkoriban még kaszálták a füvet, annak suhogása pedig nem tudta volna elvenni a falusiak álmát.

Aztán a '70-es '80-as évektől megjelentek háztatásokban a különböző gépek, és velük az ebéd utáni pihenést zavaró falu/város bolondjai is. "Járhatok síkon vagy a hegyek tetején. Süvíthet száz zivatar galambom.", ezek a csendoszlató bugrisok mindenhol ott vannak. A kertvárosok, üdülőövezetek ebéd utáni némaságába' a füvet nyírók hoznak egy kis életet. Bizonyára fontos lenyírni a füvet, rendben. De könyörgöm: Miért pont a fél kettő és fél négy közötti idősávban? Ilyenkor sokan szeretnének pihenni, kumni egy csöppet, főleg hétvégén. Gyakran járok úgy, hogy éppen leteszem a fejem békésen merengve, amikor az utca valamelyik alulneveltje elkezdi csörömpölve kigurítani fűnyíróját, berobbantja a motort, és hajrá! Eszébe sem jut az idiótának, hogy mások álmát is nyírja. Meg nem érthetem: miért ekkor? Miért nem lehet késődélelőtt vagy koraeste? Miért pont ebéd után? Ez a kocakertész és álomkergető típus valami eszméletlenül elterjedt az országban. A legjobb, mikor a falusi turizmusát fejleszteni akaró kis zalai faluban az önkormányzat embere áll neki fűkaszáját börrögtetni, biztos jönnek majd máskor is a pihenésre vágyók. De a balatoni üdülést is meg tudják keseríteni ezek a himpellérek a jól időzítetten felvisító fűnyíróikkal. Néha azt hiszem, hogy a probléma csak engem érint, egy Truman Show szereplője vagyok, akit mindenhova követ egy fűnyírós ember, aki direkt nem hagyja ebéd után aludni. Egyéb magyarázat nincs, ennyi más emberre tekintettel nem lévő hülye nem lehet az országban.

Az iparszerű zaklatók az árusok. Nem tudom például, hogy a "Szólj anyádnak, hozzon pénzt!"-cég miből gondolja, hogy akinek az ablaka alatt délután kettőkor nyektetik az autóikat, az rohan vásárolni egy kis mirelit borsót. Hát juszt se! Máskor se! Az amatőr árusok dudálva óbégatják bele a délutáni csendbe szép magyarsággal: "Krumpliiiiii, háááágyma váááán eláááádóóóó!" Dögöljetek meg! - kívánom nekik ilyenkor kevéssé keresztényi módon, és megpróbálok visszaaludni.

A társasházi közösségek nagy összekovácsolói azok, akik éppen szombat vagy vasárnap délután pontban kettő órakor kezdik meg felfúrni a kutyás képet a falra. Különösen a panelekben lakók örülnek, mert a negyedik lépcsőházban is mindenki nagyszerűen élvezheti a szorgos ember fúrójának hangját. A zajártalom elviselői kollektíve és világnézeti különbségekre tekintet nélkül emlegetik a kedves hobbi furkálót és annak közeli hozzátartozóit/azok egyes testrészeit, de egyebet nem tehetnek. Lakásfelújítások során pedig sokszor esik úgy, hogy a mesterek hétvégén akarják behozni a hétközbeni lustizásból származó lemaradást, így aztán egész hétvégén megy a flex, dübörög az ütvefúró: aki pihenésre vágyik, saját lakása helyett költözzön szállodába.

Nem tudom, mit lehetne kezdeni ezzel az "én vagyok a világközepe" mentalitással, amely senkire sincs tekintettel, ám abban biztos vagyok, hogy elegem van belőlük.

Azzal a tiszteletteljes és határozott kéréssel fordulok Orbán Gáspárhoz, hogy ne játssza az álnaivat. Természetesen a magam részéről tiszteletben tartom azt a döntését, hogy nem kíván közszereplőként viselkedni, szeretné megtartani civil életét magának. Ezért a döntéséért egyébként külön megbecsülést érdemel, látszik belőle, hogy ki akar lépni a nagy formátumú atya árnyékából, saját jogon szeretne eredményt elérni. Ez a szándék helyes. Gáspár egyébként részleges következetességre törekszik e téren, a választások előtt megjelenő Story magazin Orbán-család képeiről is hiányzott. Más helyzet persze egy számára érdektelen női magazinban pózolni az atya választási céljaiért, és más a világ vezetőivel drukkolni.

