Az a kérdés, drága fideszes barátaim, hogy Magyarországnak van-e miniszterelnöke vagy a miniszterelnöknek van-e Magyarországa? Ha az előző, akkor gyorsan meneszteni kell a szövetségeseket és ezzel a magyar érdekeket eláruló, korrupcióval kompromittálódott Orbán Viktort, helyére pedig meg kell választani egy e tárgyakban nem érintett személyt. Ha a válasz a második, akkor nincs mit tenni, Orbán magával rántja az országot.

De ismerlek én titeket, drága véreim, szerintetek Orbán ártatlan, mi több, nagyszerű, aki ellene szól az a hazaáruló. Hát akkor nézzük a konkrétumokat.

A keleti nyitás nem más mint Orbán dackorszaka az Unió politikusaival szemben. Ennyi, nincs mögötte nagy ívű gondolat, korszakos meglátás. Orbánnak igaza volt abban, hogy Barrosoék 2010-ben nem hagyták a valóságnak megfelelő lépések megtételét. Orbán azt hitte, hogy vele szembeni ellenségeskedésről van szó, pedig csak a jó eurokraták csontig be voltak rezelve a görögök miatt, így Orbánnak hazudnia kellett a valós költségvetési helyzetről. Orbán tehát bedacolt és az "ellenségem ellensége a barátom" elv alapján az oroszok karjaiba vetette magát. De még ezt sem tudta méltósággal tenni, így a magyarellenességgel nem vádolható lengyel testvéreink egyenesen Putyin leszopásaként aposztrofálták Orbán viselkedését. Drága fideszeseim, szerintetek ez nem szégyen?

Ráadásul a Juncker-ügyben azt hitte szerencsétlen, hogy törleszthet. Hallott valamit harangozni arról, hogy a Muttinak sem tetszik a luxemburgi alkesz, így előre rohanva kijelentette, hogy Juncker almás, és ő soha nem szavazza meg. Csakhogy Angie addig tárgyalt Junkerrel, amíg az egy fél pohár Jim Beamért mindent elfogadott, behódolt Merkelnek. Az ostoba Orbán meg ott maradt letolt gatyával a rezulásban a nagy európai politikacsinálóból szánalmas bohóccá válva. Junker pedig ott fog törleszteni, ahol csak tud, és ebbéli munkájában bizton számíthat a magyarokat mindig túlszerető osztrákokra, tótokra, vlachokra, horvátokra. Ezek a kedves népek pedig - levetvén a nacionalizmus sötét ruháját - európai módon fognak szétszívatni minket, magyarokat mindaddig, míg Orbán a miniszterelnök. Titeket ez nem zavar, fideszes barátaim?

Csak sikerült elérni!!!

Belföldön pedig még szomorúbb a helyzet. Majdnem egy évig teleplakátolták az országot azzal, hogy "Magyarország jobban teljesít!" Oké. De akkor miért kell plusz adókat kiróni az internettől a szappanig? Ha jobban teljesítünk, akkor csökkenteni kell az adókat, nem? Ha jobban teljesítünk, akkor mi szükség van a köztisztviselők 20%-ának kirúgására? Miért kell megszüntetni a cafetériát? Csurka István híres kérdését tehetjük fel: Hol a pénz?

A választ eddig is tudta mindenki, de az amerikai kitiltás egyértelművé tette: a Fideszes elit ellopja. Ja, és ha kérhetném, Orbán úr és csatlósai ne jöjjenek azzal fal melléki dumával, hogy aki állít az bizonyítson, mert éppen adó és pénzmosási ügyekben - a magyar törvények szerint is - megfordul a bizonyítási teher. Egy olyan országban ahol az adóhatóságot legfőbb szövetségese nem tartaná korruptnak, ott Szijjártónak kellene fillérre bebizonyítania, hogy a vagyona törvényes eredetű. Nálunk az említett alak a kb. 200 milliós dunakeszi házáról még hazudozott egy sort, a 120 millióra taksált edericsi birtoka ügyében már hazudni sem tudott. És ő a külügyminiszter. Rendben van ez így, drága fideszes barátaim? És rendben van Rogán, Habony, Lázár és a többi zavaros pénzügye? A Ti szemeteket nem lopták ki? A Ti bizalmatokkal nem éltek vissza?

