Persze első ránézésre nem tudom, miért elégedetlenkedek, mert a magyar bulvárújságok szépek, színesek, jól szerkesztettek, és nem szoktak aljaskodni. Sőt, Ómolnár Miklós főszerkesztő úr olyan megértően, sokszor szeretettel ír beköszöntőiben a kisebb-nagyobb emberi botlásokról, hogy meg nem erősített hírek szerint Ferenc pápa kezdeményezte Szent Miklós történetének felülvizsgálatát, így jövőre Ómolnár úr hozza az ajándékot Mikulás napon.

Az elégedetlenség oka ezen újságok feleslegességében rejlik. A bulvár stílus mellett érvelők persze azt szokták mondani, hogy az olvasók igényeit elégítik ki, ha ők nem vágynának a pletykára, nem lenne bulvár sem. Vegyen azonban elő bárki egy évvel ezelőtti újságot a Legjobb Forró Történetek közül, takarja le a dátumot, és olvassa el. Mintha a mai szám lenne! Ugyanarról a nagyjából 400 külföldi és 100-120 magyar "hírességről" olvashatjuk ugyanazokat az előre gyártott, unalomig ismert történeteket. Ezért sírjanak az esőerdő fái Amazóniában? De nézzük részleteiben, miért pusztulnak az (eső)erdők.

Bulvár szempontból két prémium kategóriás személyiséget találunk, akikkel bármikor el lehet adni bármilyen bulvárlapot. Az egyik az angol királynő, a másik Angelina Jolie. Az ő titkuk abban rejlik, hogy nem önmagukban állnak, ezért a szokásos történeteket lehet a hozzájuk tartozó személyek körül is variálni. Őfelsége udvartartásába számos herceg, hercegnő és hercegné tartozik, így ha mindegyikről csak az átlagos négy-öt történetet váltogatják, már újdonságként hat. Erzsébet királynőről mit tudhat meg a pletykára szomjas olvasó? Azt, hogy páratlan héten fontolgatja lemondását, páros héten nem. Ha fontolgatja, mindenki a körmét rágja le izgalmában, hogy fia vagy unokája javára mond-e le. Ezen kívül tudható, hogy 75 éve szereti férjét, és 70 évvel ezelőtt részt vett egy katonai teherautó kerekének cseréjében. Ezt a történetet akkor szokták bedobni, ha a monarchia tetszési indexe csökken, mert így akarják bizonyítani, hogy Őfelsége keményen harcolt a nácik ellen, nem állnak távol tőle a napi gondok, ráadásul Anglia egy valóságos műszaki zsenit veszített azzal, hogy az uralkodás terheit magára vállalta. Emberi nagyszerűségét pedig az támasztja alá, hogy bár utálta Diana nevű menyét, de mára - 15 évvel annak halála után - megbékélt vele. Nagy-Britanniának az uralkodó család a legfőbb exportcikke, amely nélkül azt sem tudnánk, merre kell keresni a térképen azt az országot, és ennek a feladatnak - előre gyártott, bennfentesnek tűnő szappanoperájukkal - igyekszenek is jól megfelelni. De érdekel ez minket? Valójában nem.

A másik prémium kategóriás bulvárszemélyiség Angelina Jolie. A színészet nehéz műfaj, még a legnagyobbak sem tudnak maradandót alkotni. Jolie belátta ezt, és ezért inkább a bulvárt hekkelgeti hihetetlen eredményességgel. Ehhez egyfelől kiépített maga köré egy brandet Pittből, apából, gyerekekből, Pitt egykori feleségéből, másfelől pedig folyamatosan világraszóló ökörségekkel szórakoztatja a nagyérdeműt. Kezdte azzal, hogy divatot teremtve örökbefogadott egy fekete és egy sárga kisgyereket gondosan ügyelve arra, hogy a nappali és a teáskészlet színével azért harmonizáljanak. A bulvár pedig nagyjából két évig azon csámcsogott, hogy Jolie jó anya/rossz anya, a gyerekek be tudnak illeszkedni/nem tudnak beilleszkedni. Amikor ez a történet kezdett leereszteni, jött azzal, hogy ő valami ENSZ jószolgálati izé. A bulvár népe azonban nem értette, miért kóvályog szeretett Jolieja Afrikában kedves gyapjas fejeket simogatni abban a nagy hőségben, amikor a szomszéd utca is tele van velük. Így erről a szerről viszonylag hamar lejött. De mivel etetni kellett a bulvár Molochot, hóna alá csapta a kor Parisz királyfiaként emlegetett Brad Pittet. Ezzel jelentősen bővült a sztoriportfolió, lehetett írni megismerkedésük körülményeiről, arról, hogy mikor lesz gyerek, a gyerekek megszületésének rejtelmeiről, úgyszintén arról, hogy Jolie jó anya/rossz anya, Pitt jó apa/rossz apa, Jolie megőrizte/nem őrizte meg alakját a szülés után, Jolie és Pitt szeretik egymást/elhidegültek. Amikor már ezek sem emelték a példányszámot, forgatás címszó alatt vándorcirkuszt csinált a famíliából lökve egy kevés morzsát a helyi bulvárújságoknak is. Tavaly pedig azzal vetette észre magát, hogy mellrák kockázatra hivatkozva levetette melleit. A közönség komplett hülyének nézte - biztos nem hallott szegény a szűrővizsgálatról - de a barátok és üzlettársak - ha sokáig gyakorolták tükör előtt - röhögés nélkül ki tudták mondani, hogy: "Angelina felelős döntést hozott."

Jolie bulvársikerének másik oka a körülötte kialakított brand, így akkor is szerepelhet, ha látszólag más a sztori alanya. A brand oszlopos tagja papája Jon Voight, aki szemét CIA-ügynökök és korrupt szenátorok karakterszínészeként tett szert némi ismertségre, és akit Jolie állítólag erősen rühell. E relációban a nem békül/majd békül/majdnem békült tudósításokat olvashatunk gondosan ügyelve arra, nehogy megtörténjen az összeborulás. Pitt nevű élettársa is a Jolie bulvártrupp szekerén egyensúlyoz. Róla azt tudható viszonylagos rendszerességgel, hogy szereti Jolie-t/már nem szereti Jolie-t, jó apa/nem jó apa, jól tartja magát/nem jól tartja magát, bulizik/nem bulizik, sokat forgat/épp nem forgat, megkéri Jolie kezét/nem kéri meg Jolie kezét. Pitt farvízén evezve a csapat tagja még korábbi felesége, a sorozatszínészből hollywoodi színésszé avanzsált Jennifer Aniston, akiről megtudható, hogy még szereti Pittet/már nem szereti Pittet, utálja Jolie-t/nem utálja Jolie-t, jó nő/már nem jó nő, van pasija/nincs pasija, ha van pasija lesz esküvő/nem lesz esküvő, lehet gyereke/nem lehet gyereke. De érdekel ez minket? Valójában nem.