Nem könnyű persze Gáspárnak megtartania az elveit, ha olyan papája van, aki fél kézzel elintézi az egész vörös bagázst, és fél fogára sem elég a jobbikos álomkergető gyülekezet. Így a fiatalembernek fel kellene kötnie az alsóneműt, ha szándékának akar állni, különben a papa kisujjból pöccinti le a kamaszos lázadást. Ken egy kis mézet a madzagra, és azzal hívja fel Gáspárt, hogy: Szereztem két zsugát a vébé döntő VIP-páholyába, jössz? Akkor bármilyen nehéz is, azt kell válaszolni: "Kösz, apa, nem." Mert, ha igen, akkor csak szépelgés a "ne az apám miatt legyek valaki”. Gáspár ugyanis pontosan tudja, hogy saját jogon még pincérként sem juthatott volna be a VIP-páholyba. Gyurcsány Ferenc édesanyja is azt hitte naivan, hogy mióta a fia a miniszterelnök, megjavult az egészségügy, míg a derék Ferenc a híressé vált mondattal - "Lószart, mama!” - le nem rántotta a magyar valóságba.

Ráadásul a VIP-páholy jegyeit nem osztogatják minden utcasarkon, kettőt meg pláne nem, így csak azért imádkozom, nehogy kiszivárogjon lengyel barátaink véleménye arról, hogy mit kellett csinálnia Viktornak Blatter és Platini urakkal ahhoz, hogy megszerezze ezeket a jegyeket.

A szívesség pedig szívességet szül, sokba lesz egyszer a magyar adófizetőknek ez a két jegy, ha egyszer majd Viktortól is kérnek valamit. De akkor már ki emlékszik arra a néhány órára, amíg Ő és Gáspár jól érezték magukat. Szóval, Fiatalúr, íme az első tanulság: a földi hívságok csábítása játszi könnyedséggel írja felül a nemes szándékot. Ha komoly a közszerepléstől való távolságtartás, akkor azért tenni is kell, még ha bizony lemondással is jár. Ha viszont csak amolyan családi nyafiról van szó az Öreggel szemben, akkor ne tessék bohócot csinálni magából a nyilvánosság előtt.

A kialakult helyzet kezelése pedig egy furcsa történetet juttat az eszembe. A szocialista időknek két "bulvár” lapja volt, a Képes Újság és a Nők Lapja. Ezekből tájékozódhatott a munkában kimerült dolgozó a nagyvilág pletykáiról, gondos kezek persze kigyomlálták a nem nekik való híreket. Történt valamikor a '70-es években, hogy a Nők Lapja egyik nyári számában képeket jelentetett meg a Cote d'Azur nyaralóiról. Volt ott minden, amiről egy magyar dolgozó még álmodni sem mert: jachtok, nők, plázs, pezsgő. A képekhez fűzött szöveg azonban elmagyarázta a nyálát csorgató jó magyar munkás embernek, hogy a gaz kapitalisták így dőzsölnek a nyugati munkások verejtékéből. Egy pici probléma akadt csupán, a képen látható aranyifjú Nicu Ceaușescu volt, a szomszédos kommunista diktátor kicsi fia. Lett is nagy futkosás, a kiküldött számokat begyűjtötték, és az egészet bezúzták.

Mintha most a helyzet kezelésében ugyanez a mentalitás köszönne vissza. Mert lehet azt propagálni a félázsiaiaknak, hogy plebejus politikát folytatunk, ezért ütnek minket a gaz gyarmatosítók, amikor azonban családilag bekéredzkedünk a páholyukba, az azért ne legyen látható. A probléma csupán az a fránya internet, mert azt nem lehet bezúzni.

Ebben a szituációban ez a legszomorúbb. Itt van egy modernnek mondott világ új generációja, és pontosan úgy reagál mint a letűntnek hitt. Az emberi gondolkodás tehát semmit sem változott még az olyan új generációnál sem, melyhez Orbán Gáspár tartozik, és ebből elegem van.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Szeretett Viktor! Mélyen elítélem Rajk elvtársat, aki leleplezése előtt bomlasztó magatartásával gátolta a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, korrupciós ügyeivel aláásta a fülkeforradalom tisztaságát, a multik előtti meghunyászkodásával letette a fegyvert a tiszteletlen brüsszeli bürokratákkal szembeni szabadságharcban, és alattomosan veszélyeztette a rezsicsökkentés elért vívmányait! Ezért követelem ennek az alávaló Rajk elvtársnak a mielőbbi és példás megbüntetését!