Nézzünk néhány nyilvánossá vált adatot arra, hogy van itt pénz. Matolcsy nevű jegybank elnök 200 milliárd - bizony nem tévedés - forintot csesz el saját hülyeségeire. Ezt az irdatlan pénzt talán jobban felhasználva nem kellene adót emelni. De nem, Matolcsy úrnak feudális előjoga a nép pénzének hülyeségekre való elköltése. A legendásan üresen kongó stadionokra eldurrantott százmilliárdokból mennyi adócsökkentést lehetett volna megvalósítani? És kedvencem a Vajna Endi, akinek kormánydöntés alapján 7 milliárd forintot nem kell befizetnie a költségvetésbe, ennyivel támogatja ezt a nemzetközi szélhámost a magyar adófizető. Helyette fizethetünk mi és olvashatjuk a pletyka lapokból csorgó nyállal, hogy éppen hány milliót érő ajándékot vásárolt az öregember a fiatal feleségnek a mi pénzünkből. És ez, kedves fideszes barátaim, szerintetek rendben van?

A Fidesznek és holdudvarának 2011-ben még volt akkora erkölcsi ereje, hogy a plágiumbotrányba keveredett Schmitt Páltól - Orbán ellenében - rövid úton megváljon. Most nehezebb a helyzet, Orbán mindenkit kifizetett. De ha nem kaptok gyorsan észbe és cserélitek le a kleptokrata Orbán-bagázst, éppúgy mentek a levesbe, ahogy a vörösök az ő Gyurcsányukkal. És épp úgy megérdemlitek. Vegyétek észre, hogy a végjáték elkezdődött!

Nem tudom, Ti, hogy vagytok vele, de nekem speciel nagyon elegem lenne, ha a konok hülyeségetek miatt visszajönnének a vörösök, ezért Orbánt kellene meneszteni ezzel megmentve a kleptokrácia nélküli fideszes kormányzás lehetőségét.

Látták mit művel ez a multi? Akciókat hirdet. Például most éppen lazacot akciózik. Norvég lazacot. Hát mi mást. Az egész ország hadban áll Norvégiával, erre az Auchan Dolchstoss-t követ el a magyar emberek ellen. Az Auchan azt hiszi kigúnyolhatja a magyar embereket azzal, hogy lazacot hirdet: ha "jobban teljesítettetek", biztos telik lazacra. Pedig a magyar ember asztalán legfeljebb cékla szokott hasonló színnel előfordulni, mint azt Schneider Mátyástól jól megtanultuk. És ha már lazac, akkor miért nem orosz? Vagy miért nem beluga kaviárt akcióznak? Azt nem érdemli meg a magyar ember az Auchan szerint? Így van ez amikor a liberális demokráciában fetrengők összefognak a multikkal a magyar emberek ellen.

És hol van ilyenkor a KEHI? Miért nem vizsgálja a behozott lazac mennyiségét? Hátha nem is elég minden magyar embernek, csak a norvégok magyarországi helytartóit fizetik olcsó lazaccal.

Csak nem a Századvégen keresztül hozták be a norvég lazacot az országba, azért ilyen olcsó? A Századvég export-import ügynökség bármit tud ócsítani, ott olyan ügyes becsületes magyar emberek dolgoznak.

És mit képzelnek ezek a norvégok? Minek küldözgetik ide azt a vacak lazacot, így akarnak lekenyerezni? Kenjék a hajukra a lazacukat, mi magyarok úgysem vesszük meg. Csak mint a CÖF iránt elkötelezett finoman jelzem a norvégoknak, hogy rendes magyar ember ezentúl nem vesz fel norvég mintás pulóvert, a norvég kézkrémmel pedig - a norvégokat megalázandó - a lábát keni. Jo Nesbo menjen a fenébe, ezentúl orosz krimit fogunk olvasni, Hary Hole pedig dögöljön meg.

