Ha van az égben könyv, amelybe a magyarok történetét írják, a mostani éveket valami épp ésszel fel nem fogható időként jegyzik be, amelyben a magyarok megalapították új hazájukat, Szürreáliát. Először pöcköljük meg liberális barátaink orrát, hogy aztán bevigyünk néhány gyomrost szeretett kormányunknak.

Egy, az orosz nyomulást nem kedvelő - vállaltan liberális - magyar honpolgár követvén Budaházy úr és Novák úr példáját, kifejezte nemtetszését a Szabadság téren álló orosz megszállókat dicsőítő emlékművel szemben. Joga van hozzá. Erre egy Magyarországon élő kedves migráns felkereste és szolid fenyegetéssel megalázó bocsánatkérésre kényszerítette. Sok tanulsága van a történetnek, kettő Szürreáliát jellemzőt emeljünk ki belőle, amelyet eddig nem hangsúlyoztak kellően.

Liberálisék tanultak az ügyből? Tanultak a fenét, ők is Szürreália oszlopos alapítói. Mert ez lesz a jövő, ha hagyjuk. Sok kis Mohamednek nem fog tetszeni ez-az, és jól megfenyegetnek minket, akiknek mégis csak hazájuk e lángoktól ölelt kis ország. Nem tetszik, hogy egyesek szeszt isznak: durr egy pofon. Kezdetnek, majd lesz ott még más is. Lehet elfelejteni mindent, amit sok szenvedéssel kiküzdöttünk magunknak, mert Mohamednek nem tetszik. A liberalizmust is. Azt az ideológiát, amely az európai kultúra sokat szidott, de nagyon emberi gondolatköre. Csak dogmává fajult, a dogmák pedig saját sírjukat ássák meg. Mint most is. Szóval, liberális barátaink, itt az idő levonni a következtetést: Akkor lássuk ezt az erőszakos, kultúránkat veszélyeztető migráns bandát, amikor a hátunk közepét!

A másik tanulság, hogy mi, magyarok azt hittük, a kormányunk megvéd minket a migránsok erőszakosságától, hiszen ezzel volt teleplakátolva az ország. Aztán nem. Egy sehonnai csecsen nyíltszínen fenyegetőzik, a magyar hatóságok pedig cinkosul hagyják. Honnét is ismerős történelmünkből, amikor idegenek a magyar hatóságokkal összekacsintva aláztak, kényszerítettek, öltek magyarokat? Minden megemlékezésen elhangzik: Soha többé! És tessék. Nagy nehezen - Viktor Brüsszelben bejelentett személyes kívánságára - valami mozdulni látszik, de az elgondolkodtató, hogy a magyar hatóságok hetekig nem csináltak semmit polgártársunk védelmében. A jegyzőkönyv kedvéért jegyezzük meg, hogy azért az ügy még nincs lefutva. Mohamed kivágása az országból a Kormány felelőssége. Ha marad, napnál világosabb, hogy Viktor Putyin-csicska, aki nem védi meg a magyarokat. Ha Mohamed röpül, respect.

A következő két történet a szépen épülő Szürreália vidám percei közé tartozik. Jani bohócnak volt egy álma. Villamos Hódmezővásárhely és Szeged között. Mindenkinek van egy álma, a Jani bohócnak ez. Kampányol is vele vagy tíz esztendeje, és mivel már hét éve kormányon vannak elég kínos az eredménytelenség. Értelme nincs ennek az álomnak, de hát az álmok már csak ilyenek, értelmet hiába keresünk bennük. A derék hódmezővásárhelyi parasztpolgárnak olyan autója van, hogy azzal percek alatt betép Szögedébe, nem fog odáig alacsonyodni, hogy villamossal zötyizzen. Talán csak a nagy magyar róna délibábjai közül hiányzik a feje tetején sikló villamos. Ha a gémeskút az égből meri a vizet évszázadok óta, akkor a technikai haladás jegyében ezen túl a villamos is döcöghet az égen a tikkasztó nyári napokon. Ennél több értelem nincs Jani bohóc álmában. És erre mi történik? Jani bohóc felébred szendergéséből, mert rájön, hogy semmi sem lesz a Nagy Ígéretből. Televisongja a világot, hogy a Kormány se támogassa a projektet, mert szét van lopva az egész. Értitek, véreim? A rezsim második legnagyobb hatalommal bíró embere nem tudja beváltani kampányígéretét hét év kormányzás után! Nem valami bivalybürgözdi senkiházi, hanem személyesen Jani bohóc kenődött fel. Ő, aki valójában kormányoz. Szürreália.

