Június volt, s ujjongtunk: nyaralás! Összecsomagoltunk, és irány a reptér, hiszen repülni hív a magas ég! Viszonylag jól értünk ki, csekkolni nem kellett, mentünk a biztonsági ellenőrzéshez. Ilyenkor mindig eszembe jut Robert Harris Szellemíró című könyvének sokkolóan mély gondolata: "Az utazást manapság úgy adják el, mint a szabadság ígéretét, ám nagyjából annyira voltunk szabadok, mint a kísérleti patkányok. Így intézik majd a következő holokausztot, gondoltam, miközben zokniban csoszogtam a sorban előre: mindenkinek adnak egy repülőjegyet, és máris tesszük, amire csak felszólítanak."

Pechemre pontosan bejött a leírás. A motyómat félreállították, a biztonsági ember kiemelte belőle az arcszeszemet, és felszólított, hogy dobjam ki. Érzékeny orcám van, évekbe tellett, míg szeretett barátom ajánlására megtaláltam a megfelelő arcszeszt, nem szívesen dobtam volna ki. Úgy pedig különösen nem, hogy alig volt benne. Nyaralás alatt nem kell mindennap borotválkozni, külön e célra tartogattam egy elfogyóban lévő flakon max. négy alkalomra elég maradványtartalmát. Próbáltam bizalomgerjesztő pofival megenyhíteni a gránitszilárdságú szívet, ő azonban arra hivatkozott, hogy ötvenmilliliter csomagolású anyagot engedhetnek fel a gépre, ez meg százmilliliteres. Hiába mutogattam, hogy a flakonra ugyan tényleg száz milliliter van írva, a tartalma viszont csak talán tíz-tizenöt lehet. Cerberus elutasította rimánkodásom arra hivatkozva, hogy a szabály szerint az űrméretet kell figyelembe venni, nem a valós tartalmat. Kétségbeestem, mert magam előtt láttam magamat nagy szakállal, ahogy a visszaúton majd emiatt leszek gyanús. De a szabály az szabály, a terrorizmus elleni harc nem ismer kivételt, az arcszesz tehát feláldoztatott a Szabad Világ védelmének szemetesében. (A közmondás bölcsessége beigazolódott, ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik. A szállodánkban kapott testápoló használatával probléma megoldva.)

El is felejtettem volna ezt az esetet, ha nem szembesülünk a reptéri biztonsági lyukak méretével. Egy hete rendkívüli hírként borzolta a migráncsoktól rettegő népek kedélyét a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér lezárása. Először csak a rideg tény jött rohangáló katonákról, katasztrófavédelemről (a TEK a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet zárta körül), aztán megtudtuk, hogy radioaktív anyagot szállító konténer hevült túl. Mire kitört volna a pánik a reptéren összetorlódott emberek és rokonságuk között, gyorsan meg is szüntették a zárlatot, a hatóságok közölték, hogy urai a helyzetnek. Az érintettek sugárzó arccal fogadták az örömhírt, mindenki ment a dolgára. Pár nap múlva már az izotópot megrendelő cég vezetője méltatlankodott a médiában, hogy máskor is így megy ez, minek kellett a cécó.

Na, most akkor álljunk meg egy picinyt és ámuljunk! Ez a radioaktív szutyok darab egy utasszállító gép csomagterében érkezett napi rutinként. Mintha csak feladnánk egy babakocsit. Törökországon keresztül, ahol azért van némi feszkó a környéken. Ne is játsszunk el a gondolattal, hogy ha valaki elemeli ezt a pakkot - a lopás megszokott foglalatosság Ferihegyen -, milyen könnyű piszkos bombát készíteni. Esetleg egy megzuhant pilóta belevezeti a gépet valamelyik nagyváros emblematikus épületébe. Pár ezer évig lesz ott megújuló energia, és a genetikai változatosságnak is használ, ismét megjelenik a nyolclábú csodaszarvas. Rögzítsük tehát az utókornak, irídiumizotópot minden gond nélkül fel lehet adni egy utasszállító csomagjai között, azt lehetővé teszik a biztonsági szabályok, pár csepp arcszesz viszont rettenetesen fenyegeti a repülés biztonságát. Ha én ezt tudtam volna, csak irídiumizotópot kenek a képemre, azt átengedik a biztonsági ellenőrzésen, és az illetékes elvtárs szerint nem is káros az egészségre.

Ám nemcsak nálunk van probléma a repülőterek átjáróház jellegével. Németországban egy gyerekgyilkos népes családjával simán haza repült Törökországba, senki sem állította meg. Naivan kérdezhetjük, hogy ez miképp történhetett a terror elleni harc ellenőrzései között? Legközelebb Alit viszem arcszesznek, az nem tűnik fel senkinek.

Egyszerű kisemberként nehezen fogom fel, hogy velünk miért szórakoznak, a komoly kockázatot jelentő anyagok, emberek pedig miért jutnak át a biztonságinak mondott ellenőrzésen, mint kés a vajon. Nekünk nem lehet otthon készített vagy korábban vásárolt italt felvinni a gépre, csak a helyszínen, háromszoros áron megvettet, de ha valakinek úgy tartja kedve, radioaktív izotópot kilószám adhat fel. Margit, noooormális?

A közelmúlt eseményeinek tükrében itt lenne az ideje átgondolni a reptéri biztonsági szabályokat, és a kisember lehúzását, értelmetlen zaklatását eredményező szabályok helyett a valódi kockázatokat kiszűrni. Ebben az üzletben az a zseniális, hogy terror elleni harcnak álcázva lehet sarcolgatni az utazó közönséget és kurtítani az emberi jogokat. Harris elmélete kezd beigazolódni, csak a repülőjegyet nem kapjuk, hanem mi vesszük magunknak. Aztán a szabadságérzet illúziója miatt akkor is megyünk, ha egyébként elegünk van az egészből.

Pár napja egy közel negyven éves barátság engem elszenvedő alanya méltatlankodott szalonnasütés közben az idegenforgalmi adó miatt. Történt, hogy egyik szemefénye felvételt nyert az álmodott egyetemére, és vonalhúzás után ünnepelni támadt kedve szűk baráti körben. A tíz-tizenkét főből álló társaság a srác szüleinek balatoni nyaralóját találta méltónak a hónapok óta tartó érettségis, felvételis feszkó levezetésére. A boldog atya naná, hogy nem ellenkezett, a fiúk, lányok megfogadták a sláger tanácsát és elkezdtek élni. (Az ilyen vén hülye bloggerek meg irigylik őket.)

Néhány napról volt szó, nem a világ. Az utolsó napokban úgy hajnali tizenegykor beállított két hivatalos hölgy. Keresték a tulajt. Az after hangulatban bután pislogók nem értették mit akarnak az öreglányok, azt sem tudták mi az a tulajdonos, azt meg pláne nem, hogy hol van, így aztán mutogattak mindenfelé. A nagyon hivatalosaknak a nyaralót és környékét bejáró kisebb expedíció után sikerült kiugrasztaniuk a házigazdát barátnője mellől nagyjából egy szál pöcsben. Kérdezgették, hogy mióta vannak itt, hányan vannak, meddig maradnak. A fiú üresnek érezte a világot, és ez meglátszott tekintetén is. Próbált értelmesen válaszolni, de ez még saját bevallása szerint sem sikerült, olyan null komma drei-re értékelte magát később. Messziről akár beszédnek is értelmezhető valami hagyta el ajkait, összefüggés azonban kevés volt benne. A hölgyek felvettek egy jegyzőkönyvet, aláíratták a sráccal, kiállítottak egy csekket, magyaráztak határidőről és távoztak. A barátnő melletti helyet nem akarta kihűlni a fiatalember, a jegyzőkönyvet meg a csekket a hűtő tetejére dobta és folytatta az élést, ha már egyszer elkezdte.

A buli utáni takarítás a mamára maradt, aki a villa további nyaralásra való alkalmassá tétele érdekében megelőzte az atyát. Az atyák ugyan szeretik nagyvonalúan, somolygó mosollyal, kacsingatva odaadni a tulajdonukat képező ingatlant utódaiknak, de nem szeretik látni a jókedv relikviáit. A mamák dolga azokat eltüntetni. A lelkiismeretes mama aztán megtalálta a csekket, amit továbbított a büszke atyának. Mert a ceh kifizetése meg az atyák dolga mióta világ a világ. A barát dolga pedig meghallgatni a dohogást.

A panasz nem az összeget érintette, bár az sem kevés, hanem az elvet. A derék üdülőtulajdonos egy évben három-három és fél hónapot tölt a nyaralójában, ehhez képest egész évre fizeti a helyi ingatlanadót, a helyi szemetest stb. Ezen kívül a helyi boltokban, vendéglőkben költ, helyi mestereket alkalmaz. A település jól jár vele. Amikor pedig vendégül lát barátokat, még egyszer lehúzzák egy plusz adóval.

A duzzogónak, azt hiszem, van igazsága, nem is kicsi. Mert odáig rendben van, hogy az önkormányzat adót szed a vendégfogadással üzletszerűen foglalkozóktól azért, hogy járuljanak hozzá a település fejlesztéséhez, hiszen ezekből a vállalkozások maguk is profitálnak. De az üdülőtulajdonosok alkalmi vendégeit miért kell terhelni adóval?

Persze van kedvezményezetti kör, amely a tulajdonosra és hozzátartozóira kiterjed, csak nagyon szűk. Ha egy üdülőtulajdonos szívességi alapon, barátságból meghív pár napra néhány barátot a nyaralójába, már fizethet is. Látszólag a magyar emberek kreatív jogértelmezése miatt ilyen kevés a kivételi lehetőség, mert ha bővülne a mentességben részesülők köre, akkor a szobáztatással foglalkozó honfitársaim Hansit bármikor bármilyen körülmények között hajlandóak lennének barátjuknak tekinteni, az önkormányzatok pedig elesnének a bevételtől. Ezért inkább szívjanak az alkalmi vendéget fogadók. Elméletileg tehát megértem az önkormányzati hozzáállást. A gyakorlatot picinyt ismerve viszont nem.

Először is helyi viszonyok között nagyon jól elkülöníthető az üzletszerűen szoba-, házkiadással foglalkozók köre az alkalmi vendéget elszállásolótól. Az előző kategóriába tartozó például hirdet. Közösségi oldalon, internetes felületen, a faluban táblán, tehát jól beazonosítható. Nem kellene mást tenni a helyi rendeletalkotóknak, mint ezt az apró felismerést átvezetni jogszabályaikon a mentességi kör bővítése mellett. Esetleg az ingatlanadót fizető üdülőtulajdonost az ingatlanadó mértékéig mentesíteni lehetne az idegenforgalmi adó alól, hiszen már fizetett a településnek. Ám valamiért még sem teszik. Vajon miért?

Hát azért, kedves üdülőtulajok, mert a helyi tükék nem látnak mást önökben mint jól lehúzható alanyokat. A helyzet ugyanis az, hogy a helyi szobáztatók, házkiadók nem sok idegenforgalmi adót fizetnek. Ki tudja miért, de a helyi adócsoport a helyi lakosoknál nem tüsténkedik. Na persze, majd a doktor úr fizet a vendégeiért, aki kezel minket? Hova lenne így a világ? Meg a patikus, a tanítónő, az önkormányzat alkalmazottja, meg a falu rossza nem beszélve a falu szájáról stb. Helyben tehát van egy ki nem mondott, csak mindenki által elfogadott közmegegyezés arról, hogy a helyiek nem vagy csak a látszat kedvéért minimálisan fizetnek idegenforgalmi adót akkor is, ha nyaranta - vagy ahol lehet, egész évben - rendszeresen kiadják ingatlanjukat, az átmeneti lakosokat viszont előszeretettel szívatják az adóztatással.

Éreztem, hogy barátom felhorgadó lelke nem erre az okoskodásra vágyik, hanem megnyugtatásra. Belenéztem a tűzbe és azt mondtam neki: Azért fizetsz, mert a srácok kicsit túltolták a bulit, egy helyi köcsög meg felnyomta őket. Te sem voltál az angolkisasszonyok álma az ő korában, nem gurult messze az alma az ő fájától. Szemén átfutott "Az én fiam!" - büszkesége.

Ő belenyugodva fizet, nekem viszont elegem van az üdülőtulajdonosokat szemét módon lehúzó helyi erőkből.

Miközben keleti lustán szunnyad a magyar nyár, érdekes folyamatok készülődnek őszre. A NER láncát veszítve vágtat a magyar ugaron halmozva a hülyeségeket. Egy Isten háta mögötti városka óvodavezetőjének, és egy gimnázium igazgatójának kinevezése körüli szemétkedés, egy egyetemi szak parancsuralmi megszüntetése, a NER-holdudvar kulturálisnak álcázott egymásnak feszülése, a kórházi vezetők elleni népi hergelés jelzi, hogy nagyon megbuggyantak a nyári melegtől a nertársak. És lesz ez még így sem.

Szűkül a konchoz férés, már egymást alázzák a rendszer eddig hűséges elkötelezettjei. A vesztesek pedig néznek ki okos fejecskéjükből: ezt most így hogy? Hiszen az elmúlt nyolc év kitermelte a NER megbízható kádereit, akik azt hitték szegénykéim, hogy szakmai munka plusz NER kompatibilitás egyenlő Magyar Boldogság. Aztán nem. A szakmai munka például kifejezetten káros, elég a seggnyalás. Minél mélyebbre, jókedvvel, mosolyogva. Ez a recept, aki nem fogja fel, az picsoghat a megmaradt liberális médiában a tizenöt perc hírnévért. És még örülhet, ha az ungarische Völkischer Beobachter / vengerszkaja Pravda (ki melyiket szereti) nem támadja meg a nép ellenségének nyilvánítva, hogy a pöcegödörből előmászó kommentelőik elvégezzék - az egyelőre még - virtuális proscriptio-t. Aki viszont jól érzi az idők szelét, annak nem eshet bántódása. (Például kirohadhat a fű korszakos Viktor ki tudja hány milliárd TAO-pénzt elnyelő házi stadionjában, oszt akkor mi van? Semmi.) A kérdés az, hogy meddig mehet így, meddig alázhat embereket a NER?

A válasz nem egyszerű. Az általam okos gondolataiért tisztelt Török Gábor példának okáért azt mondja, hogy sokáig, ezért azt javasolja, hogy merüljünk alá és bekkeljük ki jó Viktort, úgyis elviszi az ördög. Lehet, igaza van, hiszen a venezuelai csőcselék is hatalmon tart egy tök alkalmatlan hülyét, aki csődbe vitte a Föld egyik olajban nagyon gazdag országát. A remény a változásra azonban nálunk egy kicsit nagyobb. A Viktor-rendszer ugyanis nagyon ingatag, amelyben senki - sem Viktor, sem a NER mai haszonélvezője - nincs biztonságban, amely adott esetben gyors változást hozhat.

Török úr rácsodálkozik a centrális erőtér hatékonyságára, és tulajdonképpen ezzel indokolja pesszimista előrejelzését. Nem szeretnénk ellentmondani egy nagy tekintélyű politológusnak, de mi négy éve megírtuk a centrális erőtérről, hogy - bár vannak kétségtelen átmeneti eredményei -, eddig három alkalommal döntötte romba az országot, és temette maga alá annak vezetőjét családostul ez a hatalomgyakorlási technika. Szóval nem éri meg. Senkinek. Sem az országnak, sem annak vezetőjének. Csak egy hülye próbálkozik a történelmi tapasztalatok ismeretében a centrális erőtérrel.

A NER féktelen ostobaságával ezt a bukást készíti elő. Nézzük először a centrális erőtér ideológiai problémáját. Viktor centrális erőtere nem kompatibilis az euroatlanti kultúrkörben kialakított demokratikus hatalomgyakorlási móddal. Ez a technika csak ebben a közegben ismeretes, görög-római-svájci-amerikai hagyományokra épül. (Messze nem tökéletes, árnyoldala van dögivel.) Másutt sehol nincs ilyen. Még Európában sem. Az oroszok például a mongol-bizánci hatalomgyakorlási technikát alkalmazzák, a törökök a bizáncit egy kis iszlám löttyel leöntve. A Balkán e két ország mixét, attól függően, éppen melyiknek van nagyobb befolyása. Kompország meg kitalálta százötven éve a saját megbízhatóan kudarcos rendszerének a centrális erőteret. Amikor egy fiatalember egy koporsó mellett elmondta híres beszédét, azt hittük, kiszakadhatunk évszázados kudarcainkból és végre elindulhatunk a nyugati demokratikus úton. Ez az út nem könnyű, ezért az öregecskedő népvezér és Kompország népe feladta a menetelést visszatérve a régi hatalomgyakorlási technikához, amely azonban nem illeszthető az európaiba, ezért két eset lehetséges. Vagy leszünk olyan fontosak, hogy visszarántsanak maguk közé és akkor Viktornak meszeltek. Vagy nem, és akkor az országnak meszelnek. És ezen a ponton jön az adott személyiség. Egy demokratikus keretek között fungáló politikus megérti, ha mennie kell, beül valami jól fizető állásba és elvan. Egy centrális erőteres nem érti meg, mert személyisége annyira eltorzul - még egy alapjaiban jót akaró embernek is - a napi seggnyalóktól, hogy kialakul benne a tévedhetetlenség gőgje, amely miatt képtelen felfogni a valóságot.

Sőt egy idő után elhiszi magáról, hogy tényező a világpolitikában. Itt van például Erdogan. Megy a szekér egy darabig, elkezdi a megalomán hülyeségeit, aki szól neki, az röpül. Végül már csak a családja és válogatottan hülye udvaroncai maradnak körülötte. Mivel otthon ő a Jani, azt hiszi, beszólhat mindenkinek. Európát fenyegeti a menekültekkel. Netanjahut lenácizza szabadidejében. Mi az neki! Trumpot meg akarja zsarolni valami lelkész elfogatásával, akit kicserélne régi barátjáért, aki az USÁ-ba menekült szeretete elől. Amikor pedig jön a krach, felhívja Putyint, és Allah kezébe ajánlja országát. Ezt akarjuk, Katinka?

A belpolitikai helyzet sem fényes. A választási évnek vége, a kalácszabálást be lehet fejezni. Az államháztartási hiány magas, a forint elszállóban, az infláció elemészti az emberek tartalékait. Ősszel az állami alkalmazottak húsz-harminc százalékos leépítésével kezdetét veszi a "nem megszorítás". Ehhez augusztus végén jön a pártsajtó nyitánya. Hívószavak: elavult, korrupt, bürokratikus, lógós versus hatékony, olcsóbb, gyorsabb, modern. (Könyökömön jön ki.) A népszerűségvesztés ellensúlyozására fokozzák majd a migránsozást, meg lesz élő egyenesben közvetített, korruptnak mondott - nem adta le az alkotmányos költséget - állami tisztviselő előzetesbe helyezése. A gyűlölet fokozása bárki és bármely társadalmi csoport ellen honnan is ismerős?

Most sincs biztonságban senki. Viktor is fél. Félt Legokosabb Lajostól, Spédertől, Lázártól, Sesztáktól. Le is nyomta őket. Olyan drasztikusan és kegyetlen profizmussal, hogy a mészárlás végrehajtói - ha nem teljesen hülyék - maguk is elgondolkodnak azon az időn, amikor tőlük fog megszabadulni Viktor. A NER egykori porig alázott nagyemberei bármikor összefoghatnak, van pénzük, kapcsolati hálójuk, nagy adag sértettségük. És ismerik Viktor gyengéjét. A Rogán-kör is túlságosan megerősödött, őket sem ártana megfékezni, de lesz-e erre ereje az öreg Viktornak? Matolcsy kesztyűt dobott a franc se tudja hány pontjával azt üzenve, ha ezeket nem léped meg Viktor, akkor zuhan az ország, ha megcsinálod, eljön Ausztria. Tűrheti ezt egy korszakos miniszterelnök?

Egy sor NER-lovag érzi a gyeplő lazulását, elkezdtek önjáróvá válni, és megelőzve a kevés pénz korát, egyre pofátlanabbul egyre nagyobbat kanalaznak ki a közös kondérból. A Viktor-rendszer egyik alapjának, a reményárulásnak vége, itt már senki sem akarja a reményt, mindenki a kézzel fogható hasznot akarja bezsebelni, amíg lehet. Minden NER-arc törtet, könyököl, helyezkedik, letapossa a másikat. Ez a fékevesztett NER ámokfutás oka. A NER önmagát zabálja fel, és kérdés, hogy Viktor képes-e kézben tartani őket.

Török Gábornak igaza lehet az alámerüléssel és kibekkeléssel kapcsolatban, nekem csak abból van elegem, hogy nem tudom az eszeveszetten száguldó NER miatt nagy levegőt kell-e venni vagy elég pici is.

Ha megkérdeznék az embereket, hogy melyik a család büdzséjét legjobban megterhelő hónap, a gyerekesek valószínűleg a szeptembert raknák az első helyre az iskolakezdés miatt, a nagy átlag pedig a karácsonyi felkészülés okán a decembert jelölné meg. A nyári hónapok valahogy el tudnak sunnyogni, a népek nem érzik annyira a kiadások elszaladását. Miért is éreznék, hiszen a pihenés, a gondtalanság időszaka ez, amikor nem foglalkozik senki a problémákkal, arra ott az ősz, meg a tél, meg a tavasz. Ezt az érzést a pártállami propaganda - csak tudnám miért hívják sajtónak - is erősíti sugallva, hogy csupa jó dolgok történnek Hunniában, ahol kizárólag móka és kacagás az élet. (Másutt bezzeg minden rossz és rettegés.)  

Ám ha jobban odafigyelünk a költekezésre, láthatjuk, hogy a három százalékos infláció csak egyes elborult agyakban létezik, ennél bőven nagyobb a valóságban. Aki inkább a statisztikának - és az erre alapozott "tényeket" fontoskodva előadó Trafikos Balázsnak - hisz és nem a szemének, az átverhető, a többiek viszont gondolkodóba esnek. (Ott is fognak megrohadni, nem menti ki őket onnan senki.)

Kedvenc boltomban bámultam rá a félliteres kóla árcímkéjére, amikor a korábban szimpla érzület átcsapott rendszerszerű megvilágosodottságba. Néhány hónapja kezdett bennem kialakulni valami hiányérzet. Felváltottam egy húszezrest és már hiányzott. Az egész. Máskor meg pár nap után nem maradt belőle semmi, válthattam a következőt. De ez még csak egy olyan nehezen megfogható érzés volt, mert hát a tévében aztat mondták, hogy a gazdaság fejlődik, infláció meg nincs. Most meg néztem a félliteres kóla árcímkéjét és helyére kerültek a dolgok. Van infláció! Több is, mint amit nekünk rizsáznak. Pár hete úgy kétszázötven forint körül osztották az egy autóútra elég adagot, most pedig háromszáz fölé kúszott az ár. (És ez nem a benzinkút, hanem egy átlagos bolt.)

/napi.hu/

A nyári össznépi lustulás jó terepe az áremeléseknek. Alig vesszük észre, mire pedig felfogjuk, már sikerült is lenyomni a torkunkon. Szeptemberben már úgy emlékszünk, hogy májusban is ennyi volt. Holott a fenét volt annyi. Csak a nyári költekezésben nem vettük észre.

Mert költekezés van dögivel. Ott vannak a nyári táborok. A gyerekesek panaszkodnak, hogy egy hét több tízezer forint gyerekenként. És a táborok költsége sem csökkent tavaly óta, az emelkedés mértékét talán saccra lehet kiszámolni, talán arra sem. Úgy tíz százalék körül lehet a helyes tipp átlagban. Az üzemanyagárak az elmúlt nyáron háromszázötven forint körül voltak, most bőven négyszáz felett tankolhatunk. Ez három százalék lenne? Az albérletárak tízszázalékos emelkedéséről írtak, ha ebből levonjuk a lehúzási célú riogatást, akkor is több lesz, mint a hivatalos három százalék. A strandbelépők árai olyan csodásan emelkedtek, hogy csak na. A legendák ködébe vesző háromszázalékos emelkedés valahogy nem jellemző, ennél bőven többet sikerült emelni. A szabadstrandok közben egyre-másra szűnnek meg, ingyen már alig lehet mártózni, de ezt sem méri a statisztika. A strandokon való fogyasztás sosem volt olcsó, de most már az egekben. Egy családi fagyizás háromezerből talán kijön. Egyéb kajáról már ne is beszéljünk. (Az ingatlanárak emelkedését inkább nem is mérik, mert annyira felborítaná a szép mesét alapozó fogyasztói kosarat.) A gyümölcsök sem olcsók. Egy kis doboz málna ötszáz forint körül van, az áfonya kilója kétezer és kétezerötszáz forint között mozog. Ez azért is érdekes, mert a termelők televisongták a világot, hogy nem találnak embert, aki leszedné a gyümölcsöket. Aztán kiderült, hogy mennyit akarnak fizetni a napszámosoknak. Nem sokat, jóformán alig. De akkor kié a jelentős haszon?  Zöldségek ára szintén nem kevés, nesze neked, korszerű táplálkozásra törekvés! A húsimádók sem járnak sokkal jobban, az áfacsökkentés hatását valahogy sikerült megkaparintania a szektornak, így a vásárló már többet fizet a csirke, sertés, marha húsért mint tavaly. Pedig milyen szépen harsogta a propaganda, hogy csökkentés, meg nem nyelheti le a kereskedő a hasznot, oszt mégis áremelkedés lett belőle.

És így tovább. Tisztességes tájékoztatást nem kapunk, helyette megy a diadaljelentés az emelkedő bérekről, amelyek - láthatjuk, egyre kevesebbet érnek -, a növekvő gazdaságról, a hitelezés nagyszerűségéről és többi, már unalomig ismert parasztvakításról.

Titokban elinflálják a pénzünket, mi pedig észre sem vesszük, jobb esetben ott állunk majd megtakarítás nélkül, rosszabb esetben nyakig a hitelben, hiszen megérdemeltük. Évtizedek óta ennyit tudnak a magyar gazdaságpolitika irányítói, ereszd meg, aztán húzd meg. Annyira unalmas már, hogy nekem speciel elegem is van belőle.

Péntek délután. Araszolás a Balaton felé. Jön a hír, hogy Martonvásárnál baleset, torlódás. Na, így legyen lottó ötösöm! Minden nyári péntek délután Martonvásár térségében van valami baleset. Vasárnap kora este pedig Budapest felé Szabadbattyánnál. Ez a két helyszín az M7-es Bermuda háromszöge. Rejtély, hogy miért nem tudnak figyelni az autósok, mi lehet a magyarázata ezeknek a sajnos kiszámítható karamboloknak. Rittyentsünk hát akadémiai székfoglalót az okokról empirikus alapokon.

Az első csoportba tartozó megfigyelések felmentik a derék autóvezetőket, és a kevésbé derék országvezetőkre mutatnak. Az M7-es bőven megérdemelne még egy sávot legalább a Balatonig oda-vissza. Még idényen kívül is nagy a forgalom ezen a szakaszon, a Fehérvár-Budapest viszonylaton kialakított három sáv pedig bizonyítja, hogy hasznos megoldás lenne a sávbővítés. Oszt mégsem. Ez azért is meglepő, mert ebből kiválóan lehetne lopni, de csak azért sem. Ennek oka bizonyára az, hogy a közpénzek fosztogatására életvitelszerűen berendezkedő nemzeti kleptokrácia talált magának könnyebben ellopható közpénzt, amelyhez képest macerás egy egész útból csórni. Csak várni kell néhány évtizedet, és majd lehajolnak az apróért. Addig marad a nyári dugó balesetekkel, idegeskedéssel.

A következő gond a jól időzített útfelújítás. Egy hónapja hét közben sikerült belefutnom egy teljesen indokolatlan torlódásba, melynek oka néhány jó munkásember szerencsétlenkedése volt. Nem szándékozom bántani őket hiszen ott dolgoznak, ahova a vezénylés szól, de az a marha, aki a nyár közepére időzíti az M7-es útjavítását, megérdemelne egy felpofozást Citad Ellától egy hajnali órában a vár fokán.

A harmadik problémát a kamionok okozzák és az őket előzni próbálók. Beáll pár kamion konvojba, kitesznek úgy háromszáz métert. Kocognak ügyesen kilencvennel. Jön egy távolsági busz, amely elkezdi őket előzni. Kész is a két kilométeres sor. Ennél már csak az a jobb, amikor Balfék Ignác negyven éve balesetmentesen vezető vasárnapi sofőr kemény kilencvenöttel elkezdi lélegzetelállító mutatványát, amellyel bekerülhet a családi analesbe mint az országutak ura. Arca kipirul a kihívástól, keze elfehéredik a kormány szorításától és előz. Dombnak felfelé. Garantált a tíz kilométeres dugó amíg a műveletet végrehajtja. Azután büszkén néz végig családján teljesítményéért elismerést várva. És igaza van, mert a mellette elhúzók anyázását valamivel kompenzálni kell. Nem lehetne esetleg forgalomszervezési okból nyáron már péntek déltől elrendelni a kamionstopot? - kérdem szeretettel. Ha valamelyik illetékes nertárs elővenné józan eszét, és személyesen bekúszna a korszakos miniszterelnökhöz egy kis pálesz társaságában, talán lenne remény.

És hát az autósok! Két veszélyes típus van: aki nem tud vezetni, és aki azt hiszi, hogy tud vezetni. Nehéz eldönteni, melyik a fenyegetőbb a többiekre nézve. A nem tud vezetni kategória autósával az a baj, hogy napi szinten esetleg elég jól eldöcög, csak az autópálya ritmusát, sebességét, többfelé figyelését nem szokta meg. Bizonytalansága veszélyforrás, és sajnos hozza is a nehezen kivédhető helyzeteket. Nekik a péntek délután választása nem javallott. Induljon el szombat reggel hatkor, az a neki való időpont, kamionok sincsenek. Az, aki azt hiszi, hogy tud vezetni szintén kockázatos autóstárs, mert nála még a belátás sincs meg arra, hogy valami nem stimmel. Sokszor ott száguld, ahol nem kellene, kapkod, kiszámíthatatlan. Az ilyen menjen péntek este, akkor csinálja a legkisebb kárt.

A két szélsőérték között vannak a hétköznapi gyilkos kezdemények. A szimplán hülye nagypapák, akik tükörbe nézés nélkül húzzák be a kocsit a belső sávba, aztán pislognak, ha ott éppen rongyol valaki arra számítva, hogy aki a külső sávban megy, az kint is marad. Ezzel függ össze az indexet gondolatolvasással helyettesítők köre, akik azt hiszik, hogy koncentrálásukat az irányváltásra a mögöttük haladó észleli, így nem vacakolnak holmi indexeléssel. Aztán megy a csodálkozás, ha pindurt sikerül őket megtolni. A többiek meg állhatnak a helyszínelőkre, mentőre várva.

Akik az életben is az okosba megoldók közé tartoznak, azok ebben az élethelyzetben sem tudják átlépni árnyékukat. Ha alig halad a sor, a belső sávból kimennek a külsőbe, amely átmenetileg gyorsabban halad. Persze csak az első kamionig vagy Balfék Ignácig, mert ekkor el kezdik besírni magukat a belső sávba, jól megakasztva annak haladását. Ha egyszerre többen választják ezt a figurát, kész is a dugó. Ez azért jó, mert enélkül nem lenne, lehetne normálisan haladni. Csak a magyar gógyi, az igen! Az mindenkor képes megmutatni magát!

A sportosan vezetőket a körzeti orvos írja fel alacsony vérnyomás ellen. Ezek láttak valami Bond-filmet, onnan lesték el miként kell ablakba lazán kitett könyökkel, a kormányt alul egy kézzel fogva cikázni sávok között előzve jobbról, könnyed, időnként fölényes arckifejezéssel megmutatva a gyerekeket Balcsira furikázó családanyáknak, hogy milyen a magyar macsó. Ezek között egyébként felülreprezentáltak a kupét vezetők. Érdekes, hogy zömében ötven feletti férfiak vezetnek kupét, talán kapják a potencianövelő mellé. Tíz doboz Opel kupé, száz doboz Porsche kupé, és már meg is van a macsó vagyok életérzés.

A hétköznapi pedagógusok autóvezető szekciója sem veszélytelen. Ezek beállnak a belső sávba, a tempomatot rögzítik százharmincra, oszt nekik megszűnik a világ. Hogy mögöttük lennének gyorsabban haladók, az nem érdekli őket, a százharminc az százharminc, annál ne akarjon többel menni senki, ez az előírás. Ezért pedagógus, akinek küldetése nevelő célzattal élés e Földön, ha kell az autópályán is. Nem mondom, péntek délután Pest-Siófok között tényleg nem kell száguldozni, de Siófok alatt már lehet menni és ha az útviszonyok - a kamerák meg a trafik - engedik, hadd fussa ki magát az a kocsi. A hétköznapi pedagógus ilyenkor a legnagyobb veszélyforrás, mert előbb utóbb jön valaki, aki megpróbálja letolni, és ha nem sikerül, akkor jobbról előz, esetleg pont akkor, amikor a derék paidagógosz készül feladni elveit az emberiség megnevelésére és kihúzódik a külső sávba.

A fekete öves ámokfutók a vezetés közben mobilozók, tévét nézők. Kora tavasszal már sötétben jöttem Pest felé, kevesen voltak a pályán, az út tiszta volt, nem lassúskodtam. A tükörben látok egy gyorsan közeledő lámpát. Az ilyen ambiciózus versenyzőket mindig elengedem. Ahogy mellém ér a sötétben látom, hogy filmet néz. Alig döcögött száznyolcvannal. A román Darwin-díjasnak vannak magyar követői, az Isten mentsen ezektől az idiótáktól. De sajnos velünk élnek, és amíg saját életüket kockáztatják, legfeljebb dühöngünk a kánikulában araszolva, ám ha másokét is, az már nem annyira vicces. Most pénteken is az ácsorgás, indulás, totyorgás közben sok vezető nyomkodta mobilját, nézegette telcsikéjét, félszemmel figyelve a forgalmat. Kész csoda, hogy nem jött össze még több ütközés.

Az M7-es nyári baleseteiben szerény megfigyeléseim szerint ezek a sorozatosan visszatérő problémák, ám ez csak a felszín. A valódi ok a pesti heti munka utáni fáradtságból minél hamarabb leérni a pihenést, szabadságot jelentő Balatonra. (Visszafelé pedig rohanás a következő hétre való felkészülésre.) Lehetne ezt biztonságosan, egymásra figyelve is csinálni, egyéni habitus/intelligencia kérdése. Ebből vizsgázunk mindannyian az M7-esen, és láthatóan bukunk meg hetente. Nincs ebből elegünk?

A nyári időszak nem kedvez a világot "hírinformációkból" megismerni akaróknak. Így van ez már jó rég óta. Viszont az újságokat el kell adni, a kattintásokat növelni kell, ezért kellenek az olyan "hírek", amelyek pár percre vonzzák az olvasót, akinek csak egyéni intelligenciáján múlik, hogy felismeri-e a féknyúzt vagy elhiszi a hülyeséget. Sajnos azonban az uborkaszezon hírei is kiszámíthatóak lettek. Próbáljunk meg segíteni a redakciókban felejtett segédszerkesztőknek egy kis újdonsággal megőrizve az alapmotívumokban rejlő kreténséget.

1. Jetit láttak a Loch Ness-i tónál!

Gregor McGregor skót horgász és gyakorló whiskykóstoló este hazafelé menet látta meg a jetit, amint az békésen bámulta a skót táj szépségét. McGregor lépéseinek zajára a jeti megriadt és elfutott. Nagy lábának nyomait valamint bundájának szőrcsomóit a másnap helyszínre érkező Jetikutató Bizottság megtalálta. Dr. Duncan McIntosh a tekintélyes Skót Tudományos Társaság főtitkára szerint több magyarázat is lehetséges a jeti felbukkanására. Először is kizárta és rosszindulatú spekulációnak nevezte azt a magyarázatot, hogy McGregor a túl sok elfogyasztott whisky miatt látott jetit, mert az a másfél liter whisky, amit McGregor megivott, skót földön még egy óvodást sem késztet látomásokra. Sokkal valószínűbb, hogy a megváltozott éghajlat miatt vándorolt a jeti az egyre melegedő Himalájáról a kellemesen hűvös Skóciába. Egy másik teória szerint - amely még alaposabb vizsgálatot igényel - a Himaláját érintő turizmus az oka a jeti elvándorlásának. Az utóbbi időben már minden nyolcvan éves háziasszony megmássza a Himaláját, ezzel sokkal nagyobb ökológiai lábnyomot hagynak, mint a jeti jellegzetesen nagy lábnyoma.

2. Megtalálták a hegyi beszéd Jézus által írt változatát!

A Mennyei Királyság Nagyapostola, Luciano Muún bejelentette, hogy egy jeruzsálemi vízvezeték építése közben megtalálták a Jézus által írt hegyi beszédet. A kételyek eloszlatására a Nagyapostol közölte, hogy komoly a leletet radiokarbonos vizsgálatnak vetették alá, amely kétségkívül igazolta korát. A Vatikán azonnal a helyszínre küldte megbízottját Giuliano Rascardi érseket, aki az irat megtekintése után felháborodottan távozott, csalónak nevezve a Nagyapostolt. Árnyaltabban fogalmazott dr. Itchak Schwarz, az izraeli Régészeti Intézet vezető régésze, aki felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a megvizsgált dokumentum angol nyelvű, melyet a rendelkezésre álló információk alapján Jézus nem beszélt. Különös továbbá, hogy a szövegben az "a" betű enyhén beleüt az "s" betűbe, amely alapján megállapítható, hogy az ezt lehetővé tevő eszköz Jézus korában nem volt elterjedt a Közel-Keleten.

3. Terméket vont ki a NÉBIH!

A NÉBIH közleményben tudatta, hogy egy meg nem nevezett gyártó meg nem nevezett termékét mindenki vigye vissza a vásárlás helyére, ahol az eladó köteles azt visszavenni. A NÉBIH segítségül egyértelművé tette, hogy a visszavitel csak a Szent Crispin napját megelőző száztizenkettedik és kilencvennegyedik nap között csomagolt termékekre vonatkozik. A közlemény megnyugtatásul kitér arra, hogy a meg nem nevezett termék fogyasztása nem ajánlott, már öt grammnál több bevitel halálos, kivéve, ha előtte alaposan - háromezer fokon másfél óráig - forraljuk, mert ebben az esetben tíz gramm is fogyasztható problémamentesen. Ha csomagolóanyagként használjuk, ügyeljünk arra, hogy bőrrel ne érintkezzen, mert cián-klorid hatása miatt fél percen belül borzalmas kínokkal járó halált okoz. Cipőkrémként viszont egészen kiváló, sokáig megőrzi cipőnk magas fényét. A NÉBIH sajnálatát fejezte ki, hogy élelmiszerként árulták, és komoly figyelmeztetésben részesítette a meg nem nevezett gyártót.

4. Orbán Viktor új oligarchiákat keres!

Meglepő hirdetést adott fel Magyarország korszakos miniszterelnöke, melyben megüresedett oligarchahelyekre újakat szeretne alkalmazni. A megüresedés oka részben Mészáros úr leterheltsége, aki már nem bírja a mindennapi közbeszerzési nyereményekkel járó papírmunkát, csuklójának ízülete az aláírások miatt erős kopásnak indult. Csányi úr - még nem tudja csak sejti -, hogy nemsokára nyugdíjba vonul, és egyesek vették a bátorságot meglopni a mozdulatlan mozgatót, így helyükre is kellenek az új emberek. Az ideális jelölt százhatvannyolc centi magas, kilencvenhét kiló, imádja a focit és legalább három méterre tudja köpni a szotyi héját. A kiíró tisztában van vele, hogy ilyen tökéletes ember csak egy van, így hajlandó apró kompromisszumokra. A fiatalos csapatba kerüléshez főbb elvárás a lojalitás, folyamatos rendelkezésre állás, érdeklődés hiánya bizonyos összefüggések iránt. A pozíció betöltéséhez nem kell végzettség, igazából olvasni tudás sem, elég a saját aláírás magabiztos reprodukálása akár csukott szemmel is. Juttatások: két felső kategóriás autó, és egy kisebb kastély használata. Munkaruhaként havi egy Boss öltöny jár, továbbá korlátlan étel- italfogyasztás a megadott éttermekben. A Rolex órát minden reggel kilenckor kell vételezni és munkaidő végén leadni. Ezen kívül egyéb luxus látszatát keltő juttatások várják a szigorú rostán jól teljesítőket. Munkabér havi kétmillió forint. A tisztség öt évre nyerhető el, ha miniszterelnök úr elégedett, további öt évvel meghosszabbítható.

5. Nyílik a harangláb az Amazonas torkolatában!

A Föld legritkább virága a csodás illatú harangláb (corpus sandinica) bontogatja szirmait az Amazonas torkolatában. A lenyűgöző jelenséget sajnos senki sem tudja megcsodálni, mert a területen élő majték bennszülött törzs nem szívesen látja a betolakodókat.

6. Van élet a halál után!

Dr. Elmer Rujsz, az Új-Mexikói Állami Egyetem professzora bejelentette, hogy kísérlete eredményre vezetett, így teljes bizonyossággal megállapította, hogy az emberi élet nem ér véget a halállal. Kísérleti alanyai ezt a leghatározottabban megmondták neki, és nincs oka kétségbe vonni ezeknek a szavahihető embereknek az állítását. Sok évezredes vitát sikerült lezárni ezzel a mindent eldöntő kísérlettel, amely előtt a világ orvostudománya döbbenten áll. Dr. Rujsz Nobel díja ezek után nem lehet kétséges.

7. Meghan hercegnő összebútorozott Kim Kardashiannal!

A Vanity Feer titkos információja szerint Meghan hercegnő és Kim Kardashian együtt vettek kanapét a londoni használt holland bútorokat áruló bolthálózat eddingtoni lerakatában. A két híresség titokban érkezett és fejenként huszonnégy fontot költöttek. Amint részleteket tudunk a megvásárolt bútorokról, azonnal tájékoztatjuk az izgalomba jött közönséget.

8. Pandát láttak Sajóbabodon!

Már nem csak a Felvidékről kószálnak Magyarországra medvék, hanem a messzi Kínából is. Többen látták a pandamedvét, amit a magyar hatóságok folyamatosan követnek. Dr. Apor Ignác, Magyar Panda Medvék Ismeretterjesztő Társaságának elnöke megnyugtatta az aggódó lakosságot, hogy a panda békés állat, mint az a Kung Fu Panda című animációs természetfilmből is megállapítható. Ha nem ingerlik, nem támad emberre. Egy probléma lehet csak, a panda sajátos táplálkozása, mert - mint azt minden kultúrember tudja - a panda kizárólag az eukaliptusz fa leveleit eszi, viszont ilyen fa hazánkban nem fordul elő, így az éhes panda támadólag léphet fel. Ne ingereljék a pandát mindenféle étellel, bambuszrügyet még véletlenül se adjanak neki, mert az megbetegítheti. - nyilatkozta a szakember.

9. Bitcoin ügynök OKJ-s képzést indít a Magyar Bankszövetség!

A jövő a bitcoinban van, ezért a Magyar Bankszövetség a változás élére állva, dinamikusan lép tovább az eljövendő új világ felé, mely már nem csupán kopogtat a bankok ajtaján, hanem teljes erővel rájuk rúgja azt. A technológiai kihívásra válaszul a Szövetség saját OKJ-s képzést indít, így a frissen végzett szakemberek a jövőben ebbe a stabil, nagy reményekre jogosító eszközbe fektethetik kockázat kerülő betéteseik pénzét a rendkívüli hozamok elérése érdekében. Hörcsög Richárd az Óvatos Betétesek Országos Bizottságának főtitkára üdvözölte a döntést, mert a betétesek így biztonságosan tudnak magas hozamokat elérni.

10. Senki sem látott semmit!

Amikor bekövetkezett, többen is úgy nyilatkoztak, hogy nem látták. A hatóságok sötétben tapogatóznak. Egy valaki szerint ő jól látta, de kiderült, hogy hamis tanú volt. Mi a tanulság? A jövőben jobban kell figyelni.

Na, most már nekem elegem van ebből az uborkaszezonból.