Különben is mire verik magukat ezek az északi népek? Ha nem találnak náluk olajat, még mindenki rohasztott bálnahúst enne ünnepi ebédre. Hogy fognak ezek vinnyogni, ha egyszer fordul a szerencse! Szijjártó külügyminiszter úr úszómedencéjében a nagy erőlködés miatt bármikor találhatnak aranyeret, amelyet Ő megoszt szeretett magyar népével, és akkor Gazdagisztánnnak fognak minket hívni. Vagy a Rogán ingatlanfejlesztő cég is hatalmas világkarrier előtt áll. Vesz egy kis kalyibát, és ahányszor megkérdik tőle mekkora, úgy nő egyre nagyobbra. Érdeklődnek is arab ingatlanfejlesztők a módszer iránt. Így a mi Tónink gyúr egy kis homokvárat a strandon, amely estére nagyobb lesz mint a Burdzs Kalifa. Már azért fognak fizetni, hogy ne nőjön nagyobbra.

Ugyanakkor valahol szomorú is, hogy ez a kedves madaras tesco nincs velünk, magyarokkal. Mert például lehetne fordítva is. Magyar árukat adhatna el a norvégoknak. A világhírű magyar borokat a keceli aranyháromszögből például miért nem propagálják Norvégiában? Vinnék mint a cukrot.

Az Auchan kezében van tehát a norvég-magyar megbékélés kulcsa, melyért még a Nobel-békedíj is elnyerhető lenne, de az Auchannak fontosabb a magyar emberek froclizása, amelyből elegem van.

Kedves Olvasóink!

Aki rendelkezik indexes regisztrációval (indapass), kérjük, kövessen minket az index.hu által biztosított új gomb megnyomásával. Így biztosan nem marad le az elkövetkező bejegyzéseinkről!

Köszönjük!

Tovább információ: neveztünk az idei Goldenblog megmérettetésre. 2014. október 28-tól lehet leadni a szavazatokat, és bízunk benne, hogy megtiszteltek minket a szavazataitokkal. Előre is köszönjük!

Nem mennek jól az ország dolgai sem a nagyvilágban, sem idehaza. A nagy geopolitikai játszmában sikerült a magyar hagyományoknak megfelelően a vesztes oldalra állni a keleti nyitás nevű stratégiának köszönhetően. Úgy néz ki, az oroszok kezdik elveszíteni ezt a mérkőzést az embargónak, a tőkepiaci megingatásnak és a kőolajár zuhanásának köszönhetően. Ha külügyminiszterünk külpolitikai tudása is olyan mély lenne mint a kleptokráciai, észrevehette volna, hogy a Merkel-Putyin találkozó már az oroszok fegyverletételének feltételeiről szól. Ennek a megállapodásnak sokadik mellékleteként pedig Putyin úr lesz szíves a Magyarország felé kinyújtott kezét visszahúzni. A folyamat nem lesz gyors, lesz még adok-kapok bőven. Orbán ezen a téren katasztrofális vereséget szenvedett, mert összetévesztette a kereskedelmi kapcsolatokat a politikai rendszer iránti rajongással. A németek, az angolok és az amerikaiak természetesen kereskednek Oroszországgal, de attól még nem hadoválnak Putyin úr tekintélyuralmi rendszerének nagyszerűségéről. A magyar miniszterelnök ehhez a különbségtételhez nem rendelkezik megfelelő intelligenciával, amely hiányosság jól észrevehető volt a Juncker-ügyben is. Orbán teljesen feleslegesen rúgott bele Junckerbe, aki egyébként annak a pártcsaládnak volt a jelöltje, amelyhez a Fidesz is tartozik, és amely pártcsaládnak csak köszönhet.

Őszintén szólva nem értem mi szükség volt arra, hogy Orbán kísérletet tegyen Magyarország kiszakítására abból a szövetségi rendszerből, amelynek politikai, gazdasági, katonai védőhálója alatt biztonságban végignézhette volna ezt a geopolitikai csatározást. Ehelyett Orbán belerángatta az országot egy olyan konfliktusba, melynek megvívásához mi erőtlenek vagyunk, nem is a mi súlycsoportunkba játszák, és amely csak fájdalommal járhat a magyarok számára. Külpolitikailag tehát Orbán a NATO és európai szövetségeseink előtt lejáratta az országot, megbízhatatlan, az atlanti stratégiai érdekek elárulóiként tekintenek ránk.

