A múlt hétvégét kőgazdag rokonainknál töltöttük. Mások nem lehetnek, mert rengeteg TV-csatornára fizetnek elő a nyugdíjukból. Unalmamban a régi szép idők emlékére kapcsolgattam a sávok között. Volt közöttük sportcsatorna, amely valamelyik külföldi bajnokság meccsét adta, és az M4, amelyen éppen magyar foci ment. A különbség kiszúrta az ember szemét: a külföldi meccsnek voltak nézői. Körben a stadionban szurkolók ültek, álltak, drukkoltak. A magyaron meg nem lehetett látni gyakorlatilag senkit. Első ránézésre úgy látszott, mintha zártkapus játékot rendelt volna el az MLSZ vagy az UEFA. De nem... a kutya sem nézte. Lehet persze vetíteni arról, hogy az épülő stadionok miatt kevés a néző, csak nem igaz. Az új stadionokban leforgathatnák a King Kongot, a kongás már megvan hozzá. A fenntartásuk pedig viszi a boldogtalan tulajdonosok - sokszor az önkormányzatok - pénzét. Akkor meg minek költeni erre a magyar focinak nevezett hülyeségre?

A második döbbenet egy magyar bajnoki gólnál tört rám. Mivel nem különösebben érdekel a hazai bajnokság, most csodálkoztam rá a magyarnak nevezett csapatok játékosainak összetételére. A gólt egy néger srác vágta, és a gólörömben osztozó játékosok közül az első kettő szintén fekete volt. A következő kettőnek a mezén pedig a játékos nevének végén az -ics szerepelt. Nekem ugyan teljesen mindegy, hogy kiket alkalmaznak a magyar klubok, de így szembeköpni Viktort, az nagy merészségre vall. Lehet, hogy az MLSZ valójában a titkos Viktor elleni szabadságharc bázisa?

Mert hát Viktor egy évig azzal plakátolta tele az országot, hogy a jövevények nem vehetik el a munkát a magyarok elől. Akkor most mi van? A magyar fiúk elől a néger fiúk elszipkázzák a jól fizető melót az MLSZ szeme előtt, esetleg támogatásával. És Viktornak - aki biztosan többet jár meccsre mint én - sem tűnik fel, hogy a kor Puskásai feketék? Esetleg délszlávok. Ez utóbbi persze nem biztos, mert magyar embernek is végződhet a neve -icsre, csak akkor a híres etnikai homogenitás eszméje bukik. (Ha magyaroknak tetszenek lenni az -icsek, akkor az etnikai homogenitás megőrzése érdekében szíveskedjenek magyarosítani, mint ama Petrovics nevűt.)

Szóval kérem akkor, hogy is van ez? Igazítson már el valamelyik fideszes, mert nem látom az ideológia és a valóság közötti összhangot. Bizonyára nem vagyok ideológiailag képzett. Könyörgöm, képezzenek kedves kommentelők! Mondják már meg nekem - nekem, aki hinni akar -, hogy lehet ennyi külföldi a magyar - sőt MAGYAR - bajnokságban?

És innen jön a harmadik szörnyülködés. Mert ha néger és délszláv játékosok szaladgálnak a magyar bajnokságban, akkor hol vannak a fociakadémiák által kitermelt virtigli magyar játékosok? Viktor kormányzása hetedik évében jár, egy 2010-ben tizennégy évesen akadémistává lett fiúgyermek ma huszonegy éves. Éppen itt lenne az ideje, hogy tehetségével magára vonzza az értő figyelmet. Nyilasi, Törőcsik, Ebedli és korosztályuk tehetséges játékosainak neve ebben az életkorban már elkezdett ismertté válni. Most vannak ilyenek? Ha lennének, bizonyára nem külföldi munkavállalókkal lenne tele a csapatok kerete. Tehát az akadémiai rendszer is kudarc dacára a beletolt milliárdoknak. Ismét kérem fideszes barátaimat pallérozzák hitemet, mert az nem lehet, hogy Viktor ekkora kudarc kupacot hordott össze. Az nem lehet, ugye?

Benne van a pakliban persze, hogy Viktor mégis zseniális. Feltalálta a játékosok és érdeklődők nélküli focit. Van akkora előrelépés a futball történelemben, mint a WM-rendszer, kétségtelen. De akkor mire jó ez az egész? A csúf ballibek és a náczikok elsőre rábökik, hogy a Viktor diktátori allűrjeinek egyik megnyilvánulása, meg a zegézségügy, meg a zoktatás, blabla, blabla, bla. Nem ismerik ezek a Viktort! Okos ember ő.

A foci a hetvenes évektől a nemzetközi pénzmosás és fogadási csalások terepe. Ki hiszi el, hogy egy játékosért több millió eurót fizetnek, aztán sokszor csak a kispadon ücsörög. (Az arab és újabban a kínai klubok európai focistavásárlásai mutatják leginkább a pénzmosási jelleget.) Még a legnagyobbak is - Messi pl. - rendszeresen keverednek adócsalási ügyekbe. A Barca-PSG meccsről pedig csak a szellemileg nagyon visszamaradottak hiszik el a fordítás csodáját. Fogadási szempontból ugyanis tök mindegy, hogy egy fülöp-szigeteki kakasviadalra megy a fogadás vagy a Barcára. Annak viszont, aki felépíti a Barca brandet nem mindegy, hogy a következő körben is lehet fogadni a csapatára vagy helyette patkányfuttatást tesznek be. Óriási üzlet ez.