A bulvár "A" kategóriás szereplői jönnek a következő körben. Nemzetközi szinten úgy 25-30 híresség tartozik e csoportba, általában 6-7 történetet lehet számítani személyenként szabályos vetésforgóban. George Clooneyról megtudható, hogy volt nős, de már nem lesz, bulizik/nem bulizik, szereti az olasz városka népét ahol él, és ők is szeretik őt, van nője/nincs nője, ha van, a hölgy házasságra, Clooney pedig lelépne. Hasonló a helyzet Johnny Depp vonatkozásában is: elvált/miért vált, volt feleségét szereti/nem szereti, jó apa/rossz apa, bulizik/nem bulizik, felhagyott a narkóval/nem sikerült felhagynia a narkóval, van új nője/nincs új nője. Madonna "szintén zenész", a mai tudásunk birtokában ő szegény volt, de feltört, támogatja testvéreit/mégsem támogatja testvéreit, jól neveli lányát/nem jól neveli lányát, az örökbe fogadás sikeres/nem sikeres, jól tartja magát/"megöregecskedett", nála 30 évvel fiatalabb srácokkal fut, de a nevüket nem nyomtatják ki, ha nem akarják, hogy az újságot a nyomdából egyből az antikváriushoz kelljen átszállítani. Férfi kiadásban ugyanez Robbie Williams, aki valami fiúcsapatból tört ki, a szokásos buli, csajok, drog sztorikkal építgetve karrierjét. De már kezdik átpozícionálni a jó apa képére, aki imádja gyermekét, és többet szeretne. A sor folytatható. De érdekel ez minket? Valójában nem.

A hazai pálya "A" kategóriás állócsillaga Kiszel Tünde, aki két ténnyel és két sejtetéssel uralja a magyar bulvárt 25 éve. Egyik fontos tény, hogy bugyigyűjteménye van, a másik, hogy Donatellácskáról évente naptár készül. Az egyik sejtetés Donatellácska származása, a másik, hogy látta Sylvester Stallonet vagy látta Sylvester Stallonenak a... Liptai Claudia és brandje szintén az "A" kategória hazai mezőnyét erősíti. Ő is szegény volt, papáját ő sem kedveli, sorozat- és karakterszínész férjétől elvált, kislánya aranyos, és bónuszként hetente talál rá a szerelem. A Korda-Balázs házaspár szereti egymást, a közönség szereti őket, ők szeretik a közönséget, Gyurika szeret pókerezni, de mostanában betegeskedik, Klárika ápolja. A Bereczki-Szinetár házaspár sajnos elvált, gyereküket szeretik, egymást tisztelik, Bereczki tehetséges maximalista, Szinetár jó anya, és őrá is rá szokott találni a szerelem. A Rékasi-Détár házaspár most válik, ezen lehet csámcsogni. De Kari jó színész, jó apa, jó üzletember, jó pasi. Enci jó anya, jó színész, jó nő, aki sokat gondolkodott azon, hogy mit viseljen a váláshoz, és úgy döntött - dívához méltóan -, hogy válását méltósággal viseli. A sor itt is folytatható. De érdekel ez minket? Valójában nem.

Ezután jönnek azok, akik a bulvárt módjával használják. Színészek, zenészek, sportolók, politikusok, akik egy-egy filmbemutató, koncert, sportesemény promóciója vagy a választás kedvéért engednek belátást életükbe, szigorúan korlátozva az információkat. Tom Hanksről, Al Pacinoról, Julia Robertsről ma már csak akkor kaphat a bulvárolvasó gyenge infót, ha ők akarják.

Kis hazánkban is így megy ez. A példa kedvéért: Zorán koncert lesz nem sokára, így elkezdenek szállingózni a hírek Zoránról, melyek a következőket fogják tartalmazni: Jól él feleségével, Hegyi Barbarával, testvére Dusán nagyszerű szerző (tényleg az), jugóból menekültek. Ha nem fogynak a jegyek, akkor jön a nemzeti találgatás arról, hogy Zoránnak igazi-e a haja vagy pepije van. Koncz Zsuzsa koncert is lesz, tehát nem sokára kiderül, hogy ő mekkora nagy független (Magyar Narancsban már elkezdték), a Bródy-Szörényi páros közül ő mindig is Bródyt tartotta nagy művésznek, Szörényi suttyó, és 20 évvel ez előtt levágatta legendásan hosszú haját, mely döntése helyes volt. Egyebekben ezek a művészek a hátuk közepére kívánják a bulvárt, élik normális életüket. Néha persze tud ez a szituáció a fentieknél is komikusabb lenni. Somló Tamás például néhány éve valamelyik "teheccségkutató" ítésze lett. Fel kellett hát építeni valamit róla, mert az LGT-s múlt a célközönségnek kevés volt. Kitalálták, hogy van egy okos szemű kislánya Lilike, Somló meg időskori cukorbeteg, így a kislány vigyázza apu étkezését. Azóta eltelt úgy négy év, de mindig ezt a sztorit nyomják, ha tehát Somló van valamelyik bulvárlap elején, már tudható a lap belseje is.

Politikusaink közül Gyurcsány Ferenc az, akinek legjobban áll a bulvár, a szuttyos csirke készítése és Klára asszony iránt érzett szerelme jól dokumentált, az elkóborolt kislányokat is ő szokta megtalálni, valamint hetente többször is bérmálkozik. Orbán Viktor szemérmesen közelít a témához, csak akkor hajlandó részt venni ebben, ha Habony Árpi eldugja a kamrakulcsot, így se kolbászhoz, se pálinkához nem jut. Az elkészült képekben viszont nincs nagy köszönet, hacsaknem az átlagos magyar család foghúzásra indulását akarják illusztrálni. De érdekel ez minket? Valójában nem.

A következő kategória a botrányhősöké. Ebből a keltetőből fejlődött ki Madonna és Robbie Williams is, nagy tehát a tülekedés. Viszont itt a hölgyek vannak előnyben, mióta divatba jött a villantás nevű sport. Lady Gagának vagy Miley Cyrusnak elég csak "elfelejteni" bugyit felvenni és kikászálódni egy autóból ahhoz, hogy másnap már az egész világ tudja: a retro, a brazil stílus vagy a kopasz barack híve-e a művésznő. Justin Bieber vagy Robert Pattinson mégsem állíthat be egy fogadásra letolt gatyával. Nekik marad a csajozom, trágárkodom, bulizom, esetleg drogproblémáim vannak címlap. Ennek a stílusnak magyar változata alig van, talán csak Hujber művész úr szokott alkalmanként nyilvánosan hülyét csinálni magából. De érdekel ez minket? Valójában nem.