Belföldön sem jobb a helyzet. A Fidesz mind a három választást megnyerte a magának fabrikált választási szisztémával, amely biztosította számára, hogy egyre kevesebb szavazattal egyre több hatalmat kapjon. De ezt sem tudja elegánsan csinálni, mert ahol nem nyert, ott jogi csűr-csavarral akarja ellehetetleníteni politikai ellenfelét. Még annyi arányérzékük sincs, hogy legalább a látszatra ügyeljenek, ne legyen olyan egyszínű az ország, mint Észak-Korea. Orbán azt tervezte, hogy a választások lezárultával nekiállhat kialakítani saját kis abszolutista Orbán-rendszerét. Már ez sem lett volna egyszerű, mert az Államreform 2-nek elnevezett megszorító csomag maga lesz az Armageddon a magyar társadalomnak, de Orbán úgy gondolta meglépi. A Szijjártó körül kirobbant korrupciós botrány - nincs az a hülye ebben az országban, aki elhiszi, hogy Szijjártó a több százmilliós vagyonát törvényesen kereste - azonban erkölcsileg kérdőjelezi meg az akárminek is hazudott megszorítást, mert nem lehet négy év "jobban teljesít" kormányzás után áldozatokat kérni az emberektől úgy, hogy közben mindenki tökéletesen tisztában van a Fidesz korrupt voltával.

Ebbe a bel- és külföldi kormányzati kudarcsorozatba csapódott bele az amerikaiak szerény megjegyzése arról, hogy egyelőre néhány Fideszhez közel álló személyt, kormányzati tisztviselőt korrupció miatt nem engednek be az Egyesült Államokba. Ez nagyon súlyos döntés, melyet még szövetséges országgal szemben nem alkalmaztak. Ráadásul ott ütötte meg Orbánt és kleptokráciáját, ahol legjobban fáj, hiszen nemzetközi szinten ország-világnak jelzi, hogy a magyar kormányzat és holdudvara a tolvajok tanyája. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Orbánt a diplomáciában kerülni fogják, mint az ebolást. Ha a protokoll szerint kezet kell fogni vele, utána partnerei látványosan megszámolják az ujjaikat. Az üzleti életben, ha magyarral ülnek le tárgyalni, a partner kedélyesen megjegyzi, hogy az aranyóráját otthon hagyta. Az osztrák boltokba pedig ismét kiteszik a: "Magyar, ne lopj!" táblát.  Ezt kellett megérnünk, ezt a szégyent hozta ránk, magyarokra Orbán. Lehet hörögni, de köszönettel tartozunk amerikai barátainknak, mert ők megcselekedték azt, amit nekünk magyaroknak kellett volna: megbüntették az ország kifosztóinak egy részét. (És van ott még, ahonnan ez jött.) Persze elkezdett fecsegni a felszín, a kormányzati kommunikáció mellébeszél, de a hallgatag mélyben már valami mocorog.

Orbán felelőssége ugyanis ezért a vereségért elvitathatatlan. A kérdés az, hogy vele vagy nélküle tudunk visszatalálni szövetségeseinkhez és egykori önmagunkhoz. Orbán persze jó szokása szerint azt hiszi, hogy átverheti az amerikaiakat, ezért majd mond egy nagyívű beszédet október 23-án, amely tele lesz szabadságos frázisokkal, és küld Afganisztánba még két, '83-ban leselejtezett víztisztító berendezést ezzel bizonyítva hűségét a szövetségesekhez. Csak az amerikai és európai politikusok már átlátnak rajta mint az üvegen, és tetteket várnak.