Ebbe az üzletbe szállt be a mi Viktorunk, először valószínűleg tudatlanságból, focibolondságból. Aztán ráérzett az ízére. Nincs ezzel baj, ilyen a boksz, bocs a foci. Csak külföldön a saját pénzüket mossák tisztára a tiszteletre méltó felvilág képviselői, ezért kellenek a nézők, közvetítési díjak, reklámbevételek a valódi célok eltakarásához. Nálunk viszont közpénzek felhasználásával virágzik az üzlet, ezért nincs szükség nézőre, játékosra, bevételre.

Legyen a magyar foci az ami, virtuális ökörködés üres stadionokkal, külföldi játékosokkal, én nem bánom, úgysem nézem. A nép széles tömegeinek viszont elege van a virtuális magyar focira való - nagyon is valóságos - közpénz elherdálásból.

Január utolsó harmada-február eleje a tértivevénnyel érkező levelek szezonja. Az emberek nagy részének - eléggé el nem ítélhető módon - van jobb dolga is, minthogy egész nap otthon várja a postást. Ezért sajnálatosan - nem kevés idő és energia pocsékolása árán - be kell fáradni a postára átvenni a hivatalos iratot. Nem könnyű eset, sokszor jelentős logisztikai bravúrt igényel, amely munkahelyről való lógással vagy munkaidő utáni plusz teherrel jár. A feladat megoldását bonyolítja, hogy a dömping miatt mások is a postán töltik szabadidejüket a negyvenméteres sorban kivárva a jól láthatóan fáradt, motiválatlan postai dolgozók lassú munkáját. Mindenki ideges, rosszkedvű. Influenzás időszakban különösen jó műsor, mert a sok tüsszögő embertől kaphatunk bónuszként egy kissé intenzívebb elfoglaltsággal járó programot is. De valami rejtélyes okból az összes hivatal szereti ugráltatni a derék polgárokat.

A rutintalanok a tértivevényről szóló tájékoztató elolvasása után azonnal rohannak a postára, hogy felvegyék a hivatalos iratot. A kínos csak az, hogy két nap múlva kezdhetik elölről. Aztán újabb pár nap telik csak el látszólagos nyugalomban, és hipp-hopp ismét a sorban állás közbeni idegeskedők között találják magukat. Így megy ez február közepéig. A rutinosak összevárják az értesítőket és három-négy iratot váltanak ki egyszerre. Ez jobb módszer, ám két-három postai megjelenés ekkor is garantált.

Az igazi zsenik - mint például a remek posztoló - megfogadják Dobó igazságát. Az egri hős felbontatlanul dobta tűzbe a török levelét, mert elolvasás nélkül is tudta mi áll benne: fenyegetés vagy alku. Fenyegetéstől meg nem ijedt, alkuba nem bocsátkozott, akkor meg minek olvasgasson hiába. Az értesítésre vetett pillantásból meg lehet állapítani, hogy ki a fene akar rángatni minket, így ahhoz érdemes viszonyulni. Az év első felében két helyről szokott jönni hivatalos levél: vagy adóelszámoláshoz szükséges iratokat küldenek azok, akiknél dolgoztunk valamicskét az előbbi évben, vagy az önkormányzatok szórakoztatnak adómegállapító határozataikkal. Az első csoportba tartozókat szépen felhívjuk, hogyha legközelebb arra járunk, átvesszük a motyót, hagyjanak békén, május húszig van időnk. Ezt meg szokták érteni, és máris kicseleztük a postai idegzsábás elfoglaltságot. Az önkoris baromságokra pedig tegyünk nagy ívben, nekik kell az adó, majd küldik rendes levélben, miattuk ne rongáljuk az életminőségünket. S lőn, február végén megérkeznek a helyi adóra vonatkozó papírok, amelyek végképp meggyőznek arról, hogy mennyire felesleges lett volna drága életünk drága óráit az önkormányzati hülyeségekre pazarolni.

Az első levélben közlik, hogy nem kell helyi adót fizetnem, mert tavaly eladtam az ingatlant, ezért az új tulajt terheli az adófizetési kötelezettség. Na, basszus ezt nem gondoltam! Tényleg? Ezért állhattam volna sorba három nyakamba tüsszentővel? Hát a szórakozzatok anyátokkal! - gondoltam. Biztos, ami biztos eltettem ezt a szarságot, mert mindenre ügyelő kispolgár vagyok. És milyen jól tettem! Tegnap jött egy újabb levél, amelyben ugyanaz az ügyintéző közli, hogy az ingatlan után mennyit kell befizetnem kommunális adó címén. Kissé ideges alkatúak bizonyára berongyolnának  az önkorihoz azzal az apró kérdéssel, hogy mi ez a baromság. A Nirvánába tartó bölcs azonban tudja, hogy a lelki béke sokat ér, ezért feleslegesen nem harcolunk, majdcsak lesz valami. A következő levélben egy másik önkormányzat állapít meg adókötelezettséget egy három éve eladott ingatlan után. Ha figyelmetlenek vagyunk, és a rengeteg befizetnivalóval együtt ezt a látszatkötelezettséget véletlenül teljesítjük - erre szerintem számítanak is önkoriéknál -, a büdös életben nem fogjuk visszaszerezni a benyelt pénzecskét. Mi azonban nem vagyunk felületesek, papírt eltesszük, nem hívjuk az ügyintézőt. Nyugalom. Hagyjuk a fenébe. Majd rájönnek a hülyék.