A másik story legalább ennyire pikáns. Megalakult a Puskás Ferenc Stadion Időarányos Kivitelezését Nyomon Követő Bizottság! Éppen itt volt az ideje. Már csak a Hülye Járások Minisztériuma tekintetében van egy kis hiányérzetünk. Mihez kezdtünk volna egy ilyen remek bizottság nélkül, hüm? Vezeti a legnagyobb magyar, személyesen a Viktor. Alleluja! Na most, kérem, a kormánypártiak szerint Magyarországon demokrácia van, az ellenzék szerint diktatúra. Szerintem meg Szürreália. Mert demokrácia nincs az biztos, hiszen normális országban a miniszterelnök senkit sem érdeklő hobbijára nem költenek el ezermilliárdokat. És diktatúra sincs, mert egy totális államban a miniszterelnök hobbiját a rezsimszolgák azonnal teljesítik. Olyan volumenű késedelem esetén, mint ami a Puskás projektnél látszik, egy diktátor már rég a Dunába lövette volna az egész bandát kormánybiztosostul, projektmenedzserestül, mérnököstül. Szürreáliában viszont a miniszterelnöknek személyesen kell felügyelni, hogy kedvenc stadionja időben felépüljön, mert túlfizetett sameszai szarnak rá is meg a hobbijára is. Érthető ez az agyamentség is, drága népem? A magyar miniszterelnök akarata semmit sem ér, még a sajátjai között sem. Ha nem szeretne lebőgni nemzetközi focibuzi haverjai előtt, személyesen neki kell kézbe vennie egy amúgy piszlicsáré ügyet. Csoda, hogy az Egészségügy Időarányos Összeomlását Nyomon Követő Bizottságban való részvételre már nem marad ideje a mi drága Viktorunknak? Meg a kormányzás nevű munkára, amire tőlünk választóktól felhatalmazást kapott.

Lesz itt stadion, misztikus... kicsit utópisztikus

Egy dolog azért boldogsággal töltheti el a kétkezi jó magyar embert. Meghaladtuk Örkényt, aki szerint: "Magyarország', rögeszme (Orv.: "fixa idea.") Tízmillió lakosa van. Újabb hírek szerint gyógyítható, bár úgy sokat veszít a bájából." Az a helyzet Pista bácsi, hogy tévedni méltóztatott, nem gyógyítható, a rögeszme pedig Szürreáliává fejlődött.

Talán ha egyszer sokaknak elege lesz Szürreáliából, a folyamat megfordítható.

Úgy látom, szeretett Viktorom komoly helyezésre pályázik a "Hogyan igyunk el lehető legtöbb agysejtet a lehető legrövidebb idő alatt?" nemzetközi versenyen. Talán már előzi Junckert. Mi mással magyarázhatjuk a CEU elleni felesleges támadást?

A CEU kettős feladatot lát el. Ebből jól látható az oktatási rész. Persze ne gondoljon senki valami óriási teljesítményre, az oktatás üzlet. Apu, anyu boldogan fizet tizenkétezer dollárt azért, hogy vasággyal együtt ötven kilós kisfia valami egzotikus országban, alig hat év kemény tanulás után el tudja dönteni, hogy a férfi vagy a női mosdóba menjen be, ha rájön a szükség. A női szakasznak pedig ott van a gender oktatás. Erről a hülyeségről eszembe jut az a régi vicc, melyben az óvodás Marcika megmutatja a fütyijét Julikának azzal, hogy: "Bee, nekem van fütyim, neked meg nincs!" Mire Julika megmutatja a punciját és így szól: "Bee, ha én megnövök, ebbe annyi fütyit kapok, amennyit csak akarok!" A gender nevű marhaságot azoknak a magukat testileg csúnyának tartó vagy lelkileg zavarodott nőknek találták ki, akik nem képesek megvalósítani Julika programját, ezért péniszirigységükben bebeszélik maguknak, hogy a nemek között legalább társadalmi szempontból nincs különbség. Ha van olyan hülye, aki ezért fizet, kit érdekel. A Nemzet Rasija például egy olyan iskolába járt Svájcban, ahol felszolgálást tanítottak. No, azért nem így írták ki, különben nem menne a sok sznob, de a kurzus lényege az, hogy megtanítsák a jelentkezőket teríteni és felszolgálni anélkül, hogy az ujjuk belelógna a levesestányérba. Normális ember ezt megtanulja a nagymamájától, egy nem vagyonos miniszterelnök viszont rászán erre a stúdiumra húszmilliót leánya boldogságáért. Kinek mi köze hozzá, ha telik a vagyontalanságból. Tehát aki a CEU-t azért üldözi, mert ostobaságokat oktat, az igen hülye ember vala.