A bulvár derékhadát a különböző sorozatok és "teheccségkutató" műsorok sztárjai adják. A Jóbarátok, a Szex és New York, a Született feleségek, a Szulejmán, a különböző városok helyszínelőit alakító színészek, Magyarországon a Barátok közt, Jóban-rosszban, X-faktor, Csillag születik, a Dal stb. fellépői viszik hátukon a műfajt. Sok szót nem érdemes vesztegetni rájuk, a többségük gyorsan jön, gyorsan megy, a róluk szóló történetek megmaradnak a "kiféle, miféle, kefél-e" háromszögben. Ők annyiban jól jártak, hogy legalább van nevük. Persze nem egy alkalommal érződik a megalázó élethelyzet, például amikor az erősen a barokk nőideáljának megfelelő, a korban benne lévő hölgy dicsekszik szerelmi életével. De érdekel ez minket? Valójában nem.

A bulvár grádicsán lejjebb lépve találjuk meg azokat a színészeket, ex-tévébemondókat, egykor volt sztárokat, akik leplezett interjúkban lelkendeznek és fotózkodnak valamely termék nagyszerűsége okán. Ők azért kapnak nyilvánosságot és valószínűleg egy kis pénzt is, hogy az adott terméket reklámozzák. De érdekel ez minket? Valójában nem.

A bulvár legalját a különböző valóság show szereplői adják. Nekik már nevük sincs, csak VV Laci, Pista, Éva, Éden Zsolti, Márti és valahány név a naptárban. Ezek már csak altesti produkciókkal kerülnek be a bulvárba, nyilvános megalázásuk történik a bulvár újságok segédletével a Tahó Világ csőcselékének szórakoztatására. Ép lelkű embert ez már egyáltalán nem érdekel.

Külön kategória a megöregedett vagy már elhunyt egykor volt nagy sztárokról való megemlékezés, amelyre akkor kerül sor, ha már semmivel sem tudják megtölteni a lapot. Ráadásul olcsó is, nem kerül semmibe a lap korábbi számaiból kimásolni azt a néhány sort, a médiaszakon végzett gyakornok is meg tudja csinálni. A nagy öregek közül Sean Connery, Belmondo, Delon szokott szerepelni, a már nem élők közül Elvis, Marilyn Monroe, a Kennedy-fivérek, Audrey Hepburn, Walter Matthau, Jack Lemmon, a magyar szívnek kedves Tony Curtis kerül elő viszonylag gyakran. De érdekel ez minket? Valójában nem.

Látható tehát, hogy egyszerűen nem igaz az olvasói igények kiszolgálására alapuló érvelés, a valóság inkább a pénztermelésre alkalmas sztárok/sztárocskák ismertté tétele, műsorok nézettségének felfuttatása. A lap vásárlója tehát azért fizet, hogy valójában kéretlen reklámot kapjon pletykának álcázva.

Az esőerdők védelmében blogunk - pénzt, informatikai fejlesztéseket, információkat nem kímélve - elkészítette azt a rendszert, mellyel mindenki megcsinálhatja saját bulvárújságját. A kattintás után véletlenszerűen megjelenő főcím alá mindenki kitalálhatja a szerinte valószínű történetet. A valósághoz lesz annyi köze, mint a vásárolt lapban lévőnek. (Ha valakinek esetleg kimaradt a kedvence vagy főcíme, jelezze, igyekszünk pótolni.) Fákat nem kell kivágni, Kedves Olvasóinknak megmarad a pénze, szórakozni is lehet - így talán az új módiból nem lesz elegük.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van a Tescoból
Elegem van a bizalommal visszaélőkből
Elegem van a zenei tehetségkutatókból

A Megtévesztett Vásárlók mély fájdalommal és megtört szívvel értesültek arról, hogy szeretett gyorséttermük, ama McDonald's nevű, a mai napon kilehelte becsületét.

Ó, nem történt más e nagynevű műintézménnyel, csak különböző híradások szerint az ilyen-olyan extra minőségűnek kikiáltott menüiben színhús helyett bőrcafatokat árult hosszú időn keresztül az ő étkezdéiben. Megtévesztett Vásárlók milliói fogyasztották jó étvággyal a kiváló McCsirkebőr menüt a drága pénzükért ezzel is hozzájárulva a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. profitmaximalizálásához. Ment is bolt szépen, ahogy csillag megy az égen, mígnem egy gaz' Dasági Versenyhivatal nevű túlmozgásos szervezet bele nem kegyeskedett szellenteni a nullás lisztbe. A felszálló lisztszemcsék szépen kirajzolták a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. valódi orcáját, melyet az erősen zokon vett.

Ezek után már nem is zavaró....

A versenyfelügyeleti eljárásban pedig a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. jogi képviselőjének állt feljebb. Mert persze nem az történt, mint egyes elmaradott piacgazdasággal rendelkező országokban, ahol ilyen botrány után az érintett cég vezetői röppályára állva kísértenék a sztratoszféra határait, á dehogy! És a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. vezetőiben sem merült fel a gondolat, hogy télvíz idején szőrcsuhába öltözve, mezítláb kérjék alázattal a Megtévesztett Vásárlók bocsánatát, á dehogy! Nem, kérem, a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft.-nek jogi képviselője van, bizony.

...hogy nem azt kapod, amit fenti képen ígérnek.

És eme jogi képviselő olyanokat mond az ő szájával a Versenyhivatal ítészeinek, hogy a Megtévesztett Vásárlók a hibásak, mert nem érdeklődnek eléggé arról, hogy mit tesznek eléjük a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. éttermeiben. Mert ha kérdezték volna, hogy csirkebőrből van-e a csirkemellnek fotózott menü, akkor a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. igazmondásra felvett alkalmazottja igaz lelkére megmondta volna nekik az igazat, bizony. De hát nem kérdezte a botor nép, akkor meg vessen magára.

Különben is - így a jogi képviselő - azt sem lehet tudni mi az a csirkehús, mert mindenki mást ért a csirkehús fogalma alatt. Könnyű helyzetben lehet a derék jogi képviselő felesége, mert midőn a jogi képviselő rácsodálkozék otthonában a vacsorára feltálalt tökfőzelékre, az asszony kedvesen megjegyzi, hogy az bizony csirkemell a'lá Stik, mert neki más fogalma van a csirkehúsról, mint a jogi képviselőnek, fogyassza hát jó étvággyal.

Jogi képviselő következő nagy védekezése - amely miatt a nevét együtt említik majd a hét római remek jogásszal - a csirkebőr és a csirkehús közötti arányok boncolgatására vonatkozott. Mint az ismert libakolbászos viccben, amelyben a libakolbász egy ló - egy liba arányban készült. Végülis mi kivetnivaló van azon, ha a csirkebőrön maradt húsdarabokra épül a fogyasztói tájékoztatás, nem a pőre csirkebőrre. Éppen fordítva: a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. gasztronómiai felkészültségét kellene a Versenyhivatalnak dicsérettel illetnie, mert csirkehulladék darabokból is tud nagyszerű, ízletes menüt ajánlani. Ha a Versenyhivatal nem kukacoskodna, jövőre a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. csirkebőrből készült menüsorával indulna csúcsgasztronómia nagyszabású versenyén, a Bocuse d'Or-on.