Harmadik levél harmadik önkormányzat. Felszólít, hogy töltsek ki valami nyilatkozatot, mert az alapján róják ki az adót. Közel tíz éve vettük a lakást, jó, hogy felébredtek elvtársak! De miért engem macerálnak? A tulajdoni lap szerint feles a tulajdon, keressék a másik tulajt! Különben is zabos vagyok rájuk, mert amikor a városi strandra mentünk, nekünk nem járt a helyi kártyában biztosított kedvezmény, mert - amint arról a hivatalosság röviden kioktatott - az csak a tükéknek van. Tehát a pénzem kellene, de kedvezmény nem jár. Hát akkor leshetitek kedves barátaim, hogy bármilyen nyilatkozatot kapjatok tőlem! Majd ha külditek mellé a kedvezménykártyát is! Tudjátok: jogok és kötelezettségek egyensúlya.

...azok a bizonyos adóforintok

Három különböző önkormányzat, de mindegyik hülye, ha más módon is. Megértem én: a "jobban teljesít országban" úgy kell minden fillér az önkormányzatoknak, mint a falat kenyér, hát adóztatnak keményen. És valószínűleg közrejátszhat az is, hogy már alig maradt feladat náluk. A kommunális adó beszedése az a terület, ahol lehet virítani, gyakorlatilag a létük bizonyítására szolgál. És értem azt is, hogy kevés az értelmes szakember az önkormányzatoknál, csak favágók maradtak.

Mégis, nagy kérés lenne, ha megkérnénk őket, hogy ne piszkálják a békés polgárokat? Például megnézhetnék az ingatlan-nyilvántartást, amely közhiteles. Ebben az esetben láthatnák, hogy ki a tulajdonos, milyen arányban, mekkora az ingatlan, és - láss csodát - nem lenne szükség csesztetőlevél-cunamira. Talán, ha dolgozni méltóztatnának.

Csak a tisztánlátás kedvéért közlöm, hogy minden adót befizetek, amely az államnak, önkormányzatnak jár. A fair adóztatáshoz hülye önkormányzatok időt rabló, tisztességtelen eljárásából viszont elegem van.

Ilyeneket mondott Matolcsy a múlt héten: "egy nagy NATO-szövetséges ország budapesti nagykövetségéről folytatott kormánybuktató és jegybankbuktató tevékenységhez illeszkedik, ami 2014 őszén indult el”, meg ilyet, hogy "sokkszerű volt az, hogy egy titkosszolgálati és katonai forgatókönyv alapján a Magyar Nemzeti Bankot egyesek, szövetségeseink és barátaink, fel akarták használni arra, hogy megbuktassa a jegybank a kormányt”. Az amcsik kapásból magukra vették Matolcsy kijelentéseit, és azóta diplomáciai körökben áll a bál.

Ha Matolcsy ezeket az ökörségeket szanatóriumi szobájában rebegi el kezelő orvosának, az rendben van, fontos lépés lehet mentális jellegű betegsége szinten tartásában. A nemzet Gyurija azonban betegségének külső tüneteivel a magyar Országgyűlésben szórakoztatta a honatyákat/honanyákat és a nyilvánosságot.

Drága Viktor, itt az idő, hogy magadhoz kéresd Gyurkát és könnyed kávézgatás közben elé tolj egy fehér papírt, melynek a tetején a "lemondok” szó szerepel, az alján pedig Matolcsy György Huba neve feletti rész aláírásra várva. (Amennyiben előrelátóan van már egy ilyen tartalmú papír a páncélodban, megspóroltál egy kávét a nemzetnek.) A Propaganda Minisztérium ugyanakkor kiad egy közleményt azzal a szöveggel, hogy: "Dr. Matolcsy György elvtársat - érdemei elismerése mellett - saját kérésére rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté nevezték ki ulánbátori székhellyel. Matolcsy elvtárs egyben kormánybiztosként felügyeli a selyemút kialakítását is.” Persze most majd jönnek a százmilliárdos közpénzjelleg-eltűnésből aprópénzzel kifizetettek azzal, hogy "Matolcsy csökkentette a kamatokat”, "a Simor meg”, "Összetartozunk, Zita”, "rohadt moszkovita, gyíkvállú, szakállas hazaáruló” és így tovább. Ne hallgass rájuk Viktor, mi mondjuk a tutit. Eddig hihetted Viktor, hogy Gyuri egy ártalmatlan bolond, de csak féligazságod van: nem ártalmatlan.