Ezért 23-án a nagyívű beszédben fel kell mondani az oroszokkal kötött paksi egyezményt, köszönettel vissza kell utasítani hitelüket. A kormányzati rendszert pedig a bizalom helyreállítása érdekében át kell alakítani, a kleptokratákat el kell távolítani visszahozva a polgári demokratikus értékek iránt elkötelezett embereket. Szijjártót azonnal meneszteni kell, helyette Németh Zsoltot már e héten ki kell nevezni külügyminiszternek a kármentés érdekében. A Kormányba Orbán emberei helyett a Fideszhez köthető szakmailag, erkölcsileg elismert embereket kell behozni. Sürgősen ki kell nevezni továbbá az MNB élére Járait, a bankfelügyelet élére Szászt, az energiafelügyelet vezetőjének Kaderjákot, a Médiahatóság élére pedig egy szakmailag elismert, konszenzust kereső embert.

Ha ebben Orbán nem partner, mennie kell. És közben dúdolgassa Erdős Virág furcsán ütős versét: "... viszek egy csúnyán beszopott mesét, viszem a legesleges-legutolsó esélyt...", mert Orbán vitte a bankot, vitte a pálmát, elvitte minden igaz magyar ember álmát.

Lehet persze, hogy Orbán sem átalakítani, sem lemondani nem tud, mert már az oroszok is fogják. Ekkor elhúzódó politikai, gazdasági, pénzügyi megpróbáltatások várnak ránk, mert hazánk a különböző titkosszolgálatok harci terepe lesz. Ezt megelőzendő a Fidesz még vállalható vezetőinek el kell mozdítaniuk Orbánt, helyette Pokornit vagy a kormányzati tapasztalatokkal rendelkező Stumpf Istvánt kell miniszterelnökké választani. Ha ez sem megy, akkor valamiféle nemzeti egységkormány megalakításával jobboldali szakértő kormányt kell létrehozni.

Szövetségeseinktől pedig nagyfokú körültekintést kérünk. Sokan lesznek az atlantista damaszkuszi úton, de a legnagyobb hangú ex moszkovita baloldali kutyákból - hazudjanak bármit a hatalom elnyerése érdekében - nem lesz demokratikus szalonna.

A történelmi helyzetek kezelésében mindig van egy közös pont. Az adott helyzet szereplői nem ismerik fel időben a megfelelő döntés szükségességét, így aztán emelik a tétet haladva az eszkaláció felé. Amit ma könnyen meg lehet valósítani, az holnap már kevés lesz. Gyorsan kellene tehát cselekedni, amíg a magyarok rá nem döbbennek a helyzet komolyságára, mert ha elegük lesz, a végjáték csúnya fordulatot vehet.

Nagyapám gyakran idézgette levantei gondolkodással megáldott dzsentri dédapám kedvenc mondását: "Aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni!" Azt hiszem, a dédpapa jobb miniszterelnöke lenne ennek az országnak, mint az öregségére borzasztóan ötlettelenné váló Viktor és csatolt részei.

Mindenki látott már westernfilmet, ismeri a kliséket. Az Isten háta mögötti kisvárosban lakik a szép tanítónő, a bankigazgató és alkalmazottja, a sheriff és segédje, a tiszteletes, a környéken jelentős földekkel rendelkező marha tenyésztők és gulyásaik, néhány farmer, a polgármester, a boltos, a postamester, a temetkezési vállalkozó, a - pc-re is tekintettel - kínai mosodás és a jó szívű, bölcs néger kovács. Ez az összezárt közösség szokott a helyi saloonban pókerezgetni. A póker nem igényel különösebb intellektust, viszont megvan az az előnye, hogy a szabályok betartásával nagyszerűen ki lehet fosztani a partnereket. A helyi népek békésen eljátszogatják ezt a játékot, unalmas azonban, hogy mindig ugyanaz a néhány ember nyer, a pár dolláros nyeremény csak helyi viszonylatban számít, kívülről mogyoró. Jól elvannak hát egymás kifosztásával. Ez a hazai bankrendszer modellje. Amikor a marhatenyésztők hazaérnek távoli városokból az eladott marhák nyereségével, teremtődik annyi pénz, hogy megjelenjék a városkában az Idegen. Természetesen ő is beül pókerezni, és mivel sokfelé játszott már - ismeri a lágy trükköket és a kemény csalásokat - elnyeri a helyiek pénzecskéjét. Aki ez ellen felemeli a szavát, azt lelövi fokozva nyereményét a szép tanító kisasszony szívével és fellendítve a temetkezési vállalkozó üzleti forgalmát. Mikor már nincs semmi, amit nem vett el a szerencsétlen helyiektől, belovagol a naplementébe más városokat lepusztítani. Ez a külföldi tulajdonú bankrendszer modellje. Egyszer azonban valamelyik észkombájn kitalálja, hogy nem a földtúrásból, meg a marhák utáni rohangálásból kellene megélni, hanem abból, hogy lehetővé teszik másoknak a játékot. Így aztán bővítik a saloont, új asztalokat tesznek be, új játékokat - rulett - játszanak, műsor is van táncoslányokkal, akikkel a produkció után - szigorúan egyéni szimpátián alapuló - néhány órás szerelem is szőhető, jó piát szolgálnak fel stb. Az álmos kisváros megélénkül, messzeföldről jönnek a játszani, mulatni vágyók, a helyiek közül nem mindenki lesz milliomos, de mindenki sokkal jobban él mint korábban. Ez a pénzügyi központ modellje.

