A múltkori bejegyzés kissé depisre sikeredett, és nem ezt érdemlik a mi kedves olvasóink. Mit kellene tenni olvasztván a tél jegét? A megoldásban egy cigányasszony segédkezett. Éppen egy kávézóból léptem ki, midőn elébem penderült azzal az ajánlattal, hogy mond nekem egy kis szerencsét. Tettetve a hülyét - ez nekem nem szokott nehezen menni - kérdem tőle, hogy tényleg látja-e a jövőt. Há perse, kezsit csókolom, vákuljon meg az össes gádzsó, há nem - válaszolta olyan bizalomgerjesztő ábrázattal, hogy majdnem használt autót is vettem tőle. Na - emeltem meg a hangom feddőn - ha látná a jövőt, akkor tudhatná, hogy nem jósoltatok, viszontlátásra! És ott hagytam a pesti flaszteren a meg nem jósolt szerencsémet.

A cigányasszonynak azonban mégis csak igaza volt, úgy kell az embereknek a jó hír, mint egy falat kenyér. Hozzunk hát mi is egy kis pozitív energiát a fáradt magyaroknak! Jósoljunk! A horoszkópon keresztül való jóslással igyekszünk feldobni a hétköznapok sivárságát, mert ez a legkönnyebb. Nem tudom megfigyelték-e, hogy mindenki a saját csillagjegyét olvasgatja, és a már kialakult sztereotípiák szerint képes elfogadni az ott leírtakat. Ha véletlenül összekevernénk a csillagjegyeket, az alattuk lévő szöveggel, az éppen olyan megnyugvással töltené el a jövőjéért aggódót. Nem véletlen, hogy az összes újság tele van horoszkóppal, telik az oldal, az eredmény pedig mindig megmagyarázható. Hogy is maradhatott ki blogunk eddig a boldogság hozás össznépi rituáléjából? Ez nem mehet így tovább, mi is hozzuk a boldogságot, Önöknek csak olvasnia kell. Ha pedig a candide lector nincs megelégedve a saját csillagjegyéhez rendelt badarsággal boldogsággal, nyugodtan vegye magára a jobban tetszőt. Csak legyenek egy kicsit boldogok, az Ég szerelmére!

1.    Vízöntő (január 21-február 19.)

Egészség: A Vízöntő fejfájós, nagyon érzékeny az időjárásváltozásokra. Kerülje a hirtelen jött időjárási frontokat a héten és nem fog fájni a feje.

Szerelem: A kapcsolata sérülékeny lehet, igyekezzen többet beszélgetni partnerével és maga is meglepődik, mennyire együtt gondolkodnak az élet dolgairól.

Karrier: Ne hagyja, hogy kollégái Önt tolják előre, mert árt a megítélésének. Vegye észre, hogy pályája véget ért, készüljön a nyugdíjas évekre, vásároljon egy helikoptert.

Pénzügyek: A Vízöntő pénzügyei jól alakulnak a héten, érdemes valamilyen megtakarításba fogni, egy négymillió frankos ház Zugban jó befektetésnek ígérkezik. 

2.    Halak (február 20-március 20.)

Egészség: Többet kellene mozognia, ússzon, mint hal a vízben!

Szerelem: Párkapcsolati problémái nincsenek, gyermekei olyan szépek, mint Ön.

Karrier: Örülhet, mert a héten több közbeszerzést nyer, ezzel együtt sajnos többeknek kell minimálbért is fizetnie.

Pénzügyek: Pénzügyei tovább fognak javulni, mert Magyarország erősödik. 

3.    Kos (március 21-április 20.)

Egészség: E héten a leleteiről szóló értesítést ne bontsa fel, hagyjon a jövő hétre is egy kis izgalmat.

Szerelem: Partnere igazán szereti magát, amit egy swingerklubba szóló meghívással bizonyít. Legyen nyitott a szerelem új formában való kifejezésére.

Karrier: Kinevezik cégvezetőnek a héten. Bízzon magában és fogadja el, csődbűntettért úgysem ítéltek el még senkit.

Pénzügyek: Vezetői megbízatásával a fizetése emelkedni fog, tegyen félre, egy jó ügyvéd sokba kerül. 

4.    Bika (április 21-május 21.)

Egészség: Kifejezetten jól érzi magát a héten, majd kicsattan.

Szerelem: Önre rátalál a szerelem, de amíg nem biztos benne, titkolja férje/felesége előtt.

Karrier: Munkahelyén többen is bosszantják, ne üljön fel nekik. Higgadt, okos személyiségével uralni tudja a kis ribancok piszkálódásait.

Pénzügyek: Kicsit jobban kellene takarékoskodnia, a múlt héten is vett egy fél rúd téliszalámit. 

5.    Ikrek (május 22-június 21.)

Egészség: Az utóbbi időben kissé elhízott, járjon többet meccsre!

Szerelem: Ön romantikus alkat, bár unja a sok nőt maga körül. Töltsön több kolbászt feleségével!

Karrier: Túl sok munkát vállal, lázítson!