Több okból kell Gyurinak Ulánbátorba mennie. Az első, hogy beszédével csúnyán túlterjeszkedett a jegybankelnök jogkörén. A jegybankelnöke monetáris ügyekben független, a kormányzathoz tartozó gazdasági ügyekben időnként lehet véleménye, de egyéb kormányzati ügyekben kuss a neve. Külpolitikát érintően pláne, hiszen a kancellár típusú miniszterelnöki rendszerben - ilyen a magyar - a külpolitika irányítása miniszterelnöki puvoár. Gyurka az ő ostobácska fejecskéjével azt hihette, hogy az új amerikai vezetésnél bevágódhat, ha szidja a régit, ám ez nincs így. Amerikában lehet akárki az elnök, az establishment ugyanaz. Sárral kenni a korábbi elnöki adminisztrációt lehet, Amerikán belül, de egy kis ország hivatalnokának kifejezetten tilos. Matolcsy tehát Viktor szépen ápolt kiskertjébe kaszált bele, magyarázkodásra kényszerítve a magyar miniszterelnököt az amerikaiak felé. Aki pedig annyira hülye, hogy nem tudja hol a helye, annak meg kell mutatni: Ulánbátorban.

A másik ok, Gyurka miniszterelnöki ambíciója. Matolcsy köreiben nem volt sosem titok, hogy Gyuri szép szemeit reávetette a miniszterelnöki pozira. A többszázmilliárdos közpénzjelleg-eltűnés arra is jó volt, hogy Dzsordzsi hatalmi hátországot gründoljon magának. Persze ezt is matolcsysan: rokonokkal, széllel bélelt futóbolondokkal, az ostobaságára rájátszó nyájaskodó seggnyalókkal. Jól vetted észre, Viktor, ezt az ambíciót és a közpénzből kitartott Zitácska ügyének nyilvánosságra hozatalával - mert ugye senki sem hiszi, hogy az évek óta tudott dolog kipattanásához nem volt közöd - Gyuri vissza is vett. Úgy látszott felfogta, hogy a matolcsyk nem nőnek az égig. Pár hónapig. De most miniszterelnököt játszott nagy nyilvánosság előtt. Ha ezt következmények nélkül hagyod szeretett Viktor, legközelebb azt veszed észre, hogy a helyeden ül a Purczeld Arénában, és köpködi a szotyit.

"Szóval ezt így kell csinálni... ejha! Na, legközelebb már én fogom..."

Jó Viktorom, ha nem figyelsz, Matolcsy úgy tud kitolni veled, hogy mire leérsz a Cinege közből a városba, már lángokban áll az egész... Maradjunk annyiban, Matolcsy a Bank utcában komoly veszélyt jelent hatalmadra, Ulánbátorban meg nem.

Ki lehet helyette?  Gyurka szerviensei közül nem szabad kinevezni senkit, akit ő alkalmasnak talált, azt inkább hagyjuk. Talán a régiek közül Járai Zsiga, Szász Karcsi, Bod Peti jöhet szóba. Ezek rendes emberek, és hatalmi, politikai ambíciójuk sincs. Esetleg lehet a Varga, ha már nagyon unja a kormányzati tipródást. (Lázár, ne örülj annyira, még bevered a fejed a plafonba!)

Azt hiszem Viktor a huszonnegyedik óra ötvennyolcadik percében vagy ahhoz, hogy kijelentsd: Elegem van Matolcsyból, ki van rúgva!

Coming out-tal kell kezdenem. Megbuktam mint szülő. A kölykeim nem olvasnak Rejtőt. Próbálkoztam, de nem megy. Nem értem az okát, hiszen Rejtő az egyik zseniális magyar író. Először röhög az ember helyzetkomikumain, másodszor nevet a nyelvi leleményeken, harmadjára mosolyog iróniáján, végül elnéz a messzeségbe, mint aki szomorú, vizes síkra ér, és szétnéz merengve bölcsességein. Az új generációnak mégsincs szüksége ezekre az élményekre. Így tömören talán valami megmozdul. És tudom persze, hogy lehet vitatni a válogatást, és lehetne több is, mindent tudok, hát drága herceg, de most ezeket gondolom a legjobbaknak.

1.    Az országon belüli acsarkodás feleslegességéről

- Miért ne nevezzem a gringót gringónak?

- Mert például Washington is gringó, az ön apja is az.

- Az más...

- Szóval nem helyes, ha az Államok egy polgára lenézi és csúfolja amerikai honfitársait. Mit tenne maga, señor, ha holnap Japán vagy Brazília megtámadná az Egyesült Államokat, és azt üzennék a Fehér Házból, hogy még a tizenkét éves gyerekeknek is fegyvert kell fogni.

-  Per Dios! Ez nem kérdés! Mindenki verekedne az utolsó golyóig és az utolsó leheletéig!

- Ez természetes. És ön, señor, együtt védené ezt a földet olyan emberekkel, akiknek szintén mindennél fontosabb az Államok szabadsága. Egy zászló alatt véreznének, meghalnának, és maga szerint ők gringók, ami egy csúfnév. A zászlók alatt csak egyfajta vér folyik ki: ez pedig piros, és semmi más. Személyes tapasztalatom, señor.

/A Néma Revolverek Városa/

2.    A hitről

- Nem tudja, hogy mi a jogrend, kislány - felelte lassú, mély hangján a kormánybiztos. - Ha néhány halász egy legendában hisz, attól még nem támad fel hivatalosan az eltemetett Decoux-ügy.