A Föld nevű bolygón van néhány ilyen pénzügyi központ, például New Yorkban a Wall Street, Londonban a City, Luxemburg, Svájc, Ausztria, Hongkong, Szingapúr. Közös jellemzőjük, hogy az ott élők jól megélnek mások pénzének forgatásából felszámított díjakból, kamatokból stb.

Magyarország politikai és pénzügyi vezetői jól vették észre, hogy az idegen bankrendszer nem feltétlenül használ az országnak. A bankok olyanok, mint a porszívó, összegyűjtik a pénzeket, de ha a porzsákot máshol ürítik, az azzal jár, hogy elszívják a finanszírozási lehetőséget az ország vállalkozásai, polgárai elől. Idáig tehát nem okoskodott rosszul a mindenki által szeretett Viktor. A hozzá nem értésen alapuló hülyeség ezután jön. A helyesen felismert élethelyzetre Viktornak és csapatának az a válasza, hogy akkor hajítsuk ki az idegeneket és csináljunk magyar bankrendszert. Szóval akkor jobb lesz, ha ezen túl egymást fosztjuk ki? Még pedig háromszorosan fogja a magyar bankrendszer kifosztani a magyar embereket. Először a mindennapi üzlet során kamatok, költségek formájában. Másodszor a bújtatott, ám jól fizető állásokat elnyerő pártkatonák útján, mely folyamat az MKB-nál megkezdődött a bankot kívülről látott minisztériumi főosztályvezetőcskék vezető tisztségekbe választásával. Harmadszor a politikával összefonódott - politikai és nem üzleti alapon finanszírozott - vállalkozók csődjeinek közösségi kifizetésével. Mert ugyan melyik állami bankigazgató mer majd nemet mondani, ha a Vezénylő Tábornok kedvenc nagyvállalkozója az energiacella befejezéséhez kér majd 10 milliárd forint hitelt, de a kezdeti stádiumban lévő perpetuum mobile kifejlesztésére sem sok az 26 milliárd, nem igaz? Ráadásul a bankfelügyeleti funkciót gyakorló MNB élén egy szakmailag felkészületlen, hagymázos álmokkal viszont bőven ellátott ipse áll, aki - ellentétben a szakmailag erős, keménykezű Szász Károllyal - nem képes megakadályozni ezeket a kilengéseket. Viktor tehát biztos kézzel húzta ki a magyar bankrendszer megteremtésének Fekete Péterét a pakliból.