A CEU kevésbé látható része már bonyolultabb kérdés. Az USA hatvanegynéhány éves doktrínája a fellazítás politikája. A kétpólusú világrendben egyszerű volt a helyzet, a Gonosz Birodalmát és szatelit országait belülről kellett bomlasztani, mert bár kevésbé volt látványos, mint egy atombomba, viszont annak mellékhatásaival sem kellett számolni. Aki beszopta a szabadságról, demokráciáról szóló mesét és életét, szabadságát, egzisztenciáját kockáztatta a Birodalom bukásáért, az jól megszívta, mert azt elfelejtette a Szabad Európa elregélni, hogy az USA - néhány VIP-es brancsbélit leszámítva - képtelen megvédeni a lázongókat. Ez rengeteg egyéni tragédiát okozott, propagandacélra azonban fel lehetett használni, lám milyen gonoszok az oroszok. A hidegháború letűnt, az USA hatalmi politikája maradt, a fellazítás politikáját ki lehetett terjeszteni mindenkire, aki veszélyezteti az USA vezető pozícióját. Ezen ne háborogjunk, teljesen logikus hatalmi megoldás, bolondok lennének, ha nem tennék. Minden országot, amely potenciálisan veszélyt jelent az USA hatalmi helyzetére vagy annak egy szeletkéjére, erős kontroll alatt tartják. Például az EU-t. Nem elég, hogy amcsi támaszpontok mindenfelé - tulajdonképpen katonai megszállás - a vezetőket is folyamatosan lehallgatják. (Akik ezzel tisztában vannak és eltűrik.) Ha pedig valami ad hoc nem tetszik, akkor jön esetleg éppen a Soros. Hol a valutájukat rengeti meg, ilyenkor szokott előkerülni a görög válság, hol rászabadít néhány millió agysebészt az EU-ra jelentős orvos-munkanélküliséget okozva. Csak hogy érezzék az EU vezetői is a törődést, és ne lankadjanak, mondjuk az ukrán expanzió támogatásában. Soros tehát az amerikai világhatalmi politika egyik - talán fontos - szereplője. Az általa alapított és dominált egyetem ennek a sokszereplős és igen bonyolult játéknak a része. Ennek nem lehet nekiesni baltával, mint azt a mi Viktorunk együgyűen gondolja. Akkor sem, ha a szovjet tanácsadó elvtársak erre biztatják.

Viktor azt képzelte, hogy itt az alkalom, mert ha Trump utálja Sorost, akit Putyin úr nem különben rühell, akkor egyszerre szerezhet jó pontot Donaldnál és Vologyánál kiebrudalásával. Azt azonban nem súgta meg neki a felcsúti pálinka, hogy Donald akár mennyire is okádik Gyuri bácsitól, az amerikai hatalmi játszadozás szereplőjét egy pici ország miniszterelnököcskéje nem macerálhatja. Olyan ez, mint amikor két testvér összeverekszik és egy harmadik felbátorodván elkezdi ütni a kevésbé szimpatikusat. Erre a tesók összefogva jól megrugdossák a sutyerákot, mert egymást szabad ütniük, de más nem ütheti egyiket sem. Itt tart most a szokásos politikai melléfogását eltitkolni akaró Viktor és jót nevethetünk azon a folyamaton, ahogy néhány héten belül megmagyarázzák a harminc IQ-s békemenetelőiknek, hogy kegyesen mégis engedik a CEU-t tovább működni, mert hát a Gyuri bácsi is magyar ember és mi magyarok tartsunk össze.

Lehetett volna másképp is. Mert ne felejtsük el, hogy NATO-tagország lévén mi az USA szövetségesei vagyunk. Az ő fellazítási politikájuk a miénk is. Ezért talán nem mellékes, ha okosan idomulunk hozzá. Kellemes magyar orcánk redőit nyájasra rendezve, szemünkben a jövőbe vetett hit sugarával, érces hangon kijelentjük, hogy: Yes, sir! (Fog menni, korábban a Jah voll! és a Da! is ment.) Támogatjuk a CEU működését, amivel csak lehet. Egy dolog csak a mi elvárásunk: a Mester tanítványai Magyarországon nem bújnak elő a köpönyegből. Máshol végzett munkájukat viszont üdvözöljük. Közben pedig néhány magyar érdeknek megfelelő padavan is kiképeződne, mert hátha nekünk is van fellazítási politikánk egyes térségekben.