A lány egész testében reszketve Mervin elé toppant, és elfúló hangon ezt kiáltotta:

- Excellenciás uram! Nem ez az első eset... amikor néhány halász hitt egy legendában... és olyan feltámadás lett belőle, hogy ma is harangoz miatta az egész világ! Tudja?!

Nagy-nagy csend lett…

Az utolsó szó síró sikoltása, mintha még ott rezegne elhangzottan, sokáig a fényes terem előkelőségei felett.

/Az ellopott futár/

3.    A hazai korrupció megértéséhez

Pittman mindent bevallott, nem volt kicsinyes ember. Mosolyogva mesélte el az egészet, és mosolyogva ment hajnalban az egzekúcióhoz. Elutasította az altisztet, aki kendővel közeledett.

Farkasszemet nézett tizenkét lövéssel.

Mi volt a szélhámosság?

Pittman mint Fleurien főhadnagy megérkezett Igoriba. Akkoriban a Kongónak ezen a szakaszán méréseket végeztek, és különféle társaságok küldöttei megkörnyékezték a szakembereket. A legfontosabb személy a kiküldött ellenőrző tiszt, ez a Fleurien volt, aki helyett Pittman jelentkezett szabályszerű írásokkal. Az ő jelentésétől sok függött. Pittman átlátta, hogy milyen helyzet kínálkozik. Először hagyta, hogy a vállalkozók megvesztegessék, és véleményezéseiben előnyben részesítette azt, aki többet fizet. Később már ő irányította a szélhámosságot. Az akadékoskodó tisztek és mérnökök lassan egyenként eltűntek. Senkinek sem gyanús jelenség a Kongó vidékén, hogy néhány ember malária, tífusz vagy napszúrás áldozata lett. Igori nagyon messze van minden ellenőrzés lehetőségétől. Hihetetlenül költséges és komplikált egy hivatalos út a Kongóhoz.

Lassan annyira teljes lett a szélhámos különítmény, hogy kialakulhatott a nagy mű.

Egy tönkrement vasútépítő társaság mérnöke ajánlatot tett a Belga Kongó-vasút építőinek anyagszállításra. Igen olcsón. Az ajánlatot elfogadták. (Utóbb kiderült, hogy a belga építkezésnél is voltak bűntársaik.)

Ezután a francia vasútépítéshez érkező anyagot rendszeresen továbbszállították a belga munkálatokhoz kétszáz kilométer távolságra. A hihetetlen pénzösszegeket egyszerűen eltették. Az anyag egy kis részéből látszólag építették a francia szakaszt.

Átutazók vagy pilóták a magasból nem láthatták, hogy a töltés, az összekötő híd, a cementalap mindenhol szinte papírvékonyságú. Igen kevés, rosszul kevert anyagot használtak. A sínek csak rövid szakaszon vezetnek, és véget ér a vonal mindenütt, ahol a fák közé ér a pálya.

...De futtában, messziről mégis alagútnak, hídnak töltésnek hatott az építkezés. Évek folyamán megépült a belga vasút egy tökéletes kis szakasza a sikkasztott francia anyagból! Közben az Igoriban berendezkedett szélhámosok már több millió frankos letét felett rendelkeztek különféle külföldi bankoknál.

Igazán semmiség volt ebből a pénzből a "légiós mennyországot" fenntartani. Mit számított akár tízezer havanna vagy akárhány hektó bor vagy sütemény, amikor egész vasútvonalakat, alagutakat és hidakat loptak el?

Ha néha mégis bizottság érkezett a fegyenctelepre, ezt Fort Lamyból előre tudták. Ilyenkor a rabok dolgoztak, a luxusberendezést összehordták egy üres hangárba és a néger munkásokat hazazavarták. Amire nem is számítottak: a tisztaság, a rabok fegyelmezettsége, egészségügyi állapota a legjobb benyomást tette a bizottságra, és "Fleurien főhadnagyot" még előléptetésre is felterjesztették.

A szélhámosok bankbetétje egy tizedét sem fedte a kárnak, de a bűnügy gyors elfojtása felbecsülhetetlen veszteségektől kímélte meg a francia pénzpiacot. 

Természetes, hogy a fejnél is kellettek bűntársak. Néhány váratlan áthelyezés, nyugdíjazás, két-három ismeretlen hátterű öngyilkosság elnyelte az ügy utolsó nyomait is, és a részletek örökre homályban maradnak.

 /A három testőr Afrikában/

4.    A reklám

- Ide hallgass, király. A szomszéd Bali-szigetről regényeket írtak, és azóta a bennszülöttek gazdagok. Miért ne utánozhatnád ezt a példát? 

- Nem tudok regényeket írni, és a népemnél sem vettem észre ilyesmit. 

- A regényt más írná, és te meggazdagodnál... Tudod te, mi az a reklám? 

- Még nem ettem. 

- Nem ennivaló. Elmagyarázom neked, hogy mi a reklám. Az emberek szeretnek örülni. Én festő vagyok. 

- Értem. Ez a reklám. 

- Nem. A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek hogy valaminek örülni fognak. Én festek a szigetről, az újságok írnak, és a vállalkozók bedőlnek. Ezt úgy mondják, hogy fürdőhely. A turisták vad fehér törzse, amely a Baedeker nevű istent imád, ellátogat ide. Ezt hívják konjunktúrának. Kis-Lagonda fürdőhely lesz. 