A jogi képviselő ezen kívül még szimpatikus emberi vonásról tanúbizonyságot téve sározta egy picinyt a többi étteremtípust, cukrászdákat, és élőszóval megígérte, hogy a jövőben a "krumplileves legyen krumplileves" alapon a csirkebőrből készült étekre - kissé cirkalmasan ugyan - ki lesz írva, hogy moslék.

Megjegyzendő, hogy a Versenyhivatalt elismerés illeti a munkájáért, de a 15 millió forintos bírságot az egészséges népi érzület nevében kacagtatóan alacsonynak tartja a Megtévesztett Vásárlók hosszú tömött sora.

Egyebekben pedig mi lenne, ha a Megtévesztett Vásárlók ezen túl a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. éttermeiben kezükbe vennék az igazságszolgáltatást (már akinek van kedve egyáltalán bemenni oda). Megrendelnék a pompásnál is pompásabb menüket, majd a fizetésnél a ceh egy részét a "Gazdálkodj okosan" nevű közkedvelt társasjátékban található pénzzel fizetnék ki. Ha pedig a McDonald's Magyarországi Étterem Hálózat Kft. nagyra tágult szemű alkalmazottja okoskodna, kiselőadás keretében rámutatnának arra, hogy a pénz fogalmának mibenlétéről jelentős vita van a közgazdaságnak nevezett tudomány képviselői között, különben sincs kiírva, hogy csak a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott pénzzel lehet fizetni, ráadásul ez is papírból van. Majd rossz ízűen beleharapnának a: mibe is?

Kedves Megtévesztett Vásárlók, Önök szerint ne legyen nekem ebből elegem?

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van a Tescoból
Elegem van a pocakos labdarúgó edzőkből
Elegem van a zenei tehetségkutatókból

Albert Einstein szerint: "A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos." Hazai Darwindíj-várományosaink mintha igazolni akarnák ezt a tételt, a józan ész és minden figyelmeztetés ellenére addig kísértik a sorsot, amíg fel nem veszik a néhai előnevet. Pedig ezekben az esetekben a média teszi a dolgát, folyamatosan visong, szemléltet és ordít, felhívva a figyelmet az aktuális veszélyekre. De a mi Öntudatos Pógárainkat a tények nem ingatják meg, magabiztosan vonulnak a halálba.

Kezdjük mindjárt a szilveszteri ünnepkörrel. A katasztrófavédelem és a mentősök rimánkodnak összetett kézzel, hogy a kedves álompolgár legyen szíves ne petárdázzon, mert az tilos, és a tűzijátékot is normálisan használja, mert az meg veszélyes. Az ünnep elmúltával néhány levágott ujj, csonkolt alkar, kilőtt szem, világgá futott kutya árán viszonylag olcsón lehet megúszni a károkat.

Aztán jön a január, befagynak a folyók, tavak így menetrendszerűen érkezik a "Ne menj a jégre!" figyelmeztetés. Aki olvasta Fekete István Téli berek című művét, magától is kerüli a korcsolyázást nyílt jégen, de Öntudatos Pógáraink akkor is be kívánják mutatni a tripla Lutzot ha a fene megeszi a fenét. Így aztán évente 2-3 amatőr jégtáncos holttestét találják meg az augusztusi aszályos időjárás csökkentett vízhozamának köszönhetően. A másik veszélyeztetett társaság a horgászoké, akik a lék készítése közben szokták maguk alatt vágni a jeget, de a virtigli horgász a kocsijából pecázik a jégen, a nagy hidegben is biztosítva a szerény kényelmet. Vannak azonban, akik az otthon melegét is igénylik e szabadidős tevékenységük közben, ezért a jégen álló kocsijukba beindítják a fűtést. Az alámerülő autóból aztán vagy ki tudnak kecmeregni, vagy örökösük felveszi utánuk a biztosítási összeget.

Így valahogy

A következő téli lehetőség a saját korlátok feszegetésére a síelés. Én speciel már azt sem értem, hogy a puszták és a szelíd Pannon-dombok népe mi a csudáért vágyik az alpesi lejtőkre. Az alpesek gyermekei síléccel a lábukon születnek, nekik az olyan közlekedési eszköz, mint az alföldi nénikéknek a bicikli, a mi kultúránkban azonban nincs benne a síelés. A többség persze tisztában van korlátaival, ha csúszik is néhány métert, közben azon imádkozik, hogy ne legyen semmi baja. Inkább a hangulatért vállalják az utazást, mert míg a neveletlen kölkeik a síoktató idegein citeráznak, addig a hüttében elfogyasztott forralt bor alkalmas a hétköznapok unalmától kihűlő párkapcsolat felmelegítésére. De Öntudatos Pógáraink itt is készek megmutatni a nyámnyila helyi teszetoszáknak, hogy mi az az ungarische virtus, és megcélozzák a fekete pályát. Az ember veszteség évente sebesültekben és halálos áldozatokban meghaladja a pákozdi csatáét, de minden évben vannak új jelentkezők a lejtő ördöge címre.

Január, február, itt a nyár, májusi eső aranyat ér, májusban elkezdenek kibújni a földből a gombák, és útnak indulnak a természet szerelmesei. Ekkor gombaszakértők és orvosok szemükben igazi könnyekkel esdeklően kérik a lakosságot, hogy ne zabáljanak meg minden természet ajándékát, amelyet összeszedtek az erdőben. A híradók rutinszerűen mutatják be egy-egy kisváros átlagos piaci napján összegyűjtött 15 kiló légyölő galócát, amelyet a gombaszakértők szűrtek ki a kínálatból. Öntudatos Pógáraink azonban kicsiny kezük ujjacskáit ökölbe szorítva, hüvelykujjukat Caesar módjára lefelé fordítva mutatják meg mi a véleményük a hivatalosságok aggódásáról. Nekik aztán ne mondja meg mindenféle alak, mi főjön a fazékban! Konyhaművészetét ráadásul ez az embercsoport megosztja a barátokkal, szomszédokkal, akiknek életét a gyors orvosi beavatkozás talán képes megmenteni. Vagy nem. Egy-egy időszakban 4-5 főben mérhető a halálos áldozatok száma, de ez kicsiny veszteség a szabadon főzés oltárán.