Az agysejtjeit rohamosan redukáló Viktor azonban a lehető legostobább döntést hozva Magyarországra haragította szövetségeseinket. Ezzel csak az az apró bibi, hogy a feleslegesen hergelő Magyarországból egyre több partner országnak lesz elege, és az a történelmi tapasztalat, hogyha elkezdik elégedetlenségüket kifejezni, akkor mi magyarok nagyon meg szoktuk szívni.

Sok minden történt a múlt héten a közéletben, volt is róla véleményünk, de nagyhéten illik csendben lenni. Ilyenkor talán érdemes az élet más részeire koncentrálni, különösen, ha az egybeesik a költészet napjával. Van néhány kedvenc versem, most ezt találtam nagyhétre valónak.

Szabó Lőrinc: Lóci verset ír

Ünnep előtt volt. Kint a kertben

húsvéti bárány bégetett,

most borult virágba az alma,

a barackfa már vetkezett,

én meg épp versbe igyekeztem

fogni életet és halált,

mikor egyszerre nyílt az ajtó,

jött Lóci és elémbe állt

s megszólalt: – Apu, verset írtam!

– De hisz még nem tudsz írni, te!

– Nem is írtam, csak kigondoltam.

– No, halljuk. – Hát figyelj ide, –  

szólt Lóci, azzal nekikezdett

s két sorban elmondta a verset:

„Az életet adja, adja,

egyszerre csak abbahagyja.”

Én nagyot néztem: – Ki? Kiről szól

a versed? Ennyi az egész?

– Hát az istenről, az a címe! –

magyarázta a gyerek; és: 

– Nem kéne még valami hozzá?

kérdeztem én kiváncsian.

– Nem hát, – felelt ő, – ez az élet,

ebben már minden benne van.

– Benne van, jól van, igazad van,

szép a vers, menj és játssz tovább! –

Szinte ijedten csókoltam meg

Lóci hatéves homlokát…

Ő elrohant… Kint ragyogott a

tavasz, a bárány bégetett

s én eltünődve ezt a verset

írtam a magamé helyett.

Ez a pöpec vers is meggyőzött arról, hogy nem érdemes ricsajozni. Figyeljünk a múltra, amelyben meglátjuk a jövőt. Ahogy ideje van a születésnek és ideje van a meghalásnak, úgy van ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Nagyhéten a hallgatásnak van ideje és a versolvasásnak. Amikor pedig ideje lesz, Viktor akkorát fog bukni, mint az ólajtó. Csak sokaknak kell, hogy elege legyen őméltóságából. Jó úton van.

Kár, hogy szeretett Viktorunk nem foglalkozik női ügyekkel, mert ha tenné, csodát látna! Rájönne például, hogy a GLAMOUR című női magazin többet tesz a belső fogyasztás felpörgetéséért mint a közpénzből kitartott Vajda Zitácska sugar daddyje az összes unortodoxnak nevezett hülyeségével együtt.

Nem tudom ki találta ki a GLAMOUR-napokat, de leborulok zsenialitása előtt. A női lélek olyan ismerője lehet, amelyről csak álmodni mer a földi halandó. Mint a csajoknak szóló mesék tökéletes szeretője, úgy korbácsolja fel lassan, türelmesen az ismeretlen géniusz a női vásárlási vágyakat, hogy aztán egy velőt rázó orgazmusban elégíthessék ki őket. Kezdődik február végén a GLAMOUR-napok ismételt belengetésével, melyre Pavlov kutyájaként csorgatják nyálukat a vásárlási örömök iránt fogékony hölgyek, hiszen a korábbi akciókból származó portékák már rég elfogytak vagy félretéve porosodnak. Március hosszú hónap, ezért vége felé egyre többen dúdolgatják az örökbecsű slágert: "Pénztárcámnak üres a belseje, sose lesz elseje már!” Ebbe a reménytelen helyzetbe hoz fényt a GLAMOUR a kuponfüzet megjelentetésével. Ekkor szabadulnak el először az indulatok! A játszóterek, az óvodában az öltöztetőszekrények előterei, munkahelyek, kávézók, edzőtermek és jógaórák női közönsége izgatottan tárgyalja a beszerzési lehetőségeket. Aztán eljön a fizetésnap, és pontosan erre időzítve a kuponok beváltásának időszaka. Süldő lányoktól a matrónáig szabadulnak rá a nők a boltokra, hogy kéjes sikoltozások közepette megszerezzék az áhított cuccokat. És amikor megvan minden, következik a kicsomagolás, felpróbálás gyönyöre. Aztán levezetésként még két hétig lehet dicsekedni a nagyszerű üzleti fogásokkal a barinőknek. Végül szép csendben el lehet tenni a feleslegesen megvásárolt ruhákat, cipőket, kencéket olyan helyre, amely nem üti ki a férjek, élettársak, barátok és szeretők - ebben a közegben: pasik - szemét. Az Imelda Marcos-projekt sikerült - ismét bővült a cipő-, táska-, ruhakollekció - lehet várni a következő GLAMOUR-napokat.