/Vesztegzár a Grand Hotelben/ 

5.    HR-esek figyelmébe

- Kész szerencséje, hogy erre jöttem. Alkalmazom! Ön nálam titkár. Fizetése havi kétezer frank. Hogy hívják?

- Vanek.

- Jó név. Tessék, itt van egyhavi fizetése, háromezer frank.

- Azt mondta, kettő.

- Javítást adtam, mert rövid idő alatt meglepő előmenetelt tanúsított. 

/A tizennégy karátos autó/ 

6.    A szociálpszichológia alapjairól

A hallban csodálkozva, aránylag higgadtan fogadják az eseményeket, de amikor egy hivatalos személyiség azt kiáltja, hogy "mindenki őrizze meg nyugalmát, nincs semmi baj!" - nyomban kitör a pánik. 

/Vesztegzár a Grand Hotelben/ 

7.    A média működéséről

De pillanatnyilag folytonos téma lehet a lapoknak Gustav Bahr. Egy főszerkesztő éppen vacsorára siet, és Guss, a politikai rovatvezető izgatottan útját állja. Másfél hasáb még üres, és lapzárta lesz nyomban! 

- Nem értem magát, Guss! - mondja a főszerkesztő. - Írjon másfél hasábot arról a nagyságról, aki a kannibáloknál eltűnt!... Szörnyű, hogy egy ilyen világhírű festőművészt... hát kutatót! Ki a fene törődik vele!... Szóval ez magasztos ügye az emberiségnek, és miért nincs hír róla?... Kétségbeesett gyermekei sírnak utána... Maga lehetetlen fráter! Írja, hogy a testvére gyermekei sírnak, vagy a szomszéd gyerekek, de gyereksírás kell, mert anélkül nem ér semmit! Vagy kezdje így a cikket: "Gaston Bohrer! Van, aki e nevet nem ismeri?!" Mi az, hogy nem így hívják?!... Torkig vagyok magával, Guss! Elsején elmehet! Nem tud semmit, és mindig csak okoskodik! 

/Piszkos Fred közbelép/

8.    Politikusoknak

Az igazságot olykor eltemetik, de a hazugság mindig kiderül. 

/Vanek úr Párizsban/ 

9.    Nőkről

A nő olyan, mint egy költői hasonlat - ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme. 

/Piszkos Fred közbelép/ 

10.  A bevándorlás jövőjéről jogvédőknek

Egy csapat etruszk valamiért megnövekedett egy csapat göröghöz viszonyítva, erre amazok elpusztították emezeket. Jött egy csapat római, és mert az etruszkok kevesebben voltak, megölték az etruszkokat. És senki sem magyarázott sokat. Nem lett volna kinek. Oly világos az eset, hogy nem szorul megokolásra. Ők többen voltak, azok kevesen, erre természetesen elintézték őket, slussz, pássz, kész! 

Mielőtt a bölcsességgel együtt a nagyképűség is általános lett földünkön, az emberek egyszerűen és tisztességesen gondolkoztak tisztességtelen, de hagyományos cselekedeteikről. Aszonták: ezek kevesebben vannak, hát öljük meg őket, különben holnap, ha többen lesznek, esetleg ők fognak megölni bennünket. 

"Ezeknek jó legelőjük van, de mi sokkal erősebbek vagyunk, hát menjenek onnan a fenébe." Ekképp szólának, és aki nem értette, az szerintük hülye vala. Világos, értelmes és helyes beszéd. Ez idő tájt lehetett egy hadvezér, kit a beszivárgott filozófiák megmételyeztek azzal, hogy az erőviszonyok eltolódásán kívül a jólétért való küzdelemben erkölcsi szempontokat keressen éppen ott, ahol ilyenek feltűnő módon nincsenek, és ez az ember, neve ma, érthetetlen oknál fogva, ismeretlen, feltalálta a nagyképűséget. 

És lőn tárgyilagosság! 

Ő a régi mondathoz bizonyos bővülékeket talált: "Ezek ugyan kevesebben vannak, és mi többen, de pusztán a gyengébb megsemmisülést kihívó ingerének hatása alatt nem ölnénk meg őket, ha nem lennének olyan szemtelenek." Vagy: "Ha nem állnának fejlődésünk útjában, nem támadnánk rájuk." Vagy: "Ha nem szorulnának rá arra, hogy megtanítsuk őket helyesebben legeltetni, nem mészárolnánk le őket." 

Mióta e nagyképű hadvezér feltalálta a tárgyilagosságot, azóta a világon nem létezik gyűlölködés, vége a sarcolás, bitorlás, valamint az eltiprás fogalmainak. Ilyen nincs. Hanem igenis van: bizonyos eltolódása egészséges körülményeknek... Bizonyos reformigénye avult rendszereknek... Bizonyos avulása bizonyos reformoknak... Szükségszerű jelenségek... Szükségtelen szükségletek... És főként: "Kényszerítő körülmények." 

/Az utolsó szó jogán/ 

+1. Az okoskodó posztolónak, akiből sokaknak elege van

S mikor kinevették:

Azt hitte, hogy kacagtatott. 