Pénzügyek: Jobban el kell számoltatnia strómanjait, különben sosem lesz vagyonos ember. 

6.    Rák (június 22-július 22.)

Egészség: A Hold és az Uránusz együttállásából jól kivehető, hogy az Önt évek óta kínzó lábgombája e héten elmúlik.

Szerelem: Kedves, visszahúzódó személyisége miatt pont az nem figyel Önre, akinek figyelmére számítana. Nyitottsággal viszont gyors eredményt érhet el.

Karrier: Kissé megtorpant előmenetele a tehetségéhez képest, egy jó poén a főnökéről kilendíti a megszokott akol melegből.

Pénzügyek: Szeret kockáztatni, fektessen részvényekbe. 

7.    Oroszlán (július 23-augusztus 23.)

Egészség: Vigyázzon az influenzával, mosson többször kezet.

Szerelem: Partnere többet vár Öntől, kapcsolatuk ellaposodott, utaljon többet számlájára.

Karrier: Csúcson van, melyet abból lehet tudni, hogy mindenki kiröhögi, de csak szigorúan a háta mögött.

Pénzügyek: Megengedheti magának, hogy többet költsön vagy viheti a sírba az egészet. 

8.    Szűz (augusztus 24-szeptember 23.)

Egészség: Fogyókúrája további szép eredményekkel kecsegtet, megérte a sok lemondás, nyárra veheti a szexi fürdőruhát.

Szerelem: A Nyilas betalál a Vénuszba, ez a legnagyszerűbb hír Önnek. Ha a partnere nem Nyilas, akkor nem biztos.

Karrier: Csodás lehetőségek várják a héten és csak Önön múlik, hogy megragadja-e őket.

Pénzügyek: Habozik, hogy engedjen-e álmainak. Vágjon bele, valaki nagyot fog kaszálni. 

9.    Mérleg (szeptember 24-október 23.)

Egészség: Kisebb betegséggel kell megküzdenie, de reménykedhet a gyors felépülésben.

Szerelem: Bonyolult élethelyzetben találja magát egy régi szerelme miatt. Nyugodtan gondolja át a lehetőségeket, ne az érzelmei vezessék.

Karrier: A Nap befordul a Kosba, ezért érdemesebb most egy kicsit visszalépni, ráhangolódni az új kihívásokra.

Pénzügyek: A lakásvásárlás számára igen kedvező a csillagok állása, mert a Mars belépett a Halak jegyébe. 

10.  Skorpió (október 24-november 22.)

Egészség: Egyen többet, soványsága kihat egyéb teljesítményeire is.

Szerelem: Párja alig látja, törődjön többet vele, különben más fog.

Karrier: Nagy teherbírású, de hát a szamár is az, mégsem ismeri el senki.

Pénzügyek: Igazán felnőhetne már, szokjon le a családi kölcsönökből való gyarapodásról, vegyen példát másokról és álljon a saját lábára. 

11. Nyilas (november 23-december 21.)

Egészség: Többet kell egészségével foglalkoznia, egy kis kényeztető pihenés éppen esedékes.

Szerelem: Ne hagyja elnyomni magát kapcsolatában, párjától igényeljen nagyobb figyelmet.

Karrier: Túlságosan odafigyel munkatársai lelki bajaira, akik visszaélnek ezzel a jó tulajdonságával.

Pénzügyek: Ha nem koncentrál pénzügyeire, könnyen becsaphatják. 

12. Bak (december 22-január 20.)

Egészség: Vigyázzon drága egészségére, lám, az üzlettársa is döglődik. Az Ön által használt fehér por sokat lendít kedélyállapotán, csak így tovább. A néhai előnév elérése már csak néhány szippantás.

Szerelem: Önre ismét rátalál a szerelem, fizesse ki gyorsan, mert szerelmének mennie kell a következő kuncsafthoz.

Karrier: Életpályája egy kicsit megakad a torkán.

Pénzügyek: Nagy bevételei lesznek, mert még kevesen tudják, hogy jobban teljesít az erős ország. 

Reméljük mindenki megtalálta a saját boldogságának megfelelő próféciát, így senkinek sincs elege.

Mikor fog már rossz kedvünk tele tündöklő nyárrá változni? Mert a hócipőnk tele. Az ember gyereke valahogy még elvan a téllel karácsonyig. Addig még megvan az újdonság varázsa, a készülődés. Aztán karácsony után még jól jön egy kis maszatolás, pihengetés. Szilveszterkor eldurrannak a pezsgős üvegek és a tűzijáték, utána azonban jönnek az üres hideg, fázós, szürke hétköznapok.

Akármerre nézek, fáradt emberek tülekednek a szmogriadós kamu miatt dugig tömött buszokon, villamosokon, kigyulladó metrókocsikon. Sok a prüszkölő, köhögő ember. Üres, ideges tekintetek. Bizonytalanság a szemekben. A rezsim látszólagos kedvezményezettjein félelem uralkodik, ezért hangosan bizonygatják igazukat, mint aki félelmében fütyül az erdőben. Közben a plakátokon valami erős országról megy a handabandázás. A párttévékben ostoba arcú alakok lökik hiteltelenül a nagyszerű, erős ország vízióját.