A magyar bankrendszer csacskaságát jól kiegészíti a munkára alapozott társadalom víziója. Kövér László e kérdésben odáig ment, hogy egyenesen munkaáldozatról hablatyolt. Nem tudom Kövér vagy beszédírója fetrengett-e delírium tremensben, esetleg a választóknak kellene eddig az állapotig eljutni a megértéshez, de ez a szó van akkora bullshit mint a békeharc. Valahol rémisztő, hogy Viktornak mennyire rögeszméjévé vált ez a munkalapú marhaság, mert a józan ésszel rendelkezőknek elég nehéz belátni e terv nagyszerűségét. Viktor komolyan elhiszi, hogy az autó-összeszerelő üzemek melósai fogják lefoglalni a Côte d'Azur luxus szállodáinak szobáit nyaralásukhoz vagy a gumigyárak dolgozóinak jachtjai ringanak majd Biarritzban? A munkára alapozott társadalom már csak azért is butaság, mert egyes területeken olyan mértékű a gépesítés, hogy a közismerten olcsó kínai, indiai munkásnál is olcsóbb robotokat alkalmazni. Kontrasztként viszont érdekes, hogy a munkalapú zagyvaságokkal nem fárasztott luxemburgi polgár mások pénzének forgatásából szép vastagon tudja vajazni a kalácsát.

Ilyenkor szoktak előjönni a Fidesz erkölcscsőszei, hogy orcájába vágják szegény posztolónak a megfellebezhetetlent: "De azok adócsalók meg pénzmosók!" Ja, igen, és? Mindenki tudja, hogy ezekben a pénzügyi központokban sokféle pénz forog: elsíbolt adók, petrodollárok, Afrika nyersanyag kifosztóinak haszna, gonosz diktátorok népük véréből kipréselt vagyona, full demokratikusan - esetenként 2/3-dal - megválasztott liberális és illiberális demokraták Nyugatról kapott fejlesztési pénzeinek ellopott része, afgán és burmai heroin hadurak, kolumbiai drogbárók és mexikói drogkartellek stexe, komcsi privatizátorok baksisa és még ki tudja milyen pénzek. A témával foglalkozók pontosan ismerik a lipicai lovak szerepét a pénzügyi központokban, mely lovak feketén születnek ugyan, de felnőtt korukra gyönyörű fehéren virítanak. (Lovasembereknek: szürkén.) Tehát továbbra is tartom: és? A pénznek nincs szaga, a számlapénznek meg pláne nincs.

Ha a magyar polgár választhatna, hogy reggel egy összeszerelő-üzemben vegye-e fel a munkát egyébként negyed annyi pénzért mint ugyanazon cég hatszáz kilométerrel arrébb dolgozó munkása, vagy a laptopjáról üzletelhet, melyiket választaná? Persze ez nem megy egyik napról a másikra, kellene hozzá egy-két generáció, de ahogy másutt megoldották, nálunk sem lenne lehetetlen. A példaként említett Luxemburg is csak a '80-as évek elejétől kezdett bele a pénzügyi központosdiba. Az "elmúlt négy év" befektetőellenes, munkalapú, hazai bankrendszert erőltető gazdaságpolitikája miatt azonban távolabb vagyunk ettől a lehetőségtől mint bármikor.

Dédapám ötven éve, nagyapám húsz éve halott, de biztosan egyetértenének satnya utódukkal abban, hogy elege van az olyan miniszterelnökből, aki csak dolgoztatni akarja a magyarokat, ahelyett, hogy segítene nekik pénzt keresni.

Mindenki azzal jön, hogy ez az önkormányzati választás felesleges, mert biztos a Fidesz győzelem. Részleges igazság persze van ebben, mert Budapesten Tarlós úr győzelme nem jól fizet, 1:1-re adják. Ennek egyik oka, hogy Tarlós jól végezte a munkáját, ráadásul még nem is korrupt mint a fideszesek jelentős része. Ezért még az is jó szívvel szavazhat rá, aki egyébként a korrupt Fideszt utálja. A másik, hogy Bokros úr személyében sikerült egy vállalhatatlan - és jellem dolgában erős kihívással küzdő alakot - találni kihívónak. Így előbb szárad le a baloldaliak vagy a meghasonlott fideszesek keze, minthogy a Bokrosra szavazás szégyenébe hajszolja gazdáját. Staudt Gábor aranyos fiú, ám viccnek kicsit erős. Bodnár Zoltán még csak nem is aranyos.

"És akkor most 1:10-hez megteszed Tarlóst."