/Sír a felirat/

Ma olvastam az egyik Bencsik írását az olimpiarendezés ellenzőiről. Olyanok ezek a Bencsik testvérek a Viktornak, mint a vörösinges Áts Ferinek a Pásztor fivérek: rosszak, de használhatók. Persze kérdés mire? Jelen esetben például arra, hogy a polgár ember azonnal felkeresse az első szembe jövő aláíró standot, és már skribálja is az aláíróívet.

Mert ezeknél a Bencsikéknél a haza sorsáért aggódó polgár hazaáruló, elmebeteg, lefizetett külföldi ügynök, Soros-bérenc, i tak dalse, ahogy a művelt fidesz-komcsi mondja. Az meg már az ostoba rendszer seggnyalás csimborasszója, amikor érvek sincsenek a népszavazás elutasítására, de az a helyes. A kormány teszi a dolgát, neked meg alattvaló, kuss.

Hát nem. Csak azért sem. Nem azért ment el életünkből huszonnyolc év valami rendszerváltásnak nevezett fosra, hogy megint a komcsik mondják meg a frankót. Azt hiszem, nem sok mindenben értek egyet az aláírást gyűjtő fiatalokkal - speciel a nevüket sem tudom, valami Pillanat vagy mi - a világról vallott nézeteik tekintetében, de inkább állok hozzájuk közelebb, mint ezekhez a bérfideszesekhez. Ezekhez a trógerekhez, akik nem az eszmét védik, hanem a koncot.

Mert rendes ember ilyenkor felvállalja a nézeteit és kiáll értük. Hallotta valaki Viktort? Érvelt az olimpia megrendezése mellett? Vagy akár egy fajsúlyos Fidesz politikust? Én nem. Ez pedig elgondolkodtató. Nézzük a valóságot.

Az olimpiarendezés egyfelől egy bazi nagy fake, másfelől a rendszer túlélésének záloga. Ha van valami Viktorban, ami komálható, hogy megpróbál előre nézni, kitalálni a jövőt és felkészülni rá. (Nem sokszor megy neki, de legalább próbálkozik.) Jelen esetben az a kérdés, hogy mi fogja hajtani a magyar gazdaságot 2020 után. Az isteni gondviselésnek és a világgazdaság pénzbőségének lassan vége a trükkök százait jelentő unortodoxiával együtt. Ez a számok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy nagyjából 12 százalékot bukik a legendás GDP, amelyhez még hozzájön a külföldön dolgozók hazautalásának elmaradásából származó további 4-5 százalékos veszteség. Nincs az a plakáterdő, amely ezt a katasztrófát képes elfedni. Viktornak ezért előre kell menekülnie, és ki kell találnia egy mesét, amely vonzóvá teszi az országot a nemzetközi befektetők előtt. Ez lenne az olimpia megrendezése.

Ne feledjük, Viktor maga minősítette saját magát reményárusnak, most sem tesz mást, reményt árul. És ha van elég hülye, akkor még sikerülhet is. Képzeljék a sok derék magyart, akiknek dagadhat a keble a büszkeségtől, miközben megtanulnak üres gyomorral Himnuszt énekelni. Valamiből etetni kell a holdudvart is. Ha elfogy az EU-pénz, miből lesz az alkotmányos költség? És elnézheti-e Viktor, ahogy Mészáros nevű barátja kénytelen eladni a jachtját, mert nem futja gázolajra? Minő borzalommal kell szembe nézni, ha Tiborcz vej elkezdi észrevenni, hogy Rasi nem házias. Beláthatatlan következmények! Ezt kell megelőzni egyelőre a közbeszéd meghekkelésével. (Mert addig sem a: "Na, ki lopott ma" rovatnál üti fel az újságot a drága választópolgár.)

Viktor nem buta, pontosan tudja, hogy nem sok esély van a rendezésre, de maga is reménykedik. Persze járulékos nyereségként el lehet költeni addig egy kis pénzt. Mikorra pedig kiderül a rendezés versenyéből való kipottyanásunk, Viktor nem fog csüggedni. Meghirdeti a következő foci vébé megrendezésének programját. Vagy bármit, mindegy. Szöveg szintjén nagyon jó a mi Viktorunk. Csak a pénz, az nem fog jönni. Viktornak azonban életbevágó a pénzben kifejezhető eredmény, anélkül kampó.

A Bencsik-félék abban reménykednek, hogy nekik - legalább nekik - leesik egy kis pénz, ezért az sem zavarja ezt a társaságot, hogy barna nyelvük viszolygást vált ki az emberekből. Ahhoz meg ostobák, hogy megpróbáljanak normálisan érvelni tiszteletben tartva az ellenzők gondolkodását. Nem, ezek gőgösen, vélt hatalmi pozíciójukból minősítgetnek. Észre sem veszik, hogy szervilis butaságuk mennyire kontraproduktív, hiszen azokat is az olimpia ellen hangolják, akik egyébként - ha az átláthatóság biztosítható - nagyon nem lennének ellene.