Az érett nyár beköszönte onnan tudható, hogy vízirendőrök, orvosok rimánkodnak térden állva, hogy a polgártársak ne ugrabugráljanak felhevült testtel a vízbe, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor a szív megáll, az élet pedig megy tovább. De Öntudatos Pógáraink tréfának tartják ezeket a felhívásokat, amelyekkel piciny óvodásokat lehet csak riogatni, és a vizibicikliről ugranak egy szépet mindenki gyönyörűségére, hogy a hullámsírban találkozzanak a jégbe merült kollégákkal. Évente az a 6-8 ekképpen vízbe fúlt nem is sok, igaz véreim? A másik mindenre tevő társaság a bányatavak nagy tisztelői közül kerül ki. Tűzoltók, katasztrófavédők, rendőrök sírnak és fenyegetnek, hogy mindenki kerülje el a bányatavakat, van elég strand szép hazánkban, tessenek ott lubickolni. Öntudatos Pógáraink azonban fittyet hánynak a kishitűek rinyálására, és családot, hűtőtáskát - benne némi seritallal - összepakolva csobbannak abba bányatóba, melyről a rosseb se tudja, hogy nem hagytak-e benn egy eszkavátort a bánya felszámolása során, milyen áramlatok vannak a mélyben stb. Végülis így is hozzá lehet segíteni az emberiséget a megtisztuláshoz, a 4-5 halálos áldozat csekélység. A harmadik figyelmeztetés e tárgykörben a viharjelzésre szokott vonatkozni: a meteorológusok, rendőrök Istenre kérik a fürdőzőket, hogyha meglátják a jelzést, pucoljanak ki a vízből. Az Öntudatos Pógáraink vitorlás és szörfös szekciója hajlamos érdekes hozzászólásként kezelni ezeket a felhívásokat, mert akkor megy jól az a hajó/szörf mikor szél van, hát nem? Ha a vízimentők jól végzik a dolgukat, akkor évente alig 6-7 halott jön össze ebből a Darwin-díjra esélyes társaságból.

Semmi gond, a papucs szigetel

Alig temettük el a nyári sajnálatos esetek áldozatait, máris itt az ősz. Hullanak a falevelek, forr a must. Ekkor borászok szoktak elcsukló hangon figyelmeztetni, hogy senki ne menjen le a pincébe széndioxid-mérő vagy legalább egy égő gyertya nélkül. A saját borkészítés nagyszerűségétől bódult Öntudatos Pógáraink azonban szaladnak a kóstolás örömét mihamarabb átélni, így évente 2-3-an kapaszkodnak fel Kharón ladikjára.

Az őszi vadászati szezon beköszöntével szintén elbúcsúzhatunk néhány egyébként kedves, bohó embertársunktól. A fegyver tiszteletét meg nem tanuló kocavadász töltött puskáját hajítja a kocsiba, mászik fel vele a magaslesre, aztán vagy magát találja el vagy a környezetében valakit, aki esetleg még szeretett volna egy picit élni. A vadászélet velejárója továbbá a folyamatos ivászat, a duma is megvan hozzá: melegít, célzóvíz stb. Így aztán a szalonspicctől a tökrészegig terjedő tudatállapotban lévő Öntudatos Pógáraink kajtatnak erdő-mezőn, kezükben éleslőszerrel töltött puskáikkal, vaddisznónak nézve rőzsegyűjtő nénikéket, őznek a hajtókat, szarvasnak a vadásztársat. Ez a bájos hobbi is belekerül évente 4-5 emberéletbe, de hát Szent Imre és Zrínyi Miklós sem ágyban, párnák közt végezte.

A fűtési szezon beköszöntével kéményseprők és tűzoltók esdekelnek a kazánok és a kémények tisztításának fontossága érdekében, az eredmény évente: 1-2 - Öntudatos Pógárból álló - család kipusztulása.

Az év végével megint a tűzoltók szemléltetik mire képes a kigyulladt karácsonyfa, de ezekben az esetekben - talán a Jézuskának is köszönhetően - csak lakástüzek szoktak keletkezni, emberéletet ritkán szokott követelni a hanyagság.

Az év körbe ért, a következő évben a régóta ismert veszélyeknek futnak neki új versenyzők.

És ezek csak az éves időszaki veszélyek, figyelmeztetések, a folyamatosakról - pl. az ittas vezetés kerülése, autópályáról való "letolás", villogtatás veszélyessége, elalvás előtti ágyban dohányzás tilalma - még nem is esett szó. Előre is részvétem a 2014. év Darwin-díjára aspirálók családtagjainak, de nekem azért ebből elegem van.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van a rákos gyermekeknek szánt adóforintok elsíbolásából
Elegem van a parkolási cégekből
Elegem van a kamu tisztségekből, hivatalokból
Elegem van a bankokból

Hétről hétre olvashattuk a különböző vállveregető vagy szemöldökráncoló kritikákat a faktorokról, megákról és csillagokról, én kicsit máshogy állok be ebbe a sorba. Sokkal szívesebben írom le, lelki szemeim hogyan látják egy soha adásba nem került tehetségkutató tv-közvetítését:

Színpadra lépett a két műsorvezető, akiket visszafogottan, mégis elegánsan öltöztettek fel a mai estére. Végig a háttérben maradtak, ezzel együtt hibátlan és érthető beszédük, könnyed humoruk és gördülékeny fogalmazásuk észrevétlenül kötötte át a műsorszámok közötti pár másodperces szüneteket.

A nézők köszöntését követően a két konferanszié bemutatta a zsűri tagjait, akik valamennyien zenei végzettséggel – de legalábbis komoly zenei előképzettséggel – és évtizedes szakmai múlttal rendelkeznek. A műsor készítői alapos munkát végeztek, amikor a zsűritagokat felkérték: ügyeltek arra, hogy

- "komolytalanító" tényezőkkel ne higítsák az ítészek sorát, így nem követték el azt a hibát, hogy pár éve még versenyzőként fellépő, "tojáshéjas" emberek kerüljenek a zsűriasztalhoz,

- kizárólag olyanok kerüljenek a zsűri tagjai közé, akik legalább három, nyelvtanilag kifogástalan, tartalmilag összeillő mondatot tudnak rögtönözni,

- szolid, józan gondolkodású és a versenyzőkkel maximálisan a tisztelet hangján beszélő emberek alkossák a zsűrit.

A két műsorvezető röviden ismertette a verseny szabályait, és tájékoztatta a nézőket arról, hogy a jelentkezők előválogatáson estek át, és csak a színvonalasnak ígérkezők jutottak adásba, akikről persze még nem tudható, hogy kamera előtt hogyan is fognak szerepelni.

Én elégedetten dőltem hátra a karosszékben, és vártam, hogy elinduljon a műsor, hiszen minden adott: szimpatikus műsorvezetők, felkészült zsűri és az előszűrésen átesett énekesek.