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Szeretett Viktor! Most bizonyára csodálkozol, mert Te nem ismersz semmilyen Rajk elvtársat. Ne csodálkozz kérlek, mert lesz Rajk elvtárs. Szokott ugyanis lenni. Rajk elvtárs eljöveteléhez három dolog kell: egy korlátlan politikai hatalmat gyakorló párt, amely ugyebár megvan. Aztán a politikai kormányzás eredménytelensége, amely a folyamatok mélyén szintén megvan, hiszen "Jobban teljesít országból” eliszkolt 500.000 ember. És a hatalmi eliten belüli harc, amely éppen most bontakozik ki a kormányalakításnak nevezett játék víz alatti rugdosásait és a sebtében beterjesztett törvényeket látva. Amikor e bolygók együtt állnak, eljő Rajk elvtárs. Ő lesz az a bűnbak, akit le kell mészárolni annak érdekében, hogy a népet meg lehessen nyugtatni, a pártelitet pedig megfélemlíteni.

Persze Rajk elvtársat sem hívták mindenhol Rajk elvtársnak. A német nemzetiszocialistáknál például Röhm elvtársnak hívták. Ő addig kérte számon a fülkeforradalom ígéreteit, míg ki nem derült, hogy a "buzilobbi" beépített embere, akit likvidálni kell. S lőn. A szovjet elvtársaknál a kezdeti vacakolásokat felváltotta az iparszerű Rajk elvtársgyártás - Buharin, Tuhacsevszij stb. elvtársak és csatolt részeik néven -, melyet az aktuális öt éves terv tartalmazott.  Frunze elvtárs még egy rutinműtétbe halhatott bele, Kirov elvtársat a jól őrzött irodája előterében lőhette le egy merénylő, Trockij elvtárs pedig a jégcsákány nem rendeltetésszerű használatának következményeként halt meg. De jött Visinszkij elvtárs a neki tulajdonított mondással: "Jó kivégző eszköz a kötél, még jobb a golyó, de legjobb a bíróság.", és vele a tömegével előállított Rajk elvtársak sora, akik szipogva vallották be a bíróság előtt azt, amit beléjük vertek. Később Hruscsov elvtárs idején már nem ment vérre a játék, akkor már csak hirtelen egy szibériai cipőfelsőrész-készítő üzem élén találta magát az, aki a hatalomból "érdemei elismerése mellett" kiszorult. Magyarországon a szovjet elvtársak vezették be a Rajk elvtárs-modellt, akit saját barátai verettek, hitegettek és gyilkoltattak meg. Megjegyzem nem volt nagy kár érte, mert igen szemét emberként került a történelemkönyvekbe, még újratemetésén - melynek volt egy kis rendszerellenes stichje - is felsóhajtott valaki: "Ha ezt most látná a Laci, de belénk lövetne!" A legendás kádári konszolidáció eredményeként már itt sem volt szokás a kivégzés, így Nyers vagy Biszku elvtársak kellemes körülmények között élvezhették a hatalomból való kipottyanást. A rendszerváltásnak nevezett vicc után kikerült a divatból a Rajk elvtárs-szindróma, mert a választásokon elintézte az Istenadta nép, akit nem kedvelt. A centrális erőtér eredményeként kialakult egypártrendszerben viszont ismét el kell jönnie Rajk elvtársnak, ez biztos. Egy dologban vagyok csak bizonytalan. Ki lesz Rajk elvtárs?