Alig érezhetően, de lopakodik felénk valami megmagyarázhatatlan. Akinek érzéke van ennek felismeréséhez annak zsigerei ordítják, hogy baj lesz. Akinek nincs, az nem hiszi, nem meri elhinni, ringatja magát a "Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna." életérzés kényelmében. Pár hete lehetett olvasni Szilárd Leóról, aki az elsők között érezte meg a vészt. Összepakolt, felszállt az üres vonatra és épségben elhagyta a Sötét Birodalmát. Aki másnap indult, annak már késő volt. Aki pedig még a szemének sem hitt, arra még rosszabb idők jöttek, ha egyáltalán túlélte. A rezsim kiszolgálói sem feltétlen jártak jól, idő kérdése volt csupán, hogy ők is ott maradjanak az orosz hómezőkön, vagy maguk alá temessék őket szétbombázott városaik romjai. Az időzítés fontosságát még a Nagy Magyar Lovag is felismerte és értekezett róla 1994-ben egy keveset, mielőtt lefalcolt a Fidesztől: "Hja, kérem, fontos a jó ritmusérzék."

A tirpák főiskola utolsó - rosszul időzítő - KISZ-titkárának médiamogullá emelése pedig egyértelművé teszi az új, szörnyű idők eljövetelét. Mindenhonnan bújnak elő a "mindegy, hogy milyen a rezsim, csak én járjak jól"- típusú alakok. És már nem szégyellik. És már a Fidesz sem szégyelli őket. Kapcsolgatom a tévét januári unalmamban és látom, amint Fásy mulattató egy tíz éves felvételen együtt mulat a kiváló, ártatlanul meghurcolt Hagyó Miklóssal. Most meg Csak a Fidesz! A volt MSZMP-s hazaárulók lapjának egykori szerzője ma hazaárulózni meri azokat a polgárokat, akik élni szeretnének a népszavazás adta lehetőséggel egy nyilvánvalóan korrupt vállalkozás ellenében. Apropó: a kiváló szerző már harminc éve megírta most aktuálissá váló "Érzelmi kötődés" című cikkét, amelyben előre látva az Úr születésének 2017. esztendejét köszöntötte Putyin urat látogatása alkalmából. (Olvassák el, döbbenetes.)  Csiszár Jenő főkonzul-jelölt úr 2008-ban még a Móka című műsor szellemi verőlegényeként komcsi zsoldban ott ütötte a Fidesz politikusait, ahol érte. Aztán Legokosabb Lajos zsoldjába állt. Most pedig a Fidesz zsoldos kosztján éldegél. Hogy ízlik a zsoldos koszt komcsik?

De a krach előtt még lesz egy kis kellemes időszak, csak azért, hogy aki ringani akar, az elringathassa magát. Magyarázza meg magának, környezetének, hogy "á, dehogyis, hiszen..."

Mégis, túl sok a baljós árny a világban és itthon, ami nekünk, magyaroknak sok jót nem szokott hozni. Minden együtt van a történelmi tapasztalatokon alapuló orbitális pofára eséshez. Először is egy eresztékeiben ropogó világrendet látunk az azzal járó átrendeződéssel. E tekintetben mi tuti vesztesek vagyunk, a londoni fogadóirodák 1:1-ben adják a magyarok szívják meg a legjobban oddsot. A folyamat első fázisában két pogány közt találjuk majd magunkat, második fázisában pedig Kompországért - ha maga nem is akar indulni - eljön a Kelet. Télország ura a napokban megszemléli leendő birtokát, a lengyelek meg előre röhögnek Viktor orál jobbágyi mutatványán. Van aztán nekünk egy, csak a saját hasznát leső végtelen ürességtől kongó és korrupt országvezetésünk élén egy önmaga hülyeségébe ájult szerencsétlennel, aki hiszi saját fontosságát. Ezen kívül van még egy társadalmi rétegünk, akik a "csak egy nap a világ" hangulatban még meg akarják tömni zsebeiket, mert érzik ők is, hogy "Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége.". Ők a rezsim nyertesei. Akik annyira nem bíznak saját maguk és az ország jövőjében, hogy minden létező csatornán menekítik harácsolt vagyonukat az országból. Van továbbá az ország népe, amely üres tekintettel bámul ki a januári hideg szürkeségbe és már nem remél. Ha van esze, jól bejáratott évszázados rutinnal készül a túlélésre vagy meglép, amíg teheti.

Tél van, hideg, szürke, influenzás tél. Elegem van belőle.

Márai Sándor szerint Budán lakni világnézet. Minek vitázzunk a kiváló íróval, fogadjuk el, hogy így van. A budai népek - különösen a Vár, Rózsadomb, Pasarét, Hegyvidék lakói - az ország leggazdagabbjainak mondhatják magukat, az ottani tendenciák, divatok előbb-utóbb leszivárognak a város és később az ország más tájaira is. Ezért: Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek, Vigyázó szemetek Budára vessétek!