Nem is csalódtam. Színpadra lépett az első versenyző, Jolán. Szerencsére nem kellett megismernünk szülőfalujának a történelmét az 1200-as évekre visszamenőleg, illetve hogy ő tavaly miért költözött oda, sőt az érdektelen szomszéd / sógor / rokon / koma / gyerekkorijóbarát buzdító szavait is kivágták a szerkesztők. Jolán röviden bemutatkozott, megtudtuk, hogy régen zeneiskolába járt, aztán abbahagyta, de a zenehallgatás és éneklés mindig is kedvenc időtöltése volt, ezért jelentkezett a műsorba. A produkciót a zsűri röviden értékelte, mely szerint bár a színpadi megjelenésen még lehet javítani, azért az énekprodukciót kellett elsősorban figyelembe venni, és tovább is juttatták Jolánt.

A következő előadó Zoltán volt. Ő a fővárosból érkezett, nincs zenei előképzettsége, ennek ellenére az előválogatón simán átjutott, mert őstehetség. Ezt a színpadon is bizonyította, mely azt jelentette, hogy lazán, mégis maximálisan odafigyelve énekelt, nem ugrándozott és nem rohant a zsűriasztalhoz, nem csinált magából bazári majmot. Ezért vastagon megérdemelte a továbbjutást. Szépen és értelmesen meg tudta köszönni a zsűri dicséretét.

Júlia következett, aki annak ellenére, hogy szintén nem rendelkezett zenei előképzettséggel, abszolút a földön járt. Elmondta, hogy számára a legfontosabb a tiszta éneklés, és az egész verseny során ezt szeretné érvényesíteni, ezért nem is engedte, hogy lenge öltözetben küldjék a színpadra. A zsűri az értékelés során felhívta Júlia figyelmét arra, hogy a kromatikus részeknél és az átvezetőben hallható szekvenciánál miért volt eltúlzott a vibrátó, ami nekem mint laikusnak talán nehezen érthető, mégis elhittem, hogy a zsűri ért ahhoz, amit csinál, és nem a megrendelt bullshittel dicséri az egekig Júliát. Aki egyébként továbbjutott.

Józsi, a mocsárból következett ezután, aki egy egész zenekarral lépett föl.

A zsűri szerint nagy bátorságra vallott, hogy Józsi csehül mert énekelni, és az előválogatón nyújtott szerepléshez képest ez nagy visszaesés volt, ezért Józsi és a zenekara nem jutott tovább. Tiltakozom!

Egy fiúegyüttes következett. Már előre féltem, hogy pohármosókefe-frizurával lép majd fel néhány mutálni elfelejtett fiú, akik öt számmal kisebb nadrágot vesznek fel és ugyanennyi számmal nagyobb cipőt, esetleg valamelyikük fülében egy cintányér méretű fülbevaló lóg majd, amit ha kivesz, át lehet köpni rajta. A térdig letrottyantott szűk gatyóban meg hasraesnek majd... Nem így lett. Ez a fiúegyüttes jól szabott nadrágban, bájos egyenruhában jelent meg.

később állítólag "Tengerparti fiúk" néven befutottak

A zsűri megjegyezte, hogy igazán jól egymásra találtak, hiszen a basszus, a két bariton és a két tenor fantasztikusan jó hangzást produkált. A fiúk egyébként két rövidebb dalt adtak elő – erre a szabályok szerint lehetőség volt –, amelyek stílusukban nagyon eltértek. Egy érdekes reneszánsz-feldolgozást és egy XX. század közepén komponált sanzont énekeltek el. A zsűrinek – ahogy a nézőknek is – feltűnt a fiúk széleskörű zenei ízlése. A két remekül előadott dal azt is alátámasztja, amit a fiúk állítottak: nagy a repertoárjuk.

A következő előadó egy kifejezetten kis termetű lány volt, ruhája alig takart valamit. A műsorvezetők röviden bemutatták Jázmint, és megtudtuk róla, hogy sanyarú élete volt. Jelentsen ez bármit is, szégyellős nem volt, ha ilyen ruhában kiállt, akár még az is feltételezhető volt, hogy nemi szervének rejtett zugait a nőgyógyászánál csak az ország lakossága ismeri jobban. Rettentő rosszul énekelt, a zsűri nem is kímélte a sok hamis hang miatt. A zsűri egyben értetlenkedett is, hiszen az előválogatón olyan szolid ruhában jelent meg, és akkor nagyon jól is énekelt. Ezek szerint ennyire rossz hatással van rá a lámpaláz? Vagy egyéb előnyöket megvillantva szeretne előbbre jutni? Hát ebből bizony nem kért a zsűri, és udvariasan megköszönve Jázmin eddigi szereplését, érvényesülni vágyását egyéb útra javasolták.

Így telt-múlt az adás, miközben sok szám elhangzott, de egyik sem volt telefon. Sőt annyira pörgősen haladtak az események, hogy még egy rövid reklámblokk sem fért bele. A műsor készítői jól gondolták: minek is szakítsanak meg egy érdekfeszítő, színvonalas műsort reklámokkal?! Hát ki látott már ilyet? Én magam furcsálltam is, hiszen manapság már a reklámokat is megszakítják egy rövid reklámblokkal, hogy aztán visszatérjünk a reklámhoz, amely egyébként két reklámot köt össze a hosszú reklámdélutánon. Végre egy reklámmentes műsor!

Befejező showelemként (már ha szabad egy minőségi tehetségkutatót „show"-ként aposztrofálni) egy meghívott sztárzenekar lépett fel. A műsor egyik legnagyobb erőssége az, hogy minden élőben szól, ezért kellett pár percet várni a zenekar beállására, de addig is a műsorvezetők néhány szavas összefoglalást kértek a zsűritől. A zsűri világos, érthető, abszolút szakmai és őszinte értékelést adott. Ezután a zenekar olyan dalt adott elő, amelyet tényleg évek óta játszanak a rádiók, fülbemászó dallama és szellemes dalszövege miatt pedig mindenki szereti.

A fenti leírás a képzelet szüleménye, bármilyen egyezés a valósággal a véletlen műve, egyébként meg kizártnak tartom az egyezést. Egy ilyen műsor licensze úgysem kellene egy TV-adónak sem, az elmúlt években látottakból pedig elegem van.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van a parkolási cégekből
Elegem van a rákos gyermekeknek szánt adóforintok elsíbolásából
Elegem van a kamu tisztségekből, hivatalokból

Közeleg karácsony és ilyenkor mindenki a szeretet fontosságáról beszél, ír hozván a szokásos sztereotíp megközelítéseket. Pedig van egy másik nagyon fontos érzés, amely olyan, mint a levegővétel, a só vagy az egészség, melyek olyan természetesek, hogy csak hiányuk tűnik fel. Ez a bizalom.

Persze nem a vulgáris - a személyzetisek által használatos - bizalomról beszélek, melyet együttérzőnek látszóan szoktak a kirúgott számára előadni: "Ön iránt elfogyott a bizalom." És ilyenkor "Ön" visszakérdez: "Biztos, a kabátzsebet kiforgatták, a spájzba megnézték, hátha maradt még ott?" De nem: a személyzetis összeráncolt szeme egyértelmű, keresték ők mindenhol azt a fránya bizalmat, de mit csináljanak, ha egyszer nem találják, mert elfogyott? Nem, én nem erről a lebutított, süketelést helyettesítő bizalomról szeretnék írni, hanem a valódiról.