A miniszterelnök - pártelnök úr ritkán szokott Rajk elvtárssá válni, de ha túl sokat néz meccset, túl sokakba rúg bele feleslegesen (bankok, média, földbirtokosok), és túl keveset néz a háta mögé, előfordulhat. A Fidesz nagy öregjei közül Áder úr elvan a köztársasági elnökséggel, a pecázással, meg a távolba nézéssel, ő nem igazi Rajk elvtárs-jelölt, ám a személyére vonatkozó furcsa közvélemény-kutatás valamit jelez az életösztönnek. Kövér úrnak saját kis hadserege van, igaza volt a Schmitt-ügyben, ráadásul nyíltan hülyeségnek nevezte a vidéki minisztériumok miniszterelnöki ötletét, így lehet belőle Rajk elvtárs. Kósa úrból legfeljebb a "Mr. 20%" firtatása okán lehet Rajk elvtárs, a hatalmi játékokhoz nincs elég esze. Pokorni úr szépen kiszorult mindenhonnan, az ő politikai súlya kevés a Rajk elvtárs-szerephez. A köztes generációban Navracsics úrból lehet Rajk elvtárs, mert már csak 120-at kell aludnia, és megpucolhat miniszterelnök úr egzisztenciális függéséből, így könnyen válhat a tiszteletlen brüsszeliek szekértolójává. Varga úr nem lehet Rajk elvtárs, mert még nyomokban sem fedezhetett fel nála senki az elmúlt húsz évben önálló gondolatot. Viszont Matolcsy úr ideális Rajk elvtárs, mert unortodoxnak nevezett politikája bármikor bebukhat, ráadásul miniszterelnöki ambíciókat dédelget és az egész ország utálja nagyképűségéért.

Az ifjabb generációk képviselői igazán érdekesek a Rajk elvtárssá válás szempontjából. Az öregek azt hiszik, a kisfiúk kézben tarthatók, de a román elvtársak is elkövették azt a hibát, hogy a legfiatalabbat - bizonyos Ceaușescu nevűt - tették meg főtitkárnak, aki aztán le is mészárolta az öregeket. Lázár úr alapvető butaságot követ el, amikor mindent maga alá gyűr a nemzetbiztonságtól az EU pénz elosztáson át az ismert műsorvezetőig, mert ezzel nagy felelősséget pakol magára, miközben sok érdeket sért és sok embert bánt meg. Az első komolyabb hiba, és máris Rajk elvtársként szipoghat a bíróság előtt. Ezt megelőzendő viszont csinálhat Rajk elvtársat szeretett Viktorból is, de ez necces, inkább Rogánból fog Rajk elvtársat kreálni. Rogán ugyanis pompás Rajk elvtárs. A nép szemében a hatalom elvtelen kiszolgálójaként elég ellenszenves, a lakóparkos üggyel pedig a korrupt politikus szerepére tökéletes választás. Ha Lázár körül szorul a hurok, Rogán beelőzi őt Rajk elvtárs megtisztelő pozíciójában. Érdekes lehet még Szijjártó Péter helyzete, aki a keleti széllel emelkedik, ha azonban az nyugatira vált, kiderülhet róla, hogy a baksisdemokráciákkal való kapcsolattartás fertőző. Ekkor Lázár és Rogán összefoghat ellene, hiszen az original Rajk elvtárs utolsó pozíciója is a külügyminiszteri volt.

Mikor elkezdtem írni e sorokat még csak sejtettem, hogy lesz Rajk elvtárs. A Fidesz egyik ősbölényének, Németh Zsoltnak a szavai után már biztos vagyok benne. A kettesszámú atlantista fideszest húsz éve etetik azzal, hogy ő lesz a külügyminiszter, csak várja meg amíg a nála is nagyobb atlantista Martonyi nyugdíjba megy. Ez bekövetkezett. De a külügyminiszteri poszt várományosa a keleti szél szörföseként Szijjártó, Németh meg hámozhatja a lufit. Erre a porig alázott Németh kedélyesen elkezdett arról elmélkedni, hogy a trafikmutyiban részt vevőket büntetőjogilag is felelősségre lehetne vonni. Lázár gyorsan nyilatkozott is valamit arról, hogy ő csak Viktor döntéseit hajtja végre, akinek nem tetszik reklamáljon a főnöknél. Kövér is érzékeli a feszültséget, ezért megpróbálta a politikai vezetés egységét demonstrálni a gonosz gazdasági oligarchákat okolva a feszkóért. Pedig Rejtőtől tudjuk, amikor egy hivatalos személyiség azt kiáltja, hogy "mindenki őrizze meg a nyugalmát, nincs semmi baj" - nyomban kitör a pánik.  Kezdődik tehát: Rajk elvtárs szerepére felkészül....

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Szeretett Viktor! Válaszd ki gyorsan ki legyen Rajk elvtárs, mert nyáron még csak (m)elege van az embereknek, de ősszel elegük lesz.