A sznob budaiak szívós munkával szorítják ki az oda nem valókat a kultúra terén. Régebben Buda tele volt meghitt kis mozival, így Rozikával nem volt gond hova beülni. Ám az ilyen léha szórakozásnak nincs helye a budai polgár művelődési programjában, így először 1999-ben bezárt az Ugocsa mozi. Helyette könyvtár nyílt nagyon helyesen. Tömegek látogathatják. Aztán az Alkotás mozitól szabadultak meg a művelt budaiak 2000-ben, hogy az átadja helyét valami bankfióknak, matracboltnak, most meg egy kozmetikai cég lerakatának. Ez így sokkal jobb.

Következett az Átrium mozi 2001-es bezárása abban a hitben, hogy ezzel teljesen visszaszorul ez a haszontalan időtöltés. Az élet máshogy hozta, pürrhoszi győzelem lett a budaiak győzelme az idétlen mozizás felett. Hahaha, végül jól bebukták az egészet a sznob budaiak, mert a tömegfilm nézés helyén létre jött színházban Alföldi művész úr vezetésével egy szubkultúra biztosítja pár éve a meghitt melegséget. Alföldi úr elfelejtette nagy költőnk intését: "Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak". A budaiak visszaigazolják a látnok költőt, nekik tényleg nincs szükségük erre a színház típusra, de toleráns emberek, akiket nem vonzanak ugyan a vállaltan homoszexuális darabok, rendezések, alakítások, ám kedélyesen eltűrik a homlokzatra incselkedően kitett repertoár látványát. (Amúgy kár Alföldiért, mert értékes ember, és ha nem zárná saját magát a másságos művész skatulyájába, akár érdekes darabokat is létre tudna hozni. Így viszont kiszámíthatóan unalmas.)

A gaz mozisok persze nem nyugodtak bele a sznob budaiak döntésébe, ezért új frontot nyitottak. A hangulatos kis mozik bezárása valahogy éppen jól jött az akkor induló plázamoziknak a közeli Mammutban és MOM-ban. Szerencsére az ő diadaluk is talmi vala, mert a budaiak szívós munkával kiszorították őket onnan. Ősszel bezárt a Mammut mozija, és most a MOM-é is. Egyedül az Alleeben van még tömegmozi, az is Újbudán.

Mármost két eset lehet. A budaiak tényleg sznobok, és az alacsony néptömegek szórakozásának helyszíneit tűzzel-vassal száműzték Budáról. Ebben a harcban csapásokat adnak és kapnak, ám alapjaiban jól állnak. Persze, ha így lenne, akkor most nagy ünnepséget rendeznének Budán. De valószínűleg mégsem sznobok a budaiak, mert ünnepségnek nyoma sincs. Inkább valami döbbent csend érzékelhető. A derék polgárok - akik azért maguk is láttak egysmást az üzleti életben - erősen csodálkoznak. Miképp lehet, hogy a plázák néhány hónap eltéréssel jönnek ugyanarra a gondolatra? A koreográfia is azonos, először duma a tárgyalásokról, aztán random bezárás.

A másik eset, ha feltesszük az ősi kérdést: Kinek az érdeke? Nincs információ, titokzatos minden, éppen ezért érthetetlen. Ezeknek a moziknak a vonzáskörzete tényleg az ország leggazdagabb területét fedi le. Itt egy kamasz a pár ezer forintos mozijegy mellé elfogyasztott még egy vödör popcornt vagy egy láda taccost másfél liter kólával - ezresekért. A családok kajáltak, bevásároltak, kávéztak a plázában moziba jövet és a moziból menet. Döbbenj magyar! - tízezrekért. A mozi elég veretes forgalmat generált a pláza üzemeltetőinek és a többi bérlőnek egyaránt. Csak úgy lemondhatnak erről a sok pénzről a plázák menedzserei? Olyan jól megy, hogy már nem kell több pénz? És az üzletek, éttermek, kávézók szintén észre sem veszik a forgalom csökkenést? Nekik sem kell a plusz lé?

Az sem kizárt természetesen, hogy a mozi üzemeltetője élt vissza helyzetével és a pláza üzemeltetője kirúgta. Mert a statuálás a lényeg. Kevéssé értelmes magyarázat ez, hiszen a mozis cégnek egy ilyen szituáció nagy bevétel kiesést eredményez, végső soron könnyen a véget jelentheti. Esetleg a szemünk előtt zajlik valami piac-újrafelosztás? Meglátjuk, a közeljövő eldönti. És az eredmény nagy valószínűség szerint visszatükröződik majd az ország többi plázamozijában is.

Addig viszont nincs elérhető mozi a környékbelieknek, akiknek ebből - sznobságuk ide vagy oda - úgy hallom, elegük van.