Összetett világunkban kénytelenek vagyunk megbízni egymásban, a bizalom az, mely valójában alapja az emberi együttműködésen alapuló civilizációnknak. Aki ezt nem hiszi, gondoljon bele abba, ha leszel egy szelet kenyeret, ki mindenkiben kell megbíznia. Először is a többi vásárlóban, hogy a kenyerét nem tapogatták össze piszkos kezeikkel, aztán az árufeltöltőben, aki ha tüsszentett, azt nem a kenyér irányában tette, hadd legyen egy kis íze annak a vekninek. Bízni kell az árukihordóban, hogy nem ejtette ki a kenyeret a kosárból, majd rugdosta a boltajtóig, mert a kezei foglaltak voltak felvenni. Bízni kell a pékben, hogy a kenyér valódi alapanyagokból készült, nem pedig valami vegyigyár melléktermékeként. Bízni kell a molnárban, hogy rendesen őrölt, és esetleg nem kevert némi feljavító adalékot a liszthez. Bízni kell a gazdában, hogy nem műtrágyázta agyon a búzát a nagyobb termés elérése és a költségesebb munka elbliccelése érdekében. Bízni kell a vetőmag előállítójában, eladójában, hogy nem ócska vetőmagot - netán GMO kategóriásat - termelt, adott el. Ennek a sok embernek a tisztességében, becsületességében, szakmai kvalitásában kell tehát megbíznunk, ha leszelünk egy szelet kenyeret, pedig az csak egy szelet kenyér. Bonyolultabb rendszerekben - tömegközlekedés, egészségügyi-, oktatási rendszer, hivatali ügyintézés stb. - többezer ember együttműködése iránt kell bizalommal lennünk.

A bizalom kenyere

A bizalommal sok féleképpen vissza lehet élni: szándékosan, hanyagságból, lelkiismeretlenségből, az odafigyelés hiányából stb., de közös jellemzője a visszaéléseknek, hogy a becsapott embernek mindig fájdalmat okoz. A magánszféra becsapatásai legfájdalmasabbak, mert azok élnek vissza bizalmunkkal, akikre legféltettebb titkainkat bíztuk vagy akik a legjobban ismernek minket.

A közösségi, társadalmi bizalommal való visszaélés azért fájdalmas, mert többé nem bízhatunk azokban az intézményekben, amelyek elvileg a mi érdekünkben működnek. Az interneten kommentelők hozzászólásaiból is látszik, hogy ezek az ügyek verik ki legjobban a biztosítékot az olvasóknál, hiszen a történetek velük is megtörténtek már vagy könnyen megtörténhetnek. Ha közösségi szinten csalatkoznunk kell bizalmunkban, védtelenekké és kiszolgáltatottakká válunk. Védtelenek és kiszolgáltatottak vagyunk a lelketlen orvosnál, ahol csak munkadarab az ember, a "megoldjuk okosba mentalitású" mester kontár munkájával szemben, a fáradt tanárok unalmas óráin, a pénzéhes vállalkozók (taxisofőrtől az építési vállalkozóig) nulla teljesítményéért kikövetelt ár megfizetésekor, a közjavának képviselete helyett inkább a saját zsebét tömő - a köz bizalmával visszaélő - hazug politikussal szemben. A bűncselekmény kategóriába eső bizalommal való visszaélést már ne is említsük... A védtelen és kiszolgáltatott polgár pedig dühöng, és dühében maga is a saját területén visszaél a rábízottak bizalmával. Ördögi kör ez, a fájdalomtól sújtott ember fájdalmat okoz annak, akinek ő tud fájdalmat okozni. Ráadásul ideológiát is talál hozzá, hiszen őt is becsapták, következmény nincs, ő miért ne csapjon be másokat? A más szemében fellelt szálka felment minket a saját szemünkben meglévő gerenda eltávolításának kötelezettsége alól.

Ha Illyés Gyula nem oly korban élt volna e földön, mikor az ember elaljasult, inkább írt volna verset a bizalomról, mint a zsarnokságról. Mert a bizalom korunkban éppúgy átsző minden emberi és közösségi viszonyt, mint a rettegés korának zsarnoksága, de azzal ellentétben pozitív, jó emberi érzés. Ezért hol bizalom van, ott bizalom van. Hol bizalom van: mindenki szem a láncban. De minden lánc olyan erős, mint leggyengébb szeme.

"Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis." - írta József Attila. A magunk kis szférájának tisztessége adja a láncszem erejét. A tapasztalat pedig az, hogy azok a közösségek tudnak jól működni, melyet erős láncszemekből álló bizalmi lánc tart össze.

Mert ha a közösséget a bizalom tartja össze, nincs szükség a "két hét alatt rend lesz" hazugságára, egyszerűen kint lehet hagyni a biciklit az udvaron, nem kell a hipermarket számláit böngészni ellenőrizve a pénztárgép átállítását, nem kell bizonygatni a parkolóőrnek a rendkívüli helyzet miatti megállást, az orvos gyógyít, nem célozgat saját megélhetési nehézségeire, a hivatalban emberségesen intézik az ügyeket nem tologatva az aktát, sunyítva várva a baksist, és nem saját célra használják a rákos gyermekek segítésére szánt adófizetői forintokat...

Az Elegem van! blog a bizalommal való visszaéléseket is igyekszik bemutatni, de nem gondoljuk, hogy változni fog tőle a világ, mert nálunk nagyobb szellemi és fizikai hatalommal rendelkezőknek sem sikerült a világmegváltás. De ha csalatkoznunk kell ebbéli várakozásunkban, nem bánjuk.

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánunk minden Kedves Olvasónknak!

A minap úgy hozta a sors, hogy a Moszkva térről kellett néhány megállót utaznom, így felkaptam egy Combinora oly' szerencsével, hogy még a púpos négyesben szabad ülőhely is volt. Kisszerű boldogsággal huppantam le, amikor kényelembe helyezkedés édes, apró örömét az az üröm zavarta szét, hogy a mellettem ülő hölgy hangosan telefonált. A hölgy virtigli budai úriasszony volt, jól karbantartott negyvenes, ízlésesen öltözött, a kívülállókat kétségbeesésig idegesítő éneklő, trendi hanghordozással beszélt: "Tudooood!" És olyan szavakat használt, melyek kizárólag budai úriasszonyok körében használatosak, sütött belőle a "csak megszületni volt nehéz" öntudata. Ebben is igaza volt Márainak: Budán lakni világnézet. A fene se tudja mit keresett a világ egyik legdemokratikusabb helyén, a villamoson, ahol sosem tudod ki ült előtted azon a helyen, amelyet most te foglalsz el: király vagy koldus. (Persze az utóbbira nagyobb az esély, ezért aki nem akar úgy járni, mint aki halkan belelépett/ült, jobban teszi, ha leülés előtt egy kicsit körbeszagol.) A budai úriasszony harsányan beszélt - ő beszélt, a másik oldalon legfeljebb egy-egy ühümre futhatta - éppen édesanyja CT-eredményeiről. Innen üzenem az általam ismeretlen kedves mamának, hogy a veséjével minden rendben, a húgyhólyagján és a húgyvezetéken talált ugyan valami tovább vizsgálandót az orvos, de az sem látszik komolynak.