Mi lenne, ha a kormánypárti média felzárkózna Viktor gondolkodásához, és a jövőbe mutatóan érvelnének az olimpia mellett. A mai sportolók addigra már visszavonulnak, a pénzéhes sportvezetők és a részeges edzők pedig nem nagyon fognak tudni kinevelni egy éremesélyes generációt. Új sportágakat kell elfogadtatni, amelyben nem kétséges a jó helyezés. Matolcsy például a tíz kilométeres közpénzjelleg-eltüntetésében verhetetlen világviszonylatban, Mészáros koma a száz méteres közbeszerzésben, Rogán pasa a tíz másodperces szobaépítésben. Lenne tehát értelme az olimpia megrendezésének, hiszen van mit megmutatnunk a világnak!

Ám térjünk vissza a realitásokhoz: szóval, jó Viktorom, ki is veszélyezteti jövőbe látó projektedet? Kik azok, akik mindent megtesznek az olimpiarendezés bebuktatásáért?  Bízom benned, Viktor, jó polgári miniszterelnökként érvelj a döntésed mellett, írd alá a népszavazást kezdeményező ívet. Aztán nézd a tapló seggnyalóid képét. Hidd el, nem lesz eleged a látványból, viszont röhöghetsz egy jót.

Kedves Eeeelvtarsak, Barátaim! (Na, jó ez csak vicc volt, hogy a sok komcsi észreveszi-e. Akkor még egyszer, ahogy szoktam.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Zolikám, már ezerszer elmondtam neked, hogy hagyjátok abba ezt az évértékelős marhaságot, mert már rohadtul elegem van belőle. A Zsoltnak is könyörögtem a tusványosi baromság befejezéséért, de tiveletek nem lehet beszélni. Ti ki akartok nyírni engem!

Vegyétek észre végre, hogy nincs mit mondanom. Elegem van mindenből, ti meg kiállítotok ide, mint valami bazári majmot és pofáznom kell. Értsétek meg, nem megy! Most is ki kellett fizetni egy valag pénzt a Századvégnek, hogy valamit tátogjak itt előttetek, egy másik valag zsét meg azért, hogy megmagyarázzák, amit mondtam.

Hánynom kell a közönségtől is. Végignézek rajtuk és jön fel a gyomromból a félig emésztett kolbász. Egyik fele azért van itt, mert már kapott tőlem egy rakás lóvét, a másik meg azért, mert várja, hogy kapjon. Ezeknek akármit mondhatnék, ugyanúgy tapsolnának. Szerencse, hogy a Lánczi gyerek hozott néhány zsidóviccet, amit átírt székelyre, azon talán lehet röhögni. Rajtam nem mernek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Van egy rossz hírem, nekünk, magyaroknak: A nemzetközi helyzet fokozódik. Vagy ezt már mondta valaki? Mindegy. Akármit is hazudnak a lengyelek, nem, Vologyát nem elégítettem ki orálisan. Ennél is rosszabb történt, de diszkrét a mi szakmánk, így nem árulom el. A Mutti meg szépen megüzente, hogy ha a választási évében nagyon támadom, rálép a satufékre az uniós pénzeknél, meg az autógyárainál, és mehetek a levesbe. Biztosítottam, hogy nálam nincs hűségesebb csatlósa, mert a Schulz Martint még nála is jobban utálom. Trumpli elnök úrral szerencsére nagyon jóban vagyok, mert nagy spanja a Fásy úrnak, aki meg az én spanom. Májusban meglátogatom a Fehér Házban Sarka Katával, így bepótolhatja, amit Moszkvában elmulasztott. A Mutti meg befoghatja. Veszteségek is értek bennünket. Az év elején sajnos elveszítettük Magyarország keleti nyitásának nagy barátját, szomszédomat, Pharaon professzor urat, és az ő kezelésébe tett pénzünket. De nem az a legény, aki adja, hanem aki állja, így - miközben Pharaon professzor úr hiányát megőrizzük - ebben az évben gyorsan pótoljuk a pótolhatatlan veszteséget.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi, magyarok, nehezen hisszük el, ha valami jól megy. A magyaroknak márpedig jól megy. Londonban, Németországban, Ausztriában. Itthon is erősödik az ország. Ezt látom a plakátokon, meg a tévéspotokban. Az Árpi jó munkát végez, köszönöm Habony úr! Hol van az Árpi? Nem találják? Nézzék meg a népesség-nyilvántartóban vagy Ibizán. Franc se tudja merre kódorog. A gazdaság is nagyon megy, köszönhetően Matolcsy elnök úrnak. Idenézzél Gyuri, itt vagyok! Akármerre nézek Felcsúton, látszik a fejlődés, annyit nyerünk, amennyit kérünk, és mi kapjuk a legtöbbet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Természetesen vannak még hibák. Főleg a kommunikációban, mindig ott van a hiba. Döntéseinket közelebb kell vinni az emberekhez. Árpi, mégsem végeztél jó munkát? Mit zagyvál ez a Századvég? Legközelebb a Nézőpont írja a rizsát. Meg kell értetnünk az emberekkel, hogy amit korrupciónak látnak az nem az. Káprázik a szemük. Az a Fidesz. Le lehet-e szoktatni a rókát a tyúklopásról? Ha fidesz-korrupcióról kérdeznek bárkit is közülünk, válaszolja bátran: Hiszünk a szeretet és az összefogás erejében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A FIDESZ-t tisztességes emberek alkotják!

Na, ebből már tényleg elegem van.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! - ha jól emlékszem.