Karácsony előtt a lapok fő- és egyéb felelős szerkesztői elmennek szabadságra, hogy végre családjukkal, barátnőikkel/barátaikkal békésen eltöltsék az ünnepeket, a redakciót meg ráhagyják a segédszerkesztőre, nagy kárt úgysem tud csinálni. Óvatosságból azért készítenek egy listát azzal az utasítással, hogy ezekről a témákról tessék rittyenteni valamit, amitől kitelik a kolumna. Ezen a listán nagyjából a következők szerepelnek: a pápa beszéde, az újévi koncertek, kik haltak meg az óévben, gatyában való fürdőzés a jéghideg tavakban, folyókban, a szilveszteri petárdázás veszélyei, receptek az évbúcsúztató bulikhoz, a katzenjammer következményei és azok elhárítása, jóslások a következő évre és az újévi fogadalmak. A segédszerkesztő pedig előveszi a lap archívumából az ötéves cikkeket - ki emlékszik már azokra -, és unalmában aktualizálja őket. Máshogy nem lehet. Különben nem tudnám magamnak megmagyarázni az újévi fogadalmakat. Környezetemben ugyanis negyven éve senki sem tett újévi fogadalmat, az újságokban/portálokon meg azt olvasom, hogy az emberek mást sem csinálnak az év végén, mint önsanyargató újévi fogadalmakat eszelnek ki saját maguk szívatására. Csakhogy a mini uborkaszezon fogadalmas részei nem csekély veszélyekkel járnak az átlagemberre nézve, mert sok szerencsétlen beszopja ezeket az unaloműzésből pozitívumként elé tárt magatartásmintákat.

A segédszerkesztők által kifundált újévi fogadalmak köre szintén behatárolt, a ma divatos életmód váltás köré szerveződnek a kisfickók látomásai. Az egészség tudatosság jegyében zajlik a legtöbb fogadalom, úgymint: leszokom a dohányzásról, lefogyok, többet mozgok, több zöldséget beszélek eszem és a többi és a többi. Vannak persze lelki jellegű fogadalmi mesék is: több időt töltök a családommal, jobban fogom szeretni az embereket, megtanulom értékelni az élet szépségeit és egyéb soha senki által komolyan nem vett bullshitek. Ezek jelentős része persze alapból nem megvalósítható, de olyan jó álmodozni róla a fűtött szoba karácsonyi hangulatában, hiszen mindenki tudja: "Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek." A segédszerkesztők pedig - ó szent együgyűség! - szorgalmasan hordják a rőzsét a nagy tűzhöz, ha már ők nem mehettek szabadságra.

Nincs ezzel semmi gond, amíg senki sem veszi komolyan. Ha azonban irányadó mintaként kezd rá tekinteni a társadalom amúgy is frusztrált tagja, az tud veszélyes lenni. Mert tovább növeli az egyéni csalódottságot, ha nem sikerül a fogadalomnak megfelelő célt elérni. Márpedig miért sikerülne, amennyiben az okot nem lehet felszámolni. A bagózásnak, túlsúlyosságnak, a családdal való kevés időtöltésnek stb. oka van, amely nagyban függ az adott egyén élethelyzetétől. Ezért ebből az összetett folyamatból nem lehet egyet kiemelni, az egész megváltoztatásához pedig tényleg egy alapos életmódváltás szükséges, amelyre viszont lottó ötös nélkül remény sincs. Akkor meg ne csesztessék az embereket a segédszerkesztők!

Itt van például a fogyókúrás fogadalom a tél közepén. Színtiszta ostobaság. A Föld ezen égövén évezredes hagyomány, hogy test (állatoké is) felkészül a télre. Raktároz, zsírt tesz félre. Egyrészt azért, hogy kibírja a téli hideget, másrészt azért, hogy felkészüljön a tavasszal beköszönő feladatokra. Ugye milyen jól jön ebben zegernye időben egy kis fókazsír? Ezért a tél közepén fogyókúrás fogadalmakat tenni baromság, erre tüzelni az embereket pedig felelőtlen ostobaság. Nem mondom, hogy ne vigyázzunk a vonalainkra, de ennek nem januárban van itt az ideje. Felesleges erőlködés. Télre felszalad két-három kiló plusz. Nem lehet ellene tenni. Én ősszel felvágom a vidéki ház fűtéséhez szükséges ezer köbméter fát, teniszezem a haverokkal, focizom, uszikálok, minden hiába. Aztán ugyan ilyen életmód mellett tavasszal szépen eltűnik a túlsúly. Nem kell hozzá fogadalom, saját magam hülyítése.

Akik viszont komolyan veszik a tél közepén való diétázást, azok könnyen ráfázhatnak. Eredmény semmi, csalódottság nagy. Aztán tél végén jönnek a méregtelenítő/léböjt kúrát ajánló sarlatánok, akik nélkül szegény Bujtor még mennyi Csöpi filmmel örvendeztethette volna meg hálás közönségét. A télen fogyózók a legjobban kiszolgáltatottak ezeknek. Mivel eltelik két hónap, eredmény meg nuku, fokozzák a tempót a csoda módszerekkel. Talán még lesz is valami talmi siker, amely azonban nem nagyon szokott tartható lenni, bukás kódolva. Célszerűbb ezért - ha már muszáj fogyózni - tavasszal, okosan, szép lassan ledobálni öt-hét kilót, és azt őrizgetni nyáron, ősszel pedig két-háromnál többet nem szedni vissza. (A következő évben ugyan így, amíg el nem fogyunk teljesen. És az mekkora öröm lesz! Sikerült a fogadalom!)