A párkapcsolatokra is jó hatással van az ismeretlen géniusz alkotása. A pasik számára a feladat adott: finanszírozniuk kell az élvezetek tobzódását. Ezt lehet közvetlenül vagy közvetve. Az öntudatos, emancipált nő ugyanis a saját pénzét költi, nem kér az anyagi függőségből. Egészen hó közepéig. Akkor viszont műveltségét megcsillantva Az ember tragédiájából vett könnyed idézettel közli a szomorú tényt: "János, nekem szükségem volna pénzre.” A kor Jánosának homlokán ettől mély barázdák keletkeznek, melyeket nőiességük bevetésével könnyedén simítanak ki Éva utódai. Mondom, hogy a GLAMOUR-napok csodásak!

Igen, tiszteletet nekik! - a képet Tibi atyától kölcsönöztük, köszönjük

És a GLAMOUR-nak behódolnak a multik is. Egyik nagy cég sem teheti meg, hogyha versenytársa csatlakozott a bulihoz, akkor ő hűvös távolságtartással figyelje, amint annak növekszik a bevétele. Rohan hát mindegyik kedvezményekkel csalogatni a vásárlókat. Ha a DM, akkor a Rossmann is, ha az Auchan, akkor a Tesco sem maradhat le, ha a Lidl, akkor ott tülekszik az Aldi, a Spar. Mert hülye azért nem vagyok! - kiált fel az Euronics és követi a Media Marktot (vagy fordítva) és így tovább. Mindegy, hogy mekkora kedvezménnyel, de ott kell lenni, mert ez a piacgazdaság. A GLAMOUR ötlete bizonyítja, hogy multik közötti versenyt sokkal értelmesebb dolog kialakítani, és jobban is működik mint a törvényileg való szívatás. (Csak zárójelben: a COOP és a CBA naná, hogy nem küzd a vásárlók kegyeiért, nekik jó a punnyadó magyar ugar, de ezért is a multik a hibásak bizonyára.)

A kedvezmények azonban trükkösek. A konkrét összeg nincs odaírva, százalékban fejezik ki a nyereséget. Feltehetjük a kérdést: mi mennyi? Ha nem tudjuk a valódi árat, akkor honnan lehet tudni a spórolás mértékét? Ez a világrengető probléma azoknál az áruknál jelentős, amelyeket több bolt is árul. A guta ütné meg a virtigli vásárlót, ha ugyanazt a terméket húsz forinttal olcsóbban kaphatná meg másutt. Így aztán a nyereség pontos felmérése érdekében a végig kell járni az összes kedvezményadót. Persze a GLAMOUR zseni ezzel biztosan számolt, mint forgalomgeneráló tényezővel.

A vásárlói kör szélesre tárása szintén e lángelmét dicséri. Az alsó középosztályhoz tartozók éppen úgy megtalálják a nekik való termékeket, mint a luxus iránt érdeklődők. Ezért már egyszerű háztartási áruk vásárlása esetén Warren Buffettnek érezheti magát a panel hatodik emeletén lakó Kisné. Aki pedig megengedheti magának az L'OCCITANE, Yamuna termékek luxusát, az ezreket spórolhat. Mindenki jól jár tehát a maga szintjén, a világ proletárjai és tőkései egyesülnek a bolthálózatok polcai előtt.