A fideszes előre medvebőrre iszogatásnak más oka van. Ahogy "Mr. 20%" a sajtónak eldalolta az István a király szövegének felhasználásával, a Fideszt százezer munkásőr választja meg, hogyha kell, Kádár népe, hej! Ezen kívül ott vannak még a rejtett tartalékok, akik egy kis tűzifáért, ingyen tésztáért, Fásy mulatóért behúzzák az x-et a narancshoz. Egy kockázat van, hogy egy kicsit megelőzték a korukat. Az USA-ban még csak vita folyik arról, hogy a kézírástanulást eltöröljék-e, a Fidesz rejtett tartalékai viszont előrébb tartanak, ők már meg sem tanulták, így fennáll a lehetősége annak, hogy mellé húznak a szavazólapon. Sebaj, alakul az új demokrácia, amely sem liberális, sem illiberális nem lesz, csak a söpredék demokráciája. Ennek veszélyeit ugyan egy bizonyos Arisztotelész 2350 éve megírta, de szerencsétlen még nem ismerte a centrális erőtér nagyszerűségét.

A választás igazi tétje tehát nem a Fidesz győzelem, mert az formálisan meglesz, a választás tartalmi része lesz problémás. A másnap. Milyen lesz az országunk?

Az ilyen-olyan nyilatkozatokból látszik, hogy a választási év véget ért, kemény megszorítások várhatók, amolyan Armageddon. Persze a Habony-féle hazugsággyár nem fog megszorításokról szólni, á ők soha. Tudják mi lesz, kérem? Magyarország versenyképességét fogják javítani. Örül is majd a sok rajongó, Magyarország még jobban teljesít! Mire észreveszik - ha észreveszik -, hogy a versenyképesség javításához a társadalmi kiadások csökkentésén keresztül vezet az út, már késő. Lesz ócska egészségügy, amelyet az egyre szűkülő számú befizető próbál fenntartani, meg fizetős egészségügy. A nyomorult középosztály-maradék majd úgy jár, hogy levonják tőle a járulékot, de ha rákényszerül a járulékából fenntartott egészségügyre, inkább fizet, mert azt a szutykot, amit egészségügynek neveznek, Kádár nyugdíjas népe, meg a rejtett tartalék veszi igénybe. Ugyanez lesz minden területen. Nagyon versenyképesek leszünk, mi húzzuk legjobban a gályát a világon, csak tudnánk minek.

Csökkenteni fogják továbbá a bürokráciát. Ennek is tapsolni fog a karzat. Való igaz, a rengeteg felesleges államtitkárt nyugodtan ki lehet rúgni, de nem őket fogják. Majd a valós munkát végzőket. A csökkenő bürokrácia pedig egyenesen vezet a West-Balkán-féle tragédiákhoz, mert senki sem fogja ellenőrizni a kétes vállalkozókat. De ez az összefüggés nehezen felismerhető, nem is rágódik rajta a Fidesz-rajongó, miközben valamelyik hivatalosság szépen forgatja a szemét, meg együtt érez.

Kutyavilág jön tehát. Számomra a választás tétje nem az, amelyről a sok fizetett, ötlettelen politológus és egyéb szófosó lamentál. "Ami sok, megárt." - mondta Hippokratész. Azt hiszem a Fideszből már sok... nem lenne jó, ha megártana az országnak. Ráadásul a kétharmad arra elég, hogy a közjogi berendezkedést átírja, esetleg a társadalmi szerkezetet is lehet vele befolyásolni, de a gazdasági törvényszerűségek ellen semmit sem ér. A komcsiknak háromharmaduk volt, '89-re - tizenöt éves agónia után - mégis összedőlt a rezsimjük.

A kérdés tehát az, mennyien nem mennek el szavazni vagy adnak le érvénytelen voksot. Ez a választás igazi tétje, amely egyáltalán nem lefutott. Sejtésem szerint ez a szám mutatja meg, hogy mennyi embernek van elege a Fidesz korrekcióra képtelen - lásd a nyilvánvaló korrupciót eltusolni próbáló - túlhatalmából.