Az eszementen fogadkozó fogyózó a neki bebeszélt mintát követve gyors eredményt akar, ezért kapva kap minden hülye és veszélyes módszeren. Pedig nincs siker nagyon kemény elszántság nélkül. Egy ismerősömet pár évig nem láttam, ezért ijedten méregettem huszonöt kilóval könnyebb sziluettjét. Ám megnyugtatott, hogy nincs baj, csak életének fogyókúrás szakaszát éli. Akik megkérdezték tőle a receptet azoknak megmondta: erős nyakizom kell hozzá. Ha megkínálják kajával, ingatni kell a fejet. Ennyi kell a diadalhoz. Tartotta magát az önsanyargató életmódhoz pár évig, aztán nyugdíjba ment. Most pont úgy néz ki, mint legendás fogyókúrája előtt. De kit érdekel, ha így érzi jól magát.

A súlyunk kordában tartása értelmes cél, amiért tenni kell, az idáig renden van. A hülyeségből kikényszerített, előre láthatóan csak frusztrációt okozó, tél közepi eszement fogyókúrázás propagálásából viszont elegem van.

Sok baj van ezzel a bloggal, higgyék el, sok baj. Az élet egyes szegmenseiben például elég jól látjuk a jövőt. (A franc eszi, hogy a lottószámok esetében ez a jövőbelátás nem működik.) Például blogot indítunk azzal, hogy elegünk van, erre alig három év múlva Magyarország dicsőséges miniszterelnöke, a mindenki által szeretett Viktor kinyilatkoztatja, hogy neki is tele a töke, ezért nekiáll lázadni. Oszt' - mit tesz Isten - az egykor üldözött progresszív jobboldali lapból önmagát a hatvan IQ-s békemenetelő munkásőrök krumplipucoló segédeszközévé leküzdő pártlap azzal a címmel jelenik meg, hogy aszondja: 2017, a lázadás éve. Világító phalloszok vagyunk hát a magyar politika sötét nagyurakkal teleszórt egén! Mindenki minket követ. Hát lázadjunk! Innen a fotelből természetesen.

Mert - hála az internetnek - innen is lehet. Az alapeset tehát az, hogy Viktornak elege van belőlünk, nekünk meg elegünk van Viktorból. Viktor ezért ellenünk lázad, mi meg ő ellene. Mivel azonban jobb pillanataira gondolva elismerjük a mi Viktorunk teljesítményét (szánalmas), a lázadásunk természetesen alkotmányos keretek között marad. Mégis - azt hisszük - nagyobbat gurítunk mint az ellenzéki pártok összesen. Egy picit azonban lépjünk vissza.

A Föld európai felében úgy két és fél évezrede felmerült egy apró gondolat, melynek lényege, hogy lehet-e - és ha véletlenül lehet, akkor miképp lehet - zsarnok nélkül kormányozni. (A Föld más tájain ilyen elméleti kérdésekkel nem bíbelődtek, így ott ma is nyugodtan tűrik a népek tömeggyilkos gazemberek uralmát.) Ez az idea nem járt be világraszóló diadalt, szépen feledésbe merült volna, ha az angol fennhatóságot éppen lerázó fiatal állam alapító atyái nem kezdnek életet lehelni a tetszhalott elméletbe. Ezért ügyesen úgy alakították ki államberendezkedésüket, hogy senki ne kaphasson túlhatalmat. El is döcögött a szekér százötven évig, ám ekkor a gazdasági válság és a világháború hatására a polgárok négy alkalommal ugyanazt a személyt választották elnöknek. Hú, basszus! - vakarták fejüket az alapító atyák leszármazottai - Erre a szépfaterék nem gondoltak! Megosztott hatalmi ágak esetén is kialakulhat egyeduralom, ha valaki sokáig tölti be a tisztséget. Ezért aztán dobtak egy alkotmánykiegészítést az ottani gránitszilárdságúhoz azzal, hogy egy személyt két alkalommal lehet elnökké választani. Slussz. És látá az amerikai polgár, hogy ez jó. Így senki sem lehet diktátor valami populista demagógiával. Ezt a figurát aztán átvették a franciák, miután harmincöt évig kísérletezgettek más módszerekkel. Csak a francúzoknál először kétszer hét éves ciklus lehetett, ám ezt soknak találták, levitték hát kétszer ötre. Ráadásul úgy, hogy Chirac az első ciklusában még hét évig töltötte be a pozit, a másodikban pedig csak öt évig. A korlátozásban tehát a kedvezményezett is részt vett. Na, ki nem találják, hogy melyik ország vezette be az elnöki ciklusok korlátozását, hogy azonnal bohócot is csináljon magából. Hát persze, hogy a nagy Oroszország kovácsolta szét az elnöki periódusok korlátozásának rendszerét. Grazsdanyin Putyin ezért hol elnökként, hol elnöknél erősebb miniszterelnökként hekkelgette a demokratikus játékszabályokat. Bár a mongol-bizánci hagyományokkal terhelt ruszkiktól már az is nagy cucc, hogy legalább hallottak róla. És akkor itt vagyunk mi, magyarok, tisztelt hölgyeim és uraim.