Vannak vicces ajánlatok is, kedvencem a plasztikai műtétekre vonatkozó kedvezmény. Műcsöcsöket, olcsón! Kíváncsi lennék, ki jelentkezik be kuponnal, hogy akkor egy D-kosarast legyenek szívesek …

A legnagyobb titokban pedig a spúr pasik is szerezhetnek lepattanót. Néhány műszaki cikk, férfi kozmetikum nekik is bejöhet. Csak nekik nem szabad erről beszélni, mert a GLAMOUR-napok olyan női dolog, mint a hüvelygomba elleni küzdelem.

Irigykedem tehát a GLAMOUR-napok kitalálójának tehetségére, lángeszére, és - mivel nem nekem jutott eszembe - elegem van belőle.

Der Mensch Tracht und Gott Lacht. (Ember tervez, Isten nevet.) Ez a jiddis közmondás jutott eszembe, midőn elkezdtek csordogálni az információk arról, hogy Alföldi Róbert művész úr passiót rendez. Kockázatos dolog előre írni egy még be sem mutatott előadásról, az előjelekből azonban az látszik, hogy Alföldi úr kevéssé koncentrál a szenvedéstörténetre, szokása szerint inkább a provokáció a cél. A producer már bő egy hónappal ezelőtt megüzente, hogy profán feldolgozás készül. Alföldi az Indexnek adott interjújában valami zavaros ideológiát vezetett elő, a plakátokon pedig egy konnektorba dugható corpust ábrázoló lilán világító valami van. Hát nézzük miért fog nevetni Isten - és vele minden valódi keresztény - ezen a szánalmas próbálkozáson.

Néha azt hiszem, Alföldi Carter doki magyar hangjaként elérte pályája zenitjét, és az óta lefelé megy. Unalmassá, kiszámíthatóvá vált. Mint most is. Nagy biztonsággal tippelhetjük meg, hogy mivel akar provokálni. Csak nem tud szegény, mivel nem ismeri az egész történet célját, amely onnan indul, hogy Isten belép az emberi történelembe. Miért? Kíváncsiságból. Meg nem értheti ugyanis, hogy teremtménye, az ember miért nem képes tíz egyszerű parancsolatot betartani. Pedig ő mindent megpróbál. Csodák sorozatával kihozza népét a szolgaság földjéről például úgy, hogy kettéválasztja a Vörös-tengert. Aztán mégis Baál aranyborjúja előtt hódolnak. Küldi a prófétákat, akik közül nem egy rútul végzi. Miért? - tesz fel a kérdést az Úr. A válasza pedig az, hogy megnézi már a népét, hogy megértse őket. Nem királyként, gazdag emberként, hanem egyszerű ácsként. Megismerve a hétköznapi embert és gondjait. Alföldi keményen nevén akarja nevezni Mária Magdolna mesterségét bemutatva, hogy Jézus sem volt fából? Tegye, ez is az ember. És innét is van megbocsátás. Alföldi szerint János esetleg Jézust jobban szerette, mint az indokolt lett volna? Ez is az ember. És innen is van megbocsátás. Júdás áruló csókját Alföldi öt perces smacipartiként ábrázolja, mint a II. Edwardban? Tegye, ez is az ember. Isten nevet ennek a sáralaknak a butaságán. Persze műkeresztényék majd felháborodnak, azért műkeresztények.

És lesz menekültkérdés is. Alföldi pechjére a passióban nincs menekült. József ugyan Nagy Heródes gyermekgyilkos őrjöngése elől Egyiptomba megy, ez azonban nem menekültkérdés, csupán a Birodalom egyik tartományából átmentek a másik provinciába. Mai fogalmaink szerint olyan, mintha valaki az EU egyik országából átköltözne a másikba. Plusz akkoriban még nem létezett Mohamed agresszíven fenyegető vallása. Alföldi erőlködésén Isten jót nevet.