Mivel nem volt nagy kedvem tovább hallgatni számomra ismeretlen ember viviszekcióját, elhatároztam, hogy robot üzemmódba helyezem magam, és elindultam az alfa állapot felé. Ennek a gondolatnak megágyazott az is, hogy a Nagy Sárga Kígyó - gyomrában 100-120 emberrel - méltóságteljesen elkezdett kitekeredni a Moszkva térről.

Ekkor a velem szemben ülő 25-30 közötti, "mások által csinosnak mondott", szép arcú hölgy rajtaütésszerűen bemutatkozott. (A nevét megjegyeztem, de a személyiségi jogok, ugye.) Döbbenten néztem rá, mert már majdnem megláttam az alfa állapot lila foltját, melyből hirtelen felzavart. Döbbenetem másik oka az volt, hogy bár tudom, életemben hivatásos hazudozók vesznek körül (család, barátok, munkatársak), de még egy sem merészkedett odáig, hogy külsőmet a fiatalkori (de akár a középkorú) Alain Delonhoz hasonlítsa, a bankszámlámon terpeszkedő összeg meg nincs a homlokomra írva, így nem értettem, hogy jövök én ahhoz, hogy bemutatkozzék nekem egy ilyen csinos hölgy. Zavarom gyorsan illant tova, midőn a füléhez tartott telefonjából megállapíthattam, hogy szép arcú sajnos nem nekem mutatkozott be. Amely egyébként hiba volt részéről, mert én bizonyára nem pattintottam volna le olyan hamar, mint beszélgetőtársa, akivel az egész beszélgetés alig tartott tovább 20-25 másodpercnél. A szép arcon tűnékeny bánat futott végig, de az ölében heverő jegyzetfüzetből máris egy másik számot hívott.

A sztereó másik oldalán beerősített a budai úriasszony, aki már a családja ünnepekre való felkészüléséről osztotta meg terveit a tőle tízméteres körzetben álló, ülő szerencsétlenekkel. Így megtudtuk pontosan, Lacika hadd menjen, az az ő fel van mentve részvétel alól, de a többiek jönnek, és akkora a ház, hogy ott is tudja őket altatni. Az ünnepi menüsor részleteinek ismertetésekor egy hajléktalan kunyeráló majdnem nekiment, de a külvilág reakciója nem igazán zavarta.

A nyilvános gyóntatószék másik kalitkájában a szép arcú hölgy hangulatos kis irodát rendezett be, már csak a fikuszok hiányoztak, és jegyzetfüzetéből rendületlenül hívogatta a következő számot. Sok sikert nem ért el vele, az egyik nem vette fel, a másik rekordidő alatt hajtotta el. A kudarc egészen rövid ideig törte le, és máris újult lelkierővel fogott a következő szám pötyögtetésének.

A budai úriasszony eközben visszalépett az időben, és a mikulásnapi programról áradozott azon belül is nagy teret szentelve a bérmikulás problémának. Sok hó esett le a budai hegyekben, míg megtalálta az ideális Mikulásfiút, akit - nem fogják elhinni - pontozott is a szentem, igen magas pontszámot adva teljesítményére. Mivel le kellett szállnom, örök rejtély marad számomra, hogy a pontozás milyen szempontrendszer összeállítása alapján történt, de a budai úriasszonyok kreatívak e tárgyban. Sajnos nem tudtam meg azt sem, szép arcúnak sikerült-e a Combino-casting.

Leszállás után első reakcióként azon puffogtam, hogy miért nem írják ki a villamosra - mint 100 éve a "Padlóra köpni tilos!" mintájára -, hogy "Telefonálásával másokat zavarni tilos!". De aztán inkább a szórakoztató oldalát láttam meg a helyzetnek, végülis az unalmas utazásból érdekeset varázsoltak utastársaim életük apró rezdüléseinek ismertetésével. S ez továbbgondolásra késztetett. Mi lenne, ha a BKV - vagy hívják ma bárminek - álutasokkal szórakoztatná valódi utasait, akik előadhatnának improvizált vagy előre megírt történeteket. Ha az utasok megszeretnék ezt a szolgáltatást, a villamosok akár tematikussá is válhatnának, egyik járaton gasztronómiai beszélgetéseket, a másikon sport tárgyúakat stb. hallgathatna a kedves utazóközönség. De időben is meg lehetne osztani a témákat, így egy járaton mondjuk egy órán keresztül horgásztörténeteket hallhatnánk, a következő órában pedig celebpletykákat, azt követően szülési problémáikat beszélnék meg hölgyek. Korhatáros karikával közlekedő járatokon szexuális tartalmú beszélgetésekkel szórakoztatnák a nagyérdeműt. Az utasok alkalmazkodva az igényes szórakoztatáshoz, már nemcsak azért szállnának fel a járatokra, mert úticéljukhoz akarnak eljutni, hanem a történetek miatt is.

Sőt lehet, hogy nem is akarnak utazni, csak más emberek életébe szeretnének bepillantást nyerni. Így emberi szóra vágyó utasunk felkap a 2-es villamosra, mert abban az órában épp a kutyatartásról folyik a purparlé, majd átszáll a 47-esre, mert ott a halászlé készítésének apró fortélyait osztja meg egy utastárs, a Gellért téren felszáll a 18-asra, ahol a lábgomba elleni védekezés fontosságát boncolgatja saját példa alapján valaki. A Móricz Zsigmond körtéren válaszút elé kerül, mert a 6-oson egy amatőr történész tart előadást arról, hogy Attila, hun király megnyerte-e a catalaunumi csatát, vagy frissebb témát választva a tinédzserek internetezési szokásainak veszélyeit hallgatva a 61-essel kizötykölődik Hűvösvölgybe.

A fejlődés előtt, kérem, nincsenek korlátok! A BKV/BKK külön műsorújságot adhatna ki - természetesen okostelefonra is letölthetően -, hogy melyik járatán mikor, milyen témákkal találkozhatnak kedves utasai.

A BKV/BKK  tehát alaposan el van maradva a népszórakoztatás terén, és ebből elegem van.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van a rákos gyermekeknek szánt adóforintok elsíbolásából
Elegem van a parkolási cégekből
Elegem van a kamu tisztségekből, hivatalokból