A magyar hagyományok sem jók ebből a szempontból. Ferenc Jóska vezette be a centrális erőtér rendszerét, amely nagyjából azt jelentette, hogy a politikai hatalom kinyírja minden alternatívát jelentő vetélytársát. Aztán ezt a figurát követte a Horthy rendszer és vörös mázzal leöntve Kádár is. A fülkeforradalom jóvoltából idejutottunk megen' Viktor uralkodásának hetedik évében. Látszatra ez a modell rövidtávon sikeres, aztán az úgy szokott lenni, hogy borul az egész miskulancia, mi szerencsétlen magyarok meg kezdhetünk mindent elölről.

Adná magát a megoldás, nálunk se tölthessen egy személy két ciklusnál többet a miniszterelnöki székben. Egyszerűen nem helyes. A feladat tehát az utcán hever az önmagukat ellenzékinek nevező pártoknak: vagy az Országgyűlésben vagy népszavazással módosítani kell az Alaptörvényt. Ha most elkezdik az aláírásgyűjtést, ősszel meglehet az urnákhoz járulás. Igazán a Viktor se nagyon vekenghetne ellene, mert mit tudna mondani? Szereti a hatalmat és nem képes elengedni? Ölég sovány replika.

Harmadszor is Orbán?

Mindenki jobban járna, ha ez az iciri-piciri módosításocska átmenne. Elsőként az ország, mert senki hülyeségét nem kellene nyolc évnél tovább elviselni. Amelyik stadion nem épül fel nyolc év alatt, az már nem is fog, oszt' jó napot. Jaj, de sajnáljuk. Az ellenzéki pártok egy ilyen kezdeményezés mögé ideológiamentesen állhatnának be, mert a zsarnokság lehetősége elleni összefogás olyan nemes cél, amit mindenki támogathat. A Fidesz polgári tagozata szintén nem ellenezne egy ilyen megoldást, mert hol van az kőbe vésve, hogy: "Csak a Viktor!" A Rogán érdekkörnek is jó lenne, mert legalább negyven milliárdot eldurranthatnának plakátra a szomszéddal. Viktor lehetséges utódai számára is ez jelenthetne némi reményt titkolt ambíciójuk esetleges kiélésére, különben reménytelenül nyalhatják a Főnök seggét még harminc évig. (A centrális erőtér őket is csak használja, de a vályúhoz nem engedi.) Viktornak is jó lenne, mert végre elhúzhatna meccset nézni, unokázni, valami nagynevű nemzetközi elfekvőbe lufit hámozni. És Mészáros Lőrinc, a keményen dolgozó kisember is nyugodtan hajthatná álomra fejét arra a négy órára, mert máma már nem hasad tovább.

Nosza, szeretett Viktorom, légy lázadó, miként handabandázni méltóztattál! Állj a kezdeményezés élére! Kezdeményezd magad a két ciklusos korlátozást. Hiszen eleged van, pajtás, vagy nem?

Győztesország, Győztesország... Kit csapsz te be, Viktor? Magadat? Te tudod, hogy nincs itt semmilyen Győztesország. Az új arisztokráciádat? Azok azt mondják, amit hallani akarsz, hiszen te fizeted őket. Az istenadta népet? Ők úgy utálnak téged és a bagázsodat, hogy azt te el sem tudod képzelni. A Nyugatot? Nem szeretnél most a helyükben lenni, igaz? Kiadtad a jelszót: legyen Győztesország! És lett Győztesország. A plakátokon. Mert te nem ígérgetsz a levegőbe, ugye, Viktor? Ha Magyarország erősödik, akkor abból Győztesország lesz, egyszerű ez, mint az ágybavizelés.

Valóság nagybátyánk azonban nem igazolja vissza ezt a fene nagy erősödést. Ahogy Darth Vaderben is meg lehet találni nagy erőlködésekkel a jót, úgy a te kormányzásodban is vannak valóban helyes - és talán időtálló - döntések. Ezekért jár az elismerés. A menekülteknek álcázott, a szaúdi haverjaid által finanszírozott és a török haverjaidon keresztül Európára eresztett csőcselék távoltartása az országtól ilyen tett kétségtelen. Aztán vége is a csudálatos kormányzás pozitívumainak.

Győztesországból megpucolt hat-hétszázezer ember, ők valahogy nem érezték győztesnek magukat. Talán, ha elolvassák a plakátokat, biztos kerestek volna annyit, amennyiből európai színvonalon megélhettek volna. Nem olvasták az ostobák, inkább lefalcoltak. Vessenek magukra! Most meg fél Nyugat-Magyarország - ők a győztesek győztesei - azon remeg, hogy essen már a hó Ausztriában, mert különben a vesztes osztrák munkaadók hazazavarják az összes győztest ünnepelni. Ja, és ezek a nagyon győztesek az ottani alja munkát végzik - szobaasszonyok, éttermi kisegítők, takarítók, árufeltöltők stb. - de így is többet keresnek, mint Győztesország középosztálybelinek hazudott polgárai.

A demográfiai adatok és a mögöttes folyamatok - a Kárpát-medencéből kihaló magyarság - már-már külön győzelmi felvonulást indokol. A magyar történelem során békeidőben soha nem veszett el ennyi magyar, ünnepeljük meg egy plakátsorozattal, Viktor! Sírjaink nem domborulnak, mert a külföldre távozottaknak nyűg őseik sírját látogatni, az itt maradottaknak meg drága fenntartani. Inkább elszórják valahol a hamvakat, így az unokák - ha egyáltalán akarnak - nem tudnak hol leborulni, így nem tudják meg soha, hogy az egykor Győztesországban élő őseik szent nevét hol illetné az áldó imádság.

A PISA-teszt is visszaigazolta, hogy nemcsak a ma győztesének érezhetik magukat Győztesország polgárai, hanem magabiztosan markukban tartják a jövő győzelmi relikviáit. Csodállak Viktor, milyen szerény vagy, hogy még nem ordítja az összes tévéd és rádiód a nagyszerű eredményt. Sehol egy plakát: Hát hová vezet ez, kérem? Nem szabad ennyire szerénynek lenni egy Győztesországban!

Aztán az egészségügy! Csupa győzelem! Aki nem kerül be, azért dobja fel a pacskert, aki meg bekerül az meg kórházban szerzett szepszis következményeként tér meg Teremtőjéhez. Háziorvosi praxisok százával betöltetlenek, de semmi vész. Ez Győztesország. Sic itur ad astra!

Most meg az Európai Központi Bank felmérése igazolja vissza Győztesország helyes politikáját. Ebből kiderül, hogy alulról a másodikak vagyunk Európában a vagyoni helyzetet illetően. A tótoknak kétszer annyi vagyona van mint Győztesország polgárának. Mi, a győztesek ezen csak mosolygunk, hiszen tudjuk, hogy a tótok olyanok, "Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg," Márpedig ki akar meghalni pláne a sok pénzének gondja miatt? Dögöljenek meg a tótok. Plusz az örök vesztes sógorok, akik háromszoros vagyonnal rendelkeznek egy győztesországihoz képest.

Minden jó! Csak így tovább a Győztesek útján! A Párttal a néppel egy az utunk! Győző vagy Viktor! Az igazi győztes te vagy és senki más. Zúgja millió torok, győztesek a Viktorok!

Olyan jó érzés győztesnek lenni!

Hanem lenne itt egy aprócska bökkenő. Ez a mentalitás valahonnan ismerős. Extra Hungariam non est vita, et si est, non est ita. (Magyarországon kívül nincs élet, ha van élet, nem ilyen.) Hányszor hazudták ennek a szerencsétlen vesztes népnek, hogy valójában győztes. Aztán az ébredés mindig keserű volt. A szemünk előtt éled újra ez a magyarság számára rendkívül káros világmagyarázat. Jó Viktor urunk és kommunikációs szolgái be akarják hazudni nekünk, hogy minket tisztel Brüsszel, hogy jobban teljesítünk, hogy erősödünk, hogy győztesek vagyunk. Ám ha elhisszük a propagandát, úgy esünk pofára, ahogy eleink is pofára estek. Aztán pislogtak, hogy miért, meg a háttérhatalom, meg mindenki más. Csak mi nem.

Persze lehet, hogy ez is csak egy politikai termék, mint a polgári értékrend, a keményen drogozó kisember, a halálbüntetés visszaállítása, és a többi hamvában holt baromság. Egy gond van azonban: ez a győztesező felelőtlen hülyeség a lelkekig hatol, ott mérgez.

Valahol borzasztó, hogy egy jól indult fiatal társaság megöregedve mennyire hozza a sokszor megbukott kliséket. Mennyire nem tud újítani. Rövidtávú politikai hasznáért mennyire magától értetődően dob oda mindent, ami ennek a magyarnak nevezett kulturális közösségnek a jövőjét jelentheti. Megpróbál önnön nagyszerűségünk hazugságába ringatni minket, miközben a valós tendenciák rémisztőek. Mert a világ kihívásait nem érti, ezért kormányozni sem képes. Helyette hazudik nekünk, a magunk kivételességéről. És azt hiszi, mi elhisszük. Nem Viktor, nem hisszük el. Meghallgatjuk, jót röhögünk rajtad, oszt ennyi. Mert úgy néz ki, hogy a nagyon elkötelezetteken kívül keveseket érint meg a hazugságba ringatás.

Személyes tapasztalatom, hogy még jó Viktor kedvezményezettei is fatalistán várják a jövőt. A lázadás évét. Ők sem érzik magukat győztesnek. Bizonyára azért mert már nekik is elegük van a folyamatos győzelmekből.