A harmadik várható elem a Hatalomnak való beszólás. Elmaradhatatlan kellék. Különösen most, hogy Kiss művész úr vezet a Varangy királlyal, Alföldinek is kell virítania valamit. A ciki az, hogy a passió erre nem igazán alkalmas, illetve Alföldi nem elég bátor. A látható hatalmat képviselő Pilátus egyáltalán nem akarta kivégezni Jézust. Mindent megtett azért, hogy ne kelljen meghoznia a végzetes döntést. És mikor rákényszerítették, mosta kezeit: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! (Máté 27.4)  A világi zsidóságot képviselő kis Heródes nem értette meg Jézust, nem tartotta veszélyesnek, halálát sem akarta. A zsidó vallási vezetők is megosztottak voltak, Aritmeai József például hitt Jézusban, és várta, hogy építi fel a lelkekben a Templomot. (Ő kérte el Jézus testét Pilátustól és temette el.) A vallási vezetőséget kisajátító Annás család - előretolva a beházasodott Kajafást - akarta valójában Jézus halálát, nem utolsósorban Jézus pénzváltók elleni akciója miatt, amely komolyan veszélyeztette gazdasági érdekeiket. Tipikus háttérhatalmi helyzet, amelyben egy befolyásos társaság érvényesíti akaratát a látható hatalom felhasználásával. Nos, nézzük lesz-e Alföldi művész úrban elég bátorság beszólni a háttérhatalomnak?

Akkor mégis mi végre Alföldi performansza? Isten nevet rajta, ez jó. A valódi keresztények legyintenek rá. A Semjén-féle műkeresztények őrjöngenek egy keveset, de kit érdekel. A ballibek legalább megismerhetik egy kicsit Jézus utolsó napjait ízelítőt kapva valami olyanból, amire egyébként nem mennének el. Botrányszagra gyűl az éji vad, kb. mint az Othello Gyulaházán című filmben. Kifelé jövet pedig jót vigyoroghatnak azon, hogy kedvencük mekkorát beszólt a keresztényeknek, meg a zorbánnak. Ballib zsebben a 2018-as választás! Rosta Mária producer kaszál egy kis pénzt, ez is rendben. Az igazi nyertes viszont a mi jó Viktor urunk lesz.

A Fidesz népszerűsége az Olimpiai népszavazás után jelentősen esett, a korrupció miatt elég nagy a kormányzat iránti utálat, Viktor kormányzása már nem áll másból, mint a kudarcok elfedéséből és most itt a CEU balhé. Nekik úgy kell a kiszámíthatóan provokáló Alföldi, mint a falat kenyér. Mert mi fog történni politikai vonalon? Bayer úr ír legalább négy cikket a következő szavak felhasználásával: Roberta, buzik, keresztényüldözők, kommunisták, liberálisok, kurva anyjukat. Lovas István tárgyszerűen izzó cikkben jár utána, hogy hányszor sértették meg a keresztényeket nemzetközi szinten ilyen előadásokkal megjegyezvén, hogy profán Mózes feldolgozások valahogy kimaradnak a szabadon alkotó liberális művészek életműveiből. A Magyar Idők szalagcímben hozza: A keresztény magyar állam gyökerét liberális métely rágja! A 888 szerint: Liberális gyökerek rágják a keresztény magyar állam mételyét! És a lakájmédia minden fronton erősen küzdeni fog a magyarság megmaradásáért az ilyen „tudjukkik” által kitartott Alföldikkel szemben. Mert ez kell a málladozó Fidesz B-közép egyben tartásához. De a nárcisztikus Alföldi buta ahhoz, hogy felfogja saját szerepét ebben a passiónak álcázott komédiában. (Vagy nagyon okos, és van az a pénz, amiért vállalja "Őfelsége hivatalos provokátora" szerepét jól átdobva ballib rajongótáborát.)

A komikus passió kategóriában Gárdonyi alkotott nagyot úgy 125 éve. A lepéndi bíró Göre Gábor paksijó játéka mindent vitt, a közönség és Isten térdet csapkodva röhögött az előadáson, csak a helyi papot rúgták ki. Talán, ha Alföldi művész úr ezt a profán paksijót vinné színre, senkinek sem lenne elege belőle. Mejhöz hasolló lyókat kivánok, ö.m.a f.

Apró történetet mesélek, amelyben - mint cseppben a tenger - mutatkozik meg a rossz kormányzás. Egy gyermekkori barátom második alomból származó kilenc év körüli fiúgyermeke részt vett a kötelező iskolai úszásoktatáson. Az uszoda csempéje csúszós, a kilenc éves fiúgyermekek meg eszetlenek, ezek együtthatójából kialakult egy szolid sípcsonttörés. A srácot ellátták, semmi különös. A család eltérően reagált. Anyuka halálra aggódta magát csimotája gipszelése közben és az óta is körülugrálja. A kispajtás büszkén ment iskolába, mint valami háborús hős, és hihetetlenül népszerű lett a lányok körében megtanulva, hogy a csajok a rossz fiúkat szeretik. Az apuka látványosan érdektelen a cécó iránt, és erre két oka is van. Az egyik, hogy az első alom kölykeit is felnevelte hasonló viszontagságok között, minek izguljon ilyen potomság miatt. A másik, hogy erkölcsi oka sincs a méltatlankodásra. A régi tanúk még jól emlékeznek a közös gyermek- és ifjúkor botlásaira. Az atya az a típus volt, akinek talán nincs olyan csontja, amely ne tört volna el/be. (A feje kétszer is.) A szülei egy darabig hordták a sebészetre, aztán feladták. Hetedikes korától tulajdonképpen maga intézte férfias ügyeit. A sebészek előre köszöntek neki az utcán, a gipszelők névről ismerték, a szomszédok pedig azonnal tudták, mikor van iskolai szünet, amint meglátták őt kötve-fűzve. Ezért kissé immunis fia otthoni sztárallűrjeire, nagyjából tesz az egészre, és fejcsóválva figyeli az anyuka kényeztető produkcióit.

A többször tört bucija ellenére mondhatjuk, hogy sokra vitte, ütődött szegénykém, de nem teljesen hülye. (Na, most hatalmi poziból elszedi az üzleteimet.) Elhatározta, hogy az anyuka által beígért fájdalomdíj családi kasszát terhelő költségét némi állami segítséggel csökkenti. Hallott valamit harangozni a gyerekekre kötött állami biztosításról, így felvette a kapcsolatot az iskolatitkárral. Megtudta, hogy az Allianz Hungária Biztosítóhoz kell fordulnia. Meg is tette, felhívta őket, ahol egy kedves hölgy elmondta a teendőket. Csak egy piciny hiba van a kréta körül, ebben az évben nincs biztosító, aki fizetne. Az Allianz befogadja ugyan a kárbejelentést, de semmit sem tud ígérni a kifizetés tekintetében, mert nem biztos, hogy ő fog eljárni. És innen jön a kormány kreténsége.

Az egész eljárást az általános gyermek­ és ifjúsági baleset­biztosításról szóló 19/2003. (VIII. 14.) Korm. rendelet tartalmazza, az évszámból ítélve ez még a vörösök vívmánya. A rendszer úgy néz ki, hogy évente pályáztatják a biztosítókat a megtiszteltetésre. Valószínűleg nem lehet veszteséges üzlet, mert a kifizetendő összegek nem nagyok, a csonttörésért például háromezer forint jár. A járulékos nyereség viszont ígéretes, hiszen a biztosító egy sor más terméke is elsózható. A rendszer alapvető hibája az évente való versenyeztetés, mert minek. Ha a nyertes jól végzi a munkáját, már csak a bürokráciacsökkentés okán sem érdemes évente vacakolni. Pláne, ha olyan tré kormány van, amely ezt a feladatot március közepéig sem tudja elvégezni. Normális körülmények között az illetékes elvtársak októberben észlelik, hogy lassan eljön az év vége, új szerződést kell kötni. Elkészítik a pályázati felhívást, amely az előző évi felhívás átdátumozásából áll, oszt' hajrá. De a mi kormányunk nem képes ezt az egyszerű feladatot határidőre megoldani, mert a Soros.

A barátomat jól kiröhögtem - szokás ez közöttünk -, mikor sopánkodva előadta a szomorújáték végét. Mivel még a feltétlen Viktorhívők közé tartozik - talán a fejét ért sérülés az oka - mondtam neki, hogy szervezzen egy Békemenetet, hátha az segít. Erre röviden, ám lényegretörően kifejtette, hogy g.ci vagyok. Én válaszul nem döntettem ki a plakátoszlopait, hanem felnyerítettem, és elkezdtem a valósággal froclizni. Tudod mi a stájsz, öreg? Még nem kapta meg valamelyik köcsög fideszes az alkotmányos költséget, vagy éppen összevesztek azon, hogy melyik teheti zsebre. Te meg, apám, várhatod a stexet. Az nem lehet. - mondta ő. Hát akkor barátom, van egy harmadik lehetőség is: rossz a kormányzás - szembesítettem a magyar rögvalósággal okosan ráncolva homlokomat. Apró hibák mindig vannak. - rebegte a hívő azon méla bújával amikor rájön a világ tökéletlenségére.

Apró hibáról szóló apró történet, hehe. Tré és korrupt a kormányzás, cimbi, ez van. Akinek viszont elege van ebből, és a javítás szándékával erre rámutat